- miniszterelnok.hu - https://miniszterelnok.hu/orban-viktor-a-kossuth-radio-jo-reggelt-magyarorszag-cimu-musoraban-27/ -

Orbán Viktor a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Nagy Katalin: Orbán Viktor Budapesten fogadta tegnap délután a lengyel kormányfőt, Morawieckit. A találkozó utáni sajtótájékoztatón mindketten megerősítették, hogy készek a vétóra. Köszöntöm a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnököt. Ezek szerint nem gondolták meg magukat?

Mindent megfontoltunk, mindent meggondoltunk, és továbbra is kitartunk a nyári álláspontunk mellett, hiszen már nyáron is együtt lépett föl a két ország. Akkor is azt mondtuk, bár akkor még a vírusnak a második hulláma előttünk volt, és csak az első volt mögöttünk, de már akkor is azt mondtuk, hogy nagy bajban lesz jó néhány európai uniós ország, kopogjam le, szerencsére ez nem Magyarország, vagy ezek között nincs ott Magyarország, de néhány ország nagy bajban lesz, ahol az államadósság magas, ott nehezen bírják majd a második hullámát a válságnak, különösen annak a pénzügyi következményeit, ezért szükség van egy gyors segítségre. Össze is állítottunk egy válságkezelő alapot, és akkor is azt mondtuk, hogy ezt gyorsan el kell juttatni azoknak, akiknek erre szüksége van, és minden politikai vitát félre kell tenni. A másik tábor meg azt mondta, dehogy kell félretenni, most jött el az ideje, hogy összekössük a politikai vitákat a költségvetési kérdésekkel. Ezt a támadást, ezt a szerintem felelőtlen összekötését két különböző dolognak, mármint a politikának meg a válságkezelésnek, ezt júliusban sikerült elhárítanunk, de az Európai Parlament, aminek szintén van szerepe ebben az egész játszmában, a nyár és az ősz során elérte azt, hogy a német elnökség mégiscsak összekapcsolja a két dolgot. Szerintem ez egy rossz döntés volt, nem kellett volna engedni az Európai Parlamentnek, világosan meg kell mondanunk az európai képviselőknek, hogy rossz álláspontot, felelőtlen álláspontot képviselnek, tönkretesznek számos európai uniós országot, ha ragaszkodnak ahhoz, hogy politikai kérdéseket összekössenek válságkezelési, gazdasági kérdésekkel.

Persze ők erre azt mondják, hogy nem ők teszik tönkre, hanem Magyarország meg Lengyelország teszi tönkre. Egyébként most, amióta Ön is megírta, és Morawiecki kormányfő is megírta a levelét, hogy készek vétózni, azóta tapasztaltak-e bármilyen, a megosztásukra irányuló kezdeményezést vagy javaslatot?

A politika egy olyan világ, tetszik tudni, ahol a kalapács meg az ék mindig kéznél van, tehát próbálják azt beütni a megfelelő helyre, tehát éket verni az egymással szövetkező országok közé. Ugye, Közép-Európában bimbódzó félben van egy szerintem történelmi perspektívában fantasztikus lehetőségeket önmagában rejtő, magában hordozó közép-európai együttműködés. Szerintem mi meg fogjuk tudni védeni a nemzeti szuverenitásunkat itt, Közép-Európában, ez Nyugaton már kevésbé divatos. Mi meg tudjuk védeni a bevándorlástól a saját országainkat, Nyugat-Európa már bevándorlóországokból áll, szerintem a keresztény hagyományokat, gondolkodásmódot, életmódot meg tudjuk védeni, Nyugaton már multikulti van, minden össze van keveredve mindennel. Tehát én egy nagy perspektívát látok a közép-európai államok együttműködésében. Ez lassan halad, hiszen a történelem során a közép-európai államok gyakran egymás ellenfeleként jelentek meg, és sokáig gondolták azt, hogy csak egymás rovására válhatnak erősebbé. Most kiderült, hogy együtt könnyebben válunk erősebbé, mint külön-külön vagy éppen egymás rovására. Ez egy új perspektíva, ennek a megértése, lefordítása politikai akciók nyelvére, közös gazdaságpolitikára, ez időt vesz igénye, de ez történik, ebben élünk ma, a ma meghatározó egyik történelmi folyamata az életünknek Közép-Európa újjászületése és a közép-európai államok együttműködése. A következő tíz év erről fog szólni.

Ön a Die Zeitnek adott egy interjút, amiben azt mondta, hogy válasszuk ketté, tehát megismételte a júliusi javaslatot, és ezt a lengyel kormányfő is jónak tartja. Ön hogy’ látja, lesz megegyezés? Merkel kancellár, ugye, lehet, hogy csak a szokásos politikai optimizmusa folytán azt mondta, hogy ő lát lehetőséget a megegyezésre.

Megegyezni mindig meg lehet.

Elfogadják akkor ezt a javaslatot?

A pozíciók világosak. Tehát ahhoz, hogy az európai válságkezelő alap és a költségvetés létrejöjjön, ahhoz a mi szavazatunk, a lengyel és a magyar szavazat nélkülözhetetlen. Nélkülünk ez nem jön létre. Ezzel szemben a politikai viták összekötése a gazdasági kérdésekkel nem jogi természetű kérdés, ez egy politikai döntése néhány uniós országnak, illetve az Európai Parlamentnek. Tehát a mi pozíciónk betonszilárdságú, az ő pozíciójuk meg csak egy politikai akarat. Azon lehet változtatni, a mienken nem. Ha ez bekövetkezik, akkor lesz majd valamilyen megegyezés. Én nem akarok kompromisszumot kötni, tehát nem arról van szó, hogy kössünk valamilyen kompromisszumot, hanem arról van szó, hogy találjunk egy megoldást. A kompromisszum gyakran nem a megoldás, hanem éppen hogy egy rossz döntés. Nekünk most arra a pozícióra kell helyezkednünk, hogy a bajba jutott államoknak minél hamarabb adjuk oda a szükséges pénzügyi alapokat, és induljon meg az Európai Unió következő, hétéves költségvetése. Ez a feladat, meg persze fékezzük meg a vírust, mentsünk meg minél több emberéletet, fejlesszük a vakcinát, és így tovább, és így tovább. Tehát szerintem erre kell összpontosítani. Ez egy szilárd pozíció, hogy ehhez milyen politikai vitákat kapcsolunk hozzá, ez tetszőleges, bármilyet hozzá lehetne kapcsolni. Most éppen úgy gondolta az Európai Parlament meg a Soros-hálózat által finanszírozott egyéb szereplők, hogy most a joguralminak, jogállaminak mondott kérdéseket kötik majd ide. Ezt a lengyelekkel megmondtuk világosan: lehetetlen, július óta mondjuk. Biztos voltak olyanok, akik azt gondolták, hogy majd olyan nyomást helyeznek Lengyelországra és Magyarországra, hogy a végén föladja az álláspontját, de akik ezt gondolták, nem ismerik a közép-európai népek történelmét. Mások meg azt gondolhatták, hogy majd pénzzel megvásárolnak bennünket, de hát nem lehet megvásárolni bennünket, mert a közép-európai történelem arról szól, hogyha a szuverenitásról, szabadságról és függetlenségről van szó, akkor nem lehet bennünket eltéríteni a szándékainktól. Harmadrészt pedig nagyon világosan megneveztük, és ez új szerintem, mert ez négy-öt évvel ezelőtt még másképpen festett, mi megneveztük azt a főszereplőt, aki szövi, mint pók a hálót a háttérben a maga szándékainak megfelelő csoportosulásokat, szervezkedéseket, föllépéseket; ez Soros György. Soros György egyfelől magyar állampolgár, de másfelől amerikai. A legjobb lenne, ha hazamenne, mármint Amerikába. Tehát nem teljesen világos, hogy miért kell Soros Györgynek a szavát komolyan venni, ha európai politikai kérdésekről van szó. Lehet, hogy a markában tart, sőt biztosan tudjuk, hogy a markában tart jó néhány európai parlamenti képviselőt, de világossá kell tenni, hogy Soros Györgynek nem lehet döntő, sőt semmilyen befolyása sem lehet európai politikai kérdésekben. Ő már 2015-16-ban megírta – jól emlékszem rá –, hogy azok az országok, akik nem engednek be bevándorlókat, azokat pénzügyileg meg kell büntetni. Ami most az asztalon van, elegánsabban, de ugyanezt mondja. Mert, ha elfogadnánk az Európai Parlamentnek a javaslatát, az azt jelentené, hogyha nem engedjük be a migránsokat, akkor a költségvetésünk egy részét elvehetnék tőlünk. Brüsszelben ugyanis az a helyzet, hogy aki nem engedi be a migránsokat, az nem lehet jogállam, illetve csak az lehet jogállam, aki bevándorlóországgá alakítja a saját hazáját. Ezt mi nem fogjuk megtenni, ellen fogunk állni, és nem fogadjuk el, hogy ehhez pénzügyi következményeket lehessen fűzni. Ez Soros György javaslata, ma ezt képviseli az Európai Parlament. Szerintem nem volt helyes a miniszterelnökök részéről, illetve a német elnökség részéről, hogy engedett ennek a Soros Györgytől származó, Európai Parlamenten keresztül kifejezett politikai nyomásnak. Nekik nem szabadott volna engedni, akkor ma nem itt tartanánk.

Mi a véleménye, hogy a Project Syndicate nem adta le azt a válaszlevelet, amelyet Ön írt Soros Györgynek.

Ilyen a baloldali sajtószabadság. Saját hangjuknak mindig van tere, aki vitatkozik velük, azt meg valahogy félreteszik, elhallgatják, nem vesznek róla tudomást. Nézze, az európai vitakultúrától ez teljesen idegen. Hát ha valaki ír egy cikket, megtámad országokat, és az adott országok válaszolni akarnak, akkor az európai vitakultúra szabályai szerint azt le kell közölni, akkor is, ha nem értünk vele egyet.

Nyugat-Európában azért nagyon sokszor volt arra példa, akár Kovács Zoltán, akár az Ön esetében, egyszerűen nem akarták lehozni a választ.

Itt tartunk. Örüljünk, hogy mi nem oda tartozunk.

Ő azt mondja, hogy egyértelmű, hogy mi áll a háttérben, és ez tényleg úgy látszik, hogy így van, hiszen az Európai Bizottság biztosa egész határozottan azt mondta, hogy nem elég az a bevándorló, ami érkezett az elmúlt években, hanem még többre van szükség, mert ez a kontinens elöregszik, és nekik szükségük van munkaerőre. Érdekes módon öt éve ugyanezt mondják, ugyanúgy körbejár, helyben jár ez a dolog, és senki nem elégedett ezzel. A déli államok ugyanúgy nem elégedettek, hiszen most ők már azt szeretnék, hogy elegük van abból a sok emberből, tessék elosztani a bevándorlókat a tagállamok között.

Szerintem a brüsszeli bürokraták bevándorlás kérdésében fordítva ülnek a lovon, nem tudom, mennyire gondolják őszintén, de mindenképpen azt mondják, ki sem zárom, hogy néhányan őszintén is gondolják, hogy a bevándorlás megoldás egy problémára. A valóság pedig az, hogy a bevándorlás maga a probléma. Ezért a legfontosabb dolog, a legnagyobb kihívás Európa előtt az, hogy hogyan tudjuk megfékezni a bevándorlást, és hogyan tudjuk megvédeni magunkat attól, hogy bevándorlóországgá váljunk, legalábbis Közép-Európában még ez a cél. Nyugaton a helyzet rosszabb, ugyanis ott már ráléptek erre az ösvényre, és abból visszafordulni, nem is tudom, lehet-e egyáltalán. Mert ha már bent van, mondjuk a lakosság 10 százaléka bevándorló, és most nem a keresztény országokból érkezett bevándorlókat tartom itt nagyobb problémának, ott is mindig vannak nehézségek, de mégiscsak egy kultúrkörből érkezünk, hanem az európai kultúrkörön, a keresztény kultúrkörön kívülről érkezett néptömegekről beszélek. Ha az elér 8-10-12 százalékot egy országban, azt visszacsinálni, ez az ő problémájuk. Akkor már csak arról lehet beszélni, hogy hogyan éljenek együtt, és akkor engedni kell a saját értékeidből, a saját kultúrádból, az együttélés másképp nem, erről szól az összes nyugat-európai vita. Ezért van az, hogy a nyugat-európai hazafiak úgy érzik, hogy napról napra elveszítik az országukat, csúszik ki a kezükből a saját életük. De mi ebbe nem akarunk beleszólni, mert az ő dolguk, ők döntöttek így, ők hozták létre ezt a helyzetet, ők voltak korábban gyarmattartók, amelyek nyilván most összefüggésben állnak a bevándorlással, ez az ő problémájuk. Nekünk nincs ilyen problémánk, mert itt nincsenek bevándorlók, és amíg nemzeti kormányok vannak Európában, Közép-Európában, leginkább Magyarországon nem is lesznek. Tehát nekünk nem az együttélés kérdését kell megoldanunk, hanem hogy hogyan kerüljük el azt a kényszerhelyzetet, amikor olyanokkal kell együtt élni, akikkel nem akarunk együtt élni. Tudom, hogy ez kicsit szigorúan hangzik, de Magyarországnak szerintem az az érdeke, hogy folytassuk azt a politikát, amit ezer év óta alakítottunk ki, és tartunk életben. Magyarország a magyaroké. Jobb lett volna, ha Európa is az európaiaké maradt volna, de ez úgy látom, Nyugat-Európában már nincs így. De itt még így van. Közép-Európa a közép-európaiaké, Magyarország a magyaroké. Ez egy politikai pozíció. Ezer éven keresztül sok-sok százezer ember adta az életét azért, hogy ez így legyen. Tehát ez nem egy választható dolog az én fölfogásomban a most élő nemzedék számára, hanem voltak előttünk harminc-egynéhány nemzedéknyi történelmet teremtve szülők, nagyszülők, dédszülők és így tovább. Azt nem lehet zárójelbe tenni, hogy mi történt itt ezer éven keresztül. Itt valamit akartak a magyarok, ezt nem lehet föladni egy nemzedéknek egyszer csak, hogy csettint egyet, és azt mondja, hogy tényleg, milyen jó ötlet, oldjuk meg a problémáinkat azzal, hogy beengedünk pár millió teljesen más kultúrából érkezett embert. És akkor igaz, hogy volt egy történelmünk ezer éven keresztül, meghaltak érte a jó ég tudja pontosan, hány százezren, rátették az életüket a legegyszerűbb emberektől a legnagyszerűbb íróinkig és költőinkig, és szellemi emberekig rátették az életüket, hogy megvédjék a hazájukat, de hát ez most már bennünket nem érdekel, ez már történelem, szükség van munkaerőre, akkor hozzunk be ide idegeneket. Én azt javasolom, hogy a magyarok ezt a pozíciót ne vegyék fel. Nyugaton, mintha ez történt volna, de semmiképpen ne nyugatosodjunk a szónak ebben az értelmében. Ne csináljunk magunkból bevándorlótársadalmat, ne álljunk át a multikultúrára, örüljünk annak, hogy magyarok vagyunk, örüljünk annak, hogy megmaradtunk, és adjuk át ezt a lehetőséget a gyerekeinknek meg az unokáinknak. Az én fölfogásomban ez kötelességünk is. Mindenki maga dönti el persze, hogy mit tekint saját magára nézve kötelezőnek, de én azokhoz a magyar emberekhez tartozom, akik úgy gondolják, hogy ez egy kötelesség. És e szerint is végzem a munkámat.

Másik nagyon nagy kérdés a bevándorlás után, illetve lehet, hogy még azt megelőzően is a vírus és a járványhelyzet. Éppen a közegészségügyi laboratórium egyik vezetője mondta azt ma reggel, hogy a szennyvíz-vizsgálatok azt mutatják, hogy az elkövetkező néhány napban nem lesz emelkedés, hanem egy stagnálás látható. Hogyan számolnak, illetve hol tartanak a vakcina-megrendelések és -vásárlások?

Két csatatér van most vagy két frontvonal. Az egyik a kórházakban, a másik az iskolákban. Ugye, az első csatatéren, a kórházakban életeket mentünk meg. A második csatatéren, az iskolákban pedig munkahelyeket, mert ha a szülő nem tudja beadni a gyereket az iskolába, akkor otthon kell maradnia, és akkor nem tud elmenni dolgozni, és ez neki a kényelmetlenségen túl komoly megélhetési nehézséget is okozhat. Most, ami a kórházakat illeti, mert mégis csak ez a legfontosabb, hogy az életeket mentsük, ott nem látok egyelőre biztató jeleket. Tehát szeretnék mindenki óvatosságra inteni. A kijárási tilalomhoz kapcsolódó szigorú intézkedések mintegy két héttel ezelőtt léptek életbe, a felénél vagyunk ennek a nagyon nehéz időszaknak és ki kell tartanunk, és végig kell csinálnunk a második felét is. Aztán majd december 11-én meglátjuk, hogy hova jutottunk és onnan mik a logikus lépések. De most mindenkit kitartásra szeretnék fölhívni, hogy ne adjuk föl. Kényelmetlen, nehéz, de még csak a fele ment el ennek az egy hónapnak. És a másik fele legalább olyan fontos lesz, mint amit magunk mögött hagytunk. Ha fegyelmezettek vagyunk, ha betartjuk a szabályokat, akkor sikerülni fog. Hiszen egyszer tavasszal is sikerült már, tehát én optimista vagyok, de nem azért, mert a mostani, egyik napról a másikra jövő adatokban változást látnék. Ott nem látok jelentős változást. Sőt, inkább úgy látom, hogy az összes megbetegedett arányához képest persze csökken a kórházi ágyak, igénybe vett kórházi ágyak száma, de összességében egyre többen vannak kórházban. Most az operatív törzs üléséről jövök, és azt látom, hogy már a 9.500 magasságában van, tehát el fogjuk érni a 10 ezer kórházi ágyon fekvő betegszámot hamarosan. Igaz, hogy mintegy másfélszer ennyi tartalék ágyunk még van, tehát az egészségügy, úgy látom, hogy bár hatalmas nyomás alatt áll, állni fogja a sarat a következő hetekben is. Az orvosaink, az ápolónőink szerintem nagyszerű munkát végeznek. A medikusok, akik beléptek segíteni őket, szintén, a katonák, akiket mozgósítottunk, szintén. A legnagyobb teljesítményt pedig az átvezényelt orvosok és ápolónők nyújtják, mert az otthon támogatása nélkül kell más helyen helytállniuk. De egyelőre a rendszer működik, és bírják. Nehezen, fáradtak, de azért bírják, és bírni fogják a következő két-három hétben is. Ez van a kórházakban. Most az iskolákban pedig az a helyzet, hogy megkezdtük az egészségügyi és szociális intézmények mellett az óvodákban és iskolákban dolgozóknak a teljes tesztelését is. Van, aki vállalkozik erre, van, aki nem. Tegnap magam is részt vettem egy ilyen gerillaakcióban. Mert egy ilyen félkatonai rendszerben kell ezt elképzelni, fegyelmezettség és pontosság kell hozzá. És azt látom, hogy vannak tanárok, akik nem vállalják a tesztelést, de ez egy kicsi szám. Tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy mikor a hétvégén, most hétfőn, kedden az első heti szűréssel végeztünk, akkor egy általánosan érvényes képünk lesz a helyzetről. Az operatív törzs ma reggel döntött, hogy megindítjuk majd jövő héten a következő heti tesztelést is, tehát a második kört is megnyitjuk majd. Egyébként nagyon sok fiatal önkéntesünk van, medikusok is részt vesznek. Beszéltem is velük, nagyon helyesek, igazán romlatlan fiatalok, akik a jót keresik az életben, és igyekeznek az életükkel ezt a jót szolgálni, és most megsegítik az embertársaikat.

És megfelelő az öltözetük, mert a hét elején valamelyik DK-s politikus felszólította a magyar kormányt, hogy biztosítson megfelelő védőfelszerelést a medikusoknak.

Ahol én jártam, ott rendben voltak. Nem tudok mindenhol ott lenni, de azt tudom mondani Önnek, hogy amit személyesen tapasztaltam, az rendben volt. A gépkocsik rendelkezésre álltak, a védőfelszerelések rendelkezésre álltak, a teszthez szükséges anyagok ott voltak, a hideg csomagot, mert a terepen vannak, és kell ebédelni, azt megkapja mindenki. Az egész légkör nagyon bajtársias és szeretetteljes volt ott, Bicske környékén.

A vakcina, ugye, az oltóanyag a legfontosabb. Mindenki arra vár, akárhány orvossal beszélek, mindenki azt mondja, hogy bár már meglenne. Megvan az oltási terv, ami a terve a kormánynak arra vonatkozóan, hogyha lesz vakcina, akkor azt hogyan osztják el?

Az oltási tervet már hetekkel ezelőtt kidolgoztuk. Ugye, van az az oltási terv, ami arról szól, hogyha van elegendő vakcina, és az emberek jelentkeznek az oltásért, hiszen annak szigorúan önkéntesnek kell lennie, akkor hogy’ fogjuk ezt megoldani. 13 ezer helyszínt jelöltünk ki, ahol majd az oltás megtörténik. Tehát a tömeges oltásnak is van egy forgatókönyve. És van egy másik oltási tervünk is, ezt kell használnunk majd először. Ezt december-január környékén kell bevetnünk, amikor az derül majd ki, hogy az első körben kevesebb vakcina érkezik, mint amennyi magyar ember szeretné magát beoltatni. Jóval kevesebb érkezik majd. És akkor ez a 2-es számú oltási terv, hogy kit veszünk előre. Ugye, itt előre kell venni az egészségügyi dolgozókat, tehát a védekezésben résztvevőket, aztán a leginkább sérülékeny csoportokhoz tartozókat és így tovább. Mindenesetre, a torlódás elkerülése érdekében talán már a jövő héten elindítunk egy akciót, és lehetővé tesszük minden magyar ember számára, hogy regisztráljon, tehát előjegyzésbe vetesse magát, hogy tudjuk, hogy egyáltalán hány ember gondolkodik azon, hogy beoltassa magát. Erről ma még csak ilyen közvéleménykutatás-szerű fölméréseink vannak. Ez elég bizonytalan lábakon áll, erre nem lehet hagyatkozni. Úgyhogy elindítunk egy internetes és egy levélben történő regisztrációs lehetőséget is, hogy aki egyébként kér majd injekciót, vagy kér majd oltást, az már most feliratkozhasson, és így az elsők közé kerülhessen, akik hozzájutnak az oltóanyaghoz.

Ezen a hétvégén kezdődik advent időszaka. Mire számítsunk, hogy számoljunk karácsonyra? Lesz egy kicsi könnyebbség, hogy gondolja?

Az igazság az, hogy az operatív törzs ma már elkezdett ezzel foglalkozni, át is néztük a nyugat-európai tapasztalatokat. Úgy látom, hogy van egy nagy vita arról, hogy mi legyen a sízéssel. Az olaszok zárni akarnak, úgy látom, a németek is, az osztrákok mentenék a szezont. Én már egyszer mondtam ezt itt, most megismétlem, hogy arra kérem a magyarokat, hogy ne fizessenek elő, ne foglaljanak síszállásokat és külföldön síelési lehetőségeket, mert nem fogják tudni azokat beváltani. Mert biztosak lehetnek abban, hogy Magyarországon olyan szabályok lesznek, amelyek nem teszik lehetővé, hogy nagyon komoly és szigorúan betartott karantén-következmények nélkül turisztikai célból, sízés céljából külföldre lehessen menni. Természetesen senkit sem lehet bezárni, nemhogy a lakásába, de még a saját országába se. Itt azért nem tartunk, a helyzet még nem ennyire súlyos. Ha elmennek, elmennek, de mikor hazajönnek, akkor szigorú ellenőrzés és nagyon komoly karantén-következmények lesznek, mert a síelések voltak az első hullámban is a fertőzés terjedésének egyik kiemelkedően veszélyes, beazonosított, bizonyított okai. Tehát Csehországban ebből lett a legnagyobb baj tavasszal. Én híve vagyok egyébként ennek a sportágnak, szépnek is tartom, örülök, hogy Magyarországon egyre több olyan család van, amelyik megengedheti magának egyébként, hogy néhány napra vagy akár egy hétre is elmenjen Ausztriába síelni, szeretném, ha még több pénzük lenne a magyaroknak és még többen mehetnének el. Meg az egészséges életmód is fontos, de most nem ennek van itt az ideje. S a magyar állam elég szigorú szabályokkal fogja védeni a magyar emberek egészségét a síszezon idején is. Tehát van ez a vita. És van egy másik vita, hogy akkor hogy’ lesz a karácsony? Az operatív törzs azt mondta, hogy egyelőre nem tudjuk megmondani. Szeretnék őszintén, egyenesen és világosan fogalmazni. Nem tudjuk még, hogy milyen szabályok szerint kell majd élnünk a karácsonyi ünnepek és újév idején. Ha szívünkre hallgatnánk, szeretnénk, ha minden család korlátozás nélkül tudna egymással találkozni, és olyan karácsonyunk és újévünk lehetne, mint amilyen lenni szokott, de hogy megengedhetjük-e magunknak ezt, nyolc-tíz napnál hamarabb nem tudom megmondani. De nyolc-tíz nap múlva a kormány dönteni fog erről a kérdésről.

Köszönöm szépen! Orbán Viktor miniszterelnököt hallották.