Orbán Viktor beszélgetése a Digitális Polgári Körök háborúellenes gyűlésén

Váczi Gergő: Jó napot kívánok! Üdvözlök mindenkit, és azt javaslom, hogy akkor foglaljunk helyet, és kezdjük is el a beszélgetést, és üdvözlöm, Miniszterelnök úr!

Jó napot kívánok!

Örömmel konstatáltam, hogy lapot hozott magával. Annyian annyiféleképpen lecsapták már ezt a poént, de azért én is gondoltam, hogy meglovagolom, és hoztam Önnek azért én is, tehát hogyha gondolja, és kifogyott belőle, akkor parancsoljon.

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm! Lassan egyre jobb üzlet lesz ez. Igen?

Igen, igen. Ugye, azt láthatjuk, hogy önálló életre kelt. Egyébként ehhez hogyan viszonyul, hogy, ugye, nagyon sokat cikkeztek, nagyon sok vélemény hangzott el a Rónai Egonnal folytatott beszélgetése után, de talán, ami a legnagyobb hangsúlyt kapta, az az Ön által készült produktum, amely aztán tényleg különböző pulóvereken, bögréken és még megannyi máson kelt életre.

Tisztelettel köszöntök mindenkit! Jó napot kívánok! Magam sem tudom, hogy örüljek-e ennek, mert végül is az volna a normális, ha arra emlékeznének, amit mondtam. De nem, mert a modern média ilyen, hanem arra emlékeznek, ami szokatlan. A szokatlan mindig izgalmasabb, mint a mély vagy okos gondolat, ehhez hozzá kell szoknunk, talán a formátum is, amiben most vagyunk, erre válaszol. Időnként szükség van arra, hogy ne ilyen médiagegeket engedjünk meg magunknak, hanem komolyan és őszintén beszéljünk mélyen dolgokról, úgyhogy köszönöm, hogy vállalkozott erre az interjúra.

Izgulok is egy picit, de akkor azért…

Menni fog ez, menni fog.

Azért, ha már az őszinteség, akkor engedje meg, Miniszterelnök úr, és akkor tényleg tegyük is ki. Ugye, körülbelül 40 percünk van a beszélgetésre. Ezt azért mondom, mert nagyon sok sajtóorgánum van jelen a helységben, mind baloldali, mind jobboldali médiumok, ami énszerintem egy nagyon örömteli pillanat.

Nem vagyok ebben olyan biztos, de elfogadom.

Én így gondolom, Miniszterelnök úr, és akkor….

Beszéljünk erről komolyan, ha már belevágott ebbe.

Oké!

Oké! Tehát azt hiszik gyakran, hogy viccből mondom, vagy krakélerségből, de nem, kellő tisztelettel, lassan és nyugodtan mondom: az a média, az az újságíró, akit külföldről fizetnek, az nem szuverén ember, és azokkal nem kell beszélgetni.

De most beengedték őket.

Igen, igen. Jól tették, mert kitiltani nem kell senkit. Csak azt akarom mondani, hogy tudom, hogy most itt, meghallgattam az előző beszélgetéseket, és én is szeretnék csatlakozni ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, ami itt van, de, ugye, nekem harcosnak is kell lennem. Tehát vannak dolgok, ahol időnként egyszerűbb lenne valami szépet vagy simát vagy simulékonyat mondani. Az én szakmámban ez nem így van. Néha meg kell mondani: ez fehér, ez fekete, ez így van, ez úgy van, és ezért ebben az ügyben, nemzeti szuverenitás ügyben én nem ismerek tréfát. Tehát akit megvettek, akit pénzelnek, azzal nem tudok miről beszélni.

Viszont tudomásul kell venni, hogy azért az emberek jelentős része ilyen orgánumokból értesül a hírekről, gondolom, őket sem lehet ignorálni.

Igen. Sőt, jó, hogy itt vannak, majd megírják, ami nem történt meg. Igen.

Na, akkor beszéljünk arról, ami megtörtént, és ami látszik is a falon. Ugye, október 29-én Ön azt posztolta, hogy Magyarország nem akar háborút, a magyarok a béke oldalán állnak, tulajdonképpen ezzel indult el a háborúellenes gyűlés. Amit láthatunk itt, mögöttünk, ugye, „aki békét akar, velünk tart!” Ebből az következik, hogy aki nem Önökkel tart, az nem akar békét? Teljesen őszinte leszek, és gondolkodtam azon, hogy ezt most így kitegyem-e, de azért nekem vannak olyan barátaim, vannak olyan ismerőseim, akik nem biztos, hogy a Fidesz–KDNP-re fognak szavazni áprilisban. Vannak olyan barátaim, vannak olyan ismerőseim, akik a bizonytalanok táborát, azt a 600-700 ezer bizonytalan táborát erősítik, akik…

Igen, éppen ezért nagyon helyes, hogy nem az van odaírva, hogy aki békét akar, a Fidesszel tart, hanem az, hogy velünk.

De ők is, tehát azok, akik még bizonytalanok, ők is viszont elkötelezettek a béke mellett.

Igen. Persze, hogyne, sőt szerintem baloldalon, akikkel biztosan lehetne vitánk néhány fontos kérdésben, biztosan sokan vannak, akikkel ebben az ügyben, békeügyben nincs vitánk. És az lenne jó, hogyha ők is velünk tartanának, nem a Fidesszel, hanem, mondjuk, a magyarokkal vagy a békeszerető magyarokkal. Én alá akarom húzni, hogy veszély van. Tehát most nem egy csendes, jókedélyű, szombati összejövetelen vagyunk, hanem egy háborúellenes gyűlésen vagyunk. Háborúellenes gyűlést akkor kell tartani, ha veszély van. Jelentem, tisztelt Győriek, Európában háborús veszély van. Nem azért állunk ki a béke mellett, mert rendes emberek vagyunk, remélem, ez is igaz, hanem azért állunk ki, mert most ki kell állni. Európa a háború küszöbén áll. És most minden embernek, nemcsak a magyaroknak, Európában máshol is föl kell emelni a hangjukat, mert egyébként bele fognak kóvályogni, bele fognak tántorogni az európai vezetők egy háborúba. Nem tudom, fogunk-e erről beszélni? Vannak történelmi élményei Európának, hogy hogyan szokott háborúba keveredni. És kísértetiesen ugyanazokat a jeleket látom, mint amiket a történetírók följegyeztek az elmúlt évszázad során az első, nem a második, hanem az első világháborút megelőzően.

Fogunk erről beszélni, bocsásson meg.

Tehát azt akartam csak mondani, hogy baj van. Egy háborúellenes, reményeim szerint a béke mellett elszánt emberek gyűlésén vagyunk most.

De akkor nincs az az érzése Önnek, hogy a béke szó kisajátításra kerül ezáltal? Tehát olyan érzése van már az embernek, minthogyha csak a jobboldali érzelmű emberek kívánnák a békét vagy kívánhatnák.

Abban maradtunk, hogy majd egy ilyen élő és izgalmas, oda-vissza válaszokból álló beszélgetést próbálunk összehozni, de ha ilyeneket kérdez, akkor ez nem fog menni, mert akkor egy-két dolgot mélyebben is meg kell világítanom. És most függetlenül attól, hogy Ön mondta, amit mondott, ez a magyar társadalomfejlődés beteges fejlődésének, beteges alakulásának a következménye. Mert micsoda gondolkodás az, hogy azt mondom, hogy én magyar vagyok. Erre másik azt, hogy és én nem? Én egy nemzeti politikai erőhöz tartozom. Miért, én nem vagyok nemzeti politikailag? Amerikában az egyik pártot úgy hívják, hogy Demokrata Párt. Sose jut eszébe a másik pártnak azt mondani, hogy ki vagyunk rekesztve a demokráciából. A másik pártot úgy hívják, hogy Republikánus Párt. Sose gondolja egy demokrata, hogy ő nem köztársaságpárti. Ez egy rossz, szerintem a komcsi időkből itt maradt megbélyegzéses, kirekesztéses, rossz társasjáték. Hogyha én mondok magamról, magunkról valamit, a másik azt mondja, hogy miután néhány dologban nem értünk egyet, te kirekesztesz engem ebből. Rossz megközelítés, így nem lehet nemzeti egységet építeni.

De jelen van, nem?

Jó, de azért beszélgetünk most, hogy ezek száma csökkenjen.

Akkor bízzunk abban, hogy….

Igen, hogy leszokjunk a rossz szokásainkról, igen.

Hét perc már el is telt, Miniszterelnök úr. Akkor engedje meg, hogy tovább gördítsem a beszélgetés fonalát. Az Európai Uniót szóba hozta, és akkor a támogatásokról mindenképpen beszélni szeretnék. Az Európai Unió a háború kitörése óta mintegy 190 milliárd euró támogatást nyújtott már Ukrajnának. Ez gazdasági, humanitárius, katonai segítségnyújtásban realizálódott. Magyarország többnyire humanitárius segítséget ad, sőt a legkarakteresebben. És például a fegyverszállításokat nagyon határozottan ellenzi, Magyarországon keresztül sem juthatnak el fegyverek Ukrajnába. És akkor egy kritikus észrevételt engedjen meg, hogy azért vannak a kormánnyal kritikus hangok, akik azt mondják, hogy ez a narratíva nagyon összecseng az orosz narratívával. A kormány azt mondja, hogy a fegyverszállítások a háború eszkalációjához vezethetnek, és bizony Oroszország hivatalos üzenete, Putyin elnök hivatalos állásfoglalása szerint a fegyverszállítást teszi felelőssé a háború elhúzódásáért. Ön érez-e egyezőséget ezen narratíva között? Jogosak-e ezek a kritikai hangok a kormánnyal szemben?

Szerintem viselkedjünk úgy, ahogy felnőttek szoktak. Tehát ha én mondok valamit, azért mondom, egy: mert úgy gondolom, kettő: mert a magyaroknak meggyőződésem szerint az az érdeke. Kellő tisztelettel és udvariassággal, nem érdekel az oroszok elnöke ebből a szempontból. Az az ő dolga. Ez meg a mienk. Az az álláspont, amit a magyar kormány képvisel, az nem valaki máséhoz kimért álláspontnak a viszonyítási pontja, nem egy másik ország másik vezetője, hanem a magyar önérdek. Csak azt vagyok hajlandó képviselni. Ha az egybeesik az egyikével, a másikkal, a harmadik, az engem hidegen hagy.

Ha már ezt a 190 milliárd eurós támogatást szóba hoztam, akkor viszont be kell hoznom a képbe azt a néhány nappal ezelőtt napvilágot látott hírt, amely szerint az ukrán kormányzati felsővezetők elsikkaszthattak több százmillió európai uniós támogatásból érkezett eurót. Ezzel kapcsolatban vizsgálatok is indultak. Ön szerint ennek a vizsgálatnak lehet-e az az eredménye, hogy az Európai Unió megváltoztatja, mondjuk, a támogatási politikáját? Ön szerint belebukhat-e ebbe Zelenszkij elnök, bár, ugye, az ő érintettsége nincs napirenden, viszont egy közeli barátjának az érintettsége igen, tehát jogosan merülhetnek fel ilyen jellegű kérdések. Ön szerint változhat-e valamit az Európai Unió politikája?

Szerintem ezek a kérdések fontos kérdések, de részletkérdések. És azt javaslom, hogy mielőtt a részletekről beszélünk, beszéljünk az egészről. Az egészet úgy hívják, a nagy kérdést úgy hívják, hogy van egy háború Oroszország és Ukrajna között, jelenthet-e ez háborús fenyegetést akármilyen forgatókönyv és ok miatt a mi életünkre? A válaszom: igen, jelenthet. A második kérdés úgy hangzik, hogy van-e esélye Magyarországnak arra, hogy békét teremtsen? A válaszom: nincs. Magyarország hozzájárulhat a béketeremtéshez, jó eszköz lehet a békét akaró, nálunk nagyobb országok politikájában, de azt gondolni, hogy mi békét tudunk teremteni, az nem felel meg a realitásoknak. Akkor jön a harmadik kérdés, próbálok itt jegyzetelgetni.

Tegye, mert sokat fog érni az a papír.

A harmadik kérdés, hogyha ez így áll, és az európaiak mégsem térnek józan észre, akkor ki tudunk-e maradni? A magyarok ki tudnak-e maradni egy európai háborúból? Ez az a kérdés, amivel én fekszem meg kelek. Ezen kell gondolkodnom. És a történelmi tapasztalat az, hogy a magyarok kétszer is ki akartak maradni a nagy európai háborúból. Ki akartunk maradni az első világháborúból, amikor Tisza Istvánnak hívták a miniszterelnököt, és ki akartunk maradni másodszor, amikor Horthy Miklósnak hívták a kormányzót. Nem akartunk háborút, nem mi voltunk azok, akik elindítottuk, semmi közünk nem volt hozzá, és amikor a baj beütött, mi kimaradni akartunk, és csitítani akartuk a helyzetet. Nem sikerült. A kérdés az, hogy – Önöknek, nekünk így, együtt, mindannyian, nekem is, így, ahogy vagyunk, együtt, 2026-27-28-30-ig tartó három-négy év alatt – ha arra fordulnak a dolgok, amelyre sajnos fordulhatnak, hogy Európa háborúba megy, ki tudunk-e maradni? Elég erősek vagyunk-e ahhoz, hogy kimaradjunk? Elég okosak vagyunk-e ahhoz, hogy kimaradjunk?

De mi a válasz?

Elég jó vezetőink vannak-e, akik időben látják az összefüggéseket, és ki akarnak maradni? Elég függetlenek vagyunk-e Brüsszeltől, ami be akar nyomni bennünket a háborúba? Van-e elég tartásunk a németekkel szemben, ha ne adj’ Isten, megint ők akarnak háborúba menni, hogy mi ne menjünk? Ez a kérdés.

És mi a válasz?

Mi a válasz? Én azt tudom mondani, hogy bár nem ezért csináltuk, amit csináltunk, mert békeidőben kezdtünk kormányozni 2010-ben, de ha a Jóisten meg akart bennünket segíteni, és miért ne föltételeznénk ezt, akkor össze tudom rendezni az eseményeket és a döntéseinket is, a kormányét is meg a magyar nemzet közös, nagy döntéseit is 2010 óta úgy, hogy abból kiderül, hogy valójában azt a célt is szolgálták, hogyha előáll egy ilyen válsághelyzet, amiről én beszélek, akkor Magyarország elég szuverén és erős ország legyen ahhoz, hogy ki tudjon maradni a háborúból. Azt állítom, hogy a 2010 óta elvégzett munka esélyt ad a magyaroknak arra, hogy kimaradjunk a háborúból.

Kanyarodjunk Amerikára.

Ami azért nem egy olyan egyszerű dolog, mert nem azért jöttünk össze, hogy az én személyes dolgaimról beszéljünk, de nekem is össze kell szednem magam. Mindenkinek van a szakmájával összefüggésben valami önbizalomhiánya vagy valami ilyesmi, nekem is van ilyen. Emlékszem, amikor először lettem miniszterelnök, és így szólítottak, akkor állandóan hátrafordultam, hogy jön-e itt valaki. És most is ott ültem az Egyesült Államok, az Amerikai Egyesült Államok elnöke mellett, és arra gondoltam, hogy „Felcsút, Kolozsvár utca 16.”, mit keresek én itt?

Miniszterelnök úr…

Mit akarok ezzel mondani? Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek, ha hiszünk abban, hogy nagy dolgokra vagyunk képesek, és ha nem feledkezünk bele a saját sikereinkbe, és mindig emlékezünk arra, pontosan honnan jövünk, mik a korlátaink, és így tovább. Ez a kulcsa mindennek. A mértéktartás és a méltányosság az a két erény, amire a magyar politikának szerintem épülnie kell, és akkor is, ha ezüstkanállal a szádba születtél, akkor is, ha Felcsút-külsőn, ez lehetséges.

De akkor maradjunk is Washingtonban. Egyébként ott, ugye, nagyon sokat hallani az energiamegállapodásról, a pénzügyi védőpajzsról, amelyről majd szeretnék beszélni. De a békével kapcsolatos megállapodásokról mit lehet tudni, vagy milyen, a békére irányuló megállapodások születtek, idézőjelesen, tényleg nagyon-nagyon erősen idézőjelesen, csak a békecsúcs, a békecsúcs lehetséges időpontja az, ami ezzel kapcsolatban szóba került? És aztán még lenne kérdésem ezzel kapcsolatban, csak nem akarok…

Az hagyján, hogy Önnek van egy kérdése, nekem egy csomó válaszom van.

Majd próbáljuk összefésülni akkor.

Várjunk! Az első dolog, amiről beszélnünk kell talán, hogy választ találjunk az Ön kérdésére, az úgy hangzik, hogy a háborúzó felek akarnak-e ma békét? A válasz az, hogy nem. Ha akarnának, béke lenne.

Ez mind a két félre, bocsásson meg, érvényes, vagy csak az oroszokra?

Én voltam tavaly mindegyiknél. Zelenszkij elnöknél eltöltöttem vagy két órát tavaly nyáron, ahol csak arról próbáltam őt meggyőzni, tényleg egy szomszédos, baráti ország vezetőjeként és keresztény emberként egyszerre, hogy értsd meg, az idő ellenetek dolgozik, az idő nem a ti oldalatokon van. Persze van igazság, történelem, megtámadás, sok minden van, de hidd el, hogy minél hosszabb ideig tart a háború, annál többet fogsz veszíteni, ezért használj engem arra, hogy minél hamarabb próbálj békét kötni, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz utána, de az idő biztosan nem a te oldaladon van. Ráadásul akkor még az amerikai elnökválasztás előtt voltunk, és biztosan tudtam neki mondani – ismervén az amerikai elnököt –, hogyha ő jön, akkor te ne számíts arra, hogy az amerikaiak benne maradnak ebben a háborúban, ki fognak lépni, ezt vedd biztosra.

Mármint Trump elnök úr.

Igen, igen. De azt mondta, hogy nem, az idő az ő oldalukon van, ők az erősebbek, és győzni fognak. Hogy az amerikai elnök meg mit csinál, azt meg majd meglátjuk. Szóval így. Tehát biztosan tudom mondani, hogy ma különböző okokból az egymással szemben álló felek nem akarnak most békét kötni. Mi következik ebből feladatként? Meg kell próbálni a világ azon nagyhatalmait megmozdítani, akik a békében érdekeltek, hogy egy külső befolyással, hogy ne mondjam, nyomással rávegyék őket a békére. Az ukránok esetében ez könnyebb, mert Ukrajna megszűnt szuverén országnak lenni. Ukrajna azért van, mert a nyugatiak akarják, hogy legyen, pénzt adnak, fegyvert adnak. Ha a nyugatiak nem adnak, akkor annak vége van, Ukrajna nem képes magát fönntartani. Ma Ukrajnában a nyugdíjakat, a fizetéseket, a szociális segélyt, a gyerekellátást a nyugati pénzből fizetik.

Tehát ott a támogatások megszűnése eredményezhet…

Azt gondolom, hogy ott vannak eszközök a nyugatiak kezében, hogy az ukránokat a béke felé motiválják.

És az oroszoknál?

Ez a nehéz helyzet. Ott nincs ilyen eszköz, mert az oroszok… Ott mi történt? Az oroszok, menjünk vissza, 2022 áprilisában vagyunk. 2022 áprilisában Isztambulban…

Kettő hónapja zajlott a háború.

Kettő hónappal a háború kitörése után volt egy titkos-féltitkos tárgyalás oroszok és ukránok között a békéről, hogy állapodjanak meg. Az oroszok azt ajánlották, hogyha két megyét magukhoz csatolhatnak, és Ukrajna nem lesz tagja a NATO-nak, abban az esetben a háború azonnal abbahagyható. Én láttam az erről szóló dokumentumokat. Végül is az ukránok angolszász nyomásra – beszéljünk egyenesen: angolszász nyomásra – erre az ajánlatra nemet mondtak. Ezek után az oroszok hazamentek, és alkottak egy törvényt, és azt mondták, hogy nem kettő, hanem négy. Nem két megyét, négyet fogunk beilleszteni az orosz állam keretei közé. És ez lényegében megtörtént, leszámítva Donyeck…

Donyeck 22 százalékát.

…megye 22 százalékát. És most arról van a vita, hogy rá tudjuk-e venni az oroszokat arra, hogy a 22 százaléknyi terület elfoglalása helyett, valami más szempontot előtérbe tolva mégis kössenek most békét. És ennek az eszközeit nem találják a nagy nyugati országok, hogy hogyan lehetne az oroszokat erre rávenni, mert ők azt mondják, hogy nem, mi el fogjuk foglalni ezt a 22 százalékot is. Egyszer volt egy békeajánlat, nem kellett, most elmegyünk odáig, amit célul kitűztünk. És itt van megrekedve az egész nemzetközi gépezet, és itt próbálunk valamilyen megoldást vagy segítséget nyújtani. Az idő szerintem az oroszok oldalán van. Minden nappal öt-tíz-húsz, nem tudom, hány méterrel több területet foglalnak el. Jó lenne békét kötni, mielőtt valóban iszonyatos vérveszteségek árán elfoglalják a területeket. Ugye, most itt kicsit értelmiségi módon ülünk, jól vagyunk öltözve, rendesen megreggeliztünk, jók az esélyek az ebédet illetően, a gyerekek rendben vannak, mindenki rendben van, de ez a keleti fronton nem így van. Ott semmi nem így van. Rosszul vannak öltözve, örülnek, ha nem fagynak meg, nincsen elektromosság, a gyerek nem tudom, kapott-e reggelit, a férj nem tudom, túléli-e a délutánt, az asszony nem tudja, hogy elmeneküljön, vagy inkább még maradjon, és meghalnak százával és ezrével. Tehát amiről most beszélünk, az ebben a közegben másképpen tűnik föl, mint ami a szörnyű valóság. Ez egy brutális háború. Két szláv nép. Erről mi is tudunk beszélni, ugye, tehát szlávok ellen háborúzni mit jelent? Meg amikor a szlávok bejönnek ide egyik vagy másik háború esetén. Két szláv katonanép öli egymást borzalmas, brutális módon. Tehát amikor én mindent megteszek annak érdekében, meg Magyarország mindent megtesz azért, hogy béke legyen, a legszörnyűbb katasztrófa elhárításán dolgozunk. Ezt így tessék érteni. A mindennapi élet szenvedésétől, azon kívül, hogy saját magunkat is meg akarjuk kímélni a bajtól, de a mindennapi élet fájdalmas szenvedéseitől, ha jól csináljuk, megkímélhetünk sok tíz- vagy százezer embert ott, a keleti fronton. Ezért érdemes keresztény, sőt nemcsak érdemes, keresztény szempontból nem is lehet mást tenni, mindent meg kell próbálni, ha már diplomáciai eszközeid vannak, hogy a béke felé tereld a dolgokat. Az nem véletlen, hogy a Szentszék, a Vatikán, amely nem avatkozik be politikába, az egyetlen olyan ügy, ahol látom, érthetően és világosan, határozott álláspontot fejt ki világi, politikai kérdésekben, az a béke.

Van még olyan ország?

Ez ezért van, mert ez egy szörnyű háború, ami ott dúl.

Van még a Vatikán Államon kívül olyan ország vagy olyan állam, amely ilyen határozottan, akár Önnek, mondjuk, ilyen folyosói beszélgetések során kinyilvánította a béke iránti elköteleződését?

Nem érdemes abból kiindulni, hogy csupa rossz emberrel vagyunk körülvéve, mert akkor baj van. Tehát abból érdemes kiindulni, hogy még a háborút propagáló európai vezetőknek is valahol a lelkében, valahol itt, hátul kell, hogy dolgozzon a Jóistennek az a figyelmeztetése, hogy ember, egy rossz dolgot képviselsz. Tehát az sose esélytelen. Még egy háború mellett elkötelezett embert is, ha jól csináljuk, meg lehet szólítani valahogy, hogy értse meg, hogy a rossz ügy, a Belzebub oldalán vagy, a pusztítás oldalán vagy. És az európai vezetőkről tudnék mondani mindenféléket, de azt, hogy velejéig romlottak lennének, ilyet nem merek állítani. Ezért szerintem van minden emberben ott, Európában legalább a kétség szintjén még a háborúpártiaknak is ott van az a lelkiismereti kérdés, hogy Úristen, mit csinálunk? Csak ezt valahogyan politikává kell alakítani. Ez nagyon nehéz feladat. A közép-európaiak, mint mi, ahol a lelki élet, a politika nincs olyan élesen elválasztva egymástól, mint Nyugat-Európában, mi jobban tudunk közlekedni ezek között a dimenziók között, és ezt próbáljuk használni. Na, most vannak persze a bátrak, akik azt mondják, hogy ők a háború ellen vannak. Ilyenek vagyunk mi, ez genetikai adottság, szlovákok, és vannak azok, akik otthon bátrak – a négy fal között. Ez van.

Talán a csehek is, nem? Most már Babiš miniszterelnök is, aki szintén ez irányú törekvést mutatott…

A csehek miniszterelnöke egy fantasztikus ember. Ajánlom, ha egyszer tehetik, hívják meg ide, Győrbe. Csehország nem az európai keresztény tradíciók alapján haladó ország, ezt, ha ismeri valaki Csehországot, akkor tudhatja. Ebbe a kultúrkörbe tartozik, de a legracionálisabb népnek mondanám egész Európában, és szlávok ráadásul, méghozzá egy magas kulturális minőséget képviselő szláv közösség. És ők tudják, hogy az, ami most van, az nekik rossz. Pénzügyileg biztosan rossz. És miután Babiš miniszterelnök úr korábban pénzügyminiszter volt, és minden számot kívülről tud, azt én kizártnak tartom, hogy a csehek bármilyen politikát támogassanak, ami nekik egy fillérbe is kerül. Tehát ott most nem annyira a cseh kulturális háttérre hagyatkozva mondom, hogy a béke oldalán lesznek, hanem a cseh sör kimérésének gyakorlati tapasztalatai alapján ott minden centért, minden kortyért meg kell fizetni rendesen, tehát ott nem fognak elkölteni feleslegesen egyetlen forintot sem. És Babiš miniszterelnök úr pedig nagyon nagy harcos. Én szerényen azt mondom, hogy én sem vagyok épp az utolsó a sorban, de ő egy nagy harcos. Én arra emlékszem, hogy hajnali fél 5-kor, mikor már mindenki leüvöltötte a fejét, amikor elszabadulnak kicsit a konszolidált viszonyok a miniszterelnökök tanácsülésén Brüsszelben, fél 5 környékén voltunk, ott a kifárasztásos taktika is létezik. Joggal teszik föl a kérdést, hogy ugyan Európa jövőjét eldöntő kérdések megtárgyalását miért este hatkor kezdjük, ugye? Mindegy. És Babiš elnök úr fél 5-kor, mint egy legényember, frissen, minden kiabálást elengedve a füle mellett azt mondta, hogy nem! Nem. Nem. És ez így ment órákig, és a végén nem. Nem lett. Tehát azt gondolom, jó harcost kaptunk.

Beszéljünk, ha már Andrej Babiš kapcsán a pénzügyek ilyenformán szóba kerültek, és maradva még Amerikánál a pénzügyi védőpajzsról. Ugye, itt egy 10-20 milliárd dolláros – jól mondom? – védőcsomagról van szó. Nem tudok elmenni amellett, hogy az Európai Unióból visszatartott pénzek, amelyek a jogállamisági indokokra való hivatkozással nem jönnek el Magyarországra, az is körülbelül ekkora összeget fed le, tehát 18-19 milliárd eurót, hogy azért jött ez a védőcsomag, hogy az Európai Unióból be nem érkezett pénzeket kiváltsa, vagy milyen jellegű krízishelyzetben tud majd segítséget nyújtani? És akkor gyorsan, engedje meg, mert utána tudom, hogy bővebben fogja kifejteni a válaszát, és szeretném mindenképpen megkérdezni, ugye, Ön is többször hivatkozott arra, hogy Donald Trump egy vérbeli üzletember. Mi az, amit várnak az amerikaiak cserébe ezért a pénzügyi védőcsomagért, védőpajzsért?

Amit tudtam beazonosítani a kérdészuhatagból, a védőpajzs, hitel, EU és amerikai elnök, mint üzletember. Nézzük az elsőt! Miért kell Magyarországnak gondolkodni egyáltalán védőpajzsról? Ígérem, hogy rövid leszek. Azért, mert 110 évvel ezelőtt az úgy volt, hogy Magyarország egy rossz történelmi pályára lépett, és elvesztette az első világháborút. Amíg Magyarország nem vesztette el az első világháborút, addig Magyarország fejlődéséhez kellettek források természetesen, de nem kellett védőpajzs. De Trianonban egy olyan Magyarországot hoztak létre, amely életképtelen. Mindent elvettek tőlünk, ami egy nemzet létezéséhez szükséges. Elvették az olajmezőinket, elvették a bányáinkat, elvették a sóbányáinkat, elvették az erdeinket, az épületfát, mindent elvettek. Mindent! Minden emberi számítás szerint annak a Magyarországnak, amelynek a határai ma ugyanazok, lényegében meg kellett volna halnia. Ezért Magyarország az első világháború óta egy olyan adottságrendszerben létezik, úgy kell túlélnie, életben maradnia, sőt lehetőleg fejlődnie, hogy közben az ehhez szükséges alapvető, biztonságot adó létfeltételek hiányoznak. Ezért van az, hogy Magyarországnak már Bethlen kormányzása alatt, a két világháború között, folyamatosan mindig valamilyen speciális pénzügyi kapcsolatrendszerre szüksége volt. Mert amikor megtámadják, mondjuk, a valutádat, egy spekuláns, hívják, mondjuk, Sorosnak, vannak ilyen nevű spekulánsok, megtámadják, akkor neked azt meg kell védened, ahhoz neked pénzügyi eszközökre van szükséged. Ha van vagyonod, ásványi vagyonod, vagy amit az előbb mondtam, reáliád, ahogy mondják, akkor te azokat mozgósítva ki tudsz védeni pénzügyi támadásokat. De ha nincs reáliád, és neked nincs, mert elvették, akkor neked csak a nemzeti bank számlái vannak. És abban a pillanatban pénzügyi sérülékenységben találod magad. Ezért Magyarországnak folyamatosan pénzügyi védőpajzsra volt, van és lesz szüksége. Most nem említem, nem hozom ide Fekete János nevét, aki valaha még a kommunista időknek egy rossz-jó emlékű, de tehetséges embere volt, aki azzal volt megbízva a kommunisták részéről, hogyha baj van, akkor ő is ilyen pénzügyi pajzsokat tudjon működésbe hozni. Tehát azt akarom mondani, hogy amiről beszélek, az nem politika- vagy rendszerfüggő, hanem a magyar nemzet létezésének az adottsága.

Miniszterelnök úr…

Bocsánat! Amit mi csináltunk Magyarországon az első világháború óta, a szüleink és a nagyszüleink és mi magunk is, az nem reáliából létező gazdasági erőforrásból fejlődött ki, azt csak a gondolattal meg a munkánkkal csináltuk. Minden, ami Magyarországon van, az valakinek a munkáját vagy a szellemi erőfeszítését dicséri. Így állunk. Ez egyfelől szép, másfelől sérülékeny.

Miniszterelnök úr, bocsásson meg, csak tényleg rohan az idő, és szeretném, hogyha mindenképpen válaszolna még arra, hogy akkor ez tulajdonképpen kiváltja…

Most csak azt akartam mondani tehát, hogy védőpajzs…

A hátterét megértettem.

…nem választás kérdése, hogy kell, vagy nem kell.

Oké.

Eddig nem volt. Az Európai Unió maga egy pénzügyi védőpajzsként működik, ha az Európai Unió a barátod. De ha az Európai Unió, illetve Brüsszel, tegyünk különbséget, ha a brüsszeli bürokraták az ellenségeid, akkor az nem védőpajzs, hanem buzogány, amivel jól fejbe vágnak.

Akkor meg is kaptam a választ. Tehát akkor szerintem akkor ezt a választ meg is kaptuk…

Jó. Ha beéri ennyivel, akkor jó.

…de akkor mibe fáj ez Magyarországnak, Miniszterelnök úr?

Ez a védőpajzs?

Igen.

A védőpajzsnak az a lényege, a jegybank elnöke, a mostani jegybankelnök szerintem egy nagyon fontos interjút adott a napokban, ahol azt mondta, hogy a védőpajzsnak az igeideje – hiába a főnév – jövő idő. Tehát magyarán azt akarta mondani, hogy védőpajzs az, ami majd kellhet. Tehát nem most kell, mert most egyelőre éppen rendben vagyunk, a védőpajzs egy olyan eszköz, amit fölveszel, és amikor baj van, magad elé húzod. Ezért most nem fáj semmibe. Ki van tárgyalva a nemzetközi világban ismert négy-öt olyan pénzügyi eszköz…

Ennek részleteibe ne is menjünk szerintem.

…rendben van, amit ilyenkor lehet használni. És Magyarországnak én építettem ki pénzügyi védőpajzsot más irányba is. Ez az amerikai, ez a legnagyobb. De építettem ki más irányokba is, vannak kisebb védőpajzsaink is.

És ha és amennyiben majd le kell hajolnunk ezért a védőpajzsért és magunk elé kell tartani, akkor ez államadósság-növelő hatással bírhat? Ez egy hitelként fogható fel, ami majd mondjuk akkor ugye a kamat, tehát, hogy olyan jellegű kérdések merülnek fel, egyébként nagyon sok emberben – vállalom –, de azt gondolom, hogy sok emberben megfordulnak ezek a kérdések, amelyekre szerintem a legadekváltabb személy az, hogyha Ön válaszol.

Mondok példákat. Az egyik ilyen pénzügyi eszköz, amivel védőpajzsot lehet húzni, úgy mondják, mert itt angolszászul beszélnek, nem a nagyképűség beszél belőlem, nézzék el, hogy swap line, az devizacsere. Amikor tehát például neked kemény valutára van szükséged, és nincs, aki a forintodat megvegye, akkor valaki vállalja, hogy ilyen esetben fog tőled majd vásárolni forintot. Ez ilyen. De mondok mást. Úgy hívják, flexible credit line. Ez egy rugalmas hitelkeret, amit te nem veszel föl, csak meg van nyitva. Amikor szükséged van rá, fölveszed, és ha fölvetted, majd akkor fizetsz. Ezek bonyolult, angolszász világban kiokoskodott pénzügyi eszközök, amelyeket lehet használni. Tehát most nem fáj semmibe. Amikor szükség lesz rá, akkor majd attól függően, melyiket választjuk, majd lesz valamilyen ára, de az majd akkor lesz.

Energiamegállapodás, hiszen nyolc percünk maradt. Az energiamegállapodás az egyik legnagyobb sikerként kommunikált megállapodás volt, amelyet Washingtonban sikerült Önnek elérnie. Rögtön tisztázzuk azt a kérdést, amelyet már Ön is sokszor tisztázott, de mégis, ugye, most Marco Rubio kapcsán újra előtérbe került, hogy most akkor egy évre vagy korlátlan időre szól-e ez a megállapodás?

Hogy’ történt ez? Úgy történt, hogy ezt kértük. Azt mondta az elnök: miről van szó? Úgy érzem, sikerült megvilágítanom, hogy miről van szó, és elmondtam, hogy mire van szükségünk. Nagyon világosan megmondtam, hogy elnök úr, én értem, hogy te ezt miért vezetted be orosz energiacégekkel szemben, és nyilván, amikor bevezetted, akkor nem rólunk gondolkodtál, de ha megnézed, hogy ezzel az intézkedéseddel te mit csináltál, akkor azt tudom mondani, hogy te agyonvágod a magyar gazdaságot. Tehát ha november végén, amikor megkezdődnek ezek a szankciók, nem adsz nekünk ez alól kivételt, akkor a magyar emberek tönkre fognak menni. Nem ez volt a szándékod, de hát a magyar embereknek a fűtési szezon kellős közepén, karácsony előtt a gázszámlája két-háromszorosára fog nőni, és a benzin ára fölmegy ezer forint fölé. Nyilván nem ezt akartad. Segíts ki ebből a helyzetből! Ezt úgy tudod megoldani, ismét vannak mindenfajta jogi technikák, hogy ebből kiengedsz bennünket. És azt mondta jó, vigyed! Kicsit ennél elegánsabban, de ez volt a lényege. Azt mondta, rendben van. És erre kezet fogtunk, és most ez így lesz. Meddig lesz így? Amíg az amerikai elnök így akarja. Tehát lehet a bürokratáknak okoskodni, hogy egy év, fél év, három hónap. Ez egy elnöki rendszer, az elnök döntött valamit, amíg azt nem változtatja meg, az úgy van, ezért időlimit nélküli.

És ahogy Szijjártó miniszter úr is, külügyminiszter úr is fogalmazott, hogy ez papírmunka, formalitás, akkor tulajdonképpen a papírba, azon megállapodás lepapírozásába viszont egy korlátozott, egy egyéves időintervallum lesz, vagy ott meg lehet fogalmazni a korlátlan idejűséget?

Nem mindegy? Addig lesz, amíg Donald Trump, az Amerikai Egyesült Államok elnöke Magyarországgal jó viszonyban van, és tartja a megkötött megállapodást. Addig így lesz. Írhat ott akárki akármit. Én ott voltam, higgyék el, az olyan ember, úgy lesz, ahogy mondja.

Kanyarodjunk vissza egy kicsit Európába, migrációs kérdések. 2026 közepétől élesedik a migrációs paktum, de, ugye, már így is elég jelentős összeget, bírságot fizetünk. Erre is utalt Szijjártó Péter külügyminiszter úr a beszédében. Amennyire néztem, eddig mintegy 160 milliárd forint büntetés az, ami körülbelül befizetésre került vagy levonásra, ennek a menetét Önök jobban ismerik, és ha már a migrációval kapcsolatos költségek, akkor mintegy 800 milliárd forintot fizettünk már a határvédelemre ez idáig, az elmúlt tíz évben. Tehát ez majdnem 1000 milliárd forint. Ennek a költségei hogyan gazdálkodhatók ki, és nem is akarnám, hogy ilyen közgazdasági kérdésekbe menjünk, hanem a 160 milliárd forint megéri azért, hogy…?

Ha ilyen nehéz kérdéseket tesz föl, akkor a maradék négy perc kevés lesz.

Ajaj!

Tehát akkor valamit hosszabbítsunk, vagy valami legyen.

Akkor koncentráljunk a büntetésre. Mi történt, mi történhet 2026 után, amikor is élesedik ez a paktum?

Az a baj, hogy ahhoz, hogy részletkérdésekre tudjak válaszolni, ahhoz muszáj a kérdés súlyát is megvilágítani. Mert akkor, ha a kérdés súlyát érted, akkor tudod, hogy valamiért mennyit érdemes adni, ami egy részletkérdés. Tehát sokáig azt gondoltam, egészen a legutóbbi időkig, hogy Magyarország létezésének legnagyobb fenyegetése a migráció. Most emellé belépett a háború. Tehát ma nem merem azt mondani, hogy ma ez az két, létünkben bennünket fenyegető dolog történik Európában. Az egyiket úgy hívják, hogy háború, amivel szemben összegyülekeztünk ma, a másikat úgy hívják, hogy migráció. A háborúból ki kell maradni, a migrációval szemben pedig meg kell magunkat védeni, abból már nem lehet kimaradni, mert itt van a határon, tehát kerítést kell építeni, benne vagyunk, ott védekezni kell. Most én nem tudom már ebben a modern világban, hogy ki hogyan gondolkodik a saját identitásáról, a saját, meg a gyerekei meg az unokái jövőjéről. De én minden patetizmus nélkül mondom azt, szerintem annál nagyobb dolog az emberrel nem történhet, minthogy magyarnak születik. Fantasztikus dolog! Minden patetizmus nélkül, nagyon egyszerű nyelven mondom ezt. Aki nem beszélt magyarul, az nem tudja, miből marad ki. Ilyen fantasztikus nyelv nincs. Kettő: ezen a fantasztikus nyelven megalkottak egy világirodalmat, egy hatalmas irodalmat. Aki tud olvasni, fantasztikus dolgokban van része. Akkor van egy történelmünk. Akkor van egy folytonosság. Nincs ilyen nemzet Európában ezeregyszáz év óta, állami létezést folyamatosan fönntartva. Akkor idegenként körülvéve, mármint idegenekkel körülvéve idegenként létezel itt. Idejöttél, elfoglaltad, kultiválod, műveled ezeregyszáz év óta, és csak olyanok vesznek körül, akik nem a rokonaid. Ez egy sors. Ebből sok baj is jön, de fantasztikus dolgok is jönnek belőle, mert össze kell keveredned, kapcsolatba kell lépned, óriási, tehát magyarnak lenni az egy fantasztikus dolog. Ráadásul a magyar egy törzsi származású nép, bocsánatot kérek azoktól, akik nem így gondolják, mi egy törzsi származású népség vagyunk, nekünk az apánk, a nagyapánk, az őseink, a gyerekeink – annál fontosabb dolog nincs. Mi nem magunkat látjuk a világegyetemben, hanem egy folyamatot, aminek mi a részei vagyunk. Látjuk a nagyapánkat, meg látom az unokáinkat. Tehát az egésznek van egy folytonossága. Nem minden nemzet gondolkodik így, nem ugyanezek az életösztönök vannak. Csak mi gondoljuk azt, hogy amikor egy nyugati kimondja azt a szót, hogy nemzet, az pontosan ugyanazt jelenti a szívében, mint a mienkben. Tévednek. Ez nem így van. Kulturálisan meghatározott dolog ez. És a magyarok ilyenek. Azt akarom mondani, hogy az én számomra minden, ami azzal fenyeget, hogy ezt elpusztítja, elrozsdásítja, fölszámolja a magyar élet minőségét, mint magyar életminőséget megszünteti, az az ellenségünk. És minden, ami ezt erősíti, az a barátunk. Ezért harcolni kell! A háború ellen, mert az megöl bennünket, és harcolni kell a migráció ellen. A migráció megváltoztat bennünket. Nem leszünk többé magyarok. Vagy ha mi leszünk, lehet, hogy így fogják hívni, de az nem az. Ott nincs apelláta, harcolnunk kell. És ez most nem arról szól, hogy gazdag vagy, vagy szegény, mert ez ugyanolyan fontos a szegénynek is meg a gazdagnak is. Ez túl van azon, hogy neked milyen a személyes életviszonyod. Ez az, hogy ki vagy. És nem látok Európában egyetlen országot sem, amely beengedte a migránsokat, és boldogabb lett volna tőle. Én olyat nem látok. Akkor miért kell nekünk ezt erőltetni?

A megállapodásra bárminemű megoldást lát? Tehát, hogy az Európai Unióval megállapodjanak, és ez a jelenleg 160 milliárd forint mondjuk másra kerüljön elköltése?

Az Európai Unióval ez ügyben nem tudunk megállapodni. Brüsszel ma abban hisz, hogy az, amit migrációnak hívnak, és mi bajnak látjuk, az jó. Ő azt gondolja, hogy Európának, az európai népeknek az erős ragaszkodása a nemzeti identitásához, különösen a magyaroké, ami látványos, az előbb beszéltem róla, az rossz dolog, és nem jó dolog. És az európai együttműködést az segítené, hogyha ezek a nyavalyás magyarok, meg még nem tudom, milyen népségek, van még néhány, az ezt a makacs, keményfejű, merev nyakú, hazafias érzésvilágát végre föladná, és megtanulná, hogy hogyan kell együtt élni valami másfajta népekkel. Ők azt gondolják, hogy a sokszínűség önmagában egy érték. De a homogenitás is érték, nem? Hogy olyan a szomszédom, mint én, az nem jó? Szerintem az egy érték. Miért kell nekünk azt föladni? Vannak olyan országok, például az Egyesült Államok, amely úgy jött létre, hogy összekeveredtek. Odament ez, az, amaz, és kialakítottak egy együttműködési rendszert. De miért kéne nekünk összekeverednünk, amikor erre semmilyen szükségünk nincsen, és akkor érezzük magunkat biztonságban, és akkor érezzünk magunkat otthonosan, akkor érezzük magunkat a hazánkban, hogyha egyébként ismerjük azokat, akik a szomszédaink, a gyerekeink szülei az iskolában, és sorolhatnám, ugyanaz a fajta ül az öltözőben a padon mellettem, mint amilyen én vagyok? Ezt nem szabad föladni, ez óriási előny. Tehát azt akarom mondani, hogy Brüsszel ezt hátránynak gondolja, ezt föl akarja velünk számoltatni. Ezért cseréli ki a lakosságot. Ezért engedi be a muszlimokat, hogy más legyen, hogy összekeverjen bennünket. És erről nem lehet megegyezni, mert vagy beengeded őket, vagy nem.

Nincs arany középút?

Nincsen. Én azoknak az embere vagyok Magyarországon, mert erről a magyarok különböző dolgokat gondolnak, akik azt gondolják, hogy soha nem engedjük be őket, csak a testünkön keresztül, vagy még úgy se.

Ön nem érzékeli egyébként, csak egy utolsó kérdés ezzel kapcsolatban, mert lejárt az időnk, hogy azért, ugye, a fiatalokhoz is szólni kívánnak. Viszont rengeteg fiatal az, aki ellenkezőképpen gondolkodik. Tehát, hogy őket nem lehet akkor valahogy, valamilyen formán megszólítani?

Nagyon nehéz ügy, mert a fiatalok persze egy homogénabb magyar világban élnek…

Egy színesebb, egy ideálisabb világot látnak maguk előtt.

Igen, de elmennek külföldre, és ott nem ilyen a világ. És sok szépséget látnak a világban, ami attól szép, hogy nem olyan, mint a mienk.

Nem kell nekünk változni? Nem kell nekünk egy picit másképpen gondolkodni?

Inkább beszélni kell velük. Tehát én azt gondolom, hogy egy nagyon nehéz ügyről beszélünk, nagyon nehéz ügyről beszélünk, mert ráadásul a fiatalok más kódrendszerben vannak, más kultúrában, és néhány ügyben másképp gondolkodnak, mint mi. Csak mindenkit arra szeretnék emlékeztetni, hogy a fiatalok a mi gyerekeink. Először a saját felelősségünkkel, mielőtt egy rossz szót mondanánk a fiatalokra, akár csak egyet is, azt a kérdést kell föltenni magunknak, hogy jó szülők voltunk-e? Jó apja-anyja voltam-e ennek a gyereknek? Elmondtam-e időben, amit kellett? Segítettem-e neki, hogy megértsen bennünket? Elmondtam-e neki, hogy amit gondol, abból bajok lesznek? Minden innen kezdődik. Úgyhogy azt gondolom, hogy a fiataloknak nem engednünk kell, hanem a fiatalokkal le kell ülnünk, és beszélnünk kell velük, mert ők mi vagyunk. És ha beszélünk velük, biztos vagyok abban, hogy a többségük ugyanarra fog jutni, mint mi, hiszen végső soron ők is, a végén mindannyian magyarok vagyunk, és ha magyar vagy, abból következik néhány törvény, amit be kell tartanod, mert egyébként nem maradsz életben, nem lehetsz boldog, és el fogsz tűnni a világszínpadról. De ezt meg fogják érteni, a fiatalok lehetnek hazafiak.

Miniszterelnök úr, egy utolsó téma, amiben azt gondolom, hogy nincsen semmilyen megosztottság az országban, világbajnoki selejtező. És ugye lehet, hogy ez a legkeményebb téma? Ugye, az örmények elleni 1-0-s győzelem azért nagyon közel repítette a magyarokat a pótselejtezőig, de nagyon jól alakulhat még a holnapi nap, hiszen, ha nyerünk, akkor akár matematikai realitása lehet a csoportelsőségnek is, viszont akár a harmadik hely is reálisan kinézhet. Tehát egy nagyon-nagyon ki-ki meccs elé nézünk holnap?

Szerintem csak látszólag lóg ki a beszélgetésünk eddigi sodrásából ez a kérdés. Mert persze lehet úgy is gondolni erre, mint sportra, de szerintem holnap nem sportesemény lesz, hanem jellempróba. Férfiaknak kell lenni, most kiderül, hogy milyen férfiak vagyunk.

Szurkoljunk a válogatottnak! Miniszterelnök úr, nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!

…volt.

Köszönöm.

Balázs (Facebook): Mindennap dolgozik és tesz a cél érdekében, amiért nagyon hálásak vagyunk. Miben tudunk mi, a hétköznapi emberek segíteni a béke érdekében?

Van egy rövid és egy hosszabb válaszom. Sajnos mind a kettőt el fogom mondani. Tehát először is köszönöm szépen, hogy a munkámról is gondolt valamit a kérdező. Ez egy fantasztikus munka. Nem tudom, van-e ennél fantasztikusabb munka Magyarországon. Először is azért, mert eszközök vannak a kezedben, tehát nemcsak akarhatsz jó dolgokat, csinálhatsz jó dolgokat. Ez azért nagyon nagy dolog. És minden nap, amikor este elvégzem a számvetésemet, hogy mégis mi volt jó, mi volt rossz, meg egyáltalán hogy’ állunk magunkkal meg a Jóistennel, akkor ott minden este az derül ki, hogy sokkal több jó dolgot csináltam, mint rosszat. Az szerintem egy fantasztikus érzés, úgyhogy mindenkinek azt ajánlom, hogy persze ez nemcsak a miniszterelnökkel van így, hanem minden közéletben így van. Tehát mindenkit biztatok arra, hogy vállaljanak közéleti szerepet. Itt vannak a püspök urak, őnekik egyszerűbb, mert végül is ez a munkájuk, de mindenki mást is biztatok, nemcsak az egyházias közösségekben, hanem bármilyen közösségben vállaljanak valami munkát, mert az az érzés, hogy jót tudtál tenni szinte minden nap, belátásod szerint, összefogva másokkal, az semmivel nem pótolható érzés. A magyar szemérmes fajta, nem szoktunk ilyesmiről beszélni, de higgyék el, hogy ez fontos dolog. A második, amiért nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy ezt csinálhatom, hogy intellektuálisan kevés kihívóbb, nagyobb kihívást jelentő meló van. És szerintem gondolkodni, magyarnak lenni a legjobb dolog a világon, gondolkodni meg a második legjobb dolog a világon, különösen, ha bonyolult kérdéseken kell gondolkodni. Na, most mit tehetünk? Talán Nyírségből jött a kérdés? Mindegy is. Mit tehet ő a békéért, most azon kívül, hogy eljövünk a békenagygyűlésekre? Szerintem, de itt van Pápai Lajos püspök urunk meg Veres püspök úr is, ők jobban tudnák ezt Önöknek átadni, mint én, de a béke előfeltétele szerintem a békesség. A békesség önmagaddal. Ha rendben vagy, ha te egyensúlyban vagy, ha békesség van, ha ismered az utadat, ha tudod, hogy mit miért csinálsz, és béke van benned, és a másik emberben ezért nem ellenséget látsz, akkor a békességet, ha megteremtetted, nagyon nagy lépést tettél a béke felé. Belül békességes emberek nem szoktak összeháborúzni, ha szabad így fogalmaznom, a többiekkel, vagy az utolsó pillanatig ezt elkerülik. Tehát amit tudok javasolni minden magyarnak, hogyha békét akar, akkor Magyarországon személyes közreműködést vállaljon a békesség érdekében. Ez a legnagyobb, amit tehetünk.

Magdi: A háborúellenes gyűléstől megijednek-e az oroszok, és befejezik-e a háborút?

Jól nézünk ki, tehát nem lennék most az oroszok helyében, mondanám, de komolyra fordítva a szót. Most röviden fogom mondani. Azt érdemes meggondolnunk, hogy miért tört ki a háború. Az sokat segít annak megértésében, hogy hogyan lehet lezárni. A háború, bár ebben különböző iskolák léteznek, a háború szerintem azért tört ki, mert az oroszok úgy érezték, hogy az a folyamat, ami 1990-től kezdődően, amikor összeomlott a Szovjetunió, megkezdődött, hogy a nyugati hatalmak egyre közelebb mennek Oroszországhoz, egy veszélyes folyamattá vált. Ilyen volt a NATO-bővítés. És amikor napirendre került, hogy Ukrajna tagja lesz a NATO-nak, akkor az oroszok úgy döntöttek, hogy ezt bármi áron meg fogják akadályozni. Ez nem menti föl az oroszokat attól, hogy ezt rengeteg ember elpusztításával, a nemzetközi jogra fittyet hányva, katonai invázióval érték el. De ez van mögötte. Azt kell megértenünk szerintem, hogyha tudunk ajánlatot tenni az oroszoknak arra, hogy egy európai biztonsági rendszert hogy’ tudunk fölépíteni úgy, hogy az nekünk is biztonságot jelentsen és nekik is, akkor meg tudunk velük állapodni. Ahhoz persze erő kell, mert az orosz egy katonanép. Tehát az orosz azzal állapodik meg, akiben erőt lát. Tehát fontos dolog, hogy erősek legyünk. Nem azért kell erősnek lennünk, hogy háborúzzunk, hanem hogy egyensúlyt tudjunk teremteni, és meg tudjunk állapodni az oroszokkal. Erre kell szerintem törekedni. Ez a filozófia, aminek a mentén haladok.

Balázs: Rengeteget tesz a békéért, mi az, ami a legnagyobb erőt adja Önnek ahhoz, hogy kitartson ebben a küzdelemben?

Van hat unokám. Elárulok valamit, nem tudom, van-e még annyi időnk. A migrációban is, a feleségem okos, vagy gyorsabban jár az agya, mint az enyém, ott is a feleségem döntötte el a dolgokat végül is, aki ilyen katolikus, karitatív, ökumenikus ügyekben rendszeresen résztvevő asszony. És amikor az első migránsok megérkeztek az országhatárra, akkor lement, hogy segítsen. Hazajött, és azt mondta: szedd össze magad, öltözzél föl, menj oda, egyet se engedj be, mert nagy baj lesz az unokáinkkal.

Sándor: Mi a véleménye arról, hogy a Tisza rászervezett a roadshow találkozóira?

Nem tudom, szabad-e ebben a körben megértőleg beszélni az ellenfelekről. Nem. Látom, népi igény nincs, de mégiscsak szombat is van, holnap már vasárnap, talán lehet egy kicsit tágasabban is beszélni. Nem könnyű Magyarországon ma baloldalinak lenni. Nem könnyű. Most vegyük elő a baloldal azon jelszavait, amikre ők büszkék voltak, vagy programpontjait, amikre büszkék voltak, ami baloldali ember számára, egy igazi, most nem érdekemberekről beszélek, hanem valódi, baloldali érzelmű ember számára fontos. Teljes foglalkoztatás. Ehhez képest csináltak egy Bokros-csomagot. Mi megcsináltuk a teljes foglalkoztatást. Baloldali vagyok – ez jobboldali teljesítmény. A családok támogatása, szociális támogatása. Ehhez képest ők elvették a pénzt, mi a családokat megerősítettük. Második baloldali cél, amit a jobboldal csinált meg. Mert az, hogy a nemzet ügyében meg a határon túli ügyekben meg a kereszténység ügyében a baloldalnak nincsenek célkitűzései, azok inkább definitíve jobboldali, az rendben van, de a baloldal összes célja… A szegénység fölszámolása vagy csökkentése. Ugyan próbálják eltagadni, de ha megnézik a számokat elfogulatlanul, soha egyetlen kormány sem tett annyit a szegénység visszaszorítása érdekében, mint a jobboldali kormány. Azért nem könnyű baloldalinak lenni ma Magyarországon, mert a baloldal összes fontos értékét leginkább a jobboldal valósította meg. Ha ez így van, márpedig szerintem így van, akkor mi marad mozgatóerőnek a baloldalon? A hatalom. Ezért a baloldal intellektuálisan lelkileg kiürült, nem más, mint egy hatalomért összegyülekezett embertömeg. Ez a helyzet. És ez inkább sajnálatra méltó.