Orbán Viktor beszéde a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség Választási manifesztumának bemutatásakor

Jó napot kívánok, kedves Barátaim!

Azért jöttünk össze, hogy a mai napon megindítsuk az európai választási kampányunkat. Húsz éve minden európai választást megnyertünk. Mi vagyunk Magyarország és Európa legsikeresebb politikai közössége. Nem tűzhetünk ki kisebb célt. Azt javaslom: nyerjük meg ezt is – de közben azért őrizzük meg a szerénységet. Alázat nélkül nincs győzelem. Lássuk jól: az ellenfeleink azért nem tudják másfél évtizede megszerezni az emberek bizalmát, mert eljátszották a becsületüket. Elfeledkeztek az alázatról. Mert a választási győzelem, kedves Barátaim, csak eszköz, egy jó eszköz, amellyel az embereket szolgálhatjuk. Mi ezt tesszük kormánypártként tizennégy éve. Ezért és csak ezért kapunk bizalmat újra és újra. A bizalmat megőrizni, újra kiérdemelni nehéz feladat. Ha nyerni akarunk, márpedig nyerni akarunk, világosan kell látnunk, és vállalnunk is kell, hogy kik vagyunk.

Barátaim!

Mi vagyunk azok, akik talpra állították a magyar gazdaságot, amit a Gyurcsány-féle baloldal csődbe vitt. Ma egymillió emberrel többen dolgoznak Magyarországon. Mi vagyunk azok, akik munkát adtak a romáknak. Ma kétszer annyi cigány ember dolgozik Magyarországon, mint Gyurcsányék alatt, és megbecsült polgárai Magyarországnak. Most is számítunk rájuk, ebben a választási küzdelemben is. Mi vagyunk azok, akik elérték, hogy a baloldalhoz képest a minimálbér három és félszeresére nőtt, az átlagbért pedig megháromszoroztuk. Az átlagnyugdíj értékét megőriztük, sőt megemeltük, és mi vagyunk azok, akik visszaadtuk a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit a baloldal elvett a nyugdíjasoktól. Mi vagyunk azok, akik felére csökkentettük a mélynélkülözésben élő magyarok számát, és mi vagyunk azok, akik fel fogjuk számolni Magyarországon a szegénységet, amit a baloldal itt hagyott maga után.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Semmilyen baloldali hazudozás vagy politikai bajkeverés sem írhatja felül a valóságot. 2010-ben a magyar gazdaság mérete körülbelül fele volt a mainak. Másképpen fogalmazva: tizennégy év alatt majd’ kétszeresére növeltük a magyar gazdaság méretét. 2010-ben 3 millió autója volt a magyaroknak, ma több mint 4 millió 200 ezer. A háztartások pénzbeli megtakarítását, ami 2010-ben 1.000 milliárd forint volt, 5.500 milliárdra, öt és félszeresére növeltük. Az igazság az, hogy a magyarok ma jobban élnek, mint a Gyurcsány-korszakban, igaz, még nem olyan jól, mint szeretnének. Az emberek ezt tudják, és ezért akarják minden választáson, újra és újra, hogy folytassuk a munkánkat. A kilátások a magyar gazdaságban biztatóak. Ne legyünk álszerények! Ilyen munkával a hátunk mögött ennek a választásnak is mi vagyunk a toronymagas esélyesei. Ezt az esélyt nem ajándékba kaptuk, megdolgoztunk érte.

Van azonban itt egy bökkenő. Magyarország eredményeit ma Európa felől, Brüsszel felől veszély fenyegeti. Szemünk láttára hanyatlik, recseg-ropog az az erős, békés, szabad és boldog Európa, amelyet úgy szeretünk, és ami után a kommunizmus alatt egész életünkben vágyakoztunk. Ne kerteljünk: Brüsszelben baj van. Nagy baj. A vezetés csődöt mondott. Európa gazdasága hanyatlik. A zöld átállás így egy katasztrófa. Az ukrán gabona tönkreteszi az európai gazdákat. Özönlenek a migránsok a határokon át. A bűnözés nő. Egyre több az erőszak. A gyerekeket át akarják nevelni, és genderaktivisták kezére akarják adni őket. Mit tehetünk ebben a helyzetben? Először is beszéljünk világosan. Ha rosszul teljesítettél a neked kiszabott mandátum idején, ha bajba sodortad a választóidat, ha nem várnak már tőled semmit, akkor egyetlen dolgot tehetsz: veszed a kalapod, és távozol. A brüsszeli vezetésnek mennie kell! Nem érdemelnek még egy esélyt! Brüsszelben változás kell! Azt is tudjuk, hogy ez magától nem fog megtörténni. Nekünk kell megcsinálni. El kell foglalnunk Brüsszelt, félre kell tolnunk a brüsszeli bürokratákat, és kézbe kell vennünk a dolgokat. Ha nem ezt tesszük, nemcsak Európa, de mi, magyarok is súlyos árat fogunk fizetni a brüsszeli vezetők alkalmatlansága és tehetetlensége miatt.

Kedves Barátaim!

A héten Brüsszelben is elindítottam a kampányunkat. Be is tiltották a gyűlésünket. Gondoltam, ideidézem a betiltó határozat szövegét. A betiltás egy olyan testetlen dolog, de ez egy jogi forma is, ez egy határozat, le kell írni, hogy mi az oka. Most ebből a betiltó rendelkezésből fogok idézni. „A rendezvényt nem lehet megtartani,” – mondja a szöveg – „mert az esemény célja, hogy egybegyűjtse a nemzeti, konzervatív nézeteket valló akadémikusokat, a kultúra, valamint a politika képviselőit, és azért, mert ezek az emberek a vallásos nézeteket valló jobboldalhoz tartoznak.” Ez az indoklás. Majd így folytatják: „A konzervativizmus múltja és jövője elválaszthatatlanul kötődik a nemzet eszméjéhez, a nemzeti függetlenség elvéhez és az egyedülálló nemzeti hagyományok újjáélesztéséhez.” Ez volt a betiltás hivatalos indoklása.

Barátaim!

Ennél csak az ügy végleges lerendezése vagy elrendezése botrányosabb, mert persze végül megtarthattuk ezt a konferenciát. De előtte a betiltó határozat elleni fellebbezésünket két bíró, nem polgármester, nem egy jogász, az önkormányzat jogásza, két bíró dobta vissza. Aztán, amikor a belga miniszterelnök közzétette, hogy mi a helyzet helyes megítélése, a harmadik bíró ugyanabban az ügyben, ugyanazon érvelés mellett helyt adott a fellebbezésnek. Ez a jogállamiság arrafelé. Ilyen a rule of law, ha nyugati. És még ők leckéztetnek bennünket! Mindenki láthatja, kedves Barátaim, hogy Európa ma az elnyomás és a szabadság határvonalán egyensúlyoz, és azt hiszem, a mostani választáson eldől, hogy merre mozdul. Úgy tűnik, ránk vár a feladat, hogy Budapest után Brüsszelben is megmentsük a szabadságot.

Barátaim!

De van még ennél nagyobb baj is. Brüsszelben ma háborúpárti többség van. Európában a hangulat háborús, a politikát a háború logikája uralja. Mindenki részéről és mindenfelől háborús készülődést látok. A NATO-főtitkár NATO–ukrán missziót akar felállítani. Az európai vezetők már belesodródtak a háborúba – beszélek velük, hallom őket –, a háborút a saját háborújuknak tekintik, és a saját háborújukként is vívják. Emlékezzünk: először csak sisakküldésről volt szó. Jó, menjenek a sapkák! Aztán szankciók, de az energiahordozókra persze nem! Ja, persze aztán mégis, azokra is. Aztán jött a fegyverküldés. Először lőfegyverek, aztán harckocsik, aztán repülők. Aztán pénzügyi segélyek. Újabb és újabb tízmilliárdok. Most valahol 100 milliárdnál járunk. Euróban, Barátaim! Pénz, paripa, fegyver, de a helyzet nem javul, sőt egyre rosszabb. Egy lépésre vagyunk attól, hogy a Nyugat katonákat küldjön Ukrajnába. Ez egy háborús örvény, amely a mélybe ránthatja Európát. Brüsszel a tűzzel játszik. Amit csinál, az maga az istenkísértés. Mi jól emlékszünk, van, akinek személyes élményei is vannak, mi pedig jól megtanultuk: a világháborúkat az elején sohasem hívják világháborúnak. Mondják, hogy harmadik balkáni háború, Molotov–Ribbentrop-paktum, Lengyelország felosztása, és a vége aztán kétszer is világháború lett. Nem túlzás, ha azt mondom, amit csinálnak, istenkísértés.

Mi, magyarok tudjuk, milyen a háború. Volt benne részünk épp elégszer. Nekem az a meggyőződésem, hogy ebből a háborúból ki kell maradnunk. Ez nem a mi háborúnk. Nem akarunk háborút, és nem akarjuk, hogy Magyarország újra nagyhatalmak játékszerévé váljon. Ezért ki kell tartanunk a béke mellett – itthon, Brüsszelben, Washingtonban, az ENSZ-ben és a NATO-ban is. Azt javaslom, hogy tegyünk világos vállalást: amíg nemzeti kormány áll az ország élén, Magyarország nem lép be az orosz–ukrán háborúba senkinek az oldalán. De, Barátaim, azt is tudnotok kell, s bizonyára tudjátok is, ha nem a Fidesz és a KDNP, ha nem a nemzeti erők kezében lenne a kormány, Magyarország már nyakig benne lenne a háborúban. A háborúpárti kormányok, a brüsszeli bürokraták, Soros György hálózata milliószám küldi a dollárokat Budapestre a háborúpárti baloldalnak, akik nem is rejtik véka alá, hogy a megbízóik igényének megfelelően kormányváltást akarnak. Békepárti kormány helyett háborús kormányt, nemzeti kormány helyett Brüsszel és Washington alá rendelt bábkormányt akarnak.

Barátaim!

Száz szónak is egy a vége. Ne hagyjuk Magyarországot! Harcolnunk kell! Meg kell védeni a magyar emberek békéjét és biztonságát. Meg kell védeni a gazdasági eredményeinket. Meg kell védeni a családjainkat, és különösen is a gyerekeinket! Hogy Brüsszelben is értsék: No migration, no gender, no war! Ez áll a Választási manifesztumban, amit ma kibocsátunk, és arra kérjünk Magyarország minden polgárát, hogy támogassák a Fidesz–KDNP által is támogatott Választási manifesztumot.

A Jóisten mindannyiunk felett, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!