- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-beszede-a-szerb-magyar-uzleti-forumon/ -

Orbán Viktor beszéde a szerb–magyar üzleti fórumon

Mélyen tisztelt Miniszterelnök Úr, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm szépen a kamarának a meghívást. Sok megbeszélnivalónk lenne, de most kevés az időnk, ezért én ott fogom folytatni, ahol az Önök miniszterelnöke abbahagyta. Valóban, aligha találhatunk olyan történelmi időszakot a két nép történetében, amikor a kapcsolataink olyan kiegyensúlyozottak, erősek és baráti természetűek lettek volna, mint most. Szeretném, ha tudnák, hogy ez az állapot nem magától jött létre, nem is a jó szerencsének köszönhető. Ahhoz, hogy ma a szerbek és a magyarok, gyanakvás nélkül, egymásban partnert látva tudnak egymásra nézni, nagyon sokan dolgoztak, nagyon sokan és nagyon sokat dolgoztak. Nem tudok mindenkit fölsorolni természetesen, de első helyen mindenképpen szeretném megemlíteni Szerbia mostani kormányát és Vučić miniszterelnök urat, aki személyesen is rengeteg energiát invesztált abba, hogy ez az állapot létrejöjjön, és ezért mi, magyarok hálásak vagyunk neki. Amikor a két ország közötti gazdasági kapcsolatokról beszélünk, akkor persze gondolunk a jelenre és gondolunk a közeljövőre, de mind a két nép közép-európai nép, és ezért ismeri a történelem változékonyságát. Ezért fontos dolog, hogy hosszabb távon hogyan tekint egymásra ez a két nép, és hogyan tekint egymásra ez a két ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen harminc év nagy idő, de nem beláthatatlan, mondjuk, egy magam korabeli ember számára. Én emlékszem, hogy harminc évvel ezelőtt mi még úgy beszéltünk a szerb kereskedőkről, szerb üzletemberekről, a szabadkai piacról, mint ami elérhetetlen távolságban van Magyarországtól. Amikor a feleségemmel mi a nászutunkat terveztük, akkor azt gondoltuk, hogy mi egy fejlett, nyugati országba akarunk menni, és ezért elmentünk Jugoszláviába. A helyzet tehát úgy fest, hogyha kellő történelmi dimenziót választunk, akkor nem ejt bennünket tévedésbe az, amit éppen magunk körül látunk. Engem soha sem tévesztettek meg azok a számok, amelyeket az elmúlt tíz-tizenöt évben a szerb gazdaságról olvashattam. Azok egyáltalán nem néztek ki jól, azok a számok. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt a szerb gazdaság számai nem sok reményre adtak okot, de épp az a mondandóm lényege, hogy nekünk ilyenkor nem a számokat kell nézni, hanem egymás kölcsönös népi ismeretére kell hagyatkoznunk, és föl kell idéznünk, hogy mi látjuk, mert megtapasztaltuk a történelem során a másikban lakozó tehetséget. És Magyarországról nézve – mint mondtam – a szerbek mindig is tehetséges népnek látszottak; akik jó üzletemberek, jó munkások, elmehettek dolgozni Nyugatra, amikor mi nem mehettünk, nekünk ez tilos volt, de a szerbek elmehettek Nyugatra dolgozni, és mindig helytálltak, egyáltalán: megismerték a magángazdaságot sokkal hamarabb, mint mi, magyarok ezt megtehettük. Szóval a mi fejünkben, akármilyen nehezek is voltak az idők és rosszak a szerb gazdaság számai, Szerbia sokkal inkább, mint egy lehetőség, egy potenciál élt. És örülök annak, hogy ma itt, Nišben elmondhatjuk azt, hogy soha ilyen jó a két ország közötti politikai kapcsolatrendszer nem volt. Látva az elmúlt két-három év szerb pénzügyi sikereit, a szerb pénzügyi konszolidációnak a sikereit, látva, hogy egy olyan gazdaságról beszélünk Szerbia esetében, amelynek a pénzügyei rendben vannak, amelynek a GDP-je ugyan elmarad a magyarétól, de a pénzügyei stabil lábakon állnak, amelyben van egy potenciális növekedési lehetőség. És beszélünk egy Magyarországról, amely – az előbb hallhattunk néhány számot – 2010 után mélyről indulva, de olyan állapotba jutott, hogy ma már arról beszélünk otthon, hogy a 3 százalékot meghaladó, az 5 százalékhoz közelítő gazdasági növekedést milyen eszközökkel tudjuk elérni. Ez jól mutatja, hogy Magyarországon is komoly gazdasági potenciál halmozódott föl. Természetesen a magyar vállalkozók pénze, ha befizették az adóikat, a magyar vállalkozóké, azt csinálnak vele, amit akarnak. Mégis: én szeretném azt ajánlani nekik, szeretném azt ajánlani Önöknek, hogy első sorban a térségünkben nézzenek szét, és tegyék föl a térképre ismét Szerbiát. És ne csak a Vajdaságot, és ne csak Belgrádot, hanem egész Szerbiát, mert ha valaki elolvassa a mély gazdasági elemzéseket, akkor láthatja, hogy amit előbb Vučić miniszterelnök úr mondott, pontosan fedi a valóságot. A szerb gazdaság felívelő pályán van, nem tagjai az Európai Uniónak, így is képesek voltak egy fölívelő pályára állni, így is tekintélyes a gazdasági növekedésük. Magyarország támogatja az uniós tagságukat, előbb-utóbb abból lesz is valami, ez újabb lehetőségeket fog kinyitni. Tehát aki itt most a szerb piacon megveti a lábát, az hosszabb távon is kiszámítható üzleti lehetőséghez jut, ezért én arra biztatom a magyar üzletembereket, hogy keressék a beruházás lehetőségét. Ráadásul Szijjártó Péter nagy mennyiségű pénzeszsákon üldögél, különböző gazdaságfejlesztési eszközök vannak nála. A mai napon itt bejelentettük, hogy megnyitottunk egy 61 millió eurós pénzügyi alapot, egy hitelkeretet, amelyet a szerb–magyar gazdasági együttműködésben részt vevő vállalatok tudnak elérni. 61 millió euróról beszélünk! És a külkereskedelemért felelős miniszter úr arra tett ígéretet a mai közös kormányülésen, hogy amennyiben ez az alap kimerül, mert a magyar és a szerb vállalkozók ezt a forrást már fölhasználták, akkor nagyságrendekkel is képesek leszünk ezt növelni. Tehát arra szeretném Önöket biztatni, hogyha van üzletileg józan, két lábon álló gazdasági tervük, akkor keressék a magyar HIPA-t keressék a magyar Eximbankot, keressék a magyar gazdaság- és kereskedelemfejlesztési intézeteket – ne csak a magyarok, keressék a szerbek is. Ezért nyitottunk kereskedőházakat itt, Szerbiában, van az Eximnek is Szerbiában már fiókja. Keressék azokat az intézményeket, ahol a magyar pénzügyi eszközökhöz lehet hozzáférni, amely pénzügyi eszközöket a szerbek és a magyarok javára elérhetővé tettünk. Meggyőződésem, hogy az a korszak, amikor egymás rovására lehetett üzletet csinálni, véget ért, ezért is lehet most bátran keresni a kapcsolatokat. Meggyőződésem, hogy egy olyan korszakba értünk, amikor meg fogjuk találni azokat az üzleteket, amik jók a szerbeknek, és jók a magyaroknak is. Ezt azért merem mondani Önöknek, mert ez a tanulsága a szlovák–magyar, a cseh–magyar és a lengyel–magyar kereskedelmi kapcsolatoknak is. Tehát a V4-eken belül már látjuk, hogy igenis lehet olyan kereskedelempolitikát folytatni, igenis van olyan gazdasági tevékenység kölcsönösen, egymás országaiban, amely mindenkinek jó. Nézzék meg a V4-ek térnyerését. Amikor arról beszélek, hogy aki Szerbiával működik együtt, az hosszabb távon is stabil pozíciókhoz juthat, akkor arra is gondolok, hogyha alaposabban lapozzuk föl a történelemkönyveket, és kellő figyelemmel alaposan tanulmányozzuk a földrajzi térképeket, akkor Szerbiát tulajdonképpen úgy is láthatjuk, mint Közép-Európa déli részét. És nekem az a meggyőződésem, hogy a következő tizenöt év nagy sikertörténetét úgy hívják, hogy Közép-Európa, ennek jelei már most láthatók. Ugyan ez elsősorban a V4-eket jelenti, de ha jól csináljuk, a V4-ekhez hozzá fog tapadni, hozzá fog illeszkedni majd Szerbia. Ausztria is megtalálja a maga viszonyát ehhez az új közép-európai együttműködéshez, és meggyőződésem, hogy a következő tíz-tizenöt, esetleg húsz év igazi gazdasági lehetőségei Közép-Európában vannak, illetve lesznek. Ha ránéznek a kereskedelmi számokra, ha ránéznek a beruházási számokra, a gazdasági növekedés előrejelzéseire, az államadósságok számaira, akkor ezek a számok mind igazolják azt, amit most mondok Önöknek. Ezért a jövő, az üzlet, a profit, a gazdasági lehetőség elsősorban Közép-Európában van, és mi ebbe beleértjük Szerbiát is, és nemcsak Szerbiának az északi részét, amit jobban ismerünk, hanem ideértjük Szerbia déli részét is, ezért vagyunk most itt, Nišben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném még egyszer megköszönni a szerb kormánynak és a miniszterelnök úrnak, hogy meghívtak ide bennünket. A kamarának köszönöm, hogy tető alá hozta ezt a mai találkozót. A magyar üzletembereknek köszönöm, hogy eljöttek. A magyar kormány tagjainak is köszönöm, hogy itt voltak. A gazdaságfejlesztéssel foglalkozó magyar intézmények vezetőinek is köszönetet mondok, hogy eljöttek, és szeretném Önöket biztatni, erőteljesen biztatni, hogyha a kormányok és a miniszterelnökök el tudták végezni a munkájukat, és a sikeres gazdasági együttműködés föltételei adva vannak, akkor vétek lenne, hogyha a magyar és a szerb üzletemberek ezt a lehetőséget nem használnák ki.

Külön szeretnék egy mondat erejéig szólni a szerb üzletemberekhez. Különböző politikai filozófiák léteznek ma az európai gondolkodásban. Mi, magyarok leginkább az egyensúly filozófiájában hiszünk: az a jó, hogyha az előnyök kölcsönösek. És igaz, hogy most Magyarországon van nagyobb mennyiségű, külföldi, beruházási lehetőséget kereső tőke, és Szerbia részéről talán ebből most kevesebb van, de mi azt szeretnénk, ha a szerb tőke megjelenne Magyarországon is. Nem hiszek abban, hogy lehetséges olyan hosszú távú, békés, kiegyensúlyozott szerb–magyar kapcsolat, amelynek csak a Szerbia területén történő beruházások adják az erejét. Azt szeretném, ha fölzárkóznának a szerb üzletemberek is, és létrehoznának beruházásokat Magyarország területén, úgyhogy biztatom a szerb üzletembereket, hogy keressék a magyar beruházási intézményeket. Ha nincs elegendő forrásuk, akkor keressék a magyar Eximbankot, kereskedőházat, és próbáljanak együttműködni ezekkel a magyar intézményekkel a magyarországi beruházások érdekében, mert mi támogatjuk azokat a külföldieket – ideértve Önöket, szerbeket is –, akik Magyarországon ruháznak be. És fontos lenne, hogy ne csak a magyar beruházások, hanem a szerb beruházások is megjelenjenek a gazdasági élet horizontján.

És van nekünk még egy dolgunk Vučić miniszterelnök úrral közösen. Ugyan nagyjából látszik a nagy három zászlóshajó, ami a magyar gazdaság külföldi jelenlétét általában hírül adja. Ilyen az OTP, a MOL és a Richter, ez az a három nagy magyar multi, amely a térségben, sőt azon kívül is kellő súllyal van jelen. Tehát cégek már vannak, de egy nagy, kiemelt zászlóshajó projekt még hiányzik. Ha a Budapest–Belgrád vasútvonalat, amiről már évek óta tárgyalunk, és már nem tudom, hányszor írtuk alá mindannyian az arról szóló megállapodást, és a kínaiak is már többször is aláírták ezt a megállapodást, ha ezt végre sikerülne 2017 tavaszán egy kivitelezési, tehát már a végrehajtást előrejelző állapotba eljuttatnunk, akkor lenne egy olyan nagy zászlóshajó projekt, egy szerb–magyar közös nagy projekt. Amely bátorítást adhatna, amely szimbolikus erejű, és ami maga után húzhatná a többi üzletembert, a figyelmüket, beruházásukat és vállalkozó kedvüket is. Úgyhogy azt kívánom Vučić miniszterelnök úrnak és magamnak is, hogy a következő év tavaszán ismét találkozzunk, és írjuk alá immáron a kivitelezési megállapodásokat a Budapest–Belgrád vasútvonalról, mert ennek jótékony hatása lesz a szerb-magyar gazdasági kapcsolatok többi területére is.

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt kamarai Elnök úr! Vučić miniszterelnök úr!

A magyar delegáció nevében köszönöm szépen, hogy itt lehettünk, és köszönjük szépen, hogy szólhattunk Önökhöz. Sok sikert kívánok Önöknek!