A Korona téri Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban 2016. május 1-jén vasárnapig látható a Szerzetesek asztalánál című kiállítás, amelynek Saly Noémi a kurátora. Kiss Imre múzeumigazgató köszöntője után dr. Lévai Anikó, a Magyar Konyha Magazin szerkesztőbizottsági elnöke nyitott meg a kiállítást.
A kiállítás a Szerzetesek Évét köszönti: a magyarországi szerzetesrendeknek a hazai táplálkozáskultúrában betöltött szerepét, arra gyakorolt hatását mutatja be, némi kitekintéssel az európai előzményekre. Természetesen vannak, akik kimaradnak, hiszen például a kontemplatív vagy tanító rendek ebbe a keretrendszerbe nem vagy csak kis részben illeszthetők be. A kiállítás fővédnökségét dr. Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát vállalta.

A látogató a kiállítás elején választ kap néhány alapkérdésre. Kik a szerzetesek? Hol és hogyan, milyen szabályok szerint élnek? Mit jelent a regula? Miért más a refektórium, mint egy egyszerű ebédlő? A teremben körben tematikus egységekben mutatják be a kolostori étel- és italkészítésnek, a szerzetesek táplálkozásának legfontosabb elemeit. Az első kettőt, a kenyeret és a bort természetesen szakrális értelmében is megismerheti a látogató. Apátsági sörökről – ha másról nem, a Paulánerről – már mindenki hallott, de mi volt a sör szerepe a böjtben? És mi a helyzet a likőrökkel, gyógyitalokkal? A Chartreuse és a Bénédictine világhírű, de ismerjük-e a Maraschino és az Egri víz kolostori múltját vagy épp a mai bencés, ferences gyógylikőröket?

A kiállítás bemutatja szól a gyógyteákról is, amelyek ma ismét készülnek a kolostorokban. A gyógynövényekkel meg is érkezünk a kertbe, ahol fűszernövények és zöldségek is virulnak. Itt van mindjárt a paprika, amelyet a szegedi ferencesek harmadnapos hideglelés, azaz malária ellen adtak az Alföld szegény népének, s úgy vált aztán patikaszerből a legmagyarabb fűszerré. Ami a zöldségféléket illeti, a rendezők nem feledkeztek meg jeles gazdász és botanikus szerzeteseinkről, például Mitterpacher Lajosról vagy Lippay Jánosról sem. A gyümölcsös mellett ott a méhes, amelynek a templomi viaszgyertya-ellátásban is nélkülözhetetlen szerepe volt, s megemlékeznek az első önálló magyar méhészeti szakkönyv erdélyi ferences szerzőjéről is.

Az európai – főleg francia – kolostori gazdálkodás egyik legfontosabb terméke a sajt. Kik a trappisták, és hol igyekeznek ma feléleszteni a magyar hagyományokat? Nem maradhat ki a sorból a két legfontosabb böjti étel: a hal és az olaj sem – ez utóbbi, mint a kenyér és a bor, a szentség hordozójaként is megmutatkozik, és a látogató megismerheti a hal sokrétű, bonyolult szimbolikáját a keresztény gondolkodásban.

A terem közepén tárlókban csodálható meg néhány igen korai kéziratos magyar szakácskönyv, amelyeket szintén a szerzeteseknek köszönhetünk. Itt látható két eredeti lap a bencés Jedlik Ányos háztartási naplójából, piarista számadáskönyv, bevásárlókönyv és konyhakönyv, bencés konyhaszámadás, 1848-as káptalani jegyzőkönyv az élelmiszerek korlátozásáról és egy kézzel másolt Regula is. Két nagyon szépen illusztrált XVI. századi gyógynövénytani szakmunka és Lippay János Pozsonyi kertjének egy eredeti példánya az Orvostörténeti Könyvtárból érkezett a kiállításra. A mennyezet alatt frízként körülfutó tablókon 14 fontos magyarországi rendről tudhatóak meg az alapvető információk: mi a nevük, a jelmondatuk, a címerük, ki az alapító, mikor alakultak meg, mikor telepedtek meg Magyarországon, mi a hivatásuk és hol vannak a legfontosabb rendházaik?

A kiállítást az alábbi intézmények és munkatársaik segítették tárgyakkal, dokumentumokkal és tanácsokkal: Alsóvárosi Ferences Látogatóközpont Szeged. ELTE Egyetemi Könyvtár; Főegyházmegyei Ostyaellátó Budapest; Iparművészeti Múzeum, Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár; Magyar Nemzeti Múzeum, Pannonhalmi Főapátság Könyvtára. Levéltára és Múzeuma; Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Könyvtára és Levéltára; Magyar Pálos Rend, Országos Széchényi Könyvtár; Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, Szeged-csanádi Egyházmegye Püspöki Hivatal Szeged, Szent Mauriciusz Monostor Bakonybél, Zwack Unicum Látogatóközpont.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde

Tisztelt Főapát úr, Tisztelt Igazgató úr, kedves vendégek, hölgyeim és uraim! Három évvel ezelőtt Várszegi Asztrik főapát urat arról kérdeztük a Magyar Konyhában, bűn-e, ha valaki ínyenc. Jobban jártunk, mint azok a franciák, akik a pápához fordultak, hogy megtudják, miért a hét főbűn egyike a torkosság. Ők ugyanis még nem kaptak választ a beadványukra, mi azonban igen, hadd idézzem most ezt fel Önöknek: “Az ételek tudatos, kifinomult élvezete nem bűn” – válaszolta akkor főapát úr. „A kereszténység nem életidegen vallás. Enni kell, hogy életben maradjunk. De nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk.”

Istenhez a konyhán át is vezet út, mondja az egyik prédikátor. Szent Cassianus viszont óva int a gyomor őrületétől. „A torkosság Franciaországban mára úgy elharapózott – mondja a cluny főapát -, hogy a szent életű testvérek már csak őzzel, szarvassal, vaddisznóval vagy erdei medvével csillapíthatják bendőjüket. Pedig egykoron Assisi Szent Ferenc inkább hamut szórt ételébe, hogy kevéssé ízletessé tegye. Most meg a falánkság olyan divat, hogy a testvérek már nem a szentbeszéden törik a fejüket, hanem azon, hányféleképpen készíthetik el a tojást.”

Böjtölni kell – figyelmeztetnek hittérítők és egyházatyák. És mégis – egy franciaországi bencés apátságban Dom Perignon felfedezi a pezsgőt. A némaságot fogadó mayenne-i trappisták mennyei sajtot készítenek, a klarissza nővérek mandulás süteményt. A monostorokban malom és sütőház működik, a karthauzi szerzeteseknek a zöld likőrt (Chartreuse), a ciszterci testvéreknek a Chimay sört, a táncoló török derviseknek a feketekávét köszönhetjük.

Ha a szerzetesi életformát legtöbben még nem is próbáltuk, azt mindenki, akinek lehetősége van családban élni, gyermekeket nevelni, jól tudja, hogy a családi asztal, a közös étkezés lehet egyfajta családi szentély is. A közös étkezés öröme, különösen ha jót eszünk, örömünk telik benne, közösséget teremt. A szerzetesek minden időben tudták ezt.

A 16. század előtt alapított szerzetesrendek regulái – Hippói Szent Ágostoné és Nursiai Szent Benedeké, amelyek a többi rend reguláihoz is mintaként szolgáltak – nem feledkeznek meg kitérni az evésre és ivásra is. Az ágostoni regula ezt mondja az étkezésről: „Böjtöljetek. Testeteket az ételben és az italban böjttel, önmegtagadással fékezzétek meg, amennyire egészségtek megengedi. Ha azonban valaki nem tud böjtölni, legalább étkezésen kívül ne vegyen magához semmi ételt, hacsak nem beteg.”

A bencés regula sokkal részletesebb. Szent Benedek igen bölcs ember volt. Az ő Regulája nem szigorúan megköt, ellenkezőleg, az élethez alkalmazkodva szabadságot teremt. Kerüli a szélsőségeket, körültekintően mérlegel és technikát ad a közösség vezetőjének a kezébe, hogyan lehet megtalálni a kényes egyensúlyt egyén és közösség, testi szükségletek és lelki veszélyek között. A 39. fejezet azt mondja: „Úgy hisszük, hogy minden étkezésre elég lesz két főtt étel.” Ha pedig valaki „az egyikből nem tud enni, a másikból lakjék jól”. Milyen bölcs előrelátás. És ha nehezebb a munka, az apát megítélésére van bízva, hogy többet adjon. „Mindenesetre kerüljék a mértéktelenséget, hogy a szerzetes gyomrát soha meg ne terhelje”. Az ital mértékének meghatározása még bölcsebb. Akinek van füle a hallásra, rögtön megérti. Így szól: “Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy. Éppen ezért némi töprengéssel rendelkezünk mások táplálkozásának mértékéről. Mégis, ha tekintetbe vesszük az erőtlenek gyöngeségét, azt tartjuk, hogy minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.”

De hát Szent Benedek elfelejti megmondani, mennyi is a „hemina”? Nem is kell. A hemina titka a személyre szabott, egyedi mérték! Annyi korty, vagy pohár, amennyi megvidámít, erőt, kreativitást szabadít fel benned, bölcsebbé, boldogabbá tesz. Az a mennyiség, amit, ha megiszol, megtalálod az Istent, de téged nem kísért meg az ördög.

Friss az élményem, ezért még egy idekapcsolódó területről, a fűszer- és gyógynövényekről szeretnék beszélni Önöknek. A kolostori kertekben gyógynövények, fűszernövények és konyhakerti növények is virultak. Több monostorban ma is készülnek likőrök, teakeverékek, gyógykenőcsök, olajok. Reisch Elek bencés patikus receptje szerint. 1735-ös kéziratos receptkönyve 600 gyógynövény-készítményt tartalmaz! Néhány hete alkalmunk volt főapát úrral bemutatni a Magyar Konyhának az új fűszereskönyvét, amely a pannonhalmi fűszernövénykert alapján állítottunk össze. Bizony, a legszebb hagyományokat követve, ma is vannak a fűszer- és gyógynövényekhez értő szerzetesek, nekem legalábbis volt szerencsém eggyel, Márton testvérrel megismerkedni ott ezen a könyvbemutatón.

Tisztelt Hölgyeim és uraim! Nem folytatom a felsorolást – a kiállítás mindennél többet mond erről, nézzük meg inkább együtt azt. Ha végignézik a kiállítást igazat adnak a Főapát úrnak és a Magyar Konyhának: Istenhez a konyhán át is vezet út.