Orbán Viktor beszélgetése a Digitális Polgári Körök háborúellenes gyűlésén

Lázár János: Nagyon jó a lelkesedés, de maradjon idő a kérdésekre is. Foglaljatok helyet, nyugodjatok le, mindenki őrizze meg a nyugalmát, mint ahogy a Lázár-infókon szokás ez. Elnök úr, azt kell mondjam neked, hogy belevágtunk a kérdésekbe, mielőtt érkeztél. Az első kérdés arról szólt, hogy vajon 16 év kormányzás után 2026-ban miért lesz ránk, fideszesekre érdemes szavazni. Én mondtam valamit, ennél Neked jobbat kell mondani. Egy perced van a válaszra. Egy perc volt a kérdés, egy perc a válasz. Orbán Viktor!

Jó napot kívánok mindenkinek! Ha jól értem, akkor egy kérdés, egy válasz, egy perc.

Lázár János: Így van!

És nincs-e esetleg protekció? Így nehéz lesz.

Lázár János: Lehet velem beszélni, lehet velem beszélni…

Na, most mégis…

Lázár János: Szólni fogok, szólni fogok. Szigorú leszek, hogy minél többen tudjanak kérdezni. Ott már mindenki kérdésekkel vár a bal- és jobbszektorban is.

Igen, de most beszélhetek hosszabban, vagy nem?

Lázár János: Nem. Tehát légy szíves, arról beszélj, hogy tizenöt év után miért szavazzanak ránk az emberek.

Ha nem beszélhetek hosszan, akkor kezdem magam otthon érezni. Jó lesz ez! Hát tegyük fel fordítva a kérdést, hogy mi van akkor, ha nincs Fidesz? Ha nincs Fidesz, akkor van háború. Ha nincs Fidesz, Fidesz–KDNP, akkor vannak migránsok, jó sokan. Ha nincs Fidesz, nincs egymillió munkahely. Ha nincs Fidesz, akkor hiányozna ma 200 ezer magyar gyerek az életünkből. Ha nincs Fidesz, akkor nincs biztos időskor. Ha nincs Fidesz, akkor nincs gyerekek utáni adókedvezmény, ha nincs Fidesz, nincs első lakása a fiataloknak, vagyis hogy belül maradjak az egy percen, János, nincs Fidesz, nincs parti.

Lázár János: Remek válasz! Elnök úr, az igazság az, ismersz jól, néha kibújik belőlem a kisördög, kérdeznék még valamit tőled. Negyven éve vagy a politikában. Negyven éve csinálod, ugye?

Hát…

Lázár János: Nyolcvan-mennyiben kezdted?

Eltérő becslések vannak, igen, legalább 40.

Lázár János: Legalább 40 éve benne vagy a politikában. Nagyon sok választást megnyertél, 20 éve kormányzol lassan. Miért szavazzon Rád bárki is?

Rám?

Lázár János: Igen. Miért szavazzon bárki is Orbán Viktorra ennyi idő után? Eltelt 40 év, 20 éve kormányzol, miért szavazzanak Rád, személyesen Rád az emberek?

Igen, de rám szavaznak-e vajon? Nem arról van inkább szó, hogy van egy fantasztikus közösségünk? És mindig elő tudjuk venni azt a vezetőt, akire éppen szükségünk van? Most nem dolgom, hogy mások mellett kampányoljak, de hogyha megbízható, lassú folyású, nyugodt kormányzást akarunk, akkor megkérjük Áder Jánost, hogy vállalja el.

Lázár János: Az előbb megtapasztalhatták, milyen lesz.

Az a helyzet, hogy nálunk, otthon a feleségem szerint Áder János a bezzegapuka, úgy kéne nekem is csinálni, de most ezt tegyük zárójelbe. De, mondjuk, ha erre már ráuntunk, és valami kalandot vagy valami újat akarunk, akkor fölkérjük Jánost. János, légy szíves, hát kavard fel az állóvizet!

Lázár János: Jó, azért ne, ne, ne… Lassítsunk, lassítsunk! Maradjunk csak Nálad, maradjunk csak Nálad.

Vagy, mondjuk, ha azt gondoljuk, hogy a legfontosabb, hogy a pénzügyeink rendben legyenek, akár olyan biztos helyzetben legyünk, hogy el is aludhatunk, és a könyvekkel nem lesz baj, akkor megkérjük Varga Mihályt, hogy jöjjön elő a nemzeti bankból, aztán csinálja meg. Szóval a legfontosabb, hogy mi egy olyan közösség vagyunk, ami mindig olyan vezetőket tud előhozni, az élre állítani, amilyenre nekünk, a magyaroknak, az országnak, a hazának szüksége van. Ez a mi legnagyobb erőnk. Na most, hogy ne bújjak ki…

Lázár János: Kérünk rá.

…amíg beszéltem, közben gondolkodtam, hogy mi a helyes válasz. Hármat is találtam.

Lázár János: Hármat is tudsz mondani?

Hármat is tudok mondani, igen, a saját védelmemben. Először is, ugye, én egy vidéki ember vagyok, falusi. És ha az ember választhat, akkor válassza a saját fajtáját, ezt javaslom. A második, hogy a legjobb korban vagyok. Igaz, megfigyeltem, hogy már harminc éve egyfolytában a legjobb korban vagyok, de ez mégis számít.

Lázár János: Mindig ezt mondtuk.

És van egy harmadik dolog is, hogy tulajdonképpen, bár lehet, hogy ezt nem vallottam be, vagy talán ilyen nagy nyilvánosság előtt sosem, én nem arra vállalkoztam, hogy összeállítok, és vezetek egy kormányt, amelyik majd jól kormányoz. Azt más is meg tudja csinálni. Amire én vállalkoztam titokban, az más. Én arra vállalkoztam, hogy megváltoztatjuk a magyarok sorsát, azt a sorsot, amit mások szántak nekünk. Az első világháború után nekünk azt a sorsot szánták, hogy kicsik legyünk és szegények, és én azt akarom, hogy a magyarok nagyok legyenek és gazdagok. És ezzel még nem végeztem.

Lázár János: Hajrá!

Ezzel még nem végeztem!

Lázár János: Köszönjük szépen! Köszönjük, Elnök úr! Most a kettes számú kérdés következik. Istvánnak köszönjük a kérdését. Tőlem jobbra! Parancsolj!

Varga Ádám: Varga Ádám vagyok Csongrádról. Ez innen háromnegyed órára egy kisváros, közvetlen a Tisza partján, de nem a Tisza pártján.

Lázár János: Fontos különbség!

Varga Ádám: És van egy hidunk a Tiszán. Mi csak fahídnak hívjuk, valóban fából van.

Lázár János: Egy pontonhíd.

Varga Ádám: Igen, egy pontonhíd. És attól félünk, hogy egyszer beleszakadunk a Tiszába, pedig nagyon veszélyes, pláne manapság a Tisza.

Lázár János: Az ország is így gondolja, meg aki itt ül, mindenki.

Varga Ádám: És ezt szerettem volna megkérdezni, hogy van-e rá esély, hogy kapjunk rá egy új hidat?

Lázár János: Egyszerű kérdés. Egy ideiglenesnek szánt híd a strandtól északra, a Körös-toroktól északra, amit jól ismersz, és folyamatosan használják az emberek, de nehezen terhelhető valóban. Ha volna egy jó közlekedési miniszter, már kész lenne.

Hát igen.

Lázár János: Ez az egyszerűbb válasz. 

Mondhatok-e valamit esetleg?

Lázár János: Persze! Elnök úré a szó. Köszönjük a kérdést, Ádám!

Tehát az a meglátásom, hogy amikor Tiszáról beszélünk, akkor nem a Tiszáról beszélünk, a veszély nem a Tisza. A veszély neve Brüsszel. Csak Brüsszel magyarországi megbízottjait most éppen Tiszának hívják. Ne tévedjenek, nem a Tisza ellen kell harcolni, nem őket kell legyőzni. Nekünk Brüsszelt kell legyőzni, és azt kell megakadályozni, hogy Magyarországot visszatereljék a 2010 előtti útra, ahol ebben az országban mindig az történt, amit Brüsszel akart, és sohasem az, ami jó volt a magyar embereknek. Ez a veszély, ezt kell megakadályozni.

Lázár János: Jó, de itt sok kérdés van. A szegediek is szeretnének egy új hidat és a csongrádiak is, egy konkrét hídról is szó van, nemcsak átvitt értelemben. Mi vagyunk az a párt, mi vagyunk az a kormány, aki mindig épít hidat, építettünk a Tiszán, most építünk a Dunán. Számíthatnak-e a szegediek és a csongrádiak?

Minden ciklusban történt két dolog. Minden ciklusban építettünk legalább egy nagy hidat, és minden ciklusban alapítottunk legalább egy egyetemet. Egyetem itt már van, legyen híd is!

Lázár János: Köszönjük! Kérdés balról. Tőlem balra, légy szíves!

Grizák Zoltán: Sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Én Grizák Zoltán vagyok Borotáról. Bács-Kiskun megye, Kiskunhalas környéke.

Lázár János: Parancsolj, Zoltán!

Grizák Zoltán: Énnekem miniszter úr felé lenne közvetlen egy kérdésem.

Lázár János: Jesszus!

Grizák Zoltán: Ugye, a miniszterelnök úr nem támogatja semmilyen módon Ukrajna pénzügyi megmentését Brüsszel irányából, márpedig enélkül össze fog omlani egy idő után az az ukrán állam. És énnekem csak az lenne a kérdésem Miniszterelnök úr felé, hogy Magyarországnak mennyire érdeke Ukrajna összeomlása?

Lázár János: Parancsolj, Elnök úr!

Készültem számokkal, és határozottan azt kell mondanom, hogy Ukrajna összeomlása nagy baj lenne Magyarország számára. Tehát Magyarországnak nemcsak hogy nem érdeke Ukrajna összeomlása, hanem sokat meg kell tennünk azért, hogy ez ne következzen be. Ezt a vidéki ember pontosan érti meg az ingatlanspekuláns is: a te telked értékét nemcsak az befolyásolja, hogy milyen a te telked, hanem hogy milyen a szomszédodé, az milyen állapotban van, és ki lakik ott, az nem mindegy. És ez így van az országokkal is. A legjobb lenne, ha csupa Ausztria venne bennünket körül. Ezt most még nem tudom vállalni. Honnan is támaszthatom meg, hogy a kormány ezt komolyan gondolja? Mondok Önöknek kettő számot. Ukrajna teljes villamosenergia-ellátása 44 százalékban Magyarországról érkezik, e nélkül már összeomlottak volna. Ukrajna gázellátásának 58 százaléka Magyarországról érkezik. Csak zárójelben mondom: orosz gázt hozunk be, és innen továbbadjuk egy részét az ukránoknak. A világ kicsit bonyolultabb, mint ahogy azt Brüsszelből látják. Tehát az a helyzet, hogy nekünk egy stabil Ukrajna kell, adunk segítséget, fáj, hogy egy részét ellopják.

Lázár János: Ebből lesz az aranybudi, ne becsüld alá!

Igen. De a háború nem megerősíti Ukrajnát, hanem lerombolja. Ukrajnát csak a béke tudja megerősíteni. Aki Ukrajna mellett áll, annak békét kell akarnia. Ma Ukrajna nem hozzáad Európa erejéhez, hanem elvesz belőle. Ukrajna nem erősebbé tesz bennünket, hanem gyengébbé. Elment 180 milliárd euró, és most döntöttek 90 másik milliárdnyi euróról, az 270 milliárdnyi euró. Egy Ukrajna méretű országot ebből föl lehetett volna építeni, vagy korszerűsíteni lehetett volna, vagy ha ezt a pénzt elvittük volna Észak-Afrikába, ott már olyan fejlesztéseket csináltunk volna, hogy a migránsok ne jöjjenek abból az irányból Európába. Óriási pénz, óriási lehetőség, és elment a semmibe.

Lázár János: Nos, nagyon jó, hogy tartod az időt. Kérdés középről. Asszonyom, parancsoljon, jó napot!

Seres Antalné: Seres Antalné vagyok Szegedről.

Lázár János: Csókolom!

Seres Antalné: Azt szeretném kérdezni a miniszterelnök úrtól, hogy a lefoglalt orosz vagyon elkobzása meghiúsult az EU-csúcson, és hogyan sikerült ezt az asztalról lesöpörni?

Lázár János: Kicsit mesélj arról a küzdelemről, amit ott vívtál, ezt várja mindenki.

Jó, de most akkor van protekció, vagy nincs az egy percnél?

Lázár János: Egy percen belül mesélj, ez a tudás a politikában. Röviden mesélj, de mesélj!

De az nem mese, ez csak csasztuska.

Lázár János: Így van, akkor légy szíves.

Tehát ahogy Ön kérdezi, az úgy van. Tegnap vagy tegnapelőtt Brüsszelben egy közvetlen háborús veszélyt sikerült elhárítani. Az orosz vagyon, a befagyasztott orosz vagyon elvételével Európa egy hadüzenetet küldött volna Oroszországnak, de a postagalambot időben sikerült elkapnunk. Ez történt. Egy percben ez történt Brüsszelben. Miről van szó? Csak hogy mindenki érezze a fenyegetés hideg leheletét a tarkóján. Háborúban áll egymással két ország, Ukrajna és Oroszország. Jön egy harmadik, akinek nincs részvétele ebben a háborúban, erős, az Európai Unió, és lefoglalja az orosz vagyont, aki háborúban áll. Megfogja azt a vagyont. 230 milliárdról beszélünk. Megfogja, elveszi, és odaadja a másik háborúzó félnek. Önök szerint mi ez, ha nem hadüzenet? Minek lehet tekinteni egy ilyen Európai Uniót, ha nem ellenségnek? És ha ellenség, akkor már ott is vagyunk benne a háborúban. Tehát elvenni az egyik háborúzó fél vagyonát, és odaadni a másik háborúzó félnek, az azt jelenti, hogy te beszálltál a háborúba egy óriási összeggel, és komolyan, nyakig benne vagy. Ettől persze még szokott a pénz szerepet játszani a háborúk után. Ezért mondom azt, hogy én nem emlékszem a tanulmányaimból arra, hogy háború közben koboztak volna el, mondjuk, valutatartalékokat. Olyan van, erről mi, magyarok tudunk mesélni, hogy elveszted a háborút, egyik győz, másik veszít, és a vesztest jóvátétel fizetésére kötelezik. Így jártunk az első világháború után – a németekkel együtt. Így jártunk a második világháború után. Jóvátétel. Arról majd lehet beszélni, ha vége a háborúnak, de háború közben ilyet nem lehet tenni, mert ez azt jelenti, hogy te beleszálltál a háborúba, belevonódtál a konfliktusba. Csak idő kérdése, hogy a katonáid is ott legyenek. Tegnapi interjúja a német kancellárnak, akik azon gondolkodnak, hogy küldjenek-e békefenntartó csapatokat Ukrajna területére. Riporter: „És mi lesz, ha az odaküldött német csapatokra rálőnek az oroszok?” Mire a kancellár: „Hát, majd visszalövünk!” Ezt hívják háborúnak. Itt vagyunk most, vegyék komolyan! Ez nem gyerekség, nem véletlenül vagyunk egy háborúellenes gyűlésen, nemcsak egy egyszerű Lázár-infón, egy háborúellenes gyűlésen vagyunk. A háború közvetlen, veszélyes, kopogtat az ajtón, és nem szabad neki ajtót nyitni. Ezért vagyunk itt ilyen sokan, hogy meg tudjuk tartani.

Lázár János: Köszönjük szépen a választ köszönjük Seresnének is. Innen középről szólítom a következő kérdezőt. Parancsoljon, asszonyom! Jöjjön közelebb, igen!

Bocsánat, még mielőtt ezt a kérdést meghallgatnánk, még annyit azért mondjunk el, hogy ne csak magunkról engedjünk meg magunknak egy-egy dicsérő szót, hogy ebben a nagyon fontos, az európai békét megmentő akcióban a kulcsszerepet a belga miniszterelnök játszotta. A belga! Hősiesen küzdött! Jutott-e valaha Önöknek eszükbe az, hogy egyszerre azt a két szót, hogy belga és hősies, egy mondatban fogják említeni? De én ezt láttam a saját szemeimmel.

Lázár János: Így dicsérjen meg téged Orbán Viktor.

Ezt a szegény belga miniszterelnököt tüzes vasakkal szurkálták, fogókkal tépkedték a húsát egy egész napon, de lehet, hogy korábban heteken keresztül. Szakemberek, mert ők németek voltak, nem vicceltek. És ez az ember állta, bírta, és kitartott. Ha nem tartott volna ki, ma nagy bajban lennénk. Úgyhogy dicsőség a belgák miniszterelnökének!

Lázár János: Oké, Öné a szó.

Tordai Henrietta: Köszönöm szépen! Tisztelt Miniszterelnök úr, tisztelt Miniszter úr! Tordai Henrietta vagyok, Szentesről érkeztem. Két része lenne a kérdésemnek. Az első a béke, amelyre mindannyian olyannyira vágyunk, amiért Önök küzdenek, és mi is, magyarok, mindenki jó szívvel, erővel, kitartással. Lesz-e még európai biztonság? Lesz-e még európai béke a szó legjobb, legnemesebb értelmében? Illetve Magyarország számíthat-e majd Amerika segítségére, támogatására, mellé állására, akár egy biztonság megteremtése után, a háború után, vagy pedig leginkább csak önmagunkra számíthatunk? A második kérdésem pedig, illetve nem is kérdésem, inkább kérésem Miniszter úrhoz szólna. Szentesi képviselőként, amikor Ön zavaros vizekről beszélt a köszöntőben, nagyon is átéreztem, és átéreztük itt mindnyájan, hiszen vagyunk, sokan vagyunk, akiknek nemcsak álmai, víziói vannak Szentesen, hanem konkrét céljai, elképzelései és tervei, még akkor is, ha ezek a zavaros vizek, illetve ezeknek a hullámai…

Lázár János: Csak nem én állok az útjukban? Maga is ezt akarja mondani, hogy én vagyok az útjukban? Jó, megnyugodtam. 

Tordai Henrietta: Nem… Ha a zavaros vizek hullámai még sokszor a fejünk fölé is akarnak csapni, mi küzdünk, mert van egy erős közösség, akik Önökkel együtt gondolkodnak és a településért.

Lázár János: Egy perc a kérdés, ez nagyon szép.

Tordai Henrietta: Kérem, erősítsenek meg, és erősítsék meg Szentesen nemcsak azt a közösséget, akik haladni akarnak.

Lázár János: Megerősítjük Magát, nyugodjon meg. 

Tordai Henrietta: Köszönöm szépen!

Lázár János: Mindjárt válaszolunk Szentesre is.

Mindenről…

Lázár János: Miniszterelnök úr…

Jó, de ez hat kérdés volt, minden kérdés egy perc.

Lázár János: Igen, de akkor én annyival egészítem ki, nagyon jó, ne essen szét a fórum, nyugalmat kérek mindenkitől, a válaszoló is tartsa be a szabályokat. Elnök úr, annyit tennék hozzá, hogy ott ülünk kormányülésen, voltunk Moszkvában, Washingtonban. Te az utóbbi néhány hónap eseményei alapján hiszel abban, hogy itt a következő néhány hónapban lesz béke, vagy tíz év múlva is háborúellenes gyűlésen leszünk?

Szerintem ez úgy van a nemzetközi politikában, ahogy a mi személyes életünkben van. Tehát különbség van aközött, hogy otthon, a házban béke van vagy békesség. A béke azt jelenti, hogy nem veszekszünk. A békesség az, hogy szeretünk együtt lenni. Tehát azt akarom ezzel mondani, hogy Európának nem egyszerűen békére volna szüksége, hanem békességre lenne szüksége. Hogy mindenki úgy érezze, hogy úgy, ahogy van, az jó, ezt akarja, fönn akarja tartani, és így tud együtt élni a másikkal. Persze lehet, hogy az elrendezés igazságtalan, mi erről tudnánk mesélni, de akármilyen igazságtalan is, legyen békesség. Tehát Európának békességre lenne szüksége. Ennek az esélyét nem látom jelen pillanatban. Túl sok a seb, túl mélyre szúrtak, és az ilyesmi lassan gyógyul. Béke lehet. A béke az, hogy nincs háború. Számíthatunk-e magunkon kívül bárkire? Nem! Hosszú előadást kéne tartanom arról, hogy az amerikaiak hogyan szoktak részt venni az európai béketeremtésben, és hogy az jó-e, vagy sem. Mondjuk, az első világháborúnak nem az lett volna a vége, ami, hogyha nem jönnek be az amerikaiak, hanem mi itt, Európában ezt eldöntenénk, akkor ma nem így ülnénk itt, akkor ma soknyelvű tolmácsolás mellett lenne itt háborúellenes fórum, mert meglenne a Szent István-i Magyarország. De a helyzet az, hogy a világ megváltozott, és a pénz, ami a világpolitikában a mágnes, ami felé fordulnak az országok, az ma nem Európában van, hanem Ázsiában van. Ezért az amerikaiaknak a figyelme is afelé fordul. Európára sokkal kevesebb figyelem jut, és ha azt gondolják az európaiak, hogy az amerikaiak meg fogják őket védeni, akkor nagyot tévednek. Európának képesnek kell lennie arra, hogy saját magát megvédje. A nukleáris háborút most kapcsoljuk ki, az egy külön történet, de a konvencionális fegyverek esetében, a határvillongások tekintetében, a gazdasági háborúk esetében elég erősnek kell lennie Európának ahhoz, hogy megvédje saját magát. Ma az a baj, hogy minden egyes döntéssel nem erősebbé, hanem gyengébbé tesszük magunkat. Erre a legjobb példa az, amiről most itt beszélünk: Ukrajna. Még egyszer mondom: Ukrajna nem hozzátesz Európa erejéhez, hanem elvesz belőle. Nekünk nem az ukrán hadsereget kell finanszírozni. Nekünk az Ukrajna nyugati oldalán lévő országok hadseregeit kell megerősíteni, nekünk az európai országok hadseregeit kell megerősíteni, az európai hadiipart kell megerősíteni azért, hogyha bármilyen baj van, Európa ne legyen kiszolgáltatva senkinek. Ez volna a cél. Tehát én azt javaslom általában Európának, de saját magunknak, magyaroknak is, hogy ne higgyük azt, hogy bárki a segítségünkre fog sietni. Ha éppen jó politikusaink lesznek, és jó lesz a csillagállás, akkor persze lehet, hogy majd segítségünkre sietnek. Ha igazán jók a politikusaink, akkor ezen nem vesztünk, hanem inkább nyerünk, mert jött ide már olyan segítség, amin nem nyertünk, hanem vesztettünk, de sose szabad erre építeni a jövőnket. A saját erőnkre, gazdasági, katonai erőnkre, a saját embereinknek, Magyarország polgárainak a lelkierejére kell építeni az országot, csak ez véd bennünket. Ezért erősnek kell lenni a következő évtizedben, erősnek kell lenni, és miután Európa háború felé megy, ahova mi nem megyünk vele, tehát ki kell belőle maradni, ezért nekünk békepárti kormányra van szükségünk. Van háborúpárt ma az európai politikában, háborús párt: Európai Néppártnak hívják. A három leginkább háborút akaró ember mind német: a német kancellár, a bizottság elnök asszonya és az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője.

Lázár János: Ez nekünk, magyaroknak az elmúlt száz évben nem sok jót jelentett.

Ez a helyzet. Meg az egész Európai Uniót arra találtuk ki, hogy Európát ne három német vezesse, zárójel bezárva, de most éppen ebben vagyunk, de ez a háborús párt. Tehát Európában van egy csoport, amelyik háborút akar. Az Európai Néppárt van a középpontjában. A Magyarországon Tiszának nevezett párt ennek a háborús pártnak a tagja. Tehát ma az európai háborús párt magyarországi képviselőjét Tiszának hívják. És van békepárt is Európában, ezek a Patrióták. És a Patriótáknak a békepárt magyarországi képviselőjét pedig úgy hívják, hogy Fidesz–KDNP. 2026 az utolsó választás az európai háború előtt. A békére kell szavaznunk! Ha nem békepárti kormányunk lesz 2026-ban, 2029/30-ban mindannyian, közösen rá fogunk faragni. Most kell ezt a kérdést eldönteni: háború vagy béke?

Lázár János: Köszönjük a választ! Henrietta, ha megengedi, a szentesiekhez is egy jó mondat. Mindenekelőtt szeretném mindannyiunk nevében, minden fideszes nevében megköszönni Farkas Sándor országgyűlési képviselő 25 éves városépítő munkáját, és ha a szentesiek helyette egy jó fideszes jelöltre szavaznak, akkor számíthatnak arra, hogy ez az együttműködés nem szakad meg. Lógunk egy sportcsarnokkal. Jól választanak – sportcsarnokot kapnak. Ez már csak ilyen műfaj. Tőlünk jobbra, tőlünk jobbra. Kérdező!

Farkas János: Jó napot kívánok, Miniszterelnök úr! Jó napot kívánok, Miniszter úr! Farkas János vagyok Magyarcsanádról. Egy kérdést szeretnék feltenni. A gazdasági nehézségek a háború vagy esetleg az Európai Unió intézkedéseinek a következményei? És ha ez számszerűsíthető, a magyar embereknek mennyi kárt okoztak ezek az uniós szankciók?

Köszönjük!

Lázár János: Mitől van a baj? Ugye, mi is arról beszélünk, hogy gazdasági nehézségek vannak. Szeretnék érteni az emberek, nyilván a kérdező is, hogy most ez a háború, szankció, mi magunk csináljuk, vagy mi a helyzet?

Ha azt csinálták volna 2022 február-március-áprilisban az európai vezetők, amit mi javasoltunk, akkor ma az európai gazdaság sokkal-sokkal-sokkal jobb állapotban lenne, és a magyaroknak egyetlen fillérjébe sem került volna a háború. De a brüsszeliek nem ezt az utat választották. Nagy vita volt. Majd esetleg a legutóbbiról is mondok néhány szót, hogy ott mit kellett mondanom. Nagy vita volt akkor is erről. Világos volt, hogy két különböző úton lehet elindulni, útelágazáshoz érkeztünk: vagy erre, vagy arra. És ők a szankciók útját választották. Az én javaslatom az volt, hogy nem kell szankciókat bevezetni, hanem azonnal tárgyalni kell mind a két háborúzó féllel. Nem az egyikkel, és mögé állni, hanem mind a kettővel, és lehetőleg le kell nyugtatni az egészet. Ők úgy döntöttek, hogy nem, emlékszem, a biztos asszony azt mondta, hogy az orosz gazdaságot taccsra vágjuk. Így csinált: (mutatja: kezével elvágja a nyakát) az orosz gazdaságot. Ehhez képest szankciókat vezettek be, és itt állunk. A szankciók okozzák a bajt, mert a szankciók hozták az energiaáremelést. Ha nem lennének európai szankciók, nem lennének égben az energiaárak. Európában ma három, három és félszer többet fizetnek az emberek és a vállalkozások is az energiáért, mint Amerikában vagy a másik vetélytársnál, Kínában. Hogy’ lehet így versenyezni? Sehogy nem lehet versenyezni. Persze hogy agyonvernek bennünket. Európának a részesedése a világgazdaságból folyamatosan csökken, az amerikaiak megtartják, kicsit emelik, a kínaiak meg emelkednek, mi pedig lefele megyünk. Ne legyen félreértés: az Európai Unióhoz tartozás ma nem energiát ad Magyarországnak, hanem energiát vesz el tőlünk. Az Európai Unió csak arra vállalkozik ma, hogy ezt a történelmi hanyatlást valahogy elviselhetővé tegye. Nincs arra gondolat, elképzelés, program, hogy hanyatlásból hogyan menjünk át stabilizálásba és emelkedésbe. Ilyen program nincs! És ezt mind a szankciók okozták. Nehéz lefordítani forintra. Én úgy számolok euróban, hogy 20 milliárd euró fölött van az a veszteség, amit a magyar gazdaság az elmúlt négy év háborúja miatt és az ahhoz kötődő szankciók miatt elvesztett. Óriási összeg!

Lázár János: És ez vitt az inflációhoz is, ne felejtsük el. Mi, magyarok megtanulhattuk az elmúlt száz évben, hogy minden háborúnak az a következménye, hogy elértéktelenedik a pénz.

Igen. Ha ez a 20 milliárd eurónk meglenne, akkor akkora hidat építhetnénk, ami Szentestől Budapestig tart

Lázár János: Tessék! A 2025-ös esztendőben, ha itt lenne Nagy Marci, akkor elmondaná, hogy az infláció megfékezése volt a legfontosabb és legnehezebb feladat, ami az energiaár-emelkedések miatt következett be. Ezt talán még a kérdezőnek érdemes válaszolnunk. Tőlünk balra kérdés.

Dénes Hajnalka: Jó napot kívánok! Dénes Hajnalka vagyok, és Miniszterelnök úrtól szeretnék kérdezni…

Lázár János: Milyen kár…!

Dénes Hajnalka: …vagy legelőször is szólni hozzá, hogy először is szeretnék gratulálni a miniszterelnök úrnak, mert nagyot küzdött értünk Brüsszelben. A kérdésem pedig az lenne, vagy azt szeretném kérdezni, hogy a szerdai-csütörtöki brüsszeli tárgyalások fényében hogy’ látja Ön, az eszkaláció tekintetében történt-e valami változás? Javult-e a helyzet, vagy romlott?

Lázár János: Köszönjük a kérdést.

Először is köszönöm az együttérző szavakat, de bevallom őszintén, én szeretem, ha bedobnak a mélyvízbe. Az milyen lehangoló, hogy a Balatonba menni kell egy kilométert, hogy az ember végre veszélybe kerüljön. A mélyvíz, az valami! Ezek a helyzetek inkább inspirálnak engem, hiszen, ha olyan kihívás van előtted, amit más is meg tud oldani, akkor oldja meg más. Az ember azokat szereti, ahol őrá van szükség. Ezért a küzdelem meg a feszültség nem megrettent bennünket, meg hátraléptet, meg lefojt, hanem azt mondjuk, hogy végre, hát akkor nézzük, hányadán is állunk. Ezért fontos, hogy tudjunk győzni, mindig-mindig tudjunk győzni. Na, most a veszélyt, a közvetlen háborús veszélyt elhárítottuk, de a háborús veszély ma nagyobb, mint a brüsszeli csúcs előtt volt. Tehát nehogy véletlenül megnyugodjanak. Miért nagyobb? Azért nagyobb, mert bár a befagyasztott orosz vagyont nem lopták el, vagy nem kobozták el, de úgy döntöttek, hogy adnak egy hadikölcsönt. Ez 90 milliárd euró ebben a pillanatban. Most ezt a hadikölcsönt Ukrajnának adják, az azt jelenti, hogy majd Ukrajna vissza fogja fizetni. Na, úgy nyerjen a Tisza választást Magyarországon, ahogy az ukránok visszafizetik a kölcsönt – nagyjából ezt tudom mondani.

Lázár János: Nem jöttünk hiába, nem jöttünk hiába.

Tehát Ukrajnának kölcsönt kell adnunk. De van egy másik probléma, nemcsak az, hogy ők nem fizetik vissza, hanem hogy nekünk nincs pénzünk. Tehát mit kell tennünk? Nekünk is kölcsönt kell fölvennünk. Úgy adunk hadikölcsönt Ukrajnának, hogy miután nincs pénzünk, ezért föl kell venni a bankoktól, a hitelezőktől kölcsönt, és a fölvett kölcsönt el kell küldeni Ukrajnába. Amikor pedig kiderül, hogy az ukránok nem tudnak fizetni, akkor helyettük azt, amit nekik adtunk, azt szépen be kell fizetni Londonban a bankároknak, ez a helyzet. 90 milliárdot, kamatostól. Így állunk. Tehát mi következik ebből? Kik akartak eddig háborút? Háborút akart néhány európai politikus, akik azt gondolják, hogy egy nukleáris fegyverrel rendelkező országot le lehet győzni egy konvencionális háborúban. Sok sikert ehhez is! Inkább a saját unokáikkal és ne a mienkkel szórakozzanak! Ilyen kockázatot azért mi nem vállalunk. Háborút mindig azok akarnak vagy valamilyen fegyveres eseményt, akik fegyvert gyártanak. Ezek a fegyvergyárosok. És most megjelent egy harmadik csoport. Hát hogy’ lehet visszaszerezni az Ukrajnának adott kölcsönt? Mert vissza lehet, ha legyőzzük Oroszországot egy háborúban, és miután legyőztük, utána jóvátételre kötelezzük. Ezért most már a bankárok is azt akarják, hogy folytassátok, mert egyébként hogy’ jutunk a pénzünkhöz? Tehát a pénzüket úgy tudják visszakapni, ha Oroszországot katonailag legyőzik. Így áll ez össze. Mindenkit emlékeztetek, a tanulmányaira emlékeztetek. Első világháború. Lelövik a trónörököst Szarajevóban. Zűrzavar. Európai polgárok, gondolom, Szegeden is ülnek a kávéházban. Beszélgetnek: ó, ebből még nagy baj lehet! Hát persze, nagy baj lehet, de csak nem olyan bolondok az európai vezetők, hogy belevigyenek bennünket egy háborúba?! Fölhörpintik a kávét, hazamennek, hát csak nem olyan bolondok! Egy hónap múlva benne állunk a háborúban. Blitzkrieg van, majd ősszel hazajönnek. És nemcsak, hogy nem jöttek haza, sose jöttek haza! És nemcsak, hogy ők nem jöttek haza, hanem az ország kétharmada elment. Szóval azt akarom mindenkinek mondani, hogy ne bízzanak abban, hogy az európai politikusok elég józanok ahhoz, hogy ne vigyenek bele bennünket egy háborúba. Nem józanok ehhez. Egyetlen dologban lehet bízni, az európai emberekben, abban lehet bízni. Önökben lehet bízni Szegeden meg Magyarországon meg Szlovákiában meg Horvátországban, Olaszországban, Németországban, az emberekben kell bíznunk, akik hasonló gyűléseket fognak tartani. Ne tévedjünk, most még csak Magyarországon van ilyen, nem kell fél év, Németországban is lesznek nagy háborúellenes gyűlések meg Franciaországban is. És abban kell bíznunk, hogy a nép alulról kikényszeríti a békét. Csak ebben bízhatunk!

Lázár János: Köszönjük a választ! Még mielőtt tovább mennénk, a Lázár-infók átlaghossza 3 óra 20 perc volt. Két lehetőség van, vagy 3:40-ig maradunk, mármint 3 óra 40 perc időtartamig, vagy pedig megpróbálom majd a válaszadót szankcionálni, hogy…

Igen-igen.

Lázár János: …rövidítsen egy kicsit a válaszon. Feszesebb válaszok, kicsit összeszedettebben, Elnök úr!

Próbálok.

Lázár János: Itt most én vagyok a főnök.

Mondom, hogy otthon vagyok.

Lázár János: Mindent leverek, ami a kormányülésen megesett az idén. Tessék, középről kérdés.

Lasovszky Matild: Lasovszky Matild vagyok Szegedről. Röviddel ezelőtt a miniszterelnök úr említette, hogy minden ciklusban átadunk egy hidat. Kérdésem most már a Lázár miniszterelnök úrhoz vagy miniszterhez…

Lázár János: Nagy bajba kerülök…

Lasovszky Matild: Kollapszus! Hány ciklust kell még a szegedieknek várni, hogy az a bizonyos harmadik híd megépüljön? Sok ígéretet láttunk már, nincs még vége.

Lázár János: Ez így van. Két válaszunk is van. Az egyiket majd a miniszterelnök mondja, hogy Szegednek milyen szerepe van a kormányzati elképzelésekben, hiszen ahogy jöttetek ide, láthattátok, az autópálya mellett egy 330 hektáros gyár épül ezekben a percekben is. Én röviden a hídra válaszolnék. Többször jártunk mind a ketten Botka László polgármester úrnál, a tervezés folyik, a kiviteli tervek most készülnek el, a telkek kisajátítása megkezdődik, még egy fél ciklusra mindenképpen szükség lesz a megkezdéshez, de meg fogjuk építeni, ez egy stratégiai jelentőségű híd. Mindennel kész vagyunk, ami a nyomvonalakat és a terveket illeti, a kisajátításokat meg fogjuk kezdeni 2026-ban, és el tudjuk kezdeni a híd építését. Szegednek jár a híd. Elnök úr: Szegedről.

Nem vagyok szegedi, ezért óvatosan beszélek én erről, majd a szegediek eldöntik, hogy mit akarnak, nem hiszem, hogy én abba belebeszélhetnék, arról talán, hogy mi legyen az országgal, és ahhoz miben kérem a szegediek segítségét. De ha már János itt provokál, hogy utána rögtön megfeddjen, hogy túllépem az időt a nehéz kérdésre adott hosszú válasz miatt, azért azon érdemes gondolkodni nemzeti nézőpontból, hogy volna-e Szegednek küldetése? Azon kívül, hogy a szegediek jól érezzék magukat itt, Szegeden, ami biztos: az első szempont. És azt kell mondanom, hogy van néhány városa Magyarországnak, amelynek van nemzeti küldetése a történelmünk miatt. Ezek azok a nagyvárosok, amelyek közel vannak az országhatárhoz. És van olyan város, amely ezt a nemzeti küldetést teljesítette, és van, amelyik még ezután fogja. Ha például Önök ránéznek Debrecenre, akkor látják, hogy Debrecen egy igazi erőközpont, egy fantasztikus erőközpont, amit egyébként Kósa Lajos állított arra a pályára egy kicsit aluszékony vidéki városból, hogy egy fantasztikus, erőteljes, fejlődő város legyen. Már régen volt, nem emlékszünk rá, de polgármesterként ez az ő érdeme. És Debrecenben, nézzék meg, mi történik. Persze a fejlődéssel vita van. A langyos vízről sosincs vita. A hideg vízről van meg a forróról is, hogy jó-e. A langyosról sosincs. Debrecenben viták vannak, de megy is előre a város, az fejlődik. És azt kell mondanom, nézzék meg Győrt, amelynek a másik irányban van hasonló nemzetstratégiai és politikai szerepe. Az egy erőközpont. Most az én fölfogásomban Pécsnek is és Szegednek is, túl azon, hogy szép városok, remek városok, kiváló egyetem, fantasztikus, csomó jó dolgot tudok mondani, és talán az élet is összehasonlítva az ország más részeivel biztosabb és kényelmesebb, de ez a két nagyvárosunk az, amelyik még nem teljesítette be a történeti küldetését. Még nem az az erőközpont, amely magához tudja vonni határtól függetlenül az embereket, az energiát, az üzleti lehetőséget, és ki tudjon sugározni energiát. Ha megnézik a legközelebb eső román nagyvárost, és összevetik Szegeddel, Temesvárra gondolok, ami lehet, hogy kevésbé kényelmes életet ad, de nézzék meg azt az életerőt. És ugyanígy, hogyha Pécsről lenéznek délre, Zágráb, Eszék, tehát én azt akarom csak mondani, hogy ezeknek a déli városainknak, amelyeknek biztos megvan a saját bajuk, aminek elsőbbséget is kell adni, hogyha orvoslásról van szó, de a legfontosabb az én nézőpontomból, hogyha egy nagy, erős Magyarországot építünk, akkor ezek az erőközpontok a küldetésüket teljesítsék be. Legyenek még erősebbek, még gazdagabbak, még fejlettebbek, legyen technológiájuk, üzlet, tőke, és egy hatalmas energiát sugározzanak ki, amellyel vissza tudják integrálni a határok érintése nélkül mindazt, amit egyébként ezer éven keresztül az elődeink fölépítettek. Ez egy küldetés. És itt szerintem egy híd lehet, hogy kevés lesz.

Lázár János: Köszönjük! Csakhogy milyen is a magyarországi ellenzéki vezetésű városok sorsa? Szegeden a kormány és a város együttműködésének eredményeképpen 10 ezer új munkahelyet hozunk létre. 330 hektáron 10 ezer új munkahely egy ilyen megyében és egy ilyen városban. És ha már híd, a régi híd felújítására egyébként tavaly, külön, a kormány dedikáltan az új híd előkészítéséig, illetve megvalósulásáig egy felújítási forrást biztosított. Ilyen rossz ellenzéki városvezetésnek lenni Magyarországon ma 2025-ben. Kérdés jobbról.

Zsolt: Jó napot kívánok! Orbánhoz és Tuzsonhoz lenne néhány rövid kérdésem. Az első, hogy miért hazudtok a gyermekekről? Az igazságügyi miniszter jelentésére gondolok. A második kérdés, hogy miért nem véditek meg a gyerekeket? A harmadik kérdés…

Lázár János: Adjuk meg egymásnak a tiszteletet. Kicsit több türelmet kérek mindenkitől, nyugalom, nyugalom! A kérdezőt illeti a szó. Ha valakinek akarok, majd szót adok, most a kérdezőnél a szó. Kérlek, add meg te is a tiszteletet mindenkinek.

Zsolt: Megadom. Teljesen. A harmadik kérdés, hogy ki az a fontos ember, akinek a mocskosságait fedezitek? A negyedik kérdés, hogy miért loptátok el a gyerekeink jövőjét? Várom a válaszokat!

Lázár János: Köszönjük a kérdéseket! Köszönjük a kérdéseket! Nyugalmat mindenkitől! Igazi Lázár-infós hangulat kezd lenni. Ez az! Nos, gyermekvédelem a kérdés, illetve az azzal kapcsolatos történések. Türelmet kérünk mindenkitől.

Van a gyermekek rovására elkövetett bűncselekmények kérdésköre. Én csak egy számpárt akarok Önökkel megosztani. Pedofil bűncselekmények miatt 2010 előtt 80 ember volt börtönben, ma több mint 700! Akkor ki védi a gyerekeket?

Lázár János: Tehát mi vagyunk azok, akik megvédjük a gyerekeket.

Mi védjük a gyerekeket!

Lázár János: Vajon mi volt az oka annak, hogy 2010 előtt a pedofilokat nem üldözték, és nem csukták börtönbe? Azonban nem ezen a gyűlésen kell föltenni ezt a kérdést, hanem egy másikon, délután. 600 pedofil rohad a szegedi börtönben is.

Most nézzük a gyerekek rovására elkövetett egyéb bűncselekményeket. Az elmúlt tizenöt évben több száz feljelentést tettünk ilyen bűncselekmények miatt. Én azt sosem tudom megígérni, hogy ebben az országban mindig mindenki jól fog viselkedni. Még azt sem tudom megígérni, hogy mindig, minden pillanatban minden állami intézmény jól fog működni. Én egy dolgot tudok megígérni, hogyha bárhol megsértik a jogszabályokat, akár gyerekek, akár felnőtt magyar emberek kárára valamit elkövetnek, azokat fülön fogjuk fogni, és meg fogjuk büntetni. Ezt vállaltam, és az elromlott intézményeket meg ki fogjuk javítani. Van itt még egy speciális helyzet, ezek a javító-nevelő intézetek, az utóbbi napokban mintha erről lenne vita. Most azokról a gyerekekről beszélünk, akiknek félrecsúszott az életük. És minden félrecsúszott gyerekélet megérinti az embert. Itt olyan félrecsúszott gyermekéletekről van szó, akik bűncselekményeket követtek el, zárójelben: emberöléssel bezárólag. Tehát ezek bűnözők, akik fogva vannak tartva, csak nem a börtönben vannak, hanem egy javító-nevelő intézetben vannak. Zárójel: persze annak a fiatalnak még inkább félrecsúszott az élete, akit megöltek, vagy megerőszakoltak, csak hogy… És azt látom, hogy róluk meg az ő szüleikről valamiért nincsen szó. Tehát ezek a fiatalkorú gyerekek bűncselekményeket követtek el. Az a kérdés, hogy mit kezdjünk velük. És eddig az volt a fölfogás, ez most már lassan harminc éve így van, hogy ezeket a fiatalkorú bűnelkövetőket – 14 és 18 év közöttiekről beszélünk – egy speciális javító-nevelő intézetben tartsuk. A 12 év alattiak egy egyszerűbb eset. 14-18. És úgy látom, hogy ez rosszul működik. Ezen változtatni kell. Tehát úgy látom, hogyha nem rendeljük a javító-nevelő intézeteket a büntetés-végrehajtás alá, és a dolgot nem rendőri logikában kezeljük, akkor abból mindig, újra és újra baj lesz. Tehát rendet kell tenni, ezért ezeket az intézeteket be kell rendelni oda, ahova valók: a büntetés-végrehajtás alá.

Lázár János: Mielőtt továbblépünk a következő kérdésre, hadd mondjak még egy dolgot, mert az utolsó kérdésre is szeretnénk reflektálni, ki ad itt esélyt és lehetőséget a gyerekeknek. Az Európai Bizottság készített egy fölmérést, az Neked úgyis a Biblia, nyugalmat kérek, nyugalmat kérek a pulpitusnál és a kérdéseknél is, a kérdezőnek mondom, az Európai Bizottság jelentése Neked úgyis egy Biblia, érdemes azt forgatnod. Az Európai Bizottság készített egy jelentést, hogy mekkora a gyermekszegénység 2010-ben Magyarországon. És készített egy újabb jelentést 2023-ban, hogy hány gyerek van szegénységnek kitéve. Fölszámoltuk a gyermekszegénységet 13 év alatt Magyarországon, és ezt mi, fideszesek csináltuk, mert mi minden gyereknek esélyt és lehetőséget biztosítunk, függetlenül attól, hogy hova születik. Ebben az országban minden cigány gyerek boldogulni fog, amíg mi kormányzunk, és minden szegény gyerek lehetőséget kap arra, hogy megtalálja helyét az életben. Ez különböztet meg bennünket Tőletek, aki kérdeztél. Kérdés balról!

Szép Kinga: Szép Kinga vagyok Miskolcról, Csöbör Kati aktivistája, úgyhogy „hajrá, Kati, hajrá, Miskolc!”

Lázár János: Köszönjük.

Szép Kinga: Én egy olyan problémára hívnám fel a figyelmet, hogy a digitális térben, ahol harcolunk, most nem ellenfeleink vannak, hanem ellenségeink. És példát is tudok mondani, ők felső utasításra kapják a parancsot, hogy menjenek oda jobboldali posztokra és influenszerek posztjaira, kommentjeire, és legalább 500 jelentést tegyenek rájuk, mert akkor vagy korlátozódik, vagy törlik az oldalt.

Ez így van!

Szép Kinga: Tehát ez sportszerűtlen magatartás, és én segítséget szeretnék kérni, hogy mit csináljunk? Eddig én azt csináltam, hogy harcba szálltam az ilyenekkel, mint az előző felszólaló. Ennek az lett az eredménye, hogy most például két csoportom van, nem is mondom a nevét, mert itt vannak ellenségeink, úgy látom.

Lázár János: Az a jó, ha mindenki itt van, mindenki a mi gyűlésünkre jár, mert a többi nem érdekes.

Szép Kinga: Igen! Most éppen egy hónapos eltiltásomat töltöm, és nem tudom kezelni a csoportjaimat, így a maradék szabadidőmben azt csinálom, hogy tiltom az összes tiszást.

Lázár János: És a Lázár-infó DPK-ba is lépjél be mindenképpen, ha van időd.

Szép Kinga: Mindenhol ott vagyok, persze, de nem tudok például kommentelni…

Ez így van.

Szép Kinga: Viszont helyette tiltom az összes tiszást, és már nem szállok velük harcba. Mit tegyünk még?

Lázár János: Elnök úr, mi a válasz erre?

A digitális polgári köröknek a gondolatát az hozta fölszínre, hogy ilyen bajoktól szenvedtünk. És azt láttam, hogy az ellenfél szervezetten megtámadja azokat, akik nemzeti, polgári vagy keresztény érzelmű emberek, és nem az epeömlés nevű műfajt űzik a digitális térben. És azt gondoltam, hogy ez így nincs jól, meg kéne védeni magunkat, nem? És ha nem tudjuk magunkat egyes-egyenként megvédeni, akkor meg kéne magunkat védeni együtt. És a digitális polgári körök egy fantasztikus lehetőség, hogy együtt védjük meg magunkat. Én nem mondom, hogy támadjuk meg őket, majd a kampány vége fele, mindennek eljön az ideje. Most azt mondom, hogy védekezzünk. Tehát ha megtámadnak bennünket, tessék odamenni, ha ránk küldenek 500 embert, aki kommentel, küldjünk rájuk ezret, és ha ezret küldenek, küldjünk kétezret. Muszáj kiállnunk egymás mellett a digitális térben is. Ez erő! Itt nem lehet arra hagyatkozni, hogy majd belátják, elszégyellik magukat, megjavulnak. Azt hiszem, ha elolvas két ilyen kommentet, látja, ezen már túl vannak. Itt az erő számít: meg kell védeni magunkat. Persze, miután mi hiszünk a szeretet és összefogás erejében, ezért nekünk jól kell megvédeni egymást, tehát jó stílusban kell harcolni, de védekezni kell határozottan és erősen, és vissza kell verni minden támadást. És ha János ad még nekem egy 30 másodpercet, a digitális polgári körök melletti másik gondolatom pedig az volt, hogy miért fogadjuk el természetesnek azt, hogy a digitális térben csak ronda, rémes, undok dolgok történnek? Miért fogadjuk ezt el? Ha hagyjuk, hogy a ballibek menjenek föl, hát az olyan lesz, mint amilyen ők. Hát pont olyanok! Ha ezeket a kommenteket elolvassák, az egy tablókép, az nem egy-egy ember véleménye, az egy tablókép. Így néznek ki. Tehát azt akarom mondani, én szolgálom őket is, mert a magyar miniszterelnöknek mindenkit szolgálni kell, és velünk azok is jól járnak, akik nem ránk szavaztak, de azért azt szabad mondani – nem? –, hogyha ránézünk, hát az a világ így néz ki. Arc nélküli vélemények, durvaságok, bántó, borzalmas… De ha nem megyünk mi is föl a digitális térbe, akkor az egész digitális tér ilyen lesz. Ezért muszáj fölmenni és azt mondani, hogy ez egy eszköz. Lehet ilyen is, de ha mi ott vagyunk, akik más természetű, habitusú emberek vagyunk, akkor az egész digitális tér meg fog változni. Akkor az undokság visszaszorul, a csúnyaság visszább szorul, és a büszkeség meg az öröm meg az együttlét meg a kapcsolat meg minden, ami jó dolog a világban, az meg tud jelenni a digitális térben. Ki mondta, hogy csak pornófilmet lehet nézni a digitális térben? Vannak szerelmes filmek is, azokat is meg lehet nézni.

Lázár János: Köszönjük, Elnök úr! Kérdés középről, parancsolj, kérlek!

Malik László: Köszönöm szépen a szót! Jó napot kívánok! Malik László vagyok, és én is Csongrádról érkeztem. Sajnos elvették a kenyeremet, a Csongrádot Tiszazuggal összekötő vágyott és állandó híddal kapcsolatban, így muszáj lesz mást kérdeznem. Látható Európában az, hogy sokaknak nem a béke, hanem a háború a gondolkodásmódjuknak a zsinórmértéke. Ebből indulnak ki, ezt támogatják, és ezt gerjesztik. Őket vajon mi motiválja, és lehet-e esetleg valami mesterterv a háttérben? És ha már itt állok a mikrofon mögött, elnézést, áldott és békés karácsonyt szeretnék kívánni mindenkinek!

Lázár János: Köszönjük, és Neked is kívánjuk ezt. Ha megengeded, Elnök úr, akkor kiegészíteném annyival a kérdést, ami a Lázár-infók nagy tanulsága és nagy tapasztalata. Te és mi mindannyian elmondjuk, hogy a szövetségeseink az Európai Unióban, az Európai Tanácsban ülő miniszterelnökök most azzal, hogy hitelt adnak, a háború felé viszik ezeket az országokat. Azt meg akarják érteni az emberek, és erre is tudni kell válaszolnunk, hogy miért érdekük nekik egy háború? Mit akarnak ők elérni azzal, hogy pénzt tesznek bele, fönntartják, öntik rá az olajat, és nem lefelé csavarják a konfliktust, hanem inkább erősítik? Mi a cél, mi a motiváció? Te ott ülsz közöttük, látod őket, beszélsz velük, barátaid, ismerőseid, marhára szeretnek téged. És mondj nekünk arról is valamit, hogy szerinted mi a dolog mögötti része? Mindig szeretsz a dolgok mögé nézni, mi az, amit ott látsz? Mi a motiváció ebben?

Egy szerencsétlen csillagállás alatt vagyunk, mert nem arról van szó, hogy van valahol egy mesterterv, és ül valahol egy gonosz alak, és akkor az ott szövi a szálakat, és akkor úgy intézi a dolgokat, hogy pusztulás és háború legyen, tehát nem ez történik. Hanem az történik, hogy van egy katonai konfliktus, és mindenki elkezdte keresni, hogy ez milyen lehetőséget tartogat a számára. És különböző országoknak ez különböző lehetőséget tartogat. Ezért sokan akarnak háborút, de nem mind ugyanabból az okból. Hogy mondjak egy velünk nagyon baráti országot, az időközi összezörrenések ellenére is történelmi baráti országot, ők mindig úgy gondolkodnak, hogy van egy háború, amiben benne van Oroszország, azt arra kell használni, hogy Oroszországot a lehető legjobban gyengítsék meg, mert abban a tudatban élnek, hogy előbb-utóbb majd Oroszország fenyegetést jelent rájuk. Tehát ugyan ők nem robbantottak ki háborút, de úgy gondolják, hogyha Oroszország legyengül ebben a háborúban, az jó. Akkor vannak olyan országok, kicsik, ugyanannak a fertályán Európának, akik meg azt gondolják, hogy az oroszok állandó és közvetlen fenyegetést jelentenek, hiszen az ő országaik korábban a Szovjetunióhoz tartoztak, és azokat esetleg vissza akarják oda vinni. Aztán vannak, ugye, a nagy európai tradíciók. Azért Oroszországot támadta meg már, mondjuk, Napóleon, nem? Meg Hitler! Nekik nem ment, majd most Kaja Kallasnak sikerül! Nyilván ez a gondolat. És általában azt kell mondjam, hogy ha elmennek a szentpétervári vagy moszkvai múzeumokba, akkor azt fogják látni, hogy nem az orosz festmények vannak Párizsban meg Berlinben a múzeumokban, hanem az Európából elvitt hadizsákmányok vannak ott.

Lázár János: Magyar is.

Magyar is. Tehát kötözködni az oroszokkal, beleugrani egy háborúba, megtámadni őket, én ettől mindenkit óva intenék. Horthy se akart háborút az oroszokkal. Ha a németek nem toltak volna bele bennünket, nem mentünk volna a Don-kanyarba, ahol az én nagyapám is, meg gondolom, még jó néhányan megfordultak. Én csak azt akarom Önöknek mondani, hogy különböző országcsoportok különböző okokból vannak a háború mellett. Most már, mint említettem, pénzügyi ok is van, hát ott van a pénzük. Odatették a pénzüket, amiket Ukrajna nem tud visszafizetni. Akkor hogy’ lesz az? Hát egész Európát megetették! Tehát, János, ha szabad ezt mondanom, Jánosnak kalapemelés, Lázár-infók Nyugat-Európában nincsenek!

Lázár János: Megyek szívesen, ha van rá igény.

Ez egy magyar műfaj. Tehát az, hogy felelős emberek kiálljanak, és azt mondják, hogy tessék, akkor kérdezzenek. Mert akkor olyanokat kérdeznének, hogy’ került ide ez a néhány millió migráns, mikor mi ezt nem akartuk? Meg azt kérdeznék, hogy hogy’ kerültünk a háború szélére, meg ki engedte meg, hogy ti pénzt küldjetek Ukrajnába? Azt akarom mondani, hogy az európai vezetők megetették a saját polgáraikat azzal, hogy ez egy olyan háború, ami nektek egyetlen filléretekbe se fog kerülni, mert majd az orosz vagyont lefoglaljuk, és abból ki fogunk fizetni mindent, meg legyőzzük az oroszokat, és lesz jóvátétel. Ezzel etették őket. Most ugrik a majom a vízbe, ez történt most a hétvégén Brüsszelben, amikor kiderült, hogy ez nincs, és bele kell nyúlni a spanyol adófizetőnek meg a németnek meg a portugálnak a zsebébe, és ki kell fizetni a háború árát. Most jön az ébredés. És a nyugati vezetők futnak a pénzük után, mert amikor kiderül, teljes valójában, szélesvásznúan megjelenik mindez, meg fogják kérdezni, hogy de hát hogy’ mertétek ezt? Úgy, mint ahogy a migráció miatt már mindenkit letakarítottak a német politikából a németek, aki felelősséget viselt a migrációért. Eljön ez a pillanat. És hát nem siettetik ezt a pillanatot az európai vezetők, ez talán érthető.

Lázár János: Köszönjük a választ. Kérdés jobbról, tőlünk jobbról.

Kiss Ádám: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kiss Ádám vagyok, a szomszédos Makóról érkeztem, és a sok komoly kérdés után egy kimondottan komoly kérdést szeretnék elnök úrnak feltenni. Úgy hírlik, hogy elnök úr jó szakács hírében áll. Szeretném kérdezni, hogy mi az az étel, ami mindenféleképpen ott lesz az ünnepi asztalon. Húsvétkor tudjuk nagyon jól, hogy a sonkát hogy készíti. Kíváncsiak vagyunk, hogy hogy’ készíti a karácsonyi ételt. Köszönöm szépen!

Lázár János: A kérdező Ádám is szeret enni ezek szerint. Szóval hogy’ készülsz karácsonyra, az a kérdés most már.

Valóban vannak komoly dolgok, amiket nem lehet másra hagyni. Hadikölcsön, ilyenek, a sonka meg a disznó, azt el kell intézni, de karácsonykor nem szoktam én főzni, én karácsonykor az asztal másik oldalán vagyok, én várok. Meg karácsonykor hal van, halászlé meg rácponty, és az nem az én műfajom, várom, hogy a feleségem megetessen. Ez az én karácsonyi taktikám.

Lázár János: Kérdés középről, kérdés középről. Maximum egy perc a kérdés, maximum egy perc a válasz, még néhány kérdésre lehetőséget biztosítunk. Parancsolj!

Klépics László: Domaszékről Klépics László. Megkérdezném, illetve a miniszterelnök úr mondta, gyakran emlegeti, hogy Magyarország a béke pártján áll. Na, most, amikor Brüsszelben van az EU-csúcsokon, ez egy kisebbségi és kellemetlen szituáció. Lehetne-e tulajdonképpen, vagy vannak olyan politikai nézetek is, amik esetleg majd a jövőben kedveznek minekünk, és csak nem merik ezt nyilvánosan kinyilvánítani, megmondani?

Lázár János: Annyit tennék még hozzá, hogy mennyire érzed magad egyedül, amikor ott ülsz huszon-valahány másik miniszterelnökkel, vagy mennyire volt ez kellemetlen, hogy az európai sajtó megpróbál kitolni, vannak magyar semmirevaló sajtóorgánumok, akik elszigetelődéssel illetnek. Tehát, ugye, ez egy olyan terem, ahol nincs bent senki más, ezt kevesen tudják, de nincsenek benne munkatársak, nincsenek benn serpák, senki más. Te ülsz ott egyedül, másik huszon-egynéhány miniszterelnökkel. Mennyire érzed magad egyedül valójában, és mennyire érzed magad kitaszítottnak vagy kilököttnek?

Van az a székely történet, ahol a fiú berohan az apjához, és azt mondja, hogy: „Apám, rengetegen jönnek ellenünk, mindegyikünkre jut legalább tíz.” Mire az öreg: „hát annyi kell es.” 

Lázár János: Élvezed. 

Szóval lehet innen is nézni a világot, de ha ráunsz a góbéságra, akkor ezt komolyan kell kezelni. Pont úgy érzem magam, ahogy Önök éreznék az én helyemben. Mert valóban az egy nehezen kezelhető helyzet, ami, ugye, a bolond sofőrre vonatkozik, hogy mindenki szembejön vele az autópályán. És tényleg azt mondja egy francia meg egy német, hogy te, kedves barátom, mi mindannyian mást gondolunk erről. Miért gondolod, hogy neked igazad van? És az elején ez nehéz volt. De most már könnyű, mert a migrációs csatát megvívtam velük. Mind a 27-en azt mondták, hogy te jössz szembe az autópályán. És én kitartottam, és most a fél karjukat odaadnák, ha olyan állapotok lennének ott, mint Magyarországon migráció ügyben. Tehát most már van egy hivatkozási alapom, ami erről szól. Most röviden, mert, ugye, itt komoly parancsnoklás van, elmondom dióhéjban azt a beszédet, amit csütörtökön mondtam el a másik 26-nak. Dióhéjban a következőképpen. Kétszer tettem kísérletet arra, hogy stratégiai változást érjek el ennek a testületnek, a tanácsnak a háborús politikájában. Mind a kétszer kudarcot vallottam, valószínűleg azért, mert nem érveltem elég jól. Egyszer javasoltam nekik, hogy hajtsunk végre egy 180 fokos fordulatot, amikor Donald Trump megnyerte az amerikai elnökválasztást. Ez mindannyiunkat fölment. Változtatunk. A második, amikor találkozott az orosz elnök az amerikai elnökkel Alaszkában. Újabb lehetőség. Javasoltam nekik, változtassuk meg a stratégiánkat. Elutasították. De most én teszek még egyszer harmadjára is egy kísérletet. Arra kérem őket, fontolják meg, hajtsunk végre egy 180 fokos fordulatot, álljunk be az amerikai elnök mögé, ne csináljunk semmi mást, támogassuk az amerikai elnök békekísérleteit, és a végén érjük el a békét, mert higgyétek el, olcsóbb dolog a békét finanszírozni, mint a háborút. Erre kérlek benneteket! Ez volt az én beszédem nagyjából.

Lázár János: Köszönjük a választ! Lassan a kérdések vége felé hajózunk, balról egy kérdés tőlünk, balra egy kérdés. Parancsoljon, asszonyom.

Schriffertné Locskai Henriett: Schiffertné Locskai Henriett vagyok, a Békés vármegyei Újkígyósról, és én csatlakoznék a jobboldali szekció előző kérdéséhez. Egy kicsit így karácsony felé kérdezném, hogy Önöknek, mindkettőjüknek melyik a kedvenc karácsonyi bejglijük?

Lázár János: Az igazság az, hogy ez túl könnyű kérdés. De hogy a Lázár-infó nagyon nehéz, azt mindjárt bebizonyítom, ezért most Miniszterelnök úré a szó először. Ő válaszol először.

Én úgy szeretem, hogy először a diós, aztán a mákos, és megint a diós. Nekem ez a kedvencem.

Lázár János: Az igazság, elnök úr, hogy ilyen könnyű kérdések azért ritkán hangoztak el, mint a bejgli, csak be szeretném mutatni azt az eszközt is, amely a Lázár-infót színesebbé tette. Nem megyek a füledhez túl közel, és nem fújok oda, ne ijedj meg, de szeretném megköszönni Szabó Bálintnak, aki problémákkal küzd, de nem hagyta, hogy unatkozzak a Lázár-infókon, és köszönöm szépen, hogy bemutathattam ezt a harsonát itt mindannyiunknak, emlékeztetve a 2025-ös esztendőre mindenkit. Utolsó kérdés középről.

Mészáros Szilvia: Mészáros Szilvia vagyok Szentesről.

Lázár János: Szentesiek többségben.

Mészáros Szilvia: A tegnapi nap szomorú üzenete számomra az, hogy a V4-ekből V3-ak lettek. Ezek után mire számíthatunk? Miniszterelnök úr szerint melyik az a következő európai ország Csehország után, ahol patrióta fordulat várható? Köszönöm szépen!

Lázár János: Köszönöm szépen! Mielőtt megadom a szót Miniszterelnök úrnak, szeretném megköszönni mindenkinek a kérdéseket. Szeretném elmondani, hogy akire nem jutott hely és idő, tekintettel arra, hogy mégis adventben vagyunk, és ez nem teljesen az a Lázár-infó, ami majd lesz január 15-étől minden héten kétszer az ország minden pontján, utána pedig naponta akár többször is. Mindenkinek, aki most abba a helyzetbe került, hogy szeretett volna kérdezni, de nem tud, szeretném fölajánlani, hogy az én személyes e-mail címemre, a lazar@lazarjanos.hu-ra küldje el a kérdését, és megígérem, hogy Miniszterelnök úrral közösen a kérdésre fogunk válaszolni. Mindenkitől szeretnék elnézést kérni, aki megtisztelt bennünket, akár fideszes, akár tiszás. Örülök, hogy ők is itt vannak közöttünk. Annak, hogy kérdezni akart, ennek örülünk, de most az utolsó kérdésre adom meg Miniszterelnök úrnak a szólás jogát és lehetőségét. A lazar@lazarjanos.hu-ra várjuk a kérdéseket, és válaszolunk elnök úrral.

Tehát V4-ből V3 lett, ez jó hír, mert eddig V1 volt.

Lázár János: Ebből látszik, jól haladsz.

És igazából a három se három, hanem három és fél, mert a lengyel elnök velünk van. És, ugye, nekünk azért kell most a V3-at, V4-et újraszervezni, hogy tudjunk védekezni a brüsszeli szankciók ellen, és el tudjuk hárítani a támadásokat, amik onnan jönnek, bár ezeknek az ereje és a komolysága fogy. Szoktam ott, ahogy üldögélek körülöttük, és fenyegetnek bennünket mindenfajta szankciókkal, eszembe jutott legutóbb is, én idősebb ember vagyok, amikor egyetemre jártam, még volt olyan tantárgy, hogy munkásmozgalom története. Vannak itt sorstársak. És ott, emlékszem, egy jókedélyű tanárom mesélte azt a történetet, ami a brüsszeli szankciók kapcsán jut eszembe, hogy Lenin halála után valamikor ülést tartott a szovjet kommunista párt valamelyik testülete, és megvizsgálták, hogy Krupszkaja asszony, aki Lenin felesége volt, egyre inkább trockista elhajlóvá válik. És ezért hoztak egy határozatot, le is írták, és az van benne, hogyha Krupszkaja asszony folytatja a trockista elhajlást, akkor megvonják tőle a „Lenin özvegye” címet. Na, hát, azért kell V3, hogy kinevethessük őket, így kinevethessük őket. De zárásképpen és összesítve vagy lezárva, János, ha megengeded, én azt tudom mondani, hogy jól haladunk Európában. Én az anyósomtól – Isten nyugosztalja! – azt a komoly bölcsességet kaptam, amit ilyenkor mindig magammal viszek, és ami úgy hangzik, hogy: „Viktorkám, minden jó, ha jó a vége. Ha nem jó, akkor az még nem a vége.”

Lázár János: Hölgyeim és Uraim, kedves Barátaim! A magyarok embere: Orbán Viktor!