Mészáros László (M1): Miniszterelnök úr, az Európai Parlament 2010 óta folyamatosan bírálja Magyarországot. Mindezek fényében miként értékeli azt, hogy egy óriási korrupciós botrány rengette meg az intézményt? Említette bevezetőjében azt, hogy a baloldali pártok komoly támogatásokat kaptak külföldről. Az elmúlt napokban a sajtóban több hír jelent meg arról is, hogy a baloldali média is komoly támogatásokban részesül külföldről. Ön miként értékeli, miként véleményezi ezt a jelenséget?

Nem tisztem, hogy karácsony előtt itt udvariatlankodjak, de az utolsó kérdésre azt tudom válaszolni, hogy nem látom a különbséget a baloldali pártok meg a baloldali média között: az ugyanaz. Az én fejemben nem látszódik itt semmilyen választóvonal. Az oda juttatott pénzügyi támogatások ezért a mi megfontolásaink szerint ugyanannak minősülnek: politikai támogatásnak. Most ami az Európai Parlamentnek a korrupciós ügyét illeti. Itt nem vagyunk könnyű helyzetben, mert az emberben azonnal megmozdul a kisördög, és a magyar nyelv jókat tud egy ilyen helyzetre előcsalni a beszélőből, de miután mi is részei vagyunk az Európai Uniónak, ezért nem szabad kívülállóként tekinteni a dologra, pedig elsőként az ember mégiscsak ezt tenné. „Bagoly mondja a verébnek” – hogy, mondjuk, a legenyhébb népi kifejezést hozzam itt példának, de valójában ez a baj, ez ugyan a személyében szerencsére magyarokat, úgy látom, nem érint, de ettől még rossz hír az Európai Unió minden tagállama számára. Mert ugyan vannak vitáink az európai intézményekkel, meg szeretnénk is őket átalakítani, de az, hogy elveszítik a szavahihetőségüket, hogy ez a hipokrita, álszent, általunk egyébként jól ismert karakterük felszínre kerül, rombolja azért annak a közösségnek az erejét, amihez mi is tartozunk. Ugyanakkor meg azt is igazolja, hogy a magyar parlamentnek az a döntése az Európa jövőjéről szóló vita kapcsán, hogy hogyan képzeljük el az uniós intézmények jövőjét, nem volt megalapozatlan. Ott a parlamenti határozatban az olvasható, hogy a magyarok azt szeretnék, ha fölszámolnák az Európai Parlamentet ebben a formájában. Azt szeretnénk, hogyha az Európai Parlament a nemzeti parlamentekből delegált képviselőkből állna. És ez az ügy arra hívja föl a figyelmet, hogy a nemzeti parlamentekben sokkal erőteljesebb ellenőrzési rendszerek működnek a képviselők irányában, mint amilyenek ma működnek, illetve nem működnek az Európai Parlamentben. Tehát ha erősebb ellenőrzés alá akarjuk venni az Európai Parlamentet, mint intézményt, akkor jobb lenne, ha közvetlen választás helyett inkább a nemzeti parlamentekbe választott képviselőket küldenénk oda. Volt már ilyen az Európai Unió történetében, ez nem ördögtől való gondolat, szerintünk érdemes lenne ehhez visszatérni. A politikai álláspontunkat pedig nyilván ismeri, a mocsarasodás ellen egyetlen orvosság van, a mocsarat le kell csapolni.

Stefan Löwenstein (FAZ): You mentioned the migration and the Hungarian border, and the fact is there are not only people pushed back from the Hungarian border, but also many, many migrants coming through Hungary and reaching, for example, Austria and then the further west countries. So would it be correct to say that Hungary tries to push back at the borders, but is letting through migrants as soon as they’ve reached Hungarian territory? Thank you.

Ha megengedi, inkább magyarul válaszolok. A kerítés nem tökéletes, de ha összevetjük a beszivárgás jelenségét, amiről Ön beszél, azzal a képpel, amelyet mindannyian őrzünk még 2015-ből, amikor százezrek egyszerűen bemasíroztak a Keleti pályaudvarra, onnan pedig Nyugatra, akkor a különbség nyilvánvaló. Tehát az, hogy a fokozódó nyomás miatt a kerítés nem zár légmentesen, és bár 250 ezer határátlépési kísérletet megakadályoztunk, mégis van, aki keresztüljut, hogy bár ma Magyarországon börtönben ül 2.500 embercsempész, mégis vannak újra és újra emberek, akik vállalkoznak embercsempészetre, kétségkívül igaz, de nem teszi okafogyottá a kerítést. Három dolgot tudunk tenni, ezeket tesszük is. Az első, hogy fölállítottunk egy teljesen új, csak határvédelemmel foglalkozó fegyveres testületet, ezek a határvadászok. Más minőség az, amikor odavezényelsz, és más minőség az, amikor valakinek folyamatosan ott kell végezni a munkáját. A második, hogy ünnepeljük Horvátország schengeni tagságát, majd ez lehetővé teszi, hogy a horvát–magyar határról, amelyet szintén védeni kellett eddig, átvezényelünk élőerőt a magyar–szerb határa. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabbak leszünk, mint voltunk. És a harmadik dolog, amit teszünk, hogy megegyeztünk a szerbekkel és az osztrákokkal, szerintem egy hosszú távú, tartós struktúrát is sikerül létrehoznunk, és egy határvédelmi szövetséget hoztunk létre hárman, aminek az első akciója az, hogy a szerb–magyar határon erős védelmet lejjebb toljuk délre, az észak-macedón–szerb határra, és azt a határt próbáljuk erőteljesebben védeni. És ha sikerrel járunk, az a tervünk, hogy ugyanígy megerősítjük a szerb–bulgár határt. Ebben az ügyben a szerbek játszanak vezető szerepet, de Ausztriának is jelentős a hozzáadott értéke. A harmadik csúcstalálkozó ez ügyben hamarosan megtörténik majd Bécsben.

Kovács András (origo.hu): Mennyiben lát Miniszterelnök úr párhuzamot abban, hogy a brüsszeli baloldali pártok prominens képviselői külföldi pénzeket kaptak, és azért külföldi, vélhetően külföldi érdekeket képviseltek, és mennyiben hasonlítható ez a magyar jelenséghez? Vagy Ön egy általános baloldali jelenségnek tartja-e, hogy külföldi pénzeket kapnak különféle baloldali pártok szerte a világban, Európában?

Milyen jó is lenne azt mondani, hogy a korrupció kizárólag a baloldali pártokra jellemző, de mindannyian tudjuk, hogy ez nem igaz. És azt is látjuk, hogy az Európai Parlamentben most már, ahogy nő az érintetteknek a száma, egyre több néppárti képviselő is érintetté válik. Tehát nem lenne méltányos azt mondani, hogy a törvénytelenül elfogadott pénzek gyakorlata és az ezért nyújtott politikai ellenszolgáltatás kizárólag a politikai spektrum baloldalán létezik. Ez egy olyan veszély, amely fenyegeti mindenhol a demokratikus politikát, és amivel szemben védekezni kell. A kérdés inkább az, hogy miután mindenki tudja Brüsszelben, hogy ez nem most kezdődött, és általában az volt a vélemény mindig is, hogy Brüsszel tele van korrupciós ügyekkel, az a kérdés, hogy miért nem működtek védelmi mechanizmusok? De anélkül, hogy visszadobnám a labdát Önöknek, halkan megkérdezném, hogy hol voltak az oknyomozó újságírók Brüsszelben az elmúlt évtizedben, amikor az ilyen típusú ügyek elharapództak, és szinte napi gyakorlattá váltak? Tehát van itt mindenkinek tennivalója, de megismétlem: a legfontosabb, hogy a mocsarat csapoljuk le.

Kovács András (origo.hu): A mostani korrupciós botrány után mennyi hitele maradt úgymond az Európai Parlamentnek? Változhat a szerepe a következő években, kevésbé próbálja, mondjuk, a bizottságot nyomás alá helyezni különféle politikai ügyekben?

Egyelőre a bizottságot semmiképpen nem hoznám ide, mert semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy ezek a szálak elvezetnek a bizottságig is, és ezt a föltételezést súlyosnak tartom, és világos tények nélkül nem is tartanám helyesnek, még az erről való latolgatást se. Hogy Magyarországon mennyiben rontotta az Európai Parlament tekintélyét, arra könnyű válaszolni, hogy semennyiben, mert mínuszban nem tud lenni. És miután nullán volt, hát nem tudta rombolni. Mindenki tudja, hogy Magyarországot teljesen alaptalanul, tények nélkül, politikai okokból, hungarofób ösztönöktől vezettetve csak azért, mert más utat jár, csak azért, mert a maga útját járja, csak mert a saját életmódját akarja folytatni, rendszeresen inzultálták, tiszteletlenek voltak vele, nem adták meg a tiszteletet, ami járt a magyaroknak. Az Európai Parlament a magyar általános közvélekedés szerint egy olyan hely, amire sok szót nem érdemes vesztegetni.

Kovács András (origo.hu): És végezetül Miniszterelnök úr említette, hogy lesz ma kormányülés délután. Szóba kerül-e ezen a Lánchíd ügye? Megkapja-e a főváros azt a hatmilliárd forintot, amit követelnek, miközben a szerződések szerint, ugye, láthatóan nem teljesítették azt, amiben a kormánnyal megállapodtak?

Van egy szerződés valóban, majd a jogászok megnézik, hogy mi következik abból. Nem venném el tőlük a kenyerüket, de azt megemlítem, hogy a Lánchídról mégiscsak kiderült, egy igazi magyar hungarikum. Fölújítottuk, rengeteg pénzt költöttünk rá, és most se az autóval, se gyalog nem lehet rajta átmenni. Ez óriási! Az egyetlen jó hír, hogy a halak továbbra is szabadon közlekedhetnek. Itt tartunk.

Dunai Márton (Financial Times): Ukrajna és Oroszország viszonyrendszerére szeretnék rákérdezni, hogy 2023-ban hogyan látja Magyarország diplomáciai hangsúlyait ebben a két relációban? Illetve ugyanúgy szeretném megkérdezni a vízióját az Európai Unióval kapcsolatos viszonyrendszerrel. Ugye, azt mondták, hogy a kettő között, sokszor mondták, nincs kapcsolat, mégis így a legutóbbi, a helyreállítási alapok és az ukrán segély körüli vitarendszerben EU-s oldalról, a cseh elnökség oldaláról is hallhattuk, hogy egyértelmű, quid pro quo-ként, tehát a kettőt összekapcsolva látják ezt onnan. Ugye, március–áprilisban vár még Magyarországra néhány mérföldkőnek a teljesítése. Hogyan lehet azt garantálni, hogy az ukrán–orosz viszonyrendszer és az EU viszonyrendszer külön tud maradni ezekben az időszakokban?

Boldog ember lennék, ha tudnám erre a kérdésre a választ. Ön egy dilemmát írt le, amivel folyamatosan szembesülnünk kell. Ilyenkor az segít talán, hogyha az alapvetéseket megismételjük. Tehát ukrán relációban azt érdemes leszögezni, hogy egy független és szuverén Ukrajna létezése magyar nemzeti érdek is. A második dolog, hogy mi nem vagyunk érdekeltek abban, hogy az európai és az orosz gazdaságot véglegesen kettéválasszák, ezért amit meg lehet menteni az oroszokkal való gazdasági együttműködésből, azt próbáljuk megmenteni, mármint a magyar–orosz gazdasági kapcsolatokból. A harmadik dolog, hogy nem akarunk belesodródni a háborúba, de meg akarjuk adni Ukrajnának azt a segítséget, amit az emberiesség parancsa megkövetel. És végezetül van ez az összekapcsolás és csomagkérdése, a pénz ügye. Valóban, Ön jól látja, hogy Magyarország mindig is visszautasította a csomagalapú megközelítést, tehát sose fogadtuk, én személyesen sosem fogadtam el egy pillanatig se, hogy különböző természetű európai uniós ügyeket egymással összekapcsoljanak. Részben mert szerintem ez sértené az uniónak az alapokmányát, amelyben szerepel a lojális együttműködés kötelezettsége minden tag számára, és ha összekötsz egy ügyet egy teljesen különböző üggyel, akkor te nem vagy lojálisan együttműködő. De azért sem támogatom ezt a megközelítést – túl az alkotmányos aggályokon –, mert ha ezt valaki egyszer legitim módon megteszi, akkor hol lesz ennek a vége? És legközelebb akkor ez nem a mi javunkra fog szolgálni, hanem a mi ellenünkre. Kiszolgáltatottá tennénk magunkat, ha elfogadnánk ilyen megközelítést. Ezért mi nem tárgyaltunk csomagban, mind a négy vagy öt ügyet külön tárgyaltuk. A csehek úgy döntöttek, ezt Ön jól érzékeli, hogy viszont a döntést egy napra tették. Ha tehették volna, egy percre tették volna mind a négyet, úgy láttam, de ez egy szuverén joga a mindenkori elnökségnek, amely vezeti az Európai Tanácsot, és minekünk ehhez alkalmazkodnunk kellett. Konkrétan miért fogadtuk el, talán ez így helyes, származékos kérdés, hogy miért fogadta el Magyarország azt, amit korábban ellenzett, vagyis hogy Ukrajnának ebben a formában adjunk 18 milliárd eurót? Itt is az alapokat rögzítsük először. Tehát mi ezt rossz megoldásnak tartjuk. Tehát elfogadjuk, hogy Ukrajnát pénzügyileg segíteni kell, de rossz megoldásnak tartjuk, hogy ezt nem államközi alapon tesszük, hanem az unió intézményein keresztül. Tehát a jó megoldás az lett volna, Magyarország azt javasolta, hogy határozzuk meg, hogy mennyi pénzt akarunk adni Ukrajnának, és úgy, ahogy szoktuk az uniós költségvetést, mindenki tegye le a ráeső részt az asztalra, a saját költségvetéséből, otthonról. És ha ez megvan, akkor adjuk oda az ukránoknak. Ehelyett az a megoldási javaslat született meg először, hogy úgy, mint a COVID következményeit elhárítani szándékozott pénzügyi alap esetében vegyünk föl az Európai Unió költségvetésén kívül közösen hitelt. Tehát a 27 tagállam hozzon létre egy hitel-, egy adósságközösséget, vegyünk föl közösen hitelt, a pénzt meg adjuk oda az ukránoknak. Ezt mi nem támogattuk, mert ennek sosem lesz vége, és ebben az esetben, ha valamelyik állam nem teljesíti később a hitel visszafizetésekor a ráeső részt, a többieknek kell viselni ezért a felelősséget. És miután az államadósság mértékét tekintve vannak országok, amelyek Magyarországot 20-30-50-70 százalékkal haladják túl, nem akarunk velük egy adósságközösségben lenni, mert nem akarunk helytállni értük, mert semmi közünk ahhoz a bajhoz, amit ők maguknak előidéztek a saját adósságaikkal. Ezért nem akarunk velük adósságközösséget létrehozni. Ezt sikerült megakadályoznunk. Tehát az unió ettől a tervétől elállt, de nem fogadta el a magyar javaslatot sem, hanem egy köztes – Brüsszelben vagyunk –, egy köztes, kompromisszumos megoldást talált ki, hogy akkor csináljuk úgy, hogy már a költségvetésbe, az unió költségvetésébe úgyis beígért vagy betett pénzeket használjuk fel hitelalapként, és akkor erre vegyünk föl hitelt, és ezt adjuk oda aztán az ukránoknak. Ez nem tökéletes megoldás, mert rossz esetben ez elvezethet oda is, hogy az unióban, az unió költségvetésében föl nem használt pénzeket – ilyenek szoktak lenni – végső soron nem visszaosztjuk a tagállamoknak, ahonnan jöttek, hanem elküldjük Ukrajnába. És itt az is előfordulhat, hogyha egy országnak nem adnak oda valamiért pénzt, mondjuk, a magyaroknak, a végén elküldik Ukrajnába. Ennek nem örülnénk. Tehát ez messze nem jó megoldás, de sokkal kevésbé rossz, mintha az első lett volna. És ebbe belementünk, mert egyedül maradtunk, és nekem az a tapasztalatom, hogy csak a legvégső esetben szabad európai intézkedéseket egyedül megakadályozni. Ha egy jól-rosszul, elfogadható kompromisszumot létre lehet hozni, akkor az egység érdekében inkább érdemes engedni, illetve megállapodni. Ez történt ebben az esetben is. Hozzáteszem, hogy mindannyian tudjuk, hogy 18 milliárd euró nem lesz elég, sose fogják az ukránok visszafizetni, ezt hívhatjuk hitelnek, sose fogják visszafizetni, és nem is lesz elég, nemcsak hogy a következő évre, hanem erre az évre se, és ez a vita a 2024-es évre legkésőbb ismét megismétlődik, mert mi lesz 2024-ben? Most csak 2023-ról döntöttünk. Tehát azt hiszem, hogy egy olyan utcán indultunk el, amelyből nagyon nehéz lesz majd visszafordulni.

Dunai Márton (Financial Times): Kiegészítő kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Áprilisban a választások után pont egyébként az én kérdésemre mondta azt, hogy mi a legfontosabb nemzetközi teendője Magyarországnak: a lengyelekkel rendezni a viszonyt. Azóta ez úgy alakult, ugye, hogy a lengyelek pont az ukrán kérdésben egy markánsan a magyarétól ellentétes álláspontot foglalnak el. Ez egyébként meg is jelenik Ukrajnában is a közvélemény-kutatásokban, ahol Lengyelországot a legbarátibb, Magyarországot meg a legkevésbé baráti országnak tekintik. De mindez a magyar–lengyel viszonyban, különösen egy olyan évben, amikor Lengyelországban választások lesznek, és EP-választásokra is készül Európa, a magyar–lengyel viszonyt hogyan látja a jövőre?

Az első és legfontosabb – tehát itt is az alapoknál érdemes kezdenünk –, először is van lengyel–magyar sorsközösség, amit annál is inkább lehet látni, mert a második világháborúban ők a győztes oldalon voltak, mi meg a vesztes oldalon voltunk, aztán ők azt kapták jutalmul, mint a magyarok büntetésül. Ezt hívják sorsközösségnek. Kommunizmust kaptunk mind a ketten a nyakunkba, odadobtak bennünket a nyugatiak a Szovjetuniónak, hiába volt az egyik a jó oldalon, a másik pedig a vesztes oldalon. Tehát a lengyelek és a magyarok között megalapozott történelmi sorsközösség van, ez erős barátságot ad, ez ráadásul még a középkorig is visszanyúlik, tehát ez egy egészen különleges kapcsolatrendszer, nagy érték. A háború ügyében teljesen mást gondolunk. Nem a stratégiai célok tekintetében, mert ott még egyet is értünk. Tehát furcsa módon a legfontosabb kérdésekben egyetértés van Lengyelország és Magyarország között. Mit mondanak a lengyelek? Oroszországot olyan állapotba kell hozni, hogy ne jelenthessen fenyegetést az európai biztonságra. Bingó. Azt mondják a lengyelek, hogy szükségünk van egy szuverén Ukrajnára, amely a mi országaink, Lengyelország, Magyarország és Oroszország között terül el. Bingó! Tehát a legfontosabb stratégiai kérdésekben egyetértünk. Az igazi kérdés, hogy a háborúra hogyan tekintünk, és ez különbséget mutat. Ugye, a lengyelek azt gondolják, hogy az ukránok az ő szabadságukért és biztonságukért is harcolnak. De mi ezt egyáltalán nem gondoljuk. Tehát én nem gondolom azt, hogy az ukránok Magyarország biztonságáért vagy szabadságáért harcolnának. Az ukránok a saját hazájukért harcolnak, hősiesen egyébként, de nem Magyarországért. Magyarországot sose fogja Ukrajna megvédeni semmitől se. Magyarországot saját maga meg a NATO védi meg. Tehát a mi biztonságunkat nem Ukrajna adja, hanem a NATO-tagság meg az azzal együttműködő, abba integrált magyar védelmi képesség. És mi ebben hiszünk. Ilyen értelemben az ukrán háború kimenetele semmilyen befolyással nincs Magyarország biztonságára. Ez a viszonyunk hozzá. A lengyelek ezt másképp látják. Ha ránéznek a térképre, egyáltalán nem nehéz megérteni, hogy miért gondolkodnak erről ők másképp, és miért gondolkodunk mi másképp. A geográfia sok mindent megmagyaráz.

Csuhaj Ildikó (ATV): Miniszterelnök úr, az emberek közül nagyon sokan lélegzetvisszafojtva várják a gázszámlájukat. Mit tud mondani Miniszterelnök úr, felülvizsgálja-e a kormány azt a rezsitámogatott részt, annak a határát, ami 144 köbméterben állapítja meg havonta a gáznak a mértékét, ami rezsicsökkentetten támogatott, illetve 210 kilowatt/órában az áramnál?

Ez a rendszer marad majd fönn a jövőben is, és a mi elemzéseink azt mutatják, hogy a magyar háztartások 75 százaléka belül marad ezen a kereten, így a teljes rezsivédettséget élvező háztartások aránya körülbelül 75 százalék Magyarországon, és 25 százalék van, akinek valamennyit a rezsivédelmi árnál magasabb áron kell fizetni. Van, akinek kevesebbet, van, akinek pedig jóval többet, azonban ez egybeesik a magyar társadalom jobb módú rétegeivel, ezért a mostani szerkezetet fönntarthatónak ítéljük.

Csuhaj Ildikó (ATV): Akkor is, hogyha a holland gáztőzsdén esik a gáznak a földgáznak az ára?

A magyar rendszer mindig is arra épült, amit tudományosan úgy mondanék, hogy nichts ugri-bugri, tehát a magyar energiaárakat sose rángattuk. Tehát, ugye, sok kritika érte a magyar rezsivédelmi rendszert már korábban is, de mi belőttünk egy árat, a piaci ár hol fölötte volt, hol alatta. Ha fölötte volt, akkor megtámogattuk a költségvetésből, ha alatta, akkor tartalékot képeztünk. És képesek voltunk, én nem is tudom, talán Gergő tudja, nyolc vagy kilenc éven keresztül gyakorlatilag azonos szintű árstabilitást biztosítani. Ez szerintem sokkal jobb, mint a piaci változásokhoz állandóan igazodó, mozgó rendszer. És most ugyan válság van, de én nem változtatnék ezen a habituson, tehát én nem mennék át egy folyamatosan a piaci árakhoz alkalmazkodó, változó árrendszerhez, hanem módosítottuk a rezsivédelmi rendszert, mert rákényszerültünk, de most már ezt megtartanánk, amilyen hosszú ideig és amilyen stabilan csak lehet.

Csuhaj Ildikó (ATV): Hónapok óta tart a pedagógusoknak a tiltakozása, nagyobb bért, fizetést szeretnének. Hogyan értékeli Miniszterelnök úr, Pintér Sándor jól kezeli-e ezt a tiltakozáshullámot, és mi a véleménye a miniszterelnök úrnak az MTA elnökségének az állásfoglalásáról? Ők azt mondják, hogy az elbocsátott tanárokat elengedhetetlen, hogy visszahelyezzék az állásukba, és ők Novák Katalin köztársasági elnök asszonyhoz fordulnak ebben az ügyben.

Két különböző dologról beszélünk. Kezdjük az utóbbival, ha megengedi. Én tisztelője vagyok az akadémiának, ezért nem minősítem az álláspontjukat, de olyat még nem láttam az elmúlt harminc évben, hogy az akadémia nyílt törvénysértésre szólítsa föl a kormányt. Ez egy szokatlan dolog. Így is kell kezelnünk. Ugyanis a helyzet az, hogy Magyarországon a tiltakozásnak megvannak a törvényes formái. Most a tüntetéseken túl a sztrájk is ilyen. Ezek a tiltakozási formák egyébként tágasabbak, mint számos európai országban, például Németországban nem sztrájkolhatnának. Magyarországon lehet sztrájkolni, ennek van kialakult, törvényes kerete és rendje. Én arra kérem a pedagógusokat meg mindenki mást is egyébként, miután a törvények mindenkire vonatkoznak, hogy ezeket tartsák be. Tehát a tiltakozásnak válasszák – nagy tisztelettel kérem őket – a törvényes formáit. Ha nem a törvényes formáit választják, akkor nem tehetnek mást az állam vezetői, miután a pedagógusok is állami alkalmazottak, minthogy az ilyenkor szokásos szabályokat előveszik és érvényesítik. Amikor az ember leteszi az esküjét, mondjuk, én magam is a parlamentben, akkor én azt mondom, hogy a törvényeket betartom és betartatom. Az állami alkalmazottakkal be kell tartatnom a törvényeket. Ezért ha látom, hogy nem tartják be, akkor először írunk egy levelet, és tisztelettel megkérjük őket, hogy válasszák a tiltakozás törvényes formáját. Általában ezt nem veszik figyelembe. Akkor írunk még egyet, most már aztán igazán legyenek kedvesek, és inkább a törvényes formát válasszák. És ha harmadjára sem változik a dolog, akkor nincs más, akkor alkalmazni kell a törvényt. És nem választhat a miniszter, hogy ő egyeseknél alkalmazza, másoknál nem, ez egy nagyon egyszerű jogi eljárás, és kellő körültekintéssel alkalmazza is az oktatási tárca. Ez az egyik kérdés, de ez a kevésbé fontos kérdés. Az igazán fontos kérdés a pedagógusok, illetve a gyerekek meg a szülők viszonyrendszere. És abban én a pedagógusok oldalán állok, hogy a béreket mindenképpen emelni kell. Ezért is történt – régen volt, az itt ülők se biztos, hogy emlékeznek rá –, hogy amikor 2010 után először sikerült a pénzügyi válság áradatából kiemelni a fejünket, akkor az első foglalkozási csoport, akinek bért emeltünk, és életpálya-rendszert hoztunk, azok éppen a pedagógusok voltak. Gyakran ér – zárójelet nyitok – bennünket kritika, hogy a pedagógus életpályának miért ilyen a belső szerkezete, de azt nem a kormány határozta meg. Azt a kormány akkori képviselője tárgyalta ki a szakszervezetekkel. És hogy az idősödéssel jelentősen nő a bér, ellenben a kezdők meg alul vannak fizetve, vagy kisebb bérrel indulnak, ez nem a kormánynak a javaslata volt, hanem az akkori tárgyalásokban ebben állapodtak meg a felek. Ez jól láthatóan nem volt jó megállapodás, és ezért van egy belső aránytalanság, tehát szinte elfogadhatatlanul alacsony kezdőbérrel indulnak meg a pedagógusok, miközben a vége felé már a dolog kezd egész elviselhetővé válni. De az biztos, hogy a kezdő pedagógusoknál egy jelentősebb mértékű emelés szükséges. Amit a kormány ma tenni tud, az, hogy a tavalyi évben is, az idei évben is és a következő évben is biztosan lesz 10 százalékos béremelés. Ennyit tud ma a magyar gazdaság. Ha az unióval néhány részletkérdésről még meg tudunk állapodni, akkor szerepel a megállapodásban olyan pont, amelyben uniós forrásokat tudunk használni béremelésre. Ezeket az uniós források nélkül is végrehajtanánk egyébként, de ha van uniós forrás, akkor három év alatt tudjuk végrehajtani a 10 százalék fölötti emeléseket, ha nincs, akkor pedig hat év alatt tudjuk végrehajtani. Úgyhogy én abban bízom, hogy lesz pénzügyi megoldás a jogos pedagógusigényekre, de azt kérem nagy tisztelettel innen is mindenkitől, így a pedagógusoktól is, hogyha nem értenek egyet egy politikai irányvonallal, ha nem értenek egyet egy szakmai irányvonallal, ha elégedetlenek a saját helyzetükkel, akkor kérem tisztelettel őket, hogy a tiltakozásnak a törvényes formáit válasszák.

Csuhaj Ildikó (ATV): Csak annyit ehhez, hogy Gulyás miniszter úr azt mondta egy korábbi kormányinfón, hogy a polgári engedetlenség, mint olyan, nem létezik a jogban, nem ismeri a jog, de Önök is, ugye, a kordonbontás alkalmával a polgári engedetlenség eszközét használták.

Hogyha valami nem létezik a jogban, akkor jogi vitában ne használjuk ezt a kifejezést, ezért kerültem én is. Van a tiltakozásnak törvényes formája meg nem törvényes formája. Ha valaki sztrájkol, az a törvényes forma. Ha valaki beüzen, hogy ma nem megyek be dolgozni, az a törvénytelen, akárhogy’ is nevezik.

Csuhaj Ildikó (ATV): Matolcsy jegybankelnök úr nagyon kemény kritikát fogalmazott meg a parlament gazdasági bizottságában néhány hete. Ezt hogyan kommentálja Miniszterelnök úr? Beszélt-e azóta vele? És hogy látja Miniszterelnök úr, válságközeli állapotban van-e a magyar gazdaság?

Annyiban, amennyiben az egész európai gazdaság abban van. Tehát nem egy magyar jelenségről beszélünk, hanem arról, hogy a háború, a háborúra válaszként adott szankciók, az ennek következtében előállt hatalmas energiaárak egész Európát tolják a gazdasági hanyatlás, visszaesés, recesszió irányába. Ez minden európai uniós országot fenyeget. A kérdés az, hogy ki tudsz-e belőle maradni. És a magyar stratégia az, hogy maradjunk ki ebből. Ez nehéz, szakmailag egy rendkívül nehéz kérdés, majd látni fogják a következő évre vonatkozó költségvetést, mi úgy hisszük, hogy ez sikerülhet. Van egy tervünk, hogy hogyan maradjunk ki az európai recesszióból, ezért a következő évi költségvetést is egy 1,5 százalékos gazdasági növekedésre tervezzük. Tehát én nem a gyengeség jelét látom ebben, hanem az erőnek a jelét. Most ami a jegybankelnök úr véleményét illeti, természetesen kapcsolatban vagyunk egymással folyamatosan, és ezért én meg is értem a jegybankelnököt. Tehát nagyon régen volt jegybankelnök olyan nehéz helyzetben, mint most, hiszen az inflációért mégis a jegybank felel. Tehát a törvény szerint, azt hiszem, így hívja a törvény, hogy az árstabilitást a jegybanknak kell garantálnia. Nyilván egyedül nem tudja, de mégis az oroszlánrésze az övé, és az infláció közben meg a 20 százalékos álomhatár fölött van. Tehát óriási nyomás van a jegybankelnökön, ezt meg kell értenünk. Másfelől az eszköz, amit választott a jegybank, hogy magas kamatokat vezetett be a gazdaságba, ellehetetleníti a vállalkozásoknak a hitelfelvételét. Ezért a vállalkozói oldalról is óriási nyomás alatt van a jegybank. Nehezebb helyzetben van, mint én, magunk között legyen mondva. Az enyém se könnyű, de a jegybankelnöké még nehezebb. Úgyhogy én megértem azt, hogy a jegybankelnök unortodox módon viselkedik most a nyilvánosságban.

Csuhaj Ildikó (ATV): Miniszterelnök úr az imént mondta, hogy harminc éves korig kitolják az szja-mentesség határát, ha vállalja valaki, hogy szül.

Hölgy.

Csuhaj Ildikó (ATV): Harmincöt, bocsánat.

Nem. Harminc év és hölgy. Igen, ha hölgy vállalja.

Csuhaj Ildikó (ATV): Igen, hölgy vállalja, hogy szül gyermeket. Az embereket az is nagyon érdekli, hogy a most év végén lejáró babaváró hitelt meghosszabbítja-e 2023-ban a kormány, illetve a lakásfelújítási támogatást. Miniszterelnök úrnak mi a véleménye? Ön milyen álláspontot képvisel a kormányülésen erről?

Többfajta lakástámogatási elem, otthonteremtési támogatási elem van. Egy kifut belőle, a többi megmarad. A babaváró hitelről viták szoktak lenni, bevezetésekor is az volt, most is így áll a helyzet. Én úgy látom, hogy mi vagyunk többen, akik meg akarjuk tartani. És nemcsak azért, mert szerintem ez egy jó program, hanem azért is, mert most még az a nemzedék van többségben a kormányban, amely Andorka Rudolf iskolájába járt. Tehát mi még a családtámogatást, a családpolitikát Andorka Rudolftól tanultuk, és ott az első számú tétel, amit meg kellett tanulni, úgy hangzott, hogy csak az a családtámogatás működik, amely hosszú távon változatlan és kiszámítható. A babaváró hitelt most vezettük be. Milyen családpolitika az, amelyik a bevezetés után egy évvel hirtelen valamit kivezet? Tehát én ebben nem hiszek. Ezt fönn kell tartani, amíg bírjuk, ezt az ajánlatunkat a fiatalok felé fönn kell tartani, aztán majd néhány év múlva meglátjuk, hogy mennyien éltek vele, de biztos, hogy hosszú éveken keresztül szerintem, miután ez szíve közepe a magyar családtámogatási rendszernek, jobb nem érinteni. Inkább erősíteni, nem pedig gyengíteni kell.

Simon Zoltán, (Bloomberg): Ukrajnával kezdeném. Azt mondta a felvezetőjében, hogy Európa belesodródik ebbe a háborúba, míg Magyarországnak sikerült kívül maradnia, és többek között azt mondta, hogy úgy sodródik bele Európa, hogy működési támogatást ad Ukrajnának. Tudjuk azt, hogy Magyarország is ad ilyen jellegű támogatást. Ahogy részletezte, Magyarország vitája nem is azzal volt, hogy ilyen támogatást ad Ukrajnának, hanem inkább az, hogy milyen formában ne tegye ezt. Akkor hogyan lehet logikailag áthidalni ezt a két dolgot?

Úgy, hogy az Európai Unióban 27-en vagyunk. Ha egyedül lennénk, holnap már békét ajánlanánk. Tárgyaló delegációkat küldenénk, és azt mondanánk, hogy tárgyaljunk, tárgyaljunk, tárgyaljunk, béke kell és azonnali tűzszünet. De ma nem ez történik, nem egyedül vagyunk.

Simon Zoltán, (Bloomberg): Akkor ez azt jelenti, hogy Magyarországnak nem sikerült kívül maradnia, hisz támogatást ad Ukrajnának…

De ha megkérdezed az oroszokat, vagy az ukránokat, mind a ketten azt fogják mondani, hogy Magyarország kívül maradt. Tehát sikerült.

Simon Zoltán, (Bloomberg): Azt is mondta, hogy Magyarország érdeke egy független és szuverén Ukrajna. Sokan azt gondolják, hogy a szuverenitás meg a függetlenség alapja a területi integritás. Mi a véleménye ezzel kapcsolatban? Lehet-e független és szuverén Ukrajna úgy, hogy nem marad meg a terület integritása?

Nem, nem lehet, csak ha van területi integritása.

Simon Zoltán, (Bloomberg): És ez azt jelenti, hogy a békét, amit a magyar kormány nagyon szorgalmaz, létrejöhet-e úgy, hogy Ukrajna nem tartja meg azokat a határait, amelyek, mondjuk, 2014 előtt voltak?

Erről kell tárgyalni. Erről szólnak a tárgyalások. A sorrend a következő. Először tűzszünet. Ne haljon meg több ember. Ne haljon meg több apának meg anyának a gyereke. Több gyerek ne veszítse el az apját a fronton, álljunk meg, legyen tűzszünet. Utána leülnek a tárgyalófelek, és nézzük meg, hogy kinek mik a pozíciói, és nézzük meg, hogy tárgyalással lehet-e rendezni az ügyet. Tegyünk erre kísérletet ahelyett, hogy folytatnánk a háborút. Ez a magyar álláspont. De nekünk nem dolgunk, hogy tanácsokat adjunk egyébként bármelyik harcoló félnek, mi csak azt mondjuk, hogy egész Európa szempontjából és Magyarország szempontjából az lenne a jó, ha nem dörögnének a fegyverek, és megpróbálnánk tárgyalással jutni valamire. Hogy a tárgyalások végén jutunk-e szuverén, független Ukrajnához, az majd a tárgyalások során derül ki, az elején ne döntsük el, mert ha az elején akarjuk elérni a tárgyalási eredményeket, akkor sose lesz se tűzszünet, se tárgyalás.

Simon Zoltán, (Bloomberg): Ukrajna azt gondolja, hogy harccal lehet megvédeni a terület integritását.

Ezt a jogukat mi nem vitatjuk el.

Simon Zoltán, (Bloomberg): Van egy kérdésem gazdaságilag, azt is mondta, hogy próbál kimaradni, amennyire lehet, Magyarország itt a gazdasági hatása alól ennek a háborúnak meg további negatívumoknak. A kérdésem az, hogy amikor októberben a forint árfolyama rekord mélységekben volt, akkor a pénzügyminiszter felvetette azt, hogy érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy rögzítsék a forint árfolyamát az euróval szemben, vagy egy sávban, amit, ugye, a szakzsargonban ERM II-nek hívnak, ami az euró előszobája. Azt mondta, hogy nincs napirenden az euró bevezetése, de azt mondta, hogy minden józanul gondolkodó ember ilyenkor elgondolkodik azon, hogy ezt meglépje. A kérdésem az, hogy ez az ERM II, a forint árfolyamának rögzítése napirenden van-e, szorgalmazza-e a kormány vagy Ön személy szerint, és mi az álláspontja?

Nincs napirenden és nem szorgalmazom. Nincs napirenden és nem szorgalmazom.

Holló Bettina (Index): Mint arról tegnap elsőként beszámoltunk, Csák János meneszti a kultúráért felelős államtitkárt. Az lenne a kérdésem, hogy milyen új feladatokat fog ellátni Hoppál Péter és mikortól?

Érdekes, hogy Önnek ezt mondta. Nekem azt mondta, hogy kormánybiztost szeretne belőle csinálni, és kérdezte, hogy van-e erre elvi lehetőség, ugyanis a kormánybiztosok meg mindenfajta egyéb ilyen, a hagyományos struktúrába nem tartozó megbízatásoknak a száma korlátozott a kormányon belül, és ő kért egy plusz kormánybiztosi állást a minisztériuma számára. Arra a kérdésre, hogy miért, azt válaszolta, hogy mert Hoppál államtitkár úrból kormánybiztost akart csinálni. És ő erre megkapta az engedélyt. Hogy Hoppál miniszter úr, illetve államtitkár úr emellett marad-e, vagy csak kormánybiztos lesz, ezt majd Csák miniszter úr eldönti.

Holló Bettina (Index): És milyen feladatai lesznek, mi lesz a hatásköre így az új rendszerben?

Csák miniszter urat fogjuk erről majd megkérdezni.

Holló Bettina (Index): Előbb részben ez már felmerült, de Pintér Sándor múlt héten a köznevelési konzultáción azt mondta, hogy az oktatáshoz nem ért, de a vezetéshez igen. Ön hogyan értékeli a belügyminiszter oktatási területen végzett munkáját, illetve mi volt a kormányzati struktúra kialakításakor a megfontolás, miért hozzákerült az oktatás?

Az én gondolkodásom egybeesik a belügyminiszter úréval, mert én is azt gondolom, hogy a vezetőnek a vezetéshez kell érteni. A szakmához értenek a szakemberek. Tehát az én munkám sem az, jól néznénk ki, ha az lenne a feladata a miniszterelnöknek, hogy mindenhez értsen, az az ember még nem született meg. A vezetőnek a vezetéshez kell érteni, és a tudást, ami egyébként megvan a magyar társadalomban, azt kell megfelelő szervezeti formákon keresztül integrálnia az általa vezetett területre. Tehát ez szerintem rendben van. Volt egyszer egy olyan tervem is még 2010-ben, csak aztán Navracsics miniszter úrral nem tudtuk ezt megvalósítani, hogy mi azt is gondoltuk, hogy két-három évente érdemes a minisztereket egyik minisztériumból a másikba átmozdítani, és ez javítana esetleg a kormány működésének a hatékonyságán, és a minisztereknek a tűzerejét is növelné, de aztán végül ebből nem lett semmi. De jól mutatja ez a megfontolás, hogy nekünk alapvetően vezetői szempontból kell értékelnünk, hogy egy terület hova tartozzon. És azt hiszem, a kormányalakításkor a parlamentben, amikor bemutattam a minisztereket, akkor világosan okát adtam, hogy melyik államtitkárság, melyik szakterület miért pont oda kerül, ahova. Ehhez képest most sem tudok újat mondani.

Holló Bettina (Index): A V4-es országok együttműködésének a fókusza eddig a migráció volt. Meghatározóvá válhat ez az együttműködés most így az energetika területén, vagy az új típusú kihívásokra esetleg új együttműködési formációkat kell létrehozni?

Szerintem az, amit Ön kérdez, több mint jogos vagy indokolt. Válhatna az energetika egy kiemelt területévé a V4-eknél. Korábban sem volt ez teljesen az asztal alatt. Emlékezzünk arra, hogy Szlovákia és Magyarország között például megépítettük a gázösszekötő vezetéket egy V4-es program keretében. Lehetne, és remélem, hogy majd középtávon az energia a V4-ek egyik kiemelt témájává is válik. Az a baj, hogy ma az energia is alapvetően a szankció felől közelítődik meg. Tehát az energia kérdését is a V4-en belül a szerint nézik az ottani államok, hogy mit gondolnak a szankciókról. Tehát ma az energia még nem közös energiabeszerzés, közös energiaelosztás vagy hasonló szakmai kérdés, hanem ma még inkább a háborúhoz kötődő szankciós kérdés. És miután a háborúban véleménykülönbség van, most energiaügyben is nehéz így egyetértést létrehozni, de el vagyunk kötelezve aziránt, hogy hosszabb távon a V4-eknek legyen energetikai dimenziója.

Holló Bettina (Index): A világbajnokság alatt volt alkalma találkozni a katari miniszterelnökkel. Arra lennék kíváncsi, hogy miről tárgyaltak, és megállapodtak-e esetleg valamiben?

Sok mindenről tárgyaltunk, és meg is állapodtunk néhány kérdésben. Hamarosan lesz közöttünk majd egy hosszabb és alaposabb stratégiai kérdéseket is érintő kormányközi tárgyalás. Addig is megállapodtunk energetikai együttműködésben, szerzünk be energiát Katarból, megállapodtunk pénzügyi kérdésekben, és megállapodtunk további Magyarországra érkező befektetésekben is.

Holló Bettina (Index): Tervez-e jövő évben esetleg Kijevbe látogatni?

Nem szerepel a napirendemen.

Haszán Zoltán (444.hu): Miniszterelnök úr, Ön nyilatkozta, hogy az édesanyja gyógypedagógusként ment nyugdíjba. Mit tanácsolna neki most, hogy hogyan tudná felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amikre a gyógypedagógusok hívják fel a figyelmet? Nem tudom, eljutottak-e Önhöz ezek a tiltakozások vagy vélemények, hogy nemcsak a pénz a probléma, hanem a munkakörülmények, nagyon kevesen vannak. Tehát mit tanácsolna Ön, hiszen a gyógypedagógusokra különösen szigorú szabályok vonatkoznak a sztrájk ügyében.

Nézze, én a pedagógusvilágot, bár nem szeretek személyes vonatkozásokkal előhozakodni, de ha már Ön megtette, akkor annyit mondanék, hogy nemcsak kívülről nézem, hanem belülről is, merthogy a mi családunkban ez van. Szép hagyománya is van, és büszke is vagyok ráadásul az édesanyámra, aki szerintem egy kiváló gyógypedagógus volt. Most már nyugdíjas persze. És ki is szoktam kérni a véleményét egyébként azokban a kérdésekben, amelyek az asztalon vannak. A mi elgondolásunk a következő volt, jó lenne, ha meg is valósulna: mi külön akartuk választani mindig is azt a kérdést, hogy, mondjuk, a szakszervezeti típusú igényeket és követeléseket hogyan kell kezelni az állami oktatásban, és hogyan kell kezelni a szakmai kérdéseket. Az volt a benyomásom, hogy jobb, hogyha ezt nem ugyanazok az emberek intézik. És ezért hoztuk létre a pedagóguskamarát, illetve a pedagóguskart. És az volt az elgondolásunk, hogy az összes anyagi természetű követelésről a szakszikkal kell megegyezni és tárgyalni, és mindent, ami szakmai kérdés, most nem a munkakörülményeknek a fizikai része, hanem az, hogy hány órát, milyen tartalmat, milyen nemzeti alaptantervet, és így tovább, érdemes létrehoznunk, és azt mikor, hogyan kell felülvizsgálni és módosítani, azt meg a pedagóguskarral érdemes megvitatni, mert az nem egy szakszervezeti fókuszú, hanem egy szakmai fókuszú partnere lehetne a kormányzatnak. Én próbálom ezt a struktúrát működtetni, hát egyelőre ilyen eredménnyel, mint Ön is látja. Van még előttem óriási lehetőség, hogy ez javuljon.

Haszán Zoltán (444.hu): A pedagóguskar is azt jelzi, hogy a kirúgások nehezítik az oktatás helyzetét, és több probléma is van azon kívül, hogy alacsony a fizetés.

Igen, de a tiltakozások törvényes és törvénytelen ügyében nem a pedagóguskarral kell beszélni, hanem az igazságügy-miniszterrel. A jogszabály, az jogszabály, ezt nem tudom, tizenötödször kell megismételnem, higgyék el, ha nem tartjuk be a jogszabályokat, nem tudunk tárgyalni sem.

Haszán Zoltán (444.hu): Ön azt mondta most a polgári engedetlenségről, hogy a szabályokat be kell tartani, illetve, hogy a tanárok menjenek be a munkahelyükre. De pont 2007-ben, amikor Önök, ugye, kordonbontást hirdettek, polgári engedetlenséget, akkor nem mentek be a parlamentbe, tehát 2006-ban bojkottálták a parlamentet, polgári engedetlenséget hirdettek, és azt mondták, hogy példát kell mutatniuk Magyarország polgárai számára, elsősorban a fiatal nemzedék tagjainak a számára, hogy van egy olyan határ, amin már nem lehet túlmenni, és tiltakozni kell. Mi a különbség a mostani, egyébként, ugye, a kormány által is jogosnak mondott, tehát, hogy a tanárok olyan célokért tüntetnek, ami, próbálnak tüntetni, tiltakozni, ami a kormány által is jogosnak mondott, és az akkori helyzet között? Tehát hogyha Gyurcsány Ferenc Önnek azt mondta volna, hogy tartsa be a szabályokat, ne bontson kordont, akkor ezt megfogadta volna, vagy sem?

Hát ez a beszélgetés nem jött létre, úgyhogy most már ezt nehéz így elképzelni, de úgy emlékszem, hogy amikor kordonbontás volt, akkor nem az volt a követelésünk, hogy emeljék föl a fizetésünket, hanem az volt a problémánk, hogy nyilvánvaló szabadságjogsértés történt, a gyülekezési törvényt sértette meg a hatalom. És ezzel szemben akartunk egy szimbolikus gesztust tenni. Itt most nem erről van szó.

Haszán Zoltán (444.hu): …azért a sztrájktörvény is kérdés, ugye…

Most szabadon tüntethet és sztrájkolhat mindenki úgy, ahogy a törvények egyébként ezt lehetővé teszik. Ott egy nyilvánvaló, nyílt törvénysértésben volt az akkori, mondjuk úgy, hogy rendőri kormányzat. Tehát én a kettő helyzet között semmilyen összevetést nem tartok ésszerűnek. Ráadásul mi más munkarendben dolgozunk. Én nem emlékszem az elmúlt harminc évből olyan munkanapra, amikor tíz óránál kevesebbet dolgoztam volna, akármit is csináltam a kordonnal.

Haszán Zoltán (444.hu): A sztrájktörvény is most vagy a sztrájkjog is egy követelés vagy tiltakozás. Két utolsó kérdést, ha megengedi. Az egyik, hogy Matolcsy György és a jegybank egyik elemzője is azt mondta, hogy az ársapkák 3-4 százalékkal emelik az inflációt. Mit gondol erről, miért lett olyan magas az infláció Magyarországon? Miért lett dupla olyan magas az infláció Magyarországon, mint az EU átlaga?

Matolcsy György erre szerintem elég világos választ adott, hiszen végül is, miután a jegybank felel az árszínvonalért és az árstabilitásért, ezért ezeket az elemzéseket is a jegybank végzi, mi ezeket ismerjük, és el is fogadjuk. Ott kétségeim vannak, amikor az ársapkáról beszélünk, azt nehéz egy magamfajta jogásznak belátni, hogyha valaminek korlátozom az árát, akkor az miért vezet áremelkedéshez. Itt inkább az az összefüggés van, hogy amikor bármilyen árszabályozást is vezettünk be az elmúlt harminc évben, függetlenül attól, hogy melyik kormány tette, a bankárok mindig tiltakoztak. Tehát itt van egy ősi szakmai véleménykülönbség, a bankárok a szabályozás ellen is meg az ársapkák vagy az árkorlátozások ellen is mindig tiltakoznak, amit én próbálok udvariasan elmagyarázni nekik, hogy ezt én értem, de az árszabályozást nem a bankárok érdekében vezettük be, hanem a szegény emberek érdekében, és nekik fontos.

Haszán Zoltán (444.hu): Utolsó kérdés: a vb-döntő után a Fidesz-alelnök és kormányzati médiabirodalom egyik legismertebb figurája, Bayer Zsolt is azt emelte ki, hogy fehérek a győztesek. Miért ilyen fontos az Ön politikai táborában a bőrszín hangsúlyozása? Tehát, ugye, Ön is korábban beszélt arról, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni, Tusványoson beszélt arról, hogy nem szeretnénk kevert fajúvá válni. Miért ennyire hangsúlyos ez a Fidesz és táborának a politizálásában?

Az én számomra nem hangsúlyos, különösen, hogy a futballról van szó, tekintve, hogy a magyar válogatottban sem kizárólag egyféle emberek játszanak. Éljen Loïc Nego!

Haszán Zoltán (444.hu): De akkor például miért beszélt az etnikai homogenitás megőrzéséről vagy a fajkeveredésről?

Azért, mert azt a véleményt, ami az etnikai homogenitást mindig negatív összefüggésben hozza, és egy etnikailag homogén közösséget mindig kevésbé értékesnek tart, mint egy összekevertet, ezt a megközelítést nem fogadom el. Egyébként a kérdés története és nem filozófia, hogy ki ilyen, ki olyan.

Justin Spike (AP): Látszik az elmúlt hetekben, hogy Magyarország kormánya keres új energiaforrásokat Katarban vagy Ománban, Azerbajdzsánban. A jövő évben lesznek-e más lehetőségek az asztalon, hogy különböző energiaforrásokat megszerez Magyarország, és vannak konkrét célkitűzések arra vonatkozóan, hogy mennyire szeretne a kormány csökkenteni vagy csökkenteni a függőséget az orosz energiától? Egyáltalán cél-e az, hogy előbb-utóbb leszokjon az orosz energiáról?

Nem is úgy fogalmaznék, hogy leszokjon az orosz energiáról, hanem hogy az importenergiáról szokjon le. Most, hogy ez éppen orosz, vagy máshonnan jön, ennek van jelentősége, de csak másodlagosan. A kérdés az, hogy önellátóak tudunk-e lenni, vagy sem. És itt egy olyan dolog van, ami rossz érzéseket kelt bennem az elmúlt évek kormányzati politikája ügyében. Ez a Paks2. Tehát emlékszem, hogy 2013-ban vagy 2014-ben döntöttünk arról, hogy a Paks2-t meg kell építeni, éppen azért, hogy Magyarországnak az energia-kitettségét radikálisan lecsökkentsük. És ha ma a Paks2 meglenne, akkor mi csak ennyit csinálnánk. Kérnénk egy kávét. Én megpróbáltam mindent, de vagy nem voltam elég határozott, vagy nem találtam meg a jó útvonalat, de ezt a szerencsétlen Paks2 programot állandóan mindenki elgáncsolta, és nem tudtam megvédeni. Elgáncsolta a magyar ellenzék, vesztettünk egy évet, elgáncsolta Brüsszel, újra kellett tárgyalni, vesztettünk egy másikat, és szoktam azon gondolkodni, hogy vajon nem kellett volna-e valamit másképpen csinálni ahhoz, hogy hamarabb be tudjuk fejezni ezt a programot. És akkor 2023-ra terveztük, tudja? Tehát az volt a terv, hogy 2023-ban termel. Képzelje el: 2023-ban Paks2 termel. Meghosszabbítjuk a Paks1 üzemidejét. 60 százalékunk van a nukleáris energiából! Közben a szolár fölment húszra. Mi bajunk lenne? Remélem, nemcsak én szoktam elgondolkodni azon, hogy miért nem sikerült ezt megvalósítani, hanem azok is, akik gáncsolták. Tehát az igazi kérdés nem az, hogy nem orosz, hanem hogy tudunk-e függetlenek lenni még akkor is, hogyha egyelőre az üzemanyagát az atomerőműnek importból hozzuk be, habár vannak uránkészleteink, amelyek alkalmasak arra, hogy cserébe üzemanyagért azt fölajánljuk. Tehát a legkevésbé kitett energiaforrás mégiscsak, legkevesebb kitettséget okozó energiaforrás Magyarországon ma mégiscsak a nukleáris energia lenne. De a sopánkodáson kívül csinálunk-e még mást? Talán ez az Ön kérdésének folyománya. Magyarország egy olyan ország, aminek nincsen tengere, ebből fakadóan energiát csak vezetéken tud kapni. A vezetéknek két fajtája van: a cső meg a kábel, a csövön gáz jön, a kábelen meg elektromos áram. Ezt csináljuk. Tehát most éppen egy hatalmas, nagy kábelépítési megadealben vagy megavállalkozásban vesz részt Magyarország Azerbajdzsánnal, Georgiával és Romániával. Ha jól emlékszem, 2010-ben a gázcső-összeköttetése Magyarországnak a külvilággal két ponton volt meg. Most hét irányban vagyunk már meg, tehát ezeket folyamatosan növelni fogjuk. És persze tárgyalunk kikötőkkel, mint ahogy a horvátokkal is van megállapodásunk arról, hogy kikötőkben tudjuk fogadni a Magyarországra szánt cseppfolyósított gázt, és onnan föl tudjuk szállítani Magyarországra. Tehát ilyen programokat egymás után is folyamatosan vizsgálunk, de megváltást a Paks2-höz.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Kicsit még Paksnál maradva. Jelen állás szerint milyen akadályai vannak annak, hogy begyorsuljon adott esetben a beruházás, tekintve azt, hogy az európai és az orosz gazdaság egymással való leválasztása öles léptekkel zajlik?

Azt a veszélyt, ami talán az Ön kérdéséből kiviláglik, eddig kezeltük, tehát jogos az a ki nem mondott kérdés, hogy várható-e, hogy az Európai Unió úgy dönt, hogy a nukleáris energia tekintetében is leválasztja magát Oroszországról, ami abban a formában történhet meg, hogy a nukleáris energia termeléséhez szükséges eszközöket fölteszik a szankciós listára. Erre voltak kísérletek, ezeket sikerre verte vissza eddig Szijjártó Péter, illetve Magyarország, de ilyen kísérletek még lesznek, és valóban a Paks2 sikere összefügg azzal, hogy nekünk végig képesek, végig alkalmasnak kell lennünk arra, hogy megvédjük a szankciós listától a teljes nukleáris energiaipart.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Áprilisban, hogyha jól emlékszem, Miniszterelnök úr tett egy felajánlást, hogy akár Budapest is lehet helyszíne fegyverszüneti vagy béketárgyalásoknak. Megújítja-e esetleg ezt a felajánlását?

Magyarországnak van egy állandó felajánlása, de ma nem a helyhiány okozza azt, hogy nincsenek tárgyalások, hanem a harcoló felek, illetve a mögöttük álló nagyhatalmak egyelőre nem szánták el magukat. Én megismétlem azt a korábbi, kicsit szokatlannak tűnő állításomat, hogy alapvetően amerikai–orosz tárgyalásokra van szükség. Ha nincsenek amerikai–orosz tárgyalások, nem lesz béke.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Mik most a kormányzat aktuális érvei az euróövezethez való csatlakozással szemben, tekintve a forint-árfolyam sebezhetőségét, ingadozását az elmúlt, különösen az elmúlt egy évben?

A kérdés több mint indokolt. A forint árfolyamának hektikus változása arra a tényre mutat rá, hogy a forint értéke és a magyar gazdaság talapzatának szilárdsága és a magyar gazdaság teljesítményének egymáshoz, annak a szintjének nincs egymáshoz semmi köze. Tehát egy ország gazdasági teljesítménye nem tud annyit változni, mint amilyen gyorsan ugrál a forint. Tehát nyilvánvalóan itt elszakad a forint a magyar gazdaság tényleges képességétől és erejétől. És ilyenkor jó indok, ez jó indok arra, hogy egy szélesebb valutaövezethez kapcsolódjon egy ország, mert ez stabilitást tud adni a pénzének. Tehát van érv az euróhoz való csatlakozás mellett, de ezt az érvet én kisebbnek tartom annál, minthogy az euróhoz való csatlakozás az elmúlt húsz évben személyesen is látott tapasztalataim szerint lelassítja a gazdasági növekedést. És itt van kéznyújtásnyi vagy karnyújtásnyi távolságra példa, amely ezt mutatja. Tehát szerintem, ha a magyar gazdaság növekedni akar, és fel akar zárkózni, akkor jobb, ha az eurózónán kívül marad. Ha a stabilitást fontosabbnak tartja, mint a fölzárkózást, akkor jobb, ha belép, de én azt javasolnám Magyarországnak, hogy a gyors fölzárkózást tegye az első helyre, és ezért ne lépjen be.

Kacsoh Dániel (Mandiner): A magyar igazságszolgáltatás szervei dolgoznak az említett hárommilliárd dolláros segítség ügyében. Tesz-e ezen túlmenően esetleg a kormány diplomáciai lépéseket, hogy tisztázza a forrását vagy a hátterét ennek a külföldi támogatásnak?

Egyelőre nyomozás zajlik, majd utána meglátjuk.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Van-e visszaút a Fidesz számára az Európai Néppártba, illetőleg van-e szándék, tekintve, hogy egy komoly megegyezés született most az európai szervezetekkel: át van világítva a magyar jogállamiság.

Ha az a kérdés, hogy az Európai Néppárt elnyerheti-e még egyszer a Fidesz kezét, az a válaszom, hogy nem. Már máshol vagyunk, elkeltünk.

Nick Thorpe (BBC): Azt szeretném elmondani, hogy bátorítom a miniszterelnököt, hogy nem kell félni a független és a nemzetközi médiától, és ha esetleg több interjút adna nekünk, nem kellene nekünk templomok előtt, kórházfolyosón, határátkelőhelyen, kávézóban várni…

Bizony nem…

Nick Thorpe (BBC): …és nagyon hálás lennék, és talán ez a bizonyos hungarofóbia, ami létezik a világon, esetleg ezt csökkenteni lehet, ha több lehetőség lenne személyes interjút csinálni. Én személyesen tizennégy éve várok egy interjút, csak említem. Most jön a kérdésem pedig, és angolul tenném a kérdést.

Please do so.

Nick Thorpe (BBC): How isolated do you feel in Europe today, Prime Minister? And what policy measures are available to you to overcome or lessen that isolation? I noticed in your recent visit to Bucharest that you strongly supported Romania’s joining, next year, the Schengen Agreement. What other concrete policy measures are open to you? Thank you.

I think if we would like to consult in a reasonable way, we should make a distinction between being isolated and disagreement. So, it’s not… these two things are different, so they are not the same, they are not equal to each other. Ha megengedi, magyarul folytatom. Tehát Magyarország számos kérdésben nem ért egyet, de ez nem jelent elszigeteltséget. Az elszigeteltség más. Az elszigeteltség az, hogy nem veszel részt olyan nagy közös döntésekben, amelyekben egyébként szeretnél vagy érdeked lenne részt venni. Most ez az utóbbi nem áll fönn. Egy európai uniós tagállamot meg egy NATO-tagállamot nem lehet elszigetelni. Lehet vele egyet nem érteni, az is lehet, hogy mi nem értünk egyet senkivel, de ez nem elszigeteltség, hiszen ott vagyunk azoknál a döntéseknél, részt veszünk azokban a döntésekben, amelyek a közösségünk döntését, illetve haladásának irányát jelöli ki. Ráadásul Magyarországnak, tehát Ön, aki az elmaradt interjúk helyett nyilván a magyar történelmet tanulmányozza, legalábbis amikor még gyakran beszéltünk egymással, akkor úgy vettem észre, hogy Önnek vannak mélyebb ismeretei a magyar történelemről, tehát ha felidézi ezeket, akkor tudhatja, hogy az államalapítástól kezdődően a magyarok mindig, ahogy ezt most modernül mondják, a connectivityben hittek. Tehát Magyarország mindig úgy vett részt valamilyen együttműködésben, hogy közben a világ többi részével is kapcsolatokat tartott fönn. Ha megnézi az első, Árpád-házi királyoknak a külpolitikáját egészen az Osztrák-Magyar Monarchiáig, akkor ezt látja, és ennek a folyamatosságát láthatja a mi politikánkban is. Tehát Magyarország, miközben egy közösséghez tartozik, így nem is tud elszigetelődni, aközben minden erejével érvel a blokkosodás ellen. Ha beáll a blokkosodás, akár katonai értelemben, amit decouplingnak szoktak most leírni, akár gazdasági értelemben, annak Magyarország vesztese lesz. Ez ezer év óta van így. Ha blokkosodás van, akkor Magyarország mindig vesztese lesz a külpolitikának. Ha ránéz a térképre, rögtön látja, ha beáll egy blokkosodás, akkor mi a nyugati világ keleti perifériája vagyunk. Ha van Kelet–Nyugat együttműködés, akkor mi vagyunk a világ közepe. Ezért Magyarországnak mindig törekednie kell arra, amit connectivitynek neveznek. Minél több helyre. Ezért voltunk Katarban, Ománban, tartjuk a jó viszonyt a kínaiakkal, nem akarok lemondani az oroszokkal való együttműködés mégoly’ visszaszorított formájáról sem, ezek mind értékek a magyar ezeréves külpolitika tapasztalatai szerint, ezek mind-mind értékek. Ezért a bukaresti út is egy értékes dolog volt a számunkra, hiszen egy olyan együttműködést tudtunk létrehozni, Azerbajdzsán, Georgia, Románia, Magyarország, amire az ember nem is gondolta volna, hogy van ügy, ami egy ilyen együttműködést hoz létre. Ezek mind értékes dolgok. Interjúkat meg szívesen adok, hogyha lesz mondandóm. Csak azért, hogy revolver újságírói kérdésekre válaszoljak, és így töltsem a napomat, értse meg, hogy ez nem olyan vonzó ajánlat a számomra. Amikor úgy látom, hogy van értelmes, konzultációs, valódi interjú lehetősége, ahol arra kíváncsiak, hogy mit gondolunk dolgokról, és nem a hogyan szúrjuk a bika hátába a pikát, és rázzuk előtte a vörös vásznat, szóval ehhez, talán megérti, hogyha az én munkám mellett talán nem érdemes időt fordítanom. De ha van értelmes konzultáció és interjúra lehetőség, én sosem zárkózom el.

Kéri Barna (RTL): Többször előkerült már az oktatás, illetve az egészségügy. Én még egyszer föltenném a kérdést, ami talán már el is hangzott, de azt hiszem, hogy nem jött rá válasz. Miniszterelnök úr bízik-e még Pintér Sándorban? Bízik-e abban, hogy Pintér Sándor vezetése alatt olyan tárgyalásokat lehet folytatni mind az oktatásügyben, mind az egészségügyben, amelyek megoldásra vezetnek, vagy a megoldáshoz közel visznek?

Természetesen.

Kéri Barna (RTL): És most így áll a helyzet? Most arrafelé megyünk?

Természetesen.

Kéri Barna (RTL): De az ágazati szereplők nem ezt mondják feltétlenül, vagy nem mindegyikük ezt mondja.

Dolgozni kell ezen.

Kéri Barna (RTL): Mit üzen azoknak az embereknek, akik így karácsony előtt most elmennek a boltba, és szembesülnek a rekord inflációval, az Európa-rekord inflációval, miközben egy kutatás szerint Magyarországon a második legkevesebb a bére a teljes foglalkoztatásban dolgozóknak? Azért kérdezem ezt, mert korábban arról beszélt, hogy, a rezsi kapcsán arról beszélt, hogy aki nem tudja fizetni a rezsijét, az vagy fogyasszon kevesebbet, vagy keressen többet. Ez igaz ebben a helyzetben is azokra is, akik elmennek most a boltba?

Úgy tudunk segíteni az embereknek abban, hogy többet keressenek, hogy csökkentjük az adójukat. Tehát mi azért dolgozunk, hogy az emberek egyre többet tudjanak keresni. És a kormány úgy tud ebben segíteni nekik, hogyha csökkenti az adókat, ezért csökkentjük az adókat szinte minden évben. A jövőben is ezt fogjuk tenni. Azt szeretnénk, hogy az emberek minél több pénzt kereshessenek. Ez a kormányzat kifejezett és vállalt célja.

Kéri Barna (RTL): De az áfát például nem csökkentik.

Ez egy régi vita. Ezt 2010-ben megvitattuk, de újra megbeszélhetjük. A magyar adórendszernek az a vonzereje és sajátossága és egyben sikerességének a kulcsa, hogy a munkát terhelő adók Európában a legalacsonyabbak. És a munkát terhelő adók helyett a fogyasztáson keresztül szedi be a költségvetés azt a pénzt, amire szüksége van. Ez egy adófilozófiai kérdés, és ezen nem is akarunk változtatni.

Kéri Barna (RTL): Ha már infláció, itt a jegybankelnök felelősségéről beszélt ebben az ügyben. Tölgyessy Péter egy interjúban pedig egyenesen Orbán inflációról beszélt. Azt mondta, hogy az Ön, illetve az Ön kormányának a tevékenysége, azt hiszem, 6-7 százalékkal járul hozzá az inflációhoz, vagy annyival emeli ezt. Mi a véleménye erről? Valóban létezik-e az Orbán-infláció Ön szerint?

Először is megtisztelő, hogy Tölgyessy Péter ebbe a magasságba emeli a személyemet. Másfelől azt kérem mindenkitől, hogy majd amikor egyszámjegyű lesz az infláció, és letörjük, akkor ezekre a kérdésekre majd térjünk vissza. Hátha azt meg érdemnek lehet majd látni.

Kéri Barna (RTL): Mikor lesz egyszámjegyű?

Legkésőbb a következő év végén.

Kéri Barna (RTL): Beszélt korábban arról, hogy az Európai Bizottság Ön szerint miért nem adott pénzt, miért nem egyezett meg, miért nem ad pénzt Magyarországnak, illetve Lengyelországnak. Ez azt jelenti, hogy abban, hogy egyre úgy tűnik, hogy a Magyarországnak járó források egy része zár alatt marad a kormánynak nincsen felelőssége? Tehát mindent jól csináltak?

Igen.

Kéri Barna (RTL): Mindent ugyanúgy csinálna?

E tekintetben mindent. Sajnos az élet minden területére ez nem igaz, de e tekintetben igen.

Kéri Barna (RTL): Akkor miért vállalják azt, hogy 27 ponton is változtatásokat tesznek azért, hogy ez megfeleljen az Európai Bizottságnak?

Az unió ezt kérte. Mi nem kezdeményeztünk semmi ilyesmit. Ők ezt kérték, mi meg megcsináltuk.

Kéri Barna (RTL): De a jón változtatnak? Ha nem rontották el, miért?

Nem. Új dolgokat kértek. Nem azt kérték, hogy változtassunk meg valamit, hanem leginkább azt kérték, hogy hozzunk létre új dolgokat. Hát hajrá!

Kéri Barna (RTL): Részben szóba került már ez a kérdés. Ön Tusványoson beszélt arról, hogy le kell jönni a gázról, azt hiszem, egész pontosan így fogalmazott. Most hol állunk ebben a feladatban? Nyilván csökkent a gázfogyasztás, az látszik az adatokon, de hogy lejövünk-e a gázról, le tudunk-e jönni, mikorra tudunk lejönni a gázról?

Ha Paks 2 megvan, akkor nagy léptékben tudjuk csökkenteni a gázfogyasztást. Egész addig, amíg az nem megy, addig ilyen sufni megoldások vannak. Tehát megpróbálunk előírni olyan szabályokat, mondjuk, az állami intézményeknél, hogy csökkentsék az energia-, a gázfogyasztásukat 25 százalékkal, ami enyhíti az árnyomást, de nem oldja meg a bajt. A bajt a Paks2 oldja meg.

Kéri Barna (RTL): Akkor ez a napokban bejelentett tengeralatti vezeték, amellyel zöldenergia érkezhet Magyarországra, ez is a sufni megoldások körébe tartozik?

Az majd 2026-2027-ben van. Mire az elkészül, az 2026-2027. Most még egy részletes kivitelezési tanulmány készül, utána meg kell állapodni a négy, illetve az Európai Unióval együtt öt félnek a finanszírozásról, utána meg kell kezdeni az építkezést. Több mint ezer kilométer hosszan át kell hozni egy elektromos vezetéket a tenger alatt, majd utána Romániából el kell hozni Magyarországig. Ez a 2026-2027 reális, de a baj nem akkor van, hanem most és itt. Most és itt ezeket a megoldásokat tudom, amit elnézést, de ilyen sufni tuningnak kell, hogy tekintsek, mert igazi, nagy szerkezeti megoldást, még egyszer mondom, Magyarország számára csak a nukleáris energia hozhat.

Gulyás Gergely miniszter: Egy pontot szeretnék igazítani, hogy éveken keresztül kizárólagos mutatóként merült föl az, hogy az egy főre jutó GDP-je egy országnak pontosan mennyi. Javaslom továbbra is ezt használni, mert, ugye, most valóban egy sajátos kutatási módszerrel azt kezdték el vizsgálni, hogy ki mennyit költ, de az, hogy ki mennyit költ, és ki mennyit tesz félre, erről mindenki szabadon dönt, tehát az semmit nem mutat ki. Ehhez képest, ha megnézzük a GDP-ben fennálló helyzetet, tehát az egy főre jutó GDP-t nézzük, akkor azt látjuk, hogy Magyarország mögött már heten vannak az Európai Unióban, a portugálokat is behoztuk, sőt a tavalyi magasabb gazdasági növekedés miatt meg is előztük. Tehát, hogyha a valós helyzetet akarjuk felmérni, hogy az ország gazdaságilag mit ért el, akkor az felettébb másként néz ki.

Kéri Barna (RTL): Még nagyon röviden, szó került korábban az Európai Parlamentet érintő korrupciós ügyre. Ennek, ugye, hírek szerint a másik oldalán Katar áll, ahol Ön járt az elmúlt héten. Az ottani tárgyalásain szó esett-e erről az ügyről valamilyen módon? A tárgyalópartnerei ezekre a hírekre reagáltak-e valamilyen formában?

Semmilyen formában sem.

Kéri Barna (RTL): És nem is kérdezett rá?

Nem, ez a mi problémánk, ez nem az ő problémájuk, ez a miénk.

Fábián Tamás (telex.hu): Egy távlatosabb kérdéssel kezdenék, hogy jövőre lesz 60 éves, és összesen már 16 éve vezeti az országot. Angela Merkel 67 éves volt, 16 év kancellárság után, amikor visszavonult. Gondolkodott-e már azon, hogy Ön meddig tervezi az aktív politizálást?

Ugye, én másik matematikát használok, tehát 16 évig voltam ellenzékben, és az idén, ha megérem az év végét, akkor 17. éve leszek kormányon, tehát csak egy évvel többet, tehát ezt nem tartom kielégítőnek. Tehát ez nem az a dolog, amire az ember azt mondaná, hogy itt az ideje visszavonulnia. Mégiscsak ennek a szakmának az a szépsége, hogyha az ember kiérdemli az emberek bizalmát, és tehet valamit a hazájáért meg az emberekért, úgy, hogy jobb kormányon lenni, mint ellenzékben, de a szaldója ennek mégiscsak egy, nem pedig tizenhat. Azt kivárnám.

Fábián Tamás (telex.hu): Gondolkodott már azon, hogy meddig tervez?

Nézze, a mi szakmánkban úgy van ez, csak nem ezért jöttünk össze, tehát itt nem lehet tudni, hogy meddig bírja az ember. Egyik nap még úgy néz ki, hogy ide nekem az oroszlánt is, másnap pedig olyan, minthogyha száz évet öregedett volna. És fordítva is láttam már. Itt van a németek Adenauerja, aki úgy néz ki, mint egy öregember, és egyszer csak kancellár lesz, és utána kivívja a világ csodálatát. Szóval ez nem olyan, mint a futball, hogy egy bizonyos életkor után az embernek már gondolkodnia kell arról, hogy mi lesz vele. A Jóisten majd ezt eldönti, nem kell nekünk itt túl okosnak lenni.

Fábián Tamás (telex.hu): Még egy felvetésem lenne ezzel kapcsolatban, hogy egyébként lát olyat, mondjuk, a Fideszben, akit alkalmasnak tartana az Ön utódjának?

Csak ilyeneket látok szinte. Nagyon óvatosan kell ott közlekedni. De most nem ezért jöttünk össze, hogy ezt megbeszéljük.

Fábián Tamás (telex.hu): Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie?

Kovács Zoltán államtitkár: Bocsánat, az életmód kérdések helyett, ha van releváns kérdése, térjünk rá azokra, jó? Mert akkor továbbadnám a szót.

Fábián Tamás (telex.hu): Szóval akkor erre nem. Jó! Matolcsy György kijelentéseivel kapcsolatban. Azt mondta a jegybankelnök, hogy jelentős külföldi hitelfelvételt tervez a kormány jövőre. Mit szól ehhez az állításhoz?

Szükséges lesz. Mint említettem Önöknek, fizettünk 2021-ben 7 milliárd eurót, fizettünk 2022-ben 17 milliárdot, és a következő évben fogunk fizetni, ha a Jóisten megsegít bennünket, akkor 17 körül, ha nem, akkor körülbelül 20 milliárd eurót. Ezt valahonnan be kell szerezni. Ugye, a pénzügyminiszternek az a dolga, hogy az ország előtt álló következő évnek a finanszírozási tervét elkészítse. Szerintem ez megtörtént, mert tegnap erről tartott egy sajtótájékoztatót, ma ezt a kormánynak is el fogja mondani. Tehát van egy pénzügyminisztériumi finanszírozási terv, hogy hogyan kell ezt a pénzügyi kérdést kezelni és megoldani. Tehát ez kezelhető is, és a Pénzügyminisztérium tudja is a módját.

Fábián Tamás (telex.hu): Tárgyalnak az IMF-fel erről a kérdésről?

Nem.

Fábián Tamás (telex.hu): Tehát akkor az, hogy IMF-hitelt vesz fel a kormány, kizárható.

Itt vaskalaposabbak vagyunk a kelleténél, azt hiszem. De ettől még vaskalaposak vagyunk. Tehát az IMF egy szuverenitáskérdés Magyarországon. Tehát az IMF-fel lehetne értelmesen tárgyalni, és az IMF által kínált pénzügyi eszközök gyakran kedvező kondíciójúak is, de azok mindig feltételhez kötött pénzek. Méghozzá általában olyan feltételekhez kötik őket, ami fáj az embereknek. Ezért az IMF egy mumus itten a közép-európai világban, az a szuverenitás elvesztése. Az arról szól, hogy nem voltál képes arra, hogy a saját pénzügyeidet különleges segítség nélkül, önerőből, meg a pénzpiacok segítségével magad menedzseljed, ezért az IMF-től mindenki ódzkodik. Meg van ez a sorrend. Az IMF a legjobb kamatozású, de a legrosszabb feltételekkel adja a pénzt politikai értelemben, meg mindenfajta dolgokat. A második legrosszabb pénz az uniós pénz. A harmadik, ami a legjobb pénz, a pénzpiaci pénz, mert ott nincsenek feltételek. Vissza kell fizetni, kamatostól, pont. De ott nem mondják meg neked, mint az unióban vagy az IMF-ben, hogy csinálj így, járj a füleden, énekelj szopránul, szóval ezek nincsenek. Tehát a legjobb pénz mindig a pénzpiaci pénz.

Fábián Tamás (telex.hu): Tehát akkor IMF-hitel nem lesz, csak hogy rövidre zárjuk ezt a kérdést. Még az oktatáshoz annyiban kanyarodnék vissza, hogy november 30-án rúgtak ki, ugye, ismételten nyolc tanárt, és Ön többször többes számban fogalmazott ezzel kapcsolatban, hogy figyelmeztetik őket, levelet küldenek, hogy mielőtt ezek a kirúgások megtörténtek, Pintér Sándor konzultált-e Önnel ebben a kérdésben?

Nem kell konzultálnia, mert az a helyzet, hogy elvárom tőle, hogy tartassa be a törvényeket. Akkor kéne konzultálnia, ha nem akarja betartatni a törvényeket, de akkor nem konzultálnia kell, hanem lemondani.

Fábián Tamás (telex.hu): Csak, ugye, azért merül fel a kérdés, mert az mégis egy érzékeny politikai terület, amelyik ismételten, ugye, nagyobb svungot és újabb lendületet adott, mondjuk, az oktatással kapcsolatos kérdésekben.

Igen, ezt mindig mondják, de ezt nem fogadom el. Tehát ha a magyar miniszterelnök a jogszerűség kérdésében politikai érzékenység alapján hoz döntéseket, akkor vége van a világnak. Akkor itt anarchia lesz, és fölbomlik minden. Akkor majd az egészségügyiek sem mennek be, aztán meg a rendőr sem megy be, aztán a katona mondja azt, hogy most inkább nem teljesít szolgálatot, szóval hova fogunk jutni?! Tehát minden állami alkalmazott számára vannak törvények, a tiltakozás törvényes formái. Ezek azért vannak így, mert az állami alkalmazott tiltakozása nem a magánszektornak okoz kárt, mint, mondjuk, az autóiparban. A tiltakozást arra találták ki, hogyha a munkás úgy érzi, hogy alul van fizetve, akkor kárt okoz a tőketulajdonosnak, és megegyeznek arról, hogy a profitból többet engedjen át a tőketulajdonos a munkásnak. De az állam esetében kinek akarnak kárt okozni? Tehát ezért nagyon fontos, különösen az állami szektorban, hogy a tiltakozás törvényes formáit tartsuk be, mert olyanoknak fogunk kárt okozni, akik nem érdemelték meg, hogy kárt okozzunk nekik. Nem tanítjuk a gyerekeket, vagy a szülő nem tudja hova tenni a gyereket. Tehát ezért itt, az állami szektorban kétszeresen fontos, hogy ne politikai szempontból induljunk ki, hanem kizárólag a jogot figyeljük, és az legyen tudott mindenki számára. Ezért fontos, hogy a belügyminiszter igenis írasson leveleket azoknak, akik a tiltakozás nem törvényes formáját választják. Ha kell, kettőt, ha kell, hármat. Mert a dolog lényege, hogy értsük meg egymást, nem az, hogy erőt mutassunk egymással szemben, mert ki szenved itt kárt?

Nagy Gergely Miklós (24.hu): A miniszterelnök úrtól azt szeretném kérdezni, hogy a magyar közoktatás Ön szerint milyen állapotban van?

Szerintem jó, hogyha a magyar miniszterelnök meg általában minden politikai vezető a saját ítélete helyett azokra hallgat, akik egyébként az adott ügyben érintettek. Tehát, hogy az oktatás milyen helyzetben van, azt a szülők, a diákok és a tanárok tudják jól megmondani és pontosan megfogalmazni. Én elfogadom az ő véleményüket. Talán még egy dolog van, bocsánat, az oktatásnál még egy szereplőnek a véleménye számít, ezek a munkaadók, hiszen a kikerülő volt diákokat immár felnőtt emberként ők alkalmazzák, és az fontos kérdés, hogy milyen tudással érkeznek a fiatalok az első munkahelyükre. Tehát ezért a szülők, a diákok és a pedagógusok mellett itt talán a gazdasági szereplők véleménye is fontos.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Bérkérdésről beszél a kormány alapvetően, hogyha oktatási kérdések kerülnek elő. Azt szeretném kérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy nevezzen meg két problémát az oktatás területén, amelyben előre kellene lépni, amit meg kellene oldani.

Nem szorulnak a szakemberek az én segítségemre, mert egész hosszú listájuk van. Én azokat mind komolyan veszem és érvényesnek tartom.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): De mi az Ön véleménye?

Én nem vagyok az oktatási miniszter.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): De csak van valamilyen véleménye arról, hogy a közoktatásban milyen fő problémák vannak a bérkérdésen kívül.

Segíteni szeretnék az oktatás szereplőinek abban, hogy ők az oktatás színvonalát javítani tudják. Én ebben akarok segíteni, nem rájuk akarom erőltetni a magam véleményét, ez egy teljesen más hozzáállás.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): De nincs két olyan pont, amelyet ki tudna emelni, és azt mondaná, hogy ebben meg kellene állapodni, és ez egy fontos kérdés?

Abban a két ügyben, amit fontosnak tartottam, ott hoztam döntéseket. Tehát ott nem megállapodtam, hanem a kormány hozott döntéseket.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): És mi volt ez a két ügy?

Iskolai testnevelés és hittanoktatás.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Tehát az iskolai testnevelés és a hittanoktatás a magyar közoktatás két legfőbb problémája?

A magyar fiatalok szellemi és fizikai egészsége a két legfontosabb probléma. A magyar fiatalok fizikai és lelki egészsége a két legfontosabb kérdés szerintem.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Akkor gazdasági kérdésekről is szeretném kérdezni a miniszterelnök urat. Az Orbán-infláció kifejezés ma már szóba került, de az előző válaszokból úgy értettem, hogy a kormányfő, illetve a magyar kormány semmilyen szinten nem tartja magát abban felelősnek, hogy az Európai Unióban Magyarországon a legmagasabb az infláció az Eurostat novemberi adatai szerint. Ezt jól értem, hogy az inflációs szinthez a magyar kormánynak, illetve Miniszterelnök úrnak semmi köze nincsen?

Az infláció több tényezőnek az eredménye, mondta Matolcsy miniszter úr, illetve jegybankelnök úr, és én egyetértek vele.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): És ebben egyetlen tényező sem a magyar kormány?

Ezek között szerepel több is, ami érintheti a magyar kormányt. Az egyik, ugye, amit mond a jegybankelnök úr, az árfolyam kérdése. Az nagyon fontos, hogyha a táblázatokat nézzük, akkor ne felejtsük el, hogy miután nem vagyunk az euróövezet tagjai, ezért az árfolyam változása azonnal összefüggésben van az árszínvonallal. A második ilyen kérdés a magyar gazdaság termelékenységének a kérdése. Ezt a jegybankelnök úr szintén elmondta. A harmadik a magas államadósságnak a kérdése. 82 százalékkal vettük át 2010-ben GDP-arányosan a magyar államadósságot, most hetven-valahányon vagyunk, tehát lejjebb vagyunk, mint voltunk. Tehát ezek mind olyan elemek, amelyek szerepet játszanak. A legfontosabb persze a szankcióknak a kérdése. Hogyha nem lennének szankciók, mondjuk, az energia ára nem lenne szankciós Brüsszelben, és, mondjuk, egy tündér holnap reggelre egy varázsbottal megszüntetné az energiaszankciókat, akkor a magyar infláció hirtelen, ha a felére nem is, de talán lehet, hogy a feléig is lezuhanna. És mi a szankciók ellen mindig is harcoltunk, mert tudtuk, hogy inflációt okoz.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Ugye, 2022-t a rendszerváltás utáni legnehezebb évnek minősítette a felvezető előadásában. Ugye, ebben az évben a kormány extraprofit adókat vezetett be, lakossági kedvezményeket szüntetett meg, vagy részlegesen szüntetett meg. Azt szeretném kérdezni, hogy 2023-ban kizárható-e az, hogy újabb adókat vezet be a kormány, akár extraprofit formájában, illetve, hogy újabb lakossági kedvezmények szűnnek meg?

Mi nem lakossági kedvezményeket szüntettünk meg, hanem azokat vezettünk be. Tizenharmadik havi nyugdíjat vezettünk be. A 25 évnél fiatalabbaknak teljes jövedelemadó-mentességet adtunk. A családosoknak visszaadtuk a befizetett személyi jövedelemadónak egy tekintélyes részét. Ezeket nem nevezném elvonásoknak. A magyar kormánynak, pont a mi gazdaságpolitikánknak éppen az a sajátossága, hogy ezekre a nehéz helyzetekre sosem megszorításokkal válaszolunk, hanem olyan lépésekkel válaszolunk, amelyek magukban hozzák a növekedés lehetőségét. Ebben az évben is, mondjuk, beruházási rekordot állítottunk föl. Tehát az általunk ismert magyar gazdaságtörténetben a legtöbb egy évre eső beruházás a 2022-es évben történt. Ez nem elvonás vagy megszorítás, ezekkel mind munkahelyeket hoztunk létre. Tehát a mi filozófiánk nem az elvonás meg a megszorítás, hanem a gazdasági aktivitásnak a segítése, amely energiát termel, és kihúzza a gazdaságot a nehéz szituációkból. Tehát mi, úgy látom, más naprendszerben vagyunk.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): A rezsicsökkentést csökkentették, sokak számára ársapkákat is kivezették, de a kata eltörlése is oda sorolható, ahol én a lakossági kedvezmények csökkentését értem. Tehát ilyen intézkedések, ilyen jellegű intézkedések nem várhatóak 2023-ban?

A költségvetést szerintem napokon belül, talán már ma jóváhagyja a kormány. Ez január 1-jétől hatályba lép. Be fogjuk azonnal terjeszteni természetesen a parlament elé is, mert a vészhelyzeti intézkedéseket mindig igyekszünk beterjeszteni a parlament elé. A parlament is meg fogja vitatni, de nem maradhat az ország költségvetés nélkül január 1-jével. Ezért talán a mai kormányülésen már születhet döntés arról a költségvetésről, amit elküldünk a Költségvetési Tanácsnak, és abban minden intézkedés, amit a 2023-as évben tervezünk, benne van, azok kifejezetten segíteni akarják az embereket, nem pedig elvenni tőlük.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Mikor beszélt utoljára Vlagyimir Putyinnal?

Személyesen?

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Személyesen vagy telefonon, vagy bármilyen más módon.

Személyesen február elején, amikor Moszkvában voltam hivatalos látogatáson.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): És telefonon?

Telefonon pedig, amikor Gorbacsov temetésén voltam.

Nagy Gergely Miklós (24.hu): Bocsánat, az utolsó kérdés: Önnek különleges kapcsolata van Vlagyimir Putyinnal, és azt gondolom, hogy jól ismeri őt. Mi a benyomása arról, hogy az orosz elnök meddig akarja ezt a háborút folytatni?

Az orosz elnök ezeket a kérdéseket nem a magyar miniszterelnökkel vitatja meg. Erről tudom Önt tájékoztatni.

Gregor Mayer (DPA): Mr. Prime Minister, after all the quarrels and the conflicts in the European Union, within the European Union, after all these threats of cutting funds, isolation, which you call disengagement or Hungarophobia, pressurising, is there a trajectory – or can you imagine a trajectory – at the end of which you would, on your free will, leave the European Union?

You mean Hungary getting out, stepping…?

Gregor Mayer (DPA): Yes. After all this what you call Hungarophobia, humiliation, whatever.

No, we are used to it – no problem.

Herczeg Zsolt (Inforádió): Nehéz tervezni ebben az időszakban. Adódik tehát a kérdés, hogy a 2024-es költségvetést benyújtják-e szokás szerint tavasszal, és az Országgyűlés elfogadhatja nyáron, vagy ezúttal erre nem lesz lehetőség?

Nagyon nehéz kérdés, és nem tudok most még megválaszolni. Én sikeresnek tartom azt a magyar költségvetési tervezést, hogy a megelőző év július 1-jén, tehát, mondjuk, a 2024-es költségvetést 2023. július 1-ig elfogadja a magyar parlament. De ha nagyon hektikusak a körülmények, és nagyon nagyok a kilengések, akkor érdemes ezen gondolkodni. Most is az történt, hogy elfogadtuk mi a 2023-as költségvetést úgy, ahogy szoktuk, július 1-jével, de ha visszagondol, hogy mi minden történt 2022. július 1-je és a mai nap között, amelyek nyilvánvalóan sarkaiból forgatták ki a költségvetést, ez azt mutatja, hogy erre a kérdésre majd választ kell adnunk. Nem kapkodnám el a választ, mert az a fontos, hogy lássuk, hogy milyen év áll előttünk: hektikusabb vagy nyugalmasabb. A költségvetés elkészítésének, módszertanának a kérdését legkorábban szerintem valamikor március-áprilisban tudja a kormány ismét elővenni.

Herczeg Zsolt (Inforádió): Akarnak-e és főleg tudnak-e módosítani a nyugdíjemelés mértékén az inflációs előrejelzés ismeretében?

A jegybank inflációs előrejelzésére szoktuk építeni a nyugdíjemelést, most is ez történik, és ha úgy látjuk évközben, hogy az infláció magasabb lett, mint amire terveztük a nyugdíjemelést, akkor évközi nyugdíjemelést szoktunk végrehajtani, és a végső pont, amikor az éves korrekciót el kell végeznünk, az pedig novemberben van. Ez a bevett gyakorlat, a nyugdíjasokkal nekünk van egy megállapodásunk. Én 2010-ben megállapodtam a nyugdíjasokkal arról az előző évek sötét gyakorlatának árnyékában, hogy amíg polgári és nemzeti kormány van Magyarországon, addig a nyugdíjak értékét meg fogjuk őrizni. Ha megnézi az elmúlt tizenkét évben a nyugdíjak értékének változását, akkor nemcsak megőriztük, hanem azokat növeltük is, hiszen egy egész hónapnyi, tizenharmadik havi nyugdíjat vissza tudtunk adni, amiről 2010-ben szó sem volt, nem is vállaltuk, csak időközben a magyar gazdaság képessé vált erre. Tartani szeretném ezt a megállapodást mindenképpen, tehát a nyugdíjasok számíthatnak a kormányra, veszteség őket nem fogja érni.

Herczeg Zsolt (Inforádió): Bajban van a Dunaferr, a Tungsram pedig végveszélyben. A kormány tud-e valamit tenni, ha nem is a cégekért, de az ott dolgozókért?

Az ott dolgozókért mindig azt tudjuk tenni, hogy a környéken létrehozunk legalább annyi munkahelyet, mint amennyi veszélybe került. Ez Dunaújvárosban is így van. Ott mintegy 2.500 új munkahelyet hozunk vagy hoztunk létre a tavalyi, az idei és a következő évben, oda egy nagyon nagy dél-koreai cég települt, amelynek komoly munkaerőigénye van. Ugyanakkor a dunaújvárosi vasmű a szívünkhöz közel áll, az mégiscsak része a magyar ipartörténetnek, de ennél zűrösebb ügyet még életemben nem láttam, mint ez. Önmagában a tulajdonosoknak a beazonosítása is gondot okoz. Azt se tudjuk, hogy szankció alá esik-e, vagy nem, attól függően, hogy ki a tulajdonosa, most ukrán vagy orosz, ráadásul körülbelül 500 milliárd forint adóssággal terhelt, tehát ha azt valaki a vállára veszi, rögtön agyon is nyomja. Az egész egy annyira kaotikus dolog, hogy azt nehéz a hagyományos szavakkal pontosan leírni. Ennek ellenére folytatunk tárgyalásokat annak érdekében, hogy ami abból menthető, azt megmentsük.

Herczeg Zsolt (Inforádió): Mi a kormány álláspontja az új ukrán kisebbségi törvényről?

Nézze, most itt, a háború árnyékában talán nem veszi jól ki magát, amit mondok, de, ugye, 2015-ig volt egy szabályozás Ukrajnában, amely békét teremtett. Az ott élő kisebbségeknek, köztük a magyaroknak ez tökéletesen megfelelt. Béke volt. Senkinek nem ártott. 2015-ben fogták, és elvették a jogainkat. Ott több mint száz iskolát diszkriminálnak folyamatosan. Csak a háború miatt most az ember úgy érzi, hogy nem annak van az ideje, hogy egy ilyen vitát nyissunk meg az ukránokkal, hiszen éppen az életükért küzdenek. De ettől még a tény tény marad, és mi nem is fogjuk elősegíteni Ukrajnának semmilyen nemzetközi integrációban való részvételét, nem fogunk kötni velük semmilyen érdemleges kétoldalú megállapodást, amíg ez a kérdés nincs rendezve. És nem értjük, hogy amit elvettek, miért nem akarják visszaadni. A mostani törvény, amiről Ön kérdez, nem ad vissza semmit.

Sheonuda Nóra (Euronews): Miniszterelnök úrtól kérdezném, hogy miután megszavazták a kilencedik szankciócsomagot is, folytatják-e a szankciók elleni kampányt?

Persze, mert itt van egy félreértés vagy félremagyarázás. Tehát mi minden szankciót ellenzünk. Tehát általában a szankciós politikát is ellenezzük. Tehát ha rajtunk múlna, nem lenne szankciós politika. Vagy ha lenne, akkor sokkal szűkebb körre, sokkal célzottabban, sokkal jobban tervezetten. Mert a szankció nem jó. Tehát mi ezeket ezért nem is szavazzuk meg a szónak abban az értelmében, hogy mindig ellene beszélünk, de a végén az unió dönt róla, és mi nem vétózzuk meg. Ezért ha Ön korrekt akar velem lenni, akkor talán jobb, ha azt mondja, hogy mi nem vétóztunk meg minden szankciót, de én egyet se támogattam, és nem is fogok a jövőben sem. Vétózni meg nem lehet minden pillanatban, szétverjük vele az unió egységét. Tehát ki kell választani azokat a pontokat, ahol olyan nemzeti érdeksérelemről van szó, ahol a vétóval járó egységmegbontást is kell vállalni, és akkor az ember vállalja is, de ezt nem lehet minden nap. De mi nem támogatjuk a szankciókat, nem szavazzuk meg, annyi történik, hogy nem vétózzuk meg, vagyis nem akadályozzuk meg a másik 26 országot, hogy életbe léptessék, bár szívünk szerint egyébként ezt tennénk.

Sheonuda Nóra (Euronews): A kormány, hogy a szankcióknál maradjunk, az uniós szankciókat okolta a novemberi benzinpánikért. Tud-e mondani olyan szankciót, ami hatással volt a magyar gazdaságra, de az uniós olajpiacra nem?

Mennyi időm van, hogy kigondoljam a választ? Végig kéne pörgetnem az összes szankciós intézkedést ehhez, abból pedig több száz van.

Sheonuda Nóra (Euronews): Lehet, hogy volt olyan szankció, ami, ilyen benzinpánik máshol nem volt. Tehát tud-e olyan szankciót, ami Ön szerint ezt okozta?

Benzinpánik?

Sheonuda Nóra (Euronews): Volt egy ilyen időszak, amikor óriási sorok voltak a kutaknál, és az emberek nem jutottak megfelelő mennyiségű benzinhez. Erre az állapotra gondolok.

Igen, de ez nem. De ez attól van, hogy magyarok vagyunk. Tehát itt Magyarországon, hogyha arra a hírre, nem lesz cukor, most ezt itt bemondanám, akkor innen mindenki odamenne a bolt elé, tehát – hogy mondjam? – Magyarországon bizonyos folyamatok megindulása nem gazdaságpolitikai döntésekkel függ össze, hanem azzal, ahogyan élünk.

Sheonuda Nóra (Euronews): Hogyan változtatta meg, ha egyáltalán úgy érzi, hogy megváltoztatta Magyarország és az EU közötti erőviszonyokat a jogállamisági eljárás? Tanult-e ebből esetleg, tanult-e a magyar kormány abból, ami történt?

A jogállamisági építmény, amit kigondolt Brüsszel, elhibázott. Ezt akkor is elmondtuk, amikor bevezették. És akkor is kértük őket, hogy fontolják meg a szavainkat, ugye? Ezt úgy hívják, hogy rule of law: a joguralom. Ahhoz, hogy a jog uralkodni tudjon, ahhoz az kell, hogy világos definíciók legyenek, és világos sztenderdek. Most a rule of law nevű témakörbe tartozó ügyekben – sajtószabadság, oktatás szabadsága, szuverenitáskérdések, igazságszolgáltatás – nincsenek definiált fogalmak, Európában egységesen elfogadott definiált fogalmak, és nincsenek egységes sztenderdek. Mondok egy példát Önnek. Németországban – képzelje el – az ügyészség a kormány alá van rendelve. Az is van, hogy az ügyészt az igazságügyi miniszter konkrét ügyben utasíthatja. Konkrét büntetőügyben! Mert a német jogállamisági rendszerben ez elfér. Most képzelje el, ha Magyarországon az lenne, hogy az ügyészt az igazságügyi miniszter konkrét ügyben utasítja. Hát itt forradalom lenne! Ezt csak azért mondom, mert a kultúrák különbözőek meg az alkotmányos tradíciók. Ezért nincsenek egységes európai definíciók, és nincsenek egységes európai sztenderdnek. És ha ezek nélkül hozol létre egy eljárást egy-egy országgal szemben, akkor annak a vége nem rule of law lesz, hanem rule of a man. A rule of man meg az ember uralma a másik ember fölött. Azért találták ki a rule of law-t, hogy ne emberek vagy emberek egy csoportja kényszeríthesse rá az akaratát egy adott emberre, hanem mindannyian a törvény hatalma alá legyünk vetve. Amit ma az unió csinál, az néhány rule of law-val foglalkozó ember személyes hatalom alávetése, illetve ezeknek az embereknek a hatalma alá vetik azokat az országokat, amelyekkel szemben ilyen eljárást indítanak. Tehát ha van tanulság, akkor az, hogy a rule of law rendszert meg kéne szüntetni, mert pont az ellenkező hatást váltja ki, mint amiért – talán jó szándékkal, ezt nem kérdezem meg – létrehozták. Ebből fakadóan az egész rule of law eljárás – a magyar példa erről szól – valójában szétszedi, dezintegrálja az egész Európai Uniót. Ez egy komoly szög az unió koporsójában. Ki kéne onnan húzni.

Sheonuda Nóra (Euronews): Talán inkább arra gondoltam, hogy vajon a magyar kormány a jövőben az ügyekben hasonlóan fog-e vitatkozni az EU-val, tehát hogy nem elfogadja az EU-nak az alapelveit, ahogy Ön mondja, Ön ugyan hibásnak találja ezt a jogállamisági eljárást vagy a fogalmak nem egyeztetését, de hogy a jövőben ugyanígy bele fognak-e állni vajon a vitákba? Én inkább erre gondoltam.

Ha az a kérdés, hogy magyarok maradunk-e, és harcolunk-e, akkor magyarok maradunk, és harcolunk.

Sheonuda Nóra (Euronews): Az előbb valaki kérdezte, hogy a néppártba vajon vissza fognak-e lépni, azt mondta, hogy nem, de vajon van-e arról információ, hogy az EP-választások előtt várható-e valamilyen új formáció alakulása az EU-n belül, illetve az Európai Parlamenten belül?

Dolgozunk rajta. Tehát nem információnk van, hanem mi magunk is dolgozunk rajta. Igen. Megvárjuk a lengyel választást.

Balázs Barnabás (Blikk): Külpolitikával kezdeném. Az amerikai politikát elnézve úgy tűnik, hogy Donald Trump erős kihívót kaphat a republikánus oldalon a floridai kormányzónak a személyében. Kit támogat ebben a versenyben? Kitart-e Trump mellett?

Szerencsére semmilyen jelentősége nincs annak, hogy kit támogatunk, és mi egy lojális fajta vagyunk, tehát mi kitartunk a barátaink mellett.

Balázs Barnabás (Blikk): Két hete volt évfordulója annak, hogy kipottyant a Völner-botrány. Találkozott azóta Völner Pállal? Beszélt-e vele esetleg?

Nem, sajnos nem.

Balázs Barnabás (Blikk): Mivel szabadlábon van, ezért akár összefuthat vele Miniszterelnök úr is az utcán. Ha ez megtörténne, akkor mit mondana neki?

Megkérdezném, hogy hogy’ van, és hogy’ áll az ügye.

Balázs Barnabás (Blikk): Barátsággal üdvözölné?

Megkérdezném, hogy hogy’ áll az ügye. Természetesen. Egész addig, amíg nem ítélik el, addig úgy tekintenék rá, mint minden magyar állampolgárra, akit egyébként gyanúba hoztak, vagy vád alá helyeztek.

Balázs Barnabás (Blikk): Másfél hete derült az ki, hogy a külügynél folytatja két volt ellenzéki jobbikos képviselő is, Volner János és Bencsik János. Mit gondol, mi az üzenete annak, hogy két ellenzéki politikus is ilyen jó pozíciót kapott a külügytől?

Remélem, hogy alkalmasak arra a munkára, amire vállalkoznak. Szerintem a másik oldalról is van ilyen. Én örülök annak, hogyha a külügy megpróbál eleget tenni annak a gondolatnak, hogy külpolitikát pártalapon nagyon nehéz folytatni, sokkal jobb, hogyha annak szélesebb, nemzeti alapja van, és hogyha valaki képes azonosulni a külpolitikai irányvonallal legalább olyan mértékig, ami a minimum, de más politikai fészekaljából érkezik, nem látok kivetnivalót abban, hogy a külügyben értelmes munkalehetőséget kapjon, jobbról is és balról is.

Balázs Barnabás (Blikk): De van tudatosság abban, hogy olyan ellenzéki politikusok, volt ellenzéki politikusok kapják meg ezt a lehetőséget, akik, mondjuk, nem vettek részt például az összefogásban? A választások előtti összefogásra gondolok.

Miután ezek nem politikai döntések, hanem szakmaiak, erre a külügyminiszter urat kell megfaggatnia.

Xu Ming (CCTV): A question about China to Mr. Prime Minister. You might have noticed that China is easing its COVID policy, and are you concerned about the prospect of China’s economic recovery after the pandemic? And what would you comment on the China-Hungary cooperation in the past, at present, and in the future? Thank you.

Thank you for the question, anyway. If you look at the latest year’s statistics, you can identify a quite surprising change. Previously for decades, the first foreign investor in this country was regularly Germany, sometimes the United States – so it was all Western-oriented. In the last four years the leader of that rank is China and South Korea – changing each other, replacing each other. So it means that the Eastern investment policy – which we support very much – provides a good chance for countries who are interested in Hungary, like your country. May I continue in Hungarian? Ami az Európai Unióban ma zajlik, szerintem az, amit a brüsszeliek decouplingnak neveznek, vagyis az elszigetelés, levágás. És vannak javaslatok, amelyek Kína irányában is egy ilyen politikát kezdeményeznek. Ez nagyon nagy hiba lenne. Ez óriási európai hiba lenne. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy Kína és Európa, Kína és Magyarország között a lehető legjobb gazdasági kapcsolatok működjenek. Önök most már nemcsak fogyasztói a világ legmodernebb technológiáinak, hanem termelői is. Olyan know how-k jönnek létre az Önök országában, amelyek frissebbek, mint amivel mi rendelkezünk, és erre a technológiai tudásra, az erre épülő termelési láncokra és képességekre Magyarországnak szüksége van. Tehát a magyar kormány kifejezetten támogatja a nyugati mellett a keleti világ föltörekvő országaival történő gazdasági együttműködést, és nemcsak azt akarjuk, hogy Önök hozzanak létre Magyarországon munkahelyeket és értékeket, hanem mi is akarunk menni Kínába, és akarunk beruházni. Vagyunk is ott, egyelőre még kicsi nagyságrendben, de szeretnénk, hogyha a magyar tőkének a kifektetési célpontjai között Kína jelentősebb helyet foglalna el, mint eddig.

Xu Ming (CCTV): My last question is will the Fudan University still on your agenda, and will it progress?

It’s still on the agenda. Miután Ázsia fölemelkedik, ezért a gazdasági tudásnak két fajtája van a világon ma: a nyugati tudás meg a keleti tudás. És ha nem ismerjük a gazdaságnak a keleti koncepcióját és tudását, akkor nem fogunk tudni együttműködni a keleti világgazdasággal. És én nem akarom, hogy Magyarország bezárkózzon a nyugati világgazdaság tudásába, ezért nekünk minden egyetem, képzés, professzorok, minden értékes, ami Ázsiából jön, nemcsak Kína, Dél-Korea is, Japán is. Ezek rendkívül fontos tudások, mert ott akarunk lenni a keleti világgazdaságban is, és ott is meg akarjuk találni a számításunkat. Ehhez pedig nyelv, tudás, kultúra, műveltség és a keleti üzleti tapasztalatok szükségesek, ezért támogatom ezeket a programokat.

Jelena Bokum (N1 TV): My first question regards the Croatians’ JANAF Adria pipeline. Both Croatian and Hungarian media have been talking about the fact that Hungary has asked – requested – both Croatia and the European Commission for a cheaper price for oil transport through JANAF. But there has been some speculation that the price is not going to be cheaper: that it’s going to be higher – supposedly 80 per cent, says Hungarian media. How do you comment on that? And I have to say the Croatian Minister of Economy Davor Filipović has yesterday said that Croatia has the capacity to fulfil – to meet – all the needs of Hungary, but that it has to be paid “fairly”, to quote him.

Mi fair árat akarunk fizetni, Önök meg fair árat akarnak kapni, és ez a két dolog nem esik egybe, és ezért tárgyalni kell. A külügyminisztert hatalmaztuk meg azzal, hogy tárgyaljon Önökkel, és próbáljuk meggyőzni Önöket arról, hogy ahogyan mi értjük a fair árat, az Önök számára sem hátrányos, vagy legalábbis elfogadható.

Jelena Bokum (N1 TV): Did you get any answer from the European Commission? You were there … no?

Not yet.

Jelena Bokum (N1 TV): My second question regards the EUMAM mission of the European Union, which among other [things] regards training of the Ukrainian soldiers on the soil of the EU Member States. Hungary isn’t a part of it, Croatia isn’t also: the Croatian Parliament voted “no” and rejected it. What do you think of the decision of Croatia? And I’m not sure if you’re aware of it, but the Croatian president Zoran Milanović agrees with you, and the Prime Minister thinks we should have been a part of this initiative.

I think that Croatia is a sovereign country with a long, long history. So it’s your decision. I don’t think that Hungary can serve any measure to [judge] any Croatian decisions, so it must be good or bad on your own basis. Just probably one small correction: we are taking part in one, small piece of the training process. I don’t know whether this word is working in the Croat language: szanitéc [army medical personnel]. Tehát szanitéceket képzünk. Tehát azt vállaltuk, hogy nem veszünk részt ukrán fegyveresek kiképzésében, de az ukrán hadseregben dolgozó szanitéceket azokat kiképzünk, mert mi azt a humanitárius ügyhöz tartozó tréningprogramnak tekintjük.

Jelena Bokum (N1 TV): Can I ask you what was the main reason that you declined the training of the soldiers in Hungary?

We don’t believe in any weaponry. We would not like to finance the military equipment either, because the Hungarian position is that this is not our war, and we would like to urge everybody to have as soon as possible peace talks: ceasefire, and then peace talks. So therefore Hungary is always remaining out of the military aspect of this conflict.

Jelena Bokum (N1 TV): Okay, and I have to ask you one last question. In November you attended a friendly football match – between, if I’m not mistaken, Hungary and Greece. And you wore a scarf with the design of a Greater Hungary, which contains also parts of Croatia: modern-day Croatia. That happened in November. So what was the reason behind it? There was a lot of criticism, of course.

[Looking around the room] No, no, the reason that I’m just looking around is that you should know that it was nothing special. So it’s a 1,100-year-old country, so we are living surrounded by historical symbols. Even if you look at it here [pointing to a depiction of Hungary’s official coat of arms] you could protest against that, you know, because that symbol’s coming from 200 years ago; or probably here [gesturing to the backdrop to the stage] you could see some symbols which were used in the previous centuries. So that’s the reason why on my behalf I always make a clear difference between what you call Big Hungary and what I call Historical Hungary. So Big Hungary is an intellectual creation of how you could be bigger than you are. But I’m not part of that position, I’m part of the historical position: Hungary was – it’s a historical country which was – like the symbol shows. Go to the Hungarian parliament; nobody ever protested why these symbols are there, because it’s an old country. That belongs to history. So that expresses the national unity, and so on and so on. So therefore historical symbols are a normal part of our life: it’s nothing extraordinary, nothing special. Business as usual, may I say.

Jelena Bokum (N1 TV): You didn’t do it to provoke anyone?

I would have had far better ideas to do those – to provoke anybody. Not that small one.

Breuer Péter (Breuer Press): Ez már tradíció. Miniszterelnök úr, a kínai újságíró kollega föltette előttem a kérdést, de én akkor sem tágítok Kínával kapcsolatban. Az Európai Unió tagállamai a hátsó bejáraton tárgyalnak Kínával, irigyek egymásra, de tulajdonképpen nem-e lesz ugyanaz a baj, mint Paks2-vel, hogy nem eléggé erősen harcol azért, hogy a Selyemút-program, illetve azoknak a lehetőségei a mi beruházásainknak, vice versa Kínával mégis létrejöjjenek, minél előbb?

Amire – most a konkrét ügytől függetlenül – Ön rámutat, az egy létező politikai problémája minden liberális politikai rendszernek, hogy nagyon nehezen tudja elkerülni a hipokritaságot – magyarul hogy mondjuk? –, álszentséget vagy képmutatást. Ugyanis nagyon erősen az értékekre összpontosít, és a valóság ugyanakkor gyakran ettől eltér. Kritizálnak, mondjuk, egy országot, ahol tegyük fel, nagy sportesemény van, az emberi jogok miatt, majd elmennek, és vesznek tőle gázt.

Breuer Péter (Breuer Press): És sértegetik őket.

És utána sértegetik őket. És számos ilyen példát tudok mondani, tehát nem egyszerű liberálisnak lenni. Tehát hogyha az ember egy ilyen liberális demokrata, kizárólagossági szemmel néz rá a világra, és állandóan a saját igazát akarja bizonygatni, akkor beleütközik a reálpolitikába. És akkor nem azt csinálják, hogy bevallják, hogy beleütközünk, és akkor most itt az elveket nyugvópontra juttatjuk, és kötünk egy reálpolitikai praktikus megállapodást, hanem megpróbálják megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, és ebből álszentség lesz. Ezt azért hoztam most ide, mert ez történik Kína esetében is. Ha én megnézem a statisztikákat, hogy kinek hogyan nőtt a kínaiakkal való kereskedelme, akkor fogok találni olyan országot is köztük, akik meg a leginkább teli szájjal támadják Kínát. Szóval ezek nem jó dolgok. Világossá kéne tenni, hogy van helye az elveknek, és van helye a pragmatikus együttműködésnek. Nem szabad őket összekeverni. Kína mellett az az érvünk van, hogyha Európa nem működik együtt a kínai gazdasággal, akkor el fogja veszíteni a versenyképességét. És ezért kell együttműködnünk Kínával, és Magyarország mindent meg is fog tenni, hogy ebben a vitában, ami egy nyílt vita egyébként Európában, hogy legyen-e, és ha igen, milyen mélységű együttműködés, hallassa a hangját.

Breuer Péter (Breuer Press): Az előbb Miniszterelnök úr azt mondta, hogy két fontos dolog volt: a torna és a hittan. A magyarországi civil szervezetek az elmúlt két évben úgy a COVID, mint a gazdasági válság meg a háború esetén szerintem, illetve sokak szerint a kormányából is nagyon jól teljesítettek. A gazdasági helyzetre való tekintet ellenére van-e remény arra, hogy a jövő esztendőben a kormány ugyanúgy támogassa ezeket a civil és egyházi szervezeteket, mint az elmúlt évben, hogy ők is teljesíteni tudjanak?

Itt óvatos lennék. Ugye, elég régóta ismerjük egymást, tudja rólam, hogy én megszállottja vagyok annak, hogy erős Magyarországot kell létrehozni. Tehát én nem szeretem a bajok kezelésének azt a módját sem, ami gyengíti az országot. Mindig azt keresem, hogy hogyan lehet úgy megoldani egy bajt, hogy a végén erősebbek legyünk, tehát minden válságból erősebben jöjjünk ki, mint ahogy belementünk. De aki sportolt már, az pontosan tudja, hogy az erősödésnek két lehetséges útja van. Az egyik, amikor izomtömeget növelünk, ez volt eddig, a másik, amikor szálkásítunk. Most a szálkásítás jön.

Breuer Péter (Breuer Press): Akkor jön az utolsó szálkásítási kérdés. Azt már megmondta, hogy Kijevbe nem megy, de van egy baráti ország, ahol Magyarország nagyon pozitívan szerepel, és ez az Európai Unió sokszori álszentségére is rávilágít, ez pedig a zsidó állam. Mikor látogat el, illetve mikor gratulál leendő régi, valószínű új kollégájának a sikerhez, és mennyire fogja a két ország a gazdasági és egyéb kapcsolatait szorosra fűzni, annál inkább, mert ugyanazt vallja, mint az a miniszterelnök, Benjamin Netanjahu, hogy nem avatkozik bele ebbe a háborúba, és csakis egészségügyi és humanitárius segítséget ad azon kívül, hogy a migrációt is ott kell megoldani. Mint hogyha össze is beszéltek volna, hisz szó szerint ugyanazt mondják. Mikor lesz ez még szorosabb, és mikor látogat el Jeruzsálembe?

A nemzetközi politika az olyan, hogy az ember barátokat veszít, aztán barátokat kap vissza. És nincs annál jobb, amikor egy régi harcostársat az ember ismét a fedélzeten üdvözölhet, úgyhogy nem árulok el nagy titkot, hogy bár Izrael szuverenitását legteljesebb mértékig tiszteljük, és semmiképpen nem akarunk beleavatkozni abba, hogy az ott élők hogyan döntenek a saját sorsukról, de megvallom, hogy mi nagyon örültünk annak a végeredménynek, ami történt. Mert amikor Netanjahu volt a miniszterelnök Izraelben, akkor az izraeli–magyar kapcsolatok kiemelkedő magaslatokat értek el. Ő volt az a miniszterelnök, aki harminc év után – 30 évig nem volt izraeli miniszterelnök Magyarországon – ő eljött ide, valamikor 2016-2017-ben, és egy teljesen új szakaszt nyitott ki az izraeli–magyar kapcsolatokban.

Breuer Péter (Breuer Press): De Ön is elment.

Azóta a gazdasági kapcsolatok is, a katonai együttműködés, a biztonsági együttműködés, a cyber együttműködés, ezek mind jól haladnak. Én gratuláltam már természetesen neki, sőt nemzetközi politikai kérdésekről is eszmét cseréltünk már. Várjuk, hogy letegye az esküjét, megalakuljon a kormány.

Breuer Péter (Breuer Press): Ez az ünnepek alatt megtörténik…

És ahogy meghívás érkezik, természetesen elmegyünk, és készülünk is egy-két olyan lépésre, amely magasabb szintre fogja emelni az izraeli–magyar kapcsolatokat.