Orbán Viktor beszélgetése a Digitális Polgári Körök háborúellenes gyűlésén

Jó napot kívánok! Jó napot kívánok! Hajrá, magyarok!

Lázár János: Barátaim, arra kérlek benneteket, hogy foglaljátok el a helyeteket! Az igazság az, hogy a Lázár-infó kezdetén azt szoktam kérni a jelöltektől, hogy röviden mutatkozzanak be, de úgy látszik, erre ma itt nincs szükség. Ellenben néhány szabályt, ami a mai Lázár-infóra jellemző lesz, szeretnék a figyelmetekbe ajánlani. Először is, természetesen bárki bármiről bármit kérdezhet. Négy állómikrofonnal készültünk a négy szektor szélén. Aki kérdezni akar, attól azt kérem majd, hogy legyen szíves, fáradjon ki a mikrofonállványhoz. A szót én adom, és én vonom meg mindenkitől – Tőled is! Előre mondom, hogy egy kérdés, egy perc, és a válasz is maximum egy perc lehet.

Ajjajjajjajjaj… Majd meglátjuk. Jó, jó.

Lázár János: Úgyhogy kénytelen vagy gyorsítani és műfajt váltani.

Jó.

Lázár János: Nos, amíg az első kérdezők összegyűlnek, mégiscsak kérdeznék én is valamit.

Egy percnél nem lehet hosszabb.

Lázár János: Ilyen, ha az embernek kedves a főnöke. Szóval csak azt akarom szóba hozni, hogy azt hiszem, pont együtt voltunk, amikor megérkezett ez a legújabb fenyegetés a szomszédból, és csak az érdekel, hogy hogy’ érezted abban a pillanatban magad, mert nekem az volt a benyomásom melletted ülve, hogy még téged is meglepett ennek a durvasága. Mégiscsak negyven éve vagy a politikában, nagyrészt a nagypolitikában, nemzetközi politikában, nem hiszem, hogy valaha szomszédos ország vezetője életveszélyesen megfenyegetett volna bárkit is. Mi az, amiért veled harcol Zelenszkij, és miért nem az oroszokkal keleten? Mi ennek az oka, vagy hogy’ éled ezt meg? Nem mintha sajnálni akarnánk…

Jó napot kívánok mindenkinek! Tisztelettel köszöntöm Önöket! Van ennek a dolognak egy személyes része, de az nem sok szót érdemel. Nem esik jól az ilyesmi. Biztatásnak is nehéz tekinteni. De amikor az ember vállal egy ilyen munkát, hivatást, küldetést, mint vezetni egy nemzeti közösséget a kormányrúd mögül, akkor jó, ha az elején mindent elrendez magában, hogy menetközben ne érje meglepetés. Amikor kormányülés van, erről talán Önök is néha láthatnak képeket, akkor mindenkinek megvan a maga helye. Én Batthyány Lajos székében ülök. És ha az ember az első modernkori magyar miniszterelnök székébe kell, hogy üljön, akit egyébként a Habsburgok kivégeztek, és vele szemben ott van Batthyány Lajos képe, az pontosan tudja, hogy a játék nem babra megy. Mi persze a béke emberei vagyunk, építeni akarunk, fejlődni akarunk, de fordulhat úgy a sors, hogy nehéz idők jönnek. És akkor nem szabad panaszkodni meg siránkozni. Az elején kell meggondolni. Én meggondoltam, és ezért mindenre készen állok. Ami a politikai részét illeti, bár biztos erről fogunk ma beszélgetni, de…

Lázár János: Nem tudhatod, mit kérdeznek, várjunk, olyan sok mindent kérdeznek, nem tudhatod, hogy miről lesz szó.

Azt nem tudom, mit kérdeznek, de hogy mit válaszolok, azt tudom.

Lázár János: Én is így vagyok ezzel minden Lázár-infón.

Tehát a dolog úgy fest, hogy mi nem vagyunk a békétlenség emberei. Tehát mi nem keressük a konfliktust, nem fenyegetünk senkit. Nekünk van egy elképzelésünk a saját életünkről. Van egy elképzelésünk a magyarok életéről. Van egy tudásunk arról, hogy kik vagyunk mi. Ha esetleg erre fordul a beszélgetés, szívesen mondok erről – minden patetizmus nélkül – néhány dolgot, mert egy nagy nép vagyunk, egy kivételesen nagy nép vagyunk, talán az egyik legnagyszerűbb, ami valaha az emberi társadalom történetében létrejött. És mi a nagyságunkat, a tehetségünket, a képességeinket leginkább az építkezésben tudjuk megmutatni. Ezért mi építeni akarunk. De egy ilyen huzatos hely jutott nekünk a világban. És az egyik kézben van mindig a vakolókanál, a másik kézben meg a kard. Azt használjuk, amit kell, de ha mi választhatunk, akkor mi mindig a kőműveskanalat választjuk.

Lázár János: Köszönjük szépen, Elnök úr! A kérdés is hosszú volt és a válasz is. Innen lesz az első kérdés, parancsolj légy szíves!

Nézői kérdés: Üdvözlöm Miniszterelnök urat, Miniszter urat, az összes DPK-st. Az utolsó Lázár-infó első kérdezője. Már megérte, hogy eljöjjek…

Lázár János: Parancsolj!

Nézői kérdés: Kettő kérdésem lenne, összefügg a kettő, úgyhogy nem leszek hosszú. Egy-két napos hír, ukrán pénzszállító konvojt fogtak a TEK-esek Magyarországon.

Lázár János: Debreceniek. Mindjárt a pénzre térnek.

Nézői kérdés: Igen.

Lázár János: Nem beszélnek mellé.

Nézői kérdés: Igazából én nem vagyok szakmabeli, se banki szakember, se pénzszállító, se ukrán titkosszolga – az nem is leszek –, de azért így is, laikusként is van ebben az ügyben egy-két furcsaság, amire hátha kapok választ. Egyrészt az összeg, ugye, 40 millió dollár, 35 millió euró, 9 kiló arany, az úgy durván számolva 30 milliárd forint, és Szijjártó miniszter úr mondta el az előbb, hogy ez csak egy része, tehát ez összességében még sokkal több. A másik pedig az, hogyha már ilyen összeget szállítanak, akkor énnekem az lenne a logikus, hogy ezt a lehető legrövidebb útvonalon vigyék. Én megnéztem otthon, Bécs és Kijev között a legrövidebb útvonal Csehország–Lengyelország–Ukrajna: 14 óra hossza, Magyarországon 17 óra hossza, ha még az M5-ösre is kitérnek, ami inkább Szegedre vezet, mint Kijevbe, akkor meg még több…

Lázár János: Bocsáss meg, de az M5-ös a Tiszához visz. Már elnézést! Ha már Szeged…

Nézői kérdés: Úgyhogy igazából nekem a kérdésem az lenne, a két kérdésem, az egyik, hogy mennyire megszokott, hogy ilyen összegeket szállítanak Magyarországon keresztül ukrán emberek, kinek a pénze ez, kinek és kihez menne ez a pénz? Illetve a másik az, hogy ezt miért Magyarországon teszik, mikor nem ez a legrövidebb útvonal?

Lázár János: Köszönjük a kérdést! Elnök úr!

Nekünk is csak kérdéseink vannak még, tehát nem tudok válaszolni a kérdésre, csak kérdéseket tudok föltenni. Először is nem tudjuk, hogy ezt valahova vitték, vagy ide hozták. Tehát az igazság az, hogy mi csak azt akarjuk tudni, hogy mit művelnek az ukránok ezzel a rengeteg pénzzel Magyarországon. De ezt viszont tudni akarjuk. Nekem gyanús az, ami történik. Lehet, hogy én nem ismerem pontosan a saját népünket, de a magyarok fejében minden szomszédos népről van egy határozott vélemény. Azt is sejteni vélem, hogy mit gondolnak a magyarok az ukránokról. Ezt onnan sejtem, hogy én is pont azt gondolom. Ehhez képest én azt látom Magyarországon, hogy van egy semmiből létrehozott ukránbarát párt, ami kinőtt a semmiből. Rengeteg pénzbe kerül. És mégis, ez az ukránbarát párt megy előre, működik, nincsenek anyagi nehézségei. Azt látom, hogy van rengeteg ukránbarát médiamunkás. És azt látom, hogy van rengeteg nyilvánosság előtt megszólaló ember. És azt gondolom, hogyha jól ismerem a saját országomat, ez nagyobb arány, mint ami az országban van. És élek a gyanúperrel, hogy a sok ukránbarát hang Magyarországon csak részben őszinte és szívből jövő, a másik része zsebből jövő, és tudni akarom, hogyan kerül az a pénz azokba a zsebekbe. Csak kérdéseink vannak, de minden kérdésre meg fogjuk keresni, és meg is fogjuk találni a választ.

Lázár János: Tehát akkor az úrnak válasz az is, a válaszokban benne van, hogy technikai kérdésekről is fognak még hallani a magyarok, tehát hogy miért így, miért itt…

Meg mennyi, meg mióta, meg hova? Valóban, nekem is föltűnt, érettségiztem földrajzból, hogy az M5-ös nem Ukrajna felé van. Tehát azért ez… Mit kerestek ezek ott? Na, mindegy, ezeket majd a különböző közleményekből, a hatósági eljárásokból majd megismerjük. Egy dolog biztos: meg kell érteniük az ukránoknak, nem lehet bennünket maflának nézni. Az meg végképp nem lehetséges, hogy olajblokád alá veszik Magyarországot, mi meg majd ülünk, aztán nézelődünk.

Lázár János: Köszönjük, Elnök úr! Ott fönn, tőlünk balra, zászló van az úr kezében. Parancsoljon, legyen szíves!

Pénzes Károly: Pénzes Károly vagyok…

Lázár János: Mondom én!

Pénzes Károly: …debreceni nyugdíjas. Három gyermekünk van, hat unokánk. Magyarországra nagyon büszkék vagyunk azért, hogy nagyon családbarát politikát folytat. A napi híreket rendszeresen szoktam figyelni, követem, és megfogalmazódott az a kérdésem, hogy vajon Ukrajna a Barátság olajvezeték kinyitását mikor fogja elvégezni? Megítélésem szerint nem fogja ezt elvégezni. Sajnos napjainkban az energia nagyon veszélyes, az energiaárak, az üzemanyagárak, a rezsicsökkentés, mindehhez hozzájárul az energiaár növekedése. Miniszterelnök úrtól tisztelettel azt kérdezném, hogy erre adjon már választ. És még az lenne a kérésem, hogy vajon van-e arra valamilyen garancia, hogy a választások után az olaj csak megnyitásra fog kerülni. Köszönöm szépen!

Köszönöm szépen a kérdését! Akkor itt két hatunokás nagypapa beszélget, ha jól értem. Nem tudom, Önnek mik az esélyei, az enyémek még jók, hogy több is lehet ebből, de nem ezért jöttünk össze. A helyzet az, hogy én értem, amit Ön mond, hogy a családok anyagi helyzete összefügg az ország energiabiztonságával meg az energia árával. És nem lehet úgy családpolitikát csinálni, hogy csak állandóan szépeket mondunk a családokról, miközben egyébként a megélhetésben meg nem segítjük őket. Van az Írásban az a mondat, amit most pontatlanul idézek persze, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, amit úgy szoktunk érteni, hogy lélekkel is, meg többre is szükség van, mint a kenyér. De ez a mondat azt is jelenti, hogy de kenyérre szükség van! Onnan indul minden. Ha van kenyér, akkor van élet. Tehát ezért a politikának nem szabad csak elméleti kérdésekkel foglalkozni, foglalkozni kell rezsikérdéssel, megélhetéssel, olajjal, gázzal, árakkal. Ez elkerülhetetlen, még egy egyébként az országot nagyon magasra taksáló nemzeti kormánynak is foglalkoznia kell a mindennapi élet meghatározó ügyeivel, és a rezsi ilyen. Most először mondok valamit a rezsiárakról. A magyar család átlagban fizet egy évben 250 ezer forintot a rezsiért, egy lengyel család fizet 900 ezret, egy cseh meg egymilliót. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon, ha nem lenne rezsicsökkentés, minden családból hiányozna valójában egyhavi fizetés. És mind az olajblokád, mind a gázblokád ezt veszélyezteti. Ma mindenki olajblokádról beszél, de ne felejtsék el, hogy Zelenszkij már egyszer gázblokád alá vett bennünket, hiszen elzárták az Ukrajnán keresztül jövő csővezetéket, amin az olcsó orosz gázt hoztuk Magyarországra. Ez már megtörtént a háborút követően! Ezt már megcsinálták! Csak a krími háború idején, még 2015-2016-ban, mi tudtuk, hogy ez a veszély fenyeget, ezért megépítettünk szépen, csöndben – Szijjártó Pétert dicséri egyébként a stratégia – egy déli, elkerülő vezetéket, és ezért képesek vagyunk olcsó orosz gázt Oroszországból Ukrajnát kikerülve, déli irányból fölhozni Magyarországra, és rezsitámogatott áron odaadni Önöknek. De ha Zelenszkijen múlt volna, ez nem lenne. Most mondok még egy dolgot a rezsicsökkentésről. Ahhoz, hogy Magyarországon a háztartásoknak meglegyen az olcsó gáz és rezsi, ahhoz a mindenkori magyar miniszterelnöknek – most nem magamról beszélek – két emberrel megállapodást kell kötnie. Ha az a két megállapodás nincs meg, akkor nincs Magyarországon olcsó gáz, és nincs rezsicsökkentés. Meg kell állapodni az amerikai elnökkel, aki világméretű szankciókat vetett ki azokra, akik egyébként orosz gázt használnak. Ez alól az amerikai szankció alól nekünk kivételt kellett szerezni. Szijjártó Pétert dicséri, elmentünk, megállapodtunk, megkaptuk. Ez két ember megállapodásán múlott, és megtörtént. A másik megállapodás, amire szükségünk van, hogy a mindenkori magyar miniszterelnöknek meg kell állapodnia az orosz elnökkel, hogy adja el a gázt nekünk, mert ha nem adja, nincs. Ezért ez a két megállapodás az amerikai elnökkel és az orosz elnökkel az előföltétele a magyarok olcsó rezsiköltségének. A mindenkori kormánynak ezt szállítania kell, a mindenkori miniszterelnöknek ezt el kell intéznie, egyébként baj van. Percen belül vagyok, János.

Lázár János: Sokadik percen belül, tehát percen belül, csak nem az első percen belül, de ezt majd utána.

Igen. Hogy megnyitják-e? Majd általában talán beszélünk erről a dologról. Én az ukránokkal nem keresem a bajt. Van nekik elég bajuk a keleti fronton. Ők keresik a bajt! Ahelyett, hogy az oroszokkal harcolnának, ha már így döntöttek, megnyitnak velünk szemben egy nyugati irányú konfliktust. Mire jó ez? Ez az olajblokád. Nem gondolhatták, hogy blokkolják Magyarország olajellátását, mi meg itt malmozunk, aztán megköszönjük, nem is tudom, mit gondoltak. Vagy ha gondoltak valamit, akkor azt rosszul gondolták! Több történelemkönyvet kell olvasni a magyarokról, az nem így működik, ez nem fog menni! Szívesen egyezünk meg az ukránokkal sok mindenben, de sohasem egyezünk meg zsarolás terhe, súlya alatt. Minden zsarolást vissza fogunk utasítani! Nekem van egy tervem, mert nyilván az ukránoknak is van, ez egy csata, nekik is van egy tervük. Láttam Herczeg Andrást az előbb itt, ugye, mindenkinek van egy meccsterve, ugye. Nekik is van egy tervük, hogyan akarják Magyarországot térdre kényszeríteni és elérni, hogy az ő négy követelésüket – nekik négy követelésük van – Magyarországgal elfogadtassák. Nekem van egy tervem, hogy ezt a zsarolást hogyan védjük ki. Halkan mondom: az én tervem a jobb terv. Ezért a végén ők hamarabb fogynak ki a pénzből, mint mi az olajból. Le fogjuk őket ebben az ügyben győzni. Nem várok el bocsánatkérést, elég, ha megnyitják a vezetéket.

Lázár János: Köszönjük szépen, Elnök úr! Következő kérdés. Asszonyom, tőlünk egy kicsit balra, itt, középütt. Jó napot kívánunk!

Jakubecz Angéla: Üdvözlöm, Miniszterelnök úr! Jakubecz Angéla vagyok, és két felnőtt fiú édesanyja. Folyamatosan halljuk most már, hogy megzsarolja Magyarországot Zelenszkij elnök, de lépett egy szintet, ahol már Önt életveszélyesen megfenyegette. Sőt, már a sportolóinkat fenyegeti, és ma olvastam, hogy 120 ezer toborzót akar beküldeni, nem tudom, miért, és nem lőni, de a férfiakat összecsomagolja, és elviszik őket. Miniszterelnök úr, az lenne a kérdésem, mint nő, mint anya és több millió nő nevében: hogyan tudja Ön ezt lelkileg, hogy van ennyi lelkiereje, ennyi kitartása, hogy ebben a nehéz helyzetben kiáll mellettünk?

Úgy áll az, tetszik tudni, az úgy áll…

Lázár János: Csak félperces választ fogadunk el a lelkierődről.

…igen, igen, hogy előbb kellett volna meggondolni. Tehát amikor az ember ezt a munkát elvállalja, akkor számolni kell ezzel, és végképp nem apellálok együttérzésre. Tehát köszönöm szépen a támogatást, az együttérző szavakat, mindent köszönök, de nem apellálok együttérzésre, mert egy feladatot látok ebben, amit meg kell oldanom. És ezt én meg tudom oldani. Amikor az ember leteszi a miniszterelnöki esküt, akkor pontosan tudja, hogy lehet eső, lehet sár. Most ilyen van. Egyébként én sem tudom a választ az Ön kérdésére, de úgy érzem, hogy kimeríthetetlen erőforrásaim vannak.

Lázár János: Többen, akik miniszterek vagyunk itt, a teremben, egymásra néztünk, hogy ezt vissza tudjuk igazolni.

Egy Duracell-miniszterelnök, igen.

Lázár János: Nem mondom inkább, amit akartam. Parancsoljanak!

Nézői kérdés: Miniszterelnök úr, elnök úr, szeretettel üdvözlöm Önöket, és mindenkit, és a székelyeket sok szeretettel. Én az Érmellékről érkeztem, Székelyhídról, az Érmellék szívéből a barátaimmal. Tizenhárman itt vagyunk, és azért jöttünk, hogy támogatásunkról biztosítsuk Önt és Önöket és a kormányt. Nekem volna egy nagyon fontos kérdésem.

Parancsoljon!

Nézői kérdés: Minket a tiszás aktivisták a Facebookon rettenetesen sokat bántanak. De ez még hagyján! Önt meg konkrétan fenyegetik. Megkérdezném, hogy mit üzenne azoknak a fideszes aktivistáknak, akiknek a családját fenyegetik és az országunkat? Köszönöm, ennyit szerettem volna…

Úgy van az szerintem, hogy amikor mi összejövünk, akkor nagyjából így nézünk ki. Csupa-csupa jólelkű, jószándékú, nyitott, többségében derűs, és azt hiszem, bizakodó ember van együtt. A mi közösségünk, amelyben egyszerre van jelen a hazánk iránti szeretet, a családjaink iránti szeretet meg az egymás iránti szeretet, a mi közösségünk egy szeretetközösség. Ebből építjük az országot. Hiszünk a szeretet és az összefogás erejében. A másik oldalon is sokan vannak együtt, figyelem, mit csinálnak, hogy’ néznek ki, hogyan beszélnek, a digitális térben mit művelnek. És anélkül, hogy bántani akarnám őket, azt kell mondanom, egyszerű, prózai szemmel nézve, hogy az egy gyűlöletközösség. Gyűlöletre nem lehet nemzetet, nem lehet országot, és nem lehet jövőt építeni. Ez a választás arról szól, hogy mire építsük a jövőnket: gyűlöletre vagy szeretetre építjük? Ez a helyzet. És itt Önöknek ebben van egy különleges szerepe. Mert, nézzék, most a Tiszáról beszélünk általában, de itt van ez a DK nevű képződmény, akinek az az egyetlen programpontja, hogy maguktól elvegyék a szavazati jogot, ami a gyűlöletpolitikának egy sajátos része. Ki akarják magukat rekeszteni a nemzetből. Csak azt tudom mondani az erdélyi testvéreknek: nem fogjuk hagyni! Önök nemcsak azért fontosak, mert vannak, hanem azért is, mert pontosan tudjuk, hogy a nemzet nagyjából olyan, mint a kenyér: van a belseje, az idő múlik, egyre morzsalékosabb, a héja tartja egyben. Szükségünk van a határon túli magyarokra. Nekünk is.

Lázár János: Erre is csak egy perc van, tehát erre is csak egy perc van, mondanám mindenkinek. Kalapban az úr kérdez.

Cséka István: Köszönöm szépen a szót! Cséka Iván nyugalmazott mentőtiszt vagyok Kabáról, jó napot kívánok! Arról a Kabáról, ahol Közép-Európa legnagyobb és legszebb és legmodernebb cukorgyárát annak idején bezáratták. Bezáratták annak ellenére, hogy Gyurcsány Ferenc felszólalt, és megígérte, hogy nem fogja bezáratni. Na, mindegy, ennyit ér az ő szava meg az övéké, nem is azt akartam kérdezni. Beiratkoztam én is a hatunokások közé, mert nekem is hat unokám van. Köszönöm szépen! Én arról szeretném megkérdezni, hogy az Európai Parlamentben, ahol, ugye, a Patrióták ott ülnek, és nem is kevés számban ülnek, és egyre többen fognak ülni, Ön, mint alapító tagja a Patriótáknak, lehetségesnek tartja-e azt, hogy az ukrán elnöknek, Zelenszkijnek a beszédét, az Ön fenyegetését angolra lefordítva, kihangosítva az Európai Parlamentben nyilvánosan lejátsszák? Tudniillik – megmondom, hogy miért – az Európai Parlamentben két bűnöző is ül. Az egyik Ilaria Salis, aki itt, Magyarországon követett el súlyos bűnöket, sőt életellenes bűnöket, ha így fogalmazhatnék, a másikat pedig Magyar Péternek nevezik, aki benn ül az Európai Parlamentben, és a mentelmi joga védi egyedül attól, hogy a törvénnyel szembenézzen. Van-e arra lehetőség, amennyiben az előzőekben kértem, hogy ezt jobban propagálva az őáltaluk elkövetett szörnyűségeket, illetve bűnöket, ha így mondom, hogy ezt nyilvánosan, angol nyelven is többször a Patrióták megemlítsék a parlamentben?

Nagyon nehéz kérdés. Nagyon nehéz kérdés, mert első hallásra az ember azt mondaná: persze. De ott van azért 27 tagállam. És én nem traktálnám őket a mi bajainkkal, ezt nekünk kell itt megoldani. Én nem bízom bennük, nem bízom a többségben, a Patriótákkal mi kisebbségben vagyunk. Amikor kivisszük a magyarok ügyeit külföldre, akkor azt mindig nagyon óvatosan kell megtennünk, mert nem azt akarom, hogy Magyarország arról legyen ismert az Európai Unióban, hogy a Zelenszkij milyen marhaságokat mondott, meg fenyegetőzött, meg hogy Magyarországról milyen minőségű embereket küldtek ki a választók oda képviselőnek, mert mégiscsak a választók küldték őket oda, tehát én nem szégyenkezni akarok az Európai Unióban, hanem büszke akarok lenni Magyarországra. Úgyhogy én inkább terveket, javaslatokat fogalmaznék meg, és nem a saját mosodánknak a műhelytitkait mutatnám be. Azzal meg nem tudok mit kezdeni, hogyha valaki halálosan megsértődik rám azért, mert a feleségét nevezem ki igazságügyi miniszternek, és nem őt. Hát mit kezdjek ezzel a helyzettel? Ez semmiképpen nem való az Európai Parlament elé. És ha valaki a sértődöttségéből meg a gyűlöletéből ezért megindul, hogy bosszút álljon, és szervez egy pártot, amivel fölforgatja Magyarországot, szóval ezt akarjuk elmondani az uniónak? Nem! Mondjuk azt, hogy ilyen találmányaink vannak, ilyen elképzeléseink vannak, ilyen fejlesztéseink vannak, együtt akarunk működni a szomszédainkkal, fantasztikus dolgokat fogunk csinálni, miközben ti, németek most bocsátottatok el száz-egynéhány ezer embert, Lengyelországban 150-et, miközben a Volkswagen bejelenti, hogy 30 ezer embert fog elbocsátani, itt, Magyarországon mi gyárakat építünk, munkahelyeket hozunk létre, a Mercedes Kecskeméten 3.000 embert vesz föl, itt toborozzák a munkásokat – én erről akarok velük beszélni, hogy nagyok vagyunk, erősek vagyunk, és miénk a jövő. Ez a mi pályánk.

Lázár János: Ott lesz a következő kérdés, parancsolj, kérlek!

Szőllősi Roland: Tisztelt Miniszterelnök úr, tisztelt Miniszter úr, köszönöm a lehetőséget! Szőllősi Roland vagyok, Pocsaj Nagyközség Önkormányzatának polgármestere. Köszönöm! Húsz évvel ezelőtt találkoztunk először személyesen, csodálatos és felemelő élmény volt, amikor országjárásra indult Miniszterelnök úr, és én is ott lehettem. Egy dolgot, mielőtt a kérdést feltenném, engedjenek meg, hogy megosszak Önökkel, mégpediglen azt, hogy Pocsaj településnek két folyója van. Az egyik az Ér, a másik a Berettyó. Ebből fakadóan harmadik folyó nem árad a településen… Tisztelt Miniszterelnök úr, a kérdésem az lenne, hogy Ukrajna EU-s csatlakozásáról mi a véleménye? Különösen annak tükrében, hogy az elmúlt napokban életveszélyesen megfenyegették. Úgy gondolom, hogy ez elfogadhatatlan! A második kérdés pedig gyakorlatilag ehhez kapcsolódik, hogy mi a véleménye, és mi lehet az oka, hogy ilyenkor Brüsszel hallgat? Hol van ilyenkor Ursula asszony? Miért nem lépnek? Miért van ez a kettős mérce Magyarországgal kapcsolatban, hogy egyik oldalról azt tapasztaljuk, hogy ha ekézni kell Magyarországot, akkor előrejönnek, ha pedig támogatni kellene az európai uniós egyik tagországot, akkor mélyen hallgatnak? Köszönöm!

Lázár János: Köszönöm szépen, Polgármester úr!

Hát arra a kérdésére, hogy mit gondolok az ukrán tagságról, azt tudom mondani, hogy nagy kedvet nem csináltak nekem hozzá, ha tehetek egy személyes megjegyzést is, de beszéljünk erről komolyan. Beszéljünk erről komolyan! Az első, 1990-es kampányunkban azzal léptünk a magyar nyilvánosság színe elé, hogy „őszintén, komolyan.” És ezt én azóta tartom. Az ukrán állam földrajzi és politikai helyzete a jövőben egy komoly kérdés, amelyről őszintén és komolyan kell beszélni, föltéve, ha persze megmarad, mert nem tudjuk, hogy a háborúnak mi lesz a vége. Ebben a pillanatban Ukrajna haldoklik. Harcol, harcol, de valójában senki sem tudja, hány milliónyi vagy tízmilliónyi ember hagyta el azt az országot, nem tudjuk, hol vannak a keleti határai. Ez egy ország, amely szenved, miközben bennünket fenyeget, és durváskodik, aközben szenved, mert a fronton meghal minden héten meghal vagy hadirokkanttá válik olyan 4-4.500 ukrán férfi, köztük néha magyarok, és ugyanennyi orosz, tehát hetente itt 9 ezer ember válik hadirokkanttá vagy halottá. Ennyi özvegy, ennyi árva, számolják ki! Ez azt jelenti, hogy egy hónapban 36 ezer, egy évben 400 ezer, és ha ez a háború még folytatódik, az annyiszor 400 ezer, legalább, ha nem lesz intenzívebb. Tehát nem tudjuk, mi lesz Ukrajna jövője. Megmarad-e egyáltalán? Amin nekünk gondolkodnunk kell, hogyha megmarad, akármilyen határok között is, akkor mit kezdünk vele? Az egyik forgatókönyv az, hogy fölvesszük őket az Európai Unióba. Ettől mentsen meg bennünket a Jóisten! Egy háborúban álló országot fölvenni az Európai Unióba azt jelenti, hogy a háború bejött az unióba. Azonnal minden uniós ország benne van a háborúban. Az a front, amiről beszélünk, 1.200 kilométer. Még ha lesz is béke, sokat kell várnunk, amíg azt tudjuk mondani, hogy az új határ stabil, és nem robbannak ki újabb határvillongások, ezzel háború, és ezzel Ukrajnát meg a vele szövetségeseket, ha tagok, akkor az egész uniót nem rántják bele egy háborúba. Tehát a háború miatt Ukrajnát mindenképpen kívül kell tartani az Európai Unión. Másodsorban én nem vagyok az ukránok ellen, nekik is kell hely a nap alatt, és úgy kell, hogy a helyüket megtalálják, hogy az nekünk, tőlük nyugatra lévő országoknak is jó legyen. Tehát kell velük majd kötni egy stratégiai szövetséget, ami egy szerződés, amit amíg ők betartanak, betartunk mi is, de ez nem azonos a tagsággal, ahol bejönnek, és jogaik vannak. Rögtön több szavazati joguk lesz, mint nekünk, mert nagyobb ország. Miért is volna ez nekünk érdekünk? És miért volna érdekünk az, hogy nem egy megállapodás keretében, úgy, ahogy az érdekeinkkel összhangba hozható, támogassuk mondjuk az ukrán gazdaságot, hanem bejönnek és alanyi jogon követelik a pénzt, ami létszám alapján nekik jár, és az összes pénzünket el fogják vinni Ukrajnába. Ha unióba lép az ukrán állam, akkor Magyarország összes pénze elmegy Ukrajnába. Sőt, miattuk meg kell majd növelni a befizetéseket is, most is, az előterjesztések szerint többet kellene befizetnünk a következő időszakban, mint eddig, azért, hogy Ukrajnába tudják küldeni a pénzt. Tehát én semmilyen tagsági viszonyt, ami olyan jogokat ad nekik, mint ami nekünk van, nem támogatok, de támogatok egy stratégiai együttműködést, egy szerződést, egy megállapodást, hogy az legyen nekik is jó, meg nekünk is. Aztán fönntartjuk, amíg mind a két fél tartja a szavát. Ha nem, hát akkor majd nem tartjuk fönn. Ez a pozíció jó nekünk, ez az erő pozíciója, nem pedig Ukrajna uniós tagsága, ezért nem, nem támogatom Ukrajna tagságát.

Lázár János: Köszönjük, Miniszterelnök úr! Itt lesz a következő kérdés középütt, tőlünk jobbra.

Arra a kérdésre pedig, hogy Brüsszel miért kétszínű, és miért olyan, amilyen, és miért egy nem tagállamot támogat egy tagállammal szemben, arra azt tudom mondani, hogy ez egy születési hiba.

Lázár János: Parancsolj!

Rosszul van összerakva.

Szalóki Gábor: Miniszterelnök úr, Miniszter úr, köszönöm szépen! Szalóki Gábor vagyok, Debrecenben születtem, itt nőttem fel, de erős hajdúböszörményi kötődésem van. Az elmúlt időszakban Hajdúságban szinte minden településen megjelentem többedmagammal, és megpróbáltuk, illetve nem is kellett keresni, tudtuk az aktivistáinkkal, felvettük a kapcsolatot a támogatóinkkal. És szomorúan tapasztaltam, hogy bár voltaképpen azokról a honfitársainkról van szó, akik közelebb vannak a születésüket tekintve a második világháborút követően, hogy aggodalmukat fejezik ki. Ugyanakkor elmondják, hogy hálásak Miniszterelnök úrért, hálásak a külpolitikánkért, hogy érzik a segítő támaszt az Önök részéről. És én most kérdeznék is, meg egyben kérném is, hogy egy pár támogató jó szót legyen szíves ezeknek a honfitársaknak, akik most aggódnak, megnyugtatás céljából adjon. De hozzá kell, hogy tartozzon még a mostani mondandómhoz, hogy nem kevesen vannak, akik támogatóan vannak a Fidesz számára. Sőt, egy helyzetjellemzéssel, talán két mondattal zárnám ezt a felszólalásomat, hogy jelentem: a hajdúvárosok felsorakoztak, és jelentem, a hajdúk készen állnak. Köszönöm!

Kétfajta aggodalom is lehet a tapasztaltabb emberek fejében, az egyik a múlt miatt, a másik a jövő miatt. Amikor idejöttem, készültem Önökhöz, akkor én előkerestem azért az utolsó háborús élményeit ennek a városnak. És most fölidézem, hogy 1944. június 2-án 130 amerikai bombázó szállt fel, és ledobott egyetlen légitámadásban ezer bombát Debrecen városára. Egyetlen légitámadásban! 155 bombát – mint megtaláltam az anyagokban – a Nagyállomásra, ledobtak 128 bombát a MÁV-műhelyre, és 30 bombát a Közvágóhídra. Kettőezer halott lett egyetlen délután egy légicsapásban. Aztán további öt bombázás történt még ebben a városban. Találatot kapott a Déri Múzeum, a Református Kollégium, sőt a Nagytemplom is. És ha nem lett volna ez elég a debrecenieknek, októberben meg jött a Vörös Hadsereg… Szóval az öregeket meg kell értenünk, ha aggódnak, és azt hallják, hogy háború, mert ők, ha talán személyesen nem is élték át, bár ez sem lehetetlen, de a szüleiktől pontosan tudják, hogy mit jelent a háború, mit jelent a pusztítás, és ez mit jelentett az ő szüleik életében, nem beszélve a hadifoglyokról. Tehát ezt az aggodalmat meg kell értenünk, és azt üzenjük nekik, hogy a magyar kormány, a polgári, nemzeti, keresztény kormány a béke oldalán van. Ki fogunk maradni a háborúból, amely itt fenyeget körülöttünk, és nem engedjük, hogy akár az embereket, a fiatalokat, akár a magyar fegyvereket, akár a magyarok pénzét elvigyék Ukrajnába. A béke oldalán fogunk maradni. A jövőt illetően is értem, hogy van aggodalom az idősek fejében, mert nem azért dolgoztak egész életükben, hogy utána jöjjön valaki, aztán szétbarmolja azt, amit ők nagy nehezen felépítettek. Tehát ők biztonságot szeretnének nemcsak a maguk számára, hanem a gyerekeik meg az unokáik számára. És jól teszik, hogy aggódnak, mert itt van például ez a legutolsó 90 milliárd eurós hitel, amit Brüsszel nyújt Ukrajnának, és amit a tagállamok fedeztek le, ami azt jelenti, hogyha Ukrajna nem fizeti vissza – az összes ellenségem addig álljon egy lábon, amíg az ukránok vissza nem fizetik –, akkor azt a tagállamoknak kell visszafizetniük, mert az uniónak nincsen pénze, a pénzt a bankároktól veszi föl, azt elküldik Ukrajnába, a tagállamok adják a garanciát, és utána majd vissza kell fizetni. Ki fizeti vissza azt a 90 milliárd eurót, ami most 90 milliárd? De már asztalon van egy 800 milliárd dolláros ukrán jóléti program és egy 700 milliárdos fegyverkezési program. Ez csak hitelből megy! Ki fogja ezt visszafizetni? A gyerekeink, meg az unokáink! Tehát az öregeknek igazuk van. Ha megengedjük, hogy Magyarországot belevigyék a háborúba, és támogassák Ukrajnát, és odaadjuk a pénzünket, akkor az ország a jövőben el fog szegényedni, és hiába dolgoztak az idősek, hiába hagynak a gyerekeikre egy esélyt, egy lehetőséget, az ország eladósodottsága tönkre fogja tenni a gyerekeink meg az unokáink életét. Ez az igazság! Ezért igazuk van, ha aggódnak. A következő kormánynak nem szabad ukránbarát kormánynak lennie, és nem szabad ukránpárti miniszterelnöknek lennie, mert a gyerekeink és az unokáink jövőjét pénzben oda fogják adni az ukránoknak. Ezt kell megakadályozni. És hogy valami jót is üzenjek, azt tudom mondani az időseknek, hogy elég régóta ismerjük egymást, mert ha jól számolok, legalább 36 éve ülök a nappalijukban, abban a dobozban, amit televíziónak hívnak, ismernek engem, és amíg engem látnak, kellő szerénységgel mondom, addig ne féljenek. Amíg én ülök ott abban a dobozban, nem lesz nagy baj.

Lázár János: Csak ha megengeded, annyival kiegészítem, hogy annyit hozzá szeretnék tenni, hogy minden Lázár-infón fölmerült eddig még az a kettős érzés, hogy egyrészről az emberek nyilván aggódnak és félnek attól, amit látnak, hallanak és tapasztalnak, vagy ami eljut hozzájuk, másrészről meg pánikot se akarnak, nyugalmat és védelmet akarnak. Tehát egyszerre kell a védelem, és egyszerre kell a nyugalom a mai világban. Azt kell választani, aki a kettőt egyszerre tudja garantálni. Védelmet és nyugalmat. Nem egyszerű feladat egy kormány számára.

De ezért hívják a kormányzást művészetnek, mert nem rációval kell megoldani, hanem azon túli dolgokkal. Ez lehetséges! Én hiszek abban, hogy körülöttünk lángnyelvek vannak és lesznek, Európa háborúba fog menni, egyre mélyebbre botorkál, menetel, masírozik ebbe a háborúba, és mégis lehetséges lesz, hogy Magyarország kimaradjon ebből a háborúból, és itthon nyugalom, béke és építkezés lehet. Ez lehetséges…

Lázár János:Hajrá, Fidesz!

…de kell hozzá egy nagy támogatottság.

Lázár János: Hajrá! Ott a kérdés, tőlünk balra, fönt, és utána majd jövünk át ide, a másik lelátóra.

Nézői kérdés: Tisztelettel köszöntök mindenkit, Miniszter úr. Egy szerény parasztgyerek vagyok, itt, a Gúti erdőben gazdálkodok, családi gazdálkodásban csináljuk, amit csinálunk. Minden gazdatüntetésen eddig Európában ott voltam. Záhonyban kezdtük, lezártuk az ukrán határt, nem engedtük be a gabonát. Ugye, ez nekünk létkérdés, mert ilyen gabonaárak mellett mi nem tudunk termelni. Az ukránokkal versenyezni nem tudunk. Ezután átváltottunk Brüsszelbe, én is ott voltam a brüsszeli tüntetésen, átlátom az európai helyzetet. Láttam a német dízelárakat, azért 2,45 euró, azért ezer forint körül vagyunk, tehát amint gazdálkodóként elkezdtünk számolni, hoppá, elzárták a gázcsapot, az olajcsapot? Ezer forintos dízelár? Ja, a gáz 50 százalékkal emelkedik? Mi lesz a gazdálkodókkal? Ja, elfelejtettük: Brüsszelben aláírták a Mercosur egyezményt. Mi lesz az állattartókkal? Kivégzik az összes gazdát nemcsak Magyarországon, egész Európában is. Mi lesz a folytatás nekünk gazdáknak, mi a kilátásunk, mi lesz a vezetékkel, mikor közben iráni háború van, és sajnos bejött, tengeren nem fog jönni nekünk olaj. Ugye, tudjuk jól, hogy, ugye, csak az Ural olaj az, ami megéri nekünk, hogy üzemanyag legyen belőle. Mi lesz nekünk a folytatás?

Lázár János: Köszönjük a kérdését!

A kérdés azért indokolt, mert a nyugati, Brent típusú olaj és az Ural típusú olaj ára között hordónként van mintegy húsz dollár különbség. Tehát amikor arról beszélnek magukat energetikai szakértőnek nevező Shell-alkalmazottak, hogy igazából ez mindegy, akkor vagy nem mondanak igazat, vagy nem tudják, hogy mit beszélnek.

Lázár János: Nem járt még a Gúti erdőben.

Az is lehet. Illetve a Shell jól keres, mert hogyha nekünk 20 dollárral többet kell fizetni az olajért, mert azt nem az oroszoktól vesszük, hanem a Shelltől, azon ők keresnek. Tehát ne tévedjünk: ha van korrupció, akkor az az, hogy jövök egy nagyvállalatból, olyan energiapolitikát csinálok, amely a magyaroknak rossz, megdrágítja az olajat, majd utána én azon kaszálok, mint részvényes, azon a cégen keresztül, aki ennek a helyzetnek a nyertese. Ennyit a korrupcióról! Tehát visszatérve az Ön kérdésére, nekünk ezt a küzdelmet az ukránokkal az olajvezeték megnyitása ügyében meg kell nyernünk. Tehát ezt nem meg lehet, meg kell nyernünk, mert nekünk ez egzisztenciális kérdés. Abban én egészen biztos vagyok, hogy az a terv, ami szerint haladunk, eredményre fog vezetni. Talán már a választások előtt is. Én minden nap nézem a készleteinket, nézem a tartalékkészleteinket, nézem az árakat, és abban a pillanatban, ahogy az árak elérnék – imádkozzunk, hogy ez ne így történjen –, ha az árak a világpiac miatt elérnék Magyarországon azt a szintet, amit már az emberek nem tudnak megfizetni, hogy az Önök gazdálkodását lehetetlenné teszi az árszint, akkor be fogunk avatkozni. Erre nekünk van egy dossziénk, maximált ár – az van ráírva erre a dossziéra, ha szükséges, kinyitjuk. Nem jó dolog, zavart okoz, nagyon érzékeny eszköz, de ha nincs más választásunk, akkor ezt ki fogjuk nyitni, és akkor az országnak a nemzeti benzintartalékait is mozgósítani fogjuk azért, hogy az Önök családjai és az Önök gazdaságai ne álljanak fejre a magas világpiaci olajárak miatt. Tehát megvan a tervünk erre a helyzetre is. Úgyhogy ne adja el a földjét, tartsa meg a traktort, ki tud vele menni a földre.

Lázár János: Köszönjük! Parancsolj, tőlünk jobbra!

Papp Gergő: Jó napot kívánok! Papp Gergő vagyok, és ami a legfontosabb: debreceni lokálpatrióta.

Lázár János: Miben tudunk segíteni?

Papp Gergő: A második legfontosabb, hogyha a Jóisten is úgy akarja, jövő évtől kezdve környezettechnológiai mérnök is leszek többek között.

Lázár János: Hajrá!

Papp Gergő: Szükségszerűen foglalkozom energetikával. Tehát azt szeretném kérdezni, hogy látjuk, hogy egyik napról a másikra nem jön olaj. Látjuk, hogy az Északi Áramlatot felrobbantották. Tudjuk-e, hogy mi jön azután, hogy Magyarországon esetleg a gáz is leáll? Lehet ilyen? Előfordulhat ilyen akár?

A lehetőségét ennek nem lehet kizárni. A gázban azért vagyunk jobb helyzetben, mint az olajban, mert olaj-csővezeték Magyarországra csak két irányból jön: a fővezeték a Barátság és egy kiegészítő délről. De gázban jobban állunk, mert Szijjártó Péternek köszönhetően az elmúlt években, Szlovéniát leszámítva minden ország irányában tudtunk kiépíteni gázvezetékeket, tehát gázellátási bajunk nem lesz, de árproblémánk lehet. Mindenesetre az a jó megoldás, az eredményez biztonságot és olcsó gázt, ha a Déli Áramlatnak nevezett láncon hozzuk föl, csőláncon, hozzuk föl a gázt. És ezért nekünk folyamatosan kapcsolatban kell lennünk azokkal az országokkal, amelyek tőlünk délre vannak, és amelyeknek a területén ez áthalad, és biztonsági egyeztetéseket kell velük folytatni, mert az, aki föl merte robbantani a németek kezében lévő Északi Áramlatot, az képes arra, hogy ezt délen is megcsinálja. Az ukránok mindenre képesek, és képességük is van hozzá, nemcsak a szándékuk; nemcsak a lelkük, hanem a képességük is. Tehát nekünk figyelni kell nemcsak a Magyarországon lévő energialétesítményekre, hanem még a tőlünk délre haladó csővezeték rendszerre is. Környezetmérnök lesz. Röviden kitérek olyasmire, amit talán nem kérdeznének meg. Itt mindig látom, vannak viták a gyárfejlesztésekről. Én csak azt akarom mondani Önöknek, hogy azokkal a gyárfejlesztésekkel, amelyek egyébként most itt megtörténnek az Önök városában, azzal Debrecen megfogta az Isten lábát. Ezzel az Önök jövője 25 évre meg van oldva! 25 évig biztosan lesz munka, biztosan lesz adóbevétel. Az emberek egészsége a legfontosabb és az első természetesen. Magyarországon német színvonalú környezetvédelmi normák vannak. Ne higgyenek azoknak, akik mást mondanak, és ezeket be is tartatjuk. Mindenhol be fogják zárni azokat az autógyárakat, ahol nincs elektromobilitás jegyében előállított termék. Mindenhol! A Volkswagen ezért bocsát el – mint mondtam – 30 ezer embert. A Mercedes üzemeket zár be a világon, miközben Magyarországon megnyitja az üzemét. Debrecen biztonságban van, itt lesz munkahely, és ha munka van, minden van. Önök a világ élvonalában vannak. Viták mindig vannak, ipari ügyekben is meg más ügyekben. A Lánchíd építésekor ölre mentek a pestiek, a parlament építése hatalmas vitákat váltott ki, amikor Paksot kellett megépíteni, a fél ország bizonytalan volt, hogy nem lesz-e ebből baj. Viták mindig vannak. Fontos, hogy mindenki őrizze meg a higgadtságát, józanságát, vannak környezetmérnökeink, hallgassuk meg a lokálpatrióta debrecenieket, és lássák abban, ami most történik, azt, hogy ezen keresztül tudják nemcsak bebiztosítani, hanem a következő 25 évben növelni az életszínvonalukat, és Önöknek még a gyerekeik is itt fognak messze a magyarországi átlagot meghaladó bért keresni, ebben a városban, ahonnan nem elmenni fognak az emberek, hanem majd jönni akarnak. Mert ez egy ipari fellegvár, egy ipari zászlóshajó. Ez az Önök jövője.

Lázár János: Jó napot kívánunk, Öné a kérdés.

Kulcsár József: Köszönöm a szót! Kulcsár József vagyok, Debrecenből, sok szeretettel üdvözlök mindenkit. Most kezeltetem magam, mert én nem vagyok elég, ahogy a miniszterelnök úr szokta mondani, nyugalom, mert én…

Mi se így kezdtük.

Kulcsár József: Összehasonlítottam a 126 ezret a 9,5 millióval, és hát, ugye, bennünket bántanak most ezzel az olajjal, hogy kérnénk türelmet a kint levő magyaroktól, hogy minden nap egyszer lekapcsolni az áramot.

Lázár János: Mármint, hogy mi ezt tegyük meg, mármint, hogy mi lépjük ezt meg? Ön ezt mondja?

Tehát a kérdés az, hogy miután Magyarországon keresztül megy négy nagy vezeték, amin áramot szállítunk Ukrajnába, és az áram, ami Ukrajnában fogyasztásra kerül, annak 40 százaléka a szlovákoktól és tőlünk megy oda, és miután az olajvezeték lezárása velünk szembeni blokád, a szlovákokkal és a magyarokkal szemben, nem lehet-e lezárni a villamos energiát a csata következő lépéseként, ha jól értem, ez a kérdés. Amire mi azt válaszoltuk, ezt azért nem tettük meg eddig, mert a határ másik oldalán magyarok is élnek, egy; kettő: nekünk nem az ukrán nép az ellenségünk, hanem azok a vezetők, akik velünk szembefordítják Ukrajnát. Tehát mi csak a végén akarunk olyan lépéseket tenni, ami már az embereknek fáj. Ezért ezt a végére hagyjuk. Én ezt nem zárom ki. Tehát mint említettem, nekem is van egy tervem, nemcsak nekik, ennek vannak mindenfajta alfejezetei, majd azt a dossziét nyitjuk ki, amelyiket kell. De ha lehet, elkerülném, hogy olyan lépéseket tegyünk, amely közvetlenül okoz fájdalmat az Ukrajnában élő magyar és ukrán embereknek.

Lázár János: Kulcsár úrnak, ha még van kérdése, parancsoljon.

Kulcsár József: Még hogy a tengerpart, amit megvettünk, az megvan, hogy’ áll, mikor építik, ezt a pénzt, amit most lefoglaltunk, nem lehet-e oda fektetni?

Lázár János: Jó ötlet! Debreceni gondolkodásra vall. Kálvinisták, merkantil szellemiség, üzleti szellemiség, látod!

Két dolgot szeretnék mondani ezzel kapcsolatban. Ennek a lefoglalt pénznek a sorsát majd elintézzük, ha tudjuk, hogy ez micsoda.

Lázár János: Addig itt marad.

Fekszik, nyugszik, igen. Amit Ön mond, szerintem magunk között vagyunk, és őszintén beszélünk…

Lázár János: Abszolút. Alig nézik…

Tehát beszélhetünk olyasmiről is, amit csinálhattunk volna jobban. Azt hiszem, két olyan dolog van, amit csinálhattunk volna gyorsabban. Az egyik, hogy a kikötővásárlás, tengerpartvásárlás, annak a kiépítése, mert sajnos, ez egy bonyolult, európai uniós, hosszadalmas egyeztetés meg engedélyeztetési rendszer, megvan, dolgoznak rajta, de az ebben a pillanatban nem alkalmas arra, hogy ott bármilyen árut fogadjunk. Tehát azt talán gyorsabban kellett volna. A másik, ahol persze rengetegen gáncsoltak bennünket a magyar parlamentben is, a magyar mélyállamba beépített vakondok is, mert ne beszéljünk mellé, ilyenek is vannak, és Brüsszelben is, az pedig a Paks2. Ha a Paks2 most meglenne, kérnénk egy kávét. Ez a helyzet. Ha meglenne Paks2, és Paks1, Paks2 egyszerre működne, azzal a magyar villamos energia 60-70 százalékát megoldanánk, a szolárt, tehát a napenergiát fölfuttattuk, Európában messze elsők vagyunk, és alig maradna már olyan villamos energia, amit gázerőműből kéne előállítanunk. Ettől még persze az iparnak, vegyiparnak kell gáz, csak azt akarom mondani, hogy a kitettségünk egészen másképpen nézne ki, csak ezt a Paks2-t már nem tudom, hány éve pelenkázzuk, meg nevelgetjük, de lassan akar nőni a gyerek. Most már legalább az első betont letették, tehát a valódi építkezés szakaszában vagyunk. Ha jól csináljuk a dolgunkat, 2032-re, 2033-ra ez a helyzet megoldódik. Csak 2026 és 2032 között van hat év. Ahogy a kommunista rendszerben mondták: azt tudjuk, hogy mi lesz, de addig mi lesz? Ez itt a kérdés.

Lázár János: Még akkor, ha már szóba hozta az úr a kikötőt, a kikötőről egy mondatot mondj. Ja, mondtad… A kikötővel kapcsolatban akkor ez a válasz kielégítő volt. Mondhatja, hogy nem, mert akkor még visszatérünk rá.

Építjük.

Lázár János: Ott, a lelátón van a kérdés.

Nézői hozzászólás: Rita vagyok. Köszöntöm Miniszterelnök urat, Miniszter urat és minden DPK-st. Én nem kérdezni jöttem, én csak köszönetet szeretnék mondani. 

Hazámat szolgálom!

Nézői hozzászólás: Kárpátaljai magyar vagyok, nagyapám 1938-ban született Visken, a csehek alatt. Nagymamám 1941-ben született Visken, a magyarok alatt. Én 1984-ben születtem Visken, Szovjetunió ideje alatt. Amikor az első magyar óvoda megnyílt Visken, mi voltunk – az unokatestvérem is itt van valahol – az első magyar csoport. Mi akkor, gyerekként, négyévesen tudtuk, hogy milyen magyarnak lenni, milyen érzés az, amikor a magyar Himnusz az iskolánkban megszólalt. Milyen érzés az, amikor az anyaországból hozzánk látogattak. Most itt vagyunk, itt élünk Magyarországon, itt van családunk. Mi hálával tartozunk azért, hogy soha nem felejtették el a külhoni magyarokat, és nagyapám nevében, aki már sajnos nem él, hálás köszönet azért, hogy elérhette azt, hogy ide tartozhat. És amikor felvette a magyar állampolgárságát, úgy sírt, mint egy gyerek… Hálásan köszönünk Önöknek mindent!

Lázár János: Köszönjük szépen!

Ha megengedi, akkor egy történetfilozófiai mondattal válaszolok. Azt tanultam, hogy minden volt, és minden lesz.

Lázár János: Köszönjük a választ! Tőlünk jobbra egy hölgy, és utána itt lesz a következő kérdező. Parancsoljon!

Szép Kinga: Szép Kinga vagyok Miskolcról. Előre üzenem a tiszásoknak, hogy saját kocsival jöttem, nem kaptam se pityókát, se utalványt, és nem fizet a Tóni. Azért is vagyok itt, mert én Debrecenben végeztem, itt ismertem meg a férjemet harminc évvel ezelőtt, ő is itt van, ő is Viktor. Szia, Viktor!

Lázár János: A Lázárinfó mindenre alkalmas, összehoz mindenkit mindenkivel, tehát ott minden megesik…

Szép Kinga: És székely származású is vagyok, azért vagyok ilyen harcos. Én harcolok Miskolcon napi szinten, járkálom a paneleket, bekopogtatunk mindenhova, és idejövök feltöltődni, mert ott sokan lehúzzák az energiánkat.

Lázár János: Hajrá, Fidesz!

Miskolc…

Szép Kinga: Itt volt egy kérdés, és én üzenem azoknak a tiszásoknak, akik minket bántanak, napi szinten engem is lerománoznak, én mindig azt üzenem nekik, hogy minél jobban gyűlölködnek, mi annál többen leszünk, és annál jobban szeretjük a hazánkat és Orbán Viktort. Ezen kívül azt is üzenem a tisztásoknak és a bizonytalanoknak, hogy most van a legfontosabb választás, mert az egyik oldalon itt van egy Orbán Viktorunk, aki a magyar nemzetért harcol, és azokért is harcol, akik őt nem szeretik. A másik oldalon meg ott van egy manökenistenkirály vagy diszkókirály, nem tudom, valóságshowba kellene inkább mennie, mert nem alkalmas egy ország meg egy nemzet vezetésére. És nagyon fontos, hogy mindenki a pénztárcáján fogja megérezni, hogy mit jelent az, hogy Orbán Viktor lesz a miniszterelnökünk, vagy mit jelent az, hogy – ki se mondom a nevét – az a Péter, aki meg kell jegyezze, hogy az előző Péternek sem jött be a gyűlölködés, neki sem fog. És egy kérdésem van, de nagyon rövid válasz lesz. Sose sikerül egy közös képet készíteni Önnel.

Lázár János: Honnan tudja, hogy mi lesz a válasz?

Mert a nők ilyenek.

Szép Kinga: Azért, mert én sose tudok egy igazi képet csinálni Orbán Viktorral, és nekem csak ez a kérdés, hogy kérhetek-e egy közös képet a végén?

Lázár János: Persze, a Lázár-infó kereskedelmi szerveződés is, van Lázár-bazár, tehát képeket is árulunk a végén, úgyhogy, Elnök úr, erre készülj. Reméljük, sikerül a kép. Ott a kérdés!

Válaszoljunk azért arra a kérdésre, mi van azokkal, akik nem ránk szavaznak. Mert, ugye, a választási csata hevében hajlamosak vagyunk, ha nem is mondjuk, mert ez egy polgári közönség, de nemcsak szép dolgokat gondolunk róluk. Egyszer volt egy kollégám egy távoli, ázsiai országban, aki nagy barátja a magyaroknak, mert Kínában egy kollégiumi szobában lakott egy magyarral, és nagyon büszke volt arra, hogy az megtanított neki néhány mondatot. Majd eljött Magyarországra, és ezeket elmondta. És kérdeztem, hogy mit szóltak hozzá a magyarok? „Rájöttem, hogy ezek nem szép dolgokat jelentenek…” Úgyhogy én is így vagyok ezzel, úgyhogy inkább most nem mondok semmit az ellenfeleinkről, de ilyenkor az ember fejében mindenfajta dolog kavarog. De a végén majd ez leülepszik, mert a választáson túl fogunk jutni, a mi reményeink szerint egy magabiztos győzelemmel jutunk túl, és utána azért kiderül: a végén mindannyian magyarok vagyunk. Nagyon fontos, hogy a végén kiderül, hogy mindannyian magyarok vagyunk. Ezért nagyon fontos, hogy amikor kormánypolitikát csinálunk, akkor azt ne tartsuk bajnak, inkább tekintsük erénynek, hogy amit mi csinálunk, az azoknak is jó, akik nem ránk szavaznak. A mi kormányunkkal azok is jól járnak, akik nem ránk szavaznak. Nem pártalapon vezetjük az országot, hanem nemzeti alapon vezetjük az országot. A 14. havi nyugdíjat a tiszás nyugdíjas is megkapja. A gyerekek utáni adókedvezmény dupla összegét a tiszás családok is megkapják – akkor is, ha közben gyaláznak bennünket. És az élethosszig tartó, édesanyáknak járó adómentesség mindenkit megillet, akkor is, ha tiszás. És a 3 százalékos, elsőotthon-teremtési hitelben segíteni akarunk a fiataloknak, ami nemcsak a jobboldali fiataloknak jó, hanem a tiszásoknak is. A kampányban ez nem hangzik természetesen, de amikor túljutunk az egészen, megalakul a polgári, nemzeti kormány, akkor nagyvonalúnak és nemzeti alapokon álló kormánynak kell majd lennünk, ahogy eddig is voltunk.

Lázár János: Hajrá, Magyarország! Asszonyom, Öné a szó!

Nézői kérdés: Én Szilvia vagyok, és mi nem a nevünkben vagyunk magyarok, hanem a szívünkben, ezt gondolom, nagyon fontos elmondani. Nekem nincs kérdésem, mert nem kérdés, hogy a Fideszre kell szavazni, méghozzá azért, nekem két nagyon fontos érvem is van, 11 éve nem engedjük be az illegális migránsokat. Ehhez ragaszkodunk, akár egymillió eurót is fizetünk naponta. Ez szerintem az egyik legfontosabb. A másik, hogy négy éve a béke pártján állunk, és akármennyire fenyegetik is Orbán Viktor miniszterelnök urat, akkor is így van, és akkor sem tágítunk. És ez nekem mindent jelent, mert lehetünk gazdagok, de nézzük meg, Dubajban ott voltak a gazdag magyarok, akik szidják nagyon a Fideszt meg Magyarországot, hogy milyen nagyon szar az élet itt, már bocsánat, hogy ezt mondom…

Lázár János: Ne bántsa… őket…

Nézői kérdés: …ugyanakkor kitört a háború – bocsánat, kifütyültük –, utána nagyon-nagyon megijednek, amikor a drónok meg becsapódnak, és futnak haza abba a borzalmas Magyarországba, mert itt biztonság van. És ez a legfontosabb dolog szerintem jelen pillanatban. Számomra…

Lázár János: Ne bántsa őket, én azt mondom, Asszonyom…

Nézői kérdés: Nem bántom, csak fel akarom hívni a figyelmet.

Lázár János: Igen, de ne bántsa őket, mert higgye el, minden magyar olyan, egy hét után bárhonnan hazahozza a honvágy. Minden magyar egyforma ebben, akik kívül maradtak, ők is támogatást, segítséget és együttérzést érdemelnek. Sokan még mindig nem értek haza a háború miatt. Most legalább mindenki látja, hogy van tétje annak, ami történik.

Nézői kérdés: Lehet, hogy itt egy kis félreértés van, itt nem azt mondtuk, hogy ne jöjjenek haza, tárt karokkal várjuk, még repülő is ment értük. Itt arról van szó, hogy így szavazzanak. Ezek…

Lázár János: Maga nagyon szigorú.

Nézői kérdés: Az a helyzet, hogy olyan üzeneteket kapok, hogy szerintem ezért. A másik pedig az, hogy egyébként, ha már ilyen üzeneteket kapok, akkor nem tudom, miért gondolják, hogyha halállal fenyegetnek, rájuk fogok szavazni… Ez számomra egy kérdés, de majd ők eldöntik. A másik pedig az, hogy nekem a tettek számítanak, és nekem ezek a tettek, nem a hazug ígérgetés. És még egy nagyon fontos, hogy látszik, hogy a mi kormányunknak kettő emberélet is számít. A Tiszának a kétmillió sem számít. Lehazudják a háborút. A magyar kormány a veszélyre megoldást tart, míg ők lehazudják a veszélyt. De ha nincsen háború, akkor ez a két hadifogoly sem volt? Nem mennének el érte? Ez egy nagyon fontos kérdés számomra. Aztán hallom, hogy az Ön keze mindenben benne van, hiszen forródróton van Putyinnal meg Trumppal, talán Hszi Csin-pinggel is meg az izraeli miniszterelnökkel is.

Elnézést!

Lázár János: Debrecenről nem beszélve….

Nézői kérdés: Én azon gondolkozom, hogyha ez így van, akkor Ön a világ legbefolyásosabb embere. Ha ez így van. Ha ez így van, akkor miért cserélnénk le egy senkire? Csak ez a kérdésem.

Köszönöm szépen!

Nézői kérdés: Folytatom, hiszen ezer éve várunk erre, emberek. Most nem szabad megtorpanni. Ez az a pillanat, amikor tudnunk kell jól szavazni, mert a biztonságnál fontosabb nincsen. És míg egy Magyar Péternek a biztos választás volt a fontos, nekünk a biztos győzelem a fontos. Úgyhogy: hajrá, Fidesz! Nagyon szépen köszönöm! Minden jót!

Lázár János: Nagyon szépen köszönjük a szavait! Mielőtt megadom Elnök úrnak a választ, bocsánat, mielőtt megadom Elnök úrnak a választ, jelzem, hogy most a rekord 4 óra 37 perc a Lázár-infók sorában, most azonban lassan be fogjuk fejezni. Ha Öntől elkérhetném a telefonszámát, mert szükségünk van aktivistákra, illetve olyanokra, akik így beszélnek. Most Elnök úrnak megadom a választ. Ott lesz majd az utolsó kérdés, a zászlóval. Először Elnök úr válaszol, és utána elmondom, hogy akik állnak, azok hogyan tehetik föl a kérdéseket nekem és Elnök úrnak.

Csak annyit akarok mondani, hogy szerintem a nemzetközi térben való súlya Magyarországnak két tényező által meghatározott. Az egyik a valóságos súlya, mekkora a gazdasága, mekkora a hadserege, a másik a politikai képességei. Tehát nekünk olyan kormányzatra van szükségünk, amely a világban képes minél több barátot gyűjteni. Én nem csinálok semmilyen más bravúrt, én csak annyit teszek, hogy megpróbálok barátokat gyűjteni Kínától az Egyesült Államokig, és érdekeltté tenni valakit, mindegyiküket egy kicsit legalább Magyarország sikerében, és megakadályozni, hogy bárki ellenérdekelt legyen Magyarország sikerében, vagy Magyarország kudarcában legyen érdekelt. Ha ezt el tudtuk hárítani, akkor körül van kerítve az ország, csinálhatjuk, kezdhetünk dolgozni, mert nincsenek kívülről ellenségeink, és ha kell, akkor vannak barátaink. Ennyit tudunk célul kitűzni. Az erőnk ma erre elég, ez sem kevés. A mértéktartás fontos dolog.

Lázár János: Köszönjük szépen! A magyar zászlóé a szó. Parancsoljon, Uram! Jó napot!

Zsengellér Tibor: Szeretettel köszöntöm Miniszterelnök urat. Köszönöm, hogy kérdezhetek még. Én Zsengellér Tibor vagyok, Debrecenben élek, de Ceglédről származom, és rokona vagyok Zsengellér Gyulának, a focistának, úgyhogy ezért protekcióból arra kérem, hogy egy plusz kérdésem is lehessen. De a kérdésem előtt egy felvetésem van, mégpedig Dobrev Klárának erre az aljasságára, a kettős állampolgároknak, határon túliaknak a szavazásmegvonásáról. És azt gondolom, hogy erre, mivel Trianon után ezt a kérdést feszegetni egyszerűen vérlázító, nem történelmi meg jogász magyarázatokat kellene adni, hogy ez miért jogos, hanem egy nagyon frappáns választ, egy offenzív választ. És szerintem ez az, hogy ők is két szavazatot adhassanak le, mert a határon túliaknak egy van, és azt is el akarják venni, nekünk kettő. Ha nyer a Fidesz, márpedig nyerni fog, és új kormány van, akkor vegyék ezt napirendre, kapjanak ők is két szavazatot, ne legyen ez a hátrányos megkülönböztetés. Remélem, egyet is ért ezzel mindenki. A másik az a nemzeti pantheonnak az ügye. Lehet, hogy ezt Fehérváron kellene inkább felvetni, de a debrecenieket is érdekli a kérdés. Ugye, az Árpád-házi királyaink, a vegyesháziak, Mátyás király is nemcsak Fehérváron, a koronázási templomban lett megkoronázva, hanem sokuk ott is volt eltemetve. Na, most a maradványok, ugye, az osszáriumból most Szegedre kerültek, ott a genetikai vizsgálatok zajlanak, reméljük előbb-utóbb eredménnyel, de a nemzeti pantheonról semmit nem hallok. Márpedig a Magyarságkutató Intézetnek is az volt a terve, hogyha azonosítják ezeket a királyokat, akkor nem újra ládába kerülnek, hanem méltó helyre. Ez pedig mi más lehetne, mint az újjáépített székesfehérvári koronázótemplom? Ez lehetséges, hiszen Mátyás király idejében állt, a leírásokat ismerjük, az analógiákat ismerjük, az alapok ott vannak, nyilván kellene még egy teljes körű feltárás, mert az nem volt, de idő. Utána tervek, építkezés, látjuk a budai várban, hogy ez lehetséges. Az lenne méltó, hogyha egy felszentelt helyre kerülnének ezek a királyok. Már ennek a munkának szerintem folyni kéne. És még egy dolog, hogyha itt az időn túl anyagi nehézségek is fölmerülnek, vannak milliomosaink. A Lázár-infón sokszor utalt arra miniszter úr jogosan, hogy nekünk a magyar milliomosok fontosabbak, mint a külföldiek. Vannak! Az, hogy ezt elfogadjuk és értjük és szükséges, de ahhoz, hogy szeressük is őket, vagy jobban a szívünkbe zárjuk őket, talán lehetne ösztökélni arra őket…

Lázár János: Ők is fizessenek, az a lényeg…

Többet!

Lázár János: Ők is fizessenek. 

Zsengellér Tibor:…hogy mint Széchenyi István, járuljanak hozzá nemes ügyekhez, és akkor nyilván a magyarok is másképp állnának ezekhez a gazdag embereinkhez.

Lázár János: Milyen bölcs megfigyelés ez!

Zsengellér Tibor: A kérdésem pedig abszolút debreceni. A kérdésem az, mert ezek csak felvetések voltak. A kérdésem az, hogy mikor kap az MCC Debrecenben egy méltó helyet? Itt van a rektor úr, láttam valahol. Az Aranybikában vannak, szerintem méltatlan körülmények között. Nekünk se hegyünk, se folyónk, se sok műemlékünk, de ikonikus épületünk az Aranybika. Ennek a felújítása nyilván nagyon sokba kerül. Ígérje meg most a rektor úrnak, hogy az északi szárnyat fölépítik, és az egész Aranybikát és környékét úgy rendbe teszik, hogy az Debrecennek az ékköve és büszkesége lehessen, mert most nem az.

Lázár János: Köszönjük szépen, Tibor, tudtam, hogy jónak adok szót. Miniszterelnök úr, kérlek!

Zsengellér Tibor: Kínai egyetemekről is volt szó, vagy legalábbis a Fudanról. Budapestnek nem kellett, Debrecen bejelentkezett, most Fudan se ott nincs, se itt nincs, van helyette Tibet utca meg talán Ujgur tér, de szerintem ez nem helyes. 45 ezer mérnököt bocsátanak ki a kínai egyetemek. Maga járt ott, látta, hogy mi van…

Lázár János: Tibor alapos kérdéseit most megköszönjük, mert mégis én vezetném a Lázár-infót, és …

Zsengellér Tibor: …szükségünk van, szüksége van Debrecennek kínai egyetemre…

Lázár János: Igen, igen. Debrecennek mindenre szüksége van. BMW gyár után kínai egyetem. Értjük mi ezt, értjük mi ezt.

Zsengellér Tibor: És még az utolsó, ezt nem is indoklom, hogy volt szó arról, hogy minisztériumok…

Lázár János: Ilyen típusú fideszest sose győzik le a tiszások.

Zsengellér Tibor: …költöznek vidékre. Ön azt mondta, hogy struktúra van, aztán minisztériumok, aztán emberek. Ha vannak új feladatok, nyilván egyszerűbb ahhoz egy minisztériumot létrehozni akár Debrecenben, mint egy meglévőt leköltöztetni, ami nem sikerült. Én kérem, hogy akkor ebben Debrecen legyen az első. Köszönöm szépen!

Lázár János: Köszönjük szépen a kérdést! Miniszterelnök urat illeti a válasz.

Ami a leendő kormányt illeti, ott csak annyit mondanék, hogy először ejtsük el a medvét, utána tárgyaljunk a szűccsel. Nyerjük meg a választást! De már most már kezdünk fáradni, és ami a legfontosabb kérdés, de azért, ha megengedik, elmondom, hogy a nemzeti lelkület és múlt szempontjából fontos emlékhelyeknek a fölépítése sokba kerül, előbb-utóbb meg kell történjen, és 2020-ig aránylag jó ütemben haladtunk is ezzel. 2020-ban beesett a COVID, mire abból kilábaltunk, beesett a háború, a mögöttünk hagyott négy év négy háborús év volt, nemcsak katonailag, nemcsak lelkileg, gazdaságilag is megviselte az országot. Volt olyan év, emlékeim szerint 2022, amikor Magyarország energiaszámlája úgy alakult, hogy a szokásos 7 milliárd euró helyett abban az évben 17 milliárdot kellett fizetnünk a behozott energiáért. Az 10 milliárd euró, az 4.000 milliárd forint! Abból több panteont is tudtunk volna építeni, nemhogy egyet. Csak azt akarom mondani, hogy az elmúlt négy évben nekünk úgy kellett országot építenünk, hogy a korábbiaknál jóval kevesebb forrás állt rendelkezésre. Át kellett rendeznünk egy csomó dolgot, a szimbolikus ügyeket hátrább kellett sorolni, az emberek számára egzisztenciális dolgokat meg előre kellett venni. Meg kellett védeni a rezsicsökkentést, támogatni kellett a családokat, megdupláztuk az adókedvezményt, mentünk előre, de mindenre már nem volt pénz. Ezért jó néhány beruházást megállítottunk, megterveztünk, félretettük, és ha lesz pénz, meg fogjuk őket csinálni. De ahhoz először a magyar gazdaságnak nagyobb fokozatba kell kapcsolnia, és kedvezőbb, békebeli körülményekre van szükség. Én óriási bravúrnak tartom, nézzék, Németországban megszorítás van, Franciaországban megszorítás van, mindenhol Nyugat-Európában megszorítás van, az azt jelenti, hogy elvesznek az emberektől dolgokat, nem odaadnak újakat, hanem elvesznek. Nincs 14. havi nyugdíj, gyerekek utáni adókedvezmény duplázása, 11 százalékos minimálbér-emelés, ez mind nincsen, mert azt a pénzt, ami ott megtermelődik, azt mind elviszik Ukrajnába. Magyarországon csak azért vagyunk képesek ezekre a dolgokra, mert azt a pénzt, amit ők odaadnak, mi nem adjuk oda, hanem itthon tartjuk. Az összes itt Ön által fölvetett kérdéshez, amely pénzügyinek tűnik, valójában a háborúból való kimaradáson keresztül vezet az út. Ez mindennek az előföltétele.

Lázár János: Nos, kedves Debreceniek és kedves Érdeklődők, a következőt szeretném mondani. A kérdésekkel most a végére értünk. Mindenkinek, akinek kérdése maradt, ajánlom, hogy küldje meg, ugyanúgy, mint Szeged után a lazar@lazarjanos.hu-ra és mindenkinek fogunk válaszolni. Amit szeretnék viszont mondani, Miniszterelnök úr, tőled még időt kérve, az, hogy azért jöttünk össze, hogy mondjunk nemet a háborúra, és mondjunk igent a Fideszre. Arra kérlek, hogy miután egy olyan helyen vagyunk, ahol három mandátumunk van most, és április 12-én választások előtt állunk, arra kérlek, hogy a választások debreceni tétjéről és a választásról még zárszóképpen mondj nekünk valamit.

Ó! Na, hát mit tanultam a debreceniektől először, mikor itt jártam életemben? Nem tudom, ez még megvan-e maguknál. Azt mondták, hogy magas rovás, nagy kutya, ott lakik a jó gazda. A rovás kerítést jelent a magyar nyelvben. Tehát az nem véletlen, hogy mi itt itthon vagyunk, mert akinek kutyája van, és magas kerítése, annak van portája. Akinek van portája, annak van felelőssége, annak van dolga, az dolgozik, rendben tart, felelősséget vállal, hiszen az az ő világa. Nem véletlen, hogy Debrecen ezért kötött a Fidesszel 1998-ban házasságot. Hosszú ideig udvaroltunk, nem sok sikerrel, 1990 és 1998 között itt nem termett nekünk sok babér, de 1998 után végül is ez megtörtént. Akkor fölidéztem, most is fölidézem, hogy mi azért adunk mindig hátszelet Debrecennek, tehát ha polgári, nemzeti, fideszes kormány van, akkor Debrecennek mindig hátszele van. Ennek az az oka, amit Önök szerintem nem tudnak, hogy a Fidesz megalakulását megelőző nagy mozgalmakban, diákmozgalmakban – 1985-ben vagyunk most, fiatalok figyeljenek, akkor is voltak már, éltek már emberek Magyarországon, tehát 1985-ben –, amikor egyetemistaként kezdtük szervezni a kommunizmussal szembeni ellenállási diákmozgalmakat, és aminek kapcsán talán Önök a Bibó Szakkollégium nevét talán hallják, akkor ez nemcsak Budapesten történt, hanem ennek voltak vidéki lábai is. És Debrecen az erősségeink közé tartozott. Budapesten kívül két nagy támaszunk volt: nyugaton Szombathely, a szombathelyi diákok, keleten meg a debreceni diákok, akik már 1985-ben benne voltak abban a munkában, amiből 1998-ban egy házasság lett Debrecen és a Fidesz között. Lehet, hogy vannak itt olyanok, akikkel együtt szervezkedtünk abban az időben, ha itt vannak, akkor köszönöm szépen, hogy eljöttek, sok erőt – vannak itt –, sok erőt, jó egészséget kívánok! A második dolog, János, ami fontos, amit Debrecenben megtanultam, mert azért más, mint az ország többi helye, az egy furcsa mondat, úgy hangzik a vantól nem kell félni. Ez itt a mi világunk. Tehát azt akarom mondani, hogy ez nem a panaszkodó embereknek a világa. Itt nem azok az emberek élnek, akik állandóan fölmentést keresnek a saját személyes sikertelenségükre. Akik meg akarják magyarázni, hogy mit miért nem lehet. Itt mind olyan emberek laknak, ahol magas rovás, nagy kutya, a vantól meg nem kell félni. És mindig is családszeretőek voltak. Javaslom, ha egyszer van időd, menj ki a debreceni temetőbe, ha akarsz műalkotást, te hódmezővásárhelyi vagy, az egy kis hely Debrecenhez képest, tehát ha akarsz látni műalkotást, fantasztikus építményeket, az egyik legszebb oroszlánszobor az egész magyar művelődéstörténetben, ott található, tehát ha akarsz látni valamit, akkor ebben nem a kivagyiság van benne, hanem a családszeretet. Ez a város családokból áll. És hogy a családok emlékét megőrzik, ott kint is lehet látni. És van egy mondás, amit szintén a debreceniektől tanultam: az az, hogy a koporsón nincsen zseb. Tehát amink van, azzal valamit kezdeni kell, rá kell hagyni a gyerekekre, az unokákra, az utánunk jövőkre, mert ebből épül a jövő. Szóval magas rovás, nagy kutya, a vantól nem kell félni, a koporsón nincsen zseb. Ha ezt összerakod, ez Debrecen, és ez a mi világunk igazából, és innen tud, ezekből az erőközpontokból épülni Magyarország. Mint ahogy Te említetted, hogy mindenre képesek vagyunk, például a Hortobágy szélére építeni egy BMW-t, a világ legmodernebb gyárát, de erre nem mi vagyunk képesek, hanem a debreceniek, akik ezt mind megcsinálták. Tehát nekünk azt az optimizmust, életerőt, életszeretetet, családi gondolkodást, nemzeti elkötelezettséget kell életben tartanunk itt, Debrecenben az Önök szavazataival, ami az elmúlt tizenhat évben ilyen magasra megemelte ezt a várost, amire Önök büszkék lehetnek. Nincs még egy olyan városa ennek az országnak – bár mások is fejlődtek –, amely akkorát fejlődött volna, nem egy, hanem két nagyságrendet lépett volna, mint Debrecen és környéke. Ez egy fantasztikus hely, tele van életerővel, és ennek az életerőnek kellene megmutatkoznia a választásokon, nehogy azok nyerjenek, akik majd azt magyarázzák meg, hogy mit miért nem lehet, és visszafordítják Debrecent abba a múltba, ahonnan eljött meg abba az alulfejlettségbe, amire én még 1998-ból emlékszem. Azt is sokra tartottam mindig, hogy amikor azt kérdeztem 1998-ban talán Kósa Lajostól, aki akkor talán polgármester is lett, hogy Lajos, mi itt a legfontosabb, amire pénzt kellene adni, akkor ugyan hosszú listája volt, de mondta, ezt most hagyjuk, csak az eleje érdekel. És akkor azt mondta, hogy az nem járja, hogy a busz szinte beszalad a református Nagytemplomba, és ott kanyarodik el, és nincs egy főtere Debrecennek. Tehát azt akarom mondani, hogy egy olyan helyre kért először Debrecen tőlem miniszterelnökként fejlesztést, ami a közösség számára volt fontos, hogy legyen végre egy olyan főtere ennek a városnak, ahol a Debrecen iránti szeretetet közösen meg lehet élni. Nagy történet volt ez, Lajos, köszönöm szépen, hogy ezt megcsináltuk!

Hajrá, Debrecen! A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, Debrecen! Sok sikert kívánok Önöknek, magunknak a választásokon! Fel, győzelemre!

Lázár János: Hölgyeim és Uraim! A magyarok embere: Orbán Viktor!