Orbán Viktor beszéde a Mária Valéria híd átadásának 130. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen

Jó napot kívánok mindannyiuknak!

Mindenekelőtt hadd köszöntsem Robert Fico miniszterelnök urat, Párkány polgármesterét és a Duna túlsó oldaláról érkezett szlovák barátainkat is. Köszöntöm a helyieket és a Párkányból érkezett magyarokat. Köszönöm szépen, hogy meghívtak, és itt lehetek ma Önökkel együtt. Köszönöm, Robert, hogy Veled együtt állhatok ma itt! Robert tud valamit, amit Európában csak ő tud egyedül. Amikor Szlovákia valahogy’ félrecsúszik, akkor ő visszatér, és rendbe teszi a dolgokat. Most is így van, nem tudom, hányadszorra teszi ezt, de biztosan most is sikerülni fog. Sok sikert kívánunk Nektek, kedves Robert! Gratulálok az alkotmánymódosításhoz is! Jó, hogy nem vagyunk egyedül. Jó, ha az embernek normális szomszédja van, az felértékeli a saját ingatlanját is. Robert nem említette, de én mondom, hogy azt is beleírták az alkotmányba, hogy a férfi és a nő egyenrangúak. Ehhez is gratulálok! Tudod, Robert, itt, Magyarországon mi, férfiak már régóta küzdünk ezért. Említette a miniszterelnök úr azt is, hogy másik politikai táborhoz tartozunk a nemzetközi politikában. Ugye, mi a jobb felén, ő meg a bal felén. Mindig, amikor találkozom vele, arra szoktam gondolni, hogy ez kellene nekünk is: egy nemzeti alapokon álló baloldal, rögtön békésebb lenne a magyar közélet.

Kedves Esztergomiak!

Az Önök városának különleges helye van a magyarok szívében. Pénteken Debrecenben voltam, egy hatalmas gyárat adtunk át, mondtam a helyieknek, hogy jövök majd Esztergomba, és mondták, hogy adjam át a debreceniek üdvözletét. Tegnap pedig Becsehelyen jártam – ez nyugati irányban van, Zala vármegye, kétezer fős település –, a forgalomba nem kerülő pálinkát főző mesterek országos találkozóján vettem részt. Ott is mondtam, hogy ide jövök ma, ők is mondták, hogy a becsehelyiek jókívánságát is mindenképp adjam át Esztergomban. És ez világosan mutatja, hogy Esztergomnak nagy tisztelete van szerte Magyarországon. Én is büszke vagyok, hogy az Önök díszpolgára lehetek. Ez nagy szó, mert az én alma materem, középiskolai alma materem Székesfehérvár. Nagy csata van, hogy melyik volt Magyarország első fővárosa: Esztergom vagy Székesfehérvár? Azzal a mondattal tudok békét teremteni, hogy az biztos, hogy Esztergom volt Magyarország első városa. Mégiscsak itt alapította István király azt a Magyarországot, amelynek mind a mai napig mi a polgárai lehetünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Harmadik alkalommal mondhatok itt beszédet a Mária Valéria híd főjénél. Először 2001-ben, az újjáépítésnél. Micsoda történelmi tett volt! Ha emlékeznek rá. Aztán 2021-ben, az újjáépítés huszadik évfordulóján, és most pedig, a 130. évfordulón. De egyik alkalommal sem állhattam itt Robert Ficóval. Pedig ő Szlovákia történetének leghosszabb hivatali idejével rendelkező, elnyűhetetlen és elpusztíthatatlan miniszterelnöke. Köszönjük, hogy itt vagy, Robert, ezzel ma helyreáll a rend. Minden magyar és a magyar kormány nevében mondom: tisztelettel köszöntünk mindannyian Téged közöttünk. Aki követi és érti az európai politikát, láthatja, hogy bennünket nemcsak a közös történelem, a hasonló kultúra, de a nemzetközi politikai kihívások is összekötnek. Szlovákok és magyarok, Szlovákia és Magyarország érdekei egy irányba mutatnak a nemzetközi politikában. A híd története azt tanítja nekünk, hogy a magyarok és a szlovákok, ha összefognak, együtt erősebbek, mint külön-külön. Ha összedolgozunk, mindketten jól járunk. És most beszéljünk arról, hogy nem véletlen, hogy ez a híd már kétszer is megsemmisült, az első és a második világháború után is.

Hölgyeim és Uraim!

Mi egyik háborút sem akartuk. Se a magyarok, se a szlovákok nem akartak részt venni egyik világháborúban sem. Mégis minket küldtek a frontra, a mi életünket forgatták fel fenekestől birodalmi érdekekre hivatkozva. A híd újraépítésével mind a két nép egyszerre fejezte ki azt, hogy nem akar több hidakat romboló háborút Európában. Amikor először álltam itt, akkor még itt volt Verheugen bővítési biztos is, és akkor azt fejeztük ki az együttállásunkkal, szlovákok, magyarok és az unió képviselője, hogy csatlakozni akarunk a kontinens békéjét garantálni hivatott Európai Unióhoz. Azt javaslom, ízlelgessük a szavakat: „a kontinens békéjét garantálni hivatott Európai Unióhoz.” Azonban a világ azóta sokat változott. Akárcsak a régi, bennünket megnyomorító birodalmak, most az Európai Unió is háborús projektté változott. Brüsszelben nyíltan kimondják, a következő évtized feladatának azt tartják, hogy Oroszországot legyőzzék a keleti fronton, vagyis minden európai embernek, minden európai gazdasági szereplőnek és minden európai nemzetállamnak ezt a célt kellene szolgálnia, ha az unióhoz tartozik. Mi, magyarok ezt nem akarjuk, mégis bele akarnak bennünket kényszeríteni. Ezt, kedves Barátaim, elnyomásnak hívják. Nagyon nem vagyunk azért meglepődve. Láttunk már ilyesmit. Emlékszem, a kommunista időkben szabadságot mondtak, még az újságot is annak hívták, természetesen az elnyomást jelentett. Most, amikor Brüsszel európai békéről beszél, az valójában háborút jelent. A magyarok és a szlovákok tudják, mit jelent a háború. A fiatalokat elviszik a frontra. A javainkat előbb-utóbb elveszik, háborús célokra fordítják. Aztán beköszönt a gazdasági nyomorúság, és imádkozhatunk, nehogy ideérjen a front, mert akkor kő kövön nem marad. Ebből a hídból sem maradt semmi sem az első, sem a második világháború után. Ez a híd nekem azt jelenti, hogy mi nem akarjuk, hogy Európa újra elkövesse ezt a hibát.

Hölgyeim és Uraim!

Ahogyan a szlovákok miniszterelnöke említette, a brüsszeli háborús politika képviselői minden közép-európai országban jelen vannak. Szlovákiáról nem tisztem beszélni. Innen elég jól látni, hogy mi történik odaát. De azt mondhatom, hogy felfordulást csinálnak Szerbiában. És itt ügyködnek Magyarországon is. Könnyű felismerni őket. Agresszívek, erőszakosak, fenyegetőznek. Nálunk, kedves Robert, lőfegyverrel járnak lakossági fórumra. Kivégzéssel fenyegetik a tisztességes embereket, a templom ajtajában még idős papokat is inzultálnak. Itt, nálunk, Robert, ők mind Brüsszel emberei. Álhírgyártás, rágalmazás, suttogó propaganda, és a céljuk a destabilizáció, de ezt Te jobban tudod, mint én. Olyan időket élünk, amikor józanságra, higgadtságra, hidegvérre van szükség, és újra és újra el kell mondanunk, hogy mi hiszünk a szeretet és az összefogás erejében.

Kedves Robert! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Kedves Párkányiak és Esztergomiak!

Aki tanul a múltból, az megvédi a jövőt. Biztosítani akarom mindannyiunk nevében a szlovák barátainkat, hogy mi, magyarok azért dolgozunk, hogy soha többé ne kelljen ezt a hidat újjáépíteni. De szívesen tesszük azt, amit javasoltál: építsünk Esztergom és Párkány között emellé egy másik hidat! Egy teherhíd már igazán elkelne. Elmondom Önöknek, hogy az előkészítő munkálatok elkezdődtek, a tervek már az asztalon vannak, pénzt meg majd csinálunk valahogy. És remélem, hogy találkozhatunk annak a hídnak az átadásán is. Köszönöm, hogy meghallgattak!

A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!