Orbán Viktor a Katari Gazdasági Fórumon

Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke és Európa legrégebb óta – éppen most beszéltünk róla –, 17 éve hivatalban lévő vezetője. Köszönjük, hogy beszélget velünk! Éppen most írt alá egy megállapodást Katarral, erre vissza fogunk térni. De kezdhetnénk a másik okkal, amiért országa jelenleg a hírekben szerepel: Ukrajnával. Az alapvetés Ukrajnával kapcsolatban, hogy egy szuverén ország, amelyet Oroszország megszállt – éppen úgy, ahogy Magyarországot 1956-ban megszállta a Szovjetunió. Éppen tegnap este néztem erről egy videót – olyan hősök, mint Margaret Thatcher, Ronald Reagan és II. János Pál pápa voltak azok, akik támogatták Magyarországot akkor. Tegnap az Ön külügyminisztere azt mondta, blokkolni fogják azt a segélyt, amit az Európai Unió Ukrajnának adna. Arra vagyok kíváncsi, hogy egy olyan ország, mint az Öné – amit, tudja, megszálltak egyszer az oroszok –, miért tenne ilyet?

Először is, köszönöm a beszélgetés lehetőségét. Egy apró megjegyzést tennék: 17 év kormányon és 16 év ellenzékben. Ez egyformán fontos. Vissza a háború kérdésére: tudnia kell, hogy Magyarországnak nagyon egyedi helyzete van a háború tekintetében, mert Ukrajna nem egy távoli ország, Ukrajna a szomszédunk. Másodszor, 200 ezer fős etnikai kisebbségünk él Ukrajnában. És ők is részesei a háborúnak: az ukrán hadsereg besorozott katonái és ezért meghalnak. Tehát mi naponta veszítünk el magyar életeket. Tehát mi nem tartozunk az európai fősodor álláspontjához. Az én állásponton, vagyis Magyarország álláspontja a háború első pillanatától kezdve az volt, hogy ez a háború a diplomácia kudarca. Soha nem lett volna szabad kitörnie a háborúnak. Tehát ha megnézzük, hogy mi történik a frontvonalban, számunkra egyértelmű, hogy a harctéri megoldás nem működik. Tehát bárkinek is van igaza – helyesen írta le a szituációt, hogy Oroszország megszállta Ukrajnát –, de a kérdés nem az, hogy ki szállt meg kit, hanem az, hogy mi lesz holnap reggel? A tények azt mutatják, hogy holnap reggelre még több ember fog meghalni, és egyik oldalon sincs esély a győzelemre. Tehát ez egy olyan háború, ami eredmény nélkül foszt meg rengeteg embert az életétől.

Abban biztosan egyetérthetünk, hogy a diplomácia nem volt sikeres. De nagy különbség van a kudarc és a megszállás ténye között. Ami engem érdekel, az az, hogy olyasvalakinek, mint Ön – hiszen ez volt az egyik fő oka, hogy politizálni kezdett, Önnek fontos 1956…

Igen, szabadságharcos vagyok.

…és a szabadságért való harc –, van egy olyan szomszédja, amit megszállt Oroszország, ugyanaz az ország…, tudja, Ön a Budapestre érkező tankok látványával nőtt fel… Miért ellenzi az európai segélyt?

Nem, nem, érzelmileg ez nagyon is tragikus. Teljes szívvel Ukrajna mellett állunk. Megértjük, hogy mennyire szenvednek. De itt politikusként beszélek, akinek az a dolga, hogy életeket mentsen. A nemzetközi politikai közösség legfontosabb feladata, hogy emberéleteket mentsen – különösen, ha hozzám hasonlóan meg vannak győződve róla, hogy nem lehet megnyerni ezt a háborút. Ezért sokkal több energiát kell abba fektetnünk, hogy meggyőzzünk mindenkit: az egyetlen megoldás a tűzszünet. A tűzszünet után pedig béketárgyalásoknak kell kezdődnie. Ezek után térhetünk vissza az Ön által felvetett kérdéshez, érti?

Tényleg úgy gondolja, hogy Ukrajnának nincs esélye győzni?

Ez az én…

Nyilván, nagyon kevés esélyük van a győzelemre az Önök által jelenleg blokkolt támogatás nélkül… 

Nem, nem, az én álláspontom az, hogy ha a realitást nézzük, ha a számokat nézzük, ha a körülményeket nézzük, ha azt nézzük, hogy a NATO nem hajlandó csapatokat küldeni, akkor nyilvánvaló, hogy a szegény ukránok számára nincs győzelem a csatatéren. Ez az én álláspontom. Mindig is azt javasoltam mindenkinek, ahelyett, hogy még jobban belekeveredne a háborúba, meg kellene állítani az eszkalációt, és a béke, valamint a tárgyalások érdekében kellene érvelnünk. 

Lényegében, Ön…

Ne feledkezzen meg a tényekről: Oroszországban 140 millióan élnek, Ukrajnában… 30?

Érdekes, hogy ezt mondja. Amennyire én tudom, az Önök külügyminisztere nem arra hivatkozott, hogy Ukrajna nem tud nyerni, hanem hogy ez egy olyan kérdés, ami arról szól, hogy egy bankot úgy minősítenek… hogy az ukránok rosszul bánnak velük – ami a nagy ügyhöz képest igazán jelentéktelennek tűnik.

Nem, nem az. Ez elvi kérdés. A külügyminiszternek tehát igaza volt. Ha egy ország, például Ukrajna pénzügyi támogatást szeretne kapni Öntől, ami számára nélkülözhetetlen, akkor nem teheti feketelistára az Ön vállalatait. Ezt a két dolgot nem lehet párhuzamosan meglépni. Ha tehát szüksége van a pénzünkre, akkor tiszteljen bennünket, és ne szankcionálja a vállalatainkat. Ez ilyen egyszerű.

Ön a NATO-ról beszélt. Kíváncsi lennék, miként látja… Képzeljük el, hogy tűzszünet van.  Képzeljük el, hogy megszületik a béke Oroszországgal. Talán hallotta Henry Kissingert, aki korábban igencsak szkeptikus volt azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna a NATO része legyen, most viszont úgy látja, hogy Ukrajna megszűnt ütközőállam lenni ‒ olyasvalami, ami Nyugat és Kelet között húzódik ‒, emiatt viszont szerinte a békerendezés részeként Ukrajnának be kellene lépnie a NATO-ba. Mi az Ön álláspontja ezzel kapcsolatban?

Ez egy érdekes spekuláció. Az értelmiségiek számára egyébként jó. Én viszont döntéshozó vagyok. Cselekvőként pedig arra kell koncentrálnunk, hogy mit kellene tenni. Az én véleményem pedig az, hogy legelőször tűzszünetre van szükség. Ha létrejön a tűzszünet, akkor kezdjünk el tárgyalni az európai kontinens új biztonsági rendszeréről. Álláspontom szerint egyedül Oroszország és az Egyesült Államok között létrejövő béketárgyalás és békemegállapodás képes ezt az egész konfliktust lezárni. Hogy mi a tét? Ukrajna természetesen nagyon fontos, de hosszabb távon ‒ stratégiai szempontból ‒ Európa jövőbeli biztonsága a tét. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok nélkül nincs európai biztonsági rendszer, a háborút pedig most már csak úgy lehet megállítani, ha az oroszok meg tudnak egyezni az Egyesült Államokkal. Európaiként egyébként egyáltalán nem vagyok boldog ettől, de ez az egyetlen kivezető út.

Még egy dolog a NATO-val kapcsolatban. Ön ellenezte azt is – vagy úgy tűnik, hogy önnek kevésbé tetszik –, hogy Svédország a NATO tagja legyen. Tudom, Ön erre azt mondhatná, hogy ez a parlamenti képviselők dolga, de Ön, mint megállapítottuk, egy nagyon sikeres politikus. Miért ellenzi, hogy Svédország belépjen a NATO-ba?

Mert a politikai kapcsolat Svédország és Magyarország között borzasztóan rossz, és először javítani kell rajta. Nem szeretnénk konfliktusokat behozni a NATO-ba. Tehát először kezeljük a két ország közötti nézeteltéréseket, és utána készek vagyunk támogatni őket. Elvi alapon amúgy is támogatjuk. És kedveljük a svéd embereket… de a politikai kapcsolat az országok között jelenleg elég undok.

Beszélhetünk az Európai Unióról? Az EU jelenleg elutasítja, vagy késlelteti, azt hiszem, 30 milliárd dollárnyi támogatás és hitel átutalását Magyarországnak. Önök tiltakoztak ez ellen, de kíváncsi lennék, kitűztek-e egy határidőt, hogy az EU-nak mikor kellene odaadnia azt, amit Önök a saját pénzüknek tartanak?

Nem, nem, de meg kell érteni a nézeteltérés jellegét: nem a pénzről van szó.

Rendben.

A pénz fontos, de tudja, Európa erős, Magyarország erős, tehát a gazdaságunkat akár a saját erőforrásaink alapján is tudjuk kezelni. De meg kell értenünk, hogy van két alapvető stratégiai kérdés, amiben nem értünk egyet az Európai Unió fősodrának álláspontjával. Az első a „kockázatmentesítésről” vagy a szétválasztásról szóló vita az egyik oldalon, és az összekapcsolhatóságról a másik oldalon. És egyre több európai ország áll a kockázatmentesítés vagy a szétválasztás oldalán, Magyarország pedig határozottan a kapcsolódás és az összekapcsolhatóság mellett van. A másik stratégiai különbség a háborúval kapcsolatos, ugyanis Európában háborús pszichózis van. A fősodor és a többség azt gondolja, hogy megnyerhetik a háborút, és van harctéri megoldás. Magyarország ezzel nem ért egyet. Ez tehát a két fő stratégiai különbség. És a pénzügyi, finanszírozási kérdések bevonása csak a két, stratégiailag eltérő megközelítés következménye.

Most döbbentem rá, ezek nagyon nagy különbségek. Ha visszatekint a többi nehézségére is az Európai Unióval, annak, aki Nagy-Britanniából jött, olyan érzés lehet, mint a Brexit felé vezető út. Sokan az Ön példaképei közül – Roger Scruton is, akiről korábban beszéltünk – támogatták a Brexitet. Ön is Brexit-pártinak tűnik.

Nem, nem, nem…

Miért marad Magyarország az Európai Unióban?

A válasz nagyon egyszerű: az exportunk 85 százaléka az Európa Unióba megy. Mi nem vagyunk erősek és hatalmasok, mint a britek a biztonsági és gazdasági segítség tekintetében…

Lehet, hogy rossz döntés…

Lehet, de ez egyébként sincs napirenden. Tudja, az Európai Unióban egy alapvető nehézségünk van, ez a vezetés kérdése. Az Európai Unióban a vezetés kérdését intellektuális irányból közelítik meg. Úgy gondolják, hogy a vezetés azt jelenti, hogy minket az intézmények vezetnek, és a politikusok feladata az, hogy az intézményeket jól működtessék. Ami egy szép ötlet akkor, amikor minden jól megy. De amikor nehézségek vannak, ez nem működik, az intézmények nem hatékonyak: vezetőkre van szükség, emberi lényekre, akik döntéseket hoznak, felelősséget vállalnak, és így tovább, és így tovább. Tehát most egy nehéz időszakot élünk, az Európai Uniónak pedig nincsen ilyen vezetése.

De a brit vezetők éveken keresztül panaszkodtak a brüsszeli vezetésre, „a polipra”, ahogy nevezték. Biztos, hogy Ön is ezen az állásponton van?

Igen, a buborék szörnyű, Brüsszelben főleg. Az Európai Unió egésze túlbürokratizált és túlcentralizált, ez kétségtelen.

Említtette a szétválást és látom, hogy több megállapodást is kötöttek Kínával, és megpróbálom ezt általánosítani a közönségnek. Ön megpróbálta ugyanazt az attitűdöt felvenni Kínával, mint Oroszországgal is, miszerint ahelyett, hogy a nyugati oldalhoz tartozna, a többiek egyik vezetője akar lenni. Azok közé akar tartozni, akik megpróbálják összekötni Kínát a Nyugattal. Ez ésszerű így?

Nem, ennyire nem vagyunk ambiciózusak. Az ok az, hogy a kapcsolat jó dolog. 10 milliós ország vagyunk, az export a GDP 80-85 százalékát teszi ki, tehát egy nagyon nyitott ország vagyunk, szükségünk van a kereskedelemre és a politikai kapcsolatokra. Tehát mi hiszünk az összekapcsolódásban. Kína pedig egy hatalmas lehetőség, miért ne élnénk vele?

Ahogy sokan állítják, Kína hosszú távon riválisa lehet a Nyugatnak.

Vagy partnere.

Vagy partnere.

Ezt mi döntjük el.

Lehet, hogy például ez egy olyan terület, ahol nem értenének egyet Donald Trumppal.

Lehet. Várjuk meg, hogy visszatérjen, és megbeszéljük.

A végén visszatérünk az amerikai politikához. Kíváncsi vagyok, hogy a taps Donald Trump visszatérésének vagy vissza nem térésének szól-e…

Érthető.

Hogy visszatérjük arra, miért van Ön itt, tegnap aláírt egy gázvásárlással kapcsolatos energetikai megállapodást Katarral, és azt mondta, jobb, ha több lábon állunk, mint ha csak egyen. Ez, gyanítom, utalás volt Magyarország orosz gázfüggőségére. Tudna mondani valamit arról, mi lesz a megállapodás kimenetele? Mennyi gázt fognak vásárolni Katartól?

Először is, a tárgyalások még zajlanak. Másodszor, Magyarország egy szárazfölddel körülvett ország, ami azt jelenti, hogy nem hanyagolhatjuk el az Oroszország felől csővezetékeken érkező energiát. A magyar energiaszükséglet fele Oroszországból, hosszú távú szerződések alapján érkezik, a másik felére kell találnunk partnereket. Az egész világon keresünk partnereket, és Katar az egyik potenciális partnerünk. De mindenki a katariak ajtaja előtt áll sorban, tehát nem könnyű idejutni és aláírni egy megállapodást. Ha ez sikerül, akkor sem tud 2026-nál előbb elindulni, mert addig a katariak le vannak foglalva. Tehát reménykedünk az együttműködésben. Katar olyan ország, amelyet nagyon tisztelünk, nélküle Európa nagy bajba került volna tavaly. Próbálunk egy bővebb stratégiai együttműködést kötni velük, nemcsak energetikai, hanem mezőgazdasági, informatikai és biztonsági kérdésekben is.

Gondolja, hogy meg fogja szerezni… Budapesten azt beszélik, néhányan úgy gondolják, hogy meggyőzi a katariakat, segítsenek visszavásárolni a budapesti repülőteret, amely megvásárlását Önök már tervezik.

Magyarország legfőbb értéke az önök szempontjából valószínűleg a földrajzi helyzete, mert Európa közepén vagyunk, Közép-Európa közepén, és minden út Magyarországon halad keresztül észak-déli és kelet-nyugati irányban. A repülőtér stratégiai jelentőséggel bír számunkra. Katar érdeklődik iránta. Még nincs döntés. Még mindig tárgyalunk. Örömmel fogadnánk őket. Még mindig jelen vannak Magyarországon befektetőként.

Tehát szeretnének katari pénzt kapni, hogy befektetőként segítsenek visszavásárolni.

Igen, igen. De mi is készen állunk a részvételre, tehát stratégiai befektetésekre van szükségünk Budapesten a repülőtérrel kapcsolatban. Nem csak a kivásárláshoz, hanem egy nagyszabású tervhez, hogy az európai piac egyik versenyképes repülőterévé fejlesszük.

Kritikusai azt mondanák, hogy Önök talán lassabban haladnak az Oroszországgal való energiaügyi kapcsolat megszüntetésével, mint mások. Megállapodást kötöttek a Gazprommal, és ehhez hasonló dolgok. Csak egy példa: még mindig az orosz állami atomenergiai vállalat, a Roszatom építi az önök atomerőművét. Akármilyen szempontból is nézzük, nem megy túl jól – részben a szankciók és a késedelmek miatt. Bizonyára ez egy olyan hely, ahol egyszerűen ejthetnék az orosz vállalatot, és tovább léphetnének.

Ebben a tekintetben nem sietünk. Magyarországon 60 éve van egy orosz technológián alapuló atomerőművünk, ami nagyon jól működik, és az oroszok mindig megbízható partnerek voltak. És ezt az atomerőművet szeretnénk bővíteni. És mással, más technológiára alapozva bővíteni, ez nagyon kockázatos. Ha tehát ugyanazon a helyszínen szeretnénk bővíteni, akkor orosz technológiát kell használnunk. Tehát továbbra is ezt tesszük, és remélem, hogy folytatni tudjuk. Egy atomerőmű megépítése bonyolult folyamat. Vannak bizonyos késedelmek, de optimista vagyok, hogy a tervek szerint be tudjuk fejezni.

Lehet, hogy nem ért egyet velük, de legalább azt meg tudja érteni, hogy más európai országok, amikor Önökre néznek, azt látják: még mindig ragaszkodik az oroszokhoz az atomerőműve kapcsán, még mindig a Gazprommal köt üzleteket, még mindig Ön az, aki arról beszél, hogy Ukrajna nem győz, és a béke pártján áll. Érti, miért gondolják úgy, hogy Ön túlságosan Vlagyimir Putyin oldalán áll?

Nyilvánvaló okokból. De most Európában, ha valaki a nemzeti érdekek alapján áll ki, könnyen megvádolhatják azzal, hogy Ön Oroszország mellett áll. De az a helyzet, hogy az én iránytűm mindig a magyar nemzeti érdekek irányába mutat. Nem foglalkozom más vezetővel, a saját hazámmal foglalkozom. Én Magyarországért állok ki, tudja? Tehát bármilyen vádat kaphatok vagy kapni fogok, továbbra is meg fogom kapni. És igaza van abban, hogy Magyarország egy olyan ország, amely úgy gondolja, hogy ha valamit tízszer megteszünk – például szankciós csomagokat vezetünk be –, és ez nem működött, akkor nem ésszerű, hogy tizenegyszer megtegyük – tudja, újra megtesszük, remélve, hogy az eredmény más lesz. Ez ellenkezik a józan ésszel. Tehát az Európai Unió szankciós politikája a mi felfogásunk szerint egyszerűen nem működik.

De nem ez a lényeg? Amikor arról beszél, hogy csak a nemzeti érdekekről van szó, nem ez az egész lényege annak, hogy egy szerződéses szövetség részesei vagyunk? Az Európai Unióhoz hasonló szövetség lényege, hogy igen, figyelembe vesszük a nemzeti érdekeinket, de végül is támogatjuk a szomszédainkat, támogatjuk a szélesebb, nagyobb célt: egyik esetben Oroszország visszaszorítását, másik esetben az Európai Unió előmozdítását.

Nem, nem, ez két különálló ügy. Az első természetesen az, hogy meg kell állapodnunk az oroszokkal az európai biztonság jövőjéről. Ez az egyik dolog. A másik kérdés, hogy mi az Európai Unió jövője? És ebben a tekintetben két iskola van Brüsszelben. Az első az Európai Egyesült Államok, vagy ahogy a brüsszeli nyelvezet mondja: „egyre szorosabb unió”. Ez nekünk nem tetszik. Nem szeretnénk egy birodalomhoz tartozni. Szeretnénk megőrizni nemzeti szuverenitásunkat. Tehát a másik koncepció – a második iskola – a nemzeti szuverenitás fenntartása, és Európa szuverén államok szövetségeként, együttműködési rendszereként való elképzelése. Én a második iskolához tartozom – mi a második iskolához tartozunk. Ez most nagy különbség, és ez okozza az Európai Unión belüli vitát. De az egyetlen módja az előrehaladásnak az, hogy megvitatjuk.

Barátok tekintetében, nyilván itt vannak a katariak. Az arab világban, általánosságban, bizonyos tekintetben, sokan kérdezik, sokan csodálkoznak, hogy itt van. Ön olyasvalaki, aki – udvariasan fogalmazok – elég erős véleménnyel volt a muszlimokkal kapcsolatban Magyarországon. Arról beszélt, hogy Magyarország keresztény ország. Nem akarja, hogy az iszlám civilizáció „megszállja” Európát. Tehát miért van most itt? Miért akar tőlük pénzt?

Nem, nem, nem pénzről van szó. Sokkal inkább politikai, mint gazdasági okból vagyunk itt. De szerintem a jövő fő dilemmája nem az, hogy muszlim vagy keresztény. A jövő fő dilemmája – mint a migráció, genderpropaganda, állami szuverenitás esetén – a normalitás vagy abnormalitás, ahogy mi mondjuk. A keresztények és muszlimok pedig együttműködhetnek a hagyományos értékek: Isten, haza, család védelmében, megőrzésében. Ez a legfontosabb dolog, nem a „keresztény vagy muszlim”. Ez az oka annak, hogy elvi alapon együtt tudunk működni a muszlim országokkal. Erdoğan – akit nagyon kedvelek – Magyarország jó barátja, a magyar kormány jó barátja, annak ellenére, hogy a mi kormányunknak egyértelmű keresztény identitása van. Tehát a vallás nem okoz nehézséget az együttműködésben.

Tehát az Ön álláspontja, hogy örömmel találkozik muszlimokkal itt, csak nem akarja, hogy Magyarországra menjenek?

Nem, nem, ez a migrációról szól. A migráció más kérdés. A kérdés az, hogy ki dönti el, hogy ki jöhet be az országodba, ki maradhat ott és kivel kell együtt élned. Ki a hatóság, aki ezt eldönti – a nemzetállam vagy valaki más? Magyarország ragaszkodik ahhoz, hogy eldöntse, ki jöhet az országunkba és ki élhet itt, ez a mi kizárólagos döntésünk, nem lehet Brüsszel, vagy bárki más döntése. Tehát ez a migráció kérdése, nem kulturális kérdés. Ez egy másik dimenzió, aminek nincs helye Magyarországon, mert Magyarországon egyértelmű, nem veszélyeztetett keresztény identitása van. Mi erősek vagyunk az identitásunkban.

Azon tűnődtem, hogy amiről korábban beszéltünk… Donald Trump neve felmerült. Ön általában barátságosabb vele, ha szabad így fogalmaznom, mint más európai vezetőkkel. Ön szerint megnyeri a következő választásokat?

Remélem.

Azonban De Santis, akihez valamennyire szintén közel állt… Nos, úgy tűnt, hogy volt valamiféle baráti közeledés.

Igen. Ő is nagyon jó vezető, de én a veteránok klubjához tartozom, és a veteránok támogatják egymást.

Egy veterán, aki nagyon is az élvonalban van: Joe Bidenre biztosan senki sem mondaná, hogy fiatal. Mi a baj Joe Bidennel?

Nos, nem az én dolgom kritizálni az Egyesült Államok vezetőjét – ez amúgy sem jó üzleti ötlet.

De jobban örülne, ha az Egyesült Államoknak más vezetője lenne?

Inkább azt mondanám, hogy az amerikai demokraták sokkal inkább ideológia által vezéreltek, mint a republikánusok. A demokraták pedig mindig szeretnek meggyőzni – és néha kényszeríteni – másokat arról, hogyan kell élni. És ez nekem nem tetszik. Nekünk megvan a saját kultúránk. A kultúra határozza meg, hogyan élünk. Ne avatkozzanak bele, kérem. Ne oktassanak minket. Ne mondják meg, hogy mi a jó, mi a rossz, mi a szabadság. Ezt nem szeretjük. Ez nem az ő dolguk. Ez nem az amerikaiak és nem más nemzetek dolga, ez a magyarok dolga. Ez ilyen egyszerű.

De van…

Donald Trump ezt megérti. Ez fontos.

De van egy nagy, nagyon nagy különbség, hogy Donald Trump az olyan kérdéseket, mint Kína, különösen feketén-fehéren látja. Ő az a személy, aki ezt elindította – nem ő az első, de ő az a személy, aki minden bizonnyal felgyorsította – Amerika elszakadását Kínától. Nehéz elképzelni, hogy ezt ne erőltesse tovább. Nem ez az a fő terület, ahol Ön automatikusan konfliktusba kerül azokkal a jobboldali emberekkel, akiket egyébként támogat?

Nem nevezném konfliktusnak, de nagyon higgadtan ki kell mondanunk, hogy az Egyesült Államok érdeke, és az Európai Unió, az európai országok érdeke Kínával kapcsolatban határozottan különbözik. Tehát ez a kiindulópont. Tehát ahhoz, hogy összehangoljuk politikánkat vagy együttműködjünk ebben a témában, az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti tárgyalásokra van szükség. És még akkor is, ha az Egyesült Államok elnöke Trump lesz és lenne, komolyan kell tárgyalnunk erről. Ez egy bonyolult, nehéz téma, de úgy gondolom, hogy Európának a saját érdekeit kell képviselnie Kínával kapcsolatosan.

És látja-e bármilyen jelét annak, hogy az európai vezetés megváltozik az olyan emberek irányába, akiknek szimpatikusabb lenne az Ön álláspontja? Jelenleg Önnek kissé kevés a közvetlen szövetségese Európában, ha lehet így fogalmazni, az Európai Unión belül.

Az idő segíthet. Most még nincsenek sokan, de az idő segíthet.

Ami az időt illeti, Ön nagyon hosszú ideig volt az országa vezetője. Van valami kitűzött dátum, amikor esetleg továbbállni tervez?

Ezt a feleségem fogja eldönteni.

Tehát ez egy demokratikus szavazás.

Egy demokratikus szavazás otthon. Alapvetően ezért vagyunk itt, mert ’98-ban választottak meg először miniszterelnöknek. Tehát a katari kormánnyal amúgy is ’99-ben kezdtem el együttműködni, amikor először járt Magyarországon a katari külügyminiszter. Tehát a kapcsolatunk Katarral – a gazdaság fontos, de nem kizárólag gazdasági. Fontos a pénz, de fontosak a befektetések is. De az együttműködésünk inkább politikai, mint gazdasági jellegű. Visszatérve, számít a személyes kapcsolat, számít a személyes lojalitás, számít a vezetői kapcsolat.

A videóban, amit láttam Önről, azt mondta, hogy találkozni fog Margaret Thatcherrel akkoriban. Arra vagyok kíváncsi – és újra felteszem Önnek ezt a kérdést – az az Orbán Viktor, aki először felbukkant, akinek az orosz megszállás egy fordulópontot jelentett – nyilvánvalóan én csak hallomásból tudom – Ön kiállt azért, amit gondolt vagy Magyarországot cserben hagyták akkor az emberek?

Nem, én voltam az első közép-európai vezető, aki nyilvánosan kérte a szovjet csapatok kivonását a közép-európai országokból. Ez igaz.

De az az Orbán Viktor, aki felbukkant, akit sokan a jobboldalon, sokan Európa-szerte természetes partnernek tekintettek, olyasvalakinek, aki része lehet annak a nagyobb, szélesebb képnek, amelyen Önök elindultak. Az új Orbán Viktor egy teljesen más teremtmény.

Nem, nem, már megint az ukrán háborúról beszél.

Igen.

Mentsük meg Ukrajnát, amennyire csak tudjuk, és az egyetlen jó dolog, amit az ukrán népért tehetünk, az a tűzszünet és a béke, valamint az életek megmentése. Ez Orbán Viktor álláspontja.

Változott az általános politikai filozófiája?

Nem, ez nem a filozófiáról szól, hanem a háborúról, és arról, hogy naponta emberi életeket veszítünk. Ezt meg kell állítani!

Orbán úr, köszönjük szépen, hogy beszélgetett velünk.

Köszönöm szépen!

Orbán Viktor miniszterelnök, köszönöm!

Köszönöm!