Orbán Viktor beszéde a Fidesz budapesti jelöltállító gyűlésén

Jó napot kívánok!

Tisztelettel köszöntök mindenkit. Köszönöm, hogy eljöttetek, legyőzve a természeti akadályokat. Én csak beugró vagyok. A terv az, hogy Alexandra mondja ma a főbeszédet. Az én feladatom csak annyi, hogy próbáljak valahogy egy összefüggést fölvázolni, amelyben érdemes elgondolni a főváros jövőjét. Először arra gondoltam, hogy egy olyan beszédet mondok, vagy egy olyan előadást tartok, amely arra a szerkezetre épül, hogy képzeljétek el Budapestet, és akkor fölsorolom mindazt, amit az elmúlt tizenöt évben mi közösen tettünk hozzá a fővároshoz. El is kezdtem írni ezt a beszédet, és a negyedéig jutottam a fölsorolásnak, amikor rájöttem, hogy túl vagyok a tíz percen. Ez nem jó megoldás, válasszunk valami más szerkezetet!

És akkor pedig arra gondoltam, hogy a legjobb lenne arról beszélnünk, vagy talán Ti úgy tudnátok tőlem a legtöbbet kapni, ha én arról beszélnék, hogy a főváros, amely a budapestiek otthona, egyben a nemzet fővárosa is. És miután mi vagyunk Európa legnagyobb, de mindenképpen legsikeresebb politikai közössége, és ez a mi hazánk és a mi nemzetünk fővárosa, csak akkor lehetünk a jövőben is erősek, hogyha erősek maradunk Budapesten. Szóval ez itt egy seregszemle, nem is akárhol, hanem a nemzet fővárosában. Azt el szokták ismerni még az ellenfeleink is, hogy erősek vagyunk, sok hívünk, önkéntesünk, elszánt támogatónk van számos vidéki településen, de valahogy úgy szoktak beszélni a Fidesz és a budapestiek, a Fidesz és Budapest kapcsolatáról, mint amelynek a súlya, jelentősége elmarad a Fidesz vidéki támogatottságától. Szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy ez nem igaz! A helyzet úgy áll, hogy Ti, a budapesti Fidesz vagytok a Fidesz–KDNP nagy közösségének legerősebb hadteste. Ti vagytok a Fideszen belül a legnagyobb közösség, itt van a legtöbb Fidesz-tag: sok száz. És ha a kihívónkra nézünk, akkor azt fogjuk látni, hogy az egy 26 – írd és mondd: 26! – tagot számláló párt. Ez áll velünk szemben. A különbség nem is lehetne nagyobb. Szóval az a helyzet, hogy nincs Fidesz-kormányzás, nincs Fidesz–KDNP parlamenti többség, végképp nincs kétharmad erős budapesti Fidesz nélkül.

Mi ismerjük ezt a várost. Tudjuk, hogy nehéz kiérdemelni az itt lakók bizalmát és begyűjteni a szavazataikat, hiszen Budapest egy olyan város, amelyet független, szabad és önbizalommal teli polgárok lakják, az ő városuk ez. Ilyen közegben bizalmat szerezni és bizalmat megtartani különösen nehéz, de nézzünk szembe a tényekkel: nem lett volna a Fidesznek soha ebben az életben – nemhogy négyszer, de – egyszer sem kétharmada, ha nem tudtuk volna megkapni azt a fantasztikus támogatást, amit a budapestiek minden parlamenti választáson megadtak nekünk. Ha nem tudtunk volna szót érteni a budapestiekkel, akkor nem nyertük volna meg kétszer a főpolgármester-választást, mint ahogy megnyertük, és számtalan, talán legyünk szerényebbek: számos kerületi polgármesteri csatát is megnyertünk, és a polgármestereink újra és újra kiérdemelték a kerületeikben élők bizalmát. Ez egy fantasztikus teljesítmény! Semmi okunk, hogy ezt alábecsüljük vagy alulértékeljük. Semmi okunk arra, hogy Budapestre úgy tekintsünk, mint egy olyan városra, amelyről lemondhatunk, vagy ahol szerény eredményekkel is beérhetjük. Budapestre úgy kell tekintenünk, mint egy olyan városra, ahol nekünk mindig győzelemre kell törekednünk. Persze ez a város hangulatában gyakran változik, de nekem meggyőződésem, hogy ebben a városban is, a színes összetétele ellenére is többségben vannak a nemzeti érzelmű emberek, akik nemcsak otthonuknak tekintik Budapestet, hanem büszkék arra, hogy ez a nemzet fővárosa. Szerintem ők vannak többségben, és ők mind a mi potenciális szavazóink.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megnyertünk tehát sok választást, még a legutóbbi európai parlamenti listás választást is megnyertük, mi voltunk a legnagyobb párt Budapesten. Köszönet és hála a budapestieknek az eddigi támogatásért, de ez azt is jelenti, hogy nekünk, Nektek ehhez a teljesítményhez kell újra felnőni a most következő választáson.

Ha azt mondjuk, hogy Budapest a nemzet fővárosa, azzal megadjuk a város rangját. De egy ilyen cím nemcsak rang, hanem felelősség is. A felelősség valójában nem más, mint egy olyanfajta rang, amihez fel kell nőni. Budapesten ehhez a felelősséghez ez idáig csak a nemzeti oldalnak sikerült felnőnie. Az elmúlt tizenöt évben mi azon dolgoztunk, hogy a város méltó lehessen kiemelkedő történeti és jelenkori szerepéhez. Sokat dolgoztunk azért, hogy Budapest elfoglalhassa az őt megillető, méltó helyet Európa fővárosai között. Mondok unalmas számokat is Nektek. Az elmúlt tizenöt évben a kormány 3.000 milliárd forintból fejlesztette Budapestet. 3.000 milliárd forintból! Csak zárójelben teszem hozzá, hogy nemsokára indul a reptér és az onnan bevezető úthálózat fölújítása, ami újabb ezermilliárd forintos fejlesztést jelent Budapest számára. Ma már köztudott, talán unalmas is, de jól esik mondani, hogy az egész világ csodájára jár annak, hogy milyen fantasztikus városa van a magyaroknak. Közben persze a budapestiek sem jártak rosszul. A lakástulajdon, a budapesti lakások tulajdona ma nagyobb érték, mint eddig bármikor. Parkok, sportcsarnokok, iskolák, rendelők, kórházak mind a magyar kormány munkájának köszönhetően újultak meg. Rendeztünk több vizes világbajnokságot, volt itt már atlétikai vb, volt BL-nyolcaddöntő, nemsokára lesz döntő is. Megújult a Városliget, a Kossuth tér – emlékeztek még rá? –: a nemzet parkolójából a nemzet főterét alakítottuk ki, újraépítés alatt áll a Budai Vár. Nem tudom, gondolkodtatok-e már ezen, nyolcvan éve bombázták le. Nyolcvan éve élünk a Budai Vár romjai között, miközben mi vagyunk az egyetlen olyan ország egész Európában, amelynek körülbelül 800 év óta mindig ugyanott volt a kormányzati, hatalmi, nemzeti erőcentruma. És tűrtük, elfogadtuk, együtt éltünk azzal a dologgal, hogy nyolcvan éven keresztül Európának ez a fantasztikus és egyedülálló történelmű helye romokban álljon. Romok között éltünk! Ennek most vége van! A Kossuth tér után újjáépítjük a Budai Várat is. Emlékeztetlek benneteket, hogy a baloldali mutyizások után befejeztük – mármint a kormányzat, Budapest helyett – a 4-es metrót, és részt vállaltunk a 3-as metró felújításában. Az igazság az, hogy Európa egyik legjobb tömegközlekedési rendszerét alakítottuk ki Budapesten. Milyen kár, hogy a mostani városvezetés nem tud élni a lehetőséggel! A helyzet úgy áll, hogy az elmúlt tizenöt évben mi építettünk, az ellenfeleink pedig akadályoztak. Mi alkottunk, ők tiltakoztak. Elég, ha a Városligetre gondoltok. Mindent megtettek, hogy a romos bódék helyett ott tervbe vett fantasztikus városrész, amit ma mindannyian láthattok – a szépsége ennek a kerületnek még a havon is átüt –, hogy ez ne történjen meg, hogy ez ne épüljön föl, soha ne jöjjön létre. Szóval a helyzet úgy áll, hogy mi alkottunk, ők pedig tiltakoztak, az eredmények azonban nyilvánvalóan a mi oldalunkon állnak.

Azért vannak egy pártnak európai parlamenti képviselői, hogy az ilyen helyi ügyeket, mint Budapest, európai összefüggésbe tudjuk helyezni. Deutsch Tamással, amikor készültem ide, Hozzátok, átnéztük a legfontosabb számokat, amik alapján ki tudjuk jelölni a nemzet fővárosának helyét európai összefüggésben. És azt tudom Nektek mondani, hogy Budapesten az úgynevezett nominális GDP, ami a nemzeti összterméket jelenti, szóval annak az egy főre jutó mértéke 2010-ben 29.020 dollár volt, és ez 2024-re 53.734 dollárra nőtt, tehát 29 ezerről 53 ezerre, ami önmagában is egy impozáns szám. De ha egy más összefüggésbe helyezzük, mint ahogy Tamás tette ezt a számomra, akkor azt tudjuk mondani, hogy Budapesten 2024-ben az egy főre jutó nemzeti össztermék az EU-átlagnak 102 százaléka volt, miközben Franciaországban ez csak 100, Olaszországban 95, Spanyolországban 92. Ez azt jelenti, hogy a teljesítménye ennek a fővárosnak meghaladja azt a teljesítményt, amit átlagban, egy főre jutó módon számolva a franciák, az olaszok vagy a spanyolok tudnak letenni az asztalra. Azt szeretnénk persze, ha az egész ország már ezen a magas polcon lenne, de hát semmi irigylésre méltó nincs abban, vagy semmi irigyelni való nincs abban, inkább az a dolgok természetes rendje, hogyha elöl megy a főváros, a nemzet fővárosa, és ő ér el oda először, ahova aztán az ország többi része is majd megérkezik. Mindezeknek a tükrében bátran mondhatjuk, hogy Budapest a legékesebb példája annak, hogy velünk, vagyis a Fidesz-kormánnyal még azok is jól járnak, akik nem ránk szavaznak. Persze nem tilos nekik sem egy idő után ránk szavazniuk, de ha csak a saját számításukat keresik, hát azt így is megtalálják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Arról is beszélnünk kell, hogy Budapesten az emberek kétharmada a Nagykörúton kívül él. Ez sokak számára talán újdonság. Aki csak a digitális térből és a politikai hírekből tájékozódik, ezzel ellentétes benyomást is szerezhet, mintha csak a Nagykörúton belül létezne élet Budapesten. De nem így van! A budapestiek kétharmada a Nagykörúton kívül él. Ők szerintem az elfelejtett budapestiek. A kerületi polgármesterek harcolnak, de a város központi vezetése, a főváros vezetése inkább a Nagykörúton belül élőket szolgálja, ha egyáltalán, és nem jelenik meg sehol, nem tudunk igazából semmit arról, hogy mi az elképzelés – a sajátunkon túl –, mi volna a budapesti városvezetés elképzelése a Nagykörúton kívül élő területekről és az ott élő emberekről és az ő családjaikról. Nem nagyon számíthatnak másra, másokra, mint a kerületi polgármesterekre. Nekünk sok Nagykörúton kívüli kerületi polgármesterünk van, akik fantasztikus teljesítményt nyújtanak, akik odaadóak, kitartóak, hosszú évek óta húzzák az igát, és komoly fejlődést értek el. Nem véletlen, hogy ők újra és újra fölvetik a főváros és a kerületek viszonyának kérdését, ami szerintem is egy aktuális kérdés, különösen egy olyan párt esetében, mint mi vagyunk, akik elsősorban a Nagykorúton kívül élők támogatására számíthattunk az elmúlt években. Úgyhogy javaslom, hogy ezt a vitát majd, kedves Alexandra, a fővárosi Fidesz folytassa le, és a választások után majd térjünk erre vissza, hogy vajon a főváros és a kerületek közötti viszony, forrásmegosztás, tulajdonok kérdései jól vannak-e elrendezve és szabályozva, nem kellene-e azokhoz ismét hozzányúlunk.

A gazdasági számok után, kedves fővárosi Fideszesek és KDNP-sek, arról is beszélnünk kell itt, hogy Budapest Európa egyik legbiztonságosabb városa. Itt nem kell tartani a migráció okozta áldatlan állapotoktól. Nők, férfiak, gyerekek, mindenki biztonságban érezheti magát, ugyanis itt nincs iszlám radikalizmus, és amíg mi vagyunk kormányon, nem is lesz. Azt javaslom, hogy legyetek büszkék arra, hogy a Ti városotokban, a mi fővárosunkban vannak a legnagyobb biztonságban egész Európában a zsidó családok és a zsidó közösségek. Nincs még egy olyan európai ország, ahol a fővárosában élő zsidó közösségek akár csak megközelítő biztonságérzettel is rendelkezhetnének, mint itt, Budapesten. Erre legyünk nagyon büszkék. Mi vagyunk az egyetlen olyan ország egész Európában. Mi vagyunk az egyetlen olyan főváros, Ti vagytok az egyetlen olyan főváros, amely képes ezt megadni a velünk élő zsidó közösségnek. A kormányzat is támogatja persze ezt a maga zérótolerancia-politikájával. Legyetek büszkék arra, hogy mi nem engedjük, hogy Izraellel szemben uszító zenekarok lépjenek fel Magyarországon, itt ilyen nincsen, és erőszakos migránsok nincsenek, nem is lesznek Budapest utcáin. Mi úgy képzeljük, hogy egy nemzet fővárosa így kell tegyen, így méltó, így kell kinéznie egy modern európai fővárosnak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után, ilyen kormányzati megközelítés után, ennyi emberi és pénzügyi erőforrás mozgósítása után, amit a kormányzat Budapest érdekében bemutatott, nagy csalódás az, ami ma Budapesten a városvezetés alatt történik. Hiába minden kormányzati támogatás és fejlesztés, Budapest ma egy bajoktól gyötört, bajból bajba botladozó fővárossá, a nemzet fővárosává vált. Nem ilyet érdemelnek a magyarok. Ennek az áldatlan helyzetnek, amiben ma vagyunk itt, Budapesten, leginkább kára van. Sok kára. De van egy, van egyetlen haszna is. A fővárosi mostani vezetés emlékeztet bennünket arra, milyen az, amikor a baloldal kormányoz Magyarországon. Az egyik legnagyobb politikai kihívás a mi közösségünk számára, hogy már tizenöt-tizenhat éve vagyunk hatalmon. Egy teljesen új gazdaságot és egy teljesen új társadalmi berendezkedést építettünk föl – munkaalapú gazdaság, családalapú társadalom –, és ma már nagyon sokan egyszerűen nem emlékeznek arra, hogy hogy’ volt ez tizenöt évvel ezelőtt, sőt a fiatalok el sem tudják képzelni, hogy milyen lehet, ha nem olyan, mint amilyen most, és hogy milyen lehet egy nemzeti kormány nélkül az élet Budapesten. Nagyon sokan azt gondolják, hogy az ország vagy a főváros egy olyan repülőgép, amely robotpilótával is elrepül, vagyis egy bizonyos teljesítmény alatt nem tud működni, egy bizonyos teljesítményt mindig lead. Ez nem így van! Azt kell mondanom, hogy a budapesti helyzet arra jó a mi számunkra, arra alkalmas a mi számunkra, hogy bemutassuk azt a hatalmas ellentmondást, amely az ország kormányzatának teljesítménye és a budapesti városvezetés teljesítménye között látható. Ilyen, kedves Fiatalok, ilyen kedves Budapestiek, ilyen lenne az egész ország, hogyha baloldali kormány lenne, és nem a mi nemzeti kormányunk.

Egy példátlan teljesítményt elmondhat magáról a mostani városvezetés. Ez pedig az, hogy még a leggazdagabb magyar települést is képesek voltak csődbe vinni. Ne legyen kétségünk: az országot is csődbe vinnék, ha rájuk lenne bízva. Pedig ahogy említettem, itt komoly gazdasági erő halmozódott föl. Van egy vita. Bizonyára Ti is követitek az iparűzési adóról. Azt tudom mondani Nektek, hogy az iparűzési adóból származó bevétel alapvetően a kormányzati gazdaságtámogató fejlesztések következtében közel duplájára nőtt az elmúlt években. Úgy képzeljétek el, hogy a fővárosban keletkezik a helyi iparűzési adóbevételek több mint 40 százaléka, miközben az ország lakosságának 16,7 százaléka lakik itt. Tehát miközben a városban él az ország népességének – kerekítsünk fölfelé – 17 százaléka, aközben az ország összes iparűzési adójának 40 százaléka itt jön létre, és áll a város rendelkezésére. Ha valahol lehetne előnyből kormányozni, sőt körelőnyből, akkor az éppen itt van Budapesten – mégsem sikerül.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azonban politikai sikerek helyett, gazdasági teljesítmény helyett van a városban ideológiai hadviselés. Eddig így talán ezt a tényt még sehol sem mondtuk el, de a valóság a következő. A tényfeltáró munkáknak köszönhetően beigazolódott, hogy a főváros egészen pontosan húsz olyan NGO-val, nem kormányzati civil szervezettel működött együtt, amelyet Amerikában a Trump-kormányzat leleplezett; leleplezte, hogy a USAID nevű amerikai pénzosztó baloldali-liberális szervezettől fogadott el pénzt. Tehát az Önök városában, a Ti városotokban, a mi városunkban baloldali propagandára legalább húsz nemzetközi NGO-n keresztül érkezett pénz, hogy támogassák a velünk szemben álló politikai tábor munkáját. Azt kell mondanom, hogy miközben a várost a költségvetés sorait olvasva nyilvánvaló módon csődbe vitték, vagyis az ország leggazdagabb városát csődbe vitték, valahogy – és ezt azt hiszem, ők sem titkolják el, a közgyűlés talán valami határozatot fogadott el ezzel összefüggésben – mindig marad pénz a végelszámolás alatt álló önkormányzati cégeknél szabálytalanul kiosztott jutalmakra. Aztán jön a kuncsorgás, „támogatás és segítség nélkül leáll a tömegközlekedés,” „nem viszik el a szemetet,” „nem lesz közvilágítás,” siránkozás, tehetetlenség és végül kuncsorgás. Az ország leggazdagabb városa esetében ez méltatlan, a budapestiek ennél többet érdemelnek, és ennél többet is kapnak majd tőlünk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is megfigyeltem, hogy miközben a városban baj baj hátán, de egy ukrán zászlónak és egy Pride-zászlónak mindig akad azért hely a városházán. Nem lehet olyan nagy válság és baj, hogy erről elfeledkezzenek. A másik tanulsága mindannak, amit ma a fővárosban látunk, hogy megtudhattuk, hogy milyen az, amikor a Tisza Párt egy baloldali kormányzásnak a része. Merthogy Budapesten ez a helyzet. Az elmúlt másfél évben ez a párt is asszisztált ahhoz, ami elvezette a várost a csődjéhez. Emlékezzetek: úgy szavazták meg a 2026-os költségvetést nemrégiben, hogy köztudottan van benne egy 100 milliárd forintos lyuk. Ugyanez történt a 2025-ös év második félévének költségvetésével is, ahol sikerült elérni a velünk szemben álló erőknek, köztük a Tiszának is, hogy a főpolgármesternek ne kelljen elszámolnia egy 50 milliárd forintos hiánnyal. És közben persze Brüsszelben megszavazták a migrációs paktum fölgyorsítását. Beszéljünk egyenesen! Baloldali kormányzás esetén a Tisza kormányzati részvétele azt jelentené, hogy Budapest utcáin újra megjelennének a migránsok. Visszajönnének azok az áldatlan állapotok, amelyektől egyszer már sikerült Budapestet megszabadítanunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

És közben Brüsszelben a velünk szemben álló politikai pártok megszavazták azt az európai uniós költségvetési javaslatot is, amelynek értelmében folytatni kell a háborút, és növelni kell az Ukrajnának szánt pénzügyi támogatásokat. Emlékeztetlek benneteket, eddig Európából 180 milliárd eurót – 180 milliárd eurót! – küldtek Ukrajnába, most éppen egy 90 milliárd ezen fölüli, új hadikölcsön nyújtásáról döntöttek, ebből sikerült Magyarországot a szlovákok és a csehek együtt kívül tartanunk, és most, a tegnapi nap során az ukrán kormány hivatalosan is benyújtott egy újabb 800 milliárd eurós pénzügyi igényt, amelyről azt mondják, hogy nem tartalmazza a biztonsági és katonai kiadásokat, azt még ezen felül kell érteni. Tipikus baloldal, elmennek Brüsszelbe, a magyar emberek választják meg őket, de ott ők nem a magyarokért szállnak síkra. A mi álláspontunk ezzel szemben, tisztelt Fideszesek és KDNP-sek, világos: a nemzet fővárosa nem kerülhet ebek harmincadjára, nem juthat ebek harmincadjára, Magyarország nem keveredhet háborúba.

Az előző választáson, mert 2022-ben 390 ezer ember szavazott ránk itt, Budapesten, és ezzel az élen végeztünk, s ha jól emlékszem, és még a legutóbbi európai parlamenti választáson is mi voltunk a legerősebb párt. Ráadásul az elmúlt években a Fidesz fővárosi szervezete megújult. Talán mindannyiunk nevében mondhatom, hogy Szentkirályi Alexandra elnök asszony nagyszerű munkát végzett – Alexandra, gratulálunk az elvégzett munkához! –, rendbe tette a dolgokat, és irányba állította a politikát, van újra ismét, a Tarlós István utáni időszakban is van ismét Budapest-politikánk. Az emberek számára itt, Budapesten világos, hogy mit akarunk, és azt is, hogy hogyan akarjuk elérni. És az elvégzett munka alapján mondhatom, hogy van esélyünk arra, hogy nemcsak vidéken, hanem Budapesten is győzzünk. És ha van esélyünk, kedves Barátaim, akkor egyetlen utcát, egyetlen teret, egyetlen bérházat sem fogunk átengedni. Szóba állunk bárkivel és mindenkivel, mindenkit el fogunk érni a kampány során, és mindenkit meg fogunk győzni, akit lehet. A jelöltjeink erősek, rátermettek, és értik a dolgukat. Lehet, hogy nem minden budapestivel értünk egyet mindenben, de az vitathatatlan tény, hogy a budapestiek számíthatnak ránk, bennünk megbízhatnak. Mi nem áruljuk el őket. Mi a nemzetközi színtéren őket képviseljük. Mi azt tesszük, amit ígértünk, és amit vállalunk, azt teljesítjük. Vállaljuk, hogy nem lesz adóemelés, nem küldjük a magyarok pénzét Ukrajnába, és nem viszik el a gyerekeinket idegen országba katonának. Azt vállaljuk, hogy béke, gyarapodás és biztonság lesz Budapesten és egész Magyarországon. Mi erre kérünk mandátumot, erre kérjük a felhatalmazást. Erre a feladatra pedig nincs nálunk alkalmasabb politikai közösség Magyarországon.

Arra kérlek Benneteket, hogy menjetek, és nyerjétek el újra a budapestiek szívét, és utána pedig érdemeljétek ki a szavazatokat, és győzzetek itt, Budapesten is! Sok sikert! Hajrá, Magyarország, hajrá, Budapest!