2015. november 5-én immár hetedik alkalommal került sor az Ökumenikus Segélyszervezet éves Partneri Találkozójára. Az eseménynek évek óta otthont adó Művészetek Palotájának üvegtermében ezúttal is több mint félszáz partner vezető képviselője gyűlt össze.

Nyitóbeszédében Lévai Anikó jószolgálati nagykövet kifejtette: szinte minden évben van egy olyan léptékű esemény, amely meghatározza a Segélyszervezet számára az adott esztendőt. Ilyen volt korábban a vörösiszap katasztrófa, a dunai árvíz, és ilyen idén a migrációs hullám is. Lévai Anikó köszönetét fejezte ki a Segélyszervezet munkatársainak az elmúlt hónapok rendkívül megfeszített munkájáért, valamint minden olyan partnernek, aki támogatást nyújtott ezekben a hónapokban.

Mint mondta, ahogy más krízis helyzetekben, itt is fontos volt, hogy minden szereplő a saját feladatát végezze, a migrációs krízisben egy segélyszervezetnek pedig az a feladata, hogy segítse a nehéz helyzetbe került embertársait, azok közül is a legkisebbekre, leggyengébbekre, a gyerekekre fókuszálva. A jószolgálati nagykövet irodalmi hasonlattal élve arra is utalt, hogy a másokat felkaroló munkának mérhetetlenül nagy jutalma is van: „szegény gazdagokként” a „gazdag szegényektől” pénzben nem kifejezhető szeretetet, hálát és örömöt kapunk cserébe jótéteményünkért.

A köszöntőt követően Lehel László beszámolója következett a Segélyszervezet 2015-ös munkájának súlypontjairól, partneri együttműködéseiről. Az elnök-igazgató elmondta: ez az év az építkezés és a felzárkózás ideje volt. A Segélyszervezet több olyan intézménye újulhatott meg, melyek állapota régebb óta megkövetelte volna azt, számos olyan fejlesztés valósulhatott meg, mely jelentősen hozzájárul a munka szakszerű végzéséhez és a dinamikus fejlődéshez. A már elvégzett, illetve a most megkezdett hosszú távú munka elképzelhetetlen azok nélkül a vállalati és kommunikációs partnerek nélkül, akik lehetőségeik szerint, eszközeikkel egész évben a Segélyszervezet mellett állnak.

Az év segélyakcióit és adománygyűjtéseit, valamint a 2016-os esztendő terveit áttekintő beszámolót Bábel Klára hárfaművész Gliére: Impromptu előadása követte. A beszédek sorát Kovács Koko István zárta. Az előző két évhez hasonlóan idén is szinte egyenesen a New York Marathonról érkező jószolgálati nagykövet a támogató közösség erejéről beszélt. Hangsúlyozta „ahogy egy maratonon, egy segélyszervezet mindennapjaiban is óriási erőforrást jelent az a közösség, aki követi, támogatja a kihívásokkal küzdőt. Különösen, hogy az egyes támogatások egymást is erősítik, összeadódnak.”

Az esemény második része Simon András, az esemény házigazdája pohárköszöntőjével vette kezdetét. A koccintásokat követő beszélgetésekben idén is az év végi események tervezéséé, illetve következő év lehetőségeinek feltérképezéséjé volt a főszerep.

* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Tisztelt Igazgató úr! Kedves vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Bármennyire rohanunk is, bármennyi kötelezettségünk, feladatunk van is, érdemes néha leülni és olvasni egy kicsit. Én például egy olvasmányos magazint vettem a kezembe a héten, és most ebből hoztam egy gondolatot Önöknek: megragadt a fejemben, mert annyira találó.

A szerző Jókai Mór szavait idézi egy, a migrációs válság kapcsán írt cikkben. Azt írja, hogy ma Közép-Európában gazdag szegények és szegény gazdagok néznek egymással farkasszemet. (Képmás novemberi szám, Horváth Pál cikke). Gazdag szegények a fejlődő országok számban egyre gyarapodó lakói, mert jóval kisebb arányban rendelkeznek anyagi javakkal, mint az európai és amerikai állampolgárok, de erős családi kötődésekkel sok gyermekkel rendelkeznek, hitalapú társadalomban élnek, tudják, mi a jó és mi a rossz, elkerülte őket az értékrelativizmus. Szegény gazdagok az európaiak, mert egy liberális demokrácia-utópiát kergetve feladták hagyományaikat, keresztény értékrendjüket, a fogyasztás és a jólét rabjai, egyre kevesebb gyerekük van, egyre jobban szétesnek a családjaik, magányosak, felhasználóvá, fogyasztóvá szürkültek.

Ezeknek a partneri találkozóknak, hölgyeim és uraim, van egyfajta ritmusa, évről évre találkozunk egymással, és mindig megállapítjuk, rendkívüli, eseménydús év volt. Mindig van valami, ami tematizálja, meghatározza a segélyszervezet egy-egy évét. A szokásosnál nagyobb dunai árvíz, a kolontári vörösiszap-katasztrófa, az ukrajnai háború kárpátaljai következményei, idén pedig kétségkívül a migráció okozta krízishelyzet Magyarországon és egész Európában.

Sok más feladatunk is volt természetesen, és ezekben is rendkívüli módon helytálltak a segélyszervezet munkatársai és támogatói, önkéntesei egyaránt. Mégis, ha valamire emlékezni fogunk az idei évből, az a röszkei határátkelőn és egyéb határmenti településeken, valamint a nagy pályaudvarokon végzett munka a bevándorlók között. Ahol mi, szegény gazdagok, találkoztunk velük, gazdag szegényekkel, igyekeztünk segíteni nekik ebben a kitett helyzetben, megteremteni a legalapvetőbb életfeltételeket, ruházatot, élelmet, gyógyszereket. Tettük a dolgunkat azokon a helyszíneken, ahol egy segélyszervezetnek a dolgát tennie kell.

Igazán hosszú, hosszú évek óta dolgoozm együtt igazgató úrral és munkatársaival, és jól tudom, hogy talán túl kevésszer hangzanak el a köszönet szavai irányukban erőfeszítéseikért, áldozatos munkájukért cserébe. Idén különösen is új, nehéz, kitett helyzetben dolgoztak a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai. Ezért köszönjük most ezt meg együtt nekik. Köszönjük,

hogy a migrációs problémát mindenkinél előbb felismerték, időben jelezték és időben dolgozni kezdtek a megoldásán;
hogy nemzetközi tapasztalataikat idehaza a válsághelyzet megoldásán eredményesen kamatoztatták, példát mutatva ezzel a kisebb és fiatalabb civil szervezeteknek;
hogy nem törődve a sokszor negatív sajtóvisszhanggal csendben és kitartóan tették a dolgukat a legválságosabb pillanatokban és helyszíneken is;
hogy különös gondot fordítottak a gyerekekre, a migrációs krízis áldozataira, valamint a betegekre és idősekre;
hogy emberi és anyagi erőforrásaikat annyi más feladat között ezekben a hetekben elsősorban a bevándorlókra összpontosították;
hogy a vállalati támogatóktól és részben a kormánytól kapott támogatást maradéktalanul és hatékonyan fordították a migránsválság kezelésére, a rászorulók támogatására;
hogy mind szakmailag, mind emberileg a legmesszemenőbb alapossággal, gondossággal és empátiával voltak jelen a migrációs válság okozta problémás helyzetekben, odafigyelve a migránsok és a magyar állampolgárok emberi és állampolgári jogaira és kötelességeire egyaránt;
hogy olajozottan és más szervezetek munkáját kiegészítve együttműködtek a rendvédelmi erőkkel, a rendőrséggel, a katonasággal, a mentőszolgálatok és a bevándorlási hivatal munkatársaival és minden más illetékessel.
Kedves Partnereink, kedves támogatóink! Fogadatlan prókátorként arra kérem Önöket, legyenek kitartóak és állhatatosak a támogató együttműködésben a Magyar Ökumenikus Segélyszervezettel. Szükségünk van arra, hogy érezzük, nem egyedül állunk az évről évre súlyosbodó, gyakran már világméretű feladatok előtt. Cserébe, szegény gazdagok, kapunk egy kicsit a támogatott emberek, családok gazdagságából: szeretetet, hálát, emberséget. Ezt tudjuk felajánlani, ezzel tudjuk megköszönni segítségüket. Köszönöm, hogy itt vannak, köszönöm, hogy meghallgattak. További szép együttlétet kívánok.