Orbán Viktor előadása a CPAC Hungary konferencia megnyitóján

Jó napot kívánok! Good morning to Everybody!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Amerikai Barátaink és a világ minden tájáról idesereglett Konzervatívok!

Köszöntöm a szabad világ védelmezőit Budapesten! Köszönjük, hogy itt együtt lehetünk. Látok itt kollégákat. Olyanokat, akiket külön is nagyra becsülök. Itt van velünk Grúzia miniszterelnöke. Megtanulhatjuk tőle, hogyan kell élni Oroszország árnyékában úgy, hogy közben megtartsd a hazádat, és megtartsd a békét is. Ma övé egész Európában a legértékesebb tudás. Sok sikert kívánunk Nektek! És itt van velünk Babiš barátom is, akinek a miniszterelnöksége idején dübörgött a cseh–magyar barátság. Hosszú éjszakákon át küzdöttünk közösen az Európai Tanács ülésein. Bevallom, ő nagyobb harcos, mint én, hajnali négykor is ellenállt. És bevallom, hogyha nem lett volna ott, amikor a migrációról kellett dönteni, akkor aligha sikerült volna megakadályoznunk, hogy Európát migránsokkal árasszák el az Európai Tanács vezetői. És itt van velünk Klaus elnök úr is. Nem szereti ugyan, ha ezt mondjuk, de az igazság kikívánkozik belőlem: valószínűleg a legbölcsebb vezetője ma Európának. Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, ha nehéz döntés előtt áll, mindenképpen kérje ki a véleményét. Ebből is látható, hogy a csehek intellektuális erővel jól el vannak látva. Nem is értem, miért nem ők állnak Európa élén, de remélem, ezt még meg fogjuk élni. És itt van velünk Janez Janša kollégám, miniszterelnök úr, akit mi egyszerűen csak rangidős elöljárónak hívunk. Régen volt, ezért csak a magamfajta öregek emlékeznek erre, de ő fontos szerepet játszott abban, hogy Szlovénia a lehető legkisebb áldozattal vált ki Jugoszláviából, és szerezte meg a nemzeti függetlenségét. Sokszor volt miniszterelnök, ő a nagy visszatérő, az én példaképem is, aki sohasem adja fel, és sohasem veszíti el a hidegvérét. Adok Önöknek hozzá egy használati utasítást: minél halkabban beszél, annál fontosabb dolgokat mond.

Ha van egy jó szokásod, akkor ragaszkodj hozzá, mert akinek jó szokásai vannak, az boldogabb és sikeresebb lesz az életben. Nekünk jó szokásunkká vált, hogy tavasszal Budapestre sereglik a konzervatív világ. Vagyis: ha tavasz, akkor iránytű- és óraegyeztetés Budapesten. A jó szokásból hagyomány lehet, Budapest mindig szívesen várja Önöket, jöjjetek jövőre is! Amikor a mai alkalomra készültem, visszaemlékeztem, hogy mégis hogyan jutottunk el idáig. Miért van az, hogy Budapestre jön a CPAC? Van CPAC az Egyesült Államokban, Mexikóban, Brazíliában, Izraelben, Japánban, és van CPAC Magyarországon is. Nem rossz társaság, de hogy kerültek a magyarok egy ilyen előkelő klubba? Mi nem vagyunk hatalmasak, nem vagyunk félelmetesek, gazdagok se, nincs nagy hadseregünk, nincs óriási GDP-nk, és nem vagyunk különösen népesek sem. Kit érdekel? Kit érdeklünk? Ma mégis itt vagyunk mindannyian. Azt gondolom, hogy egyetlen oka lehet annak, hogy mégis bekerültünk ebbe az elitklubba. Van egy dolog, ami a mi hazánkat fontos hellyé teszi. Az a tény, hogy Magyarország valójában egy inkubátor, ahol a jövő konzervatív politikáját kikísérletezik. Magyarország az a hely, ahol nemcsak beszéltek a progresszív liberálisok legyőzéséről és egy konzervatív, keresztény politikai fordulatról, hanem meg is csináltuk azt.

Kedves Vendégeink!

Mindez 2010-ben kezdődött. Van az a magyar mondás: „ahol nagy a szükség, közel a segítség.” „Where there is poison, there is a remedy.” Barátaim, nehéz rosszabb helyzetben lévő országot elképzelni, mint amilyen Magyarország volt 2010-ben, amikor nyolc év után visszatértünk a kormányzásba. Emlékszem, akkor az volt a kérdés, hogy vajon egy konzervatív politika talpra állíthatja-e a liberálisok ámokfutása miatt csődbe jutott országot. Akkor azt gondoltuk, ha itt sikerül, mindenhol sikerülhet. New York után Budapestre is igaz lett: „if you can make it there, you can make it everywhere.” A kísérlet sikerült. Sőt, mi vagyunk a bizonyíték, csak a konzervatív politika segíthet ott, ahol a liberálisok, a baloldaliak romba döntöttek egy országot. És a magyar sikertörténet azóta tart. Teljes foglalkoztatás, beruházási rekordok, flat tax, 40 százalékkal kevesebb abortusz, Európa legjobb közbiztonsága, megfékezett migráció és erős nemzeti identitás.

Kedves Barátaim!

De az is része az igazságnak, hogy a magyar siker, bár fényes volt 2010-ben, hiszen 2014-ben kétharmaddal újraválasztottak bennünket, de ez 2015-ig senkit sem érdekelt a világon. Ahogy a magyarok mondják: a kutyát se. Meg is maradt a mi titkunknak. Egyáltalán nem voltunk híresek, egyszerűen csak jobban és boldogabban éltünk, mint korábban. Talán megértik, de én néha visszasírom azokat az időket, amikor még nem voltunk reflektorfényben. De nincs mit tenni: ember tervez, Isten végez. A magyar kísérlet világhírnevét valójában Soros Györgynek köszönhetjük. Hiába, Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ha Soros György nem támadja meg Magyarországot, nem hirdeti meg a programját, hogy illegális bevándorlók millióit akarja a zsoldjában álló NGO-k segítségével Európába telepíteni, akkor mi soha nem kerültünk volna a világsajtó címoldalára. De Gyuri bácsi meghirdette a betelepítési programját, hadrendbe állította NGO-hadseregét, és nekilátott a „nagy terv” végrehajtásának. Elárasztották illegális migránsokkal a Balkánt, és kiépítették az Európa szívébe vezető embercsempész útvonalat. És akkor beleütköztek Magyarországba. Mi megálljt parancsoltunk, felvettük a kesztyűt, védekeztünk, kerítést építettünk, és megvédtük a hazánkat. Egy idő után arra is rájöttem, hogy nem elég a határvédelem, nem elég a fizikai, önvédelmi harc, csak akkor tudjuk megvédeni a hazánkat, ha a szellemi, ideológiai csatákat is vállaljuk. Ugyanis egy szellemi, ideológiai csatatér kellős közepén találtuk magunkat, mert a migráció fontos része a liberális progresszívek filozófiájának. Nem volt más választásunk, tetemre kellett hívnunk a nyílt társadalom ideológiáját és vele Soros György egész birodalmát. Hát így történt, kedves Barátaim! Van, aki a fél életét odaadná, hogy világhírű legyen, mégsem sikerül neki. Mi nem vágytunk erre, mégis azok lettünk. Ellentmondtunk a liberális kánonnak, és szárnyára kapott bennünket a világhír. Hogy ezen ki lepődött meg jobban, mi vagy a liberálisok, azt nem tudom, de talán már mindegy is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Vendégeink!

Alapvető fontosságú, különösen a külföldről érkezők számára, hogy tisztán értsék: mi, magyarok nem támadunk. Mi nem akarjuk megmondani más országoknak, mit gondoljanak a migrációról, a genderelméletről vagy éppen az európai szuperállamról. És végképp nem akarjuk mindezt megmondani az amerikaiaknak. Minden népnek joga van, hogy saját akarata és minősége szerint éljen. Igen, mi nem támadunk, mi védekezünk. Védekezünk, mert a globalista, progresszív elit ránk akarja kényszeríteni az akaratát, meg akarja mondani, mit gondoljunk, és hogyan éljünk. A mi szabadságharcunk azért lett fontos a nyugati világ számára, mert kiderült, nemcsak Magyarországot támadták meg, hanem a szabad világ minden nemzetét. Tavaly ilyenkor a házigazda jogán szóltam Önökhöz, nyáron Texasban én voltam a messziről jött ember, aki könnyen viccel. Ma más feladatom van. Ma egy inkubátorprogram vezetőjeként jelentem Önöknek, hogy mindannyian támadás alatt állunk, Európában éppúgy, mint Amerikában. Azt is jelentenem kell Önöknek, hogy a támadás nem gazdasági természetű. Egy biológiai fegyverrel van dolgunk. Egy vírustámadást indítottak ellenünk. Ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki. Ez a vírus a nyugati világ legsebezhetőbb pontját támadja, és ez a nemzet. Ez egy nemzet-felemésztő vírus, amely a nemzeteinket atomra bontja és szétporlasztja.

Barátaim!

A nemzet a Nyugat nagy találmánya, ez a szabad világ szíve közepe, de ez a nyugati világ Achilles-sarka is. Ha a nemzetek elpárolognak, szétbomlanak, elrozsdásodnak, akkor elvész a szabad élet lehetősége, és a Nyugat elbukik. Haza nélküli emberek sohasem lehetnek szabadok, csak földönfutók, ide-oda telepítettek, a globális elit játékszerei. A zsidó-keresztény hagyomány azt tanítja nekünk, hogy Isten nemzetekre osztotta a világot, és minden nemzet mellé még egy őrangyalt is rendelt. És ha már az őrangyalok felmerültek: a napokban itt járt őszentsége Ferenc pápa. Három napig láthattuk vendégül, és imádkozhattunk vele a világ és Magyarország békéjéért. Fantasztikus apostoli látogatás volt, a magyarok rendkívül hálásak a Szentatyának. Egy évvel ezelőtt még fél év különbséggel érkezett hozzánk Ferenc pápa és a CPAC. Idén már csak egy hét volt az eltérés. Ki tudja, ha így mennek tovább a dolgok, jövőre lehet, a Szentatya is benéz hozzánk. De visszatérve a mondandómra. Barátaim, a nemzet eszméje a mi különleges nyugati örökségünk. Ezt ismerték fel a magyarok is, ezért kötöttek vérszerződést, ezért szervezték nemzetté magukat, ezért csatlakoztunk a nyugati világhoz, és ezért nem tűntünk el a történelem ködében, mint ahogy az a többi, Nyugatra jött ázsiai néppel történt. Ahogy a nemzet alapú politikai szerveződés elterjedt Nyugaton, úgy emelkedtünk ki, úgy előzte meg társait a Nyugat, mármint a civilizációk versenyében. Bebizonyosodott, hogy a nemzet a legjobb keret, hogy egy ország polgáraiban szunnyadó erők felszabaduljanak, és az egész közösség érdekét szolgálják. Ha valaki ismeri, elfogadja és magáénak vallja a közös nyelvet, történelmet és kultúrát, akkor a nemzet teljes jogú része, s ezáltal szabad. Ez jelentette a hatalmas előnyt a nyugati civilizációnak. Ezért jártunk évszázadokig a többi kontinens előtt. Ez az a civilizációs versenyelőny, kedves Barátaim, ami ma támadás alatt áll. És sajnos azt kell mondanom, hogy a támadás sikeres. A fejlődésünk lelassult, sőt elakadt. Más civilizációk megerősödtek, fölgyorsultak, és sok területen egyszerűen túl is nőttek rajtunk. Utolértek minket gazdaságilag. Harminc évvel ezelőtt a nyugati világ adta a világ termelésének több mint 60 százalékát. Ma ez az érték valahol 40 százalék körül van. Elmaradtunk a természeti erőforrások tekintetében. Az Egyesült Államok talán kevésbé, de Európa ki van szolgáltatva. Energiahordozókból importra szorulunk. A modern gazdasághoz szükséges életfontosságú nyersanyagok 80 százaléka nem a nyugati országokban található. És rosszul állunk a demográfia területén is. A Föld népessége nő, a Nyugat népessége csökken. A betelepítések és a migráció csak elfedi, de nem orvosolja a bajt. Egyedül katonai erő tekintetében vagyunk még elsők. Ez első látásra jó hír. De második látásra nyilvánvaló, hogyha minden más előnyünket elveszítettük, és csak a hadsereg marad versenyképes, akkor ez a katonai konfliktusok irányába tereli az eseményeket. Ez történik ma. Szóval nem áll jól a szénánk, nem áll jól a Nyugat szénája a civilizációk versenyében. És az a legrosszabb, hogy ezért csak magunkat okolhatjuk. Nincs olyan versenytársunk, aki képes lett volna ekkora pusztítást végbevinni. Amikor a baloldaliak a vírust rászabadították a világra, sok jóindulatú konzervatív azt mondta, hogy ez a nemzetellenes vírus csak egy laborszökevény, a baloldal se akarja, nem akarhatja rászabadítani a radikálisait a világra, majd ők maguk megfékezik őket. De nem ez történt, ne legyünk naivak. Ma már látjuk, hogy ez a vírus nem kiszökött, ezt kitenyésztették, szaporítják, és terjesztik az egész világon. A migráció, a gender, a woke, ezek mind csak variánsok, ugyanannak a vírusnak a variánsai.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az illegális migráció lényege a nemzeti közösség lerombolása. Szétbontani a nemzetállam működéséhez szükséges kulturális alapot, helyette marginalizált, atomizált, egymás mellett élő, de egymással ellenségeskedő csoportokat kreálni, akik sosem alkotnak egy közösséget, és végül majd nem alkotnak egy államot se. Ugyanez a célja a woke-mozgalomnak és a genderpropagandának is. Önök külföldiek, nyilván nem tudják, hogy nekünk, magyaroknak nincs külön szavunk a társadalmi és a biológiai nemre. Sőt, mondok még valami megdöbbentőbbet: mi mindenkire ugyanazt a személyes névmást használjuk, ezért Magyarországon nincs is min vitázni. Ezért mi világosabban látjuk, mint talán a világ más tájain: a woke-mozgalom és a genderideológia pontosan olyanok, mint régen a kommunizmus és a marxizmus volt. Mesterségesen kisebbségekre szabdalják a nemzetet, hogy aztán viszályt szítsanak a csoportok között. Ez az ő hatalmuk bázisa. A magyar konzervatív kísérlet azért sikeres, mert mi sok mérföldes távolságból, sőt látatlanul, már szagról is megismerjük a marxistákat. Itt ültek a nyakunkon ötven évig. A gender és a woke is osztályokra szaggatja a nemzetet, és azt hirdetik, hogy az osztály fontosabb, mint a nemzet, és megelőzi a nemzethez tartozást, és megelőzi a nemzeti identitást.

Barátaim!

Én 26 évet éltem marxista elnyomás alatt. Terjedt akkoriban egy vicc, miszerint az abszolút osztályharc az, amikor a pártház macskája elüldözi a templom egerét. Ha Önök most nem értik ezt a viccet, az nem baj, sőt jót jelent. Ez az Önök szerencséje. És azt kívánom, maradjon is így. Ahol felüti a fejét az osztályharc, ott a békés, együttműködésen alapuló országokból zavargások színtere lesz. Megszűnik a kölcsönös tisztelet, egymás elfogadása, és csak a kérlelhetetlen ellenségeskedés marad.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És a harmadik vírusvariáns, amely ma veszélyezteti a nyugati nemzeteket, az a progresszív külpolitika. A progresszív külpolitika mindig háborúba sodor bennünket. A demokráciaexport nevében felforgatja az országokat, és aztán vagy távozik, vagy belesodródik, beleragad a saját maga keltette zűrzavarba. Én számos ilyen színes forradalmat láttam már. A szabadság jelmondatával indult, liberális, progresszív átneveléssel, emberjobbítással folytatódott, káosz, zűrzavar és magára hagyott országok miatti szégyen lett a vége. Biztos vagyok benne, ha Trump elnök úr lenne az elnök, ma semmilyen háború nem sújtaná Ukrajnát és Európát. Térjen vissza, Elnök úr, és tegye naggyá ismét Amerikát, és hozzon nekünk békét!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az elmúlt években a progresszívek újra felosztják a világot jókra-rosszakra, nácikra-nem nácikra, demokráciákra és autokráciákra. A progresszívek mindig birodalmi politikát folytatnak. Amit csinálnak, az egy imperialista iskolapélda. Először is diplomáciai nyomást gyakorolnak a nemzetekre. Elvárják tőlük, valljanak színt: támogatják-e a migrációt, támogatják-e a genderpropagandát, a családok relativizálását, a gyermekek szexualizálását? Aki nem hajlandó erre, az ellenség, és kihirdetik rá a liberális fatvát. Ha azt mondod, hogy a gender- és az LMBTQ-mozgalmak a gyermekek szexualizálását jelentik, akkor megvádolnak, hogy elárulod a nyugati értékeket. Ha azt mondod, hogy az egyetemeken nem woke ideológiai képzést kellene folytatni, hanem az igazságot kellene keresni, akkor az akadémiai szabadságot támadod. Ha azt mondod, hogy a háború nem érdeke a nyugati világnak, akkor rád sütik, hogy Putyin szekerét tolod. Mi már unjuk ezt kicsit itt, Pesten, de nem vehetjük félvállról. A progresszívek legújabb birodalmi külpolitikai célja az, hogy az Európai Unió tagállamaitól elvegyék a saját külpolitika jogát. Meg kell őket állítani. Ez lesz az előttünk álló hónapok legnagyobb csatája Brüsszelben.

Kedves Barátaim!

Végezetül ez a vírus tehát elzsibbasztja a nemzetek agyát, elgyávítja a szívüket, és lebénítja a végtagjaikat. Élő nemzetekből halott közösségeket állít elő. Mi most itt azt ünnepeljük, hogy vannak olyan inkubátorházak, mint Magyarország, amelyek a védekezést szolgálják. De ne felejtsük el: vannak olyan progresszív kutatólaborok is, ahol a Nyugatot támadó vírust egyre tovább fejlesztik. Itt, Európában ilyen laboratórium Brüsszel és az azt működtető progresszív elit. Úgy képzelem, hogy az Egyesült Államokban is vannak ilyen laborok. Egy részük magánkézben, tehetős milliárdosok NGO-iban, másik részük a progresszív pártalapítványok és think tankek világában. A jó hír az, kedves Amerikai Barátaink, hogy itt, Európában megkezdődött a reconquista. Vannak lelkesítő eredmények. Olaszországban nyertek a konzervatív barátaink, nyert Meloni asszony. De tudni kell, hogy a munka nem ér véget a választási győzelemmel, én sokat tudnék arról beszélni, hogy épp akkor kezdődik, az igazi munka mindig a győzelemmel kezdődik. Szurkolunk Meloni asszonynak, hogy minél hamarabb mutassanak lelkesítő eredményeket az olasz testvérek. És Jeruzsálemben is nyertek a konzervatív erők. Látom, hogy a progresszív baloldal ott sem fogadja el a tényeket. De van egy jó hírem Netanjahu miniszterelnök úrnak: minél hangosabbak a liberálisok, annál gyorsabban veszítenek a népszerűségükből. Ezt tapasztalatból mondom. És itt vannak előttünk az ígéretes spanyol választások, és lengyel barátainknál is jól állnak a csillagok. És aztán jöhet az európai parlamenti választás, amikor végre elcsaphatjuk a progresszív elitet, és lecsapolhatjuk a brüsszeli mocsarat.

Barátaim!

Jó hír mindenki számára, hogy nem kell tovább keresni a progresszív vírus ellenszerét. Itt van Magyarországon. Mindenki számára hozzáférhető. Szabadon viheti, csak egy kis lokális hangolás kell, és bárhol működik: hidegben, melegben, északon és délen, a progresszív erők minden variánsa ellen véd, és ráadásul még mellékhatása sincs. Kérdezze meg orvosát vagy gyógyszerészét. Annyi az egész, hogy választás előtt hatalmas betűkkel és jól láthatóan fel kell írni a zászlóra: No migration! No gender! No war!

Barátaim!

Mi megállítottuk a migrációt a határainknál. Betiltottuk a gyermekek szexualizálását és az iskolai genderpropagandát. És megalkuvás nélkül dolgozunk a békéért is. A dolog működik. Négyszer nyertünk egymás után. Az emberek érzik, hogy a bőrükre megy a játék. Azt a politikai erőt támogatják, amely az egész nemzetet védi, és az ő érdekeit képviseli. Igen, a népakarat, vagyis maga a demokrácia a progresszív erők legfőbb gyengesége. Itt lehet megfogni őket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kétféleképpen lehet egy várost elfoglalni. Ezt már az ókori Rómában is tudták. Vagy elfoglalják a város falait, vagy elfoglalják a város szentélyeit. Azt tanácsolom, mi kezdjük a szentélyekkel, aztán jöjjenek a falak. Nagy európai szentélyeket foglaltunk el az elmúlt években, Budapest, Varsó, Róma, Jeruzsálem, Bécs sem reménytelen, de az igazság az, hogy a modern demokrácia két fő szentélye, Washington és Brüsszel még mindig a liberálisok kezén van. Tegyünk róla, hogy ne így legyen.

Ehhez kívánom mindannyiuknak a Jóisten támogatását és hozzá kitartó munkát. És ha már úgy esett, hogy május negyedikén találkozhattunk: may the force be with you!