Orbán Viktor az évvégi nemzetközi sajtótájékoztatón

Kovács Zoltán államtitkár: Jó napot kívánok! Tisztelettel köszöntök mindenkit! Eltelt egy újabb év. Milyen év volt ez is? Miniszterelnök úr áll a hazai és a nemzetközi sajtó rendelkezésére. Szeretném jelezni, hogy egy nagyjából kétórás időkeretet kell tartanunk a következő hivatalos elfoglaltság okán. Éppen ezért ne is vesztegessük a szót. Miniszterelnök úr, parancsolj!

Jó napot kívánok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim, mindenkinek áldott, békés karácsonyi ünnepeket és sikeres új évet kívánok! Ami a mondandómat illeti, ugye, ilyenkor zárjuk a 2023-as évet és tájoljuk magunkat a 2024-es évre, és ezzel a találkozó Önökkel arra alkalmat ad, hogy jobban értsenek bennünket, illetve jobban értsük egymást. Hogyan értékeli a kormány a 2023-as évet. Mi a 2023-as évet úgy látjuk, hogy az a nagy küzdelmek éve volt. Itt volt a háború, a növekvő terrorfenyegetés, a migráció, az infláció és Brüsszel. Ezek voltak a nagy küzdelmek színterei. A céljaink világosak voltak, a háború esetében Magyarországnak Magyarországon kívül tartani, kimaradni ebből. A terrorfenyegetés esetében, amely felerősödött Európában, azt mindenképpen távol tartani Magyarországtól, a migráció esetében megfékezni, az infláció esetében azt letörni és Brüsszel esetében pedig megegyezni – dacára a folyamatos gáncsoskodásnak. Amit ma már mindannyian tudunk, az, hogy az infláció, a háború, a migráció és a terrorfenyegetés kérdésében sikerrel jártunk, tehát amit célul tűztünk ki, azt el is értük. A nagy küzdelmek nemcsak a kormányra voltak jellemzőek a 2023-as évben, hanem nagy küzdelmet folytattak és küszködtek a magyar családok is. A háború magával hozta a szankciókat, a szankciók az energia-áremelést, az pedig veszélybe sodorta a nyugdíjak és a bérek értékét. A nyugdíjak értékét teljes egészében sikerült megvédeni, várjuk még a december végi gazdasági adatokat, de úgy látszik, hogy a béreket is nagyobb arányban sikerült megvédeni, mint az év közepén ez elég szomorú módon látszott; akkor azért volt egy 4-5 százalékos féléves reálbér-csökkenés, azt az év végére talán 1 százalék alá tudjuk szorítani. A cél a 2024-es évet illetően pedig az, hogy a nagy küzdelmek helyett inkább a családok legyenek megint a politika középpontjában. Ha 2023-ban azért küzdöttünk, és azért dolgoztak az emberek is Magyarországon, hogy amit már korábban elértek, azt ne veszítsék el, megvédjék azt, amijük van, 2024-től azt reméljük, hogy itt már az előrelépés érdekében dolgozhat az egész ország, ideértve a családokat is. Amit a kormány ennek érdekében tenni tud, az részben már bejelentésre került. Ugye, ilyen az új lakásprogramunk, abban bízunk, hogy a CSOK Plusz sok tízezer család számára jelent előrelépés lehetőséget. Elfogadtuk, kihirdettük a munkaadók és a munkavállalók által kötött megállapodást, ami a minimálbérek emelésére vonatkozik, egy 10, illetve 15 százalékos emelésről beszélünk. A nyugdíjak értékét garantáljuk, sőt, miután úgy látom, hogy az infláció mértékét egy hónappal ezelőtt 2024-es évre magasabbra becsültük, mint ami valójában lesz, ezért ott a nyugdíjak értékének megvédésén túl még némi emelkedés is bekövetkezhet, és talán lesz erről szó, ha a feltételek teljesülnek – és ehhez közel vagyunk –, akkor egy hároméves bérfejlesztési programot is meg tudunk indítani a tanárok és az óvónők esetében. Ami a 2024-es évnek a politikai céljait illeti, annak középpontjában az európai parlamenti választások állnak. Önök ismerik a mi kendőzetlen véleményünket arról, ami Brüsszelben folyik. Bennem is az a meggyőződés alakult ki, és ez egy elég általános vélekedés itt, Magyarországon, hogy Brüsszelben a bürokraták egy buborékban élnek, és ezért Brüsszel vak, nem látja a valóságos életet, elrugaszkodik azoktól a problémáktól, amelyekkel nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában küzdenek az emberek. A 2024-es választásoknak az a célja, hogy kinyissuk Brüsszel szemét, lássa a valóságot, és képes legyen arra, hogy kijavítsa azokat a hibákat, azokat a vezetői hibákat, amelyeket 2023-ban elkövetett. A 2023-as év tehát a nagy küzdelmek éve volt, 2024 a tervek, a nagy tervek éve lesz és az európai parlamenti választás éve is, ahol megpróbálunk Brüsszelben egy jelentős politikai változást elérni. Így tekintünk a 2024-es évre. Ha a részletekre kíváncsiak, akkor állok a rendelkezésükre.

Kovács Zoltán államtitkár: Kezdjünk is bele! Az MTVA-t szeretném kérni először.

Kucov Renáta (MTVA): Jó napot kívánok! Kucov Renáta vagyok az M1-től. Először a migrációval kapcsolatban szeretném kérdezni a miniszterelnök urat. Tegnap Deutsch Tamás arról beszélt, hogy Brüsszel legújabb döntése egy újabb durva lépés az új migrációs paktum áterőltetése érdekében, és hogy a brüsszeli bürokraták egyre radikálisabban akarják ráerőltetni a tagállamokra a migrációs politikájukat. Mi a véleménye erről?

Nem áll jól a dolog. Ebben a képviselő úrnak igaza van. Az unió tagállamainak szükséges mértékű többsége, tehát a minősített többsége elfogadta azt a csomagot, amit mi az egyszerűség kedvéért nevezünk migrációs csomagnak. Ennek a csomagnak a kiindulópontja hibás. Erről egy nagy vitát folytattunk az elmúlt negyedévben. Hosszú órákat töltöttem azzal, hogy megpróbáljam elmagyarázni – láthatóan sikertelenül – a többi miniszterelnöknek, hogy a kiindulópont is hibás, amit ennek a csomagnak az alapjául választottak. Ugyanis egyetlen módon lehet, és most tapasztalatból beszélek, nem filozofálok, ebben benne van Magyarország elmúlt nyolcéves küzdelme a migrációval szemben, tehát egyetlen módon lehet a migrációt megállítani. Hogyha azt a döntést meghozzuk, hogy aki be akar lépni az Európai Unió területére, a rá vonatkozó döntés megszületéséig az unión kívül kell tartózkodnia. Minden más megoldás foltozgatás, toldozgatás, és nem fogja meghozni a kívánt eredményt. Tehát egész addig, amíg az unió nem szánja rá magát úgy, mint ahogy mi, magyarok egyébként ezt megtettük, hogy azt mondjuk, hogyha valaki akármilyen jogcímen is Magyarországra akar jönni, akár menedékkérelemmel is, először be kell nyújtania ezt a kérelmet, az ország határán kívül kell várakoznia, és ha megvan a döntés, és az negatív, ott is kell maradnia, ha pozitív, beléphet. Amíg ezt az alaphelyzetet, testtartást az unió nem veszi föl, akármilyen csomagokat is alkot, mindig kudarc lesz a vége. Ennek a migrációs csomagnak, amit elfogadtak, és amit tegnap, talán nagy részében már hatályba is léptettek, biztosan meg tudjuk mondani, hogy kudarc lesz a vége. Hegyek vajúdnak, és egér fog születni, és az se kifele szalad az unióból, hanem befelé. Tehát meggyőződésem, hogy a magyar szabályozás az a mintaszabályozás, amit igazából nem elleneznie, nem beperelnie kellene Brüsszelnek – most ez a helyzet, mi bíróság előtt állunk a magyar szabályozás miatt, az Európai Bizottság elvitt bennünket az Európai Bíróság elé, hogy ezt a szabályozást, amiről az előbb beszéltem, megszüntesse –, holott ez az egyetlen bizonyítottan működő szabályozás ma egész Európában. Ezért nem vagyunk boldogok a tegnapi döntéstől.

Kucov Renáta (MTVA): Miniszterelnök úr, mi a véleménye a lengyel köztelevízióban történtekről? Mateusz Morawiecki korábbi miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy sérti a jogállamot az a döntés, amely a közmédia vezetésének a leváltását eredményezte. Ön szerint megtörténhet-e ilyen egy jogállamban?

Úgy látszik, hogy meg. Ugye, nem akarunk beleavatkozni Lengyelország ügyeibe. Nekünk minden lengyel a barátunk, még azok is, akiknek mi nem vagyunk a barátai, vagy akik nem tekintenek minket a barátaiknak, mert ez egy régi történelmi sorsközösség, és látjuk azt a vitát, ami ott zajlik, tanulságos vita ez, de nem korlátozódik Lengyelországra. Ha egy kicsit magasabb horizontra emeljük a tekintetünket, akkor látunk furcsa dolgokat ma, mondjuk úgy, hogy a nyugati, demokratikus világban. Ezeket én nem akarom egyenként kommentálni, mert nem akarok én konfliktusokat kialakítani egyetlen másik országgal sem, de azért mégiscsak arra föl kell figyelnünk, hogy van olyan nagy nyugat-európai mintademokrácia, ahol, ha jól látom, az egyik legesélyesebb elnökjelöltet bírósági akadályokkal akarják elgáncsolni, hogy el tudjon indulni egy választáson. Látok egy másik országot, ez az óceánnak a másik felén van, de az is nagy, ahol előfordulhat, hogy egy jelentős parlamenti képviselettel rendelkező párt nemzetbiztonsági megfigyelés alatt áll. És látok egy harmadik országot, amiről Ön is beszél, ahol rendőri erőszakkal foglalják el a televíziót. Tehát valami kór rágja a nyugati demokráciáknak a szervezetét. Valami történik, ami nincsen rendjén. Miközben, ha mindez egyébként Magyarországon történne meg, akkor már talán a NATO-csapatok is bevonultak volna, ami még idehozza a kettős mércének a problémáját is. Úgy érzem, hogy nekünk nemcsak Magyarország miatt, hanem az egész nyugati, demokráciára épült világunk jövője miatt lesz okunk aggódni a 2024-es évben.

Kucov Renáta (MTVA): Köszönöm szépen.

Kovács Zoltán államtitkár: A Reuterst kérem szépen a következőnek. Itt, bal hátul.

Szakács Gergely (Reuters): Köszönöm szépen! Szakács Gergely vagyok a Reuterstől. A februári uniós csúcson mit szeretne elérni Miniszterelnök úr, milyen módon hajlandó Ukrajnának uniós támogatást biztosítani, és mit vár ezért cserébe, vagy leegyszerűsítve a kérdést: mi lenne a minimum, amit ezen a csúcson a miniszterelnök úr szeretne elérni?

Ha analitikus, tehát elemző szemmel nézünk az előttünk álló csúcsra, akkor külön tudunk választani két kérdéskört, amelyek a politikai vitákban, ha jól látom, talán érdekektől is vezérelt módon összekeverednek. De ha elemző módon – és az Ön kérdése, mintha ilyen hangvételű lett volna – nézünk erre a kérdésre, akkor ezt a kettőt érdemes különválasztanunk. Van az a kérdés, ami az Ön mondatának első felében szerepelt, ami arról szól, hogy adjunk-e és ha igen, mennyit és hogyan, mármint pénzügyi forrást Ukrajnának? Erre 26 tagállamnak, vagy mondjuk úgy, hogy a bizottságnak az a javaslata, hogy adjunk 50 milliárd eurót. Ezt az 50 milliárd eurót adjuk oda négy évre. Azt is mondja az unió, hogy ez a pénz nincsen. Tehát olyan pénzt akarunk odaadni, amely jelenleg nincs. Tehát ezt a pénzt állítsuk elő. A bizottság azt mondja, hogy közös hitelfelvétellel állítsuk elő. Vegyünk fel együtt hitelt, és adjuk oda a pénzt Ukrajnának. Azt is mondja a bizottság, hogyha hitelből ezt előállítottuk, akkor ezt tegyük be a költségvetésbe, a hétéves költségvetésbe, azon keresztül adjuk oda Ukrajnának. Ez az asztalon lévő javaslat. A magyar álláspont ezzel kapcsolatban az, hogyha pénzt akarunk adni Ukrajnának, akkor először is ne adjunk öt évre, mert fogalmunk sincs arról sem, hogy mi lesz negyed év múlva, nem hogy mi lesz öt év múlva. Tehát valami értelmes időkeretet jelöljünk ki. A második, hogy a mértékét aszerint határozzuk meg, hogy az Egyesült Államok mennyit vállal abból a teherből, amit ma Ukrajna támogatása jelent. A harmadik javaslatunk az, hogyha adunk is ilyen pénzt, azt semmiképpen ne adjuk a költségvetésen keresztül, mert egy bizonytalan nagyságrendű tétel szétzilálja a költségvetésünket, és nem szól amellett semmi érv, hogy miért kellene ilyen bonyolult módon bevezetni a pénzt a költségvetésbe, onnan meg bonyolult rendszerben kiutalni. Ahelyett, hogy összejönnénk, és azt mondanánk, hogy mindenki tegye le, úgy, mint a költségvetésnél is szoktuk, mondjuk, a nemzeti össztermék arányában azt az összeget, amit szán erre a célra, de a költségvetésen kívül. És akkor végezetül a negyedik problémája a magyaroknak az, hogy mi nem akarunk senkivel közösen hitelt felvenni. Tehát egyszer elkövettük ezt a hibát. Akkor még inkább reményeink voltak, akkor nem tűnt ez hibának. Ez a COVID-válság után volt. Emlékeznek még erre: COVID, gazdasági válság, visszaesés, gyorsan szükség van segítségre a tagállamok számára, erre nincs pénz a költségvetésben, létrehoztuk ezt a helyreállítási alapot, hogy gyorsan, célzottan, jelentős mennyiségű pénzt tudjunk adni a tagállamoknak, és ezért közösen vettünk fel hitelt. Most a COVID már elmúlt, de több tagállam is van, aki egy fillért sem kapott még ebből a keretből. Gyors nem volt, hozzá nem fért, tehát nekünk az a véleményünk, hogy közösen pénzt fölvenni más országokkal, miközben ezekkel az országokkal folyamatosan politikai vitánk van, nem ésszerű dolog. Ezért a magyar parlamentnek van is egy erre vonatkozó szabálya, de ez a kormány álláspontja is, hogy adhatunk mi pénzt oda, ahova adni akarunk, de semmiképpen nem akarunk más uniós tagállamokkal közös hitelbe lépni és közös adósokká válni. Mindenki fussa a saját kockázatát, és vállalja a ráeső részt. Ez a magyar álláspont. Szeretném, hogyha ezt a többiek elfogadnák. Van egy másik része azonban a február elején esedékes vitának, ez csak az első fele volt. A második az, hogy az ukrán ügy kapcsán, ahhoz kapcsolódó módon, de attól elválaszthatóan tagállamok álltak elő különböző költségvetési módosítási igényekkel, hogyha már hozzányúlunk az ukránok miatt, akkor legyen ez is, ez is, ez is, ez is, ez is. Mi ebből kimaradtunk eddig, mert Magyarországnak az volt az álláspontja, hogy nem kell módosítani a költségvetést. Ez a költségvetés jó. De ha elkezdődik egy ilyen folyamat, hogy minden tagállam a számára fontos szempontokat emelje be a költségvetésbe, akkor majd ezt Magyarország is meg fogja tenni. De ez még előttünk áll, ez a következő egy hónapban tisztul majd le.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A Financial Times lesz a következő. Itt ül elől a kolléga középen.

Dunai Márton (Financial Times): Tiszteletem! Dunai Márton vagyok, a Financial Times tudósítója. Kicsit hasonló téma nálam is, amit a Reuters kérdezett. Hogyan értékeli annak a veszélyét, hogy Magyarországgal szemben a 7-es cikkelyt aktiválja a többi tagállam? Úgy tudjuk, hogy nincs egyhangúság az európai uniós tagállamok között ebben a kérdésben, de még lehet, hogyha ez a birkózás tovább folytatódik, tehát ennek a veszélyét hogyan látja? Nyilván a pénzről való egyezkedésnek is ez egy rokon területe. Erről is szeretnék kérdezni, hogy mindenképpen Magyarország, már mondta Ön is meg mások is, hogy az egész Magyarországnak járó pénzt szeretné megszerezni, tehát nem a felét, negyedét, ahogy Ön mondta, hanem az egészet. Egy megállapodáshoz mindenképpen a teljes 30 milliárdnak a felszabadítása volna-e szükséges, vagy elég lenne-e további pénzek felszabadítása is, és ha igen, akkor abból mennyi? Illetve igen, meg az is kérdés, hogyha az egész pénzt akarja Magyarország, akkor ezt az egész kondicionalitási eljárást meg hercehurcát akarják-e kiiktatni, kvázi. Illetve, hogyha mindez nem lesz, vagy nem sikerül, és a 26 tagállam úgy állapodik meg az ukrán pénzekről, hogy Magyarország nélkül, akkor hogyan értékeli Magyarország további elszigetelődését az Európai Unióban ennek kapcsán? Ugye, itt ez visszavezet a 7-es cikkely kérdéséhez is. Köszönöm szépen!

Jó nagy szénaboglyát összehordott itt nekem. Bocsánat, megpróbálom ezeket szétszálazni valahogy, mert ezek különböző természetű kérdések. Van az első szál, hogy fenyegeti-e Magyarországot a 7-es cikkely szerinti eljárás. Nem fenyegeti, hanem az alatt áll. Olyasmivel nem érdemes fenyegetni az embert, amit éppen elszenved már. Tehát mi a 7-es cikk eljárása alatt vagyunk. Tehát egy másik 7-es cikkellyel? Tehát Ön arról beszél, hogy most folyik egy 7-es cikkelyes eljárás, és emellett helyett indítanak még egy másikat, amely azt a célt… Mert a mostani 7-es cikkelyi eljárásnak nem az a célja, hogy Magyarországtól bármilyen jogot elvegyenek. Amiről Ön beszélt, egy olyan 7-es cikkelyeljárás, amire az alapszerződés szerint van lehetőség, amelynek már az volna a célja, hogy Magyarország… Az alapszerződés világosan megmondja, hogy ilyen eljárást miért lehet indítani. Akkor lehet indítani, ha folyamatos jogállami sérelmi veszély van. Na, de az Európai Bizottság éppen most állapította meg, hogy ez elmúlt. Hiszen most mondta ki, hogy a magyar igazságszolgáltatási rendszer rendben van. Tehát az egész Európai Unióban a legfrissebb és legjobb minősítésű igazságügyi rendszere Magyarországnak van. Most kaptunk róla egy papírt. Ez azt jelenti, hogy Magyarországot nem a 7-es cikkelyes eljárás felé tolják, hanem nyilvánvalóvá válik, hogy nincs ok arra, hogy ilyen induljon, tehát én ettől nem tartok. Akkor a második villányi széna ebben a boglyában a pénzeknek a kérdése. Ez fontos dolog, hogy mi nem akarunk összekötni idegen, különböző természetű dolgokat egymással, mert az sosem vezet jóra, az nem szül jó vért. Tehát például az ukránoknak adandó pénzügyi támogatást mi semmilyen magyar pénzügyi kérdéssel nem akarjuk összekötni. Ez egyébként sértené egy uniós elvet is, ami a lojális együttműködés elve, meg sértené egyébként azt a magyar politikai kultúrában erőteljes habitust, ami az ilyesmit nem szereti. Tehát minden dolgot úgy kell lerendezni, és azzal kell lerendezni, akivel bajod van. Tehát azt az uniós módszert, hogy bajuk van a magyarokkal, majd megbüntetik a magyarok gyerekeit az Erasmus programon keresztül – ez a magyar lélektől idegen. Ezt mi egy rendkívül hitvány dolognak tartjuk, mi ilyet nem csinálunk. Tehát különböző dolgokat nem kapcsolunk össze. Ha vitánk van valakivel, vele rendezzük el, és nem pedig oldalágon, mellékesen, hátsó ajtókon. Tehát az a helyzet, hogy az ukránok ügyéről nem akkor tudunk megállapodni, ha van pénze Magyarországnak, hanem akkor, ha az a javaslat önmagában értelmes. És ami a legfontosabb, hogy legyen kívül a költségvetésen, és ne kapcsoljuk össze más költségvetési kérdésekkel. Tehát pont Magyarország az, amelyik a különböző természetű pénzügyi kérdések szétválasztását akarja, az összekapcsolódás ellen van, míg mások meg inkább össze akarják kapcsolni. Következésképpen, miután Magyarország azt gondolja, hogy a költségvetés jó, mármint az uniós költségvetése úgy, ahogy van, és ha hozzányúlunk, abból csak bajok származnak, ezért mi nem kérünk semmit. Mi csak annyit kérünk, hogy ami benne van a költségvetésben, azt hajtsák végre. A magyarok pénze benne van a költségvetésben. Ezért mondjuk, hogy az nekünk jár. És ha valamiért nem akarják ideadni, akkor vitassuk meg, hogy miért nem, de az nekünk jár. Tehát mi nem bele akarunk tenni valamit a költségbe, nem kérünk semmit. Csak azt, hogy hajtsák végre a költségvetést. Ha azonban módosítgatni kezdik a költségvetést, akkor természetesen a magyar érdek is megjelenik, és ennek megfelelően fogunk tárgyalni. Volt még valami, bocsánat?

Dunai Márton (Financial Times): Igen. Tehát, hogy…

Hallom Önt.

Dunai Márton (Financial Times): A pénzügyi támogatásról való döntés egy-két nappal azután született meg, hogy Magyarországnak kinyitották kvázi a pénzt, ezt a 10 milliárd eurót. Majdnem mindenkinek az agyában, bár Magyarország Ön szerint igyekszik szétválasztani ezt a dolgot, mégis ez a két dolog összekapcsolódott. 

Mert vannak, akinek érdeke, hogy összekapcsolja, van, akinek pedig nem érdeke. A magyarok azok közé tartoznak, akiknek az az érdekük, hogy a különböző dolgokat ne kapcsolják össze egymással.

Dunai Márton (Financial Times): Igazából csak még egyszer szeretném megkérdezni, tehát attól függetlenül, hogy a Magyarországnak járó pénzeket felszabadítják-e vagy nem, a magyar álláspont az Ukrajnának járó pénzekért nem fog változni?

Ez nem ezen múlik. Hanem azon a négy szemponton, amit az előbb itt ismertettem. Köszönöm!

Dunai Márton (Financial Times): Világos, köszönöm!

Kovács Zoltán államtitkár: Mindenkit arra kérek, hogy strukturáltan tegye fel a kérdéseit, jó? Tehát nagyjából egy-két kérdésre van idő. Miniszterelnök úr pedig mindig szabatosan szokott ezekre válaszolni. Az origo.hu-t kérem következőnek. Itt elöl.

Kovács András (origo.hu): Jó napot kívánok! Kovács András, origo.hu. Köszönöm szépen! Első kérdésem az lenne, hogy az Európai Bizottság elméletileg felszabadított 10,2 milliárd eurós támogatást. Ön ezt mondta erre: „Hisszük, ha látjuk”. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy visszavonják ezt, és a bizottság végül, Ursula von der Leyen enged az európai baloldal folyamatos zsarolásának?

Mielőtt arról beszélnénk, hogy mit tartok elképzelhetőnek, talán arról érdemes beszélni, hogy a zsarolás egy nyilvánosan beismert tény. Tehát az, hogy Magyarországot megzsarolják, nem egy magyar agyszülemény. Ez nem egy feltételezés, sem egy hipotézis. Tehát az a dolog, hogy Magyarországot Brüsszelben megzsarolják, egy olyan tény, amit a zsarolók maguk is beismernek. Ezek a zsarolók az Európai Parlament tagjai, akik ezt el is mondják. Önök pedig meg is írják, én pedig el is olvashatom, illetve a tisztelt magyar nép ezt elolvashatja, ahol névre szólóan elmondják a képviselők, hogy ők azt szeretnék, hogy Magyarország egyetlen fillért sem kapjon, sőt, hogyha a bizottság mégiscsak odaadná azt a pénzt, ami jár Magyarországnak, akkor ők el fogják mozdítani a bizottság elnök asszonyát. Éppen most született egy ilyen levél, amit európai képviselők írnak alá, és megfenyegették a bizottságot, hogy ne merje odaadni azt a pénzt Magyarországnak, ami jár. Tehát ilyen értelemben nem érdemes arról vitatkozni, hogy vajon zsarolják, nyomják-e Krahácsot, hogy így fogalmazzak. Hát mert nyomják! Mindannyian látjuk. Ez történik. Most az a kérdés, hogy mit tudunk tenni ezzel szemben? Nem sokat tudunk tenni. Ugyanis az európai intézményrendszernek a középpontjában sajnálatos módon – mindegy, hogy ez nekünk tetszik-e vagy nem, de – a bizottság áll. És hogyha a bizottságot megzsarolja az Európai Parlament, mint ahogy most történik, és azt mondja, hogyha a bizottság elnöke nem akadályozza meg, hogy a már meglévő költségvetésben a magyaroknak már járó pénzt a magyarok megkapják, akkor az elnök asszonyt meg fogjuk buktatni – ezt mondják, le is írják. Tehát ma ez zajlik Brüsszelben. Miközben mi úgy látjuk, hogy Magyarország nemcsak összevetve a többi európai országgal minden jogállami minőségnek eleget tesz, hanem azt is látjuk, hogy amikor konkrét igényei vannak a bizottságnak, azokból szinte mindent megvalósítunk, ami a magyar alkotmányos rendszer keretei között megvalósítható, tehát még együttműködőek is vagyunk. Tehát az én világképem az, hogy Magyarország próbál együttműködni a bizottsággal, a bizottságot közben megzsarolja az Európai Parlament, az államok miniszterelnökei, az Európai Tanács pedig széttárja a kezét, és néz. Most ebben a helyzetben kell valamilyen megoldást találnia Magyarországnak arra, hogy az érdekeit érvényesítse. Nem róhatják fel nekem, hogy egy ilyen megzsarolt helyzetben mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy Magyarország érdekeit érvényesítsem. Így tudok válaszolni Önnek a kérdésre.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Bloomberget kérem.

Simon Zoltán (Bloomberg): Köszönöm szépen! Simon Zoltán, Bloomberg. A decemberi EU-s csúcs előtt azt mondta, hogy mindenképpen blokkolni fogja azt, hogy az EU megkezdje a tárgyalásokat Ukrajna felvételéről az EU-ba, mert stratégiai kérdésnek tartja. Ugyanakkor azt mondta, hogy az Ukrajnának szánt segéllyel kapcsolatban azt gondolja, hogy alku tárgya. Ehhez képest a csúcson ennek ellenkezője történt. Az EU döntése az volt, miután Ön kivonult a teremből, hogy megkezdje a tárgyalásokat Ukrajnával az EU-tagságról, ellenben blokkolta a pénzügyi segélyt. Az a kérdésem, hogy miért nem akkor vonult ki igazából a teremből, amikor a segélyről beszéltek, hogyha a stratégiai kérdés az volt, hogy ne kezdje meg a tárgyalásokat Ukrajnával az EU?

Először szerintem tisztázzunk egy stílusbeli kérdést. Szerintem kivonulni, mondjuk, tud a német kancellár meg a francia elnök. A magyar miniszterelnök kimenni tud. Az ember kezelje helyén a pozícióját. Azzal – inkább maradjunk abban –, hogy kimentem, valóban lehetővé tettem, hogy Magyarország fönntartsa az álláspontját, ne értsen egyet a meghozandó döntéssel, de a döntés megszülethessen. Ennek vannak előképei az Európai Unióban, nem a magyarok ötletességét dicséri ez a módszer, egész egyszerűen inkább csak ismeretekről van szó. Tudjuk, hogy hogyan kell az ilyen konfliktusokat kezelni, és mások is kerültek már ilyen helyzetbe. Ezért választottuk ezt a megoldást a német kancellár javaslatára egyébként. Ami az ukrán stratégiai kérdést illeti, én nyolc órán keresztül próbálkoztam, hogy meggyőzzek húsz-egynéhány másik országot arról, hogy ne kövessük el ezt a hibát. Lehet, hogy amit most tenni készülünk, egy hiba, és ne kövessük el. Én mindent megpróbáltam. Nem idézem fel Önöknek, bár izgalmas, intellektuális szempontból is szerintem egy figyelemreméltó vita volt, hiszen mások is közreműködtek benne, de szerteágazó, ezért most nem idézem ide, talán abban összegezném, hogy Magyarország nem tart igényt a Kasszandra szerepre. Tehát mi nem gondoljuk azt, hogy meg tudjuk mondani, hogy mi fog történni. Tehát ez a privilégiumunk nekünk nincsen, de vannak tapasztalatok. És azt próbáltam nekik elmondani, hogy pontosan így álltunk egymással szemben a migráció ügyében is. Ugyanazok voltak velünk szemben; elmondtuk, hogy mi fog történni, mert mi itt élünk a déli határnál, ahol a migráció valóság. Itt élünk az ukrán határnál, ahol a háború valóság. És ez másképpen, jobban látszik, mint az Atlanti-óceán partjáról. És a migrációnál is mindent megtettem, hogy meggyőzzem őket, hogy ne hozzák meg azokat a döntéseket, amikből nagy baj lett. Most ebben a bajban vannak benne. És azért kell küzdenünk, hogy bennünket ne rántsanak magukkal. És azt mondom, ugyanez a helyzet áll majd elő. Most mindenki a magyarok ellen van, de be fogjátok látni, hogy ez egy rossz döntés, ebből sok baj származik még, és rendkívül sok energiát kell mozgósítani, hogy azoknak a bajoknak az elhárítását megoldjuk, amiket mi ezzel a döntéssel elő fogunk idézni. De nem tudtam őket meggyőzni. És be kell látnom, hogy nekik is volt egy nagyon robusztus érvük, hiszen az ukrán csatlakozás, ha az baj, ezt most egyelőre hagyjuk függőben, mert nincs egyetértés, de ha a magyarok még hosszabb évek múlván – több évről lehet szó – is kitartanak a mellett az álláspontjuk mellett, hogy ez nem jó, akkor még mindig itt van a kezükben a magyar parlamentnek a döntése. Mert Ukrajnát a magyar parlament döntése nélkül nem lehet felvenni az unióba. Tehát ha a magyarok aggódnak egy rossz döntés miatt, megvan a lehetőségük, hogy megvédjék azzal szemben magukat. De itt van 26 ország, aki ezt a döntést meg akarja hozni, és ők joggal várták el tőlem, hogy Magyarország ne akarja őket megvédeni saját maguktól. Ez már a gyerekeinkkel is nehezen megy. Tehát ez egy jogos elvárás volt. És ilyenkor nem lehet mit csinálni, megoldást kell találni. Én nem akartam, megfordult a dolog. Már nem az a veszély fenyegetett, hogy rossz döntés születik, mert azzal, hogy 26-an kitartottak, ez már megakadályozhatatlan volt. Az volt a kérdés, hogy bennünket, magyarokat belekényszerítenek-e ebbe a rossz döntésbe. És nekünk is kell felelősséget vállalnunk ezért a rossz döntésért. És azt a megoldást kellett megtalálnom, hogy ebből a helyzetből, hogy Magyarország ne vegyen részt olyan döntésben, amivel nem ért egyet, megtaláljam a kiutat. Ezt sikerült megtalálni. Hálás vagyok a német kancellárnak, hogy ezt a javaslatot fölvetette, tartottunk egy tárgyalási szünetet, volt egy német–magyar tárgyalás, megegyeztünk egymással, és a dolog megoldódott.

Simon Zoltán (Bloomberg): És a pénzügyi kérdéssel?

Bocsánat, a pénzügynél pedig az álláspontunk változatlan, ott nem közeledtek az álláspontok. Ők az ukránoknak adandó pénzt a költségvetésen belül akarják odaadni, Magyarország pedig a költségvetésen kívül akarja odaadni. Nekik van lehetőségük arra, hogyha ebben nem értünk egyet, akkor a költségvetésen kívül ezt megoldják. Arra nincs lehetőségük, hogy Magyarország nélkül a költségvetésen belül oldják meg. Arra van, hogy 26-an összeállnak, és a költségvetésen kívül, mondjuk, 26 állam közös hitelfelvételével ezt megoldják. Ilyen lehetőség van. Ha ilyen lesz, majd megfontoljuk mi is, hogy mit gondolunk erről.

Simon Zoltán (Bloomberg): És akkor igazából ez vetíti előre, hogy februárban valószínűleg ez lesz, hogy 26 tagállam megállapodik erről, de akkor effektíve ez a magyar blokkolás, úgymond partvonalra kerül, megállapodnak Magyarország nélkül. És akkor az a kérdés, hogy valójában mit ért el Magyarország, és milyen ára van ennek, hogy megint szembemegy az EU-val?

Magyarországnak nem az a célja, hogy blokkoljon dolgokat. Magyarországnak az a célja, hogy Brüsszelben jó döntések szülessenek. Nekünk az a célunk, hogy a miniszterelnökök, a tanács jó döntéseket hozzon. Szerintünk Ukrajnának úgy pénzt adni, hogy ez a költségvetésen belül történik, és veszélybe sodorja a költségvetés egyéb rovatait, például a benne lévő magyar pénzeket is, nem jó döntés. Tehát hozzunk jó döntést! Ez egy rossz döntés lenne. Tehát az nem kérdés, hogy Magyarország akaratát jó néhány ponton ki lehet kerülni, vagy ne is Magyarországról beszéljünk, egy-egy tagállam akaratát, aki nem ért egyet a többiekkel, sok ügyben ki lehet kerülni, néhány ügyben meg nem lehet kikerülni. Itt is megvan a lehetősége arra a többieknek, hogyha akarják, kikerüljék. De én még egyszer mondom: nekünk nem az a célunk, hogy nemeket mondjunk Brüsszelben, mi igeneket akarunk mondani, jó döntéseket akarunk, jó megállapodásokat akarunk. De az a meggyőződésem, hogy Ukrajnának 50 milliárd eurót adni öt évre előre az unió költségvetéséből, amiben erre nincsen pénz, hitelfelvétel útján, egy rossz döntés. Ehelyett hozzunk inkább egy jót, ez a magyar javaslat.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! FAZ, Stefan.

Stephan Löwenstein (Frankfurter Allgemeine Zeitung): Thank you, Prime Minister. Two questions, if I may. First, can you give us the reasons why Hungary is delaying the NATO accession of Sweden, in line with Turkey? Is it something like, “Mr. Erdoğan is my friend and ally, and I have to stand by him, so he will stand by me if I need so?” And the second one is for non-Hungarian speakers: What exactly do you mean with saying Ukraine is as far from EU accession like Makó from Jerusalem? Is it… does it mean light years, or does it mean in the moment it’s an illusion and it’s a far trip, but within a sailor’s reach? Thank you.

There’s a lot of discussion from where this in Hungary famous saying is coming from: far away as Makó from Jerusalem. One of the main explanations is that Makó is a name: it’s not the name of the city; it’s a name of a knight, who was a crusader knight, who tried to go to Jerusalem, but finds himself somewhere else. That’s what I mean. So if you would like to help Ukraine, we should provide something, we should offer something which is realistic. Membership is not realistic for long, long, long years. Why do we do that? If we would like to help really Ukraine, why [don’t] we use another instrument, which could bring closer Knight Makó to Jerusalem, where he would like to go to? Like a strategic partnership, which could be immediate, short, consisting of the most important elements for Ukrainians, and to support them in that way; and not through membership which looks like a nice gesture of politics, but in reality does not help the Ukrainians at all. So why the strategic partnership is not more reasonable answer to these challenges than this faraway promising of membership which we all know that we are not helping for long, long, long years? So that’s what I mean. What was the first question? NATO-bővítés… Az első tény az, hogy nincs török–magyar megállapodás. Szoktam olvasni néha az Önök írásaiban, hogy van egy megállapodás Törökország és Magyarország között Svédország NATO-csatlakozása ügyében. Nincs ilyen megállapodás! A két ország egymástól függetlenül hozhat döntést ebben az ügyben. A magyar parlament ehhez ragaszkodik is. Többször is elmondta, hogy ugyan a kormány tehet ígéreteket időpontokra, de az időpontot egyetlen tényező fogja meghatározni, ez pedig a magyar parlament. Amikor a magyar képviselők úgy látják, hogy eljött az ideje. Nincs nagy gusztusuk a döntéshez, aminek az az oka, hogy amikor a finnek csatlakozását jóváhagyta a magyar parlament, a rákövetkező napon Finnország kormánya beperelte Magyarországot az unióban egy másik ügyben. Meg kell érteni a képviselőket is.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm szépen! A BBC-t kérem ott, a jobb oldalon, hátul.

Nick Thorpe (BBC): Nagyon szépen köszönöm! Angolul tennék föl két kérdést, ha szabad. So my first question, Prime Minister. The Russian president Vladimir Putin has said that he would like a demilitarized, neutral Ukraine. In the past days you’ve made clear your differences with EU leaders on the issue of Ukraine. Could you tell us, please, your differences with President Putin – or indeed any similarities you have? That would be my first question on the issue of Ukraine as a buffer zone, as a demilitarized and neutral country. Thank you.

May I answer in Hungarian, if you don’t mind? Az Ön kérdése két lépéssel előrébb van, mint ahol én állok. Tehát én arra nem tudok válaszolni, és nem is akarok egyelőre, mert még nincsenek meg hozzá a feltételek, hogy milyen békemegállapodást kell kötni a háború után. Ön most erről beszél, és ideidézi az orosz elnököt, hogy ő milyet szeretne. De ha valaki azt gondolja, hogy először meg lehet állapodni arról, hogy mi lesz a béketárgyalások eredménye, majd utána kezdünk béketárgyalásokat, az félreérti a politika természetét. A helyes sorrend a következő. Először tűzszünet kell, mindenfajta háború utáni rendezéstől függetlenül. Azt kell mondani, hogy itt és most abbahagyjuk az öldöklést, és tűzszünet van. És adunk magunknak időt, hogy megbeszéljük, hogy milyen béketárgyalások lesznek, milyen formátumban, és mik lesznek annak a fő kérdései. Tehát egy tárgyalási keretet – negotiation frame, ahogy mondják ezt az Ön nyelvén – alakítsunk ki. De a tűzszünetet ettől függetlenül már be kellene vezetni holnap reggel, és Magyarország csak idáig megy el. Legyen tűzszünet minél hamarabb, és utána jöjjenek a tárgyalások. Itt Európát fenyegeti egy veszély. Hogyha Európa nem lép be, és nem kezd tárgyalásokat, akkor a végén az oroszok az amerikaiakkal fognak megegyezni Európa feje fölött. Ez a veszély folyamatosan fennáll a II. világháború óta, hiszen Európát két oldalról foglalták el a II. világháborúban: nyugati oldalról és orosz oldalról. És azóta egy véres valóság és élmény az európaiaknak, hogy Európa sorsáról nem az európaiak fognak dönteni, hanem két, Európán kívüli nagyhatalom. Ezt a veszélyt a krími válságnál sikerült elhárítani. Az nagy bravúr volt szerintem, hogy akkor a francia elnöknek és a német kancellárnak az Európai Tanács – ahol én is ott voltam – adott mandátumot, hogy tárgyaljon az oroszokkal, és ebből létrejött a minszki megállapodás – az amerikaiak nélkül. Most az a kérdés, hogy majd ha lesznek tárgyalások, még most arról nem beszélek, hogy milyen eredményekkel zárulhatnak, hanem ki fog egyáltalán tárgyalni kivel. És ha az európaiak nem figyelnek oda, ki fognak maradni ebből a tárgyalásból. Tehát nekem ez az igazi megközelítésem: tűzszünet, utána a tárgyalási keretek, és akkor utána jön az, amiről Ön beszél, hogy melyik harcoló fél – vagy a megszálló oroszok vagy a védekező ukránok – mit akar, és hogyan lehet aközött valamilyen kompromisszumot létrehozni. Ez nagyon a végén van a sornak. Ettől nagyon messze vagyunk. És ha a végéről, a sor végén álló kérdésről kezdünk spekulálni, az megakadályoz bennünket abban, hogy megtegyük az első lépést, ami a tűzszünet. Ezért én nem akarok spekulálni, hanem a tűzszünetre szeretnék összpontosítani. Nem tudom, whether it was clear…

Nick Thorpe (BBC): Teljesen világos, csak úgy érzem, hogy nem válaszolt a kérdésre, amennyivel… If you have a vision of Hungary, which you clearly do, you have a vision of Europe, which you clearly do, surely you have a vision – even before the end of the war in Ukraine – of whether you want a neutral country, a buffer zone, on your eastern border, or whether you want a fellow NATO EU member on your eastern border?

Magyarországnak nincsen víziója egy másik országra vonatkozóan. Magyarországnak magára nézve van egy víziója, hogy mi adja meg Magyarország biztonságát. Tehát mi Magyarországra összpontosítunk, és csak annyival terjeszkedünk túl ezen a magyar államhatáron, egy gondolattal csak, hogy nekünk az fontos, hogy Oroszországnak ne legyen közös határa Magyarországgal. Ez nem Ukrajna miatt fontos, ez majd az ukránoknak biztos fontos, de az az ő szempontjuk. Nekünk azért fontos, mert magyarok vagyunk, és Magyarországnak az az érdeke, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen valami, valamilyen államalakulat. Ez most Ukrajna volt az elmúlt időszakban. Ez nekünk jó volt, ezt mi nem változtattuk meg. Ennek a megváltoztatása nem magyar szándékok szerint történt. Tehát én csak annyit mondok, hogy saját magunkkal törődünk, és nekünk érdekünk, hogy Oroszország és Magyarország között egy rendezett, államilag rendezett terület létezzen. Minden másról majd a nagyfiúk megegyeznek. A magyar érdek ennyi.

Nick Thorpe (BBC): And my second question. As a champion of national sovereignty, not only for Hungary but for other nations, if the people of Ukraine want… the sovereign will of the people of Ukraine is to join the European Union and NATO, why are you – as a small and sometimes difficult country – placing obstacles in the way of the sovereign will of the Ukrainian people? Thank you!

Erre a kérdésre az a válasz, hogy természetesen a szuverenitást egy abszolút értéknek tekintjük. De olyan döntéshez nem járulunk hozzá, amely Magyarországot belerántja egy háborúba. Nem akarunk egy szövetségi rendszerbe tartozni egy olyan országgal, amely jelen pillanatban véres háborúkat vív az országa keleti határán. Mert akkor mi is belekerülünk a háborúba, ezt nem akarjuk. Nem az ukránokból indulunk ki, a magyar érdekekből indulunk ki. Magyarországnak nem érdeke, hogy bármely országgal szövetségben legyen, amely egyébként katonai, nyílt háborút folytat a megtámadása okán valakivel. Ezt el kell kerülni. De ezt a NATO is mondja. Tehát ez nem egy önző magyar álláspont, ez a NATO közös álláspontja, a NATO azt mondja, hogy a NATO nem lép fel Ukrajna érdekében. A NATO egyetlen lépést sem tett Ukrajna érdekében. A tagállamokat biztatja, hogy ki, amit tud, tegye meg, de ő, mint katonai szövetség nem akar ebben lépni, mert belekerül egy háborúba Oroszországgal. És az mindenkinek rossz lenne, hát a magyaroknak biztosan – a földrajzi adottság okán. Tehát ezért Magyarország nem akar egy olyan kötelezettséget vállalni, amikor egy nagyhatalommal, atomhatalommal valaki háborút vív, és nekünk jogi kötelezettségünk van arra, hogy mi is részt vegyünk ebben a háborúban. Ukrajna NATO-tagsága azt jelentené, hogy holnap reggel nekünk kötelező a NATO-szerződéséből következően Ukrajnába katonákat küldeni. Nem akarjuk.

Kovács Zoltán államtitkár: Breuer Péter.

Breuer Péter (Breuer Press, Heti TV): Köszönöm! Breuer Péter, Breuer Press, Heti TV, Valahogy másképp. A hétvégi EU-csúcson szóba került-e Izrael háborúja? Mit kellene tennie Európának a megoldás érdekében? Különös tekintettel a nem Izraelben élő zsidó közösségek védelmében? És vajon eljön-e – folytatása a kérdésnek – az a pillanat, amikor a 26 miniszterelnök úgy fog gondolkodni, mint Ön a zsidó államról, és tudja-e ez a 26 államfő vagy miniszterelnök, hogy Izrael után ők következnek? Hisz a terror nem ismer határokat, illetve a zsidók után a keresztények jönnek.

Hogy a Jóisten mikor, kinek, milyen ütemben világosítja meg az elméjét, arra én nem tudok válaszolni. Azt tudom mondani, hogy ma az unión belül világosan különböző álláspontok vannak. Izraelre vonatkozóan és az Izraelt ért terrortámadásra vonatkozóan is. Ezek markánsan különböző vélemények. Ezeket Önök meg is szokták írni, tehát én ezzel nem fedek fel egy titkot, vagy árulok el valamit a nem nyilvános tanácsülésről. Ezt Önök rendszeresen megírják, mert az államok vezetői erről nyilatkoznak. Magyarország abba a csoportba tartozik – nem vagyunk sokan –, amely azt mondja ennek a konkrét esetnek a kapcsán, hogy nekünk stratégiai érdekünk fűződik Izrael stabilitásához. Ezért az izraeli államnak joga van magát megvédeni, és joga van mindent megtenni azért, hogy még egyszer ilyen helyzetbe, terrortámadott helyzetbe ne kerüljön. És szerintünk ez az első szempont. Tehát ez a csoport, akik így gondolkodnak, néhány állam az unión belül, messze nem a többség. A többieknek nincs Izraellel kapcsolatos stratégiai látásuk vagy stratégiai döntésünk. Én még egyszer megismétlem, hogy van abban a térségben egy-két ország, Izrael ezek között is kiemelt helyen áll, mert egy demokráciáról beszélünk, amelynek a stabilitása elementáris magyar biztonsági érdek, és szerintem európai biztonsági érdek is, de ezt a felismerést még nem mindenki tette magáévá. És ezért Magyarország eszerint is jár el. Nagy viták voltak a tanácsülésen, időnként egy-egy szóról, megfogalmazásról is komoly viták zajlottak. Érdekes módon a különbségek a vita eredményeképpen nem nőttek, hanem csökkentek. Tehát nem reménytelen az, amit Ön mond, hogy előbb-utóbb lesz egy olyan összeurópai álláspont, amely Izrael stabilitását olyan stratégiai kérdésnek tekinti, mint Magyarország.

Breuer Péter (Breuer Press, Heti TV): Az Európai Bizottság utalhat-e ki támogatást, ugye, beszéltünk az előbb az ukránok támogatásáról, egy terrorszervezetnek, és meg sem nézik, utána nem néznek, hogy mire költötték azt a pénzt a közös pénzből?

Két dolog van. Az első, hogy nyilvánvalóan regisztrált terrorszervezetnek pénzt küldeni az Európai Unió költségvetéséből egy alávaló és főben járó vétek. Nem tudunk arról, hogy ilyen történt volna, nézzük, hogy történt-e. Ki sem tudjuk zárni, elég rejtélyesen történnek ezek a dolgok, de egyelőre nincs tudomásunk arról, hogy ilyen történt volna. De a második dolog, amit meg kell néznünk a mostani terrortámadás miatt, hogy vajon a nem terrorszervezeteknek küldött pénz, amit humanitárius, oktatási, vagy a jó ég tudja, milyen támogatásként utaltunk ki, abból végül is nem került-e áttéteken keresztül pénz terrorszervezetekhez. És ha került, akkor azokat a támogatási formákat mind felül kell vizsgálni.

Breuer Péter (Breuer Press, Heti TV): Utolsó kérdés, Miniszterelnök úr, a szlovák és a lengyel választások után mit gondol a V4-es szövetségről? Most vannak-e olyan közös érdekek, amelyek mentén tovább lehetne bővíteni az együttműködést? Esetleg elképzelhető, hogy olyan országok csatlakozzanak, akik nem is az Európai Uniónak a tagjai, de úgy gondolkodnak, mint alapjában eredetileg a V4-ek?

Ha van egy percem, akkor elmondanám, hogy szerintem a V4 miért egy nagyobb jelentőségű ügy annál, mint aminek látszik. Mert, ugye, mi a V4-hez kapcsolódó vitákat látjuk. Mert a napi sajtónak ez a természete. De ha hátrább lépünk egyet, és megpróbáljuk megérteni, hogy mire való a V4, akkor látunk egy stratégiai képet kibontakozni a szemünk előtt. A V4 azon országokat próbálja összefogni, akik a németek meg az oroszok között vannak. Tehát a V4 egy kísérlet arra, hogy megpróbáljuk megvalósítani a történelemben különböző módon és sokszor megfogalmazódott közép-európai együttműködést. És azzal a céllal akartuk ezt megvalósítani, hogy Európában ne egy francia–német tengely döntsön minden fontos ügyben, hanem miután mi, közép-európaiak a nagyokhoz képest kisebbek vagyunk, társuljunk össze, álljunk össze, hozzunk létre stratégiai kérdésekben szövetséget, és legyünk akkorák, mint a franciák vagy a németek. Ha a V4-et megnézzük, népességben, területben, nemzeti össztermék tekintetében, most már azt kell mondanom, katonai erőben is Franciaországhoz és Németországhoz vagyunk mérhetőek. A terv az volt, hogy ezzel a közép-európai együttműködéssel elismertessük azt, hogy Közép-Európának súlya, jelentősége és hangja legyen, és fogadják el a németek meg a franciák, hogy nem ketten, hanem Közép-Európával kiegészülve három nagy erőcsoportban kell mérlegelni az európai kérdéseket. Ez volt a terv. Az az igazság, hogy azokon kívül, akik benne voltak, másnak ez nem volt érdeke. És részben belső nehézségek, részben külső nyomás miatt ez a dolog szétesett. Most azon dolgozunk, hogy hogyan tudjuk újra összerakni. Van reményünk arra, hogy most, a cseh elnökség alatt, még a februári hónap során lesz végre V4-es, miniszterelnöki szintű találkozó, ahol ezeket a stratégiai kérdéseket újra megfontolhatjuk, és megnézhetjük, hogy a megváltozott körülmények közepette van-e még realitása ennek a közép-európai stratégiának. Ez magyarázza a V4-ek szomorú helyzetét, amiben most vagyunk.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Az AP-t kérem szépen, Justin, itt, középen.

Justin Spike (Associated Press): Köszönöm szépen! Justin Spike vagyok az AP-től. Miniszterelnök úr, a szuverenitásvédelmi törvénnyel kapcsolatban lenne egy kérdésem. Voltak az elmúlt időben kicsit ellentmondásos üzenetek a kormány részéről azzal kapcsolatban, hogy miként fogja érinteni a médiát; volt, aki azt mondta, hogy egyáltalán nem, volt, aki azt mondta, említette például Ön is a múlt pénteki rádióinterjújában, és azt mondta, említette a médiát, mint tényezőt ezekben a külföldi befolyáskísérletekben. Ön hogy’ látja, milyen helyzet elképzelhető, amiben a médiát lehet elítélni vagy bírálni ez alatt az új törvény alatt?

Ez egy komoly kérdés, nem akarom elütni egy tréfával. De talán vannak itt, akik nem ismerik azt a Freud korszakából származó képes beszédet, ami arról szól, hogy egy hölgy az álmában menekül egy őt üldöző szörny elől, és a szörny őt utoléri, és a hölgy megfordul, és azt mondja, mit akar maga tőlem? Mire a szörny azt mondja: én? Hát maga álmodik engem! Ebben a helyzetben vagyunk. Nem történt még semmi. Valamifajta félelmekről beszélünk. Én ezekről nem akarok beszélni, mert nekem egy másik megközelítésem van. Én nem a magam által gerjesztett félelmek világában élek, hanem a tényekből próbálok kiindulni. Mi történt? Magyarországon az történt, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon egyébként az érintett, mellékesen baloldali szereplők által is bevallott módon a választást befolyásoló céllal jelentős, több százmillió dolláros pénz jelent meg. Innen kell kiindulni. Ez nem a médiáról szól, hanem erről a problémáról. És mi azt gondoltuk, hogy a magyar jogrendszer ezzel szemben megvédi Magyarországot, hogy külföldi behatás nem lehet. És kiderült, hogy vannak olyan kiskapuk, amelyeken keresztül ez mégis megoldható. Most azon dolgoztunk, erről szól a szuverenitásvédelmi törvény, hogy bezárjuk ezeket a kiskapukat. Van, aki szerint sikerült ezzel a törvényszöveggel, van, aki szerint nem, van, aki szerint ezzel több kárt okozunk, mint amennyi hasznot hajtunk, én ennek az ellenkezőjét gondolom. De én sem mondom ezt annak, én sem merem most Önnek azt mondani, hogy ez hibátlanul, légmentesen és tökéletesen fog működni. Ezt majd meglátjuk. Most létrehoztunk egy szabályozást, amit megpróbálunk érvényesíteni. Nem találtunk jobb gondolatot, mint azt, amiből most törvényt csináltunk. Ettől reméljük, hogy ezeket a kiskapukat be lehet zárni. Eltelik majd néhány hónap, látni fogjuk, hogy hogyan működik. Talán még Önökkel is megvitatjuk, hogyha vannak közös tapasztalatok. És ha hozzá kell nyúlni, akkor majd hozzányúlunk. Csak el kell indulni, mert azt nem várhatja tőlünk senki – a választók pont az ellenkezőjét várják –, hogy álljunk, mint ahogy szokott, és akkor ölbe ejtett kézzel nézzünk, és azt mondjuk, hogy igen, ilyen megtörténik, ide küldenek pár százmillió dollárt. Nincs mit tenni. Ezt nem várhatja senki. Valamit csinálni kell. Ez lehetetlen! Most miből tudunk kiindulni? Ugye, mi antikommunista harcosok vagyunk, innen indultunk ki, amikor megoldást keresünk. Tehát onnan indultunk, hogy hogyan kellett harcolni a kommunisták ellen. Mert azt gondoljuk, hogy azzal a nagy erővel szemben, ami most külföldön van, ugyanolyan módszerekkel kell harcolni. Amikor a Fideszt megalapítottuk, akkor az volt a gondolatunk, hogy a nyilvánossággal meg a transzparenciával kell harcolni. Föl kell fedni, hogy mi az igazság. Azt be kell mutatni az embereknek, és akkor meg fogjuk dönteni a kommunista rendszert. Mellékesen még a szovjeteket is haza lehet innen valahogy vezényelni. Tehát én most is azt mondom, van itt egy nagy erő, külföldről jön, messze ágazó összefüggései vannak, rengeteg pénz, befolyást akarnak gyakorolni Magyarországra. Mi a védekezés egyetlen lehetősége? Nyilvánosság és transzparencia! Ezt szolgálja ez a törvény. Reménykedünk, meglátjuk, adjunk neki esélyt, és adjunk időt.

Justin Spike (Associated Press): Köszönöm szépen, és visszatérnénk egy kicsit a migrációra. Az elmúlt pár hónapban kicsit szokatlan dolgok történtek a szlovák–magyar határon. A szlovákok lezárták a határt, és nemcsak a szlovákok, hanem a németek, a lengyelek azért, mert több ezren a bevándorlók elkezdtek bemenni Szlovákiába Magyarországról. Az hogy’ fordulhatott elő, amikor van azért a határzár a déli határon? Mi történt a határzárral? Volt egy időszak, amikor nem működött tökéletesen? És hogy’ lehet az, hogy sajtóértesülések szerint én is magam voltam a határon, azt mondják, hogy gyakorlatilag megszűnt ez a jelenség a szlovák–magyar határon? Mi volt abban az időszakban, mi történt a kerítéssel, hogyan jutottak odáig, a határhoz?

Mielőtt erre válaszolnék, az előző mondataimnak egy korrekcióját el kell végeznem, hogy ne maradjak itt tévedésben vagy butaságban. Tehát amikor azt mondtam, hogy több százmilliós összeg érkezett Magyarországra, akkor az nem dollárban értendő, több száz millió forint érkezett, több millió dollár, csak hogy ne vezessem Önöket félre. Visszatérve a migrációra, ugye, nekünk van egy határvédelmi rendszerünk. Ennek az állapota és a teljesítménye konstans. Tehát ez állandó, olyan, amilyen. Mi szeretnénk, ha 100 százalékos lenne, de az igazság az, hogy néha sikerül áttörni rajta a migránsoknak. És akkor őket nekünk rendőri eszközökkel el kell fognunk, és vissza kell vinnünk. Ez egy nagyon nehéz folyamat. A hadsereget már nem tudtuk ott tartani a határon, mert közben kitört az ukrán háború, és a hadseregnek gyakorlatoznia kell. A határvédelem nem gyakorlatozás, az valami egész más. Most kötelékekben kell fölkészíteni a magyar hadsereget egy katonai konfliktus lehetőségére is. Tehát onnan le kellett vezényelnünk a katonákat. Maradtak a rendőrök, de a rendőröket meg el kellett vezényelni vidékről, ami meg a közbiztonság romlásának a kockázatát hozta magával, tehát meg kellett indítani a határvédelemre való toborzást. A tervek szerint 4-5 ezer embert kellett volna fölvennünk, és körülbelül 2 ezret sikerült. Tehát sajnos ez a zár nem zár légmentesen. Ráadásul körülbelül 2 milliárd eurót – most jól fogalmazok –, olyan 700 és 800 milliárd forint közötti összeget eddig elköltöttünk. Tehát eszi a pénzt. Brüsszelből semmit nem kapunk semmit, 1 százaléknál kevesebb az az összeg, amit eddig határvédelmi segítségként megkaptunk. Most ebben a helyzetben vagyunk. Úgy, hogy közben a migránsok egyre vadabbak és radikálisabbak, és már lőnek ránk, a határvédelmet biztosító embereinkre. Tehát nagyon nehéz helyzetben vagyunk, helytállunk, próbálunk helytállni. A katonáink, a rendőreink és a határőreink csak a legelismerőbb szavakat kaphatják, mindent megtesznek, de néha átjutnak. És akkor megpróbáljuk őket elfogni. De azt nem fogadom el, hogy e tekintetben, a határvédelem minősége tekintetében bármilyen ingadozás történt volna az elmúlt időszakban. Ez pont úgy teljesített februárban, mint most. És– az Ön szavaiban nem volt benne, úgyhogy ne vegye személyesnek – azt az időnként olvasható, sanda föltételezést, hogy politikai okokból mi ennek az árnak a szövését időnként ritkábbá, máskor pedig sűrűbbé tennénk, nem felel meg a valóságnak. Annyit nyújtunk, amit tudunk. Van egy másik problémánk, de erről hosszan most nem szeretnék beszélni, hogy ez a határzár ma csak Szerbia irányában zár. Új fejlemény, hogy a horvátok beléptek a schengeni övezetbe, elbontották a határkerítést. Mi tartjuk még, de most már más minőségű ellenőrzés van. Másfelől nagy vitáink voltak, de azt döntöttük, miután mi támogatjuk Románia schengeni tagságát, hogy nem építünk határkerítést a román–magyar határra. És sajnos a szerb–magyar határkerítés abból az irányból kikerülhető. De erről nem akarok beszélni, mert nem az a feladatom, hogy másokat bíráljak, ellenkezőleg: én segíteni akarom Romániát abban, hogy minél hamarabb csatlakozzon a schengeni övezethez, és akkor ne a magyar–román határt kelljen védeni, hanem Románia déli határát kelljen védeni. Szerintem ezekből a jelenségekből áll össze az, amiről Ön beszél, hogy időnként meglódul, időnként visszaesik az illegális határátlépőknek a száma. Ez nem a védekezés minősége miatt van, hanem hogy alulról nyomják őket, hogy az embercsempészek egy-egy hullámot megindítanak, akkor többen jönnek, utána nyugalmi szakasz van. De én azt szeretném kérni mindenkitől, hogy méltányolják azt a fantasztikus erőfeszítést, amit ott emberek ezrei, rendőrök és határőrök ezrei minden nap a munkájukkal bemutatnak annak érdekében, hogy megvédjék Magyarországon túl Szlovákiát is meg persze egész Európát. Tehát ha beszélni akarunk erről a kérdésről, akkor az alaphangütés, én azt kérem, legyen az erőfeszítés elismerésének a hangja. És csak utána beszéljünk arról, hogy ez nem tökéletes.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Az Indexet kérem következőnek. Középen.

Holló Bettina (index.hu): Köszönöm szépen! Holló Bettina vagyok az Indextől. Az első kérdésem az lenne, hogy eredetileg már, ugye, ősszel a parlament elé került volna a gyermekvédelmi törvénynek a szigorítása. Mi az oka annak, hogy ez végül nem történt meg? Kész van-e a tervezet, mikor kerülhet parlament elé, és milyen módosításokban gondolkodnak?

Teherbíró képességünk korlátai tűnnek itt föl. Nem tudunk egyszerre két csatát megvívni, szuverenitásvédelmet is meg gyermekvédelmet is. Először az egyiket, aztán a másikat. Jönni fog az is.

Holló Bettina (index.hu): És a kérdésem második felére, hogy vannak-e már pontos elképzelések, hogy mégis milyen módosítások jöhetnek, és ezek ténylegesen mikor kerülhetnek parlament elé?

A gyermekvédelemről szóló népszavazás óta dolgozik munkacsoport a Fideszben, illetve a parlamenti képviselőcsoportunkban. Ők a javaslataikat elkészítették, politikai döntés volt, hogy mit veszünk előre, és mit hagyunk későbbre.

Holló Bettina (index.hu): Már a következő parlamenti ülésszakban döntés születhet arról, hogy látja, hol tart ez a munka?

Éljük túl az előzőt, és ha még életben vagyunk, akkor fussunk neki a másodiknak.

Holló Bettina (index.hu): A demográfiai csúcson beszélt arról, hogy a háromgyermekes édesanyákra is kiterjesztenék az szja-mentességet, azóta még nem jelent meg ez az intézkedés, ezt mikor tervezik bevezetni, és milyen feltételekkel?

Elszánt harcot folytatok ebben az ügyben a pénzügyi valóság és az azt képviselő pénzügyminiszterrel szemben. Nem tudtuk az idén. Tehát a pénzügyminiszter nagyon világosan beszélt: pénz annyi van, amennyi, egy forintot egyszer lehet elkölteni. Olyan nincs, hogy megindítunk egy CSOK Pluszt is egyszerre, még a babavárót is kitágítjuk, meg még megindítunk egy újabb családtámogatási formát. Azt mondta, hogy sorrendezzünk, és akkor a CSOK Pluszt vettük előre, mert a CSOK kiesett, tehát úgy gondoltuk, hogy az a fontosabb, de én nem szeretném úgy bezárni ezt a ciklust, hogy a háromgyerekes anyák szja-mentességét a magyar parlament nem iktatta törvénybe, ez föltett szándékom.

Holló Bettina (index.hu): És már akár a jövő évben sor kerülhet erre?

Szívós a pénzügyminiszter, kétségkívül.

Holló Bettina (index.hu): Mekkora béremelésre számíthatnak a tanárok jövő évtől: Az újonnan lehívható uniós források lehetőséget adnak-e arra, hogy ez a mérték ez több legyen, mint a már említett 10 százalék?

Igyekszem nem elhibázni a számokat, tehát a számokról beszélnék, egy jogi aktus még hiányzik, tehát nekünk kell kapnunk Brüsszelből egy levelet, amely fölhatalmaz bennünket arra, hogy az emelést megtegyük, ami biztosít bennünket arra, hogy a béremelés bizonyos százalékát Brüsszel ki fogja fizetni. Bármelyik pillanatban megérkezhet ez a levél. Mi elkészítettük azt a tervünket, hogyha a levél megjön, akkor mit fogunk tenni. Az a tervünk, hogy megindítunk egy hároméves bérfejlesztési programot, amely számokat majd most mondok, azok átlagban értendők, a pedagógusok átlagjövedelmét illetően. De ott lesz természetesen teljesítményfüggő, földrajzi elhelyezkedés, tehát belső különbségtétel lehet, de összességében a számok, amiket mondani fogok az átlagjövedelmet illetően, azok stimmelnek. Tehát három lépésre, három fejezetre bontjuk a béremelési programot. 2024. január 1., 2025. január 1., 2026. január 1. És 2024. január 1-jétől, ami azt jelenti, hogy a februári fizetésekben látható módon 32,32 százalékos béremelést akarunk végrehajtani. Ennél kisebb mértékűt, de jelentőset 2025-ben, és aztán 2026-ban. Most azt is meg kéne mondanom, hogy hol lesz a béremelési program végén a pedagógusok átlagfizetése, az valahol 800 ezer forint magasságában – az átlag.

Holló Bettina (index.hu): Pontosan mivel bízta meg Lázár Jánost a kilátásba helyezett felhőkarcoló ügyében? És miért tartja fontosnak, ha fontosnak tartja, hogy maxi Dubajnak hívjuk ezt a projektet, és ne pedig mini Dubajnak.

Nem vagyok keresztapa, meghagyom ezt másnak. Én csak általában azt szeretném mondani, hogyha a magyarok csinálnak valamit, akkor ne kezdődjön úgy, hogy mini. Szerintem ebből kinőttünk, mert vannak ezek a kis magyarok, rá akarnak beszélni bennünket, hogy kis Magyarország, kis magyarok. Tehát ezt ne engedjük, hanem ha már csinálunk valamit, az méretre is meg persze az észszerűség határán belül meg minőségre is maximális legyen. Ezért a nemzeti minimum kifejezést sem szeretem, az micsoda marhaság, már elnézést! Nemzeti maximumra kell törekedni, nem minimumra. Ez egy attitűd vagy hajlam vagy életösztön kérdés. Úgyhogy inkább itt erről van szó, nem pedig egy konkrét beruházásról. Ami a konkrét beruházást illeti, ott az történt, hogy megkeresett bennünket egy külföldi állam, amelyik azt mondta, hogy szeretne velünk kötni egy szerződést arról, hogy ennek az államnak az általuk megjelölt cége egy nagy ingatlanfejlesztést hozzon létre Magyarországon, egy olyan helyen, amely ma inkább a szégyen kategóriába tartozik, ha elsétálnak oda, akkor láthatják. Ők úgy látják, hogy ezt Magyarország nem használja, nekik van pénzük, van tapasztalatuk, és szeretnének egy nagy ingatlanfejlesztést is létrehozni. Arra jelöltem ki Lázár János miniszter urat, hogy tisztázza ezt a kérdést. Ez egy több lépésből álló folyamat, ha egyáltalán lesz belőle valami, először kell kötni egy államközi megállapodást azzal az országgal, amelyik ezt a beruházást szeretné a cégen keresztül megvalósítani. Ha megvan a szerződés, van rá fölhatalmazás, az még nem a szerződés tartalmáról szól, csak egy fölhatalmazó szerződés, akkor utána elő lehet készíteni, hogy ott mi történjen. El lehet dönteni, amit akarnak csinálni, azt mi, magyarok akarjuk-e? Ha mi, magyarok akarjuk, akkor akarják-e a budapestiek, tehát a magyaroknak egy szűkebb csoportja. Meg akarják-e a környéken? És ha ezeket mind tisztáztuk, akkor lehet belőle valami. Most egyelőre itt tartunk még. Nem vagyunk messze attól, hogy egy kormányközi szerződést tudjunk kötni, nemzetközi szerződést tudjunk kötni a jelentkezővel, ami még nem arról szól, hogy mi fog ott történni, hanem arról, hogy egyáltalán lehet tárgyalni arról, hogy ott történjen valami. Most itt tartunk. Ezt a Dubajt meg inkább felejtsük el, bár nem tudom, a fiatalabb nemzedéknek ez mit hoz a fülébe… Lehet, hogy valaki szereti ezt, jobb lenne, ha valami szerencsésebb nevet választanánk, mondjuk itt ez a romantikus Rákosrendező.

Kovács Zoltán államtitkár: Sajnos az Indexnek sem engedhetem meg, hogy az összes kérdését feltegye. A Mandiner következik.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Köszönöm! Kacsoh Dániel, Mandiner. Zajlanak a kormányközi tárgyalások a Ferihegyi repülőtér magyar megvételével kapcsolatban, hogyan állnak az egyezkedések, hány szereplős most a történet egyáltalán?

Itt is induljunk ki abból, hogy mit is akarunk valójában. És egy másik alkalommal azokat a jeremiádákat elő lehet adni, hogy hogy’ jutottunk ide. Most már mindegy, vagyunk, ahol vagyunk. A lényeg az, hogy egy óriási verseny zajlik a világban és Európában is a turizmusért, a konferenciaturizmusért, a szakmai konferenciákért, a nemzetközi szervezetekért, ez egy jelentős gazdasági ereje az európai gazdaságnak. És mindenki ebből részesedni akar, benne akar lenni ebben az üzletben. És ebben kulcskérdés a légiközlekedés. És Magyarország az elmúlt években nagy hátrányt szenvedett el. Gondolom, Önök is jártak már az isztambuli reptéren, látták, hogy mi a helyzet. Húsz-harminc évvel ezelőtt Bécs olyan volt, mint Magyarország, azok elléptek mellettünk, és ha elmennek Lengyelországba, látják a lengyeleket, akik óriási repülőtér-építésben vannak, nagy verseny van. És azt látjuk, hogy Magyarország nemcsak, hogy nem tudja tartani a lépést ebben a versenyben, be se nevezett ebbe a versenybe. És úgy látjuk, hogyha az állam itt nem vesz részt ebben a dologban, akkor nem is történik ez meg. Mert azon a színvonalon is el lehet működtetni a magyar repteret, ahogy most működik. De hogy ebből nem lesz csúcsdöntés vagy csúcskísérlet, az biztos. Tehát ha lépést akarunk tartani, a magyar GDP-nek, a magyar nemzeti összterméknek 10-11, 11,5 százalékát a turizmus adja. Tehát ide kell tudni jönni az embereknek. Nagy része a turizmusnak külföldi turistát jelent. Budapest egy fantasztikus hely, óriási mágnes, nagy vonzerő, és ma nem megközelíthető. Tehát nekünk mindenképpen fejlesztésre, fejlődésre, erősödésre van szükségünk. A mostani keretektől ezt nem várhattuk. Ezért kellett lépni. És ezért kellett megállapodni a tulajdonossal, hogy ezt ott csináljuk másképpen. A kormány nem akarja azt állítani magáról – helyesen –, hogy tudna repülőteret működtetni. Habár még nem próbáltuk, ezért ki sem zárhatjuk, de nincs bizonyítékunk arra, hogy a kormány tud repülőteret működtetni. Ezért nekünk kell egy olyan partner, aki tulajdonos, és biztosan tud repülőteret működtetni. Ezt a partnert megtaláltuk. Ez egy francia partner. Ő is fogja működtetni. És ha még be tud hozni más befektetőket, annak örülünk. De a lényeg, hogy a kormány megmarad a saját kaptafájánál, viszont mindenképpen el akarja érni, hogy a magyar reptér úgy fejlődjön, hogy a magyar turizmusnak a potenciálját ki tudjuk használni – mindannyiunk, a teljes magyar nemzetgazdaság javára.

Kacsoh Dániel (Mandiner): És a tranzakcióra mikor kerülhet sor?

A végén vagyunk már, tehát ha jól értem, akkor már bármelyik nap történhet bejelentés. Ugye, nem olyan egyszerű egy ilyen céget átvenni, mert mögötte hitelek, bankok, sok minden van, és ezeket egyenként végig kell tárgyalni, tehát a szándék megszületésétől, sőt a szándékegybeesés megszületésétől még hosszú időt igénylő technikai, pénzügyi folyamatoknak meg kell történni. Most már ebben a szakaszban vagyunk, tehát ezt én egy befejezett ügynek gondolom, dacára annak, hogy úgy beszélünk róla, mintha nyitott lenne. Szerintem ez egy befejezett ügy, csak a technikai részletkérdéseket kell lezárni.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Miniszterelnök úr utalt egy amerikai bírósági döntésre, ami Donald Trump kampányát érinti, illetőleg az előválasztásban való coloradói részvételét. Mi a gond innen, Magyarországról nézve azzal, hogy egy független amerikai bíróság hoz egy döntést? Ráadásul sokan még örülnek is, akik Trump ellen szurkolnak, hogy ez megszületett, és azok is, akik neki.

Nem tudunk beleszólni abba, hogy az Egyesült Államokban milyen igazságügyi rendszer működik, kik a bírók, és hogyan hoznak döntéseket. Ez nem ránk tartozik, hanem az amerikai népre. Egy tiszteletteljes kérésünk van. Sürgősen hagyják abba a kioktatásunkat.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Világos. Utolsó kérdés: ha jól értjük, Zelenszkij elnök úr ismét tett egy meghívási ajánlatot a magyar miniszterelnök felé, diplomáciai egyeztetéseket szorgalmaz az uniós csúcs után, találkoznak-e, tervez-e hasonlót, kapott egyáltalán hivatalos meghívót?

Egymás mellé sodort bennünket a szél az argentin elnök beiktatásán, ahol váltottunk szót egymással, és én elfogadtam az ő felkérését. Tehát ő azt kérte, hogy tárgyaljunk, és én mondtam, hogy állok a rendelkezésére. Egyetlen kérdést tisztázunk, hogy miről.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Akkor ez még nem történt meg…

De, mondta, hogy kétoldalú kapcsolatokról, mondtam, hogy a kétoldalú kapcsolatok ügyében is állok rendelkezésére, a két külügyminiszter készítse elő a tárgyalást, és akkor az meg fog történni. Utána azt mondta, hogy szeretne tárgyalni az európai uniós tagságukról is, amire azt a választ adtam, hogy először rendezzék le az európai miniszterelnökök egymás között, hogy mit akarnak, és majd utána van értelme tárgyalni Ukrajnával, most még az első fázisban vagyunk.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Köszönöm szépen!

Magyarán nyugodtan mondhatjuk, hogy tárgyalási ajánlatot tett, amit én elfogadtam.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! ATV.

Csuhaj Ildikó (ATV): Köszönöm szépen! Csuhaj Ildikó vagyok az ATV-től. Döntött-e a kormány a keddi ülésén arról, hogy a 14 évnél fiatalabbak és a közalkalmazottak is ingyen utazhatnak majd a tömegközlekedésen?

Nem döntött, de az előbb elfelejtettem említeni, hogy amikor pedagógusokról beszélünk, akkor az óvónőket is bele kell érteni a béremelési programba. 

Csuhaj Ildikó (ATV): Rendben, tehát nem született…

Arról viszont döntöttünk, hogy őket bele kell érteni. Erről viszont nem döntöttünk.

Csuhaj Ildikó (ATV): Tehát ilyen döntés nem született, rendben. A kormány 2024-ben felülvizsgálja-e az átlag fölötti gázfogyasztás árának a mértékét, tervezik-e ezt csökkenteni, hiszen a világpiaci ár nagyon alacsony, és azt mondják a hozzáértők, hogy már a gáztározókban is az olcsóbb gázból van több.

Folyamatosan figyeljük, hogy mi történik a gázpiacon. Ugye, a magyar rendszer úgy nézett ki, hogy a gázt és az áramot egyenáron kapta mindenki, ez volt a rezsivédelmi rendszer lényege. Az árak megugrottak, ez a költségvetést kilyukasztotta, és azt a döntést kellett hozni, hogy különböző szabály lesz az átlag alatt fogyasztókra meg az átlag fölött fogyasztókra. A jó hír, hogy gáz esetében a szabályozás szerinti átlag alatti fogyasztók aránya az összes fogyasztók 90 százaléka, villamos áram esetében pedig 75, de lehet, hogy 80 százaléka, erről van egy vita. Tehát a magyar családok nagy része ebben a szabályozásban továbbra is védett sávban maradt. Amiről Ön beszél, az, hogy van, aki ennél többet fogyaszt, és ott milyen árképzést használunk. Ott azt kell tudni, hogy aki az átlag fölött többet fizet, átlag alatt ő is kevesebbet fizet. Tehát nem arról van szó, hogy aki kevesebbet fogyaszt, bent van a védett rendszerben, aki többet, az meg nincs benne, hanem mindenki benne van a rendszerben az átlagfogyasztás szintjéig. Ezért ma, aki az átlag fölötti fogyasztásért többet fizet, összességében mind a két sávot összeadja, akkor kedvezményes áron kapja a gázt.

Csuhaj Ildikó (ATV): Értem, de mikor vizsgálják felül?

Gulyás Gergely miniszter: Hozzátenném, hogy lehetővé tettük a kilépést. Tehát aki úgy gondolja, hogy a piaci ár jobb, az megteheti, hogy kilép a rendszerből, semmilyen kedvezményt nem vesz igénybe, és akkor piaci áron kapja a gázt.

Csuhaj Ildikó (ATV): Köszönöm a kiegészítést, de mikor vizsgálja felül a kormány, hogy csökkenti az átlagfogyasztás feletti rész gáz árát?

Úgy történik, hogy… És ezért kellett egy önálló minisztériumot felállítani. Tehát régóta ismerjük egymást, tudhatja, hogy nem szeretem, ha sok a bürokrata, meg sok a minisztérium, tehát az a jó, ha minél kevesebb van abból, de kénytelenek voltunk önálló minisztériumot felállítani, aminek az az oka, hogy olyan gyorsan változik a piac, és olyan gyorsan változnak az árak, hogy azt folyamatosan követni kell. Tehát nekünk nincs időponthoz kötött árfelülvizsgálatunk, a kormány folyamatosan követi a miniszterén és a minisztériumon keresztül, hogy mi történik. Egyébként is a döntések nagy része nem is nálunk születik, az energiahivatal egy kormánytól független, önálló hatáskörű, állami szerv, ami ezt önállóan dönti, az az ő dolguk. Mi csak annyit teszünk, hogy folyamatosan nyomon követjük, hogy mi történik, és kell-e nekünk jelzést adni a hivatal felé, hogy intézkedés vagy beavatkozás szükséges. Tehát egy jó munkamegosztásban vagyunk. Egy dolog…

Csuhaj Ildikó (ATV): Tavasszal lesz ilyen felülvizsgálat?

Hogy mikor kell döntést hozni, hogy a folyamatos felülvizsgálat miatt bele kell avatkozni az árstruktúrába, erre nem tudok Önnek válaszolni, az biztos, amit Gulyás miniszter úr mondott, ma senki nem járhat rosszul. Mert aki rosszul jár a mostani támogatotti rendszeren belül, az fogja magát, és kilép a rendszerből. És akkor a piacon van. Tehát a piaci viszonyokhoz képest senki sem jár rosszul, mindenki jól jár. Aki rosszul jár, az fogja magát és kilép a piaci rendszerbe. Ezért mi úgy érezzük, hogy mindenkinek kedvezményt adunk, egy lehetőséget adunk, egy védettséget nyújtunk.

Csuhaj Ildikó (ATV): Köszönöm! Lázár János, az Ön minisztere nagyon durván megtámadta a Sándor-palotát, azt mondta, hogy gyávaság, illetve kommunista reflex lehet amögött, hogy Novák Katalin köztársasági elnök asszony alkotmánybírósági normakontrollra küldte a kastélytörvényt, azaz nem jegyezte ellen. Ön hogy’ kommentálja, Miniszterelnök úr, ezt a rendkívül szokatlanul durva minősítését a köztársasági elnök asszonynak?

Talán úgy fogalmaznék, hogy a kormány a köztársasági elnöknek, személyétől függetlenül, miután a nemzet egységét fejezi ki a köztársasági elnök, mindig megadja a tisztességet és a tiszteletet – összességében.

Csuhaj Ildikó (ATV): És a miniszterek tehetnek, jogukban áll ilyen kemény kijelentéseket tenni, amiket még az ellenzéktől sem hallunk?

Én csak azt akarom mondani, hogy összességében a magyar kormány viselkedése a köztársasági elnök asszony irányába tiszteletteljes, és az is marad.

Csuhaj Ildikó (ATV): Köszönöm! Főpolgármester-jelölés. Tavasszal jelölnek főpolgármestert, Miniszterelnök úr? Lehet már tudni, hogy melyik hónapban vagy mikor?

A kormány nem jelöl először is semmilyen pozícióra…

Csuhaj Ildikó (ATV): A Fidesz, mint a Fidesz elnöke…

Igen, tehát a Fidesz elnökeként azt tudom mondani, hogy a legutóbbi elnökségi ülésen az a döntés született, hogy legkésőbb márciusig fogjuk megnevezni a főpolgármester-jelöltünket, kötelezőnek érezzük, örömmel is teszünk eleget ennek a kötelességnek. A legnagyobb politikai erő Budapesten a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppártnak a közössége. Lehet, hogy az 50 százalékot nem érjük el, bár küzdeni fogunk, hogy elérjük, de ettől még ez a legnagyobb közösség, és ezt a közösséget mi képviselni fogjuk elszántan a választás során, tehát lesz értelemszerűen főpolgármester-jelöltünk is.

Csuhaj Ildikó (ATV): Az a véletlen műve volt, hogy Ferencz Orsolya a Fidesz-kongresszuson Miniszterelnök úr mellett ült, onnan lépett a pódiumra, vagy igazak a hírek, és ő is az esélyes jelöltek között van? Illetve voltak olyan hírek is, hogy korábban Vitézy Dávid neve is a lehetséges jelöltjeik listáján volt, bár, ugye, tudjuk, hogy őt az LMP már igyekszik felkérni főpolgármester-jelöltnek vagy megnyerni.

Mindannyian ebben a városban élünk, ez egy kávéházi város. Én csak azt tudom mondani, hogy a Fidesz elnöksége azt döntötte, hogy legkésőbb márciusig megnevezzük a főpolgármester-jelöltünket. Ami ezen túl van, az mind budapesti kávéházi legenda.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm, Ildikó! Az RTL következik. Köszönöm! Háta mögé adja, legyen szíves, oda!

Kéri Barna (RTL): Köszönöm szépen! Kéri Barna vagyok az RTL-től. Miniszterelnök úr, az előzőekben többször is szó esett az orosz–ukrán háborúról. Amikor Ön találkozott Putyin elnökkel, akkor mondta-e neki azt konkrétan, hogy fejezze be ezt, ahogy ott Ön Pekingben fogalmazott: a katonai műveletet, hogy ne lőjenek többet, mert akkor nem lesz több áldozat?

Azt a kérdést tettem föl, hogy készen áll-e tárgyalásokra a tűzszünet érdekében. Mert én így szoktam beszélni, nem úgy, ahogy Ön fogalmaz. Különösen az orosz elnökkel, ami egy népnek a vezetője. Tehát a megfelelő formában ezt a kérdést föltettem.

Kéri Barna (RTL): Ott miért nevezte katonai műveletnek egyébként ezt a háborút, amit itt most háborúnak nevezett többször?

Mert ez egy katonai művelet. 

Kéri Barna (RTL): Amennyiben?

Amennyiben nincs hadüzenet a két ország között. Amikor az oroszok majd hadat fognak üzenni Ukrajnának, na, az háború lesz… Most, miután politikai tartalmat tulajdonítunk a katonai művelet meg a háború kifejezésnek, ezért vegyesen használjuk, de szigorúan vett értelemben addig örüljünk, amíg nincs háború, mert ha háború van, akkor mozgósítás van, és általános. És ezt nem kívánom senkinek.

Kéri Barna (RTL): Tehát akkor továbbra is így fogja nevezni, hogy katonai művelet?

Hol háborúnak, hol katonai műveletnek, ahogyan a tisztelt vendég kívánja.

Kéri Barna (RTL): Köszönöm! Egy évvel ezelőtt is feltettem a kérdést, és a friss adatok alapján most is felteszem. Az Eurostat szerint az egy főre jutó fogyasztás alapján Magyarország Bulgária után a sorban a második. Ez az elmúlt tizenhárom év gazdaságpolitikájára milyen fényt vet? Zárójel, hogy egy főre jutó GDP alapján, ha egy paraszthajszállal is, de Románia is megelőzi Magyarországot. Szóval sikeres-e az elmúlt tizenhárom évben folytatott gazdaságpolitika Ön szerint?

Ez ügyben nincsen kétség, mert nincs ma Magyarországon szerintem olyan ember, aki azt mondaná, hogy a magyar gazdaság ma nincs nyilvánvalóan jobb állapotban, mint 2010-ben volt. Szerintem ilyen széllelbélelt ember ebben az országban nincs. Én legalábbis nem tudom. Az, hogy mennyivel jobb, meg lehetett volna, ezt még hagyján. Na, de az, hogy ez egy másik ország, más perspektívákkal, más stabilitással, más tőkeerővel, más fizetésekkel, más alkalmazotti-munkavállalói létszámmal és arányokkal, ez nem kérdés szerintem. Szerintem egy ostoba vita lenne arról vitatkozni, hogy vajon a magyar gazdaság jobb állapotban van-e, mint volt 2010-ben, amikor a Gyurcsány–Bajnai-féle szocializmusból átléptünk ebbe a polgári gazdasági korszakba, szerintem ez nem értelmes vita. Ami az adatokat illeti, ott pedig óvatosságot javasolnék. Miután nem azonos pénznemben vagyunk, ezért nem mindegy, hogy miben számolunk. A fogyasztás az életnek csak egyik része, a megtakarítás legalább ilyen fontos, a vagyon legalább ilyen fontos. Tehát ez egy bonyolultabb dolog annál, minthogy kiragadok valamit, és azt mondom, hogy hátul vagy elöl vagyok, mert van olyan mutató is, amiben meg nagyon elöl vagyunk. De nem hiszem, hogy abból következtetést lehetne levonni. Például a lakóingatlanok számát tekintve és értékét tekintve arányaiban elöl vagyunk az Európai Unióban, amiből következik, hogy összességében is elöl lennénk. Tehát én egy higgadtabb vagy árnyaltabb megközelítést javaslok. És összességében azt gondolom, hogy megvannak a nyilvánvaló eredmények. Számomra a legfontosabb minden adat és eredmény közül az, hogy Magyarországon ma 4 millió 700 ezer ember dolgozik. És ez egymillióval több, mint ahányan 2010 előtt dolgoztak.

Kéri Barna (RTL): Januárban szembesülnek az autósok majd a jövedéki adó, az üzemanyag jövedéki adóemelésének a következményével. Miért nem a legalacsonyabb, minimális szinten emelik a jövedéki adót, hogy ne ez a 41 forintos, azt hiszem, 41 forintos emelkedés legyen az üzemanyagok árában literenként?

A magyar kormány egyáltalán nem szeretne emelni semmilyen adót általában, mi az adócsökkentés kormánya vagyunk. Vágni próbálom, ha lehet, a háromgyerekes anyáknál meg más helyeken is. Mi abban hiszünk, hogy az a jó, hogyha az emberek által megkeresett pénzből minél több a saját zsebükben marad. Ez egy általános, elvi megközelítés. Tehát mi az adócsökkentés kormánya szeretnénk maradni. Vannak uniós előírások, amelyek mindenfajta kényszereket hoznak be, az áfára is van ilyen előírásuk, van ilyen előírás a jövedéki adóra is, és ezért néha rákényszerülünk emelésre akkor is, ha ez a legjobb meggyőződésünk ellen való.

Kéri Barna (RTL): Emelhetnének kevesebbel is…

Az a kérdés, hogy mikor, hány lépésben, itt ezek technikai kérdések. Emelnünk azért kell, mert az unió rákényszerít bennünket; ha nem kényszerítene, nem emelnénk.

Kéri Barna (RTL): Az világos, de hogy mennyivel emelnek, az a magyar kormány döntése.

Meg hogy hány lépésben az is. És a pénzügyminiszter ezt a kombinációt találta jónak.

Kéri Barna (RTL): Infláció. Beszélt arról, hogy milyen lehet a következő időszakban az infláció. Most így visszatekintve a 2023-as évre, amikor Európa-rekorder volt az infláció, konkrétan meg tudja-e mondani azt, hogy miért volt Magyarországon a legmagasabb az infláció Európában?

Azért, mert Magyarország nagyon kitett az energiaáraknak. Tehát Magyarország egy olyan ország volt, lassacskán már nem olyan ország, amelyik a külföldről érkező energiaforrásokat használ föl, és azoknak az árát csak nagyon szűk körben tudja korlátozni, lásd például a lakosság és a háztartások esetét. Tehát Magyarország a külföldi energiaár-változásnak kitett ország. Ez ellen úgy lehet védekezni, hogy saját energiaforrást fejlesztünk. Az elmúlt tíz év egymillió plusz munkahelyen túli második, szerintem, az én szívemnek nagyon kedves és jelentős eredménye, hogy óriási naperőmű-kapacitásokat építettünk ki Magyarországon. Soha korábban ilyen léptékű fejlesztés nem történt, nemcsak napelemben, általában. Utolsó ekkora léptékű fejlesztés Paks 1 üzembe helyezése volt még az átkosban, tehát úgy érzem, hogy öles léptekkel haladunk abba az irányba, hogy Magyarország önellátó legyen energiából. Ha Paks 2-t is be tudjuk fejezni, akkor 2030-32 környékén úgy fog kinézni Magyarország, hogy megtermeljük a villamosenergia-szükségletünknek 60 százalékát nukleárisból, 30-35 százalékát megtermeljük napenergiából, és a maradékot pedig fosszilisből. Tehát ez egy óriási előrelépés, és a pénzeink nagy részét, tehát a kormány számára vagy az ország számára elérhető források nagy részét ma fölemésztik azok a fejlesztések, amelyeket létrehozunk. Amikor egyébként napelemről beszélünk, akkor nemcsak napelemparkot kell építeni, hanem amögé gáztüzelésű erőműveket is kell építeni, hogy amikor kiesik a napenergia, akkor be tudjon lépni egy másik erőforrás. Három hatalmas nagy beruházást hirdettünk meg, most zajlanak a nemzetközi közbeszerzési eljárások, tehát Magyarország hatalmas energiafejlesztési program kellős közepén van jelen pillanatban. Ez a tanulsága számomra leginkább a magas inflációnak.

Kéri Barna (RTL): Csak nagyon röviden. Tavaly a kérdésünkre elégedettségét fejezte ki Pintér Sándor belügyminiszter munkájával kapcsolatban, aki, ugye, az egészségügyet és az oktatást is felügyeli. Egészségügyben rekordon van a kórházak adóssága, leváltották az országos kórházi főigazgatót, kórházigazgatókat küldtek el, illetve a státusztörvény kihirdetése után sok pedagógus hagyta el a pályát. Továbbra is elégedett-e Pintér Sándor munkájával?

Az én szótáramban az a kifejezés, hogy elégedettség, nem szerepel. És ha egyszer véletlenül ez belém költözne, akkor rögtön le is teszem a lantot. Tehát szerintem olyan miniszterelnökre, aki meg van elégedve ebben az országban bármivel, arra nincsen szükség. Még talán a nemzeti válogatott teljesítménye is ideértendő. Tehát az elégedetlenség egy alkalmazási föltétel. Tehát ennek az országnak történelmi hátrányai vannak, száz évben mérhető, majd hogyha azokat ledolgoztuk, akkor kérem, lehet beszélni ezekről az összefüggésekről, hogy elégedettség. Ilyen nincsen! Az a kérdés, hogy jól végzi-e valaki a munkáját, ezt egy szerencsésebb megközelítésnek tartom, és Pintér Sándor jól végzi a munkáját.

Kéri Barna (RTL): Köszönöm szépen!

Kovács Zoltán államtitkár: A Hír Televíziót kérem. Eggyel adjuk hátrébb a mikrofont! Köszi!

Molnár Péter (HírTV): Köszönöm szépen! Molnár Péter, Hír Televízió. Két, határon túli magyarokra vonatkozó kérdés. Az egyik a székelyudvarhelyi tragédiával kapcsolatos. A kormány azt ígérte, hogy mindent megtesz, amit tud, a segítségért. Mit lehet érteni ez alatt? Tehát milyen segítséget tud nyújtani a kormány a székelyudvarhelyi tragédiában? Ez az egyik kérdés, a másik pedig Kárpátaljára vonatkozik. Ukrajnában van új kisebbségi törvény. Ez hogyan hat az ottani magyarságra, és a kormány ezt hogyan értékeli?

Valóban a gimnáziumi épület összeomlása után Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr kapott egy utasítást vagy felkérést a kormánytól, hogy álljon rendelkezésre, és minden lehetséges kormányzati eszközt adjon meg az érintett iskola dolgozóinak, tanulóinak meg az iskolának magának is, hogyha az újjáépítéshez a helyi források nem lennének elegendőek, tehát remélem, hogy Semjén Zsolt hamarosan majd részletekről is be tud számolni. Ami a kárpátaljai törvényt illeti, ez egy nagyon fontos ügy. Nem akarom untatni a jelenlévőket, mert van, aki számára ez talán nem annyira fontos, mint a kormány számára, de, ugye, mindannyian tudjuk, hogy a kisebbségvédelmi szabályozások a világ bonyolult joganyagai közé tartoznak. Leginkább azért, mert a szabályok semmit sem érnek, hogyha az ahhoz párosuló gyakorlat nem szilárdul meg. Tehát bennünket egy törvény nem hat meg. Láttunk mi már kisebbségvédelmi törvényt Közép-Európában az I. világháború után épp eleget, hogy bennünket az érdekeljen, hogy mi a törvény, és mi a hozzá tartozó, vele párosuló gyakorlat. Ezért tanulmányozzuk az új törvényt is, és nem akarjuk annak az értékét alábecsülni. De mi egy másik megoldást javasoltunk az ukrán barátainknak. Ez pedig az, hogy ők elvettek egy jogszabályt 2015-ben a magyaroktól, amely garantálta a magyarok jogait, és ahhoz kapcsolódott egy gyakorlat, ami be volt járatva, ami egyébként jó volt a magyaroknak, akik elégedettek voltak. És mi azt a kérdést feszegetjük, hogy miért nem adjuk vissza azt a törvényt, ami 2015-ben volt, a hozzá tartozó gyakorlattal együtt, és zárjuk le az egész kérdést ahelyett, hogy hozunk egy új törvényt, és éveket fogunk vitatkozni azon, hogy vajon a gyakorlatban működik, vagy nem. Úgyhogy ez jobb megoldás lenne, és ezt képviseljük egyébként Brüsszelben is, nemcsak itt, Kárpátalján, hogy a 2015-ös jogfosztás eredményeképpen elvett jogszabályt újra helyezzék hatályba Ukrajnában, és akkor újra kisüt a nap, legalábbis Kárpátalján, ha Donyeckben még nem is.

Molnár Péter (HírTV): Köszönöm szépen. Egyetlen kérdés, hogy akkor ne maradjon ki a Felvidék sem, ha már határon túlról van szó. Ugye, a felvidéki magyar politika keresi saját határait, amit a választások után újra föl kell állítania. Ebben a politikai folyamatban az anyaország tud-e segítséget adni?

Óvatosan, mert azért itt vannak mindenfajta jó szomszédsági kapcsolatot is érintő érzékenységek. Azt válasszuk szerintem, azt jó kiindulópontnak választani, hogy a felvidéki, tehát a szlovákiai magyarság egy rendkívül erős közösség. Számos, tehát nagyméretű és jól működő intézményei vannak. Egy dolgot nem tud ez a közösség megoldani hosszú idők óta, hogy ezt az erejét a politikai képviseletben is megmutassa. Ezt kell megoldani, de ezt nekik kell megoldani. És semmilyen lépést nem fogunk tenni, ami nem tőlük indul ki. És a tőlük induló lépéseknél is természetesen figyelembe fogjuk venni a szlovák–magyar kapcsolatokat, amelyek egyébként olyan jó minőségűek ebben a pillanatban, mint amire emberemlékezet óta nem volt példa. És én abban bízom, hogy az új szlovák kormány is érzőbb szívű és élesebb fülű lesz az ott élő magyarok kisebbségi közösségi igényei iránt, mint a korábbi kormányok voltak.

Molnár Péter (HírTV): Köszönöm szépen!

Kovács Zoltán államtitkár: Az ARD-nek adom meg a szót.

Inotai Edit (ARD): Jó napot kívánok! Inotai Edit, ARD Német Közszolgálati Televízió. Három gyors kérdésem lenne. Az egyik az, hogy várható-e a közeljövőben kétoldalú találkozó Putyin orosz elnökkel? Illetve itt egy kicsit visszakérdeznék az RTL-es kolléga kérdésére: Putyinnal, ugye, találkozott Pekingben, és ott azt a kérdést tette föl neki, hogy kész-e egy tűzszüneti tárgyalásra. Mi volt erre a válasz?

Ami a választ illeti, a mostani állapotokból az kikövetkeztethető. Ami a tárgyalási szándékokat illeti, nincs az egyik fél oldalán sem olyan szándék, hogy a közeljövőben ilyen tárgyalásra sor kerüljön.

Inotai Edit (ARD): Kétoldalú találkozó Putyinnal?

Az egyik félben sincs olyan szándék, hogy a közeljövőben ilyen találkozóra sor kerüljön.

Inotai Edit (ARD): És akkor az európai parlamenti választásokkal kapcsolatban kérdezném. Miniszterelnök úr említette, hogy itt azért van egy remény, hogy egy jobboldali áttörés várható. Ebben az esetben fontolgatja-e esetleg a Fidesz, hogy az Identitás és Demokrácia európai pártcsaládjához csatlakozna?

Jelen pillanatban egyeztetéseket az ECR-ral, az európai konzervatívoknak a csoportjával folytatunk. Nem változtatjuk meg a függetlenségi státuszunkat az európai parlamenti választásokig. A választások után pedig majd meglátjuk, hogy mi a helyes teendő. Mi mindenképpen szem előtt akarjuk tartani a célunkat. Tehát ezek a ki kivel hogyan, melyik párt, ezek technikai kérdések, a nagy stratégiai célt nem szabad szem elől téveszteni. Tehát nekünk az a véleményünk, ha megengedi, hogy egy kicsit hosszabban válaszoljak, hogy Brüsszelben a dolgok elviselhetetlenül rosszul mennek. Ennek számos oka van. Ezt az Európai Uniót a béke és a jólét érdekében hozták létre. Ehhez képest a határainknál nincsen béke, az unió úgy tűnik, hogy nem is alkalmas, nem is képes arra, hogy békét hozzon létre, és nemcsak a nyílt háborús helyzetekben nem képes erre, hanem az olyan föl-föltörő, fölparázsló konfliktusok esetében sem, mint amilyen a Balkán. Másfelől jólétet akartunk, és ebben a pillanatban az európai gazdaság nem erősödik, nem növekszik, nem izmosodik, nem foglal egyre nagyobb helyet a világban, hanem az ellenkező irányba halad. És a már elért jólét szintjének a megvédése is meghaladja az erejét. Ez nincsen jól. Nem ezért hoztuk létre. Változni kell. Változtatni kell. Miért vagyunk ebben a helyzetben? Azért vagyunk ebben a helyzetben, mert Brüsszelben létrejött egy brüsszeli elit, amelyet mi fősodratú vagy ahogy angolul mondják: mainstreamnek tekintünk, amelynek egyik része baloldalon, másik része jobboldalon helyezkedik el, de valójában egy társaság ez valójában. Hogy mondják a Tanú című filmben az elmaradt akasztás előtt? „Egy brancs maguk!” Tehát egy brancsban vannak ezek, és egy irányba húznak. Ugye, az egyik balnak mondja magát, a másik meg jobbnak, de valójában ez egyfelé húz, egy brancs. Ezen változtatni kell. Ebből van minden baj. Tehát megszűnt a váltógazdálkodás, és megszűnt a politikai verseny az európai politikában, az európai politikának az európai intézményi szintjén. És mi azt szeretnénk, hogyha kibillentenénk, ki lehetne billenteni ebből a helyzetből a rossz irányba haladó pártstruktúrát vagy pártszerkezetet. És az a tervünk, hogy a most megerősödő jobboldaliakkal összefogva kellő vonzerőt gyakoroljunk a jobbközépre, hogy az ne balra próbáljon állandóan csak nézni, hanem jobboldalra is, és egy más migrációs, más gazdaság, más külpolitikát, tartalmában és minőségében új politikákat indítsunk meg. Ez a mi célunk, ehhez képest kell megjelölni, hogy kikkel való együttműködés visz közelebb ehhez a célhoz, vagy sem. Tehát így fogunk majd dönteni. De jelen pillanatban tárgyalásban vagy tapogatózásban, ismerkedésben az olasz miniszterelnök által vezetett ECR-ral vagyunk.

Inotai Edit (ARD): A harmadik kérdés az uniós elnökségről. Magyarország fogja majd betölteni az Európai Unió soros elnökségét az év második felében. Mik itt a prioritások, és számít-e a magyar kormány egy komolyabb ellenszélre Brüsszelből vagy az Európai Parlament részéről?

Abból indulunk ki, amit már tudunk. Tehát Magyarország nem először ad majd elnökséget. Én személy szerint sem először kell, hogy ezzel foglalkozzak. Valahogy, ha jól emlékszem, 2011-ben talán ez már megtörtént. Tehát most nem kellett mást tennünk, mint levettük a dossziékat a polcról, kinyitottuk és megnéztük, hogy hogyan csináltuk ezt tizenkét évvel ezelőtt, akkor milyen témák voltak, mi esett ki, mi maradt meg, milyen új témákat fogunk majd átvenni a belga elnökségtől, akik most január 1-jén kezdik meg a munkájukat. Tehát semmi rendkívülire nem kell számítani. Ez más szerep lesz kétségkívül, ez nem a „megjöttem, itt vagyok, Magyarország érdekei így néznek ki, és akkor tárgyaljunk,” hanem ez egy közvetítő, mediátor, elrendező, megoldó, sokkal inkább egy jó eszköz szerep Magyarország számára. Hogy emellett hogyan tudjuk majd ellátni a nemzeti érdekvédelmet, ez egy nehéz kérdés, de erről talán egy másik alkalommal és nálam avatottabbak tudnak majd beszélni.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm szépen! InfoRádió.

Herczeg Zsolt (InfoRádió): Köszönöm szépen! Jó napot kívánok! Herczeg Zsolt vagyok az Info Rádióból. Leváltották a kórházi főigazgatóság vezetését, de hogyan fogják megakadályozni a kórházi adósságállomány újratermelődését?

A napokban hosszú szakmai megbeszéléseket folytattunk szűkebb körben erről a kérdésről. Ha megengedik, itt is egyet hátrább lépek, hogy miből van a baj, amivel mi is küszködünk most már tíz-egynéhány éve. A magyar egészségügyi rendszer se nem magán, se nem állami, hanem valami kutyulék. Félünk a magánrendszerbe elmozdulni, nem akarunk, mert az csak akkor lehetséges, hogyha a biztosítási rendszert is magánosítanánk, és úgy gondolom, hogy ez a szegényebb vagy nem jómódú magyarok számára fájdalmas következményekkel járna. Tehát fönn akarjuk tartani az egy állami biztosítós modellt. Ezért nem tudunk elindulni a magánegészségügy irányába. Következésképpen, ha nem akarjuk, hogy ez a zagyvalék fönnmaradjon, akkor el kell indulni az állami egészségügy irányába. Most ezeket a lépéseket tesszük. Ez egyesek szerint visszalépés, mások szerint a rendezettség irányába tett lépés. Ezt a vitát most nem akarom lefolytatni. De egy jobban szabályozott állami rendszer felé haladunk, amely nem tiltja be a magánegészségügyet Magyarországon természetesen, mert arra szükség lehet, és ha az emberek akarnak igénybe venni ilyen szolgáltatásokat, miért kéne őket ettől eltiltani? Csak nem akarjuk, hogy összekeveredjen a magán meg az állami. Mert azt gondoljuk, hogy ahogy az lenni szokott az ilyen kevert rendszerekben, a profit mindig a magánoldalon van, a költség meg mindig az államnál. És ez szerintem nem fair az adófizető polgárokkal szemben. Ezért ezt próbáljuk tisztázni. Ez egy nagyon nehéz munka, mert hogyha ilyen zagyvalékos, kevert rendszerek jönnek létre, akkor azoknak a leválogatása és annak a megértése, hogy ugyanaz a műtét ugyanannyi munkaórában az egyik kórházban miért más árazású, mint amott, tehát míg ezt az ember végigveszi, több ezer tételről beszélünk, az idő. És most ez zajlik. Ezt a munkát gyorsabban kell végezni, ezért váltottunk a országos kórház-főigazgatói poszton is, hogy ez a munka gyorsabban haladjon. De itt még hónapokra meg évekre lesz szükség, amíg egy jól szabályozott állami rendszer beáll. A magánegészségügy is látja, hogy hol van lehetőség arra, hogy üzletileg kifizetődő módon, nem fő elemként, hanem kiegészítő egészségügyi elemként megtalálja a helyét, és működni tudjon. Ehhez kell egy idő, hogy ez összerendeződjön. A legfontosabb azonban az, hogy az összekeveredés gyúanyagát, a legfontosabb gyúanyagát megszüntettük, és az orvosi kamarának nem győzök hálás lenni. Azt gondolom, az orvosi kamara olyat tett, ami történelmi jelentőségű, ezt nem méltányoljuk eléggé a nyilvánosságban. Az, hogy maga az orvosi kamara lépett föl a hálapénzrendszer megszüntetéséért, és ajánlott együttműködést ebben a magyar kormánynak, egy olyan szakmai és morális gesztus, amit mi nem értékelünk kellően. Ez nagyon nagy dolog. Egy olyan rendszert vezettek ki vagy szüntettek meg, amire mindenki azt mondta ebben az országban, hogy lehetetlen, mert éppen az emberi természet kevésbé dicséretes részeire épült. És egy ilyen rendszert megszüntetni, fölszámolni nagy dolog. És még hasonló lépéseket kell tennünk, haladunk előre. Én biztos vagyok abban, hogy kettős ellenőrzési rendszer kell, ennek a részleteiről most még vannak viták. Kell egy ellenőrzési rendszer a kórházigazgatói ágon, és kell egy sokkal erőteljesebb, igazi, nem költségvetési típusú, hanem nagyon erős, a piac legjobb tulajdonságait is magában hordozó, pénzügyi ellenőrzési rendszer a biztosítás oldaláról. De ma az állami biztosító nem ilyen logika mentén épül föl. Ott egy más logika szerinti működés kell, az ma egy költségvetési intézményként működik: kiutal. Nekünk nem ez kell. Nekünk az kell, hogy a biztosító megmondja, hogy minek mi az ára, mert ma nem tudjuk a dolgok árát az egészségügyben. És amíg nem árazunk, addig nem tudunk rendesen elszámolni se. Tehát egy olyan biztosító kell, ahol a legjobb szakemberek ülnek, és képesek arra, hogy egy ilyen, pénzben is kifejezhető működési mechanizmust leképezzenek, és azt ellenőrizzék. Közben meg kell tartani a másik kórházi ágon is a szakmai ellenőrzést. Ennek az összefésülése zajlik ebben a pillanatban. Elnézést, hogy untatom Önöket ilyen szakpolitikai kérdésekkel.

Herczeg Zsolt (InfoRádió): Még két kérdés, ezek rövidek. Érdeminek tartja-e a Karsai Dániel által az aktív eutanáziáról indított vitát, szükségesnek tartja-e az erről tervezett népszavazást, és elképzelhetőnek tartja-e, hogy a kormány is megfontolja a szabályoknak a felülvizsgálatát?

Ha a dolognak a jogi részéről beszélünk, itt most már a dolgok leegyszerűsödtek. Van egy népszavazási kezdeményezés, és innentől kezdve nekem se, vagy nekünk se kormánytagként, se képviselőként ezzel a kérdéssel nincs dolgunk, majd lesz egy népszavazás, és az eldönti, hogy mi legyen. De ez nem jogi kérdés, hanem emberi kérdés is, azért olyan nehéz az egészről beszélni, vagy egyáltalán viszonyulni hozzá, mert mégiscsak egy megrázó emberi sorssal állunk itt szemben, nem pedig egy üggyel. És az érintettnek, aki ezt az ügyet most a nyilvánosság elé hozta, csak azt tudom mondani, hogy vele vagyunk, együtt érzünk vele, sok erőt kívánunk, ha megengedi, még imádkozunk is érte, hogy ezeken a nehéz időszakokon át tudjon jutni.

Herczeg Zsolt (InfoRádió): Egy rövid a végére: most, hogy Fürjes Balázs bekerült a Nemzetközi Olimpiai Bizottság végrehajtó bizottságába, milyen esélyt lát egy közép-európai, esetleg magyarországi olimpia-rendezésre?

Szívesen válaszolnék erre is, de adtam egy hosszú interjút, és épp az Önökkel való találkozó előtt kaptam vissza a kéziratot, ami a Nemzeti Sportban jelenik meg, és erről ott a szükségesnél is hosszabban, mondhatnám, kimerítő módon beszélek. Úgyhogy most, ha megengedi, erre nem válaszolnék. Nekem mindenesetre megnőtt a munkám, mert – ezt Önök nem tudják, de talán nem is fontos – Fürjes Balázzsal tízből nyolc ügyben nem szoktam egyetérteni, és most, hogy ilyen magas posztot tölt be, gyakrabban kell vele találkoznom, és így sokkal több vitám van vele.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A Telexet kérem!

Simor Dániel (Telex): Simor Dániel vagyok a Telextől. Komolyan mondta, hogy ez nem háború?

Komolyan mondtam azt, hogy Oroszország nem minősítette háborúnak azt, amit csinál. Az orosz törvények szerint a háborúnál kötelező sorozás van. Ez még nem következett be, és azt mondtam, hogy örüljünk annak, hogy ez nem következett be.

Simor Dániel (Telex): De Ön eddig egyetlen alkalommal használta ezt a katonai művelet kifejezést, amikor ott ült Vlagyimir Putyin mellett. Mit üzen ezzel Ön szerint?

Szívesen használom most is: egy katonai művelet zajlik. Nekem nem okoz nehézséget.

Simor Dániel (Telex): De, hogy az agresszor mellett ülve alkalmazkodik az agresszor által diktált cenzúrához. Ezzel mit üzen?

Én magyar vagyok, a magyar nem alkalmazkodik, csak saját magához. Régi szokásunk ez nekünk. Ne akarjon bennünket olyan színben feltüntetni, minthogyha akár amerikaiak, akár oroszok megmondhatják nekünk, hogy mi hogy’ beszélünk, meg mit gondoljunk. Ez nem… Ez Magyarország, ezt nem lehet.

Simor Dániel (Telex): De Pekingben mégis ez történt.

De látja, hogy nem.

Simor Dániel (Telex): Hát, de akkor miért nem használta a háború kifejezést Vlagyimir Putyin mellett ülve?

Szívesen használom, ha legközelebb találkozom vele, és igényt tart rá.

Simor Dániel (Telex): Sajtóhírek arról szóltak, hogy nem Ön kezdeményezte, nem a magyar fél kezdeményezte ezt a találkozót, és hogy nem volt lehetősége kitérni ez elől a találkozó elől, legalábbis Ön ezt mondta az Európai Tanács elnökének és a NATO főtitkárának.

Sosem mondtam ilyet, ez nem is felelne meg a valóságnak. A magyar miniszterelnök minden találkozó elől ki tud térni, ha akar.

Simor Dániel (Telex): És ki kezdeményezte ezt a találkozót?

Szándékegybeesés volt.

Simor Dániel (Telex): De akkor megkeresték egymást?

Én azt tartottam természetesnek, hogyha ott vagyunk Pekingben, akkor találkozzunk. Tehát ezt én helyénvalónak tartottam. Ha az oroszok nem kezdeményezték volna, és nem lett volna szándékegybeesés, akkor én kezdeményeztem volna, semmilyen problémát nem okozott volna ez a számomra. Tehát én nem kényszerek hatása alatt cselekszem a külpolitikában, csak hogy tisztázzuk ezt a kérdést, nem kényszerek hatására válogatom meg a szavaimat, és így tovább. Szóval én a szuverén magyar államot képviselem.

Simor Dániel (Telex): Ön azt mondta az előbb, hogy nemzeti maximumra kell törekedni. Úgy tűnik, hogy ezt Mészáros Lőrinc is meghallhatta, mert nyáron lefotózták egy új jachton, ami olyan 27 milliárd forintba kerül. Mit szól ehhez?

Forduljon a tulajdonoshoz ezzel a kérdéssel!

Simor Dániel (Telex): Ön látta ezt a jachtot? Tetszett Önnek?

Először is Magyarország kormánya nem foglalkozik üzleti ügyekkel. Nem foglalkozik személyek magánügyeivel se. Magyarország gazdaságpolitikával foglalkozik, gazdaságpolitikai döntéseket hoz, és ez a kérdés kívül esik ezen a körön. 

Simor Dániel (Telex): Ugye, ez a jacht egy Euroleasing nevű cég tulajdonában van, ennek a Magyar Bankholding a tulajdonosa, és az MBH-ban a magyar államnak is van tulajdonrésze. Tehát tulajdonképpen a magyar állam is valamilyen úton-módon tulajdonosa ennek a jachtnak. Ehhez mit szól?

Már régen el kellett volna adnunk az állami tulajdonrészt. Én ezt képviselem, csak Nagy Márton még nem látta elérkezettnek az időt. Tehát én azt gondolom, hogy azt a harminc-valahány százalékot, amiről Ön beszél, ebben a bankban nincs értelme az államnak fenntartani, azt inkább minél hamarabb tőzsdére kellene vinni.

Simor Dániel (Telex): De a jacht miatt?

Nem, hanem azért, mert nincs rá szükségünk.

Simor Dániel (Telex): Még itt maradnék a jachtnál. Gulyás Gergely azt mondta a nyáron, hogy kisebb hajót és nagyobb szerénységet várna el mindenkitől a jelenlegi gazdasági helyzetben. Ön ezzel egyetért?

A szerénység mindig jól jön.

Simor Dániel (Telex): Mi lehet az oka Ön szerint, hogy egyes kormányközeli gazdasági szereplők nem kellő szerénységgel viselkednek jelenleg?

Nem vagyunk egyformák, tudja.

Simor Dániel (Telex): Értem. Önkormányzati választási törvény. Önök most december elején, hat hónappal a választások előtt jelentősen módosították az önkormányzati törvényt Budapesten. Ez nem tekinthető a hatalommal való visszaélésnek? Ugye, rendre a saját érdekeik szerint szokták módosítani a választási törvényeket. 

Először is nincs olyan jogszabály, ami ezt tiltaná. Tehát amikor ezt a törvényt módosítottuk, akkor semmilyen jogszabályt nem sértettünk meg. Hogy ki hol húzza meg a határt, az én politikai ízlésem szerinti határ nagyjából itt a fél évnél van, tehát fél évvel választás előtt nem szül jó vért, ha választási törvényt módosítanak, akár részletkérdésekben is. Ezt jobb elkerülni. Örülök, hogy ez még az időhatár előtt történt meg.

Simor Dániel (Telex): Tehát akkor vehetjük egy ígéretnek, hogy hat hónapnál kevesebb vagy közelebbi időpontban nem fogják többé módosítani a választási törvényeket a választáshoz közeledve?

Szeretném emlékeztetni, hogy ezt a módosítást nem a kormány kezdeményezte. Tehát ez az ajtó, amin kopogtat, rossz, nem oda nyílik.

Simor Dániel (Telex): De hogyha valaki más kezdeményez egy ilyet, akkor a Fidesz azt nem fogja támogatni, hogyha hat hónapnál közelebb van a választásokhoz?

Szeretném ezt elkerülni, igen.

Simor Dániel (Telex): Akkor vehetjük ezt egy ígéretnek?

Szeretném ezt elkerülni.

Simor Dániel (Telex): Értem. Még egy másik luxus járműről kérdeznék. Ön márciusban a honvédségi repülővel Egyiptomba utazott hivatalos látogatásra, és hazafele a gép tett egy kitérőt Olaszországba, ahol ezután Önt lefotózták. Ön ezzel a géppel repült Olaszországba?

Persze. Mindig mondom, hogy fölösleges fotózgatni vagy ilyen bonyolult hadműveleteket végrehajtani. Mi mindig közzétesszük, hogy hol vagyunk, mit csinálunk.

Simor Dániel (Telex): És ez egy magánlátogatás volt Olaszországban?

A magyar törvények szerint a magyar miniszterelnök éjjel-nappal folyamatos védelem alatt áll. Ez a szabály. Tehát bárhova megyek, bármilyen okból, mindig, folyamatosan biztonsági védelem alatt áll, ez a törvény. Ez alól van egy kivétel, én ez alól adhatok magamnak fölmentést, de ezzel csak a legritkább esetben élek, mert kockázatot vállalok azok felé, akik egyébként azzal vannak megbízva, hogy a magyar állam működésének a biztonságát garantálják.

Simor Dániel (Telex): De akkor Ön a magánlátogatásaira, amikor használja a honvédség gépeit, ki szokta fizetni?

Megismétlem: 0-24 órás, szabályozott rendszerben van a magyar miniszterelnök, igen.

Simor Dániel (Telex): Értem, de hogy itt közpénzből finanszírozzák az Ön utazását tulajdonképpen az adófizetők.

Így van. Minden, más országokhoz hasonló módon minden mozzanata ennek a kérdésnek szabályozott, és a szabályok szerint kell eljárni.

Simor Dániel (Telex): Ön ezeket ki szokta fizetni?

Minden szabályozott, és a szabályok szerint járok el.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm szépen! A 24.hu következik. Nem, a 24.hu következik.

Azt kell tenni, amit a szabályok előírnak, és mindig aszerint járok el. Ha hússzor kérdezik, hússzor is ezt fogom mondani, de nem akarom elvenni a lehetőséget Öntől. Nem az a baj, hogy többet, hanem ugyanazt.

Kovács Zoltán államtitkár: A 24.hu következik.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Köszönöm szépen! Bánszegi Rebeka, 24.hu. Jó napot!

Parancsoljon!

Bánszegi Rebeka (24.hu): Az Ön fizetése a 2022-es választást megelőzően másfél millió forint volt, majd ezt követően felemelték ezt 4,1 millióra, ami kiegészülve a tiszteletdíjával 5,7 millió forint. Ez egy év leforgása alatt megháromszorozódott. Tud mondani más példát a közszférában, ahol egy hivatás képviselőjének megháromszorozódott volna a fizetése?

Arra tudok példát mondani, hogy ez miért történt így. Tehát 2010 óta folyamatosan…

Bánszegi Rebeka (24.hu): Tényleg nem az Ön zsebében szerettem volna turkálni.

Igen, de ha már turkál, akkor elmondom.

Bánszegi Rebeka (24.hu): De, hogy ezért vonatkozott arra a kérdés, hogy miért nem történt a másik részen úgy…

Igen, de ha már turkál a zsebemben, akkor elmondom. Tehát a helyzet a következő: 2010 óta folyamatosan, foglalkozási áganként indítottunk bérfejlesztési programokat. Van olyan terület, ahol már kettőt is. A legvégére hagytuk a politikusokat, ideértve a képviselőket és a kormánytagokat. Tehát szabályokat arra nézve, hogy hogyan, miképpen vannak bérezve, ami egyébként nyilvánosan is ismerhető, utolsóként alkottuk meg. Tehát ezeket a kérdéseket, hogy mennyit keres egy miniszter, mennyit keres a miniszterelnök, mennyit keres egy képviselő, törvények szabályozzák. Egyetlen pont van, ami fontos, ez pedig az, hogyha Magyarországon nem történik fizetésnövekedés, akkor a politikusok fizetése sem nőhet. A politikusok fizetésének a növekedése egy szorzószám szerint arányosan kell, megtörténjen azzal, ami a többi ember életében történik. Tehát ez egy átlátható, kiszámítható, a mindennapi élet igényeivel, szempontjaival, az emberekkel összekapcsolt rendszer – ugyanúgy, mint az összes többi foglalkozási ág esetében.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Igen, az átlagbérhez van kötve, csakhogy mielőtt az átlagbérhez kötötték, azelőtt megháromszorozták az Ön fizetését. Igazából így arra vonatkozott a kérdés, hogy más hivatások kapcsán, így a közszférában miért nem történt meg hasonló arányú fizetésnövekedés?

Érdemes fölgöngyölíteni, még egyszer mondom: 2010-től folyamatosan, minden foglalkozási csoport számára bérfejlesztéseket hajtottunk végre az ápolónőktől az orvosokon keresztül a rendőrökön át. A legvégére hagytuk a politikai munkát végzők bérének a rendezését, ez a végén történt meg. 13 évig, vagy 11 évig, ahogy Ön mondja, vártak erre. Szerintem most egy átlátható, világos, fair rendszer van, ezt érdemes működtetni.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Időben a legvégére, de akkor arányaiban meg a legelejére került.

Gulyás Gergely miniszter: Bocsánat, Miniszterelnök úr nem akarja megvédeni magát, csak szeretném jelezni, hogy a miniszterek kétszer annyit kerestek az előző ciklusban, mint a miniszterelnök.

Bánszegi Rebeka (24.hu): De hogy nem a Miniszterelnök úr fizetésével kapcsolatban volt a kérdés, hanem a többi, közszférában dolgozó…

A védekezés is méltatlannak találnám, nem akarok védekezni, én elmondtam…

Bánszegi Rebeka (24.hu): Tovább is megyek…

De ha megengedi, csak annyit tettem meg, hogy elmondtam, hogy hogy van egy rendszer. Ez egy rendszerben van. Nem akarok védekezni se ilyesmivel szemben méltatlanul. Elvégzem a munkámat, a választópolgárok négyévenként eldöntik, hogy akarnak-e engem alkalmazni. Ha alkalmaznak, maradok, ha nem megyek.

Bánszegi Rebeka (24.hu): A pedagógusok bérének emelését, többször elhangzott, hogy az európai uniós forrásokhoz kötik. A kormánytagok fizetését hogyan sikerült kigazdálkodni saját kasszából?

Megismételné a kérdést?

Bánszegi Rebeka (24.hu): Tehát miért kötik az európai uniós forrásokhoz a pedagógusok fizetését, hogyha amúgy a kormánytagoknak a fizetésemelését meg tudták oldani, ki tudták gazdálkodni?

De nem kötjük össze, ez tévedés.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Többször elhangzott.

Nem. Ön az ütemezésről beszél. Tehát az, hogy a pedagógusok bérét meg kell emelni, és Magyarországnak képesnek kell lennie arra, hogy ezt saját erőből is megtegye, nem vita tárgya.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Tehát akkor saját erőből lesz pedagógus-béremelés.

Nem vita tárgya. Az a kérdés, hogy hány év alatt tudjuk ezt megtenni. Abban az esetben, hogyha csak a saját erőnkre támaszkodunk, akkor az egy öt-hatéves folyamat.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Korábban, amikor arról beszéltek, hogy Brüsszel miatt nem lehet pedagógus-béremelés…

Kovács Zoltán államtitkár: Tegye meg, hogy megengedi, hogy a miniszterelnök elmondja a választ.

Abban az esetben, ha külső forrást is be tudunk vonni – és ilyen a brüsszeli forrás –, akkor az öt-hat éves folyamatot három évre tudjuk lecsökkenteni. Tehát a béremelési folyamat nem hat éves lesz, hanem három. De ha nem lenne EU-s pénz, akkor is megtennénk, csak hat év alatt történne meg. Nem tudom…

Bánszegi Rebeka (24.hu): Érthető.

Köszönöm szépen!

Bánszegi Rebeka (24.hu): Még egy kérdés. Mi a véleménye L. Simon László menesztéséről?

A miniszter saját hatáskörében döntött.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Azért kérdezem, hogy nemrég megosztott egy TikTok-videót, amiben arról beszélt, hogy az Ön kedvenc könyve a Pokolbéli víg napjaim. Ebben, ugye, van egy meleg szerelmi szál is. Ebben az esetben, amikor ezt kiposztolta, átgondolta, hogy ez vajon a törvény hatályain belül érvényes-e, vagy volt egy olyan kockázata, hogy esetleg politikai következményekkel kell Ön is szembenézzen?

Én nagyon iparkodok, de még így se értek mindent. Mire kíváncsi pontosan?

Bánszegi Rebeka (24.hu): Milyen döntésmechanizmusok mentén döntötte el azt, hogy kiposztolja ezt a videót, amikor arra gondolt, hogy, mondjuk, L. Simon László esetében elég volt, hogy egy kiállításon megjelent három kép, egy idősek otthonában készült három kép, amin meleg emberek szerepeltek. Ebben a könyvben pedig meleg szerelmi szál van, és a TikTokon kifejezetten sok a tinédzser felhasználó.

Magyarországon nagyon sok olyan könyvet lehet vásárolni, amiben azonos neműek közötti érzelmi viszonyokról írnak hosszan mind magyar, mind külföldi szerzők tollából. Nem értem a kérdést.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Csak akkor hol a határ? Hol a határ aközött, hogy valami már propagálja a homoszexualitást, és valami akkor ezek szerint elfogadható egy könyvben, egy regényben, mint művészetileg hozzáadott érték.

Ha arra kíváncsi, hogy én mondhatom-e, hogy mi a kedvenc könyvem, akkor szerintem én mondhatom.

Bánszegi Rebeka (24.hu): Köszönöm!

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! HVG.

Lengyel Tibor (HVG): Jó napot kívánok! Hvg.hu, Lengyel Tibor vagyok. Az első kérdésem, ha már az előbb Lázár János-idézet merült föl, én egy másikat hoztam. Azt mondta nemrég, hogy a Fideszhez az elmúlt tizenöt évben sokan csatlakoztak a siker reményében, olyanok is, akiknek nem kellett volna, és óvott a hitvány emberektől. Pesty László pedig még tovább ment, ugye Lölő-jelenséget, orkokat említett, és rákos daganatot ugyanebben a körben. Ön, ha körülnéz a Fideszben, lát olyat, akit nem lát szívesen a holdudvarban?

A legutóbbi választáson a pártkongresszuson választottak meg a Fidesz elnökévé ismét, és én, akit ebben a közösségben ismerek, kivétel nélkül derék ember.

Lengyel Tibor (HVG):Akkor lehet, hogy másfele néznek Lázár Jánossal és Pesty Lászlóval például. Világos. Egy másik kérdés, hogy 2016-ban mondta, azt hiszem, Ön, hogy – illetve azt tudom, hogy Ön mondta csak, hogy 2016-ban volt-e, azt hiszem, igen –, hogy addig nincs baj, vagy nincs miről beszélni, amíg a top tízben a leggazdagabbak között nincs fideszes. Na, most már barátok, családtagok kerülnek egyre feljebb itt a 100 leggazdagabb listáján, egyre följebb. Mészáros Lőrinc, ugye, már harmadik éve vezeti is ezt a listát, az Ön veje, Tiborcz István pedig most, azt hiszem, 70 milliárddal a huszonötödik, de ha ilyen ütemben megy föl, akkor két év alatt ő is a top tízben lesz. Tehát akkor van-e már miről beszélni?

Minden magyar tőketulajdonosnak sok sikert kívánok.

Lengyel Tibor (HVG):Nincs miről beszélni, akkor.

A magyar kormány nem tesz különbséget a tőketulajdonosok személye alapján. Magyarországon egységes jogszabályok vannak, azok mindenkire vonatkoznak, és azokat mindenkinek be kell tartania, személyválogatás nélkül.

Lengyel Tibor (HVG): Igen, gazdasági ügyekkel nem szokott foglalkozni, de a gazdaságpolitikát, amikor említi, azért a gazdaságpolitika révén gazdagodnak emberek olyan mértékben, hogy följussanak oda, a top tízbe vagy akár az élére.

A magyar gazdaságpolitikának nincsen ilyen szándéka, annak nincsen személyválogató jellege, de összefügg a két kérdés, csak másképpen. Tehát az egy jogos elvárás szerintem vagy helyes célkitűzés a magyar gazdaságpolitika részéről, hogy a Magyarországon sikeres cégek – tulajdonosaiktól egyébként függetlenül – állják meg a helyüket a versenyben az országhatárokon kívül is. És ez kívánatos. Tehát én szorgalmazom, erőltetem, nyomom, kifejezem ezt az óhaját a kormánynak. A támogatási rendszerekben is kérem, hogy érvényesítsék az adott minisztériumok, hogy tegyük próba alá, állják ki a verseny próbáját a magyar cégek külföldön is. Jól állunk ebből a szempontból, tehát ha lenne egy év végi összesítés, ami ezt elvégzi, tulajdonképpen lehetne is, akkor azt látjuk, hogy az elmúlt négy-öt évben nagy számban megnőtt azon jelentős magyar, mondjuk úgy, hogy nemzeti bajnokoknak a száma, akik külföldi megmérettetést is vállaltak, és sikeresek. Azt is mondhatnám, hogy terjeszkedőben van a magyar gazdaság az építőipartól kezdve az informatikán keresztül a bankszektoron át az energiaszektorig. És ez szerintem jó Magyarországnak.

Lengyel Tibor (HVG): Igen, ezt értem. Ha a keleti nyitás politikáját nézzük, ugye, szükségszerűen valamennyire egy eltávolodás Nyugattól. De ha a 2010-es évektől nézzük, és ez egy folyamat, akkor most hol tartunk? Mondjuk, a felénél, a harmadánál az elmozdulásban, vagy már oda is értünk?

Ez egy szemléleti kérdés. Én nem osztom a kiindulópontját, de elfogadom, hogy lehet így is szemlélni. Ön az Ady Endre-féle állásponton van, ha jól értem, hogy a Kelet–Nyugatot úgy kell értelmezni, ami között mozog Magyarország. Szerintem a Kelet–Nyugat átfedésben van Magyarországon. Ez egy másik szemlélet. Ezért mi nem ide vagy oda akarjuk kötni komp módjára Magyarországot. Ez a mi szívünknek nem egy kedves kép, és nem is ezt a logikát követjük, hanem azt állítjuk, hogyha Magyarország nem épít ki a Kelettel kapcsolatokat, és nem hozza ide a keleti tőkét, akkor mi a nyugati világ érdektelen szélső perifériája leszünk, valahol a keleti végeken. Ez a sors vár ránk. Ez ellen a sors ellen úgy lehet védekezni, hogyha mi olyan lehetőségeket kínálunk a világnak, ami innen, erről a pontról kínálható csak, vagy innen kínálható elsősorban. És ma Magyarország egy olyan ország, ahol a nyugatiak, miközben Nyugathoz tartozik, NATO-tag, Európai Unió, kereszténység, miközben a nyugatiak jól érzik itt magukat, aközben egyébként a keletiek is itthon érzik magukat. Nyugati befektetők is vannak és keletiek is. Sőt, most már eljutottunk oda is, hogy nemcsak egymás mellett vannak, hanem együttműködnek Magyarországon. Tehát Magyarország nem mozdul el sehova, ott van, ahol, az a házszáma, ami nem változhat. Tehát mi nem kompország vagyunk, hanem egy olyan ország, amely olyan üzleti lehetőséget tud mutatni a Nyugatnak is meg a Keletnek is, amely Magyarországon létrejövő együttműködést hoz létre, és ezzel megnöveli az ország értékét. Ezt éljük az elmúlt tíz évben. Az ország fölértékelődése szerintem ennek a stratégiának köszönhető elsősorban.

Lengyel Tibor (HVG): Köszönöm! És az itt magukat jól érző keletiek kapcsán hadd kössem át, és nagyon rövid lesz, ígérem, hogy a vendégmunkások kérdése volt talán az idei évben az egyik legfontosabb, az akkugyárakon túl, de olyannyira, hogy fideszes polgármesterek is ágálnak ellene, hogy mindenféle nagyszabású építkezésekkel, szállókkal, vendégmunkásszállókkal kelljen szembesülniük a településükön, hiszen az erodálja az ő népszerűségüket, azt mondják. Van-e esetleg olyan ebben az egész vendégmunkás történet kezelésében, amire azt mondaná, hogy ezt nem a legjobban csináltuk, és még mindig változtatni kell rajta?

Ha megengedi, visszamegyek a kiindulóponthoz. Tehát én azt a gondolkodásmódot nem fogadom el, hogy bármely település polgármestere népszerűségi szempontból gondolkodjon ezekről a kérdésekről. Lehet ugyan ilyen szempont is, de nem lehet az első. Az első az, hogy mivel tudja szolgálni a települése érdekeit meg az ott élő emberek érdekeit. Ez minden mást megelőz. És ezért joga van a képviselőknek, illetve a képviselőtestület tagjainak, illetve a polgármesternek arra, hogy valamire azt mondják, hogy igen, valamire azt mondják, hogy nem. Ez az ő dolguk, mert a települések fejlődéséért, fejlődési irányáért és üteméért ők tartoznak felelősséggel. Tehát ez rendben van. Aki akar nagy beruházást, ott van nagy beruházás, aki nem akar, ott meg nincs. Ezt majd a választott vezetők helyben eldöntik. Na, most a vendégmunkások ügyében a tények egyelőre a félelmeket nem igazolják. Tehát mit látunk ma? Ma azt látjuk, hogy Magyarország még mindig rendelkezik jelentős munkaerő-tartalékkal. És szerintem – zárójelben mondom csak – energiatartalékkal is bőven rendelkezik, illetve új kapacitásokat hozunk létre. Tehát az az állítás, hogy a mi iparpolitikánknak se az energetikai, se a munkavállalói lába ne volna meg, ezt az állítást én nem osztom. Megvan, illetve folyamatosan épül ki az energetikai lába; vizünk, miután egy medence vagyunk, korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre, csak akarat kérdése, hogy hova szállítjuk el, és a munkaerő-tartalékok is megvannak. Ha vetnek egy pillantást az iparpolitikánkra, akkor azt fogják látni, hogy első lépésben teljesítettük azt a küldetésünket, hogy a két részre szakadt, keletre és nyugatra szakadt Magyarországot közelebb hozzuk egymáshoz, vagy felzárkóztassuk a keleti részt. Ha a nagy iparfejlesztéseket megnézik, ebben nagy szerepe van egyébként a keleti befektetőknek, de a nyugatiaknak is, mint a BMW. Az ország keleti részén csupa olyan beruházás jött létre, amely – és ezek már folyamatban vannak – föl fogja emelni az ország keleti részét az ország nyugati részének színvonalára. Ehhez kell ugyan néhány év, amíg minden beruházás végigfut, de ez meg fog történni. Döntések vannak, beruházások zajlanak. A problémánk – és itt jön a munkaerő-tartalék kérdése – most már észak–dél viszonylatban van. Tehát az új egyenlőtlenségi tengelye Magyarországnak nem kelet–nyugati, hanem észak–déli. Ezért iparpolitikát délre kell telepíteni, vagy iparpolitikai döntésekből beruházásokat délre kell telepíteni, és úgy, ahogy megvoltak az ország keleti részében történő beruházásokhoz ott helyben az alulfejlettség miatt a munkaerő-tartalékok – az ország nyugati és keleti része közötti munkanélküliség aránykülönbség ezt jól mutatja, ez most el fog tűnni –, ez most megjelenik a déli összefüggésben. Mi arra számítunk, hogy a szegedi, Békés megyei, tehát a Csongrád-Csanádi, Békés megyei beruházásokkal az ott még százezres nagyságrendben meglévő munkaerő-tartalékokat tudjuk mozgósítani. Ezért szerintem nekünk nincs szükségünk nagyarányú vendégmunkás-beáramlásra. Ez az első állításom a kérdésére. A második az, hogy ráadásul a kormány nem is hoz be vendégmunkásokat. Tehát az a kérdés, hogy a magáncégekre milyen szabályokat alkalmazunk. Mert a vendégmunkásokat a magáncégek hozzák be. És itt az a kérdés, hogy jó szabályokat alkotunk-e a magáncégek ilyen szándékát korlátozandó. Szigorítottuk az erre vonatkozó szabályokat. Szerintem a mostani szabályok ígéretesek. Most kezd ez csak működni. Ha úgy látjuk, hogy szigorítani kell, majd szigorítunk, de egyelőre ma minden magyar ember úgy feküdhet le, hogy a munkahelyek Magyarországon a magyaroké, senki nem tartózkodhat az ország területén megfelelő jogi alap nélkül, és ha az a jogi alap időben kifutott, megszűnt, akkor el kell hagynia az országot, és képesek is vagyunk erre, mert csak olyan országból engedünk be a magánszereplőknek is vendégmunkásokat behozni, akivel kitoloncolási egyezményünk van. Tehát az, hogy ellakják tőlünk az országot, mint ahogy Nyugat-Európában ez egy élő veszély, szerintem bennünket nem fenyeget. Tehát én nem akarom eltitkolni, a kataritól kezdve, tehát nem csak nyugati, hanem keleti vendégmunkás törvényeket is átbújtunk, én személyesen is, hogy megtaláljuk azokat a megoldásokat, amelyek jók. Most a vendégmunkásokról beszélünk, de valójában más jogcímeken is lehet tartózkodni Magyarországon. Az új törvénynek az a nagy erénye, hogy pontosan megmondja, hogyha találunk egy külföldit, akkor annak világosnak kell lenni, hogy ő milyen jogcímen van itt, és meddig tartózkodhat itt. Ez korábban egy átláthatatlanabb, rendezetlenebb terület volt. Úgy érzem, hogy jó irányba tettünk egy lépést előre.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Lassan kifutunk az időből, úgyhogy két kérdezőre, két rövid kérdésre lesz idő. A Blikket kérem először.

Balázs Barnabás (Blikk): Balázs Barnabás, Blikk. Az elmúlt hetekben, hónapokban több kárpátaljai magyar politikus, értelmiségi is kifejezte abbéli szándékát, hogy Ukrajna elkezdhesse a csatlakozási folyamatokat, szerintük ez az érdeke a kárpátaljai magyarságnak is. Miniszterelnök úr, hogy’ látja, ha kizárólag a kárpátaljai magyarság szemével nézzük ezt a helyzetet, akkor jó lenne, előnyös lenne az uniós tagsága Ukrajnának?

Végül is az történt, amit a magyarok nyilvánosan elmondtak, megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások. Ezt én ugyan rossz döntésnek tartom, de a nyilvánosság előtt megszólaló magyar vezetők szándékával egybeesik.

Balázs Barnabás (Blikk): De egyetért a miniszterelnök úr azzal, hogy a kárpátaljai magyaroknak ez az érdekük? Hogy az unió tagjai lehessenek?

Hogy jobban járnak-e ha az unió tagjai lesznek?

Balázs Barnabás (Blikk): Igen, hogy jobban járnak-e?

Lehet ezt úgy csinálni, hogy jobban járjanak, igen.

Balázs Barnabás (Blikk): Úgy tűnik, hogy Győrben a jelenlegi fideszes polgármesternek kihívója akad az előző fideszes polgármester személyében. Mit gondol Borkai Zsolt polgármesteri ambícióiról?

Nem vagyok győri szavazópolgár; ha lennék, akkor is egy másik lehetőséget keresnék magamnak.

Balázs Barnabás (Blikk): Egy utolsó kérdés még, ha már advent van, ne csak konfliktusokról beszéljünk. Fel tud esetleg sorolni egy-két olyan ellenzéki politikust, aki jelenleg is aktív, és esetleg szimpatikus Miniszterelnök úr számára, valami miatt tiszteli esetleg?

Azért nem sorolok föl ilyeneket, mert nem akarok nekik rosszat. Sose vezet az jóra, hogyha a rivális táborából kezdenek dicsérgetni valakit. Ha a Fidesz esetében ilyet hallok, akkor én is azonnal, mint a vadászkutya, hegyezem a fülemet, és nézem, hogy mi történik itt. Tehát jobb a békesség, mindenki maradjon a saját térfelén.

Balázs Barnabás (Blikk): Mit szokott tenni olyankor, amikor hallja ezt?

Hegyezem a fülemet.

Balázs Barnabás (Blikk): Köszönöm!

Kovács Zoltán államtitkár: Az utolsó kérdés pedig a Magyar Nemzeté. Ide, előre, kérem szépen!

Máté Patrik (Magyar Nemzet): Köszönöm! Máté Patrik vagyok a Magyar Nemzettől. Miniszterelnök úrnak mi a véleménye arról, vagy minek tulajdonítja azt a lépést, hogy az ukrán titkosszolgálat nem engedte Petro Porosenko volt ukrán elnöknek, hogy elhagyja Ukrajnát, mivel információk szerint Önnel találkozott volna?

Én megengedőbb vagyok, mint a közvélemény általában. Ukrajna háborúban áll. Nem tudom, itt van-e a barátunk vagy kollégánk, tehát Ukrajna háborúban áll, amit nevezhetünk ugyan katonai műveletnek is, de valójában egy véres háború. És egy véres háború időszakában nem lehet olyan szabályok szerint élni, mint békés, normális időkben. Tehát én azt, hogy az ukránok a háborús időkben rendkívüli szabályokat érvényesítenek, amikben nincsenek választások, a pártokat lényegében betiltották, gyakorlatilag a szabad sajtót megszüntették, ezt én egy rossz, de szükséges, ezért elfogadandó rossznak tekintem, és egyetlen kritikus szavam sincs ezzel kapcsolatban. És hogyha úgy látja az ukrán állam, hogy valakinek, egy személynek a távozása az ország területéről szerinte nemzetbiztonsági kockázatot okoz, akkor ennek megfelelően kell eljárni. Az fölvet egy kérdést, hogyha egy ukrán állampolgár találkozása egy magyar miniszterelnökkel nemzetbiztonsági kockázatot okoz, akkor hogy akarnak tagok lenni az unióban, de ezt most hagyjuk későbbre.

Máté Patrik (Magyar Nemzet): Ha lehet, akkor egy utolsó rövid kérdés, hogy Miniszterelnök úrnak mi a véleménye arról, hogy a momentumos Cseh Katalin szerint Ukrajnának vagy Magyarországnak is érdeke, hogy Ukrajna megkapja azt az 50 milliárdos, több milliárd eurós támogatást, amit egyelőre még nem kapott meg?

Úgy érdemes a kérdést talán föltenni magunknak, hogy helyes dolog-e Ukrajnát támogatni. Szerintem helyes. Magyarország támogatja Ukrajnát. A legnagyobb humanitárius segélyakciót indítottuk, amikor a háború kitört. Hogy melyik ország a saját helyzetéből kiindulva melyik támogatási formát tartja jobbnak, és melyiket kevésbé, az minden ország szuverén döntése. Magyarország is meghozta ezt a döntést, mi fegyverrel nem támogatjuk Ukrajnát. De pénzzel támogatjuk, hiszen az unió költségvetéséből ma is kap Ukrajna elég jelentős összegeket havonta, és abban a mi pénzünk is benne van. Tehát ebben a pillanatban az unió közös költségvetésében, amikor döntéseket hoztunk, elkülönítettünk egy összeget most is, amit Ukrajna megkap; ha nem kapná meg, az ukrán állam nem működne. De az a pénz, mint minden forintja az európai költségvetésnek legalább 1 százalékban, mert a népességarányunk alapján nagyjából így nézünk ki, 1 százalékban a mi pénzünk is. Az a kérdés, hogy ezen felül oda akarjuk-e adni a magyarok, a németek vagy a hollandok pénzét az ukránoknak? Szerintem erről is lehet beszélni. Tehát az nem Istentől való, nem Istentől elrugaszkodott dolog arról beszélni, hogy támogassuk Ukrajnát. Ez egy értelmes beszéd. Azonban azt ellenezzük, azt nem tartjuk értelmes javaslatnak, hogy a támogatás közös hitelfelvétellel történjen, és azt sem, hogy az unió már meglévő költségvetéséből történjen. Azon kívül, hogy összeüljenek az európai vezetők, és megbeszéljék, hogy kell-e támogatni Ukrajnát, akarják-e, ki mennyi pénzt tud erre adni, ezt én egy helyénvaló és legitim beszélgetésnek tartom, csak ne verjük szét a költségvetésünket, és ne kelljen közösen eladósodnunk senkivel. De egyébként Ukrajna támogatása nem helytelen célkitűzés. Azt nem szeretném, hogyha közben ez úgy történne meg, hogy a költségvetésbe adjuk a pénzt, és észre sem vesszük, és valójában a Magyarországnak szánt forintokat emészti fel az Ukrajnának nyújtott támogatás. Mert nekünk az a félelmünk, hogy a visszatartott pénzeink egyszer csak kikötnek Ukrajnában, és amikor eljön a pillanat, hogy azt meg kéne kapnunk, közlik, hogy üres a kassza. Ezt mindenképp el kell kerülni. Tehát a magyarok rovására Ukrajna támogatása nem mehet, de a magyarok vállalhatnak ebben szerepet. Ezt meg tudjuk beszélni, ha költségvetési fedezet kell hozzá, akkor a parlamentnek ezt meg kell vitatnia. Tehát mi készen állunk egy ilyen beszélgetésre, de nem hitelből és semmiképpen nem az Európai Unió most futó költségvetési keretén belül.

Máté Patrik (Magyar Nemzet): Köszönöm!

Kovács Zoltán államtitkár: Miniszterelnök úr, Miniszter úr, köszönöm szépen! Tisztelt Kollégák, köszönöm, hogy itt voltak velünk a mai napon! Mindenkinek áldott karácsonyt és boldog új évet kívánunk!