Orbán Viktor beszéde a felújított Tihanyi Bencés Apátság és a Szent Kristóf Zarándokház átadó ünnepségén

„Óh, Tihannak rijjadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közűl!” 

Hölgyeim és Uraim, Egyházi és Világi Elöljárók, Tihanyi Polgárok! Kedves Barátaim!

Nem túlzott Csokonai Vitéz Mihály, akitől idéztem: a hely, amelyen állunk, szent föld. A magyar világ egyik spirituális központjában gyűltünk össze, hogy hálát adjunk a Tihanyi Bencés Apátság teljes megújulásáért. Minden magyar meghatottságot és áhítatot érez a szívében, amikor megpillantja az ezerarcú Balatonba nyúló félszigetet és a rajta magasodó két tornyot. Aligha van olyan épített emléke nemzetünknek, ami így gyönyörködtetné a szemünket, és ilyen otthonosságot és békességet árasztana a lelkünkben. A bencés rend bölcsessége és imádsága itt, Tihanyban már Szent István királyunk előtt gyökeret vert, és szárba szökkent. Az ország vezetőinek van mit tanulniuk a tihanyi szerzetesektől a túlélésről és az újrakezdésről is. A tihanyi bencéseket a történelem során háromszor próbálták meg eltörölni a föld színéről. Ám mindannyiszor újra egymásra találtak, és visszaépítették a lelki házat és a kőfalakat is. Van, akit meglep, de úgy tűnik, hogy a török, a jozefinista, majd a kommunista bezárás és üldözés közül az utóbbiból volt legnehezebben talpra állnia a Tihanyi Bencés Apátságnak. Hiába, a kommunisták nem ismernek se Istent, se embert, se alapítólevelet. Nem volt ez olyan régen, jó, ha észben tartjuk. A Tihanyi-félsziget már ezer évvel ezelőtt Kelet és Nyugat békés és gyümölcsöző találkozóhelyévé vált. A templomalapító I. András hitvesével, Anasztáziával keleti papok is érkeztek e szent dombok közé, ahol a nyugati bencés szerzetesekkel együtt éltek, dolgoztak, imádkoztak, térítettek. Jó volna, ha Európa mai, szétválasztó, háborút szító, szankciókkal dobálózó urai vigyázó szemeiket Tihanyra vetnék.

Tisztelt Ünneplők!

Tihany a magyarság szent hegye. Az itteni Király-kripta az egyetlen, eredeti állapotában megmaradt Árpád-kori temetkező hely, I. András királyunk sírja. Amikor itt állunk, méltó és igazságos, hogy nemcsak az elsőkről, de az utolsókról is megemlékezzünk. 1921. október végén IV. Károly királyunk utolsó magyarországi napjait éppen ebben az épületben töltötte, mielőtt végleg száműzetésbe kényszerült.

Kedves Barátaim!

Fényes ünnep ez a mai nap, mélyen tisztelt Egyházi és Világi Elöljárók, kedves Testvérek, öszegyűltünk, hogy együtt örvendezzünk a megújult apátságnak. Az elmúlt években több mint háromezer templomot újítottunk meg, és kétszáz új templomot építtettünk a Kárpát-medencében. Ez siker, megbecsülés és támogatás a vallásos világnak, de mindannyian, minden magyar büszke lehet arra, hogy megbecsüljük a múltunkat. Alaptörvényünk elismeri a kereszténység nemzetmegtartó szerepét. A kereszténység kultúra és civilizáció is. Benne élünk. A kultúra a mindennapok valósága. A keresztény kultúra igazít el bennünket az élet ellentmondásai között. Meghatározza fölfogásunkat az igazságosságról, az emberek egymás közti viszonyáról, beleértve a férfi-nő kapcsolatot is, a családról, a sikerről, a munkáról és a tisztességről. Meggyőződésem, hogy a jövőnek sem vethetünk más alapot, mint ami vettetett itt, Tihanyban ezer évvel ezelőtt. Mi magyarok, európaiak és keresztények vagyunk. Ezért tudnunk kell, és nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az európai élet fundamentumai ma támadás alatt állnak. Azt akarják, hogy ne azok legyünk, akik vagyunk, sőt váljunk olyanokká, amilyenek nem akarunk lenni. Azt akarják, hogy keveredjünk össze más világból érkezett népekkel, keverjük össze a hagyományos nemi szerepeket, és a tetejébe még egy vesztes háborúba is belekevernének bennünket. A teremtés rendje helyett a dolgok összekeverése, felkavarása, egy új anarchia, új Bábel jelei köszönnek ránk minden felől. Jószándékú emberekként, egy háború által meggyötört nemzet tagjaiként, békeszerető keresztényekként fáj látnunk, hogy háborús pszichózis fertőzte meg Európát. Béke helyett háború, élet helyett öldöklés, építés helyett rombolás. Háborúért európai uniós tagság. Az uniót alapító atyák keresztény emberek voltak, nem erre találták ki az Európai Uniót. Szabad, keresztény, európai nemzetként nem engedhetjük meg, hogy a fejünk fölött döntsenek Európa jövőjéről. Keresztény Európát akarunk, mert hisszük: csak ennek van jövője. Itt, a birodalmak árnyékában, a civilizációk útkereszteződésében a haza megmaradásáért, a nemzet megtartásáért és a keresztény kultúráért vívott harcainkat végül mi mindig megnyertük. Kereszténység nélkül – ahogy az alkotmányunk is mondja – Magyarország nem létezne. E jelben győztünk. És győzni is fogunk, újra és újra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tegnap a román elnökjelöltek vitájában megszólították Magyarországot a kereszténység kapcsán. Az egyik jelölt, Simion úr ezt mondta, idézem: „Most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje, amelyben harcolni fogunk a jogunkért, hogy európai polgárok legyünk.” Ezt nem Magyarországon mondták, hanem a szomszédos Romániában. Teljesen egyetértünk. Történelmi sorsközösségben élünk a románokkal. Nem szólunk bele a most folyó román elnökválasztási küzdelembe, de annyit üzenünk innen, a Kárpát-medence közepéről, e szimbolikus helyről, hogy biztosítjuk Románia népét és jövendő elnökét, hogy mi az összefogás és az együttműködés talaján állunk. Ezért semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben. Mind a románok, mind a magyarok teljes jogú polgárai az Európai Uniónak, és azok is maradnak. A kereszténységért és a szuverenitásért folytatott küzdelemben számítanunk kell egymásra.

Tisztelt Ünneplők!

A kereszténység a legjobb védelem Európa birodalommá szervezésével szemben is. A keresztény egyház azt tanítja, hogy az emberhez legközelebb álló közösséget illeti meg a lehetőség és a felelősség, hogy saját ügyeit maga intézze. Ha egy család képes gondoskodni saját tagjairól, az állam ne avatkozzon be. Egy ország saját maga dönthesse el, milyen utat jelöl ki magának, és ne birodalmi központokból jelöljék ki a jövőjét. Magyarország sokszínű állam, évszázados kulturális és vallási közösségek tarkítják és tagolják. De megingathatatlanul hisszük, hogy mindannyiunkat összeköt a keresztény Magyarország eszméje. Ahol templom áll, ott nemcsak múlt van, hanem jövő is. Ahol a kereszténység és a hazaszeretet lakik, ott van Magyarország. Nálunk találkozik a hit, a történelem, az államiság és a kultúra. A megújult tihanyi apátság ennek az egységnek ragyogó bizonyítéka. Olyan jelkép, amely múltunk tiszteletére és jövőnk építésére hív bennünket, a keresztény szabadság szellemében. Adja Isten, hogy ez a szent hely még sokáig hirdesse a hitet, a tudást és a magyar szellem erejét! Mindenkinek, akinek szellemét, munkáját, erőfeszítését, mérnöki és fizikai teljesítményét dicséri mindaz, amit itt most magunk körül látok, a magyar kormány nevében tisztelettel megköszönöm a munkáját.

A Jóisten mindannyiunk fölött, Magyarország mindenek előtt! Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!