Orbán Viktor beszéde a 83-as számú főút átadásán

Jó napot kívánok!

Ez egy ilyen családias, baráti összejövetel, nem lehetne, hogy közelebb jönnének egy kicsit? Vegyük el azokat a kordonokat, mert jobban tudnék Önökhöz szólni, ha közelebb jönnének, legyenek kedvesek. Jöjjenek erre! Igen, vegyék el azokat a kordonokat onnan. Vegyék el. Persze, jöjjenek már ide. Ez nem nagygyűlés, hanem csak kisgyűlés. Köszönöm szépen, hogy eljöttek! Igazán sokkal jobb így.

Tisztelettel köszöntöm a győrieket, a pápaiakat és a környékből érkezetteket is! Örülök, hogy ma ismét együtt lehetünk. Régi ígéretünk volt ez, hogy megérkezik ez a pillanat, és hálás vagyok a szervezőknek, a képviselő uraknak, hogy meghívtak ide, erre a mai alkalomra. Van néhány gondolat, amit szeretnék az útátadás alkalmából megosztani Önökkel. Először is ülök reggel a konyhában – kávé, feleség, kotyogós –, rövid vita arról, hogy odaégett-e, és közben szól a rádió. És azt hallom a rádióban, hogy jelentés az orosz frontról. Azt hallom, hogy jelentés az Izraelben zajló háborúról. Azt hallom, hogy jelentés a koszovói válságövezetből. És arra gondoltam, én meg itt ülök, iszom a kávémat, és egy útátadásra fogok menni. Merthogy ez itt Magyarország. És arra gondoltam, hogy a legfontosabb az lesz, hogy először is adjunk hálát a Jóistennek. Adjunk hálát azért, hogy ma itt lehetünk, hogy a háborús hírek nem rólunk szólnak, és képesek vagyunk arra, hogy ilyen nehéz körülmények között is, egy ilyen szép alkalomból ünnepelni összejöhessünk. Talán arról is ejtsünk néhány szót, hogy nem tévesztettünk lépést, ezért is adjunk hálát, mert bár sokan akarnak, de nem engedtük, hogy belepréseljenek bennünket ebbe az orosz–ukrán háborúba, és sokan vannak, akik ki akarták kényszeríteni, hogy beengedjük Magyarországra, hogy megengedjük, hogy elárasszák Magyarországot az illegális határátlépéssel a migránsok, és akkor olyan képeket láthatnánk ma Magyarországon, mint amit jó néhány európai nagyvárosból közvetít felénk a média. Köszönjük, hogy volt elég erőnk, hogy kitartsunk!

Ünnepelni jöttünk. Köszönetet kell mondani a képviselőknek. Először is a bot másik végén, a Győr felől érkező képviselőknek. Ákos, köszönöm szépen a hosszú évek kitartó munkáját! Gyopáros képviselőtársamnak is köszönöm a Magyar Falu Programban is és a vidékfejlesztésben végzett munkáját. De az igazság az, hogy a siker oroszlánrésze az az út másik oldalán lévő város képviselőihez tartozik; az egy nagyon erős csapat. A házelnök úr, Kövér László, Kontrát Károly képviselő úr, Kovács Zoltán képviselőtársam, a polgármester úr, Áldozó Tamás barátunk – ez a Fidesznek a bakonyi betyár tagozata, és ezt komolyan kell venni, mert a betyárok fokossal járnak, és mint látják, ennek meg is van az eredménye.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Derült időben nyugodt vízen minden hajót jól el lehet kormányozni. De ma egyáltalán nem játszanak kezünkre a körülmények, és a vizek a legkevésbé sem nyugodtak. Soha ilyen háborús, nehéz, borzalmas időket nem éltünk át, mint amit ma Európának el kell szenvednie. A veszélyek korába léptünk, a népek tengere feltámadott, és a kirobbant hullámok hullámverései mindenhonnan jól látszanak, innen, Magyarországról is, innen, Pápáról is, sőt ha nem figyelünk, akkor a hullámverések még bennünket is megrázhatnak. Aki ilyen viharban hajózik, annak nincs könnyű dolga, ott rendben kell lenni az útiránynak, a hajótestnek, a vitorlázatnak, a hajó személyzetének, és nem árt az sem, hogyha a kapitány nem félnótás. Ahol ezek a dolgok nincsenek rendben, ott nem sikerült célba jutni és partot érni. Éppen ezért legyünk büszkék arra, hogy ma itt lehetünk, és egy ilyen eseményen vehetünk részt. Legyünk büszkék arra, hogy vérzivataros időkben is a hazánk jó úton jár, sőt nemcsak jó úton jár, hanem képes arra, hogy a nehézségek ellenére – most beszélhetnék az inflációról, a magas kamatokról, de – ilyen időkben is képesek vagyunk arra, hogy évtizedes problémákat oldjunk meg. Ez, amit ma itt megoldottunk, hogy Pápának legyen összeköttetése, egy évtizedes probléma. Kovács képviselőtársam beszélt arról, hogy már a kommunista időkben is volt erről szó. Én arra is emlékszem, hogy a balliberális kormányok is ígérték ezt, és nem volt olyan gyűlés, amit Pápán tartottam volna, vagy lakossági fórum, ahol előbb-utóbb a kórház mellett ezt a másik ügyet valaki elő ne hozta volna. A kórház ügyét még az első kormányzásunk időszakában úgy, ahogy rendbe tettük, és örülök, hogy ezt a második tartozásunkat is rendezzük.

Ugyanis valójában nem egyszerűen csak átadunk egy utat, hanem egy adósságot törlesztünk. A magyar vidék felé fönnálló egyik komoly adósságunkat törlesztjük a mai napon. Mit is akarunk mi a magyar vidéktől? A magyar vidéktől a magyar kormány vagy általában a nemzet két dolgot vár. Először is azt akarjuk, hogy a helyi közösségek legyenek erősek. Ha nincsenek erős helyi közösségek, akkor nincs erős ország sem. A helyi közösségek nélkül nem lehetünk sikeresek. Ezért azt akarjuk, hogy a vidék ne maradjon le, hanem hogy fejlődjön. De közben azt is akarjuk, hogy ne tűnjön el az egyes térségek igazi arcvonása, ne tűnjenek el az arcvonásai, ne tűnjön el a jellegzetessége. Azt szeretnénk, hogy Pápa környéke is olyan maradjon, amilyennek Pápát meg a pápaiakat megszerettük. Ne tűnjön el a csönd, a nyugalom, a rend, a békesség, az itteni szokások, szóval mindaz, ami megkülönbözteti Pápát az ország többi részétől, semmi se tűnjön el, amiért érdemes és jó itt élni. Fejlődést is akarunk, meg meg is akarjuk tartani azt, ami jó. Ez nem könnyű feladat. Ahhoz, hogy Pápa fejlődni tudjon, és a Pápa környéki települések is fejlődni tudjanak, ahhoz az kell, hogy ne essen ki az ország vérkeringéséből, ne essen ki az ország gazdasági vérkeringéséből. Az itt élő emberek mindent megtesznek azért, hogy ez ne következzen be. Megnéztem a számokat, mikor idekészültem Önökhöz, és azt láttam, hogy 270 ezren élnek ebben a térségben, és el lehet mondani róluk, hogy itt dolgos emberek élnek. 2010 óta itt, ebben a térségben 30 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010 előtt. És több, mint 30 ezer vállalkozás működik ebben a három járásban. Ez kiemelkedő szám a magyar átlagot tekintve. Ennek ellenére, hogy itt van ez a gyönyörű vidék, a sok szorgalmas és nagy történelmi múlttal rendelkező város és környékének lakói, mindig volt egy olyan érzésem, amikor Pápára jöttem, hogy valahogy mintha azért egy kicsit el lenne zárva a külvilágtól. Hogy nem kapcsolódik hozzá elég erősen, inkább csak olyan vékony szálakkal van összekötve a környékbeli településekhez. Ez az ittenieknek is régi sérelme volt, mert ők azt mondták, hogy Pápának azért a történelmi küldetése jelentősebb, egy magasabb horizonton elképzelendő küldetés, mint ahol egyébként az elmúlt húsz-harminc évben ez a város élt. Mert valóban van ennek a városnak egy küldetése, valahogy itt és neki kellene összekapcsolnia a Kisalföldet a Bakonnyal, és hogy ezt a térséget rajta keresztül lehet bekapcsolni az országba. Most ahhoz, hogy törleszteni tudjuk ezt az adósságot, hogy Pápa megmaradhasson Pápának, de közben fejlődjön, ahhoz összeköttetést kellett létrehozni, utat kellett építeni.

Csupa felnőtt embert látok itt, ismerjük az élet néhány alaptörvényét: ahol van új út, ott van beruházás, ott élénkül a kereskedelem, fejlődik a gazdaság, sőt még a kulturális élet is fellendül. Ráadásul ez az út meg fogja könnyíteni az itt élő embereknek a mindennapjait, mert mostantól el lehet érni úgy a környék településeit, hogy nem kell attól tartani, hogy a forgalom az utcákon és a házak portája előtt robog majd el. És hallhattuk, van ennek bizony honvédelmi jelentősége is, mert ez az út könnyen elérhetővé teszi a pápai katonai repteret.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Országos összefüggésben is szeretnék mondani egy gondolatot, hiszen nemcsak a térséget, hanem az országot is a jó úthálózat tartja a fejlődés útján. Magyarországnak ma a gyorsforgalmi úthálózata sűrűbb, mint a francia, az ír vagy a skandináv. Egy kicsit marad el Ausztria mögött – most még. És erre szerintem büszkék lehetünk, amelyik ország képes arra, hogy ilyen nehéz időkben bővítse az úthálózatát, egy olyan ország, amely nehéz időkben is képes nagy teljesítményekre. A végső kérdés, amire még választ kell találnunk, hogy mi tesz bennünket arra alkalmassá, hogy ilyen nehéz időkben is komoly teljesítményt mutathassunk föl, mint ennek az útnak a megépítése. Meggyőzésem szerint erre azért vagyunk képesek, mert egy dolgot nem tévesztünk szem elől. Ez pedig az, hogy Magyarországnak mindig a saját útját kell járnia, vagyis a saját maga által megépített úton kell járnia. Ha hagyjuk, hogy mások mondják meg, hogy mikor, ki ellen harcoljunk, hogy kivel éljünk együtt, hogy kivel kereskedjünk, ha ezt mások mondják meg, akkor a világ viharai tönkre fogják tenni Magyarországot. Ezért Magyarországnak a saját útját kell járnia, és hinnie kell abban, hogy a saját út a jó út. Ez a mai útátadás ebben a meggyőződésünkben meg is erősít bennünket. 

Tisztelettel gratulálok mindenkinek, akinek a keze munkáját a beruházás elkészülte dicséri! Gratulálok a mérnököknek, gratulálok a tervezőknek, és gratulálok a munkásoknak is, akik ezt az összeköttetést Győr és Pápa között létrehozták! Azoknak pedig, akik nap mint nap után élvezni fogják a beruházás jótékony hatásait, sok erőt, jó egészséget és békét kívánok!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!