Orbán Viktor beszéde a XVIII. Szakma Sztár Fesztivál megnyitóján

Jó napot kívánok!

Tisztelt Elnök Urak, Alelnök Urak, Igazgató Úr! Kedves Diákok! Tisztelt Oktatók! Kedves Szülők! Kedves Barátaim!

Örülök, hogy egy év után ismét láthatom Önöket. Minden évben várom ezt a napot. Azért várom, mert az Önökkel való találkozás biztatást és megerősítést jelent nekem. Láthatják, nem vagyok már éppen Önökkel egykorú. Az én koromban már jobban érdekli az embert, hogy lesz-e, aki folytassa azt, amit ő elkezdett. Önök aligha emlékezhetnek rá, mert akkor leginkább óvodások vagy alsó tagozatosok lehettek, 2010-ben, amikor nemzeti kormány alakult, és megnyitottuk a ma is tartó, nemzeti politikai korszakot, Magyarország leginkább egy csődtömeg volt. Az volt a közmeggyőződés, hogy munkából nem lehet megélni, ezért milliószám éltek Magyarországon emberek segélyből, ügyeskedésből, a szabályok kijátszásából, vagy kerestek valami állami állást. A legtöbben akkor még gimnáziumba igyekeztek, hogy onnan fölsőoktatásba mehessenek, és sokan jobban bíztak egy darab papírban, mint a saját tudásukban, szorgalmukban és akaraterejükben. Az ilyen országnak nincs jövője, az ilyen ország végelgyengülésre van ítélve, és előbb-utóbb dögrovásra is jut. A mi nemzedékünk ebbe nem akart beletörődni. Nem törődtünk bele, hogy a gyerekeink és az unokáink egy vergődő, talpra állni képtelen és reménytelen lelkületű országban nőjenek fel. Ezért fordítottunk egyet az ország sorsán.

Talán Önök erről mind nem tudnak, de Önök büszkék lehetnek a szüleikre, akik kemény munkával kirántották Magyarországot a csődhelyzetből, talpra állították, és visszaadták az önbizalmát. Nekik köszönhető, hogy Önök ma egy reményteli és jó okkal bizakodó ország diákjai és fiatal felnőttjei. Nekik köszönhetik, hogy ma egymillióval több ember dolgozik, mint tizenöt éve, hogy a biztos megélhetéshez nem kell állami állás után kuncsorogni. Lehet, hogy az Önök szülei ezt nem mondják Önöknek, mert a magyar ember eredendően szemérmes, nem kenyere a dicsekvés, és ezt még a mai Facebook- és kommentdivatok sem tudják megváltoztatni: mértéktartás és csöndes komolyság – máig ez jellemző a magyarok többségére. Szóval, ha nem is mondják el Önöknek a szüleik, én elmondom, hogy nekik köszönhetik, hogy a munka visszanyerte a becsületét, hogy a fiatalok többsége ismét biztos szaktudást akar a kezébe. Nekik köszönhetik, hogy a legkorszerűbb szakképzést építettük ki Magyarországon, 140 milliárd forint értékben fejlesztettük a szakmunkásképző helyeket, a tantermeket, új épületeket és a gépparkokat. Nekik köszönhetik a szakmunkás ösztöndíjrendszert, a munkáshitelt és a 25 év alattiak adómentességét. Nekik köszönhetik, hogy egy jó asztalos ma már havi 800 ezer forintot is hazavihet, hogy egy jó villanyszerelő akár havi egymilliót is megkereshet, és Önök még ennél is többet fognak keresni, ha rendesen kitanulják a szakmájukat, és elég szorgalmasak lesznek. A szüleiknek köszönhetik, hogy Magyarországon ismét a szakmáké a jövő. Egyszóval legyenek büszkék a szüleikre!

És amikor évente eljövök ide Önökhöz, látom, hogy nem tévedtünk, jól gondoltuk, hogyha munka van, minden van. Ha munka van, akkor lesznek dolgozni akaró fiatalok is. Biztos vagyok abban, hogy a mai fiatalok, Önök, ahogyan egykor mi is, nem akarnak kamuéletet, nem akarnak alibiállást, nem akarnak felnőttfejjel is a szüleik pénzén élni, hanem saját, értelmes életet akarnak, értékes tudással, komoly kihívásokkal és sikerekkel, mert képesek rá, mert Önök képesek akarnak lenni erre. Ezt érzem minden évben, amikor végignézek itt, a széksorokon, és látom, hogy az ország jó kezekben lesz.

Tisztelt Diákok! Kedves Versenyzők!

A jövőben csak olyan ország lehet sikeres, amely megbecsüli a tehetséges, szakmájukat magas szinten művelő embereket. A jó hír az, hogy Magyarország ilyen ország. A mi országunk nemcsak szép, nemcsak otthonos, nemcsak szelíd, de ha kell kemény, harcos, sőt hősies. Mindig is az volt, és ma is az. Kiáll magáért, nem fut el, nem bújik el, vállalja, amit vállalnia kell. A Hunyadiak vére nem válik vízzé. Gyors változásokat és fenyegető veszélyeket látunk magunk körül. Nekünk, magyaroknak nemcsak egyenként, de együtt, közösen, nemzetként is helyt kell állnunk. Önök is látják, mi folyik körülöttünk. Igazi véres háború a szomszédban, vámháború a világban, népvándorlás a határainkon, energiaszegénység a hajdan gazdag nyugati országokban, klímaváltozás a természetben, háborús készülődés a brüsszeli szalonokban.

Kedves Fiatalok!

Nekünk megvan a saját jó forgatókönyvünk Magyarország jövőjéről, de a legrosszabb forgatókönyvek is ott vannak az asztalon. A veszélyek korában élünk, nekünk magunknak kell döntenünk a nehéz kérdésekben. Talán hallottak róla, hogy éppen zajlik egy szavazás Ukrajna európai uniós tagságáról. Ez az ügy eldönti, hogy milyen lesz az Önök következő húsz éve. A legaktívabb, legproduktívabb, legígéretesebb húsz évük. Ha a jövőben is migránsmentes Magyarországot akarunk, ha nem akarunk a nyakunkba milliószám ukrán munkásokat, akik elfoglalják az Önök munkahelyeit, és leverik az Önök fizetéseit, akkor ne hagyják, hogy a fejük fölött döntsenek. Aki teheti, vegyen részt, döntsenek Önök!

Tisztelt Diákok és kedves Tanárok!

Köszönöm a munkájukat! Tanáraiknak gratulálok! Gratulálok ahhoz, hogy megtanították Önöket a mesterfogásokra! Köszönjük a szüleiknek, hogy nem mihaszna alakokat, hanem rátermett fiatalokat neveltek! Most Önökön a sor, mutassák meg, hogy mit tudnak, hadd lássa mindenki, hogy megjöttek a magyarok. Sok sikert kívánok!

A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenekelőtt! Hajrá Magyarország, hajrá, magyarok!