Kilencedik alkalommal került sor az Ökumenikus Segélyszervezet éves Partneri Találkozójára. Az eseménynek évek óta otthont adó Müpa üvegtermében több mint 60 partner vezető képviselői gyűltek össze, akiket a rendezvény házigazdájaként Kovács Koko István jószolgálati nagykövet köszöntött.

Lehel László elnök-igazgató beszámolóját néhány a Segélyszervezetet jellemző összegző adattal indította, majd a 2017-es év kiemelt eredményéről, eseményeiről, valamint a partnereknek kínált kapcsolódási pontokokról adott áttekintést. Lehel László elmondta, hogy a segélyszervezet eddig több mint 31,6 milliárd forint értékben és 39 országban segített. Humanitárius képviselettel van jelen Irakban, belső menekültek tízezreit segíti Ukrajnában és jelentős mértékű nemzetközi, illetve ENSZ programokat hajt végre Afganisztánban. Az elnök-igazgató elmondta: mára 300 főállású munkatárssal, 12 hazai szociális és fejlesztő központ országos hálózatának 60 szolgáltatásával segítik a rászorulókat.

2017 egyik fontos mérföldköve volt egy új központ nyitása Csepelen, mely a gyermekeket és családokat segítő programok mellett az évi 20 ezer segélykérést fogadó Országos Segélyközpontnak is helyet ad. Lehel László beszédében kiemelte a szervezet Kapaszkodó programját, mely évente 1500 hátrányos helyzetű gyermek fejlesztését és felzárkózását segíti rendszeres közösségi és fejlesztő programokkal. Szólt a hét éve indult kastélyosdombói modellprogramról. Beszámolt a szervezet kapcsolati erőszak ellen tett társadalmi szemléletformáló erőfeszítéseiről, valamint a gyakorlati segítségnyújtás jelentőségét hangsúlyozta.

A kapcsolódási pontok között a stratégiai partnerség, projekttámogatás, illetve adománygyűjtő partnerség mellett olyan új támogatási lehetőségekre is kitért, mint a Kapaszkodó irodaszer program, illetve a Kastélyosdombói Sajtműhely termékeinek megvásárlása, végül pedig a közelgő szeretet.éhség. Országos Adventi Pénzadománygyűjtés bekapcsolódási lehetőségeit ismertette. Az elnök-igazgató végül köszönetet mondva a támogatók együttműködéséért hangsúlyozta, hogy a hosszú távú munka elképzelhetetlen azok nélkül a vállalati és kommunikációs partnerek nélkül, akik egész évben a Segélyszervezet mellett állnak.

Az esemény második része Lévai Anikó pohárköszöntőjével vette kezdetét. A jószolgálati nagykövet Albert Schweitzer gondolatát idézve méltatta a segélyszervezet és partnerei egész éves, rászorulókat segítő összefogását: „Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van”. Lévai Anikó hozzátette, a gyakorlati segítségnyújtás mellett a támogató közösség minden egyes tagja jó példát is mutat, amikor a jó célért önzetlenül és áldozatkészen áll az elesettek mellé. A jószolgálati nagykövet visszatekintve az elmúlt évre, köszönetet mondott a támogatóknak és a munkatársaknak az elvégzett feladatokért, s arra kérte a jelenlévőket, hogy a következő évben is álljanak a kitűzött célok mellé és adományaikkal segítsék a segélyszervezetet. (A teljes köszöntőbeszéd a cikk végén olvasható.)

A rendezvény hangulatáról a Pohl Nándor és Sárosi Áron együttese gondoskodott, kellemes háttérzenével adva bensőséges hangulatot a koccintásokat követő beszélgetéseknek, melyekben idén is az év végi események tervezésének, illetve a következő év lehetőségei feltérképezésének jutott a főszerep.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Együttműködő Partnereink! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Már csak egy év és a tizedik évfordulóját fogja ünnepelni az Ökumenikus Segélyszervezet Vállalati Partneri Találkozója. Ahogy minden év novemberében, most is azért gyűltünk össze, hogy megálljunk egy pillanatra, visszatekintsük az elmúlt egy év sikereire és megpróbáltatásaira, közös eredményeinkre és a jövő kihívásaira. De ez a találkozó lehetőséget ad arra is, hogy köszönetet mondjuk. Köszönetet mondjunk Önöknek, akik nemcsak észreveszik a körülöttünk lévő világ problémáit és nehézségeit, hanem cselekednek is.

Albert Schweitzer, a XX. század egyik legnagyobb humanista polihisztora szerint „Ahogyan a hullám nem önmagáért van, hanem hogy az óceán hullámzásában állandóan részt vegyen, életem sem lehet soha önmagáért, mindig csak annak átélésében, ami körülöttem van.” Észrevenni és cselekedni. Bárhonnan is érkeztünk ma ide, bármilyen szervezetet is képviseljünk, bármit gondoljunk a világról, ezek a szavak, ez a küldetés, ez a cél összeköt bennünket.

Színes és gazdag társaság ez önzetlen és fáradhatatlan hétköznapi emberekből, akik annak szentelik mindennapjaikat, hogy élhetőbbé tegyék közösségeinket és hogy másokról is gondoskodjanak. Akik a legtöbbet adják azoknak, akiknek szükségük van rá: személyiségüket, idejüket és ösztönzést másoknak, hogy jobbá tegyék a körülöttük lévő világot. Akikről ugyan nem olvashatunk minden nap a bulvár újságokban, viszont a náluk nehezebb helyzetben élőkért küzdenek nap mint nap. Nagy a felelősségünk abban, hogy ezt a szemléletet éltessük, tápláljuk és hiteles példával – többek között az Önök példájával – a jövő nemzedékei számára is átadjuk.

Ahogy Elnök Úr prezentációjában láttuk, ismét egy eredményes évet hagytunk magunk mögött. Mégis folyamatosan fel kell tennünk a kérdést: hogyan tudunk hatékonyabban, minél több rászorulónak segíteni. Önök olyan széleskörű, naprakész, a legkülönbözőbb területeket átfogó tudással rendelkeznek, amelyek összeadódva a segítség célzottabban, hatványozottabban tud azokhoz, akik bajban vannak. Ehhez azonban együtt kell működnünk, ismernünk kell egymást, fel kell használnunk egymás tapasztalatait és segítségét.

Köszönöm Önöknek az elmúlt egy év munkáját és támogatását. Kívánom mindannyiunknak, hogy jövőre még többen találkozhassunk ezen a rendezvényen és az ideinél is sikeresebb évet zárhassunk!