Orbán Viktor beszéde a Sipos Márton Sportuszoda átadó ünnepségén

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Köszönöm, hogy itt lehetek Önökkel együtt. Hallhatták: nehéz szülés volt, de a gyerek stramm, és életképesnek látszik, az összes többit felejtsük el. Amikor ilyen zűrös ügyek végére tudunk pontot tenni, akkor azt szoktuk mondani, hogy „volt, ami volt, lesz, ami lesz: Fidesz!” Ezt csak azért mondom, mert Istvánnak a megrendelési listáját ismerjük, Lázár János dolgozik is rajta. Nem véletlen, hogy ilyen zűrös körülmények között is meg tudtuk építeni ezt az uszodát itt, Szekszárdon. Lázár János miniszter úr és magam is vidékiek vagyunk, és pontosan tudjuk, hogy az ország nemcsak Budapestből áll.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország államformája köztársaság, de most abban a megtiszteltetésben van részem, hogy itt királyok árnyékában állhatok. Úgyhogy köszönöm szépen, hogy itt vannak a sportolók is velünk, és együtt ünnepelhetünk ma. A sok zűrzavarra utalt a képviselő úr, Horváth István képviselőtársam, de valahogy csak elkészült ez az uszoda, és hogyha egyszer valaki azt kérné tőlem, hogy próbáljam összefoglalni egyetlen szóban Magyarország ezeréves történetét – egyetlen szóban! –, akkor erre volna válaszom. Olyan szót adnék válaszképpen, ami ezt a mostani helyzetet is jól írja le, és ez úgy hangzik, hogy „mégis.” Ez a magyar történelemnek a lényege: „mégis.” Csak, hogy a legutolsó évszázadra gondoljunk vissza, ugye, amikor elvesztettük az első, majd a második világháborút, akkor az ellenfeleink úgy döntöttek, hogy úgy húzzák meg Magyarország határait, és olyan állapotokat idéznek elő a számunkra, amit lehetetlen túlélni. Ha meg mégis túlélnénk, akkor örökre szegények legyünk, és kicsik. Ez a magyar sors. Ezt szánták nekünk az első világháború után, aztán a második világháború után is, még a kommunizmussal is nehezítve. És, tisztelt Szekszárdiak, mégis! Mégis mi vagyunk itt, mi itt vagyunk, itt leszünk, és ígérhetem Önöknek, hogyha engedik, hogy még kormányozzunk, akkor Magyarország újra nagy és gazdag ország lesz. De most nem ezért jöttünk össze valójában, hanem az uszoda miatt, és ezért szeretném elmondani Önöknek, hogy az uszodát kilenc évvel ezelőtt határoztuk el. Amikor egy Modern Városok Program keretében itt jártam az Önök városában, kötöttünk egy megállapodást arról, hogy mi minden épül majd itt, ezek között az uszoda is. A Modern Városok Program egy olyan gondolaton nyugodott, amely nem Budapestről akarta megmondani, hogy hogyan költsék el a vidékiek a Budapestről is kapott támogatásokat, hanem hagytuk, akartuk, sőt provokáltuk a helyieket, hogy ők mondják el, mire van szükségük. Hiszen Önöknél jobban senki sem tudja, hogy mire van szüksége Szekszárdnak. Így került ez az uszoda is abba a listába, amit aztán később megvalósítottunk.

Azt kell mondanom, hogy Önök nagyon nagy bizalmat adtak nekünk. Itt udvariasan és utalgatva az előttem szólók már beszéltek erről, hadd beszéljek kendőzetlenül és egyenesen. A lehető legnagyobb bizalmat kaptuk meg Önöktől, mert a 2022-es parlamenti választáson annyi szavazatot kaptunk Önöktől itt, Szekszárdon, mint soha korábban semmikor. Óriási támogatás volt, és én is emlékszem arra, hogy említsük meg az előző polgármester urat is, aki sokat küzdött, hogy valahogy elvergődjünk idáig, és az ő helyzete is nehezítette még itt az ügyeket, ennek ellenére végig kitartottak Önök mellettünk, mi is Önök mellett, és a 2024-es önkormányzati választáson sokkal több szavazatot kaptunk, mint bármikor korábban, ami persze nyilván a polgármester-jelölt úrnak köszönhető egyfelől, másfelől pedig az elvégzett munkának. Tehát én úgy állok most itt, Önök előtt, mint aki megelőlegezett bizalmat kapott 2022-ben, a polgármester úr is így áll itt, és ezért az a lista, amit az előbb a képviselő úrtól hallhattak, egy olyan lista, amiről ugyan még nem egyeztünk meg, de közel vagyunk hozzá, és Önök joggal várják el tőlünk, hogy ezt a bizalmat váltsuk be.

Szeretnék egy rövid jelentést tenni Önöknek, hogy hova jutottunk a Modern Városok Program aláírása óta. Elöljáróban hadd mondjam el Önöknek, hogy 2010-ben az Önök városában 15 ezer állás nélküli ember volt, még pontosabban 15 ezer ember, aki állást keresett. Ma 5 ezer alatt vannak. Ebben a városban a munkanélküliség aránya 3 százalék alatt van. Ez két dolgot jelent, hogy az emberek akarnak dolgozni, a második, hogy itt az elmúlt időszakban jöttek létre munkahelyek, ahol lehet dolgozni. A Modern Városok Program keretében 22 milliárd forint értékű beruházás valósult meg itt. Tudásközpontra volt 8 milliárd, közműfejlesztésre 3, uszodára 7,5, ipari parkra 3,5. Támogattuk az itteni vállalkozókat. Tolna megyéből 37 vállalkozást támogattunk a Demján Sándor-program keretében, 2,5 milliárd forint értékben, és a Baross-hitelprogramból pedig jutott ide, a megyébe 22 milliárd forint. Jelenleg fut 11 fejlesztési program, közel 5 milliárd forint értékben, és a szekszárdi járásban, nemcsak a városban, hanem a járásban pedig 270 projektberuházás, -fejlesztés zajlik 20 milliárd forint támogatással. Ennyit tudtunk végezni az elmúlt időszakban. Ez biztató. Biztató, mert azt mutatja, hogy hiába a háború, hiába az infláció, hiába a szankciók, van szufla Szekszárd városában, és van szufla a kormányban is.

Tisztelt Szekszárdiak!

2026-ban választások lesznek. Két út között választhatunk. Ha Horváth István képviselőtársam elhív ide, Önökhöz, Szekszárdra, akkor eljövök majd, és elmondom, hogy miből lehet választani. De ez nincs olyan nagyon messze. Valamit már látunk abból, ami kibontakozik a szemünk előtt, és arra kérem Önöket, hogy miután csak hét hónap van hátra a választásokig, ezeket a szempontokat, amiket én elmondok Önöknek, legyenek kedvesek, és fontolják meg. Bármennyire is szeretne az ember kényelmes életet, előfordul, hogy a Jóisten úgy rendeli, hogy az élete éppen egy korszakhatárra esik. És ha Önök hallgatják, figyelik a híreket, amelyek Nyugat-Európából jönnek, akkor láthatják, hogy egy korszak véget ért. Tehát az a korszak, amikor azt tudtuk mondani, hogy tőlünk Nyugatra minden jó, és semmi mást nem kell csinálnunk, csak lemásolni azt, ami ott történik – ennek a korszaknak vége van. Lehet, hogy gazdagabbak most még, mint mi, de már nem mondhatjuk, hogy ott minden jobb, mint itt. Oda a biztonság, betörtek a migránsok, párhuzamos társadalmak jönnek létre, a keresztény hagyományok elmúlnak, a gyerekek és a családok nem érezhetik magukat biztonságban, és közben Európa gazdasága a világ más, fölemelkedő gazdaságaihoz képest folyamatosan teret veszít. Magyarország előtt két lehetőség áll. Vagy mi is velük megyünk, vagy a saját magyar utunkat fogjuk járni. Abban az esetben, hogyha úgy döntünk majd hét hónap múlva, hogy mi is arra az útra lépünk, amin ők járnak, akkor számolnunk kell azzal, hogy Magyarországnak nemcsak a biztonsága és a békéje lesz oda, hanem Magyarország elveszíti a lehetőségét annak, hogy ilyen eseményekre, átadásokra jöhessünk össze itt, Szekszárd városában, és megcsinálhassuk mindazt, amit az Önök által választott képviselő kér a magyar kormánytól. Ha a brüsszeli utat választjuk, az azt jelenti, meg fogják emelni az adókat, az Önökét, mindenkiét, és az így begyűjtött pénzt el fogják küldeni Brüsszelbe, Brüsszelből pedig Ukrajnába. Kicsit bonyolultabb, mint ahogy elmondtam, de a dolgoknak ez a lényege. Ha ezt az utat választjuk, akkor úgy járunk, ahogy ők jártak. A háború szélén fogunk állni, s migránsok fognak kopogtatni az ajtónkon.

Ne felejtsék: ma van olyan a tízéves évfordulója a röszkei csatának, amikor megpróbáltak erőszakkal betörni Magyarország területére a migránsok. És mi is annyi adót fogunk fizetni, mint a nyugatiak, és azt hiszem, hogy ezt a magyar gazdaság – ideértve a szekszárdi vállalkozókat, szekszárdi családokat – aligha bírná ki. Ha azonban lesz elég bátorságunk, és folytatjuk azt, amit elkezdtünk, akkor maradhatunk a nemzeti kormányzás útján, és akkor, ahogy az elmúlt száz évben mindig, mégis minden célunkat el fogjuk érni. Magyarország a béke szigete marad, Magyarország nem megy háborúba, Magyarország nem vállal felelősséget olyan háborúért, amihez semmi köze, Magyarország nem küldi a pénzét Ukrajnába, nem adja át a jogköreit, és nem adja át a szuverenitását sem Brüsszelnek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennyit a politikáról. Vissza az uszodához! Az első olimpiai bajnokunkat – a legenda szerint legalábbis –, Hajós Alfrédet a díjátadón a görög király megkérdezte, hogy hol tanult meg ilyen jól úszni. Azt válaszolta, hogy „A vízben, Felség.” Lehet ebben valami igazság. És a szekszárdiakat, ha meg fogják kérdezni a következő időszakban, hogy hol tanultak meg úszni, akkor azt fogják mondani valószínűleg, hogy „Hát a Siposban.” És amikor készültem ide, Önökhöz, meg is néztem, hogy ki is volt Sipos Márton, és valóban, mint hallhattuk, 1922-ben ő tartotta a 100 méteres mellúszás világcsúcsát innen, Szekszárdról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A polgármester úr arról tájékoztatott engem, hogy itt nemcsak egy uszodát adunk át, hanem egy közösség számára adunk át egy teret. A sport valóban közösséget épít, és minden városnak, minden falunak Magyarországon ma leginkább arra van szüksége, hogy az emberek találkozzanak egymással, beszéljenek egymással, megértsék egymást, közösen csináljanak valamit, és a sport kiváló lehetőség erre itt, Szekszárdon is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A város szülöttje, Babits Mihály azt írta egyszer, hogy gyerekkorában arra volt büszke, hogy a szekszárdi szőlőhegyről ellátott egészen Kalocsáig. Majd hozzáteszi, hogy még annál is messzebb: „Az egész régi Nagy-Magyarországot láttam arról a dombtetőről, mint egy tág, kerek udvart a tanyám körül.” Hát én így szoktam gondolni Önökre Babitson keresztül. Ez az a hely, ahonnan ilyen messzire el lehet látni. Szekszárd egy fantasztikus hely. Egy olyan város, amelyet mindenki szeret. Köszönet a borászoknak, és akit mindenki tisztel: hála Babitsnak!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szekszárd kitüntetett városa volt Magyarországnak. Kívánom Önöknek, hogy maradjon is az. Kívánok sok sikert a polgármester úrnak, a nagy támogatással megválasztott testületnek. Kívánok sok sikert a jelenlévő sportvezetőinknek, Lázár Jánosnak, hogy megegyezzen Horváth István képviselő úrral, és kívánom Önöknek, hogy tartsák meg olyan szépnek és tiszteletre méltónak Szekszárd városát, mint amilyen most. Kívánok Önöknek, mindannyiuknak – megköszönve az eddigi támogatást – sok erőt és jó egészséget! Kívánok Önöknek jó szomszédot, megértő társat, boldog családot, és kívánok mindannyiuknak munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van. Isten éltesse a szekszárdiakat!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!