„A fejlődés óriási: a fine dinging éttermek, bisztrók, hagyományos borteraszok, kézműves cukrászdák, pékségek mellett idén megszaporodtak a sörfőzdék, a tipikus balatoni kisvendéglők” – mondta Lévai Anikó.

„Mára – talán nem túlzás ezt állítani – sikk lett a Balaton partján a kifinomult kulináris élvezetek felcsigázása és kiszolgálása” – mondta Lévai Anikó, a Magyar Konyha gasztrokulturális magazin szerkesztőbizottságának elnöke azon a szerdai budapesti sajtótájékoztatón, ahol a lapunk nyári összevont számához ajándékba adott Balaton 2019 gasztrokalauzt mutattuk be.

Lévai Anikó elmondta, hogy a balatoni gasztronómia egy egész nemzedék számára nosztalgikus emlékeket idéz, mára azonban jelentősen átalakult a tóparti kínálat. Először a kísérletező séfek jelentek meg igényes és ötletes fogásokkal, mára pedig már kalauzra van szükségünk ahhoz, hogy eligazodjunk az ízek kavalkádjában, a különféle konyhák kínálatában. Ilyen kalauz a Magyar Konyha kiskönyve, amely hagyományosan a magazin nyári duplaszámának ajándékaként jelenik meg – immár a hetedik alkalommal. S míg 2013-ban csak 170 helyet tudtunk jó szívvel ajánlani, addig tavaly már 400 vendéglőt, piacot, borászatot mutattunk be. Idén azonban szigorúbbak voltunk, a tesztelt több mint ezer helyből csak 333 került be a könyvbe – ezek között azonban ötven új hely található.

„A fejlődés tehát óriási: a fine dinging éttermek, bisztrók, hagyományos borteraszok, kézműves cukrászdák, pékségek mellett idén megszaporodtak a sörfőzdék, a tipikus balatoni kisvendéglők – mondta Lévai Anikó. – Tovább tart a strandbüfék divatja, de találunk sehova nem sorolható gasztrokocsmát, mák- és csilitermesztőt is.” Egész régiók zárkóztak föl a balatoni gasztroforradalomban, ami persze nem ment volna a borászatok, ínyenc boltok, piacok, a Balatoni Kör és más civil összefogások támogatása nélkül.

Az idei gasztokalauz különleges kiadvány, mert összegzi a szerzők és a szerkesztők hétévnyi folyamatos munkáját, a csapat és a magazin fejlődését is. A lap már új alcímmel jelenik meg: gasztrokulturális magazin, ami jelzi, hogy – bár Magyar Konyha soha nem volt szimpla receptújság –, mára sokszínű kulturális tartalmat kínál: gasztro- és kultúrtörténeti írásokat, borász- és séfportrékat, művészinterjúkat, emberi sorsokat bemutató riportokat, legújabban pedig „újhullámos hasnovellákat” a legjobb hazai írók tollából.

Ezt emelte ki a bemutatón Vinkó József főszerkesztő is, hozzátéve: amikor tíz éve elindult a gasztoforradalomnak nevezett változás, akkor eleinte divatnak, trendnek tűnt, mára azonban világossá vált, hogy nem erről van szó: ez közérzet, életérzés, jel.

Vágy a minőség után, ahol a jó étel jó életet jelent. A farm to table, a slow food, a szezonalitás és regionalitás kifejezések mind ezt tükrözik. Erre érzett rá a Magyar Konyha csapata, amelynek tagjai tíz éve készítik a magazint. Az elején nem volt ez tudatos, csak éreztük, kiket kell megszólaltatni – talán ennek is köszönhető, hogy mára a lap jelentős rangra tett szert a magyar gasztronómiában.