Orbán Viktor beszéde a magyar–vietnami üzleti fórumon

Mélyen tisztelt Phạm Minh Chính miniszterelnök úr! Kedves vietnami Delegációtagok! A két ország közötti együttműködésben dolgozó Gazdasági Vezetők!

Tisztelettel köszöntöm Önöket a magyar kormány nevében. Röviden beszámolok Önöknek arról, hogy mit végeztünk tegnap a miniszterelnök úrral. Hosszú tárgyalásokat folytattunk, elemeztük a két ország eddigi kapcsolatait. Mi magyar oldalról azt sikernek látjuk, hogy sikerült a 100 millió dolláros nagyságrendbe emelni a Magyarországról Vietnamba szállított áruk értékét, de azt is megállapítottuk, hogy a Vietnamból Magyarországra érkező áruk volumene és értéke ezt jóval meghaladja. Mi úgy szeretnénk ezen a helyzeten javítani, hogy arra kértük a miniszterelnök urat, hogy a dinamikusan és látványosan fejlődő vietnami nemzetgazdaság erős szereplőit hozza el, küldje el Magyarországra annak érdekében, hogy itt beruházásokat hajtsanak végre, és a kereskedelem mellett jöjjön létre egy befektetési kapcsolat is a két ország között. Miután Önök nagyon gyorsan fejlődnek, és Önöknél gyorsabban halmozódik föl a tőke, elsősorban Önöktől várunk beruházásokat, de néhány területen mi is szívesen megyünk, és ruházunk be Vietnamban. Meg is állapodtunk, beszéltünk szektorokról, mezőgazdaságról, gyógyszeriparról, és így tovább. Összességében tehát a tegnapi napot – jelentem az egybegyűlteknek – gazdasági szempontból eredményes tárgyalásokkal zártuk.

De az igazi értéke a tegnapi tárgyalásoknak túlmutat a gazdaságon, mert alkalmat kaptunk arra, hogy mi is jobban megértsük Vietnamot meg a vietnami embereket, és mi is igyekeztünk többet mutatni magunkból, jobban megértetni Magyarországot. Ugye, Magyarország egy hazafias ország. Magyarország büszke a történelmére. Büszke arra, hogy ezer éven keresztül megvédtük a függetlenségünket. Büszkék vagyunk arra, hogy nem ijedtünk meg a nagyobbaktól sem, és meghallgatva a miniszterelnök urat Vietnam történetéről, a belső mozgatórugókról, az elmúlt száz év történelméről, különösen is az 1944 és 1984 közötti, Miniszterelnök úr által itt is megidézett, nagyon nehéz időszakról, a középiskolai tanulmányaim egy fontos mozzanata jutott eszembe. Miniszterelnök úr, nekünk a középiskolában részletesen kell tanulnunk azt az időszakot, amikor Magyarország függetlenségét az úgynevezett Oszmán Birodalom veszélyeztette, és mi pedig hősiesen próbáltuk védeni Magyarországot. Inkább hősiesen, mint eredményesen, de ez egy másik előadás témája. Védtük, ahogy tudtuk. És az egyik nagyon híres, az egyik nagyon híres várostromról írtak egy regényt, amit minden magyar gyerek olvas. Ez az „Egri csillagok.” A XVI. század közepén vagyunk, túlerőben a támadók, és mi védjük a várat, és akkor a várkapitány összehívja a katonáit, és azt mondja nekik, hogy a vár ereje nem a falakban, hanem a védők lelkében van. És amikor Ön tegnap nekem Vietnam történelméről beszélt, akkor pontosan ez jutott az eszembe, hiszen Önök nagyon fontos háborúkat nyertek meg. És ha az ember a számarányokat nézi, a rendelkezésre álló fegyvereket, eszközöket, akkor az Önök sikerét semmi sem támasztotta alá, egyedül az, hogy Önök kitartottak a függetlenségük, a saját hazájuk és a saját kultúrájuk mellett. Szerintem ez egy olyan fontos, közös eleme a két nép történelmének, amelyből megérthetik a vállalkozók, hogy miért stabil és miért szilárd a két ország közötti politikai kapcsolatrendszer. És ebből biztatást is meríthetnek az üzletemberek, mert láthatják, hogy a két ország együttműködése nem taktikai természetű, nem konjunkturális, nem divat, még csak azzal sem függ össze, hogy Vietnamnak most éppen jól megy, hanem ez egy mély megalapozottságú, tehát stabil kapcsolatrendszer, és aki ma a vietnami–magyar üzleti életben mozog, befektet, pénzt kockáztat, annak a sikerét semmilyen politikai kockázat nem veszélyezteti. Nincs politikai kockázat, mert a két ország kapcsolatai mélyen megágyazottak, mint a miniszterelnök úr is idézte: 1950-ben vettük föl a világháború után a kétoldalú kapcsolatokat, amit azóta is nagy becsben tartunk mindketten.

Mondanék néhány szót, tisztelt Miniszterelnök úr, ha megengedi, a vietnami üzletemberek számára Magyarországról. Én nem tudok olyan diadalmas eredménylistát bemutatni, mint ez a kisfilm, illetve Ön az előbb itt a vietnami gazdaság kapcsán mutatott be nekünk, de szégyenkeznünk sem kell, mert bár nincs a fejlődésünknek az az üteme, mint Vietnamnak, de azért európai mértékkel és léptékkel mérve a mi fejlődésünk is figyelemre méltó. Az államadósságunk ugyan magasabb, mint az Önöké, de kezelhető, és csökkenő pályán van. A pénzügyeink mindenfajta európai uniós pénzektől függetlenül stabilak. Egy olyan ország vagyunk, amely kétszer annyi élelmet termel meg, mint amennyit elfogyaszt, tehát a mezőgazdasági termékeink 50 százalékát exportálni tudjuk. És ami talán a legfontosabb lehet a vietnami barátaink számára: ez egy komplex gazdaság. Tehát gyakran látunk olyan országokat, amelyek akkorák, mint Magyarország, és alapvetően monokulturálisak, egy vagy két dologban jók. Ez Magyarországon nem így van. Van a világon egy ilyen gazdaságkomplexitást mérő mutató, amely besorolja az országokat, és mi ott a tizedik-tizenegyedik helyen vagyunk állandóan, mint a legkomplexebb gazdasága a világgazdasági rendszernek.

Kis dicsekvéssel, csak hogy értsék a vietnami vendégeink, hogy miről beszélek, mondok néhány dolgot, ami nélkülünk nem lenne, mármint a magyarok nélkül nem lenne. Például nem tudnák elütni az unalmukat a Rubik-kockával, hogyha mi, magyarok azt nem találtuk volna föl. Vagy az egész emberiség még mindig az ujjával vagy lúdtollal írna, hogyha Mr. Bíró, aki egy magyar ember volt, nem találja fel a golyóstollat. Vagy nem lenne számítógéprendszer, hogyha Neumann, a számítógép atyja az első számítógépet nem alkotta volna meg. És fájdalom, de még a derék olaszok is csak forralt vízzel tudnák inni a kávét, hogyha egy Illy Ferenc nevű magyar mérnök – olasz hadifogságban – nem fedezi föl a kávéfőző gépet, ami mind a mai napig az eszpresszó-előállítás legfontosabb mérnöki találmánya. Szóval azt akartam csak ezzel mondani, tisztelt Vietnami Vendégeink, hogy lehet, hogy Önökkel összevetve a magyar gazdaság méretre nem mutat sokat, de komplexitásban erős, technológiában erős, termelési kultúrában erős, és nagyon sok innovációnk van, amely alig várja, hogy egy nagyméretű gazdasági szereplő érkezzen, aki az innovációnkat át tudja vinni, és az üzleti életben hasznosítani tudja. Ez egy óriási lehetőség. Az előző évben, 2023-ban két magyar Nobel-díj született: egy biológiában, egy pedig fizikában. Azt akartam ezzel mondani a vietnami vállalkozóknak, hogy vegyenek bennünket komolyan, ne csak a méretből induljanak ki, ne csak a méret alapján ítéljenek, hanem lássák azokat a minőségi elemeket is, amelyek itt vannak a magyar gazdaságban.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! 

Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországnak ne lennének problémái. Előttünk is vannak feladatok és kihívások. Optimisták vagyunk, meg tudunk ezekkel birkózni, de ezek nem könnyű feladatok. Van előttünk egy demográfiai kihívás. Ugye, egész Európában demográfiai ősz van, ahogy ezt szokás mondani, tehát hanyatlik a népesség. Nekünk egy családpolitikával van egy tervünk, hogy ezt hogyan fordítsuk meg, de kétséges, hogy ez hogy’ fog sikerülni. Mindenesetre küzdünk, és talán reménykedünk is. Van előttünk egy digitalizációs feladat. Ugye, a magyar gazdaság néhány szegmensében jobban digitalizált, mint a nyugat-európai gazdaság, de vannak olyan szegmensei a magyar gazdaságnak, amelyek rendkívül alulfejlettek digitalizációs szempontból, és ezért mi egy nagy robbanás előtt vagyunk. Ebben az évben és a következő évben vezetjük be a digitális állampolgárságot, és az összes bürokráciát, ügyintézést, mindent, amit karcsúsítani lehet a digitalizáció segítségével, meg is fogjuk tenni. És van még egy problémánk, ez a GDP hozzáadott érték. Ugyan a magyar gazdaság – remélem, Szijjártó Péter úr jóváhagyja a számot, el fogom találni – egy olyan gazdaság, amelynek az exportteljesítménye a GDP-nknek a 85 százaléka. Jól mondom, ugye, Péter? 85 százaléka! De azt is tudni kell, hogy sajnos ennek az exportnak egy tekintélyes része nem igazán a hozzáadott értékből származik. Tehát nekünk növelnünk kell a magyar gazdaságon belül az olyan beruházások arányát – itt számítunk Önökre is, Miniszterelnök úr –, amelyek olyan tevékenységet hoznak Magyarországra, ahol mi hozzáadott értéket is elő tudunk állítani, és utána ott közösen tudunk exportálni. Tehát még a problémáinkban is számíthatunk talán lehetőségekre, amelyeket vietnami vállalkozók meg tudnak ragadni.

Végül arról a dologról kell még beszélnem, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy Európában a helyzet bonyolult. Joggal, ha én vietnami vállalkozó lennék, akkor föltenném azt a kérdést, hogy szép dolog, hogy Magyarország a maga részéről milyen külgazdasági politikát folytat, de hát Magyarország az Európai Unióhoz tartozik. Mi várható? Nem változik-e meg az Európai Unió, és ez nem jelent-e hátrányt azoknak, akik Magyarországon fektettek be vietnami vállalkozóként? És ez a kérdés jogos, merthogy egy nagy átrendeződés van a világgazdaságban, és az Önök világa, Ázsia megállíthatatlanul emelkedik föl, és Európa nem tudja követni ezt a ritmust, és ez egyfajta frusztrációt okoz Európában. Két iskola van az unión belül, hogy hogyan reagáljunk erre a helyzetre. Az egyik iskola azt mondja, hogy védekezzünk. Ők használják azokat a kifejezéseket, hogy decoupling meg derisking, vagyishogy válasszuk le magunkat a fölemelkedő Keletről, és védjük meg azt, amink van. És van egy másik iskola, amelyik azt mondja, hogy Ázsia fölemelkedése nekünk is egy lehetőség, azt nem ellenezni kell, hanem arra lehetőségként kell tekinteni, részt kell benne venni. Ez az iskola leginkább a gondolatait a connectivity szó környékén rendezi el. Blocking, decoupling vagy connectivity – ez a nagy kérdés ma az Európai Unióban. Jól állunk ebben a csatában, egyre nő szerintem azoknak a száma, akik belátják, hogy a decoupling tönkre fog bennünket tenni még jobban, rontani fogja a versenyképességünket. Nő azon országok száma Európában, amelyek inkább együttműködést akarnak, és a connectivity mellett lesznek, és nagyon remélem, hogy Magyarország ebben a mi belső európai vitánkban jótékony hatást gyakorol majd, és el tudjuk mozdítani az európai gazdaságpolitika irányát a konnektivitás irányába. Ezzel is csak azt akartam mondani a tisztelt vietnami vendégeinknek, hogy jó esély van arra, hogy az a stabil környezet, amit Önök most itt tapasztalnak, a magyar gazdaságban, hosszú távon, évtizedeken keresztül is fennmarad.

Ha vietnami vállalkozó lennék, még egy kérdést tennék föl, mielőtt akár csak egy pennyt is letennék ide, Magyarország asztalára. Azt a kérdést tenném föl, hogy „és nem fognak-e Önök belekeveredni az orosz–ukrán háborúba, hiszen ez a háború az Önök szomszédjában van, Ukrajna szomszédos Magyarországgal.” És itt azt a választ kell Önöknek adnom, hogy Magyarország nagyon határozottan és világosan a béke oldalán áll. Pontosan azon a hangfekvésen, abban a tónusban beszélünk, mint Önök. Mi is tudjuk, hogy a béke a legnagyobb érték, a fejlődéshez, a gyarapodáshoz béke kell, és ahol háború van, ott minél hamarabb tűzszünetet kell teremteni, és minél hamarabb békét kell elérni. Tehát mi – ha szabad így fogalmazni – mindketten a béketáborba tartozunk. Ezért Önök biztosak lehetnek abban, hogy nem lesz semmifajta kalandorpolitika Magyarországon, amely megengedné, hogy Magyarországot belesodorják, belenyomják, belepréseljék abba a konfliktusba, amely ma Magyarország szomszédságában zajlik. Tehát annak a háborúnak kihatása az Önök magyarországi gazdasági befektetésére és aktivitására nem lesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Úgy illendő, hogy gratuláljak is a vietnami vendégeinknek, Miniszterelnök úrnak is ahhoz a dinamikus növekedéshez, amit látunk. Az ember szerénységet is tanul, hogyha vendégeket fogad. Én például nagyon büszke voltam arra a teljesítményünkre, hogy 2010-ben azt mondtuk, hogy tíz év alatt mi teremtünk egymillió munkahelyet. És nézem, és azt látom, hogy Vietnamban öt év alatt 28 millió munkahelyet teremtettek. Most hagyjuk a nagyságrendbeli különbséget, de azért a két szándék azonossága közös gondolkodásra utal. Nyilván azért akarunk munkahelyeket teremteni, mert nemcsak gazdasági profitban gondolkodunk, ami az üzlethez természetesen elengedhetetlen, hanem azt akarjuk, hogy a gazdasági siker egyben szolgálja a népeinknek a jólétét is, vagyis a gazdasági sikeren keresztül legyenek munkahelyek, ahol dolgoznak a vietnamiak és a magyarok. Ez azt mutatja, hogy a gazdaságról is hasonló módon gondolkozunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Végezetül, ahogyan a miniszterelnök úr mondta, Európa kötött egy beruházásvédelmi megállapodást Vietnammal. És jól mondja Phạm Minh Chính miniszterelnök úr, hogy van még jó néhány, talán szám szerint kilenc olyan ország, amelyik ezt a nemzeti parlamentjében még nem ratifikálta. Mi voltunk az elsők. Az év második felében mi adjuk az Európai Unió Tanácsának elnökségét, és én vállaltam a miniszterelnök úrnál, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy a még hiányzó ratifikációk is megtörténjenek. A magyar üzletembereknek mondom, hogy Vietnamnak van egy szabadkereskedelmi megállapodása is az Európai Unióval. Ez a legambiciózusabb szabadkereskedelmi megállapodás, amit az Európai Unió valaha valakivel kötött. Azt mondja ez a megállapodásunk, hogy 2030-ra a kétoldalú kereskedelem 99 százalékát fogjuk vámmentessé tenni, ami üzenet mind a vietnamiaknak, mind a magyaroknak, hogy nem lesz olyan kereskedelempolitikai akadály, amely lerontaná az Önök üzleti eredményét, ha az Európai Unión belül, így Magyarországon végeznek gazdasági tevékenységet.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy nagy akadálya vagy nehézsége van a mi kapcsolatunknak, ez pedig a távolság. Nagyon messze vannak, vagy onnan nézve mi vagyunk nagyon messze. Ezt kell valahogy megoldanunk. Erre két orvosságunk van ebben a pillanatban. A miniszterelnök úrral megállapodtunk, hogy ki fogunk dolgozni egy tervet arról, hogy a két ország között hogyan lehet direkt légi közlekedést létrehozni. Ha nincs direkt légi járat, akkor nagyon nehéz lesz igazán élő üzleti kapcsolatot kialakítani a két ország üzleti közösségei között. Ennek van egy technikája, hogy hogy’ lehet ezt elősegíteni. A miniszterelnök úrral abban maradtunk, megbízzuk a minisztereinket, hogy tegyenek le az asztalra egy javaslatot, hogy legyen közvetlen légi járat. És a távolság legyőzésének másik eszköze pedig a két nép polgárainak személyes kapcsolata, amit szoktak hívni úgy is, hogy népi diplomácia. Ezért nagy jelentősége van annak, hogy vietnami diákok tanulnak Magyarországon, és annak is, hogy magyar diákok mennek tanulni Vietnamba. Egyelőre az utóbbi még kisebb, de a Vietnamból ide érkezők száma magas. Több mint 900 vietnami diák, egyetemi diák tanul ma Magyarországon állami, magyar állami ösztöndíjjal az egyetemeinken, akik később –reményeink szerint – a vietnami–magyar barátság jó nagykövetei lesznek majd, ha hazatérnek Vietnamba. Remélem, hogy sikerült a mai napon az egyetemeinknek is aláírni megállapodásokat, és tovább tudjuk bővíteni az egyetemi együttműködést, és a barátsággal és az oktatással le tudjuk győzni azt a távolságot, amely a két országot jelen pillanatban földrajzi értelemben egymástól elválasztja.

Befejezésképpen, mélyen tisztelt Miniszterelnök úr, szeretném még egyszer megköszönni a magyar nyilvánosság előtt is, hogy ellátogatott Magyarországra. Köszönjük, hogy elhozta ezt a nagyon magas szintű delegációt. Köszönöm a miniszter uraknak is, hogy eljöttek. Köszönjük az üzletembereknek, akik ellátogattak ide, Magyarországra. Elfogadtam a miniszterelnök úrnak azt a meghívását, amely a jövő év elején esedékes látogatásunkra vonatkozott, ami nekünk jó hír, mert legkésőbb egy év múlva ismét látjuk majd egymást ez esetben Vietnamban. A minisztereknek egy kicsit szoros lesz, mert a miniszterelnök úr azt mondta, hogy az lesz az az alkalom, amikor a minisztereknek majd be kell számolniuk arról a munkáról, amit most adtunk ki, és egy év múlva szeretnénk már, ha teljesülésbe is ment volna. Úgyhogy, Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy eljöttek, és alig várjuk, hogy meglátogathassuk Önöket a következő év elején Vietnamban.

Köszönjük, hogy itt voltak!