- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-az-obo-bettermann-uj-kozpontjanak-avatasan/ -

Orbán Viktor beszéde az OBO Bettermann új központjának avatásán

Mielőtt bárki megijedne, a színpadot nem, csak a mikrofont veszem át, és énekelni nem fogok.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Genscher Asszony! Tisztelt Bettermann Család!

Van nekem egy jó kis gyáravató beszédem, de rájöttem, hogy itt most ennél sokkal nagyobb feladat áll előttem. Itt nekem egyszerre három dolgot kell most megtennem. Először is méltó módon köszöntenem kell a hazánkba érkezett világhírű zenész vendégeinket; meg kell emlékeznem európai összefüggésben Genscher külügyminiszter urunkról, és utána meg kell adnom a tiszteletet annak az emberi teljesítménynek, amelynek segítségével most egy beruházás – több száz magyar család számára kenyeret teremtve – megnyitja itt a kapuit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha valaki azt mondta volna nekem fiatalkoromban, amikor a Szokol rádió gombját tekergetve kerestük ezeket a hangokat a Szabad Európa Rádió műsorán – ha jól emlékszem egy Kasza László nevű úr összeállításában –, hogy ezeket az embereket mind személyesen láthatjuk Magyarországon, ráadásul egy Bugyi nevű községben, és ennek az apropója nem egy új Woodstock lesz, hanem egy gyáravatás, amely gyárat ráadásul egy Magyarországon befektető német ember fog majd üzemeltetni – nos, ha valaki ezt mondja nekem a nyolcvanas évek elején, akkor nyilván azt mondtam volna, hogy elvesztette a józan eszét. Mégis itt vagyunk, Hölgyeim és Uraim, és első látásra nem is nyilvánvaló a válasz, hogy ezt a négy dolgot – a zenészeket, a Bettermann családot, a Genscher családot és bennünket, magyarokat – mi is köt itt össze, de ha elolvassák a mellszobor talapzatán olvasható feliratot, akkor megtalálják a választ erre a kérdésre. Nyilván a művészek ezt kevésbé tudják, mert az ő életük máshol zajlott, de az a szabadságvágy, amely végül is elhozta azt a történelmi fordulatot, amelynek eredményeképpen egyetlen emberélet elvesztése nélkül megdöntöttük a kommunizmust, hazaküldtük a szovjeteket innen, Magyarországról és Kelet-Németországból is, hogy mindez sikerülhetett, mert a szabadságvágy nem halt ki az emberek szívében, nos, ebben a hatalmas történelmi bravúrban az ő dalaik is benne vannak. Úgyhogy köszönettel tartozunk nekik, és jó, hogy itt vannak velünk most együtt, hiszen a mi sikerünk az ő sikerük is. És nyilvánvalóan benne van ebben a történelmi bravúrban Hans-Dietrich Genscher minden diplomáciai bravúrja, manővere és zsenialitása, amit a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kiépítése érdekében végrehajtott. Benne van a német vállalkozók, köztük a Bettermann család bátorsága, amely már akkor építette a gazdasági együttműködést Kelet és Nyugat között, amikor még fogalmunk sem lehetett, hogy egyszer szabad világban fogunk élni. És benne vagyunk persze mi is, magyarok, akik alig vártuk, hogy a „Ruszkik, haza!” jelszó jegyében végre visszaszerezzük Magyarország szabadságát, függetlenségét, és megszabaduljunk az elnyomóinktól. Szóval mind-mind benne van ebben a mondatban, amely itt a hátam mögött olvasható. „Nincs olyan hatalom a világon, amely tartósan az emberi méltóság és szabadság útját állhatja.” Genscher optimizmusa köszön vissza ebből a mondatból. Ez az optimizmusunk már egy kicsit megkopott, a világon sajnos ilyen hatalom lehetséges, de hogy Európában nem lehetséges, az egészen bizonyos.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Láthattunk itt képeket, amelyek az Európa szabadságához elvezető határlebontás, fallebontás, határáttörés trabantos képei voltak. Mint ahogy most is tette a házigazdánk – ezt köszönjük neki –, a németek sok mindent köszönhetnek a magyaroknak, hiszen mi ütöttük ki az első téglát a berlini falból, hozzátehetjük, hogy aztán a huzat azon az egy téglalukon keresztül az egész kommunizmust ki is vitte. És ez igaz, és köszönjünk, hogy emlékeznek rá. De itt Genscher külügyminiszter urunk emléke előtt megállva az érem másik oldaláról is kell mondanom néhány szót. Ugyanis mi, magyarok, de mondhatom azt is, hogy lengyelek, szlovákok, csehek, románok azt is pontosan tudtuk, hogy amíg nincs német újraegyesítés, addig nincs garancia arra sem, hogy a mi nemzeti függetlenségünk és szabadságunk tartós lesz. Mindig is tudtuk, hogy ahhoz, hogy Európában a közép-európai népek hosszú ideig tartósan szabadok és függetlenek lehessenek, geopolitikai előföltétele Németország egysége. Ezért most itt, a Genscher-szobor lábánál megállva hajtsuk meg a fejünket, és emlékezzünk tisztelettel azokra a német államférfiakra, akik sohasem adták föl az egységes Németország eszméjét. Megidézték itt már előttem Strauss bajor miniszterelnök urat, én megidézem Helmut Kohlt, és itt van közöttünk a Genscher család képviseletében Genscher külügyminiszter úr felesége is. Nekik köszönhetjük, hogy a közép-európai szabadság geopolitikai előföltétele, a német egység végül megvalósult. Úgyhogy engedjék meg, hogy ezúton most ne fogadjam a németek köszönetét, hanem a magyarok nevében megköszönjem a németeknek, hogy kitartottak az álmaik mellett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És ezen a ponton persze meg kell nyitnom azt a zárójeles megjegyzést is – hogy egy hosszabb távú magyar álmot idézzek most ide –, hogy Strauss a CSU, Kohl kancellár a CDU, Genscher külügyminiszter úr pedig az FDP egyik vezetője volt. Különböző pártállások, de ha nemzeti ügyről vont szó, akkor nem volt pártvita, akkor csak egyetlen dolog volt: a német érdek és német egység.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jó lecke ez nekünk, magyaroknak is. Van itt még egy dolog, amit szeretnék Önöknek elmondani, immáron a Bettermann család előtt tisztelegve. Az is egy kérdés, hogy azon túl, hogy ez a két férfiú – Hans-Dietrich Genscher és házigazdánk, Bettermann úr – ismerték egymást, van-e még valami közös bennük innen, a magyarok szemszögéből nézve? És azt kell mondanom, hogy van. Nekünk Németországban ma sok barátunk van, akik ezt nekünk el is mondják – négyszemközt; sok barátunk van Németországban, akik ki is állnak mellettünk – otthon, a négy fal között; de nagyon kevés olyan barátunk volt és van, aki ha kell, akkor az európai főárammal szemben kiáll mellettünk, kiáll a magyarok mellett, és kiáll a német–magyar barátság mellett. Hans-Dietrich Genscher bátor ember volt, akkor is vállalta a véleményét, ha a főáram éppen eltért attól, és fontosabb volt számára a hűség és a barátság, mint bármilyen kedvező vezércikk a következő napi lap címoldalán. Mindig is a barátunk volt, szívből és őszintén volt a barátunk, ezért is tartott ki mindig amellett, hogy nekünk, magyaroknak a többi közép-európai országgal az Európai Unióban a helyünk, mert mi európai nép vagyunk, és az európai népek közösségében az unióban van a helyünk. Most a felesége személyén keresztül szeretném megköszönni a Genscher családnak, hogy mindig kitartottak Magyarország európaisága és Magyarország európai uniós tagsága mellett. És ez az a pont, ahol házigazdánk, Bettermann úr előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat, mert ő a barátunk nemcsak négyszemközt, és kiáll mellettünk, és nemcsak otthon, a négy fal között, hanem mindig és mindenhol.

Tisztelt Bettermann Elnök Úr!

Hálás szívvel köszönöm meg Magyarország nevében azt a barátságot és kiállást, amit az elmúlt években töretlenül mutattál a mi irányunkban, és amellyel segítetted a mi munkánkat. Isten éltessen ezért!

Engedjék meg, hogy egy ugrással akkor most megérkezzek a mába. Van egy kissé cinikus, de azért a lényegre tapintó angolszász mondás a világ utóbbi negyven évének nagy átalakulásairól. Valahogy úgy hangzik, hogy a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik. Persze az angolszászok nem éltek kommunizmus alatt, ezért fogalmuk sincs, milyen rossz a kommunizmus alatt élni, ezért ez a mondat korrekcióra szorul: akkor is nagyon rossz, amikor kommunizmusban él az ember, de amikor utána van, akkor is meg kell küzdeni egy nagyon nehéz örökséggel. A kommunizmus után az ember szegény, a kommunizmus után a családok ki vannak fosztva, a kommunizmus után a haza is szegény, a kommunizmus után a nemzetgazdaság tönkre van téve, a kommunizmus után egy országban nincs befektetésre váró magántőke, a kommunizmus után gazdaságilag talpra állni segítség nélkül nem lehet, a kommunizmus után először mindig a spekulánsok jelennek meg, akik úgy akarnak pénzből pénzt csinálni, hogy közben nem hoznak létre értéket. Szóval a kommunizmus után nehéz, és barátok nélkül nem megy. Most talán ez a mostani alkalom egy jó pillanat arra, hogy megköszönjem Bettermann úron keresztül minden német vállalkozónak, aki a kommunizmus utáni első nehéz években megjelent Magyarországon, hogy hitt abban, hogy van jövőnk, fontos volt neki a németek és a magyarok barátsága. Itt zárójelben jegyzem meg, hogy a magyar azon népek közé tartozik, amely nemcsak tiszteli, hanem szereti is a németeket. Számított tehát nekik a barátság, láttak üzleti lehetőséget, és bíztak bennünk. Idejöttek, gyárakat hoztak létre, munkahelyeket teremtettek, kenyeret adtak magyar családoknak, és segítettek abban, hogy magyar vállalkozók induljanak meg azon a nehéz úton, a családi vállalkozások nehéz útján, amin ők is elindultak negyven, ötven, száz, százötven évvel ezelőtt, és beszállítói lehetőséget adtak a magyar vállalkozásoknak. Bettermann úr, mi ezt nagyra értékeljük, és Ön és családi vállalkozásának sikereit a mi saját magyar sikerünknek is érezzük, azt kívánjuk Önnek, hogy még sok hasonló üzleti sikerben legyen része, mint amilyet ma ünnepelhetünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy egy szót szóljak az itt dolgozó magyar munkásokhoz is, mert nem szeretném, hogyha bárki azt hinné, hogy Magyarország elmúlt néhány évének eredményeit és sikereit ajándékba kaptuk volna bárkitől.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt itt dolgozó Munkások!

A helyzet úgy fest, hogy Bettermann úr azért maradt itt, és azért nyit most itt újabb csarnokokat, mert Önök a munkájukkal bebizonyították, hogy a legmagasabb német színvonalon is tudnak dolgozni és teljesíteni. A Magyarországra érkező befektetéseket persze részben a befektetőknek köszönhetjük, de legalább ilyen mértékben a magyar munkásoknak, akik bebizonyították, hogy érdemes velük együtt dolgozni. És úgy tudom, hogy Bettermann úr mindig meg is becsülte az itt dolgozó magyar embereket és magyar családokat, ezért szeretnék neki köszönetet mondani. Isten őrizze meg a jó szokását! Amennyiben jól olvastam az előkészítő anyagaimat, akkor azt láttam, azt olvashattam abban, hogy ez az üzem ma a Bettermann cég legeredményesebb leányvállalata, és ebben a sikerben mindannyian benne vagyunk. Benne van a magyar gazdaságpolitika, benne vannak a befektetők, benne vannak a vásárlók, benne van Bettermann úr, hosszú-hosszú évtizedekre visszanyúló családjának minden erőfeszítése, és benne vannak az itt dolgozó munkások. De benne van az a település is, az a néhány környékbeli település, akiknek polgármestereit most itt köszöntöm, akik befogadták ezt a gyárat, és döntéseikkel segítik, hogy ez a közös siker tovább épülhessen. A Bettermann Magyarország sikertörténet, a Bettermanok, a magyarok és a németek közös sikertörténete. Adja a Jóisten, hogy még hosszú ideig tovább épülhessen.

Köszönöm, hogy meghallgattak!