A Magyar Tudományos Akadémián került bemutatásra Antonio Genovesi Értekezések a kereskedelemről avagy a polgári gazdaságról című könyve válogatott részleteinek magyar fordítása.

A KETEG Oikonomia Kutató Intézet Alapítvány gondozásában megjelent könyvnek köszönhetően Magyarországon hamarabb olvashatjuk 18. századi olasz filozófus, közgazdász, katolikus pap gondolatait, mint az angolok és a franciák, a magyar fordítás ugyanis közvetlenül a spanyol, a portugál és a német után látott napvilágot.

Genovesi munkássága Nápolyban ugyanarra az időszakra esik, amikor Adam Smith Angliában megírta a nyugati közgazdaságtant meghatározó nagy műveit. A kötet bemutatása alkalmából nyilvános vitát szervezett a domonkos nővérek és az ÉrMe Alapítvány együttműködésével létrejött Oikonomia, hogy ezzel párbeszédet kezdeményezzen a magyar közgazdász-társadalomban a Genovesi gazdaságszemléletét meghatározó polgári, erényetikai közgazdaságtan és az Adam Smith neve által fémjelzett politikai gazdaságtan képviselői között. A Magyar Tudományos Akadémián tartott előadás a nagy érdeklődésre való tekintettel a tervezett konferenciaterem helyett a mintegy 300 főt befogadó nagyelőadóban kapott helyet.

A rendezvényt a védnökséget vállaló Lévai Anikó, az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete nyitotta meg. Személyes példáján keresztül mutatott rá, miért érték egy édesanya számokban nem mérhető gyermeknevelő munkája. A gazdaság erényetikai megközelítésében kulcsszerepet játszik az ember. Belső motivációját, alkalmazkodóképességét, kreativitását nagymértékben a családban kapott nevelés alakítja – emlékeztetett az ötgyermekes édesanya a gyerekek mellett végzett munka racionalitását hangsúlyozva. Fontos, hogy a polgári és a politikai szemlélet között létrejöjjön a párbeszéd, hiszen elengedhetetlen, hogy megtaláljuk a változást abban a világban, ahol „az emberiség egyik része éhezik, a másik plasztikai műtétekkel faragtatja le a felesleget”. Van alternatíva, rajtunk áll, hogy készek vagyunk-e szembemenni a profit maximalizálására törekvő uralkodó szemlélettel. (Lévai Anikó teljes köszöntőbeszéde a cikk végén olvasható.)

Baritz Sarolta Laura OP bevezetőjében azt fejtette ki, miért sarokkő a polgári gazdaságtan történetében Antonio Genovesi 18. században írt munkája. Rámutatott, a hazai gazdaságtörténeti értekezések túlnyomó hányada a haszon maximalizálását tekinti kiindulópontnak, így Genovesi szemlélete komplexebbé, árnyaltabbá teheti a közgazdaságtant. Genovesi könyve az erényetika szellemében íródott, a 15–18. századi latin nyelvű Európa civil gazdasági gondolkodásának jegyében. A katolikus pap a nápolyi egyetem tanszékvezető tanára volt. Könyve, elvei és státusza alapján hiánypótló helyet foglal el a közgazdasági elmélettörténetben – fejtette ki Baritz Sarolta nővér.

Barcza György, a rendezvényt és a könyv megjelenését támogató Államadósság Kezelő Központ vezérigazgatója méltatta a KETEG tevékenységét a gazdaság erényetikai szemléletének terjesztésében.

Horváth László, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint nem Adam Smith szemlélete áll szemben Genovesi erényetikai megközelítésével, hanem az, ahogy későbbi korok leegyszerűsítették és értelmezték a főáram emblematikus alakjának elméletét. A docens kifejtette, mennyit változott Adam Smith emberképe két műve – az 1759-ben megjelent Az erkölcsi érzelmek elmélete című írása és a későbbi, 1776-ban napvilágot látott A nemzetek gazdagsága között. Míg az elsőben az embert az önzetlenség fogalmával jellemezte, addig a másodikban az önérdek dominanciáját mutatta be.

Stefano Zamagni, a bolognai egyetem közgazdászprofesszora, az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának tagja, Ferenc pápa gazdasági tanácsadója bár kimondta, hogy a két paradigma – a politikai és a polgári gazdaságtan – szemben áll egymással, ugyanakkor Adam Smith és Genovesi gazdaságszemléletét bemutatva a meghatározó különbségek mellett számos közös pontra is felhívta a figyelmet. Zamagni szerint, látva korunk problémáit, a polgári közgazdaságtannak egyre nagyobb szerepet kell kapnia. Bár a mai helyzetet leírva válságról beszélt, mégis bizakodóan szólt a változás lehetőségeiről, köztük a szemléletformálást elősegítő KETEG-képzést is kiemelte. Az olasz közgazdászprofesszor megfogalmazta, hogy 25-30 év, és a polgári szemlélet nyújtotta perspektíva előtérbe fog kerülni, mert a globalizáció, az erőltetett növekedés próbára teszik az utilitarista paradigmát.

Az előadó arra is rámutatott, a két közgazdász antropológiai kiindulópontja közötti eltérés az első meghatározó különbség: míg Adam Smith szerint az ember természeténél fogva legfeljebb barátságot érez a felebarátja iránt, addig Genovesi testvériségről beszél. A Smith-féle szemlélet szerint el kell vágni minden kapcsolatot az etikával és a politikával, Genovesi viszont e kapcsolat fenntartásának fontossága mellett foglal állást. A politikai gazdaságtan a profit maximalizálása okozta negatív környezeti következményeket elfogadja, megoldásukat a politikára bízza, ezzel szemben a polgári szemlélet a moralitás elsődlegességét hirdeti. Adam Smith a „totális jó” mint cél mellett érvel, mely természetszerűleg kiszelektálja a gyengébben teljesítőt, a kevésbé hatékonyt, Genovesi felfogása viszont a közjót tekinti célnak, soha el nem fogadva azt, ha bárkit is kizárnak belőle.

Végül korunk és jövőnk válságjelenségeire reflektált Stefano Zamagni, szólt az egyenlőtlenségek kiéleződéséről, a munkaerő 30-40 százalékát kiváltó intelligens robotok hozta változásról, az Easterlin-paradoxon (a folyamatos gyarapodás nem növeli az ember boldogságérzetét) jelenségéről. Gondolatait összegezve Rabindranáth Tagore egyik verséből idézett: „Ha lemegy a nap, ne sírj, mert könnyeid függönyén át nem látod meg a csillagokat.”

Paul Dembinski, a Freiburgi Egyetem közgazdászprofesszora, pénzügyi szakember szerint ma rabjai vagyunk a tranzakciós folyamatoknak, és az a jövő fő kihívása, lesznek-e terek körülöttünk, ahol a személyesség elve, a kapcsolatok érvényesülnek.

Míg a tranzakció a hatékonyság jegyében jön létre, a hasznosság elvét követi, és nincs jövő előtte, addig a kapcsolat az időben valósul meg, van múltja és jövője. Egy olyan folyamat, mely soha nem egyenlítődik ki, amit a személyesség, a bizalom táplál. Ami a hatékonyságot illeti, erőforrásaink végére értünk, jövőteremtő a kapcsolatok építése lehet – vélekedett a pénzügyi szakember. – A közgazdaságtannak, bár önálló tudomány, vissza kell térnie a gyökerekhez, a 18. században lerakott alapokhoz, amikor bátran támaszkodott az etika és metafizika alapvetéseire.

Antonio Genovesi Értekezések a kereskedelemről avagy a polgári gazdaságról című könyve a Kairosz Kiadónál jelent meg.
(magyarkurir.hu – orbanviktor.hu)

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Kedves Laura nővér! Tisztelt Zamagni Professzor Úr, Dembinski Professzor Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm szépen a meghívást. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Magyar Tudományos Akadémián szólhatok Önökhöz – ugyan nem tudós közgazdászként, hanem csak a mai este témáját adó (emberközpontú) gazdaságpolitika egy lelkes híveként, talán nem túlzás azt mondani: aktív követőjeként.

Az elmúlt évtizedeket, eddigi életem nagyobb részét ugyanis nagyrészt öt gyermekünk nevelésével töltöttem, ami a mai közgazdasági főáram szerint első hallásra nyilvánvalóan nem egy racionális dolog. Kimutatható gazdasági hasznot nem hajtottam, nem lépkedtem előre a ranglétrán (hacsak az nem számít, hogy közben nagymama is lettem), ellenben hosszú évtizedekre kiestem a tudományos vagy szakmai pályáról, amiért korábban olyan sokat tanultam.

Emellett nagyon fontosnak tartom „másodállásomat,” az önkéntességet, melyet hosszú idő óta végzek az Ökumenikus Segélyszervezetnél jószolgálati nagykövetként. Az önkéntesség kifejezetten emberközpontú tevékenység, hiszen nem csak azok az emberek nyernek erőt az önkéntességből, akikért cselekszünk, akiknek segítünk, de maguk a segítők is. Szóval, ha lehet ilyet mondani, az önkéntesség duplán emberközpontú. Gazdasági szempontból, hasonlóan a gyerekneveléshez, a hasznai talán nem mérhetőek, mint az üzleti tevékenység hasznai. De erkölcsi, szellemi, lelki szempontból, kimagasló minden önkéntes munka. Mondhatjuk, hogy ez az ország alternatív GDP-je.

Szóval, ha csak a saját szempontomat nézem, életet adni, a gyerekeket szeretni, általuk szeretve lenni és önkéntesként sokat tenni másokért – ezek olyan állapotok, amiket soha nem fogunk tudni számokban vagy tudományos fokozatokban kifejezni. Bár meg kell jegyezni, mindkét tevékenység kiváló önismereti tréning és vezetőképző is egyben.

De hadd tekintsek túl a saját szempontjaimon. Meggyőződésem szerint kevés jobb dolgot tehetünk azért, hogy ez a világ jobb legyen, mint hogy egészséges, boldogságra képes gyerekeket bocsátunk útjukra a szülői házból. Boldogság alatt itt azt értem, amit Genovesi – az emberi élet kiteljesedését, az erkölcsi értékekben való gyarapodást és társas lény voltunk megélését.

A családban mindenki rátalálhat a számára megfelelő megküzdési technikára a testvérének köszönhetően, hiszen ez egy olyan terep, ahol bár számos konfliktus adódik, megvan az a biztonság-érzet, hogy az egymás iránti szeretet nincs veszélyben. Ez a tudás pedig jól jön majd a házasságban. A családban magukba szívják a gyerekek azokat a készségeket, amiket felnőtt korban már igazán nehéz elsajátítani. Például az alkalmazkodás, az empátia, a kreativitás mind olyan tulajdonságok, amiknek jó hasznát veszik a munkaerő-piacon, a baráti körben, majd saját családjukban. Nem az anyagi javak azok, amik ezekkel a fontos tulajdonságokkal felruházzák gyermekeinket, hanem a család, a testvéreik. Viszont ezek azok a tulajdonságok, amiknek köszönhetően sikeres emberek lehetnek majd felnőtt korukban. Az MTA doktora, a 2011-ben elhunyt Kopp Mária kutatásai kimutatták, hogy a jó család, a jó házasság komoly egészségvédő hatással bírnak.

Hiszem, hogy egy jó családban azt is megtapasztalják a gyerekek, hogy a pénz eszköz arra, hogy kiteljesedjünk, hogy harmóniában éljünk magunkkal és a teremtett világgal, amivel hosszú távon nem tudunk büntetlenül diszharmóniában élni. Ha azonban a pénz rabjává válunk, akkor kiüresíti az életünket. Hitem szerint a gyerekek – ha hitelesek voltunk, amíg velünk éltek – hozzánk hasonlóan felelősséget éreznek majd a környezetükért.

Tisztelet Hölgyeim és Uraim! Ahogy talán az eddig elmondottakból is kiderült, meggyőződésemmé vált, hogy az ember a kulcsa minden változásnak, a belső motiváció hatásosabb minden felülről, kívülről jövő szabályozásnál. Az emberi tényező, a személyiség bölcsője pedig a családban van, és általában / nagyrészt az édesanya ringatja. Tehát úgy gondolom, igenis van racionalitás a család mellett hozott döntésben, és igenis gazdaságilag is hasznot hoz ez a döntés.

Ezért neveztem magam az emberközpontú gazdaságpolitika aktív követőjének. Forradalminak tartom, mert a gazdaságot kontextusba helyezi és nem célként, hanem eszközként tekint rá. És ezért fontos, hogy ahogy ma este is, párbeszéd folyjon a két irányzat között és olyan konklúziókhoz vezessen, amik tényleg közelebb visznek minket az igazi boldoguláshoz.

Tudjuk, hogy szükség van változásra, hiszen valami nincs rendjén a világban. Az emberiség egyik része – köztük gyerekek milliói – éhezik és nem jut életmentő gyógyszerekhez, a másik pedig fogyókúrázik és plasztikai műtétekkel faragtatja le magáról a felesleget. Ahogy a XVIII. században volt alternatívája a főáramnak, úgy ma is kell, hogy legyen. Rajtunk áll, hogy hiszünk-e ebben, és vesszük-e a bátorságot, hogy szembemenjünk vele. Hogy kimondjuk, nem az a célja az életünknek, hogy akár a saját, akár mások profitját maximalizáljuk – adott esetben a másik embert ugródeszkának használva –, hogy a mókuskerékben lihegjünk, és aztán a végén rájöjjünk, igazából nem is éltünk. Az, hogy sokan cselekednek ellenkező módon, még nem jelenti azt, hogy az a helyes és a hosszútávon üdvözítő. Nem tudjuk, hogy utolsó óráikban milyen érzésekkel búcsúznak a földi léttől. Azt tudhatjuk, hogy mi hogyan szeretnénk, és hogy mi milyen érzéseket szeretnénk magunk mögött hagyni.

Bízom benne, hogy Antonio Genovesi könyve sokakhoz eljut, és minél több gazdasági döntéshozó lesz bátor megnyitni a szívét a benne foglaltaknak. Minden okunk megvan a bizakodásra: aktív keresztény üzleti hálózataink vannak Magyarországon, a Sapientián lehetőség van a Keresztény Társadalmi Elvek a Gazdaságban című posztgraduális képzést felvenni, és vannak alternatív szervezetek, amelyek erényetikai alapon működnek.

Köszönöm szépen a KETEG munkatársainak, hogy lefordíttatták ezt a korszakos művet, hogy mi magyarok hamarabb olvashatjuk anyanyelvünkön, mint akár az angolok vagy a franciák. Ez felelősséget is ró ránk, hiszen tudományos alátámasztását kapjuk kézhez annak, amit hitem szerint minden embertársunkba beleírt a Teremtő: hogy erkölcsi lények vagyunk, és nincs olyan területe az életnek, ahol ezt háttérbe lehetne szorítani. Köszönöm a figyelmet!