Orbán Viktor exkluzív interjúja az M1-nek

Volf-Nagy Tünde: Üdvözlöm a nézőket, és köszöntöm Magyarország miniszterelnökét, Orbán Viktort. Jó napot kívánok!

Jó napot kívánok!

44,6 százalék. Ez sok vagy kevés, hogy rögtön a lényegre térjek?

Ha 45-öt mond, akkor az úgy jobban hangzik, de a 44,6 Európa-rekord. Jobban szeretjük, ha világrekordot tudunk futni minden versenyen, de az Európa-rekordot is meg kell becsülni a máltai Munkáspártot leszámítva, Európában messze ez a legnagyobb támogatottság, amit politikai szereplő kapott, Európa-rekord. 

Arról is érdemes egy szót váltani, hogy milyen magas volt a részvétel, 57 százalék, ami szintén Európa-rekord, de nemcsak relatív, hanem abszolút értékben is rekord, ami azt jelenti, hogy az emberek éltek demokratikus jogukkal. Ebből mit lehet, mondjuk, az Európa-pártiság szempontjából levonni?

Van talán három vagy négy ország Európában, ahol a választásokon való részvétel kötelező, ott értelemszerűen magasabb a részvétel, mint Magyarországon volt, de ez az 56-57 százalék bennünket az élmezőnybe röpít. Ez azt mutatja, hogy a magyar demokrácia köszöni szépen, jól van, él, virul, vannak versenyző szereplők, van érdeklődés, vannak emberek, akiknek véleményük van, el is akarják azt mondani, ki akarják fejezni, befolyásolni akarják a közéletet. Tehát ez egy szép teljesítmény a magyar választópolgároktól, ezért talán a legfontosabb, hogy ne is a saját százalékainkról meg a kormányról beszéljünk, hanem mindenekelőtt mondjunk köszönetet a magyar választópolgároknak, akik ezt a fantasztikus rekordot felállították. Jó, hogy szóba hozta ezt az abszolút számot, mert nehéz összehasonlítani választásokat egymással, de bármilyen meglepő, kaptunk mi már európai választáson 50 százalék fölötti támogatást is, most meg 44,6-ot, de még soha nem szavaztak annyian ránk egy európai választáson, mint most. Ha jól látom a számokat, akkor 2 millió 15 ezer ember szavazott ránk, és amikor a legjobban szerepeltünk, akkor is csak egymillió-nyolc ezer. Tehát fontos dolog, hogy ne csak a százalékokat, hanem az abszolút számokat is lássuk. Ez a magyar demokrácia állapotáról még pontosabb és jobb képet mutat.

Nagyon erős volt a kampány, szinte az utolsó pillanatig tartott. A mozgósítás szempontjából a kampánynak mi a jelentősége?

Mindig van jó néhány százaléknyi olyan honpolgár, akit föl kell keresnünk ahhoz, hogy elmenjen választani. Úgy általában fontosnak tartja a demokráciát meg a választást, de ha nincs mozgósítás, akkor könnyen lehet, hogy otthon marad. Ezért a mozgósítás kulcskérdés. Azért volt ilyen magas a választási részvétel, mert nagyon fontos volt a választás tétje, mindenki tudta, hogy ez háború–béke kérdése, másfelől pedig minden szereplő tudta, hogy csak akkor van esélye elfogadható eredményre vagy sikerre, győzelemre, mondjuk, a mi esetünkben, hogyha minden egyes választónkat fölkeressük és mozgósítjuk őket, és megkérjük, hogy jöjjenek el. Ezért tudtunk nyerni. Ha ezt nem csináltuk volna, nem így néznének ki a számok.

És ha már őszintén beszélünk egymással, ugye, van egy párt, három hónap alatt tudott mozgósítani, és egy erős ellenzéki pártot tudott képezni, ez a Tisza Párt, Magyar Péter pártja. Magyar Péter azt is mondta, hogy politikai földrengés történt. A német üzleti életben azt mondják, hogy Konkurrenz belebt das Geschäft, vagyis a verseny élénkíti az üzletet. Ez milyen hatással volt az Ön pártjára, milyen hatással volt a kampányra? Erősödött-e emiatt? Össze kellett-e jobban fogni a kampányt, azért, mert Konkurrenz belebt das Geschäft?

Bonyolította az életünket. Eleve ez a választás egy bonyolult választás volt, mert két választás volt egyszerre: volt egy európai meg egy önkormányzati. És az önkormányzatin belül is még volt polgármester, testület, eleve nehéz volt. Másfelől nekünk még bonyolultabb volt, mert amikor én nekiindultam ennek a kampánynak, akkor tudtam, hogy nekünk két ellenzéket kell legyőzni. Le kell győzni a régit, meg le kell győzni az újat. Legyőztük a régit is, meg legyőztük az újat is. Tizen-egynéhány, 14-15 százalékkal végeztünk a második helyezett előtt, amit én így, hogy nem egy egységes ellenzékkel, hanem két különböző ellenzékkel kellett megküzdenünk, különösen is értékes eredménynek látok.

Lezárult tegnap ugyan a választás, de változik bármit is a Fidesz stratégiája vagy a Fidesz-KDNP stratégiája, újrarendezi a sorait azáltal, hogy egy ilyen ellenzéki erős párt három hónap alatt ki tudott nőni?

Ami befolyásol bennünket, az a választások eredménye. Tehát vannak olyan városok, ahol jól dolgoztunk, meg is őriztük a bizalmat, sőt növeltük a támogatást, sőt szereztünk vissza nagyvárosokat is meg középvárosokat is, és van, ahol nem dolgoztunk elég jól, és veszítettünk el városokat, és veszítettünk el nagy- és középvárosokat is. Én minden választásból egy tanulságot szoktam levonni, az pedig az, hogy jobban kell dolgozni. Tehát csak a munka, csak az alázatos munka segíthet. Tehát minél nagyobb a verseny, annál többet kell dolgozni, és annál alázatosabban kell dolgozni. Én mindig is a munkában hittem, a kampány már csak a végkifejlet. Az a kérdés, hogy előtte dolgoztál-e eleget, és ha dolgoztál eleget, akkor az emberek azt majd méltányolni fogják.

Béke: ez volt a legfontosabb üzenete a kormánypártnak az EP-választáson, az önkormányzati választáson. Ha egy kicsit most az európai választást nézzük, a békéhez kell szövetséges. Ez a fajta legitimáció, amit a kormánypárt kapott, mit jelent Európára nézve? Keress szövetségest? Hiszen a békét akkor lehet megteremteni, hogyha valóban erős csapatot épít.

Ez még eggyel bonyolultabbá tette az egész választást, hogy közben az egyik szemünkkel vagy az egyik szemünk sarkából folyamatosan az európai pártokra kellett figyelnünk. Mert a tervünk az volt, én csak erről beszéltem a kampányban, ahova elmentem, mindenhol arról beszéltem, hogy háború vagy béke, és az európai választás lehetőség arra, hogy az európai politikusok egyre gyorsuló ütemű háborúba sodródását lelassítsuk vagy megállítsuk. Először Európában, aztán Amerikában. Ha nem sikerül, ha ezt a két félidőt nem tudjuk lehozni, ha nem tudjuk megnyerni a békepártiak javára ezt a mérkőzést a háborúval szemben, akkor bele fogunk keveredni, hamarosan kötésig fogunk állni egy háborúban Európában. Ez volt az én üzenetem, erről akartam mindenkivel beszélni. Most ha innen nézzük a történéseket, az történt, amit elterveztünk, és amit szerettünk volna. Ezt a vonatot sikerült lelassítani. Meg is lehet állítani, mert Franciaországban, ami a legerősebben a háború mellett érvelő ország volt, valódi politikai földindulás történt. Ott ki kell írni, illetve ki is írtak már egy parlamenti választást, olyan nagy erővel és nagy arányban nyertek a békepártiak. És ha a békepártiak tudnak nyerni a parlamenti választáson is, akkor azt gondolom, hogy az első félidőt megnyertük, 1-0 ide, Európában a békepártiak győztek, és akkor várjuk Donald Trump elnök urat, hogy a második félidőt hozza le az Egyesült Államokban, és akkor meglesz a béke. Tehát miközben nekünk volt egy önkormányzati választásunk, volt egy régi ellenzék, volt egy új ellenzék, közben egy európai parlamenti helyezkedés, és a háború vagy béke, ahol megpróbáltuk a békepárt felé módosítani az erőviszonyokat, és egy kis kitekintés Amerikába, tehát ebben a nagyon bonyolult térben kellett okosan irányítani a kampánygépezetünket vagy egyszerűen az én politikai munkámat az elmúlt két hónapban. Örülök annak, hogy nem vesztettünk el olyan városokat, amelyek nagyon fájtak volna, vagy legalábbis nem vesztettünk több várost, mint amennyit megszereztünk. Örülök annak, hogy Budapesten nem gyengültünk meg, és örülök annak, hogy egy tiszta, világos, utcahossznyi előnnyel megnyertük az európai választást ebben a nehéz, háborús, bonyolult, nehéz körülmények között megtartott választáson.

De ha már a francia belpolitikai helyzetet említette, ez ugyan egy európai választás volt, de ahogy, ugye, láttuk Franciaországban is, hogy ennek belpolitikai következménye van, sőt látjuk Németországban is, ahol Markus Söder ma reggel azt mondta, hogy bizony le kell vonni a jelenlegi kancellárnak a következtetéseket, és akár előrehozott választásokban gondolkodni. Ha a magyar európai parlamenti eredményt nézzük, annak milyen belpolitikai vetülete van, következménye van? Ugye, itt a kampány alatt az is elhangzott, hogyha ennyi vagy annyi lesz az ellenzéki pártnak a támogatottsága, akkor Magyarországon is új választást kell kiírni. Nyilván ez nem lett, de mi mégis ennek a belpolitikai következménye, ha van ilyen?

Minden választást akkor kell megnyerni, amikor van. Itt most volt egy választás, egy önkormányzati és egy európai, ezt kellett megnyerni. Ezt mi behoztuk. Lesz majd választás később is, 2026-ban meg majd azután is, azokat meg majd akkor kell megnyerni. Most arra kell összpontosítani, hogy van több mint másfél évünk, majdnem két esztendőnk, ahol a kormányzati aprómunkát el lehet végezni. Persze a háború és béke is fontos, de közben itt van nekünk a gazdasági növekedés újraindításának a problémája, azért az inflációra figyelni kell, nehogy újra elszaladjon. Tehát van itt munka bőségesen a kormányzat háza táján, és nekünk erre kell összpontosítanunk, hogy meg tudjuk védeni a nyugdíjakat, hogy továbbra is meglegyen a teljes foglalkoztatás, hogy az otthonteremtési programunk, amit újraindítottunk, annak meglegyenek a pénzügyi fedezetei, tehát van bőségesen az asztalon kormányzati ügy. Nekünk erre kell figyelnünk. Kormányozni nem lehet kampánylogikában. A kampány egy harci logika, amikor majd egy választási küzdelmet kell megvívni. A kormányzás meg az ország nyugodt mindennapjairól szól. Az két különböző feladat, különböző lelkiállapot, különböző munkatempó. Most vissza kell térni a kormányzati aprómunkához. Közben a szemünket a béke és háború kérdésén rajta kell tartani, mert a kormányzati munka is hiába javul vagy üt meg magasabb színvonalat, hogyha közben belesodródunk egy háborúba, akkor minden úszik. Tehát nekünk egyszerre kell kimaradni a háborúból, már két nap múlva itt van a NATO főtitkára, ahol arról tárgyalunk, hogy hogy’ tud Magyarország kimaradni a NATO ukrajnai missziójából, és itt vannak a mindennapi teendők is.

Az európai parlamenti választás egyértelműen a jobboldal erősödését hozta. Ez mit jelent szövetségi szempontból? Van-e már bármifajta terv, elképzelés, hogy kivel érdemes tárgyalóasztalhoz ülni, milyen békepárti erős egységet lehet képezni az Európai Parlamentben az előzőhöz képest?

Mit látunk most? Most azt látjuk, hogyha a két jobboldali frakció – mindkettőt egy hölgy vezeti –, a konzervatívok és az identitás frakció megegyezik egymással, és mi is csatlakozunk ehhez az együttműködéshez, akkor a jobboldal második helyen végez, maga mögé utasítva a szociáldemokratákat, a zöldeket, a liberálisokat. Csak a néppárt van előttünk, de hogyha mi egy erős jobboldalt létrehozunk, annak lesz gravitációs vonzereje a néppárt irányából is, jöhetnek hozzánk a jobboldalról, ha ezt létre tudjuk hozni. Hogy ez sikerül-e, ez a következő hetek, nem több mint egy hónap kérdése. De itt a nagyok megállapodására van szükség. Ha a két pártelnök asszony meg tud egyezni, az egy tiszta és egyenes utat nyit meg a Fidesz számára is. Ha nem tudnak megegyezni, akkor nekünk is másképpen kell gondolkodni. Egy hónapnál hamarabb nem kapunk választ erre a kérdésre.

Beszéljünk egy kicsit az önkormányzati választások eredményéről. Ahogyan az imént említette, volt, amit veszítettek, volt, amit nyertek. Ha mérleget von, akkor mennyire elégedett?

Jobban szerepeltünk, mint azt lehetett várni, de nem olyan jól, mint ahogy én szerettem volna. Az ember úgy van vele, hogy mindent szeretne megtartani, és még ahhoz begyűjteni néhány fontos településen élők bizalmát. Most négy megyei jogú várost szereztünk vissza, de hármat elvesztettünk, tehát ez döntetlen közeli helyzet. Az, hogy az összes megyei közgyűlésben, ideértve a budapesti közgyűlést is, messze mi vagyunk a legerősebbek, az azt jelenti, hogy húsz megyében mégiscsak a domináns politikai erő mi maradtunk. Kerületekben, a budapesti kerületekben, amelyek akkora méretűek időnként, mint egy-egy önálló magyar város, ezért fontosak, itt is döntetlenre hoztuk: egyet elvesztettünk, egyet visszaszereztünk. Még egyszer mondom: ilyen háborús időkben, ilyen nehéz körülmények között egy gyötrős, meggyötrő, gyötrelmes, háborús inflációs évvel a hátunk mögött, egy jó gazdasági esélyeket teremtő növekedés megindítása előtt, ebben a helyzetben azt mondom, hogy 14 százalékot ráverni a másodikra egy tisztességes eredmény. Persze én mondtam az előbb, hogy minden választást majd akkor kell megnyerni, de ha most azt kérdezné tőlem, hogy aláírnám-e ezt 2026-ban, akkor azt mondom, hol kell aláírni? Mert ha ezt az eredményt rávetítem egy parlamenti logikára, akkor ez egy nagyon magabiztos kormányzópárti fölényt adott volna a következő parlamenti ciklusra. Ezért nem arról van szó, mint Franciaországban, ahol újraválasztást kell kiírni, hanem azt tudjuk megállapítani, hogyha ez egy parlamenti választás lett volna, akkor nagyjából olyan erőviszonyok lennének a kormánypárti mandátumok számát tekintve, mint amik most vannak a magyar parlamentben.

Igen, de 2026 még két év múlva lesz. Nagyon pengeélen táncol megtartani akár két év alatt, pontosan olyan viszonyok között, háború, infláció, ezt az előnyt.

A demokrácia az ilyen. Minden választás nehéz. Én nem emlékszem könnyű választásra. Itt a sikert nem adják ingyen. Azért meg kell dolgozni, azért meg kell küzdeni. És majd a következő választást is meg kell nyerni. Most örüljünk annak, hogy behúztuk a tegnapi európai és önkormányzati választást is.

Érdemes még azért a fővárosról is egy szót ejteni. Az, hogy Szentkirályi Alexandra visszalépett az utolsó pillanatban vagy a legvégén, nyilván értékelték, oka lehet annak, hogy ez lett az eredmény, ami, Karácsony Gergely megnyerte, legalábbis a pillanatnyi állás szerint, vagy ha ő indult volna, akkor más lett volna a kép?

Alexandra véleménye szerint az volt a helyzet, hogyha mind a hárman talpon maradnak, akkor nem lesz változás Budapesten. És ezért azt tanácsolta nekünk, hogy hallgassunk rá, és azt az egyetlen esélyt, ami az ő visszalépésével nyílik meg, játsszuk meg. És ezt tettük. Szoros választási eredmény van. Budapesten nagyon sok munkára van szükség, ez egy pénzügyi csődben lévő város. Nagyon csodálkoztam, hogy a választási kampányban erről szinte egyáltalán nem esett szó, de én látom a számokat. Tehát itt nagyon sok munkát kell végezni ahhoz, hogy a budapesti emberek egy olyan városban éljenek, amilyenben szeretnének, és amilyet megérdemelnek.

Akiket elveszítettek ebben a választásban, akár, vannak ilyenek is, akik akár kormánypárti szavazóból Tisza-párti szavazók lettek, talán ellenzéki szavazók lettek, vagy kis pártokra szavaztak, őket hogyan lehet visszacsábítani?

Mindenki azt gondolja, hogy a politikának van valami varázslatos vegykonyhája, egy boszorkánykonyhája, ahol az ilyen nehéz kérdésekre, mint Ön, kifőznek valami főzetet, és akkor azt orvosságként be lehet adni, vagy be lehet venni. De ez nem így van. Tehát a politikában csak egyetlen dolog számít. Az idő és az idő alatt elvégzett munka, tapasztalat és munka meg persze alázat, mert a mi munkánk szolgálat. Tehát jól kell szolgálni az országot. És szerintem Magyarországon azt méltányolják minden választáson, hogy szemben szinte minden európai országgal, itt egy stabil, kiszámítható, biztonságos kormányzati munka van. Itt közbiztonság van, itt mindenkinek van munkája. Itt, ha a gazdaság időnként nem is megy jól, lehet reménykedni, hogy majd egy újabb lökettel érkezik egy jobb időszak. Szóval az én munkámnak csak 20 százaléka megy el politikai munkára, 80 százaléka kormányzati munkára megy. A kollégáimnak Nyugat-Európában – azt hiszem – inkább a fordított sors jut, hogy a koalíciók egybetartása meg a bizonytalanság okán inkább 80 százalékot a kormányzati munka előföltételének a megteremtésével kell tölteniük, és csak 20 marad igazán komoly kormányzati munkára. Örüljünk, hogy Magyarország ettől mentes, ezt a választópolgárok döntésének köszönhetjük. Tehát én abban hiszek, hogy el kell végezni a munkát, aztán ki kell állni az emberek elé, és ha elvégezted a munkádat, lesz egy éles kampány, ott sok minden történik, kevésbé szép dolgok is meg szép dolgok is, de azt majd meg fogod vívni. Ha van aranyfedezet, ha van munka mögötted, nyersz, ezért nyertünk most is.

El van kényeztetve talán egy kicsit a Fidesz-szavazó, és azért kérdezem ilyen szkeptikusan, hiszen mindig olyan nagyon nagyot nyertek. És amikor azt kérdeztem az elején, hogy a 44 százalék jó vagy nem, hát nyilván jó, de mégis van mindenkiben egy olyan: ez elég nekünk? Tényleg így?

Mert emberből vagyunk, és az emberek így gondolkodnak, mert már, különösen a magyar előrefele néz, és azt gondolja, hogy persze, ez most már mögöttünk van, ez meg van nyerve, de mi lesz a következő választáson? Mi következik ebből a következőre? És én mindig azt mondom, hogy dolgozzunk, eljön az idő, ki fogunk állni, harcolni fogunk, és majd győzünk, mint ahogy eddig, az utóbbi tizen-egynéhány választás alkalmával mindig győztünk. Ezzel kell foglalkozni. Nem tudunk minden nap világrekordot úszni. Tehát olyan sportoló, aki minden versenyt világrekorddal nyer meg, nincs. Bár ilyen szempontból ez az eredmény, mint mondtam, a valaha volt legtöbb szavazatot eredményezte az európai választáson a Fidesznek, de nincs ma Európában egyetlen párt sem, azt hiszem, Magyarországon sincs egy párt sem, aki ne cserélne velünk boldogan, akár azonnal.

Köszönöm szépen!