Orbán Viktor felszólalása a parlamenti vitanapon

Köszönöm szépen, Elnök úr!

Tekintettel arra, hogy a mai, a holnapi és a holnaputáni napon az Európai Tanácsban ezt a kérdést fogjuk tárgyalni, úgy helyes, hogy a tegnapi, európai integrációs bizottsági ülés után, nagybizottsági ülés után itt, a plenáris ülésen is megszólaljon a kormány.

Először is szeretném a kormány nevében elmondani, hogy üdvözöljük, és fontosnak tartjuk, hogy Ukrajna európai uniós csatlakozásáról érdemi vita folyhat a magyar parlamentben. Szerintünk sem babra megy a játék. Ez a vita, amely ezzel a vitával párhuzamosan vagy ezt követően majd Brüsszelben is folytatódik, nemcsak Magyarország, de az egész Európai Unió jövőjét is befolyásolja. Ehhez képest én azt látom, hogy bár egy európai sorskérdésről van szó, valódi vita helyett az Európai Unióban inkább fejjel megyünk a falnak. Ez felértékeli ennek az itt zajló vitának a jelentőségét.

Tájékoztatom a Tisztelt Házat, felidézem a Tisztelt Ház számára, hogy Ukrajna tavaly, 2022. február 28-án nyújtotta be kérelmét, hogy csatlakozni szeretne az Európai Unióhoz, és 2022 júniusában, mindössze négy hónap elteltével már tagjelölti státuszt kapott. A tagjelölti státusz nem egy adományozható cím, annak feltételei vannak, rögzített feltételei vannak. Ezen feltételek nem teljesítése ellenére, kivételt engedve, négy hónap elteltével Ukrajna tagjelölti státuszt kapott.

Ahogy a frakcióvezető úr is tette, érdemes megnéznünk, hogy mennyi idő telik el más országok esetében, ha egy hasonló utat választanak. Azt tudom mondani, hogy az 1973-as első bővítés óta általában a kérelem benyújtása és a tagjelölti státusz között több mint három év telt el.

A kelet-közép-európai, tehát bennünket is érintő bővítésnél négy év telt el átlagosan, tehát nem négy hónap. Észak-Macedónia 2004-ben nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, a tagjelölti státuszra másfél évet kellett várnia, a csatlakozási tárgyalásokat formálisan 2020-ban, hat évvel később kezdték meg, bár érdemben a mai napig nem zajlanak. Montenegró 2008-ban nyújtotta be a csatlakozási kérelmét, a tagjelölti státuszra két évet kellett várnia, nem négy hónapot, és a csatlakozási tárgyalások megkezdésére további másfél év volt szükséges. Szerbia és Albánia különösen figyelmeztető példa. 2009-ben nyújtották be a csatlakozási kérelmüket. Szerbiának két évet kellett várnia a tagjelölti státuszra, és további másfél évet a tárgyalások megkezdésére. Albániának a tagjelölti státuszra öt évet kellett várnia, a csatlakozási tárgyalások megkezdésére további hat évet. Ukrajna 4, azaz négy hónapot várt.

Ez egy leplezetlen részrehajlás. A leplezetlen részrehajlás az Európai Unióban szükségképpen lerombolja az európai uniós intézmények tekintélyét. Ilyenkor felértékelődik a nemzeti parlamentek szerepe, ilyenkor van szükség a nemzeti parlamentekre, hogy érdemben megvitassuk a kérdést, jó gondolat-e a csatlakozási tárgyalások megkezdése Ukrajnával, vagy sem. Vagyis ebben a vitában, ami itt zajlik, arra kell választ találnunk, hogy a tárgyalások megkezdése és Ukrajna gyors európai uniós tagsága hasznára van-e Magyarországnak, és hasznára van-e Európának.

A kormány álláspontját egy tételmondatban szeretném összefoglalni. A kormány álláspontja – bár ez a vita még meggyőzhet bennünket természetesen ennek az ellenkezőjéről – jelenleg az, hogy Ukrajna gyors felvétele az Európai Unióba beláthatatlan következményekkel járna, Ukrajna gyorsítópályán történő csatlakozása nem szolgálja sem Magyarország, sem az Európai Unió érdekeit.

Hölgyeim és Uraim!

Ezek után szeretnék az európai szabályokról szólni néhány szót. Meggyőződésem, hogy Európának, az európai uniós intézményeknek komolyan kell venni a saját szabályaikat, mert az egy olyan sajátos integrációs forma, amelyet éppen ezek a szabályok tartanak egyben. Ha ezeket a szabályokat az európai intézmények nem veszik komolyan, akkor az Európai Unió egész egyszerűen megszűnik létezni.

Márpedig, ha jól figyelem, ami ránk vár a következő napokban Brüsszelben, az európai uniós intézmények éppen azt fogják tőlünk, tagállamoktól kérni – így Magyarországtól is –, hogy Ukrajna gyors csatlakozásával a saját szabályainkat se tartsuk be. A dolog ugyanis úgy néz ki, hogy az Európai Bizottság hét feltételt támasztott Ukrajna számára ahhoz, hogy megkaphassa a tagjelölti státuszt. Már önmagában ez eltérés volt minden korábbi esettől, hiszen ott azt várták el, hogy a tagjelölti státusz feltételeit a státusz megadása előtt kellett teljesíteni. Itt már tettek egy kivételt, elindultunk egy rossz irányba: úgy adták meg a tagjelölti státuszt Ukrajnának, hogy Ukrajna nem teljesítette a megszabott feltételeket, de a bizottság beérte azzal, hogy Ukrajna ezt utólag teljesítse. Hét ilyen feltételt, konkrét feltételt szabott az Európai Bizottság: az alkotmánybírók kiválasztásának reformja, az Igazságügyi Főtanács átvilágítása, a pénzmosás elleni fokozott fellépés, a médiaszabadság garantálása, a korrupció elleni fellépés, az oligarchák elleni fellépés és a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítése.

Ha megnézzük, hogyan áll ebből a szempontból Ukrajna ügye, akkor maga a részrehajlóan működő bizottság is azt állítja, hogy a hét feltételből csak négy teljesült. Tehát a tagjelölti státuszt sem kellett volna megadni Ukrajnának, nemhogy meg kellene kezdeni a tárgyalásokat. Az a kérdés, hogy ezek után ki veheti komolyan a bizottság bármely javaslatát? Tehát a bizottság szerint sem teljesül hét feltételből három. De ha megnézzük azt a négyet, amely a bizottság szerint teljesül, akkor azt fogjuk látni, hogy valójában egyetlen feltétel sem teljesül.

A kormány számára hozzáférhető nemzetközi elemzések azt állítják, hogy a bizottság által elfogadott négy területen is valójában visszalépések történtek. Úgy áll a helyzet, hogy az alkotmánybírák kiválasztásának reformjáról szóló törvényt nem hajtották végre, az alkotmánybíróság eljárásáról szóló törvényt pedig el sem fogadták. Az Igazságügyi Főtanács és a bírák kiválasztásának kritériumai nem egyértelműek, és még a bizottság szerint is indokolt az igazságszolgáltatás igazgatási rendszerének továbbfejlesztése egy külső és független auditvizsgálat alapján. A pénzmosás elleni fellépésben nem születtek meg a szükséges döntések, és senkit sem vontak felelősségre. Az elfogadott szabályozás végrehajtása egész egyszerűen elmaradt. Nem ismétlem meg frakcióvezetőnk előbb már idehozott szavait, amelyek Jean-Claude Juncker, korábbi bizottsági elnöktől származnak, s Ukrajnára vonatkoznak.

A bizottság szerint állítólag teljesített média- és sajtószabadság ügye pedig úgy áll, hogy a formális garanciák ellenére, nemzetbiztonsági szempontokra hivatkozva az ukrán kormány gyakorlatilag felszámolta a vélemény- és sajtószabadságot. Az a véleményem, hogy ezt egy háborúban álló ország esetében nem is lehet kifogásolni. Szeretném megismételni: a magyar kormány álláspontja szerint egy háborúban álló ország esetében azt, hogy felszámolják a vélemény- és sajtószabadságot, nem lehet kifogásolni. De ez nem jelenti azt, hogy mi, európaiak ki kellene, hogy nevettessük magunkat azt állítva, hogy Ukrajnában érvényesül a sajtószabadság. Márpedig a bizottság ezt állítja.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

S van három terület, ahol még a bizottság szerint sem teljesültek a feltételek. Ilyen a korrupció, az oligarchák elleni fellépés és a nemzeti kisebbségek ügye. Egyetértek az előttem szólóval: nem látunk tisztán abban, hogy az ukrán parlamentben most elfogadott, kisebbségek számára állítólag kedvező törvény valójában mit is tartalmaz; ezt most elemezzük. Egy dolgot tudok most, az elemzés ezen korai szakaszában mondani Önöknek, ez pedig az, hogy 2015-ben vették el a magyaroktól meg a többi, Ukrajnában élő nemzeti közösségtől is azokat a jogokat, amelyek 2015-ig megillették őket. Sem az Ukrajnában élő magyarok, sem mi, Kis-Magyarországon élő magyarok nem akarunk többet, minthogy adják vissza azokat a jogokat, amelyeket 2015-ig élveztek az ott élő kisebbségek. Nem új törvényt kérünk, nem új megoldásokat kérünk, nem új, bonyolult eljárásokat kérünk, csak annyit kérünk: azt a törvényt állítsák vissza, ami 2015-ig garantálta a magyarok számára a közösségi élet jogait és feltételeit.

Összességében tehát, tisztelt Hölgyeim és Uraim, azt kell mondanom, hogy Ukrajna olyan messze van még az uniós tagjelöltség és a tárgyalás megkezdésének feltételeitől, mint Makó Jeruzsálemtől.

Így fest a dolog Ukrajna felől nézve, de van a dolognak egy másik, egy szélesebb összefüggésrendszere is. Tán úgy fogalmaznám meg, hogy mivel járna az Európai Unióra és Magyarországra nézve Ukrajna tagsága. Először is vegyük magunkat komolyan, és valljuk be, hogy ezt ma pontosan senki sem tudja megmondani. Azért nem tudja senki sem pontosan megmondani, mert Ukrajna jelenleg is háborúban áll, és nem látni a háború végét. Nem volt még példa arra, hogy az Európai Unió úgy vegyen fel egy országot, vagy akár úgy kezdjen meg tárgyalásokat egy országgal, hogy közben az háborúban áll, annak minden elkerülhetetlen bizonytalanságával együtt.

Igaza van Kocsis frakcióvezető úrnak: nem lehet tudni, hogy milyenek lesznek Ukrajna határai: a megszállt területek is belépnek-e az unióba, vagy azok nem? Azt sem tudjuk, hogy Ukrajna esetében mekkora népességről van szó, márpedig minden pénzügyi, agrár- és egyéb támogatás kalkulációjának az alapja – a nemzeti összterméken túl – a népesség. A veszteségek mellett, úgy tudjuk – becslések szerint legalábbis –, hogy legalább 6 millió ember hagyta el Ukrajnát. Nem világos, hogy visszatérnek-e. Ők a belépő Ukrajnához számítandók-e vagy sem? Vagyis azt akarom mondani Önöknek, hogy Brüsszel igent akar mondatni velünk valamire úgy, hogy sem Brüsszel, sem mi nem tudjuk pontosan felmérni, hogy az mit is jelent ránk nézve.

A gazdasági hatásokat illetően azonban van már némi tapasztalatunk, hiszen a bizottság részleges piacnyitást hajtott végre Ukrajna irányában. Két területen már vannak tapasztalataink: az egyik a mezőgazdaság, a másik pedig a fuvarozás. Mind a két területen azt látja a magyar kormány, hogy nemzetállami beavatkozásokra, védekező beavatkozásokra volt szükség, hogy a mezőgazdaságban és a fuvarozásban a helyreállíthatatlan és helyrehozhatatlan károkat meg tudjuk egyáltalán előzni. Tehát még szó sincs Ukrajna teljes csatlakozásáról, csak két területről, és már láthatjuk azokat a zavarokat, amelyek azzal fenyegetnek, hogy tízezrével, de talán százezrével is tönkremehetnek magyar egzisztenciák a lépés miatt, nem beszélve ennek teljes közép-európai összefüggéséről.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ukrajna tagságának költségvetési hatásairól, ha biztosat nem is tudhatunk, de becslések és számítások léteznek. Mi alapvetően a német intézetek számításaiból szoktunk dolgozni, illetve a magyar intézetek is ezeket veszik alapul. A németek gazdaságkutatói a következő számokkal látják el az ügy iránt érdeklődőket. Ukrajna teljes jogú tagsága esetén 190 milliárd eurós, vagyis 70.000 milliárd forintos extra kiadást kell majd állnia a hétéves költségvetésnek. Tehát az Európai Unió költségvetéséből hét év alatt 190 milliárd eurónyit kell kifizetni. Ez – hogy érzékeltessem az arányokat – azt jelenti, hogy a most futó hétéves, 2021-27-es költségvetési időszak teljes keretének 17 százalékát tenné ki, amit egyetlen ország nyelne el.

Az agrártámogatások esetében is rendelkezünk számításokkal. Az ukrán gazdák a hétéves költségvetési ciklusban 93 milliárd eurós agrártámogatásra tarthatnak igényt. Hogy ezt el tudjuk helyezni a számok tengerében, összehasonlításképpen azt tudom mondani Önöknek, hogy az uniós agrárpolitika legnagyobb haszonélvezője Franciaország, és az most 65 milliárd eurót kap. Ukrajna 93 milliárd eurót kapna! Az Ukrajnának járó összeg magyar összefüggésben azt jelenti, hogy tízszer annyit kapna, mint amennyire ma Magyarország jogosult.

És nem akarom a vitát más irányba elterelni, de fontosnak tartom megjegyezni, hogy ennek a pénznek ráadásul tekintélyes része valójában az amerikaiak zsebébe vándorolna, lévén, hogy az ukrán agrárszektorba az amerikaiak nyakig bevásárolták magukat. Az Egyesült Államok külügyminisztere a napokban nem is nagyon rejtette véka alá a véleményét, világosan elmondta, hogy minden pénznek, ami Amerikából Ukrajnába megy, 90 százaléka visszamegy az Egyesült Államokba, és abból munkahelyek és növekedés lesz. Az amerikai külügyminiszter ezt nyilvánította win-win szituációnak. Ez, ugye, egy amerikai vélemény és amerikai kalkuláció, de nem hiszem, hogy európai összefüggésben a számok mást mutatnának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vagyis Ukrajna tagsága, amiről a tárgyalásokat most meg akarják kezdeni, azt jelentené, hogy Ukrajnán kívül minden európai uniós tagállam nettó befizetővé válna, vagy mindenkitől el kellene venni az agrártámogatások 20 százalékát. Kérdezzük meg erről a lehetőségről a magyar agrárkamarát! Ha az agráriummal végeztünk, és átlépünk a kohéziós források területére, akkor azt kell mondanom, hogy Ukrajna tagsága esetén 87 milliárd eurót kellene adni Ukrajnának a kohéziós források miatt. Ez háromszor annyi, mint amennyi papíron Magyarországnak jár.

Azt kell tehát mondanom – a számokat figyelembe véve, a gazdasági összefüggéseket elemezve és komolyan véve azt a gondolatot, hogy a tárgyalás valóban a tagság megadására irányul –, ha nem politikai gesztust akarunk gyakorolni, mert a tagság nem arra való, hanem abból indulunk ki, hogy a tagságot valóban komolyan gondolja bárki, akkor azt kell mondanom, hogy ez a gondolat jelenleg abszurd, nevetséges és komolytalan, illetve a magyar kormánynak nem is áll szándékában támogatni ezt.

Én arra szeretném kérni a képviselőket, ideértve a baloldalt is, hogy Ukrajna európai uniós tagságának ügyét ne tekintsék pártkérdésnek. Arra kérem a baloldalt is meg természetesen a nemzeti oldalt is, hogy ezt tekintsük nemzeti, össznemzeti ügynek. Ukrajna európai uniós tagsága így, ebben a formában éles ellentétben áll Magyarország érdekeivel. Ukrajnát lehet és kell is segíteni. De senki sem akarhatja, hogy közben tönkretegyük Magyarországot.

Röviden összefoglalva tehát azt mondhatom Önöknek, hogy Magyarország nyomás alatt áll, de nem szabad tágítanunk attól, hogy mi továbbra is az európai józan ész hangja maradjunk. Mi egy békés és prosperáló Ukrajnában vagyunk érdekeltek, de ehhez a béke minél gyorsabb megteremtése és a stratégiai partnerség megfontolt elmélyítése szükséges, aminek eredménye majd egyszer, jó néhány év elteltével akár Ukrajna európai uniós tagsága is lehet, ha annak eljön a tényleges ideje. Mindennek rendelt ideje van, Ukrajna európai uniós tagságának ideje még nem jött el.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!