Orbán Viktor beszélgetése a Digitális Polgári Körök háborúellenes gyűlésén

Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Esztergomiak és a környékből érkezettek!

Navracsics Tibor azt mondta, hogy nem szereti a közönséget a saját vérbő történeteivel traktálni. Én szeretem. Talán ez jól is van így. És azért most föl is idézem ide Önök elé az első alkalmat, amikor Esztergomba jöhettem. Én Fehérváron jártam, Székesfehérváron jártam gimnáziumba, Teleki Blanka Gimnázium, az az én alma materem, hetvenes évek végén osztálykirándulás, Keresztény Múzeum, így hozott a jó sorsom Esztergomba, és akkor egy vita robbant ki arról, hogy most akkor melyik is volna az ország igazi, vagyis első fővárosa. Budapest természetesen számításba se jön, hiszen Budapest nem is volt még, ugye, legfeljebb Buda, de azt is csak IV. Béla ott, a tatárjárás után alakította át fővárossá. Nyilván itt 200-300 évvel idősebb városokról beszélünk. És akkor itt hajba kaptunk a helyiekkel, nem nagyon, de azért izgalmasan, és végül is arra jutottunk, hogy Fehérváron volt a királyi hatalom, Esztergomban volt a szellemi hatalom. Azt is mondhatnám Önöknek, hogy miután a prímás Esztergomban volt, abban az időben az volt a Magyar Királyság alkotmánybírósága, mert ő volt az, aki figyelmeztette a királyt arra, hogy most már azért óvatosabban, a szabályokat be kell tartani, a közösséget egyben kell tartani, és persze az udvar volt maga a kormány. És akkor jutott nekem eszembe az a gondolat, hogy valahogy békét kellene teremteni, hiszen két fantasztikus történelmi városról beszélünk, és hogyha jól fogalmazunk, akkor ez a béke létrehozható, mert mégiscsak a lélek megelőzi a testet, és akkor legyen Esztergom az ország első városa, Fehérvár meg hadd legyen az ország első fővárosa. Így teremtettünk békét. És amikor díszpolgárrá avattak itt, amiről mindjárt mondok néhány szót, akkor osztottam meg a helyi vezetőkkel, hogy nem lehetne-e ezt az ősrégi Fehérvár–Esztergom konfliktust így föloldani, és azóta úgy látom, hogy béke van.

Nagy csaták vannak ebben a választókerületben. Tehát ha visszanézünk 1990-ig, vagyunk itt néhányan, akik akkor már éltek, akkor 1990 és 2010 között itt összesen öt választáson született kettő jobboldali és három baloldali győzelem. Ugye, a politika miatt vagyunk együtt. Jó tudni, hogy bár úgy érezzük, hogy Magyarország ősisége, ősi történelme nem képzelhető el Esztergom városa nélkül, de mégis ez a választókerület, ami természetes módon jobbra kellene, hogy húzzon szellemi értelemben, mégis folyamatos csatatér. És ezt jó észben tartanunk, mert az ilyesmi nem múlik el hamar. Ez egy olyan választókerület, ahol a győzelemért meg kell harcolni. Mi meg is harcoltunk, mert 2010 után volt néhány választás, négy, és mind a négyet megnyertük, és mind a négyet megnyertük mindegyik választókerületben. Ami azt jelenti, hogy ebben a vármegyében a cél nem a kétharmad, hanem a háromharmad, ahogy lenni szokott. Személyesen is tartozom köszönettel Esztergom városának. Szoktam itt találkozni Bozsik Péterrel, akit tisztelettel köszöntök. Vérbő történetként idézem fel, hogy 1979 környékén, itt vannak olyanok, akik már akkor is éltek, a Budapesti Honvéd ifjúsági labdarúgócsapata Székesfehérvárra látogatott, ahol én a Székesfehérvári MÁV Előrében próbáltam előre juttatni a tehetségemet. És egy héttel a meccs előtt, aminek most – a vendégre volt tekintettel – az eredményét nem idézem föl, a vendég viselkedjen rendesen, de egy héttel a mérkőzés előtt már arról beszéltünk az öltözőben, hogy jön a kis Bozsik is. Most persze túl azon, hogy biztos nem lehet könnyű kis Bozsiknak lenni, ha szabad ezt a személyes megjegyzést tennem, de nem ez az érdekes, hanem az, hogy semmi nem múlik el. Az érdemek sem múlnak el. Az, amit az őseink, mint az első dalban hallhattunk, megtettek, abban mi is benne vagyunk. Bozsik József mindenkié, a kis Bozsik meg majd az ő unokája meg a dédunokája, mindenki kis Bozsik lesz, amíg világ a világ. Mert vannak hőseink, akik valami nagyot tettek a hazáért, és ezért úgy fogunk rájuk emlékezni hetedíziglen, mint a mi hőseinkre. Úgyhogy tisztelettel köszöntöm Bozsik Pétert!

2006-ban engem megtiszteltek az esztergomiak azzal, hogy díszpolgárrá avattak. Ez nekem nagyon jól esett, nem azért mindösszesen, mert az ország első városának díszpolgárává válni azt jelenti, hogy bekerültem az ország első városának közösségébe, hanem azért, mert ezt 2006-ban ítélték oda, amikor éppen vesztésre álltunk. Tehát nem akkor, amikor a csúcson voltunk, hanem akkor, amikor lent. Ez a barátság! Úgy könnyű barátkozni valakivel, hogy fönt van. Úgy, amikor lent van… És az a megtiszteltetés is ért, hogy Paskai Lászlóval együtt lehettem Esztergom város díszpolgára, ami kapcsán most fölidézem Önök előtt, hogy tegnap meglátogattam a mostani bíborosunkat, Erdő Péter urat a kórházban, és jelentem, hogy javuló, egyre jobb állapotban van. Aztán 2002-ben, amikor elvesztettük a választást, akkor pedig az itteni ferences gimnázium diákegyesület tiszteletbeli tagjává fogadott, hacsak azóta ki nem zártak – ezt nem tudom –, de ide tartozó vagyok így is. És kaptam Önöktől, esztergomiaktól Szent István-díjat, még Prokopp Mária adta át 2002-ben, és 2007-ben is voltam itt, mert amikor a schengeni, illetve az országhatárok légneműsödtek vagy elpárologtak, akkor az egy szép ünnepség volt, és itt, a híd lábánál ünnepelhettem Önökkel együtt azt, hogy 700 kilométer határ tűnt el Szlovákia és Magyarország között. És voltam itt 2003-ban a Mindszenty-csarnok avatásán, és itt meg is idézem Kiss-Rigó László püspök urunk és Ladocsi Gáspár püspök úr emlékét, akikkel együtt adhattuk át akkor ezt a Mindszenty csarnokot egy szép ünnepség keretében. Aztán volt, amikor nem a jó dolgok hoztak ide, hanem a bajok, mert árvíz volt többször is, amikor védekezni kellett, és itt lehettem Önök között, és együtt védekezhettünk.

Ezek után szeretnék még néhány szót szólni a választókerületek politikai esélyeiről. Bizonyosan látják, hogy folyik – talán az előbb hallhattunk erről – egy pszichológiai hadviselés. El akarják velünk hitetni, hogy ez a választás már eldőlt. Először is szerintem figyelmeztessük az ellenfeleinket vagy a nekik dolgozó bér-elemzőket, nehogy túlszaladjanak a 100 százalékon, mert az már törvénytelen, tehát ott óvatosan álljanak majd meg. És persze a mérésekkel már én is úgy vagyok, hogy már azt sem tudom, hogy mi itt az igazság, de azért mérek én is, vagy mérünk mi is, és azt tudom mondani, hogy van nekünk egy hősünk Tatabányán. Én nem tudom, hogy’ csinálja, pedig én sem vagyok kezdő ebben a szakmában, de függetlenül, hogy éppen hogyan áll a párt ázsiója, valahogy a személyes munkájával mindig kiérdemli az ott élők bizalmát, és Bencsik János nyerni szokott. Most is, jelentem, 6 százalékkal vezet. Komárom, amely egy erős fellegvárunk, ott Czunyiné képviselőtársunk vezet 8 százalékkal, és itt Erős Gábor is egy kicsivel. Kicsivel! Ez nagyon komoly csata. Elmondtam Békéscsabán is, hogy az orrhossznyi vezetés az nekünk nem elég, az ellenfeleink pinokkiók, és ezért orrhossz-versenyt nem tudunk nyerni, nekünk utcahosszal kell vezetni ahhoz, hogy be tudjuk húzni a mandátumot. Aztán most, hogy járom az országot, látom az aláírásgyűjtéseket is.

Még a mérésekről mondanék még valamit, hogy hogy’ kell jókedvűen viszonyulni az ilyesmihez. Ez egy régi történet, a statisztikáról és a mérésekről, miszerint az öreg székely ül a kocsmában, 70 fölött, és mondja a fiataloknak, hogy 75 százalék esély van arra, hogy összejövök Angelina Jolieval. A fiatalok mondják: „és, papa, ez hogy’ jött ki?” Azt mondja az öreg: „hát én akarom, az 50 százalék. Hogy ő akarja-e, azt még nem tudjuk, de az 25. 75 már megvan!”

Voltam Csongrádon két vagy három nappal ezelőtt, és néztem az aláírásokat, amiket most gyűjtünk. Csak annyit mondanék Önöknek, hogy nekünk sok, nekik kevés. Holott mindenki úgy tudja, hogy fordítva van, mert a gyűjtés napjain mindenfajta médiahackeket csináltak, és az ellenkező benyomás alakult ki. Ezért mondta nekem valaki ott Csongrádon, hogy te, elnök uram, nekik látványpékségük van, nekünk meg kenyérgyárunk! És ez jól van így. És ugyan, ahogyan Navracsics Tibortól hallhattuk, a digitális térben azért borzalmas dolgok történnek. Alpári, durva, fenyegető, megfélemlítő dolgok történnek. Ha valaki kiáll a saját véleménye mellett és az nem esik egybe a – hogy’ mondta Tibor? – a némák pártjának – írni azért tudnak – álláspontjával, akkor megtámadják, lerohanják, megfélemlítik, beleharapnak, belerúgnak. Ez zajlik! És nekünk itt védekeznünk kell. Észrevettük ezt már jó néhány hónappal ezelőtt, és elkezdtük szervezni a Digitális Polgári Köröket. Jelentem, hogy a Digitális Polgári Körök koordinátoraitól és nagyköveteitől azt az információt kaptam, hogy jelenleg 230 ezer hadrendbe állított digitális harcosunk van, akik bármikor, bárhol hajlandóak kiállni. Úgyhogy ez a sok összevisszaság egyetlen tapasztalatra visz bennünket vissza: higgyünk inkább a saját szemünknek.

Most persze az a kérdés, hogy ilyen zavaros körülmények között hogyan lehet nyerni. Ha már Bozsik Pétert megemlítettem, emlékszem, amikor Lothar Matthäust leszerződtették szövetségi kapitánynak Magyarországon, gondoltam, itt a vissza nem térő lehetőség, végre nem egy ilyen magyar vitákba belesüppedt emberrel tudok beszélni, hanem egy friss agy, mégiscsak világbajnok, minden, ami kell, ért hozzá, és mondtam: „Kapitány úr, miért nem vagyunk mi jobbak? Miért nem vagyunk versenyképesebbek? Miért nem vagyunk itt a világ élvonalában? Pedig azt gondoljuk a tehetségünk alapján, hogy ott lenne a helyünk.” És Lothar Matthäus egy furcsa keveréknyelvet beszél, német és angol vegyületét, és azt mondta nekem, ideidézem: „too much spekulieren.” Ami azt jelenti, hogy túl sokat spekuláltok, ami magyarul azt jelenti, hogy nem futtok eleget, mert a munka helyett spekuláltok. Mert ha csak spekulálnátok, az nem lenne baj. De ha a munka helyett spekuláltok, meg a futás helyett, abból baj lesz. Ezért vagytok bajban – mondta ő. És ez ránk is igaz. Ha a munka helyett spekulálunk, kopogtatás, kézfogás, elmenetel, személyes, spekulálunk, olvasgatjuk itt a papíron, abból vereség lesz. A „too much spekulieren” lefele visz. Itt egyetlen dolgot lehet csinálni: neki kell lendülni, és a melót el kell végezni. Erre kérem Önöket, hogy a hátralévő negyven-egynéhány napban mindenki végezze azt a melót, amit vállalt, és a választókerületi elnök vagy az utcafelelős rábízott, és kér tőle. És ha mindenki elvégzi a melót, de csak akkor, akkor le fogjuk őket tolni a pályáról.

Ezek után, ha megengedik, még mondanék néhány szót arról, hogy az rendben van, hogy mi Esztergommal és Komárom-Esztergom vármegyével jól jártunk, hiszen megkaptuk az Önök bizalmát, sőt szeretetét és a mandátumokat is. A kérdés csak az, hogy Önök is jól jártak-e velünk? Erről is szeretnék néhány szót mondani, ahogyan én látom. Bizonyára észrevették, hogy így hármasával építjük az ipari centrumokat. Ez Trianon miatt van meg a kommunista ipar öröksége miatt, hogy három városból vonunk össze nagy ipari övezeteket. Így jött létre a Nyíregyháza–Debrecen–Miskolc, Szeged–Békéscsaba–Kecskemét, és itt, Önöknél is ez a Komárom–Fejér és Győr-Moson-Sopron megyéből álló ipari övezet. Ezen Önök rengeteget nyertek. Az elmúlt tíz évben Komárom-Esztergom vármegye ipari teljesítménye a háromszorosára nőtt. Ebből az is következett, hogy a 4,8 százalékos munkanélküliség leesett 2,5 százalékra; ebben a megyében, aki dolgozni akar, az dolgozhat. Itt nem a munka hiánya az ok. Ez mind az Önök munkájának köszönhető. Ez oda emelte fel Önöket, emlékezzünk, 1990-ben, amikor a szocialista gyáripar véget ért, és mindenki – kalap-kabát – azt mondta, hogy a régi ipari övezetek el fognak tűnni. Most ehhez képest a tavalyi évben ez a vármegye, függetlenül a méretétől, tehát abszolút számban az ország ipari értékének harmadik legmagasabb mennyiségét állította elő. Ez a kis vármegye. Fantasztikus teljesítmény! Mi is tettünk ehhez hozzá valamit, mert idehoztunk ebbe a megyébe 146 nagyberuházást, ehhez adtunk 160 milliárd forintnyi támogatást, létrehoztunk 13.500 új munkahelyet, és a COVID idején megvédtünk 24 ezer gyári munkahelyet. A kkv-k, a kis- és középvállalkozások támogatásának legutóbbi adatait is átnéztem, most fut a Demján Sándor Program, csak esztergomi vállalatokhoz érkezett 500 millió forint támogatás.

És a terveink is komolyak a jövőt illetően. Miért mondom el ezt mind? Túl azon, hogy itt a saját lovamat valakinek dicsérni kell, ha már Önök nem teszik, akkor mégis az én dolgom ez, de nem ezért mondtam el igazából, hogy fényezzem itt a saját kormányunk teljesítményét, hanem azért mondtam el, mert van egy olyan illúzió, különösen baloldali-liberális körökben, miszerint a gyáripar meg a munkások a múlthoz tartoznak. És a munkaalapú társadalom ideje lejárt, és valami új jön, és más. És persze igaz, hogy sok új és más dolog jön, de olyan gazdaság nincs, amelyben nincsen ipar, amelyben nincsenek melósok, nincsenek szakmunkások, és nem ők vannak a legtöbben, és akik a munkájukkal tartják a hátukon az egész nemzetgazdaságot. Az iparnak van jövője, az Önök városainak és Önök megyéjének is van jövője, és legjobban teszik az itteni fiatalok, hogyha a szakmunkásságot megbecsülik, és minél többen akarnak jó szakmunkásokká válni. Abban lesz a biztos jövő. És azt is elmondom Önöknek még zárójelben, ha már itt egy ilyen kiselőadásba keveredtem, hogy azt is megfigyelem, hogy egy környéken minél több a munkás, szakmunkás, de még betanított munkás is, a Fidesz annál jobban szerepel. Ez egy új fejlemény, ez nem volt mindig így. Itt valami történik. Azt gondolom, hogy az történik, hogy a magyar szellemi élet – nő az egyetemet végzett emberek száma – egy saját burokban él, egy saját értékrendet alakít ki, ami elszakad a világnak általunk alkotott véleményétől. Ők másképp gondolkodnak. Gondoljunk a genderre, amit támogatnak. A migránsokkal ilyen megértők, „jó, jó, de hát azért mégis…” Általában azt kell mondanom. Az ukránok uniós tagságán, „hát miért is ne, hát tulajdonképpen fontoljuk meg.” Tehát máshogyan gondolkodnak lényeges kérdésekről, mint mi, akik a régi világban vagyunk, nem ebben a szellemi valamiben, hanem ott, ahol reggel föl kell kelni, össze kell rendezni magunkat, el kell menni dolgozni, a melót rendesen el kell végezni, mert ellenőrzik, és ha az nem jó, akkor nem kapunk fizetést, utána a fizetést haza kell vinni, az asszonnyal meg kell beszélni, az asszonynak a férjjel meg kell beszélni, hogy mi legyen, egyben kell tartani a családot, és valahogy’ élni kell az életet. És minél többen vannak ebben a világban, annál inkább erős a szimpátia a mi irányunkban. És ez ebben a vármegyében a képviselő hölgyek és urak legfontosabb feladata, hogy ezt az adottságot, hogy ez egy ilyen megye, próbálják valósággá váltani.

Az esély nem hozza be magát. Nagy esélyünk van, hogy itt a munkások velünk vannak, de az esély nem váltja be magát, meg kell érte dolgozni. Menjünk el mindenhova, a gyárakba, a munkásokhoz, mindenhova, a családokhoz, ahol munkából élő emberek vannak, és higgyék el, senki nem fog bennünket elutasítani. Mindenki meg fog bennünket hallgatni. És ha jól beszélünk, ha ügyesen érvelünk, akkor meg fogják érteni, hogy valójában csak mi vagyunk számukra a biztonság, ami a családok és a munkások számára mindig is a legfontosabb dolog.

Mi az Önök legnagyobb gondja, amit én megismertem a megyében többször is megfordulva? Ahol nagy ipari övezetek jönnek létre meg termelőegységek, ott a közlekedés szokott a legnagyobb probléma lenni. Itt sok mindent tettünk már, mert az Esztergom–Budapest vasútvonalat 80 milliárdból csak megfejlesztettük, azért az, gondolom, elég jól néz ki, használható. 2020-ra csak megépítettük a monostori Duna-hidat, és a Magyar Falu Program keretében az esztergomi járás – nem a megye, az esztergomi járás – településeire elvittünk 3,3 milliárd forintot. De a magyar okos nép, ez már mind nem érdekli, mert ez már megvan. Hálát akarsz, tartsál kutyát! – mondta nekem egyszer egy ember –, amit magyarra úgy fordítunk, hogy a múltból nem lehet megélni, az embereket az érdekli, hogy mi lesz, mert ami már van, azt megszokták. Figyeljék meg, hány olyan emberrel beszélek, bevezetünk valamit, mondjuk, fegyverpénzt, és, mondjuk, hogy na, megvolt a fegyverpénz… És azt mondja: „ja, hát az jár!” Tehát ezért csak az számít, hogy mit hoz a jövő. Az emberek arra kíváncsiak, hogy mitől lesz jobb.

És ami a közlekedést illeti, itt van a legfontosabb ügy: az M100-as autóút. Ennek a 20 kilométer hosszú, az Önök számára legfontosabb szakaszát a következő két és fél évben meg fogjuk építeni, és összekötjük az M1-essel Esztergomot. Bár a polgármester úr nem elégedett, majd jön még itt tárgyalás, egymilliárd forintból felújítjuk Esztergom állami fenntartású útjait, és kezet ráztunk arra, hogy megépítjük az új esztergomi Duna-hidat. Annak van előnye, hogy a polgármester mégis a miniszterelnök hivatalából érkezik. Az én kabinetemben dolgozott Ádám korábban. Sok sikert, Ádám, Neked is! És csak a végére érünk ennek a gátrendszernek is előbb-utóbb. Az első ütemet megcsináltuk, az 14 milliárd forint volt, a második ütem most tavasszal indul, és a gáthoz egy új Kis-Duna sétány is épül. Hát így nézünk ki!

Azt kell mondanom, hogy az Önökkel kötött barátság és szövetség nemcsak a mi konyhánkra hozott, hanem hozott bizony az Önökére is. Használják egészséggel!

Rákay Philip: Jöhetnek a kérdések, ha jól látom. Egy percben szeretnénk majd kérdéseket kapni. Hú, de gyors volt ott DPK pulcsiban egy fiatalember, igen, igen, ott, a sor szélén. Kérek szépen egy mikrofont!

Nagy Tamás: Jó napot kívánok! Megtisztelő, hogy először kérdezhetem Miniszterelnök urat, itt a sorban…

Bátraké a szerencse!

Nagy Tamás: Hajrá! Nagy Tamás vagyok, Ácsról érkeztem, férj, két gyermek édesapja. Hetek óta nem érkezik a Barátság kőolajvezetéken kőolaj hazánkba, amely erősen veszélyezteti hazánk energiabiztonságát. Szóba került itt az ezer forintos üzemanyag is. A héten több tárgyalás is folyt azzal kapcsolatban, hogy helyreállhat ez a vezeték. Mire jutottak, Miniszterelnök úr?

Mielőtt a várható fejleményekről mondanék néhány szót, elmondom, hogy ma reggel Százhalombattán kezdtem, onnan jöttem ide Önökhöz, ugyanis a héten elrendeltük a kiemelt fontosságú energiainfrastruktúra-létesítmények védelmét, katonai védelmét is. Eddig csak a rendőrök és a katasztrófavédelem dolgozott ott, most már kint vannak a katonák is. Ráadásul ma, akikkel találkoztam, azok a legjobbak, mert a szolnoki különleges egységektől érkeztek. Ez egy 800 hektáros – hogy segítsek? –, 800 futballpálya méretű terület, ahol ez a hatalmas finomító dolgozik, és el kellett rendelni a védelmét. Paksét hasonlóképpen. Kelet-Magyarországon is vannak létesítmények, amelyeknek védelmét el kellett rendelni. És akkor megkaptam, mikor jöttem ide, Önökhöz Százhalombattáról, az első elemzéseket a tegnap éjszakai, hajnali, Iránnal szembeni izraeli–amerikai légicsapásokról is. Irán a világ egyik legnagyobb kőolajtermelője. Kína olajellátásának 15 százalékáért felelős. És ott még van egy szoros, amin keresztül nemcsak az iráni, hanem a többi arab ország olaját is kiviszik a világpiacra tankereken. Azt le lehet zárni, vagy a háború miatt elzáródhat. Ez azt jelenti, hogy fenyeget bennünket – most délután, ha itt végeztem, megyek a Védelmi Tanács ülésére, hogy a veszély pontos mértékét fölmérjük, de fenyeget – egy jelentős világpiaci energiaár-emelkedés. Nem tudjuk, így lesz-e, de az esély az több, mint komoly.

Ilyen körülmények között, amikor a világban mindenhol az a veszély fenyeget, hogy az energia ára nő, az a lépés, hogy Magyarországot elzárták az olcsó kőolajtól, kétszeres bűn. Ez kétszeres veszély. Itt az a helyzet, hogy az ukránok úgy döntöttek, hogy leválasztják Magyarországot az olcsó orosz energiáról. A gázt már korábban elzárták, nem akartam kiélezni ezt a konfliktust, ott jön gázvezeték is, de az nem működik régóta, de azt meg tudtuk oldani még hosszú évekkel ezelőtt szerencsére, Szijjártó Péternek köszönhetően, hogy déli irányból, Ukrajnát kikerülve tudunk felhozni gázt Magyarországra. Persze most kellett beszélnem a többi állam képviselőivel is, nehogy valami baj történjen a Magyarország területén kívül, de Magyarország felé haladó gázvezetékkel is, mint ahogy történt az olajjal. Tehát a gázban könnyebben tudjuk magunkat megvédeni. Itt az történt, hogy az ukránok, mint ma megtudtam a finomítóban – ahova beérkezik egyébként maga a cső, azt is megnéztem –, hitegettek bennünket most már hetek óta, még egy nap, két nap, három nap. És aztán kiderült mostanra, hogy ez hitegetés, szó sincs arról, hogy újra akarnák indítani. Mi úgy tudjuk, mi felderítést végeztünk, kapcsolatban vagyunk a helyiekkel, mi úgy tudjuk, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy ezen a vezetéken olaj érkezzen Magyarországra. Semmilyen technikai akadálya nincsen. Itt valami más van a háttérben.

Ráadásul nemcsak arról van szó, hogy ha ott nem jön az olaj, akkor déli irányból ezt nehéz lesz pótolni, és az sokkal drágább is, hanem hogy a mi finomítónk, Százhalombatta, ami az ország egyetlen finomítója és a régió egyik legnagyobb finomítója is, nem tud akármilyen olajat finomítani, itt vannak biztos mérnökemberek, akik ezt jobban értik, mint én, hanem csak bizonyos fajta olajakat tud földolgozni, mert az egész technológia is úgy van kialakítva. Tehát nem olyan egyszerű, hogy hozunk a keleti, olcsó helyett drágább nyugatit, mert azt föl is kell tudni dolgozni, és ahhoz hosszú, másfél-két évet igénylő átalakítások is kellhetnek. Tehát ami ma történt, részben az iráni háborúval, és amit Zelenszkij csinált, hogy fogta, és lezárta a Barátság olajvezetéket, ezzel valójában olajblokád alá vette Magyarországot. Ha nem ismernénk az ukránokat, ideértve az elnököt is, aki megéri a pénzét, és nem készültünk volna föl erre a lehetőségre, és nem járattuk volna csúcsra a tartalékainkat, mint ahogy ezt megtettük, a nyilvánosság által csak részlegesen kísérhető módon, akkor ma nagy bajban lennénk. Akkor az azt jelentené, hogy a világpiaci áremelkedéssel meg az olajblokáddal együtt, igen, a benzin ára föl tudna menni az egekbe, akár ezer forintig vagy a fölé is. És az a veszély is fenyeget, hogy miután ezen az olajon megtermelt pénz egy tekintélyes részét én, mi a Moltól elszólítjuk, hogy udvariasan fogalmazzak, és megkérjük őket, hogy ajánlják föl a rezsicsökkentési alapba, és ők ezt megteszik, a rezsicsökkentéskor szükséges támogatást, amit Önök kapnak meg, részben ebből fizetjük. Tehát miközben csak az olajról beszélünk, valójában, ha az olaj megáll, és nem tudjuk ezt megoldani, akkor a rezsicsökkentésre sem lesz elegendő pénz. És abban a pillanatban az olaj, ami egy távoli, ipari kérdésnek tűnik, már bent is van az Önök zsebében, és bent van az Önök lakásában. Tehát amit Zelenszkij most tett, azt nem a magyar ipar ellen tette, nem a Mol ellen tette, ezt az összes magyar ember ellen csinálta!

Tegnap beszéltem is a szlovákok miniszterelnökével, akivel ugyan vannak vitáink más természetű ügyekben, de itt egy húron pendülünk, mert a szlovák ellátás össze van kötve a magyarral, és a Zelenszkij-féle olajblokád őket is sújtja. Ők viszont jobb személyes kapcsolatot ápolnak az ukránokkal, mint mi, és ő tegnap a velem való beszélgetést követően hosszan beszélt Zelenszkij elnökkel, és elmagyarázta, hogy ez tönkreteszi Szlovákiát, és tönkreteszi Magyarországot, és kérjük, hogy indítsa meg a vezetéket. Amire ő nemet mondott. És akkor azt az előzetesen egyeztetett javaslatot tette a szlovák miniszterelnök, hogy egy szlovák–magyar–uniós–ukrán összetételű vizsgálóbizottságot küldjünk már ki a helyszínre, hogy nézzük meg, hogy mi a helyzet, mert az ukránok most azt mondják, hogy nem is tudnának, eddig azt mondták, hogy tudnának, majd mindjárt, két-három nap, most már nem is tudnának adni szerintük műszaki okokból. De ténykérdéseken csak buta emberek vitatkoznak, okos ember csak a következtetéseken vitatkozik, a tényeken nem, azokról meg lehet győződni. Hát menjünk oda, nézzük meg együtt, és állapítsuk meg, hogy mi a helyzet! És ezt a leghatározottabban visszautasította Zelenszkij elnök, és azt mondta a szlovákok miniszterelnökének, hogy szó sem lehet, ő nem enged oda semmilyen vizsgálóbizottságot, ezt meg nem fogja újraindítani, aztán csináljunk, amit akarunk. Itt tartunk ebben a pillanatban.

No most, milyen lehetőségeink vannak? Szabad még erre válaszolnom? Milyen lehetőségeink vannak? Ilyenkor két lehetősége van egy államvezetésnek. Az első, miután meg vagyunk zsarolva, majd mondok néhány szót, hogy mi mit gondolunk, hogy miért, meg vagyunk zsarolva, az első lehetőség, hogy tudomásul vesszük Zelenszkij követeléseit, leválasztjuk magunkat az olcsó olajról, és valamilyen megoldás után sokkal magasabb árszinten nézünk. Van, aki ezt az álláspontot képviseli Magyarországon, a Tisza Pártnak ez az álláspontja. Szerintük el kell fogadni Zelenszkij követeléseit, hiszen az ő programjuknak, energetikai programjuknak a szíve közepe, hogy Magyarországot le kell választani az orosz olajról. Hát most megtörténik, legyártják nekik az ukránok a programjukat! Ez az ő programjuk! Ők azt mondják, hogy így kell ezt megoldani.

Én egy másik politikai hagyományhoz tartozom. Én azt tanultam, ha egyszer megzsarolnak, mindig megzsarolnak. És ha az elején nem állsz bele, másodszor, harmadszor már késő lesz. Az elején kell világosan megmondanunk, hogy Magyarországot nem lehet zsarolni, Magyarországot nem lehet tönkretenni, vagyis ezt az olajblokádot mi le fogjuk törni. Tehát nem elfogadjuk, amit Zelenszkij követel, hanem visszautasítjuk, és letörjük az olajblokádot. Ezt a csatát meg fogjuk nyerni. Ahhoz, hogy egy csatát megnyerj, először el kell döntened, hogy akarsz-e csatát nyerni. Ha olyan kormányod van, amely az elején befogadja az ellenfél követelését, és nem csatázik, hanem megadja magát, az sose nyer semmit. Azon először ő, aztán mi mindannyian veszíteni fogunk. Tehát az első és legfontosabb dolog, hogy akarjuk megnyerni ezt a csatát. Ha lelkileg rendben vagyunk, azért nem mindennapos eseményről beszélünk, tehát össze kell magunkat kicsit rendezni, hogy most akkor itt egy küzdelem következik, utána ésszerű tervre van szükségünk, hogy hogyan nyerjük meg. Mert szép dolog, hogy hazavágjuk a Real Madridot, de kéne az öltözőben valami terv, hogy a játékosok is elhiggyék, hogy mi fog itt történni. A terv a következő.

Először is leállítottuk az összes dízelszállítást, amit mi küldtünk Ukrajnába, mert mi adtunk el nekik. Ezt megállítottuk, hiszen nekünk sem biztos, hogy lesz elegendő, kedves ukránok, jó napot kívánok! A másik lehetőség, amit nem vetettünk még be, hogy leállítjuk a Magyarországról Ukrajnába menő villamosáram-szállítást is, négy hatalmas vezeték megy oda. A szlovákok, mert onnan is megy kettő, a szlovákok és magyarok adják az ukrán villamosenergia-import 40 százalékát. Ezt azért nem vetettük be azonnal, mert a határ másik oldalán is magyarok vannak, és ezt csak a legvégén fogjuk használni, ha szükséges, nem pedig most, az elején. Ezek után bejelentettem, hogy blokkoljuk, bár korábban már hozzájárultunk, hogy nélkülünk, de az unió adhat 90 milliárd eurónyi kölcsönt az ukránoknak, de szerencsére, mert a Jóisten megsegíti az embert, olyan lassan működik a brüsszeli bürokrácia, hogy ezt bár eldöntöttük már régen, de még nem írták alá. És akkor mondtuk, hogy mi nem is fogjuk! És így 90 milliárd nincs! És nincs kétségem afelől, hogy itt a magyar vétót ki fogják kerülni majd. Ez most működik, de nem lesz végleges eszköz. Ezért további eszközöket is fölsorakoztatunk a taktikánkban, és bejelentettük, hogy a most elfogadás alatt álló 20., Oroszországgal szembeni szankciós csomagot nem vagyunk hajlandóak elfogadni, egyhangúság kell hozzá, abból nem lesz semmi, kedves ukrán barátaink! Nem lesz semmi belőle, tisztelt Zelenszkij, semmi! És azt is bejelentettük, hogy a következőkben egész addig, amíg az olajszállítás újra nem indul, semmilyen egyhangúságot igénylő, Ukrajna érdekét szolgáló uniós döntést nem fogunk jóváhagyni.

Philip úgyis elveszi mindjárt tőlem a szót, de azt én nagyon fontosnak tartom, hogy minden magyar pontosan értse, hogy a rezsicsökkentés nem magától értetődő dolog. Tehát a gazdaságpolitikának a különböző elemeit az adótól az energiapolitikáig úgy kell összeilleszteni, ezeket az alkatrészeket, hogy abból a végén rezsicsökkentés jöjjön ki. Az nem magától van, nem az égből jön, nem onnan esik le, ez nem manna. Önök fizetnek, mi, magyarok fizetünk éves átlagban 250 ezer forintot a rezsire, a lengyelek fizetnek 900 ezer forintot, a csehek egymilliót. Az azt jelenti, hogy az olyan, ha ez bekövetkezne, mintha elvennének Önöktől egyhavi átlagjövedelmet. És ez bekövetkezhet! Tehát ha nincs rezsicsökkentési rendszer, ha nem így van összerakva a gazdaságpolitika, hanem másképp vannak összeillesztve az alkatrészek, annak a vége az, hogy a rezsicsökkentés lassan, de biztosan meg fog szűnni, ami a mi családpolitikánk szempontjából a legfontosabb vívmányok egyike, ezt alapvetően a családok kapják. Ezért nem mindegy, hogy az ukrán zsarolásnak és követeléseknek engedő kormányunk lesz, vagy olyan, aki megharcol Magyarországon az olcsóbb benzinért, és megharcol a rezsicsökkentésért.

Miért csinálják ezt? Most persze van ez az ukránbarát lelkülete a Tiszának. Azt hiszik, hogy a Tisza Ukrajnából ered. Pedig ez nem volt mindig így. Jobban ismerhetnék a térképet! Ezt majd egyszer megbeszéljük, nem most van az ideje. De hát szó van arról, hogy ott a Shellből érkezett energiapolitikust készülnek bársonyszékbe ültetni. Ki fog nyerni ezen a Zelenszkij-féle olajblokádon? Mert miután nem tud a Mol hozni olcsón orosz olajat, valahonnan máshonnan kell hoznia, Nyugatról, például a Shelltől, ami egyébként a háború alatt a legnagyobb profitot tette zsebre. Ha van, aki nyert a háborún, azok a nagy nyugati energiacégek – élén a Shell-lel. Ők a háború kutyái! Ők szedték meg magukat más emberek szenvedésén. Ez az igazság! És amikor kimegy innen az olcsó olaj, ők behozzák a drágát, azon nekik profitjuk lesz, azon ők nyernek, meg akik ott dolgoznak, meg akiket onnan ideküldtek, és akiknek részvényeik vannak. Ez itt a valóság!

A végén minden a pénzről szól, kedves Esztergomiak, és itt is a pénz húzódik meg a háttérben, és erre nekünk nemet kell mondani, és vissza kell utasítanunk. És vannak még egyéb feltételezéseim is, hogy a pénzen túl, ezen a rövid pénzen túl, amihez gyorsan hozzá lehet jutni, még miért csinálják a tiszások, hogy támogatják Ukrajnát, és ukránpárti kormányt akarnak, és hogy’ függ ez össze Brüsszellel, és ha lesz ebbe az irányba vezető kérdés, akkor szívesen válaszolok majd, és elmondom ezt is.

Rákay Philip: Rendben. Most javaslom pont azért, hogy pörgessük az időt, hogy kérdezzen két ember egymás után. A fiatalember. És akkor legyen a másik oldalról is valaki, és a szemüveges úr, igen. Kérek szépen két mikrofont!

Nincs jobb, mintha udvarias a műsorvezető, és a kérdezőt figyelmezteti, és nem a válaszolót. Ez nagyon rendes dolog…

Rákay Philip: Igyekszik az ember…

Igen, igen…

Nézői kérdés: Köszönöm szépen a szót. Sok szeretettel üdvözlöm tisztelettel Miniszterelnök urat. Az lenne a kérdésem, hogy Ön szerint április 12-éig be fog-e indulni a Barátság kőolajvezeték annak tekintetében, hogy Zelenszkij elnök úr nem engedi be a független szakértőit a vezeték megvizsgálására? Valamint még egy olyan kérdésen, hogy az április 12-e után a felálló kormányzatnak milyen kihívásokkal kell majd szembesülnie, hogyha esetleg addig nem fog elindulni ez a vezeték? És még kicsit összekötném a focival, hogyha tippmixen kéne megrakni a miniszterelnök úrnak ezt, akkor mire rakná a voksát? Nagyon szépen köszönöm a válaszát!

Arra fogadjon, hogy csak a választás után fog megindulni. Ugyanis nekem az a véleményem, köszönöm a kérdést, foglaljon csak helyet, lehet, hogy hosszabb leszek a kelleténél, mert szerintem a dolgok mögött éppen az húzódik meg, hogy kormányváltást akarnak Magyarországon. Szerintem ezek össze vannak így stimmolva. Itt szerintem az történt, hogy megegyeztek. Vannak is híreink erről, hogy Münchenben ez bekövetkezett: mind Brüsszel, mind Kijev, Ukrajna egy ukránbarát kormányt akar. Mi nagyon komoly akadályt jelentünk a háborús európai vezetők számára. Mi vagyunk az egyetlenek, akik nem adunk fegyvert, nem adunk pénzt, és világos, hogy soha nem is fogunk adni katonát se, miközben ők adják a pénzt, adják a fegyvert, és már aláírták a megállapodásokat, hogy majd adnak katonát is. És nemcsak az a probléma, hogy mi, egy tízmilliós nemzet itt valamiről mást mond, mint ők, hanem az igazi problémájuk az, hogy az európai emberek nincsenek velük. Az európai emberek nincsenek az európai vezetőkkel! Mert az európai emberek pont olyanok, mint mi. Na, annyira azért nem, de majdnem… Tehát egy spanyol vagy egy francia meg egy olasz vagy egy német miért örülne már annak, ha az ő pénzét elküldik Ukrajnába? Egy gyári melós München külsőn miért örülne ennek? Vagy fönn, Hamburgban? Nehéz melóval! Az ő pénzét elküldik Ukrajnának. Szerintem a nép nincs velük. És szerintem az édesanyák ott is édesanyák. És egyáltalán nem akarják, hogy német, olasz vagy francia kötelékben meghaljanak a gyerekeik Ukrajnában. És nem hiszem, hogy óriási vastaps fogadta a francia hadsereg első számú vezetőjének azt a bejelentését, hogy mostantól hozzá kell szoktatnunk a francia anyákat, hogy a gyerekeik meghalhatnak a fronton. Én nem hiszem, hogy egy francia anya nem pont azt mondta ott, a rádió mellett, mint amit Önök. Tehát én azt gondolom, hogy az európai vezetők egy olyan politikát visznek, ami mögött nincs ott a saját népük. És ezért veszélyes Magyarország. Nem a tízmilliós Magyarország miatt! Van egy ország, amelyik azt mondja, hogy de hát lehet másképpen gondolkodni, lehet ezt másképpen megközelíteni, és lehet másképpen viselkedni. Sőt, horribile dictu, túl lehet élni. Akkor is, ha egyedül mész szembe, mert mi már mióta, a migrációtól kezdve a háborúig túlélünk mindent, hiába egyedül állunk ott szemben, mint Pisti a vérzivatarban. Túléljük, túléljük és túléljük. Magyarország az unió nézőpontjából nem a mérete miatt veszélyes, hanem a példaadása miatt. Hogy így is lehet! És miután a nép nincs velük, hátha a nép egyszer fölteszi a kérdést: hát miért nem csináljuk azt, amit a magyarok? Mint ahogy föltették a migráció kérdésében. Hát miért nem csináljuk azt, mint a magyarok? Azok nem engedik be őket, azok nem teszik ki atrocitásoknak az asszonyaikat meg a lányaikat, azok nem hajlandók a becsületesen dolgozó melósok pénzét odaadni ingyenélőknek, és nem hajlandók elviselni, hogy a közbiztonság leromoljon. A magyarok ezt nem hagyják. És miután lehet utazni, idejönnek, látják, csak idő kérdése, hogy a háború ügyében is idejussunk.

Ezért – beszéljünk egyenesen! – el akarják takarítani ezt a veszélyes példát. El akarják takarítani az útból Magyarországot, és megegyeztek erről a brüsszeliek, a kijeviek, meg a Tisza, hogy ezt együtt végre fogják hajtani. És úgy látják, hogy az egyetlen eszköz, amivel ezt el tudják érni, ha gazdasági káoszt idéznek elő Magyarországon. Most képzeljék el, hogy ha nem tudjuk kivédeni az olajblokádot, ezer forint fölé megy a benzin, szállítás mindenhez kell, minden árut szállítunk, a boltokban az árak megindulnak fölfelé, most hoztuk le 2 százalékra az inflációt, megint visszaemelkedik. Önök szerint mit fognak mondani a magyarok? Hát milyen kormányunk van, amelyik nem tudja megvédeni az országot ettől? Tehát én élek a gyanúperrel, hogy e mögött a zsarolás mögött valójában egy átgondolt, a nemzeti magyar kormányt eltakarítani akaró szándék húzódik meg. Persze vannak Brüsszelben, akik naivok, és vannak, akik ravaszok, akik ezeket a szálakat gombolyítják, fonják, kötik, alakítják. Tehát nekünk itt április 12-én egy olyan csatát kell megvívnunk, ahol egyszerre kell legyőznünk a Tiszát, Zelenszkijt, meg Ursula von der Leyent. Ez itt a helyzet!

És csak hogy ne ringassam Önöket illúzióba, mert, ugye, a mi barátságunknak az alapja már 1990 óta, vannak itt a teremben, akik akkor már éltek, hogy mindig őszinték voltunk egymáshoz. Tehát nem biztos, hogy mindent jól csináltunk, tartok tőle, hogy ez nincs így, még azt sem mondom, hogy hibátlanok volnánk, de azt nem lehet a fejünkre olvasni, hogy a fontos kérdésekben ne álltunk volna mindig az Önök rendelkezésére, ne mondtuk volna el, mi a helyzet, és ne néztünk volna együtt szembe a kihívásokkal. Sose hitegettem Önöket. Most se fogom. Ez egy nehéz csata lesz az ukránok ellen. Az ukránok mindenre képesek. Nem olyanok, mint mi. Az egy másik világ.

Emlékeztetem Önöket arra, csak hogy értsük a veszély mértékét, hogy 2022 tavaszán az ukránok felrobbantották a németek gázvezetékét. Nem a tízmilliós Magyarországét, hanem a 84 milliós Németország gázvezetékét felrobbantották! És még utána azt is el tudták intézni, hogy hosszú ideig ez szőnyeg alatt maradjon, és azzal írták tele a teljes nyugat-európai sajtót, hogy nem ők voltak, hanem az oroszok robbantották föl a saját vezetéküket, és ezt megették Nyugaton… Három évvel később derült ki, hogy elfogták az elkövetőket. Elfogták az elkövetőket Németországban! Bíróság előtt vannak. A lengyelek mit mondtak erre? Csak hogy a helyzetet még bonyolítsam, hogy ezek hősök, ezeket nem elítélni kell, ezért azokat, akik náluk vannak, nem is adják ki a németeknek. Tehát Ukrajna elég mélyen beépült már az európai politikába. És egy ilyen néppel állunk szemben vagy ilyen vezetőkkel, mint amilyen Zelenszkij. Tehát ez a csata, amit most meg kell nyerni, amikor kimondom azt a mindannyiunk szívén lévő mondatot, hogy nem nevethet Zelenszkij a végén, Zelenszkij nem zsarolhatja meg Magyarországot, Magyarország visszautasítja Zelenszkij követelését, és az olajblokádot le fogjuk törni.

Ez egy nagyon erős, súlyos vállalás. Sokkal súlyosabb, mint első pillantásra tűnik, és itt, kedves Barátaim, kedves Esztergomiak, nemzeti egységre van szükségünk, mert a kormány erejét nem a miniszterelnök elszántsága adja, az sem baj, ha van kéznél ilyesmi, meg nem is a kormány fölkészültsége, az se rossz, ha megvan, de valójában az erőnket a nemzeti egység adja. Azért nyertük meg a migrációról szóló vitát Európában, mert a magyar nemzet egységes volt. Ez a kulcsa mindennek.

Rákay Philip: Kérjük a kérdést, a mikrofon közben odaért.

Nézői kérdés: Jó napot kívánok, Miniszterelnök úr! Tulajdonképpen a kérdésem nagy részére már így előre is választ adott, de még arról szeretnék érdeklődni, hogy Fico miniszterelnök úrral lesznek-e további tárgyalások, és hogy ez az együttműködés folyik-e tovább, mert én úgy érzem, hogy a két ország közösen erőteljesebben tudja érvényesíteni az akaratát és az érdekeit.

Köszönöm szépen!

Hát valóban így fest. Ha a nyugat-európai sajtót valaki követné vagy követi, akkor azt fogja látni, hogy hiába vagyunk most már sok ügyben együtt a szlovákokkal, meg a csehekkel most már, hiszen ott patrióta kormány alakult, a nyugati sajtóban nem ezt írják. Hanem azt írják, hogy az „elszigetelt Magyarország,” az „egyedülálló magyarok.” Tehát nem hajlandók elfogadni azt a tényt, hogy nem egy renitens, tízmilliós magyar állam hóbortjáról van szó, hanem egy regionális érdekről, egy helyzetről. Ez Közép-Európa, adottságok vannak. És még egymással történelmileg nehéz viszonyt ápoló népeknek is nagyon fontos gazdasági kérdésekben teljesen egybeesnek az érdekeik, mint a szlovákoké meg a magyaroké. És ezért nem egyedül állunk itt, hanem már hárman. Ezért verték szét a V4-et. Szabad egy kitérőt tennem erről?

A V4-ek, ugye az Szlovákia, Csehország, Magyarország, Lengyelország. Azt szétverték! Az nem szétesett, megbénult, azt szétverték! Brüsszelből és Berlinből verték szét. Mert úgy megerősödött ez a négyes együttműködés, hogy amikor Brüsszelben miniszterelnöki csúcsülést tartottunk, akkor mi négyen összejöttünk, és ha tetszett, ha nem, oda be kellett kopogtatnia a német kancellárnak, hogy megegyezzünk a kérdésekről, meg a francia elnöknek. Tehát a nagyokat ez a négy ország, aki együtt egyébként 70 millió körül van, népességét 60-65 környékén van milliószámát tekintve a lakosságot, ez egy komoly tételt képez. Együtt nagyobb, mint Franciaország. És ennek a négy országnak együtt a kereskedelme az unióval meg Németországgal óriási. Egyenként meg lehet próbálni Magyarországot félretolni, de négy országot nem lehet, mert anélkül nincs német gazdaság, és már európai gazdaság sincs. És ezért, mert erősek voltunk, szétverték. Hogy’ verték szét a V4-et? Úgy verték szét, hogy a másik három országban megbuktatták a miniszterelnököket. Megbuktatták a lengyel miniszterelnököt, és betettek egyet Brüsszelből. Megbuktatták Ficót, és betettek helyette egy brüsszeli miniszterelnököt. Megbuktatták utána Babiš miniszterelnököt, és betettek helyére egy brüsszelit. És most úgy gondolják, hogy a melót be kell végezni: meg kell buktatni Magyarországon a nemzeti kormányt, és be kell tenni a helyére a Tiszát. Ezt csinálják! Mert egyébként ez a négy ország együtt nem megkerülhető tényező az európai politikában.

Tehát ezért, amit Ön mond, hogy nekünk a szlovákokkal együtt kell működnünk, nemcsak hogy igaz, hanem sokszorosan is igaz. És most még bevontuk a cseheket, és a lengyelek is megvannak már félig, mert közben mi is dolgozunk természetesen, mert a lengyel elnök már a mi világunkból jön, és a lengyel koalíció recseg-ropog. Mert lehet, hogy Brüsszelből meg lehet buktatni egy kormányt, erre láttak pár példát, de hogy Brüsszelből nem lehet kormányozni jól egyetlen országot se, az biztos! És a lengyel kormány is meg fog bukni, mert rosszul teljesít. Mert brüsszeli hátszéllel nem lehet a tehetséget, a képességet, a hazaszeretetet meg a hozzáértést helyettesíteni. És ezért csak idő kérdése, jövőre úgy számolok, hogy jönnek vissza a lengyelek – nem félig, hanem egészen. Újra összeáll a V4, és akkor minden csatát meg fogunk nyerni!

Rákay Philip: Itt hátul az imént egy hölgy.

Mondhatnám azt is, hogy ha rövid a kardod, toldd meg egy szlovákkal. Aztán meg egy csehhel meg egy lengyellel.

Rákay Philip: Igen, a hölgyhöz közben odajött a mikrofon. Hallgatjuk!

Jakab Kinga: Jó napot kívánok, kedves Miniszterelnök úr!

Kezét csókolom!

Jakab Kinga: Jakab Kinga vagyok. 24 éve heti háromszor négy órában járok művesekezelésre, de nincs okom aggodalmaskodni. Sőt, a transzplantáltak és dializáltak Európa-bajnokságán három kilométeres versenygyaloglásban Európa-bajnok lettem. Én tudom igazán, hogy mi az, hogy küzdeni. Nem is vagyok ijedős, de most egy kicsit aggodalmaskodom, hogy így a gyárakat, erőműveket magyar katonák veszik körül, és egyre többet járőröznek a rendőrök. Szeretném megkérdezni, hogy nekünk van-e okunk félni itt, Esztergomban? Köszönöm!

Vannak nagyobb veszélynek kitett helyek is, miközben gratulálok a sportsikeréhez meg az életerejéhez is természetesen. Sok erőt, jó egészséget kívánok Önnek! Mondhatnám: hajrá! Tehát Esztergomnál vannak nehezebb helyzetben lévő részei is az országnak. Kettőt említettem már: Százhalombatta, mint az egyetlen finomító és Paks. De Paks általában mindig kiemelkedően jó biztonsági állapotban volt, ott kevesebb kiegészítést kell most végrehajtanunk, és a Nyírségben vannak problémáink, illetve nem problémáink, hanem komoly átjátszóállomásaink vannak, energiaátjátszó állomások, amiket védeni kell. Hajdú-Biharban is jó néhány. Ez Esztergomot kevésbé érinti.

A fenyegetettség természetéről mondanék azért néhány szót. Tehát most amit ki kellett építenünk vadonatúj rendszerként, az a drónelhárító rendszer. Ön is látja, hogy ebben a háborúban ez egy új fegyver, ez új dolog, és használják is az oroszok meg az ukránok egymással szemben, energetikai létesítményekkel szemben, egymással szemben és energetikai létesítmények ellen. És nekünk is föl kell készülnünk arra, hogy egy ilyen ukrán–magyar konfliktusban ilyen drónok megjelenhetnek Magyarország területén. Föl tudják-e idézni, hogy ezelőtt talán három évvel egyszer már egy ilyen nagy méretű drón átjött Magyarországon, és Horvátországban csapódott be? Mi azt egy tesztkísérletként értelmeztük akkor az ukránok részéről, és azóta kiépítettünk egy drónelhárító képességet Magyarországon. Sőt, fantasztikus mérnökeink vannak, akik egy bizonyos hatósugarú körben minden ilyen repülő idegen tárgyat elektromos zavarással meg tudnak bénítani, és le tudnak hozni a földre. Ma láttam is egy ilyet. Ez a képességünk megvan, és ezt fejlesztenünk is kell. Rabló-pandúr játék van. Rabló-tolvaj, tehát ez van. Valahogy. Szóval csata van, jön a rabló, jön a pandúr. Aztán jön a pandúr, aztán jön a rabló, és megpróbál egy újabb technológiát kitalálni és kijátszani. Ez egy folyamatos erőfeszítést igényel. Sok pénzt visz el. Volna ennek helye máshol is, de miután a világban meg a környékünkön a fenyegetettségi szint egyre nő, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni, erre költenünk kell.

Ez elvisz bennünket egy bonyolultabb kérdéshez, amire csak most jelzek, nem nyitom ki, hogy nekünk nem egy ukrán–orosz békére van szükségünk mindösszesen. Nekünk az összeomlott, régi európai biztonsági rendszer helyett egy új európai biztonsági rendszerre van szükségünk, amiben benne vagyunk mindannyian, az európaiak meg az oroszok is, és ami majd létrehoz egy erőegyensúlyt, amely hosszú távon is biztonságot ad mindenki számára. És ennek az új biztonsági rendszernek része kell legyen egy fegyverzetkorlátozási megállapodás is, mert az Isten pénze nem lesz elég, hogyha a fegyverkiadások mennek föl az égbe. És akkor Magyarországon az elviszi az egészségügyből, a gazdaságfejlesztésből, fontos területekről viszi el a pénzt. Nem fogunk tudni olyan gyorsan növekedni, mint amilyen gyorsan növekednek a fegyverzetkiadások mindenhol a világban. És persze nekünk nem Amerikával kell lépést tartanunk, de a szomszédokkal lépést kell tartani. Merthogy az ördög nem alszik. És ezért nekünk az ország biztonsága érdekében folyamatosan azon a fegyverzeti szinten kell lennünk, mint a minket körülvevő országok. Most nem mesélem el a magyar nemzetvédelmi terv összes részletét, hogy hogy’ kell kiszámolni, hogy ez mennyi és miképpen, de ennek megvan a módja, és ezt nekünk mindig hozni is kell, tehát nekünk meg kell tudnunk védeni Magyarországot. És nem engedhetjük meg, hogy a szomszédaink elénk menjenek. Ebből pedig az következik, hogy miután nem vagyunk gazdag ország, ezért nekünk az a jó, ha a fegyverzetre csak ésszerű korlátok között költünk, és nem többet annál. Nem visszük el a fejlődés erőforrásait oda. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, hogyha van egy összeurópai fegyverzetkorlátozási megállapodás, amely megmondja, hogy ki miből mennyit tart hadrendben, és ez biztonságot tud adni. És az én fejemben csak ezután jön Ukrajna.

Az első az európai biztonsági rendszer új formája, amiben mindenki biztonságban van, a második a fegyverzetkorlátozás, hogy megvédjük a gazdaságainkat, és utána jön, hogy hogyan rendezzük el Ukrajnát. Ez a helyes sorrend. Az a baj, hogy Nyugaton nem így van, ott Ukrajna van az első helyen, és minden más csak ezután következik, ha egyáltalán. Zárójel bezárva.

Rákay Philip: Amíg odaér a mikrofon. Bohár Dani barátom mögött, a kamerák mögött ott, fönt egy úr már régóta integet, és amíg odaér a mikrofon, hadd kérdezzek valamit. Miniszterelnök úr, az előbb azt mondtad, hogy az ukránok mindenre képesek. Szerintem több millió Fidesz-szavazó vett egy mély levegőt, és teszi föl magának azt a kérdést, hogy és akkor ki védi meg Orbán Viktort? Mennyire van veszélyben a magyar miniszterelnök? Nem tudom, valakiben fölmerült-e ez itt? Megérkezett közben a mikrofon is.

Bocsánat, csak annyit mondok, hogy ez az egyetlen kérdés, amiről nem mondok Önöknek semmit. Az Önök és az én érdekemben is nem kell ezt tudni. Mindig azt szoktam mondani, hogy én szeretem a bécsi ropogós virslit, sőt a budapestit is, de nem megyek be megnézni, hogy hogyan készül. Tehát szeretem, hogyha a magyar miniszterelnök jó állapotban van, biztonságban van, de hogy ez hogy van, azt nem hiszem, hogy nekem kell tudni.

Rákay Philip: Akkor halljuk a kérdést! Az óra szerint, csak mondom, hogy az óra szerint elvileg az utolsó kérdés jön. De persze, kit érdekel az óra? 

Gál Csaba: Tisztelettel köszöntöm, Miniszterelnök úr! Gál Csaba vagyok Tatabányáról. Párommal együtt négy huszonéves fiúgyermeket neveltünk fel, és az ő nevükben is szeretném kérni, hogy azt a munkát, amit eddig megtettek, hogy kimaradjunk a háborúból, folytassák tovább. Erre nagy szükségünk van. Kérem, hogy folytassák tovább ezt a munkát! Nem mindenki beszél a mindennapokban akadémiai nyelven Tatabányán sem, de az a stílus, amit Zelenszkij elnök úr ukrán elnökként megenged magának Önnel, illetve Magyarországgal szemben, az nálunk is kiveri a biztosítékot. Úgy láttam, hogy a héten írt egy nyílt levelet Zelenszkij elnök úrnak. Az lenne a kérdésem, hogy kapott-e már választ az elnök úrtól, illetve, hogy amikor utoljára beszéltek, akkor miről volt szó? Köszönöm!

Szerintem is itt az a fontos különbségtétel, amit Ön megtett. Én aztán kibírok mindent, azt hiszem. Meg olyan lé sem volt még, amiben nem forgattak volna meg. Úgy is mondhatnám, minden voltam már, csak rendes ember nem, meg akasztott német katona, azon kívül már minden, mindent rám dobáltak, amit lehet. Tehát én ezt kibírom, de amikor az országról van szó, akkor ez nem így működik! Azért Magyarországgal szemben nem engedhetnek meg maguknak az ukránok olyasmit, ahogyan Zelenszkij beszél. Velünk így nem lehet beszélni, és aki megpróbálja, rá fog fázni! És aki belénk harap, annak belénk törik a foga! Ez nem személyes ügy, hanem nemzeti önbecsülés kérdése, és amely nemzetnek nincs önbecsülése, az talán nem is nemzet. És nekünk van, és jó okunk van arra, hogy legyen. Több mint ezeregyszáz év érv áll a hátunk mögött.

Hát nem járunk össze, hogy válaszoljak arra a kérdésre, hogy mikor találkoztam vele utoljára. Ilyen csúcstalálkozókon összefutunk persze, mert amikor miniszterelnöki csúcs van, akkor meghívják őt is, meg van egy minimális dolog, de ami komoly dolog, az 2024 nyarán volt, amikor mi adtuk az Európai Unió elnökségét. Én azzal kezdtem egy békemisszió keretében, hogy elmentem Ukrajnába, elmentem Kijevbe. És hosszan-hosszan tárgyaltam Zelenszkij elnök úrral. Házaltam nála. Vittem egy javaslatot, ami abból állt, hogy mi adjuk az unió elnökségét, mi vagyunk az egyetlen olyan ország Európában, amely mindig is a béke mellett állt meg a tűzszünet mellett, a Vatikán mellett, az is jól jön azért, nem becsülném alá. Bár Sztálin azt mondta, hogy nincsenek hadoszlopai, de tévedett. Mert hadoszlopok a szívben is vannak, nemcsak a földön, zárójel bezárva. Tehát a Vatikán mellett komoly diplomáciai tevékenységet kifejtő országként csak mi álltunk a béke mellett, és mondtam az elnöknek, ragadja ezt meg. Én fölkínálom, hogy mindenben segítünk, van egy tervem, egyeztessünk, és közösen hajtsuk végre a következő okok miatt. Mondtam neki: úgy látom, Elnök úr, hogy Önök vesztésre állnak, egy. Kettő: az idő Önök ellen dolgozik. A helyzetük egyre rosszabb lesz. Nekem is vannak számaim, Önnek is vannak számai, mennyi ember hal meg naponta. Mondom, hogy ma hetente a két oldalon, orosz–ukrán oldalon együtt hetente meghal kilencezer ember. Meghal, és vagy hadirokkant lesz, így a pontos. Az egy hónapban 36 ezer ember. Az egy évben 400 ezer halott és hadirokkant. Ennyi özvegy, árva! És a háború brutális. Ha látnak erről képeket, ez nem egy elegáns párbajtőrvívás, ami ott zajlik. És mondtam az elnöknek, hogy ez fog történni. És szerintem az idő őellene dolgozik. Az oroszok tovább bírják fegyverrel, az oroszok tovább bírják katonával. Szerintem Önnek érdeke, hogy békét kössön. És mondtam, hogy az amerikai elnök meg nyerni fog. Nem sokkal azelőtt jártam az elnöknél, mármint hogy Trump elnök úr vissza fog térni, és ki fog lépni a háborúból. És akkor csak az európaiak maradnak Ön mögött. És ha az európaiak Önök mögött maradnak is, csak egy néhány évig bírják a finanszírozást, mert én látom az Európai Unió költségvetését és gazdasági helyzetét: nincs pénz. Az elmúlt egy évben elbocsátottak a gyáriparból Németországban 130 ezer embert, Csehországból 140 ezret, a lengyelektől 150 ezret, zárják be az ipart. Az alumíniumpar megszűnt Európában. A vegyipar megállíthatatlanul hanyatlik. A gépkocsigyártásért harcolunk. Tehát Európa nincs abban a helyzetben, hogy krőzusként küldözgessen Ukrajnába a frontra elégetni eurómilliárdokat, meg fönntartsa az ukrán államot. Mert, azt nem tudom, tudják-e, de az ukrán államot is Brüsszelből tartják fönn. Ukrajna nem termel vagy csak nagyon kis összeget. Az ukrán nyugdíjat az európaiak fizetik! Az ukrán kórházakat, egészségügyet, azt mind mi fizetjük! Az ukrán iskolákat mi fizetjük! Az ukrán gyerekeket mi neveljük! Tehát nekünk el kell tartanunk egy országot, plusz még ennek az országnak a háborúját is finanszírozni kell. És ez nem fog menni! – mondtam neki. Lehet, hogy egy-két évig még megy, de higgye el, a nép fel fog lázadni ez ellen. És akkor nem lesz Európa sem. És Ön ott fog maradni egyedül. Ez Önnek személyesen sem lesz könnyű, és a hazájának sem lesz könnyű. Haldoklik. Nem ezt a szót mondtam neki, de Ukrajna haldoklik. Biztosan szenved, és talán már haldoklik is. És hogy nekem vannak gondolataim, hogy’ kéne ezt a dolgot a béke felé vinni. El fogok menni Oroszországba, és majd ott is lesz egy ajánlatom, el is mentem, ott is volt. Az most egy másik beszélgetés, ott is megtettem, ami volt. És azt mondta nekem Zelenszkij elnök, hogy ez mind tévedés, amit én mondok. Először is ők nem vesztenek, hanem nyernek, ők győzelemre állnak, az idő az ő oldalukon van. Jön az új amerikai elnök, majd meglátjuk, mit csinál, nem lehet azt tudni előre. Az európaiaknak meg nem kerül ez olyan sok pénzébe, mert az Ukrajna által igényelt pénz csak a GDP egy alacsony százalékát teszi ki, igazán kibírják azok. Kértem egy kávét, és mondtam, ha mégis szükség lenne rám bármikor a jövőben, állok rendelkezésre, de úgy érzem, hogy a mai lehetőségeinket kimerítettük, ebben a love storyban most nincs több, hadd menjek haza. Rendes volt, mert hazaengedett. Szóval a békemisszióm Ukrajnában nem volt sikeres, és egy ilyen emberrel találtam magam szemben. És ha most újra leülnék vele, és azt mondanám, hogy na, beszéljünk újra a békéről, attól tartok, ugyanezt mondaná. Szerintük ők nyerésre állnak, szerintük az idő az ő oldalukon van. Az amerikaiak persze direktben nem adnak pénzt, de majd ott is lesz időközi választás, vagy hogy’ hívják, félidős választás hamarosan, majd az elnök meggyengül, visszajönnek a demokraták. Európa meg úgyis bírja ezt. Ők meg adják a vérüket. Mindenki jól jár. Ők a hősiességükért kapják a pénzt, mi pedig azért adjuk a pénzt, hogy ők meg harcoljanak az oroszok ellen. Ezt mondaná nekem most. Minden beszéde erről szól. És miután én erre megint nemet mondanék, és nincs értelme ezt a vitát folytatni, ezért zárta le az olajvezetéket. Hogy eltakarítsa az útból a nemzeti kormányt, és egy ukránbarát Tisza-kormányt csináljon Magyarországon, ahol Brüsszel és ők együtt fognak tapsolni a remek európai értékeket hangoztató, ukránbarát politikai beszédeknek. Ezt szeretnék. Ezt a tudósítást szeretnék látni a magyar parlamentből, mikor a magyar miniszterelnök föláll, és azt mondja, hogy egy korszak véget ért, mostantól támogatjuk Ukrajnát. Ukrajna a barátunk, adunk fegyvert, adunk pénzt, mindent megszavazunk, amit Brüsszel kér, és együtt fogjuk legyőzni az oroszokat. Ezt a beszédet, ezt a miniszterelnöki beszédet várják Brüsszelben. És a dolog úgy áll, öreg vagyok, az én hangszálaim már nem nagyon tudnak gyorsan váltani, ilyen beszédet tőlem, amíg életben vagyok, biztos nem várhatnak. Úgyhogy egy másik jelöltjük van. Még egyet mehetünk.

Rákay Philip: Egy utolsó kérdésre van idő, és, bocsánat, hogy mindenkire nem fog sor kerülni. Igen, itt hátul kérünk szépen egy mikrofont.

Bocsánat, csak annyit szeretnék mondani, hogy ez még nem az a gyűlés. Ez még csak egy ilyen első találkozó, ide még egyszer jönni fogok, mert mondtam, hogy háromból három kell, és dolgozni kell, és ha azt mondom, hogy dolgozni kell, akkor én fogok a legtöbbet dolgozni. Jövök még ide gyűlést tartani, hogy a három harmad meglegyen.

Boglári Zoltán: Tisztelt Miniszterelnök úr! Én Boglári Zoltán vagyok Tatáról. Talán a győri DPK-ülésen hangzott az el, hogy ezt az elhivatott munkát, amit végez, Ön az unokáiért teszi. Nekem is van négy gyermekem, úgyhogy úgy gondolom, hogy Magyarországot az unokáinkért és a gyermekeinkért építjük, de az elmúlt heteknek, napoknak a történései azért aggodalomra adnak okot. Nemrégiben volt Washingtonban, Trump elnök úrnál a Béketanácsban. Én azt szeretném megkérdezni, hogy hogy’ látják az amerikaiak azt, hogy az ukránok folyamatosan zsaroló akciókat indítanak ellenünk, de nemcsak ellenünk, hanem Szlovákia ellen is? Tudjuk, hogy személyesen is nagyon jó kapcsolatban van Trump elnök úrral, ami nagyon jó, hiszen a világ egyik vezető hatalmának az elnökéről van szó. Lát-e esélyt arra, hogy hamarosan, legalábbis a reményeim és mindannyiunk reménye szerint fehér asztal mellé tudja ültetni az orosz és az ukrán vezetőt is, és érdemben tudnak tárgyalni? Esetleg Önnek, illetve ott még a Béketanácsban levőknek van-e, volt-e lehetősége személyesen ráhatni elnök úrra, Trump elnök úrra, hogy ezt elérje? Köszönöm szépen!

Kezdjük az elején. Gratulálok a négy gyerekhez! Nekem is van néhány. Ezt csak azért mondom, mert belőlem nem a patetizmus beszél, amikor ezt megemlítem, tehát látják, hogy nem, hanem az a nagyon egyszerű ösztön, még csak nem is tudás, hanem egyszerű ösztön, hogy – és erről mindenki gondolkodhat másképp, tehát senkire nem akarom ráerőltetni a magam gondolatát, de – én azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy semminek nincsen értelme, se a jólétnek, se a pénznek, se a gazdaságnak, se a kultúrának, hogyha nincs, aki megörökölje. Akkor mire föl az egész? Mire föl az egész? Tehát azért ilyen értelemben mindent a gyerekeinkért teszünk. És örülök, hogy egy gyékényen árulunk. Mondhatnám, hogy belőlünk kéne még sok, de most ezt hagyjuk el, egy másik megjegyzés volt. Próbálom segíteni a fiatalokat abban, hogy valahogy ők is lássák be, hogy a család a legfontosabb dolog. Csak a fiataloknak még nincs családjuk, előtte vannak, és ez onnan nem olyan nyilvánvaló. És amikor én olyan fiatal voltam, nekem sem volt annyira nyilvánvaló, akkor még a változatosság az állandóság fölé vagy elé kerül, tehát nem olyan könnyű a fiatalokkal komolyan beszélni a nemzet meg az ország meg az ő saját hosszú távú jövőjükről. Szokták kérdezgetni, amikor fiatalokkal találkozom, hogy mit tudok nekik mondani, mit csináljanak, mivel biztatom őket. Kicsit mindig kínosan is érzem magam, mert úgy érzem, mintha ilyen ódivatú dolgokat mondanék, mert én csak azt tudom mondani minden fiatalnak, hogy keressen társat, alapítson családot, és szeresse a hazáját. És akkor minden rendben lesz.

Trump elnök úrral való megbeszélés. Volt kétoldalúm is vele. Az ukrán–orosz háborúról ő szokott kérdezni, és most itt más fontosabb dolgok voltak napirenden, amit most előre jelzek Önöknek, még ha a részleteket nem is áll módomban elmondani, de kíváncsiak, hát leginkább ő volt kíváncsi az én véleményemre az iráni–izraeli helyzet dolgában, tekintettel arra, hogy nekünk Iránnal is van kapcsolatunk, Izraellel meg baráti kapcsolataink vannak. Mondtam, amit mondtam, nem pont az történik. Ezen most már túl vagyunk, de van még egy dolog, ami fontos előttünk, hogy március végén elmegy az amerikai elnök Kínába, és hosszú idő után először tesz olyan utat Kínába, hogy nem megy el a klasszikus amerikai szövetséges államokba, Japánba meg Dél-Koreába. Tehát csak Kínába megy és eljön. És ott nagy dolgok fognak történni, most egyelőre talán elég, ha ennyit mondok. Tehát itt nem az orosz–ukrán háború perspektívájában vannak előttünk jó hírek, hanem ebben „a két Nap van az égen” helyzetben, hogy már nemcsak Amerikának van Napja, hanem Kína is. Az, hogy két Nap van az égen, furcsa dolog, ehhez hozzá kell szokni, ezt el kell rendezni valahogy, és úgy látom, hogy itt március végén, azt nem mondom, hogy el is rendezik, de hogy komoly lépések történnek a világhelyzet stabilizálása érdekében, erre komoly esély van most. Ennyit a washingtoni tapasztalataimról.

Ez rögtön mutatja is egyébként, talán nem értem félre a helyzetet, mármint az amerikai külpolitikát nem értem félre, hogy az orosz–ukrán háború egyre inkább veszít a jelentőségéből. Más ügyek jönnek. Itt ez az Irán dolog. Amerikai nézőpontból nem lepődnék meg, ha ez fontosabbnak tűnnék, mint az orosz–ukrán háború. Itt a Kínával való valamilyen megegyezés dolga. Az amerikai fejből, abból a toronyból másképpen néz ki, mint innen. Tehát én úgy látom, hogy a háborús helyzet orosz–ukrán tekintetben rossz. És azt is látom, hogy egyre rosszabb lesz. És azt is látom, hogy nagyon, tehát megkockáztatom, hogy nem voltunk még közel a közvetlen katonai konfliktushoz sem annyira, mint most. Ezt négy fejlemény együttes hatása váltja ki. Az első, hogy az amerikaiak kijöttek Ukrajna katonai támogatásából. Persze, ha az európaiak pénzt adnak az ukránoknak, az ukránok meg amerikai fegyvereket vesznek tőlük, hát nem lesznek semmi jónak az elrontói. De hogy ők a maguk részéről segélyt, pénzt küldjenek – azt felejtsék el, kijöttek belőle. A második probléma, hogy az Egyesült Államok lassan ki fog jönni a diplomáciai erőfeszítésekből is. Mert azt nem lehet elvárni az amerikai elnöktől, hogy tőle sok ezer kilométerre lévő ukrán–orosz konfliktusban, ami az európaiak hátsóudvara valójában, ő jobban akarja a békét, mint az európaiak meg a két érintett fél. Tehát én azt látom Amerikában, hogy lassacskán az a gondolat megérlelődik, hogy de hát akkor hagyjuk őket békén, olyan, mintha mi okvetetlenkednénk itt azzal, hogy békét akarunk. Mintha ez Amerikának lenne fontos, pedig nekik fontos! És szép lassan a diplomácia is vissza fog vonulni. És ha az amerikaiak visszajönnek a béketeremtő diplomáciai erőfeszítésekből, marad Oroszország, Európa meg Ukrajna. És az rossz! Az egyetlen, igazán nagy erővel rendelkező, békepárti ország visszább fog jönni ebből az egészből, mert neki csak blama, sikertelenség, és ráadásul gúnyolódnak vele meg rajta. Támadásokat szenved el egy olyan ügyben, ami nem neki a legfontosabb, hanem az oroszoknak fontos, az ukránoknak meg az európaiaknak. Az európaiak rajtuk köszörülik a nyelvüket, hogy az amerikai béketörekvéseket nem támogatják. Ha én is Washingtonban ülnék, és segíteni akarnék az európaiaknak, ők meg azt mondják, mi nem értünk egyet Washingtonnal, hát akkor: egyedül, hajrá! És persze a diplomácia ennél udvariasabban működik, de ez érlelődik, ez a folyamat. Az amerikaiak ki fognak jönni. Most adtak még egy határidőt, szerintem az utolsót, és utána ki fognak jönni. És van egy nagyobb baj is, hogy az Európai Unió meg befele megy. Ott ülök közöttük. Az nem miniszterelnöki csúcstalálkozó, amiket mi tartunk. Az haditanács! Ott csak arról van szó, hogy „ez a mi háborúnk,” szegény Fico meg én, nem tudjuk, hova nézzünk, „ez a mi háborúnk,” „ezt nekünk meg kell nyernünk,” „minden erőforrást ez alá kell rendelni, erre kell fordítani,” „mindent meg kell adni, whatever does it take,” azt hiszem, így szokták mondani, „mindegy, mibe kerül, meg kell adni,” „győznünk kell,” ilyeneket mondanak. És komolyan gondolják, hogy ők le akarják győzni Oroszországot Ukrajna területén. Nem az első ilyen gondolat, különösen, amikor ezt németül mondják. Olyan ismerősen cseng, de a hosszabb emlékezetűek, ha franciául mondják, akkor is fölötlik valami. Tehát itt régi dolgok is vannak. És ezt komolyan gondolják ebben a pillanatban.

Én megütközve nézem ezt, tekintettel arra, hogy a legnagyobb nukleáris arzenálja az egész világon Oroszországnak van. És hogy hogy’ gondolhatja bárki, hogy ő legyőz az orosz határhoz közel, egy nyílt háborúban egy nukleáris hatalmat úgy, hogy nekünk nincs nukleáris fegyverünk. Hogy’ fog az történni? Az egészet rendkívül felelőtlennek, sőt istenkísértésnek tartom! És az unió nagy államai írtak alá megállapodást, hogy katonákat fognak küldeni Ukrajnába. Az Európai Parlament – látok itt európai képviselőket is – három-négy nappal ezelőtt fogadott el egy olyan dokumentumot, amiben támogatja és kezdeményezi és szorgalmazza, hogy biztonsági erőket küldjenek az európai országok Ukrajnába. Azok egyenruhások, biztonsági erők! Tehát egyre inkább Európa megy befele. És ami a legrosszabb hír, hogy Ukrajnát meg hozzák befele az unióba. Európa megy befele Ukrajnába, Ukrajna jön befele Európába. Itt letették a papírosokat előttünk, tehát nem szándékokról beszélünk. Dokumentumokról! Le van írva, hogy 2027-ig föl kell venni Ukrajnát az Európai Unióba! Amit csak a magyar kormány jelzett eddig, hogy erről szó sem lehet, egyik oka annak, hogy ez hogy’ függ össze a választással, nem ismétlem ezt meg.

Tehát csak rossz dolgok történtek. Az orosz–ukrán háborúban csak rossz dolgok történtek. És most is biztos vagyok abban, hogy amikor elzárták az olajvezetéket Zelenszkijék, akkor ők tudták, hogy mi erre válaszlépéseket fogunk tenni, pontosan tudták, hogy a pénzügyi támogatást sem fogjuk megadni, ez okoz átmeneti zavart, Brüsszel viszont megígérte nekik, hogy ezt majd kijátssza, áprilisig megoldja, hogy ez a pénz odamenjen, áprilisban a magyar választások után pedig úgyis más világ jön. Napirendre is tűzték április 15-ére – három nappal a magyar választások utánra! – azt a napirendi pontot, amikor végleg leválnak majd az orosz olajról. Nem április 11-re, hanem 15-re! Ebből világosan kiolvasható, hogy mire készülnek. A dolgok így néznek ki.

Én csak azt tudom mondani Önöknek, amit az olajnál mondtam, azt most a háború összefüggésében is megismétlem. Tehát a dolog úgy áll, hogy háború készülődik. Én azt nem mondom Önöknek, hogy a háború elkerülhetetlenül be fog következni. Nem vagyok jós. Azt látom, hogy ami történik, az mind a háború irányába mutat. Biztos, hogy egyre élesebb helyzet lesz. És valamikor 2026 és 2030 között a háborúról döntés születik, vagy így, vagy úgy. A szándék már megszületett, a kivitelezésről születik döntés. Lehet, hogy az majd szerencsésen dől el nekünk, lehet, hogy rosszul, de ez teljesen kiszámíthatatlan. Ez az utolsó választás a bekövetkezhető európai háború előtt. Az a kormány, amelyiket most megválasztjuk, ez fog dönteni háború és béke kérdésében 2026 és 2030 között. Ez a valóság! És ezért kell nekünk olyan kormányt választani, ami nem befele visz bennünket a háborúba, nem adja el Magyarországot egy tál lencséért meg három brüsszeli szalonban hátba veregetésért meg két jó fotóért, hanem a magyar melósok mellett áll ki, meg a magyar emberek mellett áll ki. Ez itt a dolog lényege.

És ha ez bekövetkezik, akkor nekünk az összes erőnkre szükség lesz, mert a történelem arra való, hogy tanuljunk belőle. Kár, hogy nincsenek tanítványai, csak ilyen kevesen, mint mi. De a magyarok megpróbáltak kimaradni már nagy európai háborúkból kétszer is – és nem sikerült. Ezt mindenkinek a szívére szeretném helyezni! Kiváló vezetőink voltak. Tisza István, első világháború: ki akart maradni; Horthy Miklós mindent értett a nemzetközi politikából, ki akart maradni, és egyiküknek sem sikerült. Ez az a tény, amivel nekünk szembe kell néznünk. Tehát egy olyan dolgot kell végrehajtani, amihez a szív nem elég, ész is kell, eszközök kellenek, stratégia meg bátorság, és olyan sikert kell elérni, ha bekövetkezik ez a háború, amire sajnos nagyon nagy az esély, olyasmit kell elérnünk, amit a nálunk jobb képességűek sem tudtak elérni az előző két alkalommal.

És ha megnézik, hogy mi volt ennek az oka, akkor ott is két okot fognak találni. Óriási volt a nemzetközi nyomás, nem tudtak gyűjteni szövetségeseket a kimaradás mellett. Én dolgozom ezen, látják, a világ minden részén, ideértve Moszkvát Kínát, meg az európai V4-es államokat is, ezen dolgozom. És a másik ok pedig az volt, hogy az ország nem állt föl egységesen a kimaradás mellett. Olyan politikai viták voltak Magyarországon, amikor a legnehezebb döntéseket kellett meghozni, mint amilyenek most vannak a Tisza és miközöttünk, vagy még rosszabbak.

Tehát nekünk április 12-én – és ezzel szeretném, ha megengedi Philip, bezárni a mondandómat – nemcsak egy választási győzelemre van szükségünk, hanem egy olyan erejű, olyan nagyarányú, olyan mély, lelkileg olyan erős győzelemre van szükség, hogy utána nagyon gyorsan helyre tudjunk, helyre tudjam állítani a nemzeti egységet, és együtt tudjam fölsorakoztatni az országot amellett a cél mellett, hogy maradjunk ki a háborúból. Ez a feladat, ami előttünk áll. Arra kérem Önöket, hogy segítsenek bennünket ebben! Segítsenek bennünket ebben!

Elköszönök Önöktől. Nagyon szépen köszönöm a támogatást, amit az elmúlt években kaptam. El szoktam mondani máshol is, hogy ez kicsit színpad is. Úgy csinálok, mintha nekem minden olyan könnyen menne, meg nem fognának rajtam az ellenség átkai meg rossz kívánságai meg mindaz, amit kapok, mert a miniszterelnök ne lelkizzen, hanem álljon ott, aztán csinálja. Ha meg fél, akkor ne menjen az erdőbe, hamarabb kellett volna meggondolni, most már tartson ki, így van rendjén, de nekem ehhez a személyes bátorságom az itt leírt történelmi feladatokhoz, higgyék el, hogy édeskevés lesz. Én abból éltem az elmúlt időszakban is politikailag, csak azért tudtam megnyerni Önökkel együtt a választásokat, csak azért tudtuk végrehajtani ezt a fantasztikus tizenhat évet a keresztény nemzeti alkotmánytól a családtámogatáson keresztül a béke melletti kiállásig, mert Önök együtt ezt akarták, és kitartottak egymás mellett, kitartottak mellettünk, és kitartottak mellettem. És én hálás vagyok Önöknek.

Minden jó szót, minden imát, minden jókívánságot köszönök! Sok erőt, jó egészséget kívánok Önöknek! Nemcsak a politikában, ott még számíthatnak is rám, hanem a magánéletükben is kívánok Önöknek sok boldogságot! Kívánok boldog családot, megértő társat, bő gyermekáldást, és kívánom, hogy mindannyiunknak, Önöknek is, nekem is legyen munkánk, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt!

Rákay Philip: Köszönjük szépen, Miniszterelnök úr, köszönjük szépen, kedves Esztergomiak, a vendégszeretetet! Ne feledje el senki, hogy 43 nap múlva számítunk mindenki támogatására. Jövő héten az idei esztendő legnagyobb háborúellenes gyűlésén Debrecenben várunk majd mindenkit. Köszönjük szépen a figyelmet, köszönjük a szeretetet! Mondjunk együtt nemet a háborúra a jövő héten is! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok! Hajrá, Esztergom! Jó hétvégét!