Orbán Viktor előadása a magyar vállalkozók napján

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Urak! Kedves Lidike! Tisztelt Vállalkozók!

Köszönöm szépen a meghívást. Nekem mindig izgalmas, amikor politikusként, néhány minisztertársammal együtt vállalkozókkal találkozhatunk, mert egyetértek azzal a két előttem szólóval, akik a kormány és a vállalkozók közötti együttműködésre hívták föl a figyelmet. Mondanék néhány szót arról, hogy nem olyan egyszerű ez, mert ez két különböző világ, és egy bizonyos szellemi meggyőződésnek és alapállásnak ki kell alakulnia, a politika részéről mindenképpen, a vállalkozók nevében most nem beszélek, mert nem beszélhetek, de a politika részéről ki kell alakulni egy szellemi alapállásnak ahhoz, hogy a vállalkozói világgal létre tudjon jönni egy együttműködés. Hiszen a vállalkozókat mégiscsak a nyereség motiválja, a nyereséghez pedig üzleti ügyeket kell bonyolítaniuk, azon keresztül jön az létre, vagyis ezektől az üzleti tranzakcióktól magánhasznot remélnek. És ez így van jól, ezt hívják piacnak és magántulajdonnak. Ezzel szemben a politikus más irányból közelít a gazdaság világához. A mi motivációnk az, hogy a gazdaság működése összességében az egész közösség, az ország, a nemzet javára váljon. Ezért mi nem üzleti ügyekkel, hanem gazdasági, nemzetgazdasági ügyekkel foglalkozunk, és ez akkor is igaz, hogyha ugyanarról az ügyről van szó. Például nyilvánvaló, hogy a reptér visszavétele a vállalkozóknak üzleti ügy, a kormánynak pedig nemzetgazdasági kérdés. A mi dolgunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a kormányzat dolga, hogy az Önök, a vállalkozók magánérdekei úgy érvényesüljenek, hogy abból összességében mégis közjó legyen, hogy a magánhasznok úgy adódjanak össze, hogy abból közhaszon legyen. A kérdés az, hogy lehetséges-e ez? Olyan kérdés ez, amely századok óta furdalja az emberek kíváncsiságát vagy oldalát, hogy lehetséges-e ez, vagy úgy áll a helyzet, hogy a magánhaszon és a közhaszon, a magánérdek és a közérdek szükségszerűen szemben áll egymással. A kommunista gazdaságtan szerint ezek szükségszerűen szemben állnak egymással, ebből kerekedik ki az a jó kis osztályharc, aminek a jegyében utána be lehet vezetni az állami gazdaságot és a kommunizmust. A polgári gazdaságtan szerint azonban ezek nem szemben állnak egymással, hanem feltételezik egymást. Sőt, a polgári gazdaságtan azt mondja, hogy közhaszon csak magánhasznon keresztül és közérdek csak magánérdeken keresztül jöhet létre. Ebből lesz az együttműködés, és ebből lesz osztályharc helyett – hogy a másik oldal nyelvét használjam – osztálybéke.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, az Önök magánérdekei és üzleti ügyei, az Önök magánhasznai négy módon járulnak hozzá a közérdekhez. Az első, hogy Önök munkát adnak az embereknek. Nincs annál nagyobb közérdek, hogy mindenki, akinek képessége ehhez megvan, találjon magának munkát. Ha Önök nem vállalkoznak, akkor az embereknek nem lesz munkahelyük. Ezért a legfontosabb hozzájárulás az Önök részéről a saját magánhasznaikon keresztül az ország közérdekéhez az, hogy munkát adnak az embereknek. A második ilyen hozzájárulás az Önök részéről, amiért köszönetet kell, hogy mondjak Önöknek, az, hogy adót fizetnek. Ez szép és jó szokás. A pénzügyminiszter úr kifejezetten kért, hogy emlékeztessem Önöket év vége felé, ezt a szép szokásukat tartsák meg, hiszen vannak közös kiadások, és Önök is könnyen beláthatják, hogy jobban járnak, Önök is jobban járnak, ha adót fizetnek, és egy rendes rendőrség garantálja, mondjuk, a közrendet, minthogyha Önöknek saját magánhadsereget kellene fönntartani, hogy a saját magánbiztonságukról gondoskodjanak. A harmadik mód, ahogy Önök hozzájárulnak a saját hasznukon keresztül az ország közérdekéhez, a tőkéjük. Mert az, hogy Önöknek van tőkéjük, ezzel a pénzösszeggel, eszközösszeggel, eszköztömeggel képesek stabilizálni a magyar gazdaság működését. A tőkeerő jelentős dolog, és egy gazdaság jobban állja a válság erős szeleit, hogyha van tőkeereje, ha van tőkesúlya, mint ha nincs ilyen. Nemcsak az a különbség a COVID és a mostani háborús válságkezelés szerintem sikeressége és a 2008-2009-es pénzügyi válságkezelés sikertelensége között, hogy az akkori kormány másmilyen volt, mint a mostani – most a minősítéseket mellőzöm –, hanem az is, hogy 2008-2009-ben egy gyengébb tőkeerejű gazdaságnak kellett viselnie a válság hullámait. A mostani gazdaság, amely szembe kapta a COVID-ot, amely megkapta a háborús helyzetet, a szankciókat, az inflációt, ez a gazdaság, a 2023-as gazdaság tőkeerejét tekintve össze sem vethető azzal a gazdasággal, amely 2008-2009-ben próbált úrrá lenni a nehézségeken. És végezetül van egy negyedik mód is, ahogy Önök hozzájárulnak a magyar közjóhoz, az pedig az, hogyha Önök nem működtetnek vállalkozásokat, akkor működtetne valaki más. Ezek leginkább külföldiek lennének, és akkor az itt megtermelt értékből származó nyereség nagy része kimenne az országból. Azért nem megy ki, mert Önök a vállalkozók, és Önök magyar emberek, magyar vállalkozók, itt tartják ezt a profitot. Nem szabad, hogy fölüljünk annak a mesének, ami ugyan jól hangzik, miszerint a pénznek nincs szaga – de a tulajdonosnak van. És az is igaz, hogy a pénznek nincs nemzetisége, de a tulajdonosnak van. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a pénz, a tőke, a tőkeeszköz kinek a kezében van. Én megtanultam 2008-2009-ben, hogy a pénz, aminek állítólag se szaga, se hazája nincs, amint elkezdtek kiszáradni a bankok Európában, Magyarországról a forrásaikat a külföldi bankok azonnal elkezdték hazavinni, hogy otthon tudják finanszírozni a vállalataikat, és nekünk már nem maradt. Ebből vontuk le azt a következtetést, hogy a magyar bankrendszer 50 százalékának mindig nemzeti kézben kell lennie, mert az ilyen és ehhez hasonló válságokat nem fogjuk tudni kivédeni, mint ahogy 2008-2009-ben nem is tudtuk kivédeni. Ezért, összességében, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nem udvariasságból mondom, nem álságosan, hanem őszintén mondom Önöknek, hogy sok személyes sikert kívánok minden magyar vállalkozónak! Az Önök magánsikerei az ország közsikereinek az előföltételei. Ezért a kormány és a kormány tagjai nem irigyek az Önök tőkéjére és arra sem, ami ezzel jár – nemcsak jó dolgok járnak ezzel, hanem gond is bőven –, hanem ellenkezőleg: a magyar kormány tagjai és a magyar kormány mindannyiuknak még nagyobb sikereket, még nagyobb üzleti hasznot és tovább gyarapodó tőkét kíván. Remélem, ilyen esztendők állnak Önök előtt. Ha Önök sikeresek lesznek, mindebből az ország felemelkedése, vagyis a közhaszon növekedése áll majd elő. A mi felelősségünk, a politikai vezetők felelőssége és munkája, hogy ezt úgy igazgassa össze, hogy az Önök magánsikerei mégis az egész ország sikerévé váljanak. És olyan kormányunk van, amely hisz abban, hogy a dagály minden hajót felemel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha most egy másik párt ülésén lennénk, akkor azt mondanám, hogy kell-e még mondanom valamit, Ildikó, de miután nem ott vagyunk, hanem itt, és itt olyan nemzedék tagjai ülnek, akik még értik, hogy ez mit jelent, a fiatalok környezetében ezt már nem kockáztatnám meg, de természetesen ezen túl még kell mondanom néhány dolgot, leginkább Demján Sándor miatt. Rápillantottam a naptárra, mikor készültem ide, Önökhöz, és két nap híján egy éve volt pontosan, hogy együtt ünnepeltük a Széchenyi Kártya huszadik születésnapját. És akkor is megemlítettük a nagy hősi idők hősi alakját, Demján Sándort, akivel huszonegy évvel ezelőtt ötlöttük ki a Széchenyi Kártyát, és aki huszonnégy éve kezdeményezte, hogy ünnepeljük meg a vállalkozók napját. Hogy szalad az idő, már öt éve nincs velünk! Mindenkinek van személyes története Demján Sándorról. Innen is lehet tudni, hogy egy komoly emberről beszélünk, mint ahogy Parragh elnök úr is említette ezt. Én két dolgot tanultam tőle, mert mindenki tanult, vagy ellesett tőle valamit. A személyes történetektől most megkímélem Önöket, különösen azért, mert azok inkább vidéki tempójúak, tekintettel arra, hogy földik volnánk, ő etyeki, én pedig a születésem szerint alcsútdobozi. Tehát most személyes történetekkel nem fogom Önöket untatni, de elmondom, hogy két dolgot tanultam tőle, és ellestem tőle, mint ahogy valószínűleg sokan mások is ezt-azt. Az egyik dolog, amit megtanultam, hogy nemzeti önbecsülés nélkül nincs magyar siker. Parragh László elnök úr története pontosan erről szólt. És ebből következik valami, hiszen Demján Sándor köztudottan baloldali, szociáldemokrata érzelmű ember volt a politikai filozófiáját tekintve, és én rajta keresztül tanultam meg, hogy van olyan, hogy baloldali hazafiság. És hogyha van baloldali hazafiság, akkor a jobboldal, amely per definitionem hazafinak tekinti saját magát, meg tudja találni az együttműködést a nemzet érdekében a baloldali hazafiakkal is – föltéve, hogyha fontos kérdésekben kialakul az egyetértés, mint ahogy Demján Sándorral gyakran ki is alakult. A másik dolog, amit tanultam tőle, és ide rímel szintén az előző, Parragh elnök úr által hozott történet, hogy csak lehetetlenre érdemes vállalkozni. Ez a mondat nem egy hülye mondat, tehát a lehetetlen nem azt jelenti, hogy ami fizikailag lehetetlen, hanem azt jelenti, hogy olyanra kell vállalkozni, amit mások lehetetlennek gondolnak. Az az igazi vállalkozás. Ezt a két dolgot tanultuk Demján Sándortól, és ha ránéznek a mostani kormány működésére, csupa lehetetlen dologra, lehetetlennek tűnő dologra vállalkozik rendszeresen a kormány. Hogy föl is idézzem: 2010-ben, amikor a válságkezelést kellett megterveznünk, és beszéltem az elnök úrral, akkor egyetértettünk abban, hogy egyszerre kell növelni a magyar gazdaság méretét, el kell érni a magasabb foglalkoztatást, le kell szorítani az államadósságot, és csökkenteni kell az adóterheket, amire minden liberális közgazdasági tankönyv azt válaszolja, azt mondja, hogy külön-külön ez mind lehetséges, együtt azonban nem lehetséges. Demján Sándor mindig kiállt a kormány mellett, és azt mondta, hogy de igen, lehet, hogy sok példát nem tudunk hozni a gazdaságtörténetből, de itt és most Magyarországon, ha ezt jól csinálják, akkor ez így, együtt, egyszerre lehetséges. Megpróbáltuk és sikerült is! Emlékeztetek mindenkit arra, hogy a bruttó hazai össztermék nominális értékben megháromszorozódott 2010 óta: 27,5 ezermilliárd forintról indultunk, és az idén ez eléri a 77-78 ezermilliárdos értéket. Ezzel egy időben megnöveltük a foglalkoztatást, egymillióval többen dolgoznak, mint korábban, 4,8 millióan: ez pedig a foglalkoztatás nyelvén beszélve 57 százalékról 75 százalékra történő ugrást jelent. Az adórendszerről már beszéltek előttem, az adóék mutatószáma az a 2000-es 54-es százalékos értékről 2022-re 41 százalékra csökkent, és még innen lefele kell vinnünk, ha azt akarjuk, hogy versenyképesek legyünk. Az államadósságot 2019-ben már sikerült levinnünk 65 százalékra Varga Mihálynak köszönhetően. Ott aztán a COVID meg a háború miatt visszafordultunk, de most megint a jó irányba áll a kocsi rúdja, és a tendencia az, hogy csökkenő pályán vagyunk, és a 70 százalék körüli szintet el is tudjuk érni az év végére, talán még kicsit alá is tudunk majd menni. Az államadósság tekintetében a kitettségünk sosem volt olyan kicsi, mint most. 2010-ben, az itt idézett beszélgetés időpontjában 4 százalék volt a lakosságnál lévő államadósság, mondjuk úgy, hogy az állampapírok, most nem 4, hanem 22 százalék van a lakosság kezében. Demján Sándor is mindig azt mondta, hogy a legjobb, hogyha az állam a saját polgárainak tartozik, ha valakinek pénzt ad, adja a magyaroknak. Ezért jó, ha állampapírt tudnak vásárolni a magyarok. Ezzel a 22 százalékkal egyébként Európában csúcstartók vagyunk. És most akkor a beruházásokról nem is beszélek, külföldi működő tőkéről, Európán kívüli gazdasági forrásokról se. A ma oly’ sokat kritizált keleti nyitás politikája, amit Szijjártó Péter a fiatalok magabiztosságával saját magához kötött, valójában Demján Sándor gondolata, aki 2009-ben rávett engem személyesen – mégiscsak idehozok egy történetet, akkor még ellenzékben voltunk –, hogy üljünk fel egy repülőre, és menjünk el Kínába, és az akkori kínai vezetéssel még ellenzékből hozzuk létre azokat a politikai kapcsolatokat, amiket aztán később kormányzati pozícióból majd termőre tudunk fordítani, és lesz belőle üzlet, gazdaság és befektetés. És miután mondtam, hogy az ellenzéki párt szegény, ezért ő azt mondta, hogy akkor ő kifizeti a repülőutat, és el is vitt bennünket Kínába. Az egész keleti nyitás finanszírozása lényegében egy repülőút értékéig mindenképpen őhozzá köthető.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amit még mondani szeretnék Önöknek, az, hogy három csapda volt előttünk, amit el kellett kerülnünk, illetve el kell kerülnünk a következő időszakban. Az egyik a hitelezés csapdája, a másik az energiaárak csapdája, a harmadik pedig a fogyasztás csapdája. Az energiaárak csapdáját a lakosságnál sikerült elkerülnünk, mert megvédtük a rezsicsökkentést. A vállalkozóknak ez terhet jelent. Ilyen nyíltan erről nem szoktunk beszélni, de talán ebben a körben lehetséges, hogy a vállalkozók által fizetett magasabb energiaár részben keresztfinanszírozza egyébként a lakossági alacsonyabb árat. Ez nincs így jól, de ennek nem az a módja, hogy megemeljük a lakosságit, hanem megtaláljuk a módját annak, hogy csökkentsük a vállalatit. A tegnapi vagy tegnapelőtti kormányülésen döntöttünk is egy 10 eurós árcsökkentésről, az intézkedéseket majd hamarosan látni fogják, és a következő évben további energiaár-csökkenéseket akarunk előidézni a vállalkozók számára, hogy megtarthassák a versenyképességüket. A hitelezés csapdáját nem tudjuk egyedül elkerülni, bár próbálunk itt-ott a jegybank hatáskörét súroló, inkább csak kívülről súroló módszerekkel a kamatcsökkentés irányába lépni, de ez nem tud változtatni azon a tényen, hogy a kamatszint meghatározása Magyarországon mégiscsak a monetáris politika, és annak gazdája, a jegybank és jegybank elnökének kezében van. Mi természetesen abban a klasszikus vitában, amely minden modern piacgazdaságban fönnáll, hogy a biztonság érdekét szem előtt tartó, magasabb kamatok vagy a beruházásokat, az ahhoz szükséges hitelezést lehetővé tévő alacsonyabb kamatok legyenek-e a gazdaságban, abban a kormány általában mindig a vállalkozók és a gazdaság oldalán áll, mert abban érdekelt, hogy növekedés legyen, hogy hitelezés legyen, ehhez pedig alacsonyabb kamatok tartoznak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor pedig nem tudunk eredményt elérni, mert a jegybank magasan tartja a kamatokat, akkor mindenfajta hitelprogramokkal próbálunk a vállalkozóknak segíteni. Bizonyára Önök is föl tudják idézni az újraiparosításra, gyármentésre és exporttámogatásra meghirdetett programokat, amelyekben a magyar vállalkozók részt tudtak venni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán még a fogyasztásról kell annyit mondanom, hogy egyetértek Parragh elnök úrral, aki azt mondta, hogy a kormány várakozásainál vagy a kormány vezetőinek várakozásainál a fogyasztás lassúbb ütemben tér majd vissza a régi szintjére. Ezt a vitát nem kell eldönteni, mert az élet majd eldönti, de én is azt gondolom, hogy a magyar józan fajta, és amikor azt látjuk, hogy nem fogyaszt, az azt jelenti, hogy megtakarít. És miután a gazdaságban van pénz, még az idei évben is, ami a reáljövedelmek szempontjából egy nehezebb év volt, mint a korábbiak, még most is keletkeztek újabb jövedelmek, amelyeket az emberek nem fogyasztanak el, hanem megtakarítanak, és ez a számlákból teljesen világosan látszik. E mögött egy egészséges életösztön húzódik meg. A kormánynak nem dolga, hogy mesterséges eszközökkel kibillentse az embereket a normális gondolkodás ösvényéről, ha ilyen bajok történhetnek egy gazdaságban, mint történtek, indokolt az óvatosság. De az se jó, hogyha az emberek óvatossága indokolatlan félelemből fakad, azokat el kell oszlatni, hogy az emberek reálisan mérjék föl a fogyasztás növelésének kockázatát. Szerintem ma több az indokolatlan félelem a gazdaság jövőjét illetően, mint amit a valóság egyébként indokolna, ezért a kormánynak óvatosan, de egyértelműen azt az üzenetet kell küldenie a magyar lakosságnak, hogy a 2024-es év egy reményteljes év lesz. 2023-ban azért dolgoztunk mindannyian, mind a tízmillió magyar azért dolgozott, hogy megvédjük azt, amink van, 2024-ben meg azért fogunk dolgozni, hogy jobban éljünk, mint éltünk 2023-ban, illetve korábban. Ezt az üzenetet azért el szabad küldenünk a magyar választópolgároknak, a fogyasztóknak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még egy fontos dolgot szeretnék Önöknek elmondani, ezt, remélem, értékelni fogják. A gazdaságban is vannak fétisek, ilyen totemoszlopok meg mítoszok, és ezeket időnként érdemes megvizsgálni, érvényesek-e még. Az egyik ilyen mítosz, nagytotem az európai gazdaságban úgy hangzik, hogy európai uniós tagállam európai uniós pénz nélkül nem tud boldogulni. Jelentem: ez a mítosz szertefoszlott. Mert az, hogy 2023-at így kivédtük, visszatérünk a 2024-es növekedési pályára jól láthatóan, és közben egyetlen cent európai uniós támogatás sem érkezett Magyarországra, jól mutatja, hogy lehet úgy szervezni a gazdasági életet, hogy csak saját erőforrásokra vagy piaci alapon bevont erőforrásokra építjük a gazdaság növekedését, az Európában megszokott pénzügyi transzferek helyett vagy nélkül. Ez nem azt jelenti, hogy azt a pár milliárdocskát, amivel tartoznak euróban, ne hajtanánk be rajtuk, természetesen be fogjuk hajtani, de fontos, hogy a magyar gazdaságban meglegyen az az önbizalom, hogy egy olyan időszak van mögöttünk, 2022-2023, amikor bebizonyította a magyar gazdaság azt, hogy pénzügyi transzferek, politikai alapú pénzügyi-fejlesztési transzferek nélkül is képes eredményeket elérni. Komoly eredmény, ami persze nem lohasztja a kedvünket a tekintetben, hogy a nekünk járó forrásokat meg kell szerezni.

És végezetül ennek a válságnak, amin most lassacskán túljutunk, tisztelt Hölgyeim és Uraim, van még egy sajátossága, amit a távlatosan gondolkozó vállalkozóknak érdemes figyelembe venniük. Ugyanis ennek a válságnak a természete nem konjunkturális. Tehát nem arról beszélünk, hogy a tőkés gazdaságban vagy a piacgazdaságban természetes dolog, hogy mindenfajta ciklusok váltogatják egymást, amelyek konjunktúrát, illetve dekonjunktúrát hoznak magukkal, és miután hiszünk a piacgazdaság öngyógyító vagy legalábbis önkorrekciós képességében, ezekre a ciklusokra a gazdaság mindig a saját logikája szerint meg is adja a szükséges válaszokat. Ez igaz, azt hiszem, de ez a válság nem egy ilyen természetű válság, hanem összekapcsolódik egy nagy, világpolitikai és világgazdasági átrendeződéssel. És ezt a dimenziót is érdemes szerintem Önöknek figyelembe venniük. Ugyanis arról van szó, hogy az eddig megszokott dolgaink, hiába változik meg a konjunkturális ciklusoknak az íve, a mi megszokott dolgaink nem fognak működni a jövőben úgy, mint a válság előtt. Ezért meg kell értenünk, hogy a világgazdaság szerkezeti átalakítása milyen követelményeket intéz Önökhöz és a politika világához is.

Miután a gazdasági erőviszonyok most átrendeződnek a világban, ez azt jelenti, hogy új technológiák is jönnek be, és az új technológiák iparágaiban, a hagyományosan vezető nyugati civilizációs előny eltűnt. Önök világlátott emberek, azokon a helyeken, ahol én jártam, Önök is megfordultak, és látják, hogy egész egyszerűen van egy átmozgás a világgazdaságban az új iparágakban. Itt, Magyarország területén is – el sem kell utaznunk messzire – láthatjuk, hogy a keleti technológia versenyre hívja a nyugati technológiát. Magyarországon például nemcsak magyarok, nemcsak nyugatiak, hanem kínaiak is gyártanak buszt. Elektromos buszokat. Majd fognak gyártani reményeik szerint autókat is. És látjuk azt a technológiai versenyt, amely ezekben az ágazatokban lezajlik. Ez azt jelenti, hogy a technológiai átrendeződés magával fog hozni egy informatikai korszakváltást, magával hoz egy automatizálási, digitális átalakítási kihívást, egy infokommunikációst, magával hoz egy energetikai új korszakot, hogy honnan nyerjük az energiát, és hogyan tudjuk azt eltárolni, ez egészen másképpen lesz a jövőben, mint ahogy eddig csináltuk. Ezek mind azt mutatják, hogy a világgazdaság kiegyensúlyozottabbá válik ezekben az új iparágakban, Kelet és Nyugat nagyjából azonos súllyal vesz részt ebben a versenyben, és ha ehhez hozzáadjuk, hogy a nyugatiak gyakran ezekben a technológiai ágazatokban Keleten gyártanak, akkor jól látható, hogy a verseny valóban komoly. És hogy a világgazdaság forrásai, amelyek mindig valamilyen csatornán, valahonnan valamerre áramlanak, azoknak egy része a nyugati iránytól elfordult, és ezért a világgazdaságban keletkező profit egy nagy része keleti irányba halad. Ez azt jelenti, hogy Magyarországnak ebben a nagy átalakulásban, aminek most csak néhány aspektusát villantottam föl, politikai és technológiai aspektusát, ebben a helyzetben meg kell találnunk Magyarország helyét. Tehát nem arról van szó, hogy ciklusok vannak, majd elmúlik a dekonjunktúra, visszajön a konjunktúra, és ugyanazokban az iparágakban lehet eredményesen folytatni a munkánkat és profithoz jutni, mint amilyen ágazatokban a válság előtt ezt csináltuk. Más ágazatok válnak fontossá, más ágazatokban keletkezik a nagyobb profit, máshonnan érkeznek a versenytársak. Ezért nekünk, hogy nyertesei legyünk ennek az átalakulásnak, az Önök segedelmével, mert valójában a munkát Önök fogják elvégezni, rá kell kapcsolódnunk, az Önök cégeinek rá kell kapcsolódniuk az új technológiára, és a kapcsolatrendszerüket is ki kell egészíteni az eddigi nyugati mellett keleti kapcsolatrendszerekkel.

Aztán persze megvan a mi dolgunk is, a politika dolga, hogy ehhez az új helyzethez igazítsák Magyarország külpolitikai és külgazdasági kapcsolatrendszerét. Nem könnyű ez a helyzet, mert Európában van olyan irányzat is, amelyik azt mondja, hogy a Kelet fölemelkedését még meg lehet állítani, és hogyha, mondjuk, nem kereskedünk és nem működünk velük együtt, akkor meg tudjuk állítani az ő fejlődésüket. Lehet érveket találni e mögé az álláspont mögé, de szerintem több érv van a másik álláspont mögött, amelyik azt mondja, hogy ezzel már elkéstünk. Lehet, hogy ilyet tudtunk volna tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt tenni, ha nem engedjük be a keleti fölemelkedőket, mondjuk, a modern világgazdasági rendszerbe. De nemcsak beengedtük őket, hanem behívtuk, sőt mi képeztük ki őket, hogy hogy kell abban jól helytállni, és most jól helyt is állnak. Tehát szerintem itt már megállítani a kapcsolatok megszakításával őket nem lehet, viszont ha nem működünk velük együtt, akkor kimaradunk abból a gazdasági lehetőségből, amit az ő gazdasági felemelkedésük az egész világgazdaság számára jelent. Ezért szerintünk nem elszigetelődni, nem decoupling, nem derisking, nem blocking – hogy ezeket a brüsszeli bűvszavakat hozzam ide – szükséges, hanem a connectivity, az összekapcsolódás, a kapcsolatépítés, a kereskedés és a kölcsönös beruházások támogatása. A magyar külpolitika ezen a vonalon halad. De azért halad ezen a vonalon, mert azt gondoljuk, hogy ez a legjobb a magyar gazdaságnak. Tehát nem a politika önérdeke hozza ezt a keleti nyitást meg a kiegyensúlyozott kapcsolattartást, hanem a magyar gazdaság, és az azt működtető vállalkozók érdeke az, hogy Magyarország ezt az együttműködés, összekapcsolódás, konnektivitás melletti elkötelezettséget mutató külpolitikát folytassa.

De az is igaz, hogy mi ezt az utat csak kikövezni tudjuk, járni rajta nem tudunk, mert a magyar gazdaság nem állami gazdaság, hanem magángazdaság. Hogy az itt megnyílt lehetőségeket Önök be tudják váltani, ahhoz az kell, hogy Önök menjenek végig ezen az úton, és legyenek sikeresek e tekintetben. Arról is folyt a kormányban egy nagy vita, sőt még zajlik is ez, hogy körülbelül hogyan lehet meghatározni azokat a nagy iparágakat, amelyek a jövő leginkább profitábilis iparágai lesznek. Ebből az egyiket már elég jól körüljártuk, és a munka nagy részét talán el is végeztük; ez pedig a zöldgazdaságnak a kérdése és annak az energiaszektorbeli leágazása. Zöldenergiát termelni, zöldenergiát tárolni gépkocsiban, házakban és ipartelepeken. Egymás után írjuk ki a több tízmilliárdos pályázatokat az Önök számára, a vállalkozások számára meg a családok számára is, hogy háztartási szinten és ipartelepi szinten létrehozzák a saját maguk energiatárolási képességét.

A zöldenergia után – ideértve persze az atomenergiát is – a második terület, amellyel foglalkoznunk kell, és amit mi előre sorolunk, a logisztika. Úgyhogy szeretném az Önök figyelmét abba az irányba terelni, hogy a nagy lehetőségek a magyar gazdaságban a következő évtizedben a zöldenergia mellett, után a logisztikában nyílnak majd ki. Az ebben való részvétel, az ebbe való befektetés, az itteni piaci részesedés növelése értelmes magatartásnak tűnik majd a következő tíz évben, a meggyőződésünk szerint. És utána még definiálni fogunk más iparágakat is a következő időszakban, mert a forrásokat, a szabályozásokat, a kedvező szabályozásokat ezek felé az iparágak felé szeretnénk terelni.

Ami nem azt jelenti, hogy a többiről lemondunk, csak úgy érezzük, hogy az előttünk álló tíz évnek ezek lesznek a nemzetgazdasági szempontból legfontosabb, fejlődési lehetőséget teremtő iparágai. Ilyen lesz szerintünk az infokommunikáció, a hadiipar. Láthatják, hogy milyen hadiipari beruházásokat eszközlünk. Úgy érezzük, hogy van képességünk és tehetségünk, ezért kiemelten kell kezelnünk az élelmiszeripart. A járműiparban jók vagyunk, ott az átállás az elektromobilitás logikája mentén zajlik. És úgy tűnik, hogy a gyógyszeripar is olyan terület, ahol nagyban, nagy méretekben is teremhet nekünk, nagy profitmennyiségben is teremhet nekünk babér.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én csak azt akartam ezzel Önöknek mondani, hogy igazuk van azoknak az előttem szólóknak, akik azt mondták, hogy érdemes együttműködni a kormánnyal. Részben azért, mert hátha többet megtudnak a jövőről, ha együttműködnek velünk, hátha befolyásolni tudják a szabályozásokat, ezt jól csinálták Önök az elmúlt egynéhány évben, és mi várunk is kezdeményezéseket és indítványokat az Önök részéről. Számos jó döntés nem úgy született meg, hogy valamely miniszter fejéből pattant ki a gondolat, hanem úgy, hogy a kamarától vagy a VOSZ-tól kaptuk a javaslatokat. Úgyhogy kérem Önöket, hogy továbbra is lássanak el bennünket, ostromoljanak bennünket ilyen javaslatokkal. És harmadrészt azért is érdemes együttműködni a kormánnyal, mert miután nem lesz pénzünk arra, hogy mindent azonos módon fejlesszünk, ezért lesznek kiemelt fejlesztési irányok. És a költségvetési források, az állam által kezelt finanszírozási források – fejlesztési bank, Eximbank – is elsősorban ezekbe az irányokba fognak majd működni. És ide kapcsolódik értelemszerűen, ha Önöknek van ilyen tudásuk, és akarnak ezeken a területeken aktívak lenni, egy megfontolandó lehetőség. Úgyhogy arra biztatom a VOSZ-t, és egyúttal köszönöm is a VOSZ elnökségének, hogy folytassuk azt az együttműködést, amely olyan jól alakult az elmúlt időszakban.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Zsíros profitot, nagy bevételt, rengeteg munkavállalót, új, még eddig nem hajózott vizeken való sikeres vitorlázást kívánok a magyar vállalkozóknak. Az Önök saját személyes sikerén keresztül, a kormány közbejöttével közjóvá tudjuk alakítani mindazt, amit Önök magánsikerként tudnak elérni a világgazdaságban.

Boldog születésnapot kívánok! Szép adventet és boldog karácsonyt mindannyiuknak!