Orbán Viktor beszéde Milorad Dodikkal, a Boszniai Szerb Köztársaság elnökével folytatott tárgyalását követően

Köszönöm szépen.

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Gyakran hangzott el az elmúlt percekben a szó: segítség, és lehet, hogy van, ami innen, az Önök nézőpontjából segítségnek tűnik, de az én nézőpontomból sokkal inkább befektetés. Amikor én a Republika Srpskára nézek, akkor én egy nagy jövő előtt álló területet látok. Tehát én nem abból indulok ki, amit ma a statisztikák mutatnak. Én azt gondolom, hogy Önök Európa egyik, a jövőben leggyorsabban fejlődő részén élnek. Mi azt gondoljuk, hogy Önök fölajánlották nekünk, hogy mi részt vehetünk a következő egy-két évtized gyors fejlődésében, amely Önök előtt áll. Persze vannak politikai válságok meg gazdasági nehézségek, de a potenciál, ami az Önök országában van, Magyarország felől nézve nyilvánvalóan jelentős. Ugye, föltehetik azt a kérdést, hogy honnan tudom én ezt? És mi tagadás, a statisztikai számok erre nem is jogosítanak föl. Talán az segít megérteni a mi attitűdünket vagy az enyémet, hogy, ugye, én egy falusi miniszterelnök vagyok. Ez nem azt jelenti, hogy nem értjük a statisztikákat, mert mi is járunk iskolába, és értjük, hanem hogy másképpen mérjük föl egy településnek, egy városnak és egy országnak a jövőjét. Tehát én amikor tudni akarom, hogy egy ország milyen jövő előtt áll, akkor végig szoktam sétálni az utcákon, benézek az udvarokra, és ha három dolog rendben van, akkor mindegy, hogy most éppen milyen a helyzet, ott van jövő. És amikor Önöket szoktam így figyelni, akkor ez a három dolog itt rendben van. A három dolog: az iskola – az iskolaépületek rendben vannak; a második a templom – a templomok itt rendben vannak; a harmadik pedig a temető – de a temető is rendben van. Tehát én azt gondolom, hogy egy olyan közösség, amely ezt a három dolgot rendben tartja, csak idő kérdése, fejlődni fog.

És ezt alátámasztják a gazdasági együttműködésünk számai is, úgyhogy a bevezető után én szeretném a sajtót tájékoztatni, hogy beszéltünk pénzügyi kérdésekről, mert a két ország között van egy nagyon speciális pénzügyi együttműködés. Ennek a kereteit kialakítottuk, és bővíteni fogjuk a jövőben. Beszéltünk gazdasági együttműködésről, mert szívesen szállítunk ide olyan mezőgazdasági eszközöket, amelyek segítenek az Önök tudásában lévő potenciált kihasználni az agráriumban. Eljött ide két tucatnyi komoly, nagy magyar vállalkozás, akik partnereket keresnek, és nem segítséget akarnak nyújtani, hanem közösen Önökkel üzleti haszonra akarnak szert tenni, mert ők is hisznek abban, hogy ebben a gazdaságban van potenciál. És ma elkezdtünk beszélni arról is, hogy mindezek után kellene nyitni egy új fejezetet – amit úgy hívnak, hogy – a népi diplomácia történetében, ahol valahogy’ az emberek is közelebb kerülnek egymáshoz.

Tájékoztatom Önöket, hogy a magyar autópálya-rendszer errefele haladó, még hiányzó szakaszát pillanatok alatt át fogjuk adni a horvát határig, és ezért eljutni ide Önökhöz sokkal gyorsabb lesz, mint korábban volt, és ha a horvátok megépítik a hiányzó szakaszt, akkor pedig csak egy lendület az egész: valódi szomszédok leszünk. És szeretnénk idejönni mi is, és szívesen látjuk Önöket is, dolgozni is, pihenni is, tanulni is. Szeretnénk a mindennapi élet szöveteiben is közös lehetőségeket találni. És erről ma megállapodtam az elnök úrral. Tehát úgy érzem, hogy a pénzügyek, a gazdaság és a politika után most a mindennapok kapcsolatrendszerének a megerősítését is el fogjuk végezni a következő években. Ez volt a mai találkozó legfontosabb eleme az unalmas, politikai kérdéseken túl, amikről az elnök úr már kimerítően beszélt.

Csak megismétlem: nem lehet egy országnak úgy létezni, hogy azt mondják neki, hogy te önálló vagy, állami szimbólumaid vannak, tagsági tárgyalásokat folytatunk veled, és közben valakik kívülről beleavatkoznak a döntéseidbe. Ilyen nincsen! Egy ország vagy független, felnőtt, saját lábán áll, vagy protektorátus. Nincs a kettő között átmenet. Ezért a mostani felemás helyzet mindenkinek rossz. Európának is rossz, a szerbeknek is rossz, a bosnyákoknak is rossz, a horvátoknak is rossz, Boszniának, meg mindenkinek rossz. És néhány tisztviselő szép megbízatása érdekében nem szabad destabilizálni egy országot, úgyhogy mindenki nyugodtan hazamehet, és rábízhatja a boszniai választott vezetőkre, hogy ennek az országnak a sorsát elintézzék. Szerintem ez a világos, tiszta és egyenes beszéd, és ezt a folyamatot föl kéne gyorsítani.

Köszönöm szépen a figyelmüket!