Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntök mindenkit. Az a megoldás lesz, hogy mi az anyanyelvünkön beszélünk, és angolra fogják fordítani. Olyan országok, amelyek hasonló méretűek, szeretik használni a saját nyelvüket akkor is, hogyha a hivatalos tárgyalásokat angolul folytattuk az előbb. 2010-ben Magyarország hozott egy fontos döntést, körülnéztünk a világban, hol lehetnek stratégiai partnereink, ahol nem egyszerűen csak pénzügyi érdekek vannak, hanem mélyebb barátságot is találhatunk. Mert szép dolog ez a NATO meg az Európai Unió, azóta ráadásul nem is olyan szép, de mi azt gondoltuk 2010-ben, hogy nem állhatunk egy lábon, és akkor született az a döntés, hogy menjünk el Azerbajdzsánba. És innen datálódik a barátságom Alijev elnök úrral, akit most itt és feleségét is nagy tisztelettel köszöntöm. Mindannyian tudják, hogy vannak magyar történészek, akik szerint az Urál keleti feléről való hosszú menetelésben, amíg ideértünk a Kárpát-medencébe, volt egy időszak, amikor valahol Azerbajdzsán tájékán tartózkodtunk, ezért fogadtuk nagy örömmel, amikor Alijev elnök úr támogatott bennünket abban, hogy a Türk Tanács megfigyelői tagságát elnyerjük. Szóval fönnáll itt egy kulturális rokonság, ami nem olyan nyilvánvaló, tekintve, hogy mi keresztényekké lettünk, ők pedig a muszlim világhoz tartoznak. Barátkozni nem könnyű dolog, a magyaroknak különösen nehezére esik ez, mert, ugye, ilyenkor meg kell bocsátani a másik hibáit. És nekünk sok hibánk van, magyaroknak. Tehát nekünk olyan barátokat kell találni, akik megbocsátják a mi hibáinkat. Úgy könnyű barátkozni, hogy a másik fél tökéletes. Azt mondtam Alijev elnök úrnak is, hogy Magyarország személyében kaphat egy nem tökéletes barátot. De ő azt mondta, hogy ez nagyon érdekes, de van itt valami, ami ennél fontosabb, hogy akkor értik meg országok egymást, hogyha a stratégiai, geostratégiai fekvésükben van hasonlóság. És nem kell atomtudósnak lenni, hogy az ember erre rögtön ráismerjen. Azerbajdzsán délről Iránnal határos, északról az oroszokkal. Magyarországtól nyugatra vannak a germánok, keletre meg az oroszok, szóval mi ismerjük ezt a helyzetet, és tudjuk, hogy milyen nehéz ilyen körülmények között jól menedzselni egy nemzet életét. És ez sokat segített a mi barátságunkban: azóta is megértjük egymást a külpolitikában. Én nagyon sokat tanultam Alijev elnök úrtól az elmúlt tíz-egynéhány évben, hogyan kell bonyolult közegben jól vezetni egy országot. Sajnos nem mindent tudtam eltanulni tőle, merthogy mi inkább a radikális oldalhoz tartozunk, ő pedig a legmérsékeltebb politikusok közé tartozik. És azt kéne tőle eltanulnom, hogy moderált módon is hogyan lehet eredményeket elérni a nemzetközi térben. Úgyhogy, Elnök úr, hálásak vagyunk az elmúlt tíz-egynéhány évért. Mi nem energiabarátai vagyunk Azerbajdzsánnak, amelyből mostanság sok kerekedett, mi a kultúra és a közös múlt talaján állunk, és mi nagyon nagyra értékeljük azokat a lehetőségeket, amelyeket Ön kínált föl nekünk. Megengedte, hogy befektessünk az azeri olajiparba, ami a legnagyobb külföldi beruházásaink egyike vagy talán a legnagyobb, és van esélyünk arra, hogyha jól viselkedünk, akkor a jövőben is lesznek lehetőségeink.

Elnök Úr!

Köszönjük a látogatást! Kedves feleségének különösen is hálásak vagyunk, hogy meglátogatott bennünket, és egy házaspárt fogadhatunk. Ez a nyugati politikában egyáltalán nem megszokott ma már, és én az Alijev házaspár példáján keresztül is tudom, hogyha valaki egy országot jól akar vezetni, akkor egy szép, teljes családdal kell rendelkeznie, mert aki otthon nem képes megfelelő környezetet teremteni, az hogyan tudna egy egész nép számára? Úgyhogy a mai napon nem egyszerűen csak az Azerbajdzsán élén álló házaspárt, hanem egy igazán a magyar szívet melengető család fejét is fogadjuk.

Isten éltesse Azerbajdzsánt!