„Nagyon büszke vagyok a magyar szolidaritásra. Olyan erő van ebben az országban, amit a nagy bajban veszünk észre” – mondta az Origónak Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója. Az adventi időszak már javában tart. Tavaly négy hét alatt 350 millió forintot ajánlottak fel a támogatók. Az ökumenikusok Szeret.Éhség kampánya idén húszéves.
– Magyarországon van gyerekszegénység, gyerekéhezés?

– Mi nem találkoztunk olyan éhezéssel, amiről a headline-okban olvasunk. Az, hogy vannak térségek, ahol sok az alultáplált gyerek, mert nem megfelelő minőségű és mennyiségű ételt kap, ilyen persze van. De az, hogy egy gyerek napokon át étlen-szomjan lenne, ilyennel mi nem találkoztunk. Hanyagsággal, felületességgel viszont igen. Látjuk, hogy a szülőnek lett volna lehetősége a gyerekének enni adni, de nem tette meg. Egy zsíros kenyér és a normál reggeli között azért van különbség.

– Adventi időszak van. Ismét beindult a Szeretet.Éhség kampány.

– Húsz éve ugyanazt mondjuk. A cselekvő szolidaritás a fontos. Az egy nagyon határozott elképzelése az Ökumenikus Segélyszervezetnek, hogy egy közösséget építsünk. Az első adományozónk húsz évvel ezelőtt egy Frau Zoll nevű német hölgy volt, aki 50 német márkát adott. A második adományozó is egy Magyarországon dolgozó német állampolgár volt. Nehezen indultunk. El kellett sok-sok évnek telnie, hogy megváltozzon ez az attitűd. És ez azért volt, mert devalválódott a társadalmi szolidaritás fogalma. Az előző rendszerben teljesen értékét vesztette az adakozás, és ezt újra kellett építeni. Most már eljutottunk oda, hogy azt mondhatom, hogy nagyon büszke vagyok a magyar szolidaritásra. Olyan erő van ebben az országban, amit a nagy bajban veszünk észre. Egyébként ócsárkodunk, és mindenfélén tudunk veszekedni, amikor igazán nagy baj van, akkor csak kapkodjuk a levegőt, hogy hogy reagáljunk olyan gyorsan, mert mindenki mindenben azonnal segíteni akar.

– Minek örülnek jobban? A pénznek vagy a tárgyi adománynak?

– Mindig is a pénzadománygyűjtésre koncentráltunk, mert a pénz teszi lehetővé azt, hogy célzottan cselekedjünk. Például egy árvízi helyzetben, amiből volt elég az elmúlt években, ha természetbeli adományokat gyűjtünk, akkor nem tudunk az embereknek személyre szabottan segíteni. Mert mondjuk tisztasági szerekre, fertőtlenítőszerekre, mészre van szükség, akkor ezt nem tudjuk egységesen adni. Ha viszont pénz van, akkor abból azt veszünk, amire éppen szüksége van az adott családnak. Fontos az, hogy a segítségnyújtásban ne legyen konfliktus.

A pénzadománygyűjtésünk legegyszerűbb módja a 1353-as adományvonal. Ha valaki felhívja ezt a számot, 250 forinttal támogatja hívásonként az Ökumenikus Segélyszervezetet. Ez bruttó összeg, mert a szolgáltató levonja az ő költségét, hívásonként 10 forintot. A honlapunkon konkrétan célzott módon is ki lehet választani, hogy mire szeretné az adományozó, hogy fordítsuk a felajánlását. És vannak cégek, akik stratégiai partnereink, ők sokszor egy-egy projektben nyújtanak nekünk óriási segítséget.

Tavaly négy hét alatt több mint 350 millió forint gyűlt össze az adventi pénzadománygyűjtés idején. Ez tartalmazza a telefonhívásokat és annak a mintegy 15 ezer fős adományozói körnek a felajánlásait, akik rendszeresen támogatják az ökumenikusokat. Az utóbbi 3 évben körülbelül 40 ezer adományozója volt a segélyszervezetnek. Az adventi időszak a csúcs. Ilyenkor az adományozási kedv három-négyszerese az évközinek.

– Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége az ökumenikusok jószolgálati nagykövete.

– Nem volt még közszereplő Lévai Anikó, amikor csatlakozott hozzánk. Ennek most már 18-19 éve. Lévai Anikó nem akkor jött, amikor miniszterelnök lett a férje, sokkal korábban. (1996-ban Lévai Anikó férje, Orbán Viktor már három éve a Fidesz elnöke volt, első miniszterelnöksége 1998-ban kezdődött – a szerk.) Tetszett neki, elkötelezett ebben az ügyben, egy remek munkatárs. Részt vesz mindenben. Amikor árvíz volt, akkor jött, pakolt, rámolt, dolgozott. Azt kérdezte, mi a feladatom? Itt én csak egy egyszerű önkéntes vagyok, tessék megmondani, hogy mi a dolgom. Fontos, hogy legyenek ismert emberek is a tagjaink között, de az arculatunkra vigyázni kell. Vannak, akik önként jelentkeznek, vannak, akiket mi keresünk meg. Míg Kovács Koko István, a másik jószolgálati nagykövetünk 11 éve segíti elkötelezetten a célkitűzéseinket, Wolf Kati az utóbbi 5 évben vesz részt aktívan, főleg családokkal kapcsolatos akciókban. Keresztes Ildikó is sokszor vállalt nálunk társadalmi munkát, ő elsősorban az erdélyi akciókban, hiszen ő marosvásárhelyi származású. Nekünk nem az a dolgunk, hogy aktuális politikusokat meghívjunk ebbe a szervezetbe. Ez egy olyan közösség, ahol mindenkinek van helye. Politikai látásmódtól, ideológiától független, hogy ki lehet a tagunk. Az csatlakozzon hozzánk, aki kész arra, hogy megossza azt, amije van, akár anyagilag, akár erkölcsileg, akár fizikailag.

– Mi a legnagyobb adomány, ami érkezett az Ökumenikus Segélyszervezethez?

– Demján Sándor 55 milliót adott tavaly a Szeretet.Éhség kampányban.

– A média fontos része az életüknek?

– Tavaly az egész napos Jónak lenni jó! műsorfolyam keretében karolta fel a közmédia a Szeretet.Éhség kampányunkat, rengeteg felajánlás érkezett. De sokat segített és csúcsot döntött az RTL Klub, amikor a Fókusz Plusz adása háromnegyed óra alatt 64 millió forintot gyűjtött. A Class FM is évek óta stratégiai partnerünk a gyűjtésben, ők a Morning Showban 14 milliót gyűjtöttek a hallgatókat mozgósítva. Sokat számít, hogy a média mennyire tudja az akcióinkat propagálni. És az is fontos, hogy ne azért adjon az adományozó, mert egy síró arcot lát, hanem nézze meg, hogy mi az az szervezet, akinek adja a pénzét, milyen garanciát vállalnak arra, hogy a felajánlása valóban a rászorulókhoz kerül.

– Mitől hiteles az Ökumenikus Segélyszervezet?

– 1999 óta teljes működésünket a legszigorúbb nemzetközi sztenderdek szerinti könyvvizsgálatnak vetjük alá. Az adományozóknak mindig elmondjuk, ha valaki 100 forintot ad, akkor abból 9 százalékot fordítunk arra, hogy az a munka, amit végzünk, professzionális legyen. Az adományból további 6 százalékot pedig arra költünk, hogy közösséget építsünk, önkénteseket és adományozókat vonjunk be, eljussunk a médiába, hogy kommunikáljunk az emberekkel, hogy visszacsatolást kapjanak. Aki pedig átutalással, csekkbefizetéssel juttatja el a támogatását, az személyre szóló visszacsatolást és beszámolót kap.

Fontos, hogy elmondjuk, hogy 100 forintból 85 forint az, amit a bajbajutottak támogatására fordítunk, de a maradék 15 forint is a hosszú távú célokat szolgálja. Mi erről tisztán, világosan beszélünk, és az emberek megértik. Évi 1-3 milliárd forint a büdzsénk, 20-30 százalék, amit adománygyűjtésekből tudunk biztosítani. A többi pályázatokból és az állami normatívából folyik be. Működtetünk többek között például hajléktalanszállást, átmeneti otthonokat családok számára, melyekre állami normatívát kapunk.

– Hányan dolgoznak az ökumenikusoknál?

– A szerződéses munkatársak száma 300 felett van, az önkéntes közösségünk megközelíti az 1000 főt. Tavaly csak a Bazilikánál 220 önkéntes kapcsolódott be az adományozóknak köszönetként adott mézeskalács szívek készítésébe. Ha valaki szeretne csatlakozni, az a honlapunkon regisztrálhat. Felvesszük vele a kapcsolatot, és egy képzésben kell részt vennie.

– Képzésen?

– Igen, ez nagyon fontos, hiszen egy közösséghez csatlakozik. A képzésen részletesen ismertetjük a segélyszervezet céljait. Elmondjuk, hogy mit gondolunk a segítségnyújtásról, mit miért cselekszünk, hogy működünk. És beszélünk neki azokról a feladatokról, amik majd rá várnak. Fontos, hogy mindenki olyan feladatot vállaljon, amelyre alkalmas, és amire fel tud készülni, és tényleg el tud látni. Hiszen a cél, hogy egy-egy új önkéntes bekapcsolódása valódi segítséget jelentsen.

– A migrációs krízis kapcsán nagyon szolid volt az adományozás.

– Nem érződött az a fajta összefogás, mint amikor Magyarországon vagy a határon túl történik valami, és bevallom, feszültségekkel terhes időszak volt ez. Nekünk is nagyon oda kellett figyelni, hogy a segítségnyújtás az legyen valóban, ami ott abban a helyzetben szükséges, és ne legyen több, és ne történjék az, hogy a menekült másnap tovább áll, és eldobja a takarót, amit tőlünk kapott. A rendkívüli helyzetekre mindig van elkülönítve pénzünk. Mi mindig projektalapon dolgozunk. A migráció ügyében mi is segítséget kértünk az ACT Alliance nemzetközi szövetségtől, melynek egyedüli magyar tagjai vagyunk. Ez egy genfi központú segélyszervezeti közösség, melynek 140 tagja van világszerte. Sok tagszervezet ajánlott fel nekünk a szövetségen keresztül anyagi támogatást a menekültválság idején. Emellett a kormány is jelentős mértékben támogatta a válság idején végzett humanitárius tevékenységünket.

– Mennyire merünk segítséget kérni?

– Húszezer megkeresés érkezik hozzánk egy év alatt. Az egyik embernek az a gondja, hogy nem tudja kifizetni az áramot. A másik családnak élelmiszerre volna szüksége, és sokan ruhát szeretnének, és van olyan is, akinek lakásproblémája van. Ilyenkor egy csapat veszi készbe az ügyet, és minden esetnek utánajárunk. Ez egy hallatlanul nagy munka. Fel kell mérni, hogy jogos-e a kérés, mert olyat is láttunk, hogy ha például küldünk a Kossuth Lajos utca 3-ba valamilyen segítséget, akkor jönnek az 5-ből, a 7-ből, meg a 9-ből ugyanazzal a kéréssel. Többféle bajba jutott ember van Magyarországon. Az egyiket fel kell kutatni, mert nem jelentkezik magától. Túlságosan visszafogott, szégyelli a helyzetét, és nem fordul segítségért. Ha mi jó szociális munkát végzünk, akkor fel kell fedeznünk azokat, akikre oda kell figyelni. És van olyan, aki mindenhol és mindent kér. És újra meg újra. Találkoztunk a vörösiszap idején is ilyen esetekkel. Akkor több segélyszervezet összeállt, és létrehoztunk egy klasztert. És akkor az egyik osztotta az élelmiszert, a másik ruhát adott, a harmadik foglalkozott az építkezésekkel, a negyedik az elhelyezésekkel. És akkor kiderült, hogy egy rászoruló megjelent itt, megjelent ott, és megjelent amott is. Tehát mindenütt fel akarta venni azt, amire csak egyszer jogosult. Na persze lehet erre azt mondani, hogy ez egy emberi rossz tulajdonság, én másik oldalról nézem: ez egy segélyszervezeti hiba, ha nincs együttműködés a szervezetek között.

– Már a munkanélkülieket is felkarolják. Hogy működik ez a projekt?

– Munkánkban nagyon fontos az esélyteremtés. A szegénység elleni küzdelem fontos eleme, hogy álláskeresőknek segítünk minél előbb munkát találni. Leülünk a jelentkezővel, és a munkatársak felmérik a képességeit. Hogy hol tart az önismeretében, milyen tudása van, és hogy értékeli önmagát. És kiderült, hogy az emberek nagy százaléka vagy felülértékeli a képességeit, vagy alulértékeli. És utána elkezdődik egy több hónapos munka az álláskeresővel. Sokszor kell azt mondanunk az álláskeresőknek, hogy amit te kinéztél magadnak, munka, az nem neked való. Mert nincs meg hozzá a képességed vagy éppen túlképzett vagy, és alulértékeled magad. Budapesten ez a fajta munkaerőpiaci szolgáltatásunk, ami nem egyszerűen munkaközvetítés, sokkal több annál, 70 százalékos eredményességgel működik, és ez egy csoda ma Magyarországon. És vidéken is 40 százalék felett van azoknak a száma, akik munkát találnak a mi segítségünkkel.