Orbán Viktor beszéde a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség XXX. Kongresszusán

Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

Köszönöm! Mindenekelőtt köszönet, külön is a jelölő zalaiaknak. A bizalom mindig megtisztelő. Most is az. Ennyi idő után is. Újra és újra az. Megtisztelő, hogy ismét rám bíztátok a feladatot, vezessem az ország, sőt Európa legsikeresebb és legerősebb politikai közösségét, a Fideszt. Ami az odaadásomat illeti, nem fogtok csalódni. Az igazat megvallva sejtettem, hogy így lesz. Nem veszett ki belőlem az alázat. Nem az alázat hiánya mondatja ezt velem, hanem a józan ész. Menet közben nem cserélünk lovat. Sőt, emlékezzetek: két éve kaptam a megbízatást, hogy vezessem győzelemre a Fideszt, sőt a KDNP-vel együtt – helyesebb így fogalmazni – vezessem győzelemre a nemzeti, keresztény és polgári erőket a választáson, s ha sikerül, alakítsak kormányt, amely folytatja az erős és szuverén Magyarország építését. A ciklus középső szakaszában vagyunk, menet közben tehát. Ilyenkor nem váltunk lovat, különösen akkor nem, ha jó irányba húz, és van még benne szufla. Jelentem a kongresszusnak: a kormányban és bennem is van még szufla bőven, és ezzel a következő két és fél évet biztosan végig tudjuk csinálni. Aztán a 2025-ben esedékes kongresszuson meg majd döntünk a hogyan továbbról. Segítendő a potenciális aspiránsok mérlegelését előre jelzem, hogy továbbra is a legjobb korban vagyok, sőt úgy tervezem, hogy 2025-re is a legjobb korban, sőt a legjobb karban is leszek.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

A választások óta annyi minden történt. Szinte már a múlt ködébe vész. Mégse menjünk el mellette szó nélkül, hiszen óriási győzelmet arattunk. Mindenki, szó szerint mindenki beleadott apait-anyait. A teljes baloldal, ideértve a jobboldalról átkuncsorgókat is összefogott ellenünk, maga mögé gyűjtötte a nyugati baloldal minden erőforrását, pénzt, médiát, politikusokat, kormányokat, az amerikai demokratáktól az ukrán kormánypártokig. Éppen úgy, mint egy hónappal ezelőtt Lengyelországban. A különbség csak annyi, hogy mi jóval korábban kezdtük a fölkészülést, és tisztábban láttuk, ismertük ellenfeleink erejét, lévén a főmacher, a pók, a bábjátékos egy magyar, Soros György és az ő hálózata volt. Nem túlzás: szó szerint világraszóló győzelmet arattunk.

A polgári politika szabályai szerint a legyőzött ellenféllel szemben nagyvonalúnak kell lenni. Szeretünk azzal is hízelegni magunknak, hogy a lovagiasság született magyar erény. Ezért ne is feszegessük, hogyan történhetett, hogy a vásárhelyi polgármester – ápolóit kijátszva – eljutott Budapestre, és egyszer csak a baloldali lista élén találta magát. Legyünk nagyvonalúak, és lépjünk túl ezen. De nem léphetünk túl azon a bizonyított és már a baloldal által is bevallott tényen, hogy külföldi államok, szervezetek, maga Brüsszel is pénzt adott nekik a mi legyőzésünkre. A győzelem biztos fedezékében jólesik viccelődni, hogy ez volt Gyuri bá’ életének legrosszabb befektetése, és hogy a brüsszeli bürokraták ítélőképességét mutatja, hogy egy sánta lóra tették föl minden pénzüket. De azért ne vicceljük el. A tényeket vegyük komolyan, mert a végén még nem lovagiasak leszünk, hanem balekok. Nézzünk szembe a meztelen igazsággal. A külföldiek kilóra akarták megvenni a leendő magyar kormányt, s vele az országot. Mikroadomány a javából! És voltak politikusok, sőt az egész baloldal ilyen volt, aki ráállt erre. Ez nem tréfadolog. Ha sikerült volna, ma migránsok tíz- és százezrei lennének Magyarországon. Budapest olyan állapotban lenne, mint a terrorpárti migránstüntetésektől és bandaháborúktól meggyötört nyugati nagyvárosok. Meghatározhatatlan nemű, gyermekeinkre pályázó genderaktivisták grasszálnának az állami iskolákban és óvodákban. A honvédség fegyverei már régen Ukrajnában lennének. Kötésig állnánk egy reménytelen és beláthatatlan következményekkel járó háborúban. És Magyarország már Soros György adósrabszolgája lenne, sőt még az unokáink is azok lennének. Valójában erre szerződtek le a baloldali pártok és vezetőik. A jogászok szerint erre az esetre nem vonatkozik a hazaárulás törvényi tényállása. De akkor mire vonatkozik? És mi vonatkozik erre az esetre? Semmi? A pénzért büntetlenül lehet árulni a hazát? Barátaim, nyilvánvaló, hogy ez nem maradhat így! Ezt meg kell oldanunk. Elvárjuk a parlamenti képviselőinktől, hogy alkossák meg Magyarország szuverenitásvédelmi szabályait, fel, egészen az alkotmányig. Úgyhogy hajrá, Máté!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Voltak már nehéz éveink. Most nem az ellenzéki évekre gondolok, bár az mindig nehéz, s volt belőle tizenhat. Rég volt. Tizenhat év ellenzékben! Most a kormányzati évekről beszélek. Voltak már nehéz kormányzati éveink. Nehéz volt a Bokros-csomag utáni tömeges sürgősségi baleseti ellátás. Nehéz volt eltalicskázni a Gyurcsány-korszak utáni romhalmazt. Nehezek voltak az árvizek. Nehéz, nagyon nehéz volt a migrációs betörés időszaka, és a COVID hónapjait sem kívánom senkinek. De egyik sem volt olyan nehéz, mint a legutóbbi két év, az orosz–ukrán háború, a szankciók, az energiaválság és a vágtató infláció.

Tudjátok, Barátaim, a nehéz helyzeteken úgy lehet úrrá lenni, hogy világos célokat tűz ki az ember. Minél nehezebb a helyzet, a célok legyenek annál világosabbak és konkrétabbak. Ezért mi világos célokat, konkrét célokat tűztünk ki magunk elé. A példátlan nyugati nyomás ellenére nem belekeveredni a háborúba. A gáz- és olajszankciók ellenére biztosítani az ország energiaellátását. A nemzetközi energiaárak száguldása ellenére megvédeni a rezsicsökkentést, a munkahelyeket és a családtámogatást. Az elszabadult infláció ellenére megőrizni a nyugdíjak értékét. A jegybankot kisegíteni és 10 százalék alá vágni az inflációt. Kivédeni Brüsszel kiéheztetési kísérletét és kivontatni a gazdaságot a recesszióból. Jelentem a kongresszusnak: a kitűzött célokat elértük. A béke oldalán maradtunk. Energiaellátásunk biztosított. A rezsicsökkentést, a munkahelyeket és a családtámogatásokat megvédtük, a háztartási energia itt a legolcsóbb Európában. A nyugdíjak értéke megőrizve, az infláció 10 százalék alatt, jövőre inkább 5. És a határon túli magyarok felé vállalt kötelezettségeink is mind teljesítve. És a legfontosabb és a legfényesebb haditett, igazi hadikos huszárcsíny, hogy Brüsszel pénzügyi zsarolási kísérleteit zátonyra futtattuk, a gazdaság ismét nő, és még nőni is fog. Persze azt a pár eurót, amivel tartoznak, még be fogjuk hajtani. Hajrá, Navra!

Barátaim!

A családok ma még a felbolydult soraikat rendezik, hiszik is, meg nem is, hogy túl vannak a nehezén. De innen már látszik, hogy ép bőrrel átvágtuk magunkat az aknamezőn, és bár továbbra is hadizaj uralja a tájat, ismét megindultunk előre- és felfelé, a gyarapodó, tervezhető és biztató magyar élet irányába, ahogy azt minden magyar szeretné és kívánja. Minden magyar, mert velünk azok is jól járnak, akik ellenünk szavaztak. Lesz új lendület, európai mértékkel is számottevő növekedés, ezért lesz több jövedelem és magasabb minimálbér, ki tudjuk fizetni a tizenharmadik havi nyugdíjat, lesz bőkezűbb új otthonteremtés, Csok Plusz, és gálánsabb lesz a babaváró hitel is. 2024/25-re gondolva azt üzenjük innen: nem kell félnetek, jó lesz. Hajrá, Misi!

Barátaim!

A kongresszus mindig bajtársi találkozó, összekészülődés, felszedelőzködés az éppen előttünk álló választásokra, most éppen az európai és az önkormányzati választásokra. Helyzetértékelés, eszmecsere és feladatszabás. Aktuálpolitika. Ám a kongresszus jó alkalom arra is, hogy egy ásónyommal mélyebbre menjünk, politikánk és kormányzati munkánk mélyebb összefüggéseiről és magasabb rendű mozgatórugóiról is beszéljünk. Elvégre egy rendszerváltó, lassacskán történelmi párt vagyunk. Úgy méltó hozzánk, hogy a haza és a Fidesz ügyeinek tágabb összefüggéseiről is beszéljek.

Nos, amit első pillantásra akárki megláthat, az, hogy Magyarország minden erővel megvédi magát, és ellenáll. Ez olyan látszat, amiben van igazság. Mert ellenállunk a brüsszeli bürokraták agymenéseinek, ellenállunk a migránsok inváziójának, ellenállunk a genderpropagandának, ellenállunk a háborús délibáboknak, Ukrajna előkészítetlen uniós tagságának, ellenállunk az egyre inkább kommunista, sőt jakobinus tüneteket mutató zöldideológiáknak. Megvédjük magunkat a szuverenitásunkat aláásó külföldi kísérletektől, a Brüsszelből és Washingtonból egyszerre támadó Soros-birodalommal szemben is. Az ellenállás mindig szembeszegülés, elutasítás, kicselezés. S valóban, nekem mély meggyőződésem, hogy a brüsszeli Európa-modellre nekünk nemet kell mondanunk. Nemet kell mondanunk, mert fenntarthatatlan, magyarul jövőtlen. Meggyőződésem, hogy ma Brüsszelben tönkreteszik és vesztébe vezetik Európát. Naponta vernek újabb és újabb szöget a koporsójába. Ha így megy tovább, eljön a vég, és keresztet vethetünk az unióra – hacsak addig be nem tiltják Brüsszelben a keresztvetést.

És, kedves Barátaim, nekünk az a dolgunk, az a hivatásunk, hogy ezt megakadályozzuk. Nekünk ezt meg kell akadályoznunk. A mi érdekünk az, hogy unió egyben maradjon. Egyben maradjon az, amit nagy nehezen sikerült összeilleszteni. Az uniót nem elhagyni kell, hanem megváltoztatni, és ez csak akkor lehetséges, ha Brüsszelben radikális változások lesznek. Változtatás nélkül eljön a vég, és az a legkevésbé sem lesz teátrális, és nem lesz benne semmi heroikus. Ha így megy tovább, az unió nem felrobban, szétesik vagy összedől. A folyamat sokkal prózaibb, és már javában tart. Ha így megy tovább, az unió egyszerűen szétcsúszik. Ahogy a hajó eresztékei nem tartják tovább egyben a hajótestet, vagy ahogy a meglazult rozsdás abroncs lecsúszik a hordó dongáiról. Ma se az unió, se a tagállamok nem hajtják végre a saját döntéseiket. A bizottság, az Európai Bizottság és az Európai Parlament gátlástalanul átlép a saját játékszabályain. Ami igazán aggasztó, hogy ehhez a helyzethez már mindenki alkalmazkodott, megszokta, jól elvan benne. Az unió úgy gyengül el, ahogy az öregedő test szokott. Valamely testrész fájni kezd, nem múlik el, megszokod. Jön az újabb, nem múlik el, azt is megszokod. Megszokod újra és újra, és lassan, de biztosan beszűkül az akcióképességed, és elapad az életerőd. Így áll a helyzet ma Brüsszelben. A brüsszeli Európa-modell elöregedett, miközben a világ megújult, felfrissült, és lendületet vett. Ha az új szeleket nem fogjuk be a vitorlánkba, az európai hajónk menthetetlenül lelassul.

Tisztelt Kongresszus!

Ráadásul a brüsszeli Európa-modell káoszhoz vezet. Egyre kevesebben dolgoznak, és egyre többen akarnak megélni munka nélkül, mert arrafelé a jólétet nem a munka, hanem az állam akarja garantálni. A közrend eltűnő félben. A migráció következményei arrafelé már kezelhetetlenek. Az adóssághegy csak nő és nő, a befektetők pedig Európából Amerikába és Ázsiába viszik a pénzeiket. A brüsszeli bürokraták kereskedés és kapcsolatépítés helyett bezárkóznának. Ahelyett, hogy felkötnék az alsóneműjüket, megsértődnek, és azokra fenekednek, akik a szemükbe mondják az igazságot. A világ összgazdasági teljesítményéhez Európa 1990-ben még 23 százalékkal járult, ma pedig 15 százalékkal járul. 2030-ra a világ tíz legnagyobb gazdasága között nem lesz ott Anglia, és nem lesz ott Franciaország. Németország is épp, hogy befér tizedikként. Erre nem lehet igent, csak nemet lehet mondani. Nem akarunk Sorosék adósrabszolgái, nem akarunk bandaháborúk övezete és migránsgettók világa lenni. Nem akarjuk, hogy Európa és benne Magyarország skanzen vagy rezervátum legyen, amelyet ugyan érdemes meglátogatni, de amelynek csak múltja van, jövője már nincs.

Tisztelt Kongresszus!

Bár az önvédelem és az ellenállás sok nemet mondat velünk, mégsem akarunk az állandóan nyafogó és siránkozó Mr. No vagy Herr Nein szerepébe beleszorulni. Ennél azért többet várunk az élettől. A mi erőnket, a reményünket, az önbecsülésünket éppen az táplálja, hogy nekünk, magyaroknak van egy saját tervünk. Van egy ellenjavaslatunk. Sőt, ez több mint javaslat, hiszen már ki is próbáltuk. Nekünk van egy európai ellenmodellünk. Ez a magyar modell látható, és mert folyamatosan támadják, egyre ismertebbé is válik. Ahogy egy délvidéki öregúrtól hallottam: „Menstül jobban csiholik, anstul jobban szikrádzik.” És ez valóban így is van!

Barátaim!

A magyar modell nemcsak látható, de egyre többen irigylik, még ha hivatalosan az ellenkezőjét kell is mondaniuk. A franciák, a németek, az olaszok, az osztrákok a fél életüket odaadnák, ha újra migránsmentes hazájuk lehetne. Nálunk közben zéró migráció, ide csak az jöhet be, akit mi beengedünk. Magyarország ma Európa legbiztonságosabb országa, ami a terrort támogató nyugati utcai zavargások fényében még inkább nyilvánvaló. Munkaalapú gazdaság, mert Magyarországon a jólét nem olyasmi, amit az állam osztogat, vagy amivel az állam hitegeti az embereket. A jólét errefelé olyasmi, aminek előfeltétele a munka. Fordítva nem megy. Teljes foglalkoztatottság, erős családok, nemzetegyesítés, csökkenő adósság, alacsony adók, rajokban érkező befektetések, kereskedés és együttműködés az ország részéről, Magyarország részéről a világ minden országával. És ésszerű zöld átalakulás; a legmodernebb technológiák meghonosítása Magyarországon. Ez a magyar Európa-modell.

Tisztelt Kongresszus!

És itt álljunk meg egy szóra! Mert Magyarország egy furcsa ország. Láthatjátok, hogy Európában mindenhol a zöldpártok a bajnokai a zöldenergiának és a zöldtechnológiáknak. Magyarországon másképpen van. Itt ők a leghangosabb ellenzők. Magyarország ma több elismerést kap a nemzetközi, egyébként politikailag inkább kritikus zöldszervezetektől, mint a magyar zöldpártoktól. Miért van ez így? Az eb ott van elhantolva, hogy a mi zöldpolitikánk nem ideológiai és nem pártalapon áll. A kormány álláspontja: zöldenergia igen, zöldideológia nem. Én olyan országnak ismerem Magyarországot, amelyik nem hisz a színes mesékben. Nem vette be a gyomrunk a barna meséket sem, amelyben a faj és a vér uralkodott. Nem vette be a vörös meséket sem, ahol a proletariátus és az osztályharc uralkodott. Nem vette be a magyarok gyomra a szivárványos meséket sem, ahol tetszőleges fiú-lány cserebere uralkodik, és gyanakodva figyeljük a méregzöld meséket is, ahol a természet majd bosszút áll, és visszaveszi a hatalmat. Mi, magyarok egyszerűen csak tiszta, egészséges és természetes világot akarunk, a teremtés rendje szerint. Ilyenben akarunk élni, és ezt akarjuk örökül hagyni az unokáinkra is, akiknek a száma örvendetesen gyarapszik.

Az ajtót, amelyik erre a világra nyílik, úgy hívják: zöldenergia. Ha zöld világot akarunk, akkor a hagyományos ipari gazdaságunkat új, modern, természetbarát gazdasággá kell alakítanunk. Meggyőződésem, a magyar gazdaság jövője a zöldenergia. Valójában két dolgot kell tennünk, ha sikeresek akarunk lenni: zöldenergiát kell termelni és aztán el kell tárolni. Aki ebben jó, az a világgazdaság élére törhet, és megnyerheti a jövőt. Aki kimarad, az lemarad, vesztes lesz; várhat a következő nagy világtechnológia-váltás hullámára, amire talán majd egyszer felkapaszkodhat. A mai kimaradóknak addig is irány a pince, de legalábbis a szuterén, onnan lehet vágyakozva bámulni a felül lévők zöld világát. Az új világgazdasági rend, az új zöld világgazdaság, kedves Barátaim, óriási versenyben, nemzetgazdaságok és vállalatok közötti versenyben születik. Magyarország benevezett ebbe a versenybe. A napenergia részaránya már az uniós átlag felett növekedett nálunk, vagyis a benevezési szintidőt már megugrottuk. Persze nekünk a nukleáris energia zöldenergiának számít, és vagyunk még néhányan így ezzel Európában. Tíz év múlva, Paks 2-t befejezve gazdaságunk 52 százalék nukleáris és 39 százalék megújuló, döntően napenergiát állít majd elő. Óriási lépésekkel haladunk, a magyar villamosvezeték-rendszert már összekötöttük a szomszédainkéval, így tetszés szerint adhatjuk és vehetjük az energiát.

Ezzel azonban még nem nyertük meg a versenyt, ezzel még nem vagyunk az élbolyban, ugyanis zöldenergiát termelni már sokan tudnak a világban. Az igazi vízválasztó, a sikeresek és a többiek közötti választóvonal a megtermelt energia tárolása lesz. Baloldali politikustársaink figyelmébe ajánljuk, hogy a zöldenergiát tárolni kell, mert sajnos nokiás dobozba nem gyömöszölhető. Igen, kedves Barátaim, a zöldenergiát tárolni kell. És a jövő nagy kérdése, hogy ki, melyik nemzetgazdaság lesz képes erre? Szerintem az, aki nemcsak a gépkocsikban, hanem a lakásokban és az ipartelepeken is tud majd energiát tárolni. A gépkocsikkal és a zöldközlekedéssel lényegében már megvagyunk, az mindjárt a zsákban lesz, most a lakóépületek és az ipartelepek következnek. Ugyanis Magyarország mind a három területen élen akar járni. Ha győztes akar lenni, mind a három területen élen is kell járnia. Ehhez méretes beruházásokra, nagy magánberuházásokra van szükség, vagyis hajrá, Lantos Csaba!

Tisztelt Kongresszus!

A gazdaságdiplomácia szabályai szerint erről ritkán beszélünk, de jó, ha tudjuk, hogy óriási versenyfutásban vagyunk a németekkel, a franciákkal, a spanyolokkal. Ez nem kispálya, ez már a nagyfiúk bajnoksága. Fantasztikus dolognak tartom, hogy ebben a ligában játszhatunk, és még fantasztikusabb, hogy nyerésre is állunk az új technológiai versenyben és a zöld átállásban. Meggyőződésem, hogy a magyar gazdaság jövője most dől el, mert most dől el, hol alakulnak ki Európa zöldipari központjai. Ha jól csináljuk, egy új világgazdasági korszak technológiai éllovasai lehetünk. 150 éve nem nyílt meg előttünk ilyen lehetőség. Az elmúlt száz évben az ajtók inkább záródtak, egyre zsugorodó hazába szorítva bennünket. Most itt a lehetőség. Zöldenergiánk lesz bőségesen, a felhasználható vizünk rengeteg, elvégre Magyarország egy nagy medence, és az ország keleti és déli részén még vannak komoly munkaerő-tartalékaink is. Minden feltétel adott a sikerhez, csak bátor és felkészült országvezetésre, helyi és országos vezetőkre van szükségünk. Hajrá, Debrecen! Hajrá, Nyíregyháza! Hajrá, Göd! Hajrá, Komárom! És hajrá, Iváncsa! És utánuk több is jön talán.

Barátaim, azonban van itt egy bökkenő. Ez jól hangzik, de azért van itt egy komoly bökkenő. És most nem a környezetvédelmi kockázatokra gondolok, mert azok kezelhetők. A zöldipari gyárak Európában magas védettségi szint mellett dolgoznak, és ami jó a németeknek – most gyárakról beszélek! –, az jó lesz nekünk is. Könnyen tudunk eleget tenni az emberek jogos elvárásainak. Az igazi bökkenő nem ez. Az igazi bökkenő az, hogy Magyarország csak egy tízmilliós belső piac. Ez nem elegendő bázis a gyors technológiai fejlődéshez. Emlékezzetek, az utolsó nagy gazdasági áttörésünk idején Magyarország jóval nagyobb volt. Márpedig megfelelő méret és bázis nélkül nincs esély felférni a dobogóra. Ez komoly akadály, de annyira azért nem komoly, hogy a nagy terveinknek el kellene hasalniuk. A méretproblémákat egy külpolitikai bravúrral fogjuk áthidalni. Magyarországnak olyasmit kell nyújtania, amit más nem mer, nem tud, vagy nem akar, esetleg eszébe sem jutott. A gógyi és a vagányság még mindig kemény valuta a világgazdaságban. És ebben nem állunk rosszul. A mi helyzetünkben – jobb híján – azok számát kell megnövelned, akik érdekeltek a sikeredben, érdekeltek Magyarország sikerében. Ezért döntöttünk úgy, hogy Magyarországot a legmodernebb keleti és a legmodernebb nyugati technológia találkozóhelyévé tesszük. Hajrá, Szijjártó Péter!

Ma Kelet és Nyugat technológiai óriásai Magyarország területén tudnak a legsikeresebben randevúzni és együttműködni. Autógyárak, energiaipari vállalatok, infokommunikációs cégek. Csak magán a paksi beruházáson magyar, francia, német, osztrák, svéd, amerikai és igen, orosz cégek dolgoznak együtt. Magyarország ma éppen ezért lehet bajnoka egyszerre az összekapcsolódásnak, a zöldenergiának és az új ipari technológiáknak. Ez a stratégia húzza a magyar gazdaságot felfelé a következő tizenöt-húsz évben, ezért lesz továbbra is mindenkinek munkája, erre kapcsolódnak rá a szakmunkás iskoláink és az egyetemeink. Erősek, gazdagok és zöldek leszünk, sőt még az ellenfeleink is azok lesznek. Igaz, ők az irigységbe zöldülnek bele.

Tisztelt Kongresszus!

Vissza a földre, mielőtt beleszédülünk. Az előttünk álló hónapokban, egészen az európai választásokig súlyos politikai küzdelmek várnak ránk. Költségvetési viták Brüsszelben. Az Ukrajnának adott, elhibázott tárgyaláskezdési ígéret korrigálása is a mi feladatunk lesz, hiszen Ukrajna ma fényévnyi távolságra van az Európai Uniótól. Azt is meg kell akadályoznunk, hogy migránsokat telepítsenek Magyarországon, és elfogadják azt a szabályt, hogy migránsgettók építését kényszerítsék rá Magyarországra. Mindenhol, minden arcvonalon túlerő. Ennél kevesebb is elég volt ahhoz, hogy a kommunizmus utáni első demokratikus kormány 1990-ben kamikaze kormánynak nyilvánítsa magát. Elvégzik, amit kell, de azt ők nem élik túl. Bennünket más fából faragtak. Én is másképpen állok hozzá. A mi kormányunk nindzsa kormány. Mi úgy tervezzük, hogy a bevetés után nem mi, hanem az ellenség marad a földön, mi pedig épen és egészségesen visszatérünk a bázisra. Micsoda különbség! Persze egy nindzsa kormánynak bátornak és akcióképesnek kell lennie, nem szabad visszariadnia a váratlan húzásoktól sem, és tudnia kell, hogy az ellenfél túlerejével szemben csak fegyelmezett akciók és pontos műveletek hozhatnak sikert. A dobócsillagot jókor, jó helyre kell hajítani. Nincs második esély.

Barátaim, az első akció a nemzeti konzultáció lesz. Megkérdezzük és begyűjtjük az emberek véleményét. Aláírás, kopogtatás, országjárás, ami a csövön kifér. A konzultáció kulcskérdés, abból jön az erő, onnan nyerjük az energiát. Aztán a második akció az európai választás lesz. Brüsszelben áttörést kell elérnünk, a gyurcsányistákat pedig vissza kell vernünk. A harmadik akció az önkormányzati választás. A választókerületi elnökök felelőssége itt óriási. A választási küzdelemben a települési kampánycsapatok munkáját nekik kell összehangolniuk. Nekik kell elöl menni a valódi és a virtuális térben is. Ez nagy felelősség, de ez óriási lehetőség is, mert siker esetén megtarthatják a helyüket, és jogot nyerhetnek, hogy részt vegyenek a következő, 2026-os választási csatában is. Úgyhogy hajrá, Kubatov Gábor!

És szükségünk lesz minden tagunk és aktivistánk lelkiismeretes munkájára is. Óriási szélességben és erővel kell előretörnünk. Mindkét választást, az európai és az önkormányzati választást is meg kell nyernünk. Egy parlamenti válogatott meccs előtt, az öltözőben a csékánk, Lasztovicza Jenő – Isten nyugosztalja! – kihirdette a kezdőcsapatot. „De, Jenő” – mondom neki – „mindenki csatár, ki fog itt védekezni?” Mire ő: „Hát az ellenfél!” Nos, Barátaim, ilyen kampány kell nekünk. Még egyszer mindenkinek köszönöm a bizalmat!

A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!