Orbán Viktor beszéde a X. Lámfalussy konferencián

No jó, de mi az ördögről fogok én beszélni Jeffrey Sachs után?

Welcome to All of You. Good morning to Everybody. If you allow me, I will use one of the secret weapons of the Hungarian nation, the Hungarian language, which is not just a language, but the first defense line of our national sovereignty as well.

Szóval, jó reggelt kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, Professzor Asszonyok és Urak, Hölgyeim és Uraim!

Köszönjük Jeffrey Sachsnak a magyarokról mondott, a lelkünket megindító szavait, valóban úgy gondolják a magyarok, tisztelt Professzor úr, hogy többet adtunk a világnak, mint amit kaptunk tőle. Szép lista volt, amit a javunkra írt, ezt köszönjük. Két dologgal, ha szabad még ki is egészíteném. Itt van a kezemben ez az eszköz, amit Amerikában Birónak hívnak. Ez egy magyar ember találmánya: Biro pen. És bár nem tudják, de az Illy café és az eszpresszókávé is egy magyar találmány, amit Illy Ferencnek köszönhetünk. Kevés jó dolog van a háborúkban, ez egy kicsi példa, hogy mégis találhatunk benne valamit, mert ő egy hadifogoly volt, akit az olaszok ejtettek foglyul az első világháborúban, temesvári magyarként, elvett egy olasz kávékereskedő hölgyet, és ebből lett az Illy café, miután ő fölfedezte a magas nyomású gőzzel előállítható eszpresszót. Hát ilyenek ezek a magyarok, tisztelt Hölgyeim és Uraim.

Tisztelt Professzor Úr!

Még egyszer köszönjük a biztató szavait.

2014-ben beszéltem először ezen a konferencián. Elolvastam az akkori beszédemet, mielőtt ma megérkeztem ide, Önökhöz, és már önmagában ez bizonyította ennek a konferenciának a fontosságát, hiszen nemcsak az én akkori megjegyzéseimben, hanem az akkori többi előadó beszédeiben is ott találtuk azokat a figyelmeztetéseket és jelzéseket, amelyek ma a legfontosabb kihívásait jelentik a geopolitikának. Aztán 2017-ben is jártam itt Önöknél, akkor arról beszéltem, hogy a világ változik, és ennek világos jelei vannak. Ebben akkor sokan kételkedtek, de 2017 óta, ha visszaemlékeznek arra az évre, a világ annyira megváltozott, hogy alig lehet ráismerni. Ez a tizedik Lámfalussy konferencia. Hallhattunk itt több jubileumról, de van még egy különleges eleme ennek a mai együttlétünknek, hiszen a dolgok természetes rendje folytán, amiről Lagarde elnökasszony is megemlékezett, minden mandátum véget ér egyszer. Most persze nem a sajátomra gondolok, mert az ember abban reménykedik, hogy az övé sosem ér véget, de a valóság az, hogy minden mandátum véget ér egyszer, még a jegybanki mandátum is. Úgyhogy ma hallottuk utoljára jegybankelnökként köszönteni a Lámfalussy konferencia közönségét Matolcsy Györgytől. Azt tudjuk mondani a jegybankelnök úrnak, hogy ez még nem a történet vége. A Terminátor című filmből megtanulhattuk, hogy nincs végzet, csak ha bevégzed. Ez azonban még odébb van. Biztos vagyok abban, hogy az elnök úr továbbra is jelentős, meghatározó szereplője marad a magyar gazdaságpolitikai gondolkodásnak. Ebben a minőségében – a mai konferenciát is ideértve – köszönettel tartozunk neki az elmúlt bő tíz évért. Az örökség, amit az elnök úr itt hagy, a legnagyobbak közé emeli, magyar összefüggésben Széll Kálmánt, Wekerle Sándort vagy éppen az első jegybankelnököt, Popovics Sándort kell említenem. Matolcsy György korszakos gazdaságpolitikus és korszakos jegybankelnök. Köszönjük szépen a munkáját!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Méltatnom kell az elnök úron kívül ma még itt Lámfalussy Sándort is, ahogy a külföldiek mondják: Alexandre Lamfalussyt. Mondtam, ez az első védelmi vonal, hiába is próbálják, sosem fogják tudni kimondani, hogy Lámfalussy Sándor. Ő igazi közép-európaiként oroszlánrészt vállalt abban, hogy a közép-európai országok csatlakozása minél gördülékenyebben történjen meg az Európai Unióhoz. Olyannyira segítőkész volt, hogy 1999 és 2002 között, akkor szintén miniszterelnök lehettem, és a csatlakozást akkor készítettük elő, ő tanácsadóként segítette a munkámat. Hálás vagyok neki ezért. Emlékszem az euróról folytatott akkori beszélgetéseinkre. Mi is ez, mi lesz ebből? Lámfalussy mindenki másnál jobban ismerte az euró működését, mégiscsak a saját találmányáról van szó, látta benne a lehetőségeket, de erről ma már ritkábban beszélünk, látta benne a lehetséges működési hibákat is. Emlékszem, megkérdeztem tőle, nem vagyok közgazdász, jogi tanulmányokat végeztem, de ilyen illetéktelen érdeklődőként megkérdeztem, hogy és, kedves Sándor, hogy’ lesz közös pénz közös fiskális háttér nélkül? Az lehet, hogy egy közgazdásznak nem tűnik abszurdnak, hogy közös pénz van közös fiskális háttér nélkül, de egy ilyen ágrólszakadt jogásznak, aki belekontárkodik a gazdaságpolitika, mégiscsak furcsa dolog, ilyet még nem láttunk. Hogy’ lesz ez? És Sándor azt mondta, az euró bevezetésével a közös fiskális politika kérdése eldőlt. Megállíthatatlan. Az euró magával fogja hozni az eurózónatagok közös fiskális politikáját. Nem lehet másként. Lámfalussy professzor úr nagyon okos ember volt, és lehet, hogy igaza van, hogy nem lehet másként, egy dolgot felejtett elmondani, de mennyi idő kell hozzá. A beszélgetésünk óta eltelt 25 év, és nincs az euró mögött közös fiskális politika. Ez a kis történet csak arra hívja fel a figyelmünket, hogy a politikusok józan belátására alapozni ilyen nagyléptékű dolgokat semmiképpen nem szerencsés.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Lámfalussy úr kritikákat is fogalmazott meg. Azt mondta, hogyha nem leszünk elég ügyesek mi, európai vezetők, ha nem teszünk fontos lépéseket, akkor nem jön létre az a helyzet, hogy az euróból az euróövezet minden tagja profitálhasson. Ezt egyszer talán Lagarde elnök asszonytól is hallottam valahol, azt mondta Lámfalussy úr, hogyha nem változtatunk, akkor csak a leggazdagabbak profitálnak majd az eurózónából. Az eurózóna kevésbé méretes és kevésbé gazdag országai ezzel nem fognak nyerni. Ha az adatokat megnézzük, elég szomorú kép tárul elénk. Az euró bevezetése óta az Egyesült Államok termelékenysége és versenyképessége sokkal nagyobb ütemben javul, mint az eurózóna versenyképessége és termelékenysége. Az USA GDP-je 2000 óta nőtt körülbelül 170 százalékkal, az euróövezeté meg 140-nel. Jelenlegi formájában az euró, ahogyan Lámfalussy erre figyelmeztetett bennünket, az eleve erős és versenyképes gazdaságoknak kedvez, de nem segíti a felzárkózó gazdaságok megerősödését. Ez komoly figyelmeztetés, talán a legfontosabb hagyatéka Lámfalussynak a magyarok számára, akik még nem vagyunk tagjai az eurózónának. Éppen az ő intelmeire hallgatva nem vagyunk tagjai az eurózónának. Az eurózóna atyjának az öröksége Magyarország számára az a tanács, hogy vigyázzatok, ha a gazdaságotok nincs fölkészülve a csatlakozásra, a csatlakozás meg fog ölni benneteket.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezt a tanácsot mi megfogadtuk. Végezetül még egy dolgot szeretnék Lámfalussy Sándorral kapcsolatban elmondani. Egy szemtelenül provokatív liberális újságíró egy interjúban föltette neki azt a kérdést, ami errefelé egy veszélyes kérdés, hogy kedves Lámfalussy professzor úr, Ön keresztény? Emlékszem erre az interjúra. Errefelé, nem tudom, Amerikában hogy’ van, vagy a vendégeink országaiban hogy’ van, de itt mifelénk ez nem helyes kérdés. Úriember három dolog felől nem érdeklődik, ebből az egyik a másik ember vallása. De hát megtörtént, a kérdés elhangzott, nyomtatásba is került később. Életem egyik legnagyobb útravalója és tanulsága, amit erre Lámfalussy válaszolt. A következőt válaszolta: „Ön keresztény, Lámfalussy úr?” „Igyekszem, de nem mindig sikerül.” És ez arra emlékeztet bennünket, keresztényeket, hogy a kereszténység nem egy elmélet, hanem egy gyakorlat, aminek talán még a pénzügypolitikában is lehet helye.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

És van még itt egy közgazdász professzor körünkben, akiről szeretnék néhány szót mondani. Ő Jeffrey Sachs professzor úr, akit szívesen is méltatok, hiszen évtizedek óta ismerjük egymást. Professzor úr, adjuk ki ezt a titkunkat. Mindkettőnk életében egy rendkívül izgalmas időszak volt, amikor Ön úgy döntött, hogy a közép-európai rendszerváltások idején a keleti blokk országai felé veszi az irányt. Ekkor jelent meg Ön a mi horizontunkon, a radarunkon, a mi életünkben. Ön volt a legnevesebb nyugati közgazdász, aki eljött a térségünkbe segíteni a gazdasági átmenetet. Úgyhogy a professzor úr és jómagam régi katonái vagyunk Közép-Európa nyugatosításának és felzárkóztatásának. És ahogy az a fegyverbarátságokban lenni szokott, akadt is köztünk néhány baráti pengeváltás. De abban mindig egyetértettünk, és azt hiszem, azóta is egyetértünk, hogy nekünk, magyaroknak mihamarabb és minél mélyebben össze kell kapcsolódnunk az egész világgal. Ha jól emlékszem, Professzor úr, először mi az Ön washingtoni otthonában találkoztunk, Washington melletti otthonában. Emlékszem, számos kérdésben tért el lényegesen az álláspontunk, és azt látom az elmúlt harminc évre visszatekintve, hogy az álláspontjaink közeledtek. Azt látom, hogy azok a globalisták, hadd használjam ezt a politikai nyelvezetet, akik egykor a határok összenyitását sürgették, ugyanazok az emberek ma blokkosodást, bezárkózást és háborút szorgalmaznak. Itt egy másik híres hazánkfia nevét, Soros György nevét meg kell említenem, aki ebben élen járt, hiszen vannak olyan pénzügyi körök, mindig voltak ilyenek, ma is vannak, nevezzük globalistáknak őket, akik harminc éve a neoliberális elvek terjesztésével tudták degeszre keresni magukat, ma meg a háborúval tudnak rengeteg pénzt keresni. A többi csak üres fecsegés, mi több, szemfényvesztés vagy népbutító színjáték, ez a pőre politikai igazság. Ellenben Sachs professzor mindig is kitartott amellett, hogy a világ jobb és békésebb hellyé tehető a szabad kereskedelem és a közös érdekek mentén történő együttműködés, összekapcsolódás segítségével. Az elmúlt években – nyilván nem függetlenül az amerikai kormányzat karakterétől – ezért a véleményért kiátkozás járt, de ő kitartott, mindig ugyanazt az álláspontot képviselte, ezért tisztelettel tartozunk neki. Sőt, azt a kis műhelytitkot is engedjék meg, hogy fölfedjem, hogy mielőtt a magyar kormány megindította volna a hivatalos külpolitikai kormánystratégiáját, amit konnektivitásnak nevezünk, ezt megelőzte a professzor úrral tartott hosszú és mély eszmecsere. Nélküle valószínűleg nem is jutottunk volna el idáig. Azt is mondhatom tehát, hogy harminc év alatt eljutottunk a washingtoni disszenzustól a budapesti konszenzusig.

Talán nem indokolatlan ezt a kifejezést, hogy budapesti konszenzus használni, hiszen a megelőző konszenzus, a liberális, washingtoni, úgy tűnik, ha jól értem a világot, éppen kimúlt. Már az előző években is a végét járta, de Donald Trump győzelme óta már a feltámadásban sem reménykedhet. Miután nincs washingtoni konszenzus, érdemes definiálni, mégis mi az, amiben mindannyian hiszünk, és amit iránytűnek tekinthetünk, ezt nevezhetnénk budapesti konszenzusnak is, egy kivetített, az egész világra kivetített normatív elképzelésről beszélek, ami röviden úgy határozható meg, hogy minden nemzetnek joga van ahhoz, hogy önmagát tekintse a világ közepének és a legfontosabb viszonyítási pontnak. Például számunkra, a legteljesebb tisztelettel elfogadva a Sachs-doktrínát, amit az előbb hallhattunk, arról, hogy a méretnek jelentősége van, mégis azt kell mondanom, hogy a magyarok azt gondolják, hogy mérethatékonyság ide vagy oda, mégiscsak a világ közepe Magyarország. Mint ahogy elfogadjuk, hogy minden nemzet úgy tekint a saját országára, mint a világ közepére. Ebből pedig az következik, minden nemzet, így Magyarország számára is arra a kérdésre kell keresnünk a választ, hogy hogyan tudjuk biztosítani a megmaradásunkat, ha lehet, a gyarapodásunkat ebben az új világban. Hogy egy ország erre választ tudjon adni, először tisztáznia kell, hogy milyen is lesz az előttünk álló világ. Erről Professzor úr mélyen szántó módon beszélt előttem. Ha röviden akarom összefogni a magam válaszát erre a kérdésre, milyen lesz az előttünk álló, most formálódó világ, akkor a magam nyelvén, ami nem a közgazdaság nyelve, azt mondanám, hogy a liberális korszakot egy szuverenista korszak váltja fel.

Miután mi itt, Magyarországon tizenöt éve építjük, egyedül a nyugati világban, egyedül itt, mi Magyarországon tizenöt éve építjük ezt a szuverenista korszakot, tudunk egyet s mást mondani ennek az előttünk álló korszaknak a sajátosságairól. Én is mondok most néhány dolgot. Az első fontos tapasztalat a stabilitás és a biztonság. A biztonság fölértékelődik az előttünk álló időszakban. Aki nem tudja magát megvédeni, az nem partner, de még csak nem is szövetséges, legjobb esetben alárendelt lehet. Ezért minden nemzet számára a saját önvédelmi képességének a megőrzése kulcskérdés lesz. Érdekes módon ennek középpontjában ma nem is az ukrán–orosz háború áll, hanem a migráció. Ma a nyugati, elsősorban európai országok biztonságát és stabilitását a migráció és annak matematikailag előrejelezhető következményei jelentik majd. Aki ezt nem kezeli, nem tudja megtalálni a helyét, a kedvező helyét az új világban.

A második tapasztalat a hatékony állam. Ami az Önök fülének nyilván furcsa, mert, mint Lagarde asszonytól is hallottuk, a függetlenség is úgy értelmezendő, hogy az kormányzatoktól való függetlensége a jegybanknak. De mégis higgyék el, hogy az előttünk álló időszak egyik nagy versenye az az államszervezési modellek közötti verseny lesz, vagy talán már most is az. Miután a neoliberális államszervezési modellek éppen most buknak meg, Amerikában már megbuktak, de Európában is most buknak meg, ezért az a kérdés, hogy milyen más államszervezési modellek jönnek különböző nemzeti kultúrákból, nemzeti sajátosságokkal körülpántozva. Látni fogjuk majd, hogy melyik államszervezési modell lesz a legsikeresebb a következő tizenöt-húsz évben.

A harmadik tapasztalatunk a konnektivitás alapú külpolitika. Amelyik ország nem hajlandó összekapcsolódni a többi jelentős szereplővel, nem lehet sikeres. Aki viszont össze tud kapcsolódni mindenkivel, annak megnő a súlya és a szerepe. Vessünk egy pillantást Magyarországra! A mi liberális ellenfeleink Magyarországot egy elszigetelt országnak szokták ábrázolni. Ehhez képest ma egész Európában mi ápoljuk a legjobb kapcsolatot az új amerikai republikánus adminisztrációval, mi ápoljuk a legjobb kapcsolatot Kínával, és mi ápoljuk a legjobb kapcsolatot Oroszországgal. Nem Magyarország van elszigetelve, hanem az Európai Unió. Az Európai Unió összeveszett az új amerikai adminisztrációval, még hivatalba se léptek, elszigetelte magát az Európai Unió Kínától, mert vámháborút indított, és elszigetelte magát Oroszországtól, akivel meg háborúban áll. Ki van itt elszigetelve? Szóval azt kell mondanom, hogy a mi érzésünk az, hogy mi a történelem főutcáján járunk, miközben az Európai Unió valahol a sáros mellékutcákban kódorog és botorkál.

És a negyedik, utolsó dolog, amit az új világról szeretnék mondani, az a középosztályhoz tartozik vagy kapcsolódik. A negyedik tapasztalatunk, hogy csak erős középosztállyal tudunk fölépíteni ellenálló társadalmakat. Ugyanis Európában a következő évtizedekben nagyon súlyos társadalmi megrázkódtatások várnak ránk. A migrációról beszéltem, de még számos előre látható megrázkódtatást tudunk fölidézni. És az a meggyőződésem, hogy ebben az új világban csak azok maradnak talpon, ahol ezek a bajok, a megrázkódtatások nem okoznak belpolitikai instabilitást. Udvariatlan dolog lenne, ha megemlíteném akár Franciaországot vagy Németországot, ezt most nem is teszem, de csak azok az országok lehetnek sikeresek, ahol a középosztályon nyugvó társadalmi rend megingathatatlan és megbillenthetetlen. Erős középosztály lesz a kulcskérdés a következő tizenöt-húsz évben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Magyarországon e tekintetben, ha mondhatok erről néhány szót, azt tudom mondani, hogy nem engedtük, hogy megtörténjen az, ami tőlünk nyugatra megtörtént, ahol a liberális államszervezési modell elgyengítette a nyugati középosztályokat. Ma tőlünk nyugatra ez történik, úgy, hogy miközben az európai középosztályok fogyatkoznak, aközben a kelet-ázsiai világban százmillió számra emelnek be alulról a középosztályba hatalmas nagy társadalmi rétegeket – nemcsak stabilitást, hanem gazdasági prosperitást is teremtve ezzel maguknak. 1998-ban az átlagos kínai városi lakosság jövedelme a jövedelemeloszlási skála alsó felében volt található, mára ezek a jövedelmek a fölső harmadban vannak, és közben számos nyugat-európai országban ezek az értékek lefelé indultak el. Mi itt 2010 óta dolgozunk az erős középosztály megteremtésén. Akik itt vannak, talán kevésbé tudják, de egymillióval több ember dolgozik ma, mint 2010-ben. Egy 10 milliós ország esetében – a teljes népességről beszélek – 2010 óta egymillióval több ember dolgozik. A 20 és 64 közötti korosztálynak a foglalkoztatási rátája a 2010-es 64 százalékról ma 81 százalékon van. A háztartások pénzügyi vagyona négyszeresére nőtt, valahol 90 ezer milliárd forint környékén van. Ez a 13. legnagyobb pénzügyi megtakarítás az egész Európai Unióban, 45 év kommunizmussal a hátunk mögött, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Nem történelmi családok nemzedékein keresztül történő fölhalmozásról beszélünk, mert a kommunizmus ezt lehetetlenné tette, de így is egy középosztálypolitika el tudta érni, hogy ma a 13. helyen legyünk az Európai Unióban. És tíz magyarból – ezt a vendégeinknek mondom, itthon ez evidens – kilenc magyar saját tulajdonú ingatlanban lakik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mikrovállalkozások – hagyjuk a nagyokat – tíz év alatt megduplázták a bevételüket, 10 ezer milliárd forintról fölmentek 20 ezer milliárd forintra, és ez egyre nő. És ez úgy történt meg Magyarországon, hogy közben az amerikai republikánusokkal fönntartott szoros kapcsolatunk miatt a brüsszeli bürokrácia pénzügyi szankciók alá akarja tenni Magyarországot, és az orosz–ukrán háború miatt három év alatt a magyar gazdaság elvesztett 19,5 milliárd eurót. Ennyibe került Magyarországnak az orosz–ukrán háború eddig. Ilyen háttéradatok mellett történt meg a középosztály megerősítése.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarországon 2010 óta minden évben a munkavállalók 60-70 százalékának nőtt a reáljövedelme. Minden évben! Ez alól egyetlen év a kivétel, a 2023-as év, a háború éve, a 2022-ben kezdődött orosz–ukrán háború második éve, amikor igaz, hogy összességében csekély mértékben, de mégis reáljövedelem-csökkenés történt Magyarországon. Ha tehát van ország, amelyik érdekelt a békében, az Magyarország. Ha van ország, amelyik érdekelt abban, hogy Donald Trump sikeres legyen az orosz–ukrán háború lezárásában, az éppen Magyarország. Az amerikai adminisztráció békeerőfeszítésének sikere nem ideológiai, még csak nem is geostratégiai, hanem húsbavágó, mindennapos gazdasági érdeke Magyarországnak. Ezért is reménykedünk abban, hogy lesz béke, megtörténik a szuverenista világpolitikai átalakítás, és tető alá tudjuk hozni az amerikai–magyar, nagy gazdasági megállapodást, amivel lendületet fogunk adni a magyar gazdaságnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem mondom, hogy a mondandóm végére értem, de ez az a pont, ahol abba fogom hagyni. A mi közösségünkben, a kálvinistáknál egy ismert történet, amikor a hosszú-hosszú prédikáció során a kisgyerek megkérdezi az édesapját, hogy mikor ér már a végére? Mikor fejezi már be? Az apa azt válaszolja: „már befejezte, csak nem tudja abbahagyni.” Ezt a hibát szeretném én most elkerülni, ezért én most abbahagyom, és nagy tisztelettel szeretném megköszönni, és nagyrabecsülésemet kifejezni azok iránt, akik ezt a konferenciát létrehozták, és segítenek bennünket a gondolataikkal abban, hogy Magyarország sikeresen navigáljon a globális kihívások között. Jó esélyünk van, az Önök segítségével is, hogy Magyarország nemcsak a régi, de a most kirajzolódó új globális gazdaság térképén is megtalálja a saját helyét. Bátorítom Önöket, mindent mondjanak el nekünk, amit a magyar kormány az Önök gondolataiból hasznosítani tud.

Köszönöm szépen a meghívást! Tisztelet Lámfalussy Sándornak! Gratuláció Lagarde elnökasszonynak! Köszönet Jeffrey Sachs professzor úrnak, és hála Matolcsy György jegybankelnöknek! Köszönöm, hogy itt lehettem!