Orbán Viktor interjúja az ATV „Mérleg” című műsorában

Rónai Egon: Köszöntöm Önöket! Ez a Mérleg. Miniszterelnöki interjú következik, a második menet, ebben a körben mindenféleképpen, méghozzá a választás előtt 39 nappal, egy szerdai délutánon, élőben, itt, az ATV stúdiójában. A vendég tehát Orbán Viktor miniszterelnök. Örülök, hogy itt van újra.

Jó napot kívánok! Köszönöm, hogy itt lehetek.

Fog rajzolni most is?

Nem tudjuk előre, majd meglátjuk.

Ez a múltkor bevált.

Ha jókat kérdez, akkor rajzolok is.

Jó, igyekszem majd. Akkor kezdjük aktuális dolgokkal. Itt van az iráni háború, emiatt közel tízezer honfitársunk rekedt külföldön. Úgy hírlik, hogy elkezdődtek a hazaszállítások, Jordániából legalábbis. Más térségekből, más országokból haza tudjuk-e hozni őket?

Vannak térségek, ahonnan könnyebb, Jordánia, és vannak, ahonnan nehezebb. Az öböl országaiból kifejezetten nehéz, ott nagyon gyorsan változik a helyzet. Az abszolút szempont a biztonság, tehát nem szeretnénk úgy kimenteni senkit, hogy közben áldozatává válik valamilyen terrorista akciónak, és lelövik a gépet, amin ül. Tehát egyelőre mindenkit türelemre és nyugalomra szeretnék kérni, amint lehet, megyünk értük. De csak akkor, hogyha biztosan ki tudjuk őket hozni.

Erről ők hogy’ értesülnek?

A Szijjártó-féle minisztériumnak vannak konzuli szolgálatai, és vannak konzuli oldalai. Azért vagyok óvatos, mert amikor megtörténik az, hogy a kuvaiti légierő lelő három amerikai vadászgépet, tehát baráti tűzben is le lehet esni, akkor azért óvatosan kell a civil légi repüléssel bánni.

Vannak furcsa célpontok így látszólag, tehát mit tudom én, Srí Lanka vagy a Távol-Kelet különböző országai, amelyek szintén a Közel-Keleten keresztül voltak megközelíthetők, ők kaphatnak segítséget, vagy magukra vannak hagyva?

Nem. Mindenkinek nyújtunk segítséget, de még egyszer: türelem, nyugalom. Tehát általában olyan időket élünk, amikor nemcsak a politikára igaz ez, hanem a nyaraló családokra is, hogy stratégiai nyugalomra van szükség, ki kell várni a megfelelő pillanatot, amikor kellően biztonságos a helyzet, és akkor kell jönni.

Trump elnök idáig arra volt büszke, hogy az ő regnálása alatt nem indított az Egyesült Államok háborút. Hát ez a büszkeség már oda, merthogy az elmúlt egy hónapban volt egy venezuelai beavatkozás, és itt van most ez az iráni. Ez az utóbbi kifejezetten véres. Még most is neki adná a béke Nobel-díjat?

Az ő koncepciója más. Tehát nemrégen voltam Washingtonban, és volt kétoldalú tárgyalásunk is, ahol az iráni helyzet is szóba került. És azt értettem meg, hogy az ő fejében Irán – a mostani légicsapásokat megelőzően is lényegében – egy háborús gócpontnak minősül. Mert onnan támogatják azokat a terrorista csoportokat, amelyek a Közel-Keleten rendkívül sok bajt, szenvedést, civil háborúszerű állapotokat okoznak. Tehát ő nem úgy gondol magára most, mint aki háborút indított, hanem aki fölszámol egy háborús gócot. És hasonlóképpen gondolkodott egyébként Venezueláról is. Tehát egyelőre az ő igénye legalábbis a béke Nobel-díjra szerintem állandó.

De Ön is így gondolja, hogy ez nem egy háború indítása volt, nem egy beavatkozás volt, hanem valamit felszámolt csupán?

Az a végén derül ki. Tehát hogyha a csapásokat követően a helyzet jobb lesz, mint a légicsapások előtt volt, akkor a béke felé tettünk lépést. Ha a helyzet rosszabb lesz, mint a csapásokat megelőzően volt, akkor nem így áll a helyzet. Én elmondtam a magam véleményét egyébként az üggyel kapcsolatban, úgy látom, hogy nem voltam kellően meggyőző.

Már hogy miért gondolja?

Mert nem az történt, amit én tanácsoltam.

Azt mondta, hogy béke? Nem kell támadni?

Azt mondtam, hogy az utolsó pillanatig, ameddig lehet, próbáljunk tárgyalni, próbáljon tárgyalni, és ha lehet, egyezzen meg. És mikor megkérdezte, hogy miért, akkor azt mondtam, hogy miután, bár ő az öregebb, de valójában én vagyok az öregebb államvezető, én láttam azokat a konfliktusokat, amelyek úgy kezdődtek, hogy hatalmas katonai fölény volt a nyugati vagy amerikai oldalon, és mégis beleszorultak.

Irak, Afganisztán, hát nem volt az olyan régen.

Emlékszik, a legelején Kuvaittal kezdtünk. Kuvait, Irak. Tehát ha beleszorul egy katonai erő abba a helyzetbe, hogy bár légierőt akart csak mozgósítani, és csak a haditengerészet akarta megsemmisíteni, és abban reménykedett, hogy utána a többit majd elvégzik a lázadók, a fölkelők, a szabadságharcosok, de ez nem jön be, akkor egy nagyon nehéz dilemma elé kerül. Hogy akkor abbahagyja az operációt, marad az iráni állam, nem bukik meg a rezsim, vagy továbbmegy az úton, és akkor be kell menni. Tehát ez a dilemma most még nincs előttünk, de ez előkerülhet. Én csak azt mondtam el az amerikai elnöknek, hogy én láttam ezt a dilemmát már közelről.

A Béketanács tagjai, mint például Ön is, vagy a magyar kormány kapott értesítést a támadás megindulásáról?

Nem. Közvetlenül a támadás megindításáról semmilyen értesítést nem kaptunk.

A NATO-n keresztül sem?

Semmilyen kapcsolaton keresztül nem. Én azóta beszéltem az orosz elnökkel, az azerbajdzsáni elnökkel, a katari emírrel és az emirátusok első emberével, a sejkkel, és kérdeztem, hogy ők kaptak-e, mondjuk, az oroszokat gondoltam, hogy nem, de az arabok, az énnekem adott válaszokból az derült ki, hogy ők sem, a térségben lévő érintett országok sem kaptak konkrét, előzetes információt. Amikor tárgyaltam Washingtonban, akkor a kérdésekből már láttam, hogy valami készülődik, de hogy pontosan mi és mikor, arról nem adott át az amerikai elnök semmilyen információt.

Kértek azóta, hogy megindult az operáció, ahogy Ön fogalmazott, valami magyar közreműködést, együttműködést?

Nem. Egyelőre semmit.

Ugye, nem úgy, mint a spanyolok, akik elutasították, vagy az angolok, franciák, akik felajánlották.

Nézze, a spanyol, ha van egy perc…

Tessék! Persze.

…oldalra félrelépjünk, tehát ebben a legizgalmasabb nem az, hogy katonai operációs segítséget kértek a spanyoloktól meg az angoloktól, még csak nem is az, hogy nem kaptak, ami persze azért már szokatlanabb, hanem annak a megértése, hogy miért nem kaptak. És ez a tanulság már bekopogtat az ajtón Budapesten is. Azért nem kaptak, mert a közel-keleti konfliktus nem a Közel-Keleten van kizárólag. Mert azzal, hogy azt a rengeteg migránst beengedték Spanyolországba, Angliába, más országokba, ez a konfliktus, a közel-keleti konfliktus magja, Izrael, a zsidó közösség, Izrael állam és az arab államok konfliktusa beköltözött Nyugat-Európába. És szerintem az angol, én ismerem az angol miniszterelnököt, más malomban őrölünk, balos ember, de nem tartom rossz embernek, vagy nem tartom olyan embernek, hebehurgyának semmiképpen nem mondanám, ügyész volt, szerintem ő ezt átgondolta. És ő egész egyszerűen nem tudja magának megengedni a mostani körülmények között, hogy egy arab–izraeli konfliktusban egyértelműen Izrael oldalára álljon. Azért, mert neki ez belpolitikai kérdés. Ott vannak bent a muszlim tömegek. Ez egy nagy tanulság. Ugye, ezért jönnek ki a zsidó közösségek Nyugat-Európából. Amikor még a migráció előtt voltunk, akkor emlékeim szerint a magyarországi zsidó közösség volt a harmadik legnagyobb Európában. Most már a másodikak vagyunk, de hamarosan az elsők leszünk, mert ebből a helyzetből nagyon sokan elmennek a zsidó közösség tagjai Izraelbe, Magyarországra, haza Izraelbe. Tehát azt akarom mondani, hogy a közel-keleti konfliktus látszólag ott van, de ennek a következményei bent vannak Nyugat-Európában, terrorfenyegetettséget jelent és politikai mozgástér-szűkítést.

Nyilván az Öböl-államok vezetőjével folytatott beszélgetése a turisták hazajövetele szempontjából kulcsfontosságú, de most azért izgalmasabb, hogy Putyinnal tegnap miről beszéltek.

Beszéltünk arról, hogy megvan-e az olajunk.

Megvan?

Azt mondta, hogy igen. Ugye, nekünk van egy szerződésünk, hogy olajat vásárolunk tőlük, ők pedig adják az olajat. Amikor megrendül a világpiaci helyzet, mint ahogy most történik, akkor eleve kérdés, hogy tudják-e teljesíteni a korábbi vállalásaiknak megfelelő mennyiséget, egy, erre azt mondta, hogy igen. Kettő, hogy el tudják-e juttatni hozzánk? Azt mondta, hogy ez már nem az ő dolga, azt beszéljem meg a Zelenszkijjel, hogy engedje át Ukrajnán. De a megvásárolt, lefoglalt mennyiség rendelkezésre állt. Kérdeztem az ukrán–orosz háborús helyzetről. Ott azt mondta el nekem, amit Ön az orosz sajtóból vagy a nemzetközi sajtón keresztül tudhat, hogy mindenki úgy tudja, hogy ő áll nyerésre, az ukránok is meg az oroszok is. Aztán beszéltünk a hadifoglyok kérdéséről, vannak orosz hadifogságban kárpátaljai magyarok, mi az állapotuk, hogy’ vannak, tudunk-e segíteni.

Tudunk? Szijjártó Péter mai útja erről szól?

Igen. Remélem, hogy jó hírekkel jön haza Péter majd Moszkvából. És beszéltünk az öbölbeli helyzetről két vonatkozásban is. Az első az energia ára a világpiacon, a másik pedig, hogy lesz-e menekülthullám. Mert engem az érdekel most elsősorban. Ugye, Irán egy 90 milliós ország. Most van az energiaár-probléma, de a másik, ami lehet, előállhat, az egy közvetlen migrációs veszély. Ugye, az előző migrációs válság is úgy kezdődött, hogy Szíriában polgárháború volt, és megindultak Törökország felé. Ha ránéz a térképre, látja, hogy Iránból is Törökország felé lehet megindulni, és Törökországból tudnak följönni a Balkánon Magyarországra meg Európába. Én azt nézem, hogy formálódik-e ilyen típusú, közvetlen veszély és fenyegetés.

Ez ügyben Putyinnak mi dolga van?

Azt kérdeztem tőle, hogy hogy’ látja a helyzetet, szétesik-e az iráni állam, megmarad-e Irán egyáltalán, megmarad-e az iráni kormányzat, milyen erős az ellenzék, lesz-e ebből tényleges polgárháború, és milyen időtartamra kell számolnunk, hogy a konfliktus lezáruljon? Ezeket a kérdéseket teszem föl mindenkinek, aki közelebb van a konfliktuszónához, mint én, mert ők jobban látják.

Azt nem kérdezte meg tőle, ha már beszéltek, hogy nem akarja-e abbahagyni az ukrajnai háborút? Ugye, ez neki egy mondatába kerülne.

Én ebben az ügyben többször és hosszan tárgyaltam vele. Nem így szoktam föltenni a kérdést, ahogyan Ön ezt most itt megfogalmazta.

Nyilván ennél diplomatikusabban, gondolom.

Igen. De ő azt mondta, hogy miután neki vannak kitűzött hadicéljai, amiket bejelentett, amíg azokat nem éri el, addig nem hagyja abba. Ekkor szoktam azt mondani, hogy és tudunk-e esetleg, Elnök úr, beszélni tűzszünetről? Mert nem akarom meggyőzni, hogy föladjon háborús célokat, azt hiszem, hogy az én meggyőzőerőm ehhez kevés, de nem lehetne-e egy tűzszünetet tető alá hozni, és a tűzszünet alatt hátha tudunk tenni egy lépést a béke irányában? Amit ő mindig el szokott utasítani azzal, hogy miután a másik oldal ezt arra használná föl, hogy megerősítse a pozícióit, ő nem érdekelt egy tűzszünetben, békében érdekelt, ha elfogadják az ő hadicéljait, tűzszünetben nem. Nagyjából idáig szoktam eljutni.

Az a béke pedig egy elég távoli béke, de legalábbis jelen pillanatban.

Ezért mondtam én már, amikor legutóbb jártam Kijevben is meg Moszkvában is, 2024 nyarán, és írtam egy memorandumot az Európai Uniónak, akkor mondtam azt, hogy mind a két fél úgy értékeli, hogy az idő az ő oldalán van. Ezért arra van szükség, hogy a két félen kívüli, de jelentős nemzetközi súlyt képviselő erők nyomás alá helyezzék őket a béke érdekében. Ilyen az Egyesült Államok, ilyen Kína, és ilyen az Európai Unió is. És ezt javasoltam az uniónak, hogy várjuk meg, míg Trump nyer, mert akkor még nem volt hivatalban Donald Trump, várjuk meg, amíg nyer, előáll egy helyzet, csatlakozzunk az amerikaiakhoz, és közösen hozzunk létre egy olyan nyomást az ukránokon is meg az oroszokon is, ami elvisz bennünket a tűzszünethez és a békéhez. De az unió ezt elutasította. Ezt megtárgyalták, megköszönték, mondták, hogy nekik más elgondolásuk van. Ők egy más stratégiai vonalon vannak.

Csak a finanszírozás mellett tették le a voksukat. Erről majd úgyis tudunk beszélni egy másik összefüggésben.

Erről többől van szó, nemcsak a pénzről van szó, nekik egy más, hadászati és katonai elképzelésük van. Beszélhetünk erről később is persze.

Említette azt, hogy megvan a kőolaj, amit Oroszországból importálnunk kellene a Barátság kőolajvezetéken keresztül. Tegnap Zelenszkij elnök a Corriere della Serának, egy olasz lapnak adott egy hosszú interjút, amiben kifejezetten konkrétan kijelentette, hogy a Barátság kőolajvezeték halott, és ez nem egy technológiai, hanem egy kifejezetten politikai mondásnak tűnt.

Ez így van. Szerintem ma már azt senki, néhány ukrán elvetemült nyilatkozón kívül senki nem meri állítani, hogy a vezeték ne lenne működőképes. Tehát az ukránok is azt mondják, hogy politikai okokból nem adják az olajat. Amivel ők úgy érvelnek, hogy Oroszországot segítenék akkor, hogyha adnának. Amire mi persze azt mondjuk, hogy de hát, kedves barátaim, 22 alkalommal leállt már az a nyomorult olajvezeték, mind a 22-szer újraindítottátok. Ez a 23. Most miért nem akarjátok? És ebben az interjúban Zelenszkij megmondja, hogy miért nem akarják. Azt mondják, hogy kormányváltást akarnak Magyarországon. Ők nyíltan megmondják, hogy ők azt szeretnék, hogy ukránbarát kormány legyen Magyarországon. Nem is tudom fölróni nekik, mert mit szeretnének az ukránok, ha nem egy ukránbarát kormányt Magyarországon? De ez nekünk nem érdekünk. Na, most ebből fakadóan nekem ezt az olajblokádot le kell törnöm.

Hogyan tudja letörni? Az olajblokád konkrétan arról szól, hogy nem jön az olaj.

Nekem azt kell elérnem, hogy jöjjön. Rá kell szorítanom az ukránokat, hogy jöjjön.

Az unión keresztül lehet?

Minden eszközt fölhasználva, ideértve az uniót is, igen. És szerintem ezt meg is fogom oldani. Én azt tűztem ki magam elé, hogy ezt el is fogom érni.

Azt is mondta Zelenszkij, hogy Önnel nem tud beszélni, pedig szeretne, nem áll vele szóba. Nem lenne egyszerűbb, mondjuk, szóba állni vele? Meghívni Budapestre?

De szívesen állok vele…

Üljenek le egy asztalhoz!

Szívesen állok vele szóba. A külügyminiszterek hónapok óta készítik elő, hogy legyen egy találkozó Zelenszkijjel, csak nem jutnak előre. Ugyanis nem az a probléma, hogy nem állunk egymással szóba, meg nem tudunk meginni egy fröccsöt, nem erről beszélünk, hogy a személyes viszonyok milyenek, hanem arról van szó, hogy Ukrajnának vannak követelései. És ezeket a követeléseket akarja egy tárgyaláson érvényesíteni. De mi meg tudjuk mondani már most, az előkészítő szakaszban, hogy mi nem tudjuk azokat a követeléseket teljesíteni, sőt azokat visszautasítjuk. Tehát mi nem akarunk leválni az orosz olcsó olajról meg gázról, hiába követelik, és nem akarunk pénzt adni sem nekik, és nem akarjuk támogatni a háborújukat sem. Ők meg ezt akarják. Hát most ezek után nehéz olyan témákat találni egy tárgyaláson, hogy amikor beszéltünk, utána eredménnyel álljunk föl.

Nem lehet ez egy üzleti jellegű tárgyalás?

Hát…

Hogy engeditek a Barátság kőolajvezetéken a mi kőolajunkat, mi pedig engedjük azt, amit ti kértek, vagy egy részét? Ez egy tárgyalási alap.

Nagyon nehéz kérdés, amit most Ön fölvetett. Ez a legkomolyabb kérdés. Ezen sokat gondolkodtam, hogy szabad-e beengednem az ukránokkal való véleménykülönbségek témái közé az olajblokádot, hogy akkor valamilyen csomag keretében ezt rendezzük. És arra jutottam, hogy nem. Tehát ha most, amikor nyíltan megzsarolnak bennünket, engedünk, és azt gondoljuk, hogy alku tárgya, hogy a jogainknak érvényt szerezzünk, mert itt jogokról van szó, tehát Ukrajnának van egy megállapodása az Európai Unióval, amely kristálytisztán kimondja, hogy Ukrajnának nem szabad veszélyeztetnie az európai tagállamok energiabiztonságát, ez le van írva, ezt vállalta, ha ezt elfogadom, hogy kinyitják, és ez tárgyalási kérdés vagy alku kérdése legyen, akkor meg fognak zsarolni másodszor is meg harmadszor is. Ezért arra jutottam, hogy ezt az ukrán követelést erőből vissza kell utasítani. Le kell verni az olajblokádot, és érvényt kell szerezni a magyar érdekeknek, mert ez jogkérdés, ez nekünk jár. Nem arról szól, hogy akarja-e, meg szabad-e, le van írva, és ez a jogunk. Nekünk jogunk, neki kötelessége. Az uniónak meg ki kéne kényszerítenie, de szerintem ez a pillanat is elérkezik majd. Ezért nem engedem be ezt a kérdést az egyébként nyitott ukrán–magyar kétoldalú kérdések közé. Ezt zsarolásnak, arcátlan és pimasz zsarolásnak tartom, és visszavonulásra akarom őket szorítani, hogy egyszer s mindenkorra megtanulják, hogy ezt nem lehet a magyarokkal csinálni. Ez az én pozícióm ebben a helyzetben.

Közben meg tele van plakátolva az ország azzal, hogy ne engedjük, hogy ne hagyjuk, hogy Zelenszkij nevessen a végén. Ezt ismerjük, mert ez Soros Györgynél is ugyanígy volt.

De nem is fog, látja.

De ez nem alap arra, hogy két ország között jó legyen a viszony, vagy két vezető szót értsen egymással. Mert azért ez nem a barátság jelképe.

Igen, de itt miről beszélünk? Itt arról beszélünk, hogy van egy európai háború. Egyik oldalon Oroszország, a másik oldalon Ukrajna meg az Európai Unió Ukrajnát támogató államai. Meg Magyarország és talán Szlovákia és talán kicsit Csehország, akik meg azt mondják, hogy ez nem a mi háborúnk. És az ukránok meg az Európai Unió arra akar bennünket rávenni, magyarokat is, hogy mi szálljunk be ebbe a háborúba. De ezt én olyan kockázatosnak ítélem, még hogyha egyébként valamifajta előnyt lehetne is remélni ilyesmitől, de a kockázatokat olyan magasnak ítélem, hogy távol szeretném tartani Magyarországot ettől. Sőt, az a célom, sőt az a vállalásom a választásra is egyébként, hogy képes vagyok arra, az a kormány, amit én vezetek, az a közösség, amit én képviselek, az elég erős ahhoz, hogy kívül tartsa Magyarországot a háborúból.

Valaki be akar küldeni minket ebbe a háborúba? Mert itt igazából a pénzről van szó mindig.

Ó, nem, már azon túl vagyunk.

Katonát senki nem akar egyelőre az unióból küldeni, vagy legalábbis senki nem mond többet, minthogy beszél valamiről.

De! Szerintem akkor szálazzuk ezt szét. Tehát van a pénz. Ugye, pénzt akarnak. Elköltött az unió 200 milliárd euró körüli összeget, most ad 90 milliárd eurónyi hitelt. Ebből mi kimaradunk, illetve amíg az olajat nem kapjuk meg, addig blokkoljuk ezt a hitelt, nem adjuk oda a pénzt.

Kimaradnak ebből a szlovákok is meg a csehek is.

Igen, igen, hárman maradunk ki ebből most. És van az ukránok részéről egy 800 milliárdos – 800 milliárd! – dolláros előterjesztés „Ukrajna jóléte” címmel, ezt már tárgyaltuk a miniszterelnökökkel az Európai Tanács ülésén, és van egy hivatalosan még be nem nyújtott, 700 milliárd eurós fegyverzeti igény az ukránok részéről. Most a helyzet a következő, ha pénzről beszélünk: az uniónak nincsen pénze.

Hitel.

Tehát az európai gazdaság abban a ramaty állapotban van, nincs pénz, tehát hitelt kell fölvenni. El kell menni az Ukrajnát támogató országoknak a bankárokhoz, hitelt kell fölvenni, és oda kell adni az ukránoknak. Most az a terv, hogy ezt hitelbe adjuk oda az ukránoknak azzal a megszorítással, hogy akkor kell visszafizetni az ukránoknak, amikor az oroszok majd jóvátételt fizetnek az ukránoknak a háború miatt.

Ez egy feltételezés.

Az én összes ellenségem addig álljon fél lábon, amíg az oroszok majd fizetnek az ukránoknak, tehát szerintem ez lehetetlen. Tehát nyilvánvalóan arról van szó, és okos emberek vannak a miniszterelnöki karban, akik pontosan tudják, hogy ez a pénz nem jön vissza. Pontosabban, egyetlen esetben jön vissza. És így érkezünk el oda, hogy ők háborút akarnak. Futnak a pénzük után. Akkor kapják vissza a pénzüket Ukrajnától, ha az oroszokat legyőzik a frontvonalon, és rá tudják kényszeríteni egy olyan békére, amely tartalmazza a jóvátételt is. És szerintem ezért van olyan háborúpárti hangulat, ezért van az a német nyilatkozat, ami azt mondja, hogy ezt a konfliktust a frontvonalon kell megoldani. Ma két álláspont van. Azt mondják a németek vezetésével a háborúpártiak, hogy ennek a háborúnak a megoldása a frontvonalon van. Meg kell gyengíteni az oroszokat, ezt nyíltan tárgyalják. Ezt nehéz innen elképzelni, de én haditanácsüléseken veszek részt. Ez nyolcvan éve nem fordult elő Magyarországgal, de Magyarország vezetője nem európai tanácsi ülésen vesz részt, hanem haditanácsülésen, ahol a többiek, kivétel nélkül szinte úgy beszélnek egy háborúról, hogy ez a mi háborúnk, nem veszíthetjük el, ezt nekünk meg kell nyernünk. Nem az ukránoknak, hanem nekünk!

Na, de Európának nincs hadereje.

Most egyelőre még nincsen, de iparkodik azért. Mit akarok én ezzel mondani? Csak azt akarom mondani, hogy az az elgondolás, a németek által képviselt nyílt elgondolás, hogy folytatni kell a háborút, gazdaságilag kell kivéreztetni Oroszországot, ezért a fegyver fontos, de csak másodlagos. Olyan helyzetet kell előidézni, amikor Oroszország nem bírja a háborút, gazdaságilag már olyan belpolitikai árat kell fizetnie az orosz elnöknek, ami már megrendítheti a hatalmát, és ezért rákényszerül arra, hogy elfogadjon olyan békefeltételeket, amiket egyébként nem fogadna el. Ezért – mondják ők, mert nem buták ők, ezért logikusan azt mondják – folytatni kell a háborút. Küldeni kell a pénzt, küldeni kell a fegyvert, és elkezdtek beszélni arról, hogy majd küldeni a katonákat is. Erről van aláírt megállapodás, francia és brit megállapodás, hogy majd a béke után persze, majd küldeni kell.

Békefenntartókat.

Valamit küldeni kell.

A demarkációs oldalhoz, igen, de nem harcoló alakulatokat.

De már a volt brit miniszterelnök, Boris Johnson azt mondta, hogy micsoda szamárság, miért kéne ezzel várni? Tehát én látom, ahogy főzik lassan a békát. Először fegyver, aztán pénz, aztán az ember. Szoktatják a nyugat-európai közvéleményt. A legmegrázóbb ilyen nyilvános esemény, amit szerintem Ön is ismerhet, a francia vezérkari főnöknek az a nyilatkozata, hogy szoktassuk hozzá az édesanyákat ahhoz, hogy el fogják veszíteni a fiaikat egy soron következő háborúban. Tehát itt van egy készülődés, ezt nem szabad alábecsülni. Ez egy jól átgondolt katonai koncepció, amely a háború folytatásától győzelmet remél.

Ön azt gondolja, hogy egy közép-európai kis ország ki tud maradni, hogyha lesz egy nagy európai háború?

Ez a határozott meggyőződésem, sőt ez a vállalásom a választópolgároknak. És szerintem a következő négy év kulcsszava az úgy hangzik, hogy kimaradni. Ki tudunk-e maradni a háborúból, ki tudunk-e maradni a katonai segélyszállítmányokból, ki tudunk-e maradni a pénzügyi segélyekből. Tehát a kimaradás a kulcsszó. Nézze, én igyekszem visszafogottan beszélni, de ha körülnézek, magamon kívül ebben a pillanatban a politikai vezetők között nem látok senkit, akinek nagyobb esélye legyen arra, vagy lenne arra, hogy Magyarország kimaradjon a háborúból, és kívül tudja tartani az országot, mint én. Ezért vállalom a következő négy évet, ezért indultam el a választáson. Nagyon nagy vállalás, érzem, ismer, nem vagyok egy ilyen bokacsattogtatós, patetikus alak, de érzem a dolog súlyát, mert Tisza Istvánnak se sikerült, meg Horthy Miklósnak se sikerült. Tehát amit Ön föltett kérdést, egy nagyon súlyos kérdés, hogy vajon egy közép-európai országnak ez sikerülhet-e. Nem lehetetlenre vállalkozom-e, amikor ezt gondolom? De azt hiszem, hogy nem, és én azt hiszem, hogy meg is tudom csinálni.

A Magyar Honvédség meghatározott alakulatai az ukrán veszélyre hivatkozva most már jó néhány ponton az országban megjelentek. Ugye, Paks, Százhalombatta, gáztároló, de a mai Védelmi Tanács ülésen elhangzott már az is, hogy 75 helyszínen vannak jelen az országban.

Így van!

Ezek a helyszínek milyen veszélynek vannak ma jelenleg kitéve? Van egyáltalán bármi olyan veszély, amiről Ön látott dokumentumot, és figyelmeztető?

Vannak tények. Az első tény az, hogy az ukránok fölrobbantották az Északi Áramlatot. Ez nem föltételezés, hanem bizonyított, bírósági eljárásokban bizonyított tény. Tehát az ukrán egy olyan nemzet, az ukrán kormány egy olyan kormány, és Zelenszkij egy olyan elnök, amely elég bátor ahhoz, hogy amikor az érdekei megkívánják, fölrobbantsa az orosz–német gázvezetéket, amelyben német tulajdon van, a világ nagy cégei vannak benne, és nyílt érdeksérelem Németországnak. Ezt meg merték tenni. Ha meg merték tenni…

Nyilván Oroszország volt a célpont ebben is.

De ha meg merték tenni a németekkel, akkor velünk miért ne mernék megtenni? Nekem nemcsak erre a 75 létesítményre kell figyelnem, amire most figyelek, hanem nekem kapcsolatban kell lennem a balkáni országok azon vezetőivel is, amely országokon keresztül jön föl a Déli Áramlaton a gáz, mert ne felejtsük el, most mindenki az olajról beszél, de az ukránok már korábban lezárták a gázvezetéket, nem tudunk hozni Oroszországból gázt Ukrajnán keresztül, mert Zelenszkij lezárta. Csak ezt mi kivédtük, mert tudtuk, hogy mi készül, és már évekkel korábban fölépítettük ezt a Déli Áramlatot, amin keresztül Törökországon át be tudjuk hozni Magyarországra a gázt. De ha ezt bárki valahol fölrobbantja, mint tették az Északi Áramlattal, akkor mi is bajban vagyunk, akkor nemcsak olajbaj van, hanem akkor már gáz is van, és az már a háztartásokat közvetlenül érinti. Tehát az ukránokat ismerve, visszafogottan, nem bántva őket, azt kell mondani, az ukránok mindenre képesek. Ezért egy ilyen kiélezett helyzet…

Háborúban álló nemzet…

Így van, így van! Egy ilyen kiélezett helyzetben nekünk szintén mindenre képesnek kell lennünk.

Elképzelhető, hogy a következő hetekben a városok utcáin is feltűnnek katonák, katonai alakulatok?

Elképzelhető, bár ettől fázom, de ez nem az ukrán ügy miatt, nem az olajblokád miatt várható, hanem csak abban az esetben, hogyha a terrorveszély a közel-keleti konfliktus miatt megnő. Ugye, nekünk van egy Védelmi Tanácsunk, amely most már lassan naponta ülésezik, és van nekünk egy Terrorellenes Koordinációs Bizottságunk is, egy operatív testület, amely értelmezi a helyzetet, és megbecsüli a terrorveszély mértékét. És ha úgy látjuk, hogy az nő, akkor lépéseket fogunk tenni, mert számunkra Magyarországon a magyar emberek biztonsága az első. Ugye, nem akarok itt fölfedni olyan terrorellenes lépéseket, amelyeket már megtettünk, de, ugye, iráni állampolgárok vannak Magyarországon, rengeteg diák tartózkodik Magyarországon, mi a schengeni övezet része vagyunk, jönnek-mennek közel-keleti származású emberek is, tehát nekünk észnél kell lenni, és ezt mind nyomon kell követni. És tettünk lépéseket annak érdekében is, hogy olyan pénzügyi szálakat ellenőrizzünk, amelyről azt gyanítjuk, hogy összefüggésben állhatnak, állhattak eddig is, vagy talán állhatnak a jövőben terrorszervezetek finanszírozásával.

Találtak bármit?

Dolgoznak az urak, és vannak gondjaink.

A háborús pszichózis választást nyerethet egy politikai erővel, hogyha elég erős a félelem.

Vagy fordítva.

Azzal vádolják Önt most az ellenfelei, hogy ezt a háborús pszichózist próbálja növelni, hogy az emberek félelmükből a megvédettség nevében és reményében szavazzanak Önre.

Először is jobb véleménnyel vagyok az emberekről, talán, mint ebből a kérdésből kitűnik, hogy ilyen könnyen lehetne őket manipulálni.

Gondolom, hallotta ezt már.

Igen, de a magyar dörzsölt nép, tehát nem hiszem, hogy ne látna át a szitán. Én pont az ellenkezőjétől tartok. Mert, ugye, én is föltettem magamnak azt a kérdést, hogy aztán miért most, 23-jára nem indítja újra Zelenszkij az olajat a Barátság vezetéken Magyarország irányába? És az a helyzet, hogy a következmények beláthatóak. Ugyan vannak stratégiai tartalékaink, talán több is, mint azt bárki gondolná, vagy Zelenszkij gondolta, de egy olajáremelkedés benzináremelkedést hoz, hiány is fölléphet, infláció nő, mert mindent szállítani kell, és egy magas infláció, sorállás, olajhiány nem a kormánynak kedvez. Azt a kérdést kell föltenni, hogy milyen kormány ez? Tehát egy gazdasági kaotikus helyzet, amit kívülről idéztek elő egy olajblokáddal, az nem a kormánypártnak dolgozik, hanem a kormány ellen. És szerintem van ilyen összejátszás a magyar ellenzék és az ukránok között. Az ukránok kormányváltást akarnak, és keresgélik az eszközöket, ahogyan ezt elő tudnák segíteni. De Zelenszkij maga is bevallja, Ön idézte ezt az olasz interjút, ahol erről nyíltan beszél.

Viszont a légtérzár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ugye, a drónokkal kapcsolatosan azt feltételezi, hogy arra is számítanak, hogy Ukrajna provokációt intéz Magyarország ellen. Az mennyire reális, hogy egy NATO-tagállam, európai uniós ország ellen az az Ukrajna, amelyik korábban a NATO-ba is, de most egyértelműen az unióba tart, meg meri ezt lépni?

Erre visszaidézem most ismét, hogy a németek ellen már meglépte. Tehát mi lennénk az elsők…

Sokáig ment a sumákolás, ugye, nagyon sokáig nem lehetett tudni, hogy igazából mi történt.

Sumákolás itt is lenne, de azért elég bátrak voltak, hogy ezt meglépjék a németek ellen. Sőt, abban nemcsak német cégek voltak, mert komoly magáncégek is voltak, hanem más NATO-nációjú országok is, és mégis meglépték.

Ott az lehet a magyarázat, hogy az oroszok ellen is léptek. Ha velünk szemben lépnek, az nem ez a magyarázat.

Mindenesetre nemcsak, hogy meg akarták, hanem képesek is voltak megoldani. Ha visszagondol, hogy milyen operációs képességet igényel egy ilyen vezeték fölrobbantása, az egy komoly katonai képességre utal. És a másik pedig ez a drón, emlékszik talán, ami itt egyszer csak átrepült a fejünk fölött.

Emlékszem.

Ami Horvátországban csapódott be.

Horvátországban csapódott be.

Amit mi úgy értelmeztünk, tehát a mi szakértőink úgy értelmeztek, hogy ez egy tesztmenet volt.

De ott mi megbuktunk azon a teszten, hiszen átrepült fölöttünk.

Ez így van. De javítóvizsgára küldtem mindenkit, és most már átmennénk a pótvizsgán.

Szóval azt mondja, hogy lesznek katonák az utcákon, ha úgy van.

Szeretném, ha nem lennének. Azt válaszolom Önnek, hogy azt szeretném, hogy ne legyenek. De ha kell, ha a biztonság megköveteli, akkor nem habozok.

Kampány. Pétervásárán mondta március 2-án, most volt, hogy a Tisza Pártot az ukránok finanszírozzák, „ezt nem föltételezzük, nem sejtjük, nem gyanítjuk, hanem a Nemzetbiztonsági Bizottság elé terjesztett írásos jelentésben le van írva” – ezt mondta kedden.

Igen, meg vagyok lepődve, hogy ezt kérdezi.

Mi a finanszírozás módja?

Igen, mert maga az első. Tehát én ezt hónapok óta mondom, ötven napja körülbelül, hogy ez így van. És még soha egyetlen újságíró nem kérdezte meg, hogy mégis, Miniszterelnök úr, ez egy súlyos vád, nem?

Elég kemény.

Mégis mi ennek az alapja? Ezt soha nem kérdezte meg senki.

Most ez a kérdés.

Igen, azt tudom mondani, hogy benne van abban a jelentésben.

Na, de az a jelentés meg nincs előttünk.

De hát akarja, hogy legyen, és akkor ott lesz.

Ön nem mondja el?

Ez egy Nemzetbiztonsági Bizottság elé terjesztett…

Akkor elém hogy’ kerül?

Föl kell oldani a titkosítást.

Azt én nem tudom.

De kérni lehet. Én mindenkit biztatok, nem az én dolgom, van titokgazda, vagy az eldönti, de ha van ilyen kérés, akkor nem látom ennek az akadályát, és ott mindent meg fognak találni.

Mennyi pénz jön a Tisza Párthoz?

Honnan? Ez a kérdés!

Ukrajna felől.

Jelentős.

Mire használják? Mi ennek a megnyilvánulása?

Informatikai mozgósítási rendszerek kiépítése.

Az nem olyan drága mulatság.

Bár annyi pénzünk lenne, akár kettőnknek együtt, jó lenne.

Applikációkat készíteni, szoftvereket gyártani, azért az nem a világ.

Ezt a sejtelmességet én nem kedvelem. Vannak tények, vannak dokumentumok, én azt javaslom a magyar nyilvánosság munkásainak, mint amilyen Ön is, hogy akarják megismerni ennek a tartalmát. Nem lehetetlen, és nem hiszem, hogy az állam elzárná ezt az információt Önök elől.

Eddig sem állt elő vele. Itt van a Szuverenitásvédelmi Hivatal. Ugye, annak ez lenne a dolga, hogy ezt a fajta munkát végezze, hallgat. Igazából semmit nem hallottunk a Tisza Párt kapcsán tőlük.

Kérdezze meg őket, én nem szeretnék beleszólni az ő munkájukba.

De Önnek nem furcsa, hogy van egy kormányzati, Ön által kimondott állítás, van egy titkosított dokumentum, és van egy Szuverenitásvédelmi Hivatal…

De szoktak erről beszélni. 

…amelyik nem tárt fel semmit nyilvánosan eddig, hogy milyen pénzek hogyan jönnek a Tisza Párthoz.

Kérdezzük meg őket erről.

Ez így egy láttatás, egy sugalmazás.

Igen. De azért mondom, nem akarok sugalmazni semmit. Vissza is vonultam, hátradőlök, elmondtam, amit elmondhattam, vannak tények, ha meg akarják ismerni, hát ismerjék meg!

Ön látott bizonyítékot erre?

Ismerem a jelentést.

De az bizonyít?

Igen.

Nem feltételez.

Nem. Tények vannak benne.

Az a hatályos magyar törvények szerint bűncselekmény lenne, hogyha ez igaz lenne.

Remélem, hogy a megfelelő eljárások folyamatban is vannak.

Erről Ön tud konkrétumokat?

Nem, mert ez egy hatósági eljárás, majd akinek ez a dolga, elvégzi. Ne akarjon belehúzni olyan mondatokba, amivel átlépem egyébként a rám vonatkozó törvényi tilalmakat. Elmondtam mindent Önnek, amit mondhattam.

Hogyha a Tisza Pártról bebizonyosodik, hogy olyan eszközöket használ a kampányban, amelyek tiltottak a magyar törvények szerint, ez jelentheti azt is, hogy akadály gördül az elé, hogy elinduljanak a választáson?

Nem hiszem, az előzőben is így volt. Bocsánat, az előző választáson. Emlékszik rá, nem?

Az amerikai pénzek.

Guruló dollárok.

Ott sem bizonyosodott be egyébként egészen egyértelműen, hogy azok a pénzek valóban a kampányra mentek-e?

Mindenesetre az Állami Számvevőszék, amely fölöttünk áll, megállapított nagyon komoly pénzügyi bírságokat az alapján, hogy valóban történt tiltott finanszírozás. Ezek lezárt ügyek.

Azóta keményebb lett a törvény.

Igen, de azt akarom csak mondani, hogy én úgy látom, mintha lenne egy érzéketlenség. Tehát nagyon sokat dolgozom azon, hogy ezt az érzéketlenséget érzékenységgé alakítsam át. Én egy nemzeti alapokon álló harcos vagyok, nekem a legfontosabb dolog a hazám szuverenitása. És az fáj nekem, hogy nagyon kis intenzitással történik, és nagyon kevés jogi következménye van azoknak a lépéseknek, amikor nyilvánvalóan, Magyarország szuverenitását sértő módon, külföldről érkező pénzekkel befolyásolják Magyarországot. Az erre való érzékenységünk, az ebből fakadó elkötelezettségünk vagy akcióképességünk sokkal alacsonyabb szinten van, mint szeretném. Évek óta dolgozom azon, hogy az emberek ezt vegyék komolyan, de egyelőre részeredményei vannak csak.

De közben mi is próbálunk befolyásolni. Ugye, próbáltunk támogatni az Egyesült Államokban a magunk szerény eszközeivel.

De pénzt nem kértek azért.

Próbáltunk támogatni Franciaországban, próbált Magyarország támogatni a délszláv régióban.

Az egy politikai támogatás, az egy másik dolog.

De ott is pénzzel beleszólunk a választások kimenetelébe, ők is mondhatják ugyanígy.

De mi nem szólunk bele pénzzel semmilyen választásba. Semmilyen pártot nem támogatunk, semmilyen politikai erőt nem támogatunk, van véleményünk olyan ügyekről, amelyek Magyarországnak is fontosak, meg az adott országnak is fontosak, azokat elmondjuk. Sőt, vannak szövetségeseink is, hiszen az európai politika pártszövetségesi alapon van szervezve. vannak a Patrióták, mi is ehhez a pártcsaládhoz tartozunk. De ott nem gurulhat dollár vagy euró vagy pénz. Az szuverenitást sértene, és törvénysértő is lenne. A politikai szövetségek megkötése az Európai Unióban elkerülhetetlen, mert másképp nem tudod befolyásolni az európai politikát. De ez nem azonos azzal, hogy egyébként informatikai fejlesztéseket bocsátok neked ingyen rendelkezésedre, vagy pénzt gurítok alapítványokon keresztül kampánytevékenységre, azért az egy másik világ. Jogilag is máshol van. Meg a két dolgot nem szabad összekeverni.

Ezt most az ukrán beavatkozással párhuzamban mondta?

Igen.

Mert akkor most valami mégiscsak felfeslett abból, ami a dokumentumban szerepelt.

Igen, de igyekszem óvatosnak lenni.

Fordultunk mi vagy az Európai Unióhoz vagy a NATO-hoz vagy mindkettőhöz, merthogy van erre lehetőség, az ügyben panaszt téve, hogy a mi szuverenitásunkat, a választási függetlenségünket valamiféle külső behatás éri?

Nem, hiszen…

Ugye, a NATO negyedik szabálya, alapszabálya az erről szól.

A NATO egy komoly szervezet, pártpolitikai kérdésekkel nem foglalkoznak. Brüsszelhez meg hiába fordulunk, mert onnan is finanszírozzák az ellenfeleinket. Tehát – hogy mondjam? – nem kell ahhoz összeesküvéselmélet-hívőnek lenni, hogy el tudjuk képzelni, hogy mekkora kő esne le a szívekről Brüsszelben is meg Kijevben is, hogyha a nemzeti kormány Magyarországon elvesztené a választást. Hát erre várnak, erre gyúrnak! Támogatják is ezeket a szereplőket pénzzel is meg politikailag is. Tehát nem tudok ahhoz fordulni segítségért, aki egyébként velem szemben összejátszik az ellenfeleimmel.

Na, hát itt vannak a horvátok, akiknek az ügyében viszont mégiscsak kellene nekünk az Európai Unió támogatása. Ugye, az Adria kőolajvezeték egy sokkal felértékeltebb vezeték lett, hogy a Barátság nem működik, mint volt korábban. A horvátok azt mondják, hogy orosz kőolajat ők nem továbbítanak Magyarország felé, és nem is az európai uniós szankciók miatt tennék azt, hogy nem teszik, hanem az amerikai szankciók miatt. Ugye, az unió jelezte is, hogy tőlük jöhetne. Az amerikaiak miért nem jelzik ezt?

Én is ugyanabból a forrásból dolgozom, mint Ön. A Mol elnökét szoktam megkérdezni. Ő azt állítja, hogy semmi akadálya nincs annak, semmilyen amerikai szabály nem tiltja, hogy a horvátok Oroszországból származó olcsó olajat fölhozzanak az Adrián Magyarországra.

Van amerikai szabály, hisz Ön is tudja, a szerbek is erre faragtak rá.

Igen, az amerikai szabály cégekre vonatkozik.

A Janaf is egy cég.

Igen, de… Az amerikai szankció… Akkor beszéljünk erről, az amerikai szankciós rendszer megjelöli azokat a vállalatokat, akiken keresztül nem lehet energiát beszerezni. Vagy mert oroszok, vagy mert Oroszországgal állnak kapcsolatban. A Janaf nincs ezek között. Tehát a Janaf szabadon dönthet arról, hogy milyen olajat, és hogyan hoz föl, pontosabban nem is szabadon dönthet, mert neki kötelessége egyébként fölhozni a Mol kérésére az Oroszországból származó olajat is. Ugyanis ezek nem olyan cégektől jönnek, amik szankciók alatt lennének az Egyesült Államokban.

Nem tudunk erre kapni egy állásfoglalást az Egyesült Államok illetékes szervezetétől?

De ők azt mondják, hogy de ott van egy lista. Közzétettük a listát. Aki ezekkel a cégekkel üzletel, az szankció alatt van. Aki nem, az meg nincs. Mit akartok még? Nem tudtok olvasni?

Akkor miért csinálják a horvátok?

Én csak azt akarom mondani Önnek, visszatérve a kiindulópontra, hogy energetikai meg olajkereskedelmi kérdésekben mi is persze rendelkezünk titkosszolgálati tudással is, de az alaptudás, amiből dolgozunk, a magyar energetikai cégek tudása, részben az MVM-é, de javarészben a Molé. És én meghallgattam vagy megnéztem az interjút, amit Ön készített a Mol vezetőjével, és abból láttam, hogy mi a helyzet. Higgye el, az úgy van, ahogy ő mondta.

Van egy összjáték Magyarországgal szemben? Ön ezt úgy látja?

Nézze, én csak azt tudom mondani, hogy ha Magyarország támogatná az ukránokat, például pénzzel, vagy adna fegyvert, vagy beengedné őket az Európai Unióba, vagy most nem blokkolná a 90 milliárdot az olajblokád miatt, akkor Brüsszelben nagyon boldogok lennének. Hát ezt akarják! Tehát azért az európai jövőnek, és szerintem ezen keresztül a magyar jövőnek is az a legfontosabb ügye, hogy vajon Magyarországnak sikerül-e egy háború felé nem is araszoló, hanem inkább lépkedő vagy masírozó, összeurópai téves katonai koncepcióból kimaradnia. Minden erről szól. Mi nem azért vagyunk fontosak az Európai Uniónak, mert nagy lenne a GDP-nk, bár nem nézném le magunkat, a hadseregünk biztos nem az a szempont, ami miatt komolyan vesznek bennünket, de itt is azért óvatos lennék, mert nő a bicepsz, hanem arról van szó, hogy Magyarország egy veszélyes példa. Tehát Magyarország az a példa, amelyik már a migrációtól kezdődően azt mondta, hogy emberek, lehet másképp is. Hát miért kéne őket beengedni? És miért akarjátok Brüsszelben megmondani, hogy kikkel éljünk együtt? És ha a magyarok ezt merik, és túlélik, igaz, hogy szankciók alatt vagyunk, meg pénzügyi büntetéseket kapunk, de a magyarok ezt merik, megcsinálják, túlélik, ez egy fertőző példa. Tehát mi egy veszélyes ország vagyunk, amely folyamatosan fontos ügyekben, nem minden ügyben, van, amiben egyetértünk, de fontos ügyekben annak a demonstrálása, hogy az Európai Unióban is lehet szuverén módon politikát csinálni. Ez a baj velünk.

Az ellenfele pont azt ígéri, hogy nem ezt fogja csinálni, hanem majd együttműködésre építi az európai uniós kapcsolatokat.

Igen. Ez azt jelenti, hogy be fogják engedni…

Az lehetetlen?

Természetesen nem. Tehát az unióval lehet együttműködni, nem az a kérdés, hogy szabad-e, vagy sem, hanem hogy mi Magyarország érdeke. Ha együttműködünk az unióval, akkor be kell őket engedni az Európai Unióba, akkor a pénznek annyi.

Mármint Ukrajnát.

Ukrajnát be kell engedni az unióba. Gazdák az első helyen, szóval mindenfajta bajok jönnek… A pénzünknek annyi. Kettő: be kell szállni Ukrajna finanszírozásába. Hát figyelje meg!

Most megengedték ennek a három országnak például, köztünk nekünk is, hogy ne.

Igen, de az nem úgy történt, hogy megengedték, hanem egy bokszmeccs kilencedik menetében úgy döntöttek, hogy akkor rendben.

Ezt értem, de ez nem volt kötelező.

Igen. Csak mit akarok mondani? Én csak azt akarom mondani Önnek, hogy nézze meg, azoknál, akik Ukrajnának pénzt adnak, azokban az országokban mind megszorítások vannak. Mert nincs pénz. Tehát odaadni a pénzünket az ukránoknak, az azt jelenti, hogy mi is azon országok közé fogunk tartozni, ahol megszorítások vannak. Olyat nem látott még a világ, nézze meg, hogy van egy 1 százalékos növekedésünk, amely nem túl izmos, 0,7 vagy 0,8, és 11 százalékos minimálbér-emelés van. Vagy fix 3 százalékos otthonteremtést vezetünk be. Minden más európai országban csak megszorítás van, mert a pénzük megy Ukrajnába. Az kulcskérdés a magyar emberek szempontjából, hogy a pénzünket ne engedjük, hogy elvigyék Ukrajnába. Ki lehet egyezni az unióval. Meg lehet velük egyezni. De akkor az huss, az mind elment. Ugyanez lesz a háborúval is. Tehát ha megegyezünk Brüsszellel háború kérdésében, ukrán európai uniós tagság kérdésében és pénzügyben, akkor pontosan abban a helyzetben találjuk majd magunkat, mint ahol a nyugat-európaiak vannak. És az nekünk rossz. Mi jobb helyzetben vagyunk ma, mert nem kell odaadnunk a pénzünket, nem fenyeget bennünket, hogy valamilyen katonai akcióba belehúznak bennünket, nem adunk fegyvert.

De, tudja, közben meg van az a közvélekedés, talán nem teljesen alap nélkül, hogy nekünk legyen mondva az a borzalom, ahogy a nyugat-európaiak élnek.

Most ez egy másik beszélgetést nyit ki, nem tudom, erre van-e időnk. Nincs.

Teljesen más beszélgetést most ne nyissunk meg, de, ugye, a növekedés hiánya közben az életszínvonal, a lengyelek növekedése viszont milyen magas, és hát náluk is vannak gondok bőségesen.

Igen. Most, ha civilizációs irányba tereljük a beszélgetést…

Nem feltétlenül. Kifejezetten gazdasági.

…hogy hogyan kell tekinteni a Nyugatra. Ez egy nehéz kérdés. Hogyan kell tekinteni a Nyugatra? Ez fontos ügy. Az én fejemben a Nyugat olyan, mint a vágott virág. Színes…

Azt mondja, hogy pusztul?

Színes, nem, most még színes, pompázatos, minden rendben van.

A vágott virág halott virág.

Igen, ez a helyzet. Csak közben elvágták attól a talajtól, ahonnan egyébként nyerte a szépséghez szükséges, a vonzerőhöz szükséges energiát meg erőt. Én ilyennek látom Nyugat-Európát, de ez egy másik beszélgetés, valóban. Ami a konkrét pénzügyi kérdéseket illeti, én minden nyugat-európai országban megszorításokat látok. Mindenhol! Lehet, hogy a GDP meg növekedett, de a valóságos életben megszorítások vannak. Magyarország az egyetlen ország, ahol nem megszorítások vannak. Megdupláztuk a gyerekek utáni adókedvezményt. Tud mutatni egy európai országot, amely erre képes? Nem tud! Miért nem tud? Mert a pénzt elviszik Ukrajnába! Vagy hasonlóképpen: az édesanyák élethosszig tartó adómentessége. Mutasson egy országot! Nem tud, mert a pénzük elmegy Ukrajnába.

Nem lehet, hogy nem akarnak ilyen lépésekhez nyúlni?

Szerintem nem. Akkor nézzük a minimálbért, az egyszerűbb. 11 százalékos minimálbér-emelés. Hol van Európában 11 százalékos minimálbér-emelés? Miért nincs? Mert a pénz elmegy Ukrajnába. Ukrajna egy feneketlen zsák. Ukrajna nem erősít bennünket, fölzabál bennünket, elviszi a pénzünket. És ebből a magyaroknak ki kell maradniuk. Énnekem ez nemcsak a személyes, hanem stratégiai meggyőződésem.

Na, ezért kérdeztem, hogy beszélt-e Putyinnal arról, hogy hagyja abba, merthogy ez lenne az első lépés.

Ezzel én egyetértek.

Álljon le a háború.

Egyetértek. Minden megoldódna, ha nem lenne háború. Mert akkor nem lenne szankció.

Múlt héten…

Bocsánat, a benzinárnál is. Nézze meg! Hogyha nincsen, a háború előtt 480 környékén voltunk, nem? Most a gázolaj a mai napon 600 volt. Tehát mindenre, így a magas energiaárakra is a megoldás a béke. Nem véletlenül hagyom, hogy gúnyolódjanak rajtam, meg cikizzenek, de mégis mindent megteszek azért, hogyha millimétereket is, de segítsek abban, hogy a béke irányába tudjunk elmozdulni. És ezért ki fogok tartani mellette, mert Magyarország számára a legfontosabb stratégiai kérdés a béke.

Kampány. Múlt héten úgy fogalmazott, hogy a Fidesznek kevés a magas iskolázottságú támogatója. Arra megvan a válasz, hogy miért, hogyha igaza van?

A vágott virág felé fogunk kanyarodni, hogyha erről beszélünk.

Tegyük.

Oké.

Végül is ez egy erős állítás volt.

Igen, ez egy nyugati jelenség. Nagyon érdekes dolog történik a nyugati világban. A magasabb iskolázottságúak világában kialakul egy olyan értékrend, amely eltér a kevésbé iskolázott emberek észjárásától. Erről írtak könyvtárnyi irodalmat. Ide megy vissza, amit Amerikában populizmusnak neveznek. Az emberek a józan ész talaján állnak, mindenfajta progresszív, liberális, elvi viták nélkül is, legyen szó családról, bevándorlásról, háborúról, gazdaságról. Ezzel szemben van egy nagyon magas iskolázottságú és számában növekvő világ, amely ezeket az elvi kérdéseket egészen másképpen látja, mint a melósok, fogalmazzunk így. És ezért egész Nyugat-Európában, illetve egész nyugati világban kezd kialakulni – ez a populizmusnak a gyökere, ennek a jelenségnek a gyökere –, hogy vannak pártok, amelyek továbbra is a józan ész talaján állnak, és elutasítják az egyébként vonzó és jól átgondolt, de alapvetően magas értelmiségi okfejtéseket az élet bizonyos kérdéseiről. És ezért kezd létrejönni egy távolság. Ugye, akik lejjebb vannak képzettség szempontjából vagy iskolázottság szempontjából, azok úgy érzik, hogy ők nincsenek képviselve. Akik meg úgy érzik, hogy följebb vannak, meg iskolázottak, ők meg azt gondolják, hogy ilyen véleményeket nem akarnak képviselni. És ez egy demokráciaprobléma lesz, vagy már most az egész Európában. Szerintem Magyarország még nem tart itt. Tehát szerintem ez a jelenség a legerősebb az Egyesült Államokban, erős Nyugat-Európában, Közép-Európában még nem. Én azon dolgozom, hogy ez ne jöjjön létre. Tehát én nem szeretnék lemondani egyetlenegy magasan képzett emberről vagy egyetemi végzettségű emberről sem, hanem meg akarom őket győzni, hogy a józan ész logikáját követve is lehet jól berendezni egy ország életét.

Nagyon leegyszerűsítő, ha azt gondolom, hogy így tizenhat év után az értelmiség vagy a magasan képzett emberek egy jelentős része csalódott? Merthogy többet, mást vártak.

Az a kérdés, hogy miben?

Például a nagy rendszerek átalakításában, annak a rendbehozásában.

Nem lehetetlen, hogy van ilyen, hogy egy ilyen szakértelmiségi elégedetlenség van, de én nem ezt látom.

Mindenkinek a saját területén.

Inkább azt látom, hogy a nézeteik nem kapnak kellő támogatottságot. Tehát inkább azt a csalódottságot érzem, hogy az egész nyugati világ végül is, amit ők populizmusként írnak le, nem azoknak az elveknek és eszményeknek az irányába megy, amit ők helyesnek gondolnak, hanem visszamegy, ők ezt primitívnek gondolják, de visszamegy az egyszerűség, a józan észjárás irányába, tehát Trump elnök maga a megtestesülése ennek az egész problémának. Tehát énszerintem van csalódottság Magyarországon is meg mindenhol a világban a magasabb képzettségű embereknek a lelkében, aminek okát anélkül, hogy vitatkozni akarnék velük, én abban látom, hogy az, amit ők gondoltak arról, hogy milyen a jó világ, és milyen eszmények alapján lehet egy jó világot fölépíteni, az megbukott. Megbukott a migrációval. Azt gondolták, hogyha különböző civilizációból jövő embereket összekeverünk, összeengedünk, annak a vége az lesz, hogy akik a muszlim világból jönnek, azok is liberálisok lesznek, mint amilyen úton elindult a nyugat-európai világ. De nem, ők nem akarják föladni azokat a kulturális kötődéseiket, amiket magukkal hoztak, mert ők hoznak egy kultúrát. Tehát kiderült, hogy ez a multikulti Európában megbukott. És sorba tudnám venni a többi dolgot is, ahol a nyugat-európai értelmiség, ha szabad így fogalmaznom, vagy szellemi világ csalódott, mert a világ nemhogy nem megy a liberális irányba tovább, hanem az a korszak lezárult, Trump elnök ennek a szimbóluma, és visszatérünk, vagy újra előkerül a nemzeti érdekek alapján berendezett társadalmak és nemzetközi kapcsolatok korszaka.

De akkor ezek szerint ezt az értelmiségi hiányt a Fidesz támogatottságában nem veszi magára. Mert azt mondja, hogy ez a nemzetközi tendencia.

Én mindent magamra veszek, mert mégiscsak a mi népünk ez.

Ők is azok, persze.

Nekem azokat is szolgálom, azokat is szolgálnom kell, akik egy szavammal sem értenek egyet. Én a lehetőséget keresem, hogy tudjak velük beszélni erről.

Van egy csomó elrendezetlen ügy így, a választási kampány közepén, ami valószínűleg zavaró is lehet a Fidesz választási kampányában. Ugye, a nemzeti bank ügye, erről a múltkor is beszéltünk, azóta elteltek hónapok, és változatlanul semmi nem történik, még egy kihallgatás sem volt, ezt a főügyésztől lehet tudni. De itt van a közjegyzői kamara előzetesben lévő elnöke, aki félmilliárd forintot keres az előzetesben, merthogy ezt lehet nálunk. Miért nem voltak transzparensek a gödi Samsung gyárban zajló vizsgálatok, és miért nem lehetett megismerni korábban azokat az eredményeket, amik ott születtek? Csomó ilyen van. És akkor most a Szőlő utca ügyéről külön nem is beszélünk.

Szálazzuk szét őket, mert ezek szerintem különböző természetű gondok. Mindig elmondom, én nem vagyok ellene egy olyan alkotmányos reformnak, ami az ügyészséget a kormány alá helyezi, mint ahogy a legtöbb nyugat-európai országban ez van.

Az jó lenne?

Nem tudom megmondani, mert ez egy nagy vita, több mint százéves vita a magyar társadalomban. Én tudok együtt élni a mostani helyzettel, de ha valaki egy nagy kétharmadot fölajánl, hogy akkor rendezze a kormány maga alá az ügyészséget, és vegyünk át egy nyugat-európai példát, és akkor én, mint miniszterelnök meg az igazságügyi miniszter viseljen felelősséget az eljárásokért, az egy másik helyzet. De most nem ebben vagyunk. Úgyhogy ezért az ügyészséggel kapcsolatos kérdésekre csak azt tudom mondani, ami a helyzet, hogy az ügyészség kívül van a kormányon. Ezt persze az emberek nem biztos, hogy átlátják, de ettől még ez a ténykérdés.

Meg furcsa, hogy egy év alatt nem jutnak el oda, hogy bárkit is megkérdezzenek arról, hogy ez hogy’ volt.

Az lehet, hogy furcsa, de akkor sem engem kell ezért felelősségre vonni, ez nem ide tartozik.

Azért mondom: elrendezetlen ügy. Egyébként előbb rosszul mondtam, mert végrehajtók helyett közjegyzőket mondtam, elnézést kérek a közjegyzőktől, a végrehajtói kamarát, ugye, ott zajlik az ügy.

Igen, de ott ugyanez a helyzet. Tehát büntetőeljárásokban, amikor megtörténik a gyanúsítás, vagyis a rendőrségtől kikerül az ügy, onnan ügyészségi szakba kerül. Én sürgethetem őket, de a következő műsorban Ön joggal fogja azt mondani, hogy jövök én ahhoz, hogy beleavatkozzak? És ha ezt sürgetem, aztán miért?

Így is azt mondják, hogy beleavatkozik. Lassítja, megtiltja.

Igen, de nekem a saját lelkiismeretemmel kell elszámolni, meg a jogi, alkotmányos szabályokkal, és azokat én betartom. Nem avatkozom be soha semmibe, amibe nem szabad beavatkoznom. Akkor se, ha érdekem lenne, nem avatkozom be, és nem is fogok, betartom. Én ezeket az alkotmányos szabályokat nagyon szigorúan veszem, mert szerintem, ha ki akarunk maradni abból a vágott virág helyzetből, ami Nyugat-Európában van, nekünk nagyon meg kell becsülnünk az alkotmányos, hagyományos megoldásainkat.

A gödi ügyről mit gondol? 

Ezért nincs elnöki rendszer, hanem ezért van továbbra is parlamentáris rendszer, és így tovább. Most a gödi ügy. A gödi ügyről mit tudunk? Én honnan tájékozódom? Ugye, vannak az állami hírforrások. De van ennél jobb is, szerencsére, mert a gödi önkormányzat minden negyedévben közzéteszi az általa végzett mérések eredményeit talajra, vízre, levegőre. Én azt olvasom. Minden negyedévben! Fölmegy a honlapokra, Ön is megtalálja. Tehát azt merem állítani…

Ön ezt keresi? Megkapja? Vagy érdekli?

Nekem szóltak, hogy van ilyen. Mert van ez a vita, hogy most akkor a hatóságok jól jártak-e el vagy sem. Ugye, én úgy látom, hogy jól jártak el, de ez most mellékes. Most azt nézem, hogy mi van az emberek egészségével, tehát történt-e olyasmi, ami az emberek egészségét veszélybe sodorta, mert végül is nem a hatóságok az érdekesek, hanem az emberek meg az ő egészségük.

Ön meg van győződve róla, hogy nem történt hiba?

Itt szerintem két külön fizikai térről beszélünk. Az egyik, hogy mi van a gyáron kívül, és amiket én látok, és az önkormányzat mér, az alapján azt kell, hogy mondjam, hogy a gyáron kívül semmilyen probléma nem lépett föl. Tehát aki a gyáron kívül van, az nem is kerülhetett veszélybe. Ez az első állításom. A másik, hogy mi van a gyáron belül? Itt pedig azt tudom mondani, hogy amikor bejelentés történik bármilyen munkástól vagy munkaszervezőtől vagy beszállítótól, a hatóságok mindig, minden esetben mindent kivizsgálnak. A környezetvédelmi hatóságok is meg a rendőrség is. És összességében én azt tudom mondani Önnek is meg minden magyar állampolgárnak, hogy Magyarországon a legszigorúbb környezetvédelmi szabályok vannak érvényben, mert Magyarországon első a magyar emberek biztonsága és egészsége. Minden más csak utána jön. És ennek igyekszem érvényt szerezni.

Kormányülésen felmerült, hogy keményebben kellene odanézni, hogy mi történik a gödi gyárban?

Nem, mert nem jött semmilyen bejelentés, amit nekünk meg kellett volna vizsgálnunk. Tehát a kormány ezzel az üggyel, bár láttam erről híradást, hogy mi ezzel foglalkoztunk: nem foglalkoztunk. Akkor kell foglalkoznunk vele, hogyha csődöt mondanak a hatóságok. Egész addig, amíg a normális rendben képesek kezelni az ellenőrzéseket, a kockázatokat a hatóságok, addig hagyni kell őket dolgozni. A kormánynak akkor kell beavatkoznia, ha azok nem működnek. De ahhoz nekem bejelentés kell, hogy a munkás azt mondja, hogy én vagyok, beteg vagyok, ez történt, az történt, kivizsgáljuk, és abban a pillanatban megindítjuk az eljárásokat. Minden embert megvédünk.

Felelősségek. Néha még a miniszterek is rácsúsznak a jégre. Tuzson Bence a Szőlő utcai ügyben közölte három nap vizsgálódás után, talán egy kicsikét túl is lépve a saját hatáskörén, hogy ott nincsenek fiatalkorú érintettek, aztán kiderült, hogy van vagy tucatnyi, ha nem több.

Igen, de az menti talán az ő felelősségét, hogy ő azon adatok alapján tud nyilatkozni, amit akkor ismerhetett. Tehát ami később kerül felszínre, azt nem lehet számon kérni egy korábbi nyilatkozaton. Egy dolgot lehetne, hogy el van-e bármi rejtve a nyilvánosság elől?

Vagy ilyen volt-e egy évtizeden át? Azt érdemes vizsgálni.

Igen, de ott van is egy ilyen vizsgálat, ami arról szól, hogy, ugye, volt rendőrségi eljárás, mert voltak gyanúk és bejelentések, amelyek nem vezettek eredményre. És első körben kicsúsztak a kezünk közül az elkövetők. Majd egy-két évvel később indult egy második, ahol viszont fülön tudtuk őket fogni. Ez a hiteles története a Szőlő utcának. De van egy tanulság, ami ezen túlmegy, hogy rendszerszintű reformot kellett csinálni. Mert miről beszélünk? Ugye, most fiatalkorú bűnözőkről beszélünk.

Még csak gyanúsítottakról ráadásul, igen.

Inkább javító-nevelő intézetben lévő, fiatalkorú bűnözőkről beszélünk. És a magyar állam azt a választ adta az ő életükre, hisz ezek félrecsúszott életek, de nem reménytelen emberek, hiszen még fiatalok, de valamit elkövettek, súlyos dolgokat is követtek el, de az állam nem mondott le róluk. Tehát ebből a félrecsúszott élethelyzetből vissza akarjuk őket segíteni a törvénytisztelő, nyugodt, boldog polgárok életébe. És erre a magyar állam azt a választ adta, hogy létrehozott egy sajátos kezelési intézményrendszert, ami inkább a szociális szférához tartozott, onnan is ellenőrizték, és nem pedig a büntetés-végrehajtáshoz. Tehát inkább úgy viszonyultunk a problémához, mint szociális problémához, és nem úgy, mint bűnözők problémájához. És ezen kellett változtatni, mert ezek az események mind, amiket Ön is idéz, mind arról szólnak, ez nem jött be. Tehát ezért, magunkat is mondhatjuk felelősnek, mert tizenhat évig ez a rendszer volt, nem is akarom ezt elhárítani, de ezt úgy vettük át, valahogy ez természetes volt, hogy ez ide tartozik. Ezek az ügyek arra hívták föl a figyelmet, hogy ez nincs jól. Be kell terelni az egész ügyet a büntetés-végrehajtás keretei közé. Lehet, hogy fiatalok, de alapvetően mégis bűnelkövetők. Ezért a bv-n keresztül kell őket, büntetés-végrehajtáson keresztül kell őket kezelni. Ezeket a lépéseket megtettük. A rendszert átalakítottuk, és szerintem ez jobb lesz, mint volt.

Talált felelőst, ha keresett egyáltalán, az elmúlt tíz év elmulasztott intézkedéseire?

Azt keresem, hogy hogy’ volt, miért történt az, hogy az első alkalommal, amikor a rendőrségnek esélye nyílott arra, hogy föltárják ezeket a törvénysértéseket, nem járt sikerrel, ezt keresem.

És nem jut előre?

Azt állítják nekem, hogy dolgoznak rajta, hogy megtalálják a választ. De egyelőre még olyan jelentés, hogy azt tudjam mondani, hogy itt és itt ez és ez történt, olyan jelentésem még nincs. De nem adom föl, értem én a betyárbecsületet, meg sok mindent értek, de a végére akarok járni, és a végére is fogok járni annak, hogy az első alkalommal miért nem jártunk sikerrel.

Tájékoztasson minket majd erről, kérem. A legfőbb ügyész a Központi Nyomozó Főügyészséghez fordult Lázár János ügyében, merthogy ő kijelentette, ugye…

Mit csinált János? 

…hogy ő intézte el Varga Judit kérésére, hogy Magyar Péternek 3 milliós fizetése legyen. Ezt ő teljesen magára vállalta, mondván, hogy mit tehettem volna mást, a minisztertársam kérte. Erre azt mondják, hogy ez állami vezetői korrupció. Mit gondol erről?

Nekem nem jut eszembe, mert mi történt itt, ha jól értem, nem pénzt adott a miniszter a delikvensnek…

Hanem zsíros állást.

…hanem adott egy állást. De milyen állást? Nem mesterségesen hozott létre, azt hiszem, egyet, hanem létező intézmények valamelyikében.

Igazgatótanácsi ülésekre, ott, ugye…

Igen, de ilyen szokott történni.

Diákhitel Központ.

Ilyen szokott történni. Én itt azt vizsgálnám, csak nem én vagyok az ügyész, hogy vannak előírások, egy adott pozíció betöltéséhez milyen képességgel kell rendelkezni. Ha azok a képességek megvannak, iskolák, tapasztalat és így tovább, és az kap előnyt, akinek ismeretsége van, az nem szép dolog, de nem lépi át a törvényességnek a keretét. Ha azonban arról van szó, hogy vannak előírva formális követelmények, és valaki annak nem felelt meg, de a hátszél miatt mégis kinevezték, az szerintem jogi kérdés, és ott föl kell lépni. A konkrét ügyet meg majd megvizsgálja az ügyészség. De ebben az ügyben, tehát itt most, ugye, tudjuk, kiről beszélünk, csak nem mondjuk ki a nevét.

Kimondhatjuk. Magyar Péterről beszélünk.

Egyáltalán nem ragaszkodom hozzá, mert ebben az ügyben ne a személyes ügyet lássuk inkább, hanem a gyakorlatot. Hát magánszektorban is szokott az előfordulni, hogy valaki szól, hogy egy igazgatótanácsba ide-oda valakit elhelyezzenek. Itt is történt ilyesmi. Ezek nem jó dolgok, és én dolgozom ez ellen, de leginkább arra vagyok képes ebben a pillanatban, hogy a jogszerűség határát ezek a döntések ne lépjék át. Azt elvárom, hogy még ha hátszél meg ismeretség van is, semmiképpen ne lépjék át azt a határt, hogy ha vannak alkalmazási föltételek, annak meg kell felelni. Hogy a követelményeknek megfelelt emberek közül mikor kit választanak ki, itt elfogadom a szubjektivitást, de nem lehet átlépni azt a határt, meg kell felelni a formális követelményeknek.

Magyar Péter azt mondja, szóba kell hoznom a nevét, látom az arckifejezését…

Ha ragaszkodik hozzá.

Muszáj. Tehát ő azt mondja, hogy eljött a pillanat, hogy 480 forintban maximálják a benzin és a gázolaj árát, egy ársapkát kér az üzemanyagra. Kér? Szinte követel. Megteszik?

Most ezt komolyan kérdezi?

Komolyan kérdezem, hát hogyne kérdezném. A legerősebb kihívója ezt követeli, ez egy népszerű intézkedés lenne.

Igen, de a szamárság, az szamárság, nem? Tehát, bocsánat, először is miért magas az üzemanyag ára? Mert háború van. Másfelől meg azért, mert az ukránok minden lehetséges eszközzel akadályozzák Magyarországot, hogy hozzájusson az olcsó nyersanyaghoz. Sőt, nemcsak akadályozzák, azt követelik, hogy váljunk le róla. Ezt a politikát Magyar Péterék támogatják. Tehát az az ember tesz javaslatot valami olcsóbb árra, aki egyébként a politikájával előidézője a magasabb árnak. Tehát meg kell mondani az ukránoknak, hogy ezt hagyják abba. Nem kell támogatni Ukrajnát, Ukrajnából ki kell szedni a saját vezetékünkön keresztül ideérkező olajat, és akkor abban a pillanatban egy új helyzet van.

De Öntől tanulta. Ugye, 2022-ben jött az árstop, mert COVID volt.

Bocsánat, de nana, menjünk vissza a kiindulóponthoz. Miért van ott az üzemanyag ára, ahol van? Ugye, ez egy finoman beállított árszint. Folyamatosan figyelem egyébként, hogy még kibírható-e, jó-e a magyar gazdaságnak meg a magyar családoknak. Ugye, nem lehet túl magas, mert akkor az embereknek többet kell fizetniük, és az nem jó. De nem tudom egy bizonyos szint alá se vinni, mert abban a pillanatban, ha a regionális átlagár alá megyek, mindenki idejön, az olcsóbb, államilag támogatott benzint fölvásárolja…

Ez így volt 2022-ben.

…és abban a pillanatban ellátási gond jön, az megint nem jó az embereknek. Tehát ezért van egy rendszer, egy számítási mód, hogy hogy’ kell ezt beállítani. Ezért mondjuk azt, hogy a régiós országok átlagának a szintjén kell valahol lennie ennek. Ezért a tiszások butákat beszélnek, mert azt láttam ott, az energetikai szakértő azt mondta, hogy Magyarországon a régióban kiugróan magas az árban az adó. Ez egy ismerethiány, maradjunk ebben, ha nem hazugság, ne tételezzünk fel rosszat.

Ugye, a jövedéki adót szokták különösen magasnak tekinteni.

De ez tévedés! Tehát ha megnézi, én most megnéztem, hogy a többi országban az üzemanyagárban hány százalékot tesz ki az adó, nemcsak a jövedéki, hanem még az áfa is. Talán egy ország van, ahol alacsonyabb, mint a mienk, mindenhol máshol ez az arány magasabb. Tehát Magyarország jól szabályozza ezt a kérdést. Azt hiszem, hogy inkább téved a tiszás jelölt úr. De visszatérve a dologra. Azonban, még ha ez a bonyolult árbeállítási mechanizmus egyébként jól is működik, amikor béke van, de kitör a háború, előáll a mostani helyzet, akkor előfordulhat, hogy úgy meglódulnak az energiaárak, hogy mégis be kell avatkozni. Mi ezt folyamatosan nyomon követjük, és van egy dossziénk, amit abban a pillanatban kinyitunk, hogyha úgy látjuk, hogy az energiahelyzet, az üzemanyagár helyzete Magyarországon már kezelhetetlen.

Van ennek egy határértéke?

Mást mond a gazdasági miniszter, mást mond az energetikai miniszter, és mást mond a Mol természetesen. De az én fejemben van egy szint, ahol már azt gondolom, hogy nehezen kezelhető helyzet állna elő. És akkor kinyitunk egy dossziét, amiben le van írva egy akcióterv, és akkor egy maximált árat bevezetünk. Én ezt szeretném elkerülni. Mert a maximált árral mindig az a helyzet, hogy nem hozzák be az importőrök az üzemanyagot, és előbb-utóbb hiány lesz belőle. Ez volt legutóbb is. Tehát ez a legeslegeslegutolsó eszköz, de készen állok rá, ha szükséges, hogy a magyarokat így védjük meg, akkor egy maximált árat is be tudunk vezetni.

A 21 kutatóközpont végzett egy felmérést, a magyarok több mint 60 százaléka, majdnem kétharmada szeretne egy miniszterelnöki vitát, miniszterelnök-jelölti vitát. Lesz ilyen?

Én ezt már többször elmondtam, hogy én csak szuverén emberekkel, azokkal viszont szívesen vitatkozom. A Tisza Párt elnöke nem szuverén ember, az ukránok és a brüsszeliek tartják a markukban, és ilyen emberrel nem vitázom.

Csak a támogatottsága viszont kifejezetten jelentős, tehát nagyon sokan állnak mögötte, és nem zavarják őket az Ön állításai.

Én természetesen tiszteletben tartom mindenkinek a véleményét, az ő híveinek a véleményét is tiszteletben tartom, de én a magam szabályai szerint élem az életemet és művelem a politikát. Nem javaslom Magyarország egyetlen miniszterelnökének sem, hogy kívülről pénzelt emberrel bármilyen vitába belebocsátkozzon. Vitatkozzon a gazdáival. Én a gazdáival vitatkozom minden héten Brüsszelben, meg időnként Zelenszkij úrral is, akit nem neveznék a gazdájának, csak a fegyverbarátjának.

Az felmerült Önben, hogy elvesztheti a választást?

Logikailag ezt ne zárjuk ki. De hogy számítok-e rá, arra azt mondom, hogy győzelemre állunk, miért kéne vereségről spekulálni?

Nem hisz azoknak a kutatásoknak, amelyek azt mondják, hogy nem állnak győzelemre?

Nem, nem hiszek ilyeneknek, de nem az a kérdés, hogy hiszek-e nekik, hanem hogy relevánsak-e ezek. Hogyan gondolkodom én?

Ezt honnan lehet tudni, hogy nem?

Hogyan gondolkodom én? Én nem tudok helyettük nyilatkozni, azt tudom mondani, hogy hogyan gondolkodom én a választásról, azt el tudom mondani Önnek. Az én fejemben három dolog van a választáskor. Ugye, vannak a nagy civilizációs kérdések: migráció, háború, család, munkaalapú gazdaság, családalapú társadalom. Itt a magyar társadalom és jómagam meg a politikai közösség, amit vezetek, egy oldalon van. Van a mögöttünk hagyott négy év, amiben vállaltunk dolgokat 2022-ben, és azokat végrehajtottuk. Sőt, olyasmiket is végrehajtottunk, amiket nem is vállaltunk, csak úgy éreztük, hogy meg tudjuk csinálni. 14. havi nyugdíjat nem vállaltunk, de megindítottuk, és a fix 3 százalékos otthonteremtési program se volt a direkt vállalásaink között, de mégis meg tudtuk indítani. Tehát én büszke vagyok a mögöttünk hagyott négy évre, és azt gondolom, hogy ezek alapján, hiszen teljesítettük, szintén győzelemre állunk. És a harmadik meg a jövő kérdése, hogy mi lesz a következő négy év legfontosabb kérdése. És szerintem itt a háború, az energia, Ukrajna lesz a döntő kérdés. És itt Magyarországnak ki kell maradnia a háborúból. És azt állítom, amit már mondtam Önnek, hogy nem látok más politikai közösséget és más olyan erős vezetőt Magyarországon, amely biztonságot tudna adni az országnak, és kívül tudná tartani Magyarországot ezeken a konfliktusokon. Ha ezt mind összeadom, akkor nekünk nyernünk kell, nem veszíteni.

Török Gábor éppen ma posztolta egy gondolatkísérletét, ami arról szól, hogy végül is, ha nem nyer a Fidesz, akkor is kormányt alakíthat, mert ott a Mi Hazánk, fel lehet kérni egy koalícióra. Azt el tudja képzelni, hogy Novák Előddel, Dúró Dórával, Toroczkai Lászlóval egy kormányban ül?

De miért kéne elgondolnom rossz dolgokat, amikor el tudok gondolni jó dolgokat is? Most mondtam el Önnek, hogy szerintem, ha egy normális ember végiggondolja a múltat, a jelent meg a jövőt, és megnézi, hogy mire van szüksége az országnak, akkor nem nagyon tud szerintem más következtetésre jutni, mint hogy az országnak biztonságra van szüksége. Ezért mondjuk, hogy mi vagyunk a biztos választás.

Vigyázzon, a Mi Hazánk is a biztonsággal kampányol.

De ők más térfélen vannak…

Ők egy belbiztonsági kérdéssel.

Én azt gondolom, hogy nekünk csak elrontani nem szabad. Nekünk szépen végig kell csinálnunk a kampányt, amit egyébként én nagyon szeretek. Tehát a kampány egy jó dolog. Van neki az undok része, amikor a digitális térben mindenfajta rondaságot vágnak egymás fejéhez az emberek, leginkább a tiszások megtámadják a mieinket, mi meg védekezünk, de összességében a kampány egy nagyszerű alkalom. Én minden nap sok, inkább sok ezer emberrel találkozom. És ismer engem. Nyitottak vagyunk, a Lázár-infó ennek egy szimbóluma is, de az én fórumaim is mind kérdésekből állnak… Tehát találkozunk az emberekkel. És én azt látom, hogyha egyetértünk ezekben az ügyekben, miért kellene a bizonytalan, kockázatos változás mellett dönteni?

Nem kapott kedvet Lázár Jánostól, hogy kiálljon ugyanígy a piacra egy fórumon?

Majd eljön az ideje annak is.

Lesz?

Most is kiállok, csak sportcsarnokokban.

Igen, de az más, arra azt szokták mondani, hogy az egy szervezett közönség. Nem annyira spontán, meg egy védettebb közönség.

Kétségkívül DPK-sok jönnek, igen, igen. De nekem nincs ez ellenemre. Nézze, tehát ez itt a mi népünk, nem? Tehát vagyunk, amilyenek vagyunk, az összes hibánkkal, erényünkkel, mindennel. És a végén, amikor túl vagyunk az egész választáson, majd együtt kell nagy veszélyeket elhárítani, meg ha tudunk majd nagy közös célokat elérni. Tehát hiába támadjuk most egymást a téren vagy a bolt előtt vagy a kocsma előtt, a végén majd, mikor túl vagyunk a választáson, nekünk együtt kell megoldani dolgokat. A végén mindannyian magyarok vagyunk, nem szabad elfelejteni. És ezért én az ellenséggel is tudok beszélni, aki engem ellenségnek tekint, mert ember, hát azt tudom mondani, hogy értek mindent, nem szimpatizál, nem kedvel bennünket, valami baja van a Fidesszel, de a végén itt vannak ezek a kérdések, érti, tehát ezekkel kell valamit kezdeni.

Jó lenne, ha ezek nem ellenségességek, hanem legfeljebb ellenfelek lennének ezek a szemben álló felek.

Mióta, bocsánat, amióta a technológia ezt az arctalanságot lehetővé teszi, azóta sajnos az ellenfélből lassacskán átcsúszunk az ellenségeskedésbe. Ez megint nem magyar probléma.

De pont ezt akartam mondani. Az előbb említette, hogy az ellenfél, az ellenség hogyan viselkedik a közösségi médiában. De mindkét oldal ugyanúgy viselkedik.

Nem hiszem.

A sajátjait próbálja egy kis önmegtartóztatásra buzdítani?

Nem hiszem. Tegyünk egy próbát. Itt van a mai interjúm Önnel. Nézzük meg, hogyan reagálnak majd erre a tiszás hívek az interjú után. Nem irigylem Önt, amit majd kapni fog természetesen. És nézzük meg, egy másik tiszás vezetővel készült interjú után hogyan reagálnak a mieink. És akkor látni fogja…

Az sem könnyebb, ne gondolja.

…de gondolom, látja a két világ közötti különbséget. Szerintem a mi közösségünk alapvetően, bár kétségkívül szívemberekből áll, és a haza ügyében harcias, de összességében polgári kultúrájú, keresztény tanításokat próbál követni, ha nem is sikerül mindig, és egyébként derűs, és hisz, valójában hisz az együttműködés meg a szeretet erejében. Ez a mi közösségünk. Elmegy egy ilyen DPK-s gyűlésre, meg elmegy egy ellenzéki gyűlésre, és függetlenül attól, hogy kivel ért egyet, csak a tónust figyeli, hogy mi történik, hát mintha két világ lenne.

Jó, de más a pozíció is, tehát az egyik váltani akar, és le akarja váltani a regnálót, a másik pedig meg akarja tartani, az egy másik attitűd.

Meg vissza akarja verni azokat, akik meg váltani akarnak, úgyhogy abban is van azért konfliktus, azt is lehetne másképpen csinálni. Én nagyon büszke vagyok a saját politikai közösségünkre, megmondom őszintén, és nagyon sok munkám is van ebben, én is része vagyok ennek a közösségnek, már jó ég tudja, második-harmadik évtizede építjük ezt a közösséget, és azt kell mondanom, hogy nemcsak a mérete példátlan meg a sikeressége, hanem a belső kohéziója, lelkisége, kultúrája, jó ide tartozni. Ez egy jó közösség.

Viszont ostorozza is rendesen. Azt szokta mondani, hogy nem tud egyedül győzni. De ha nem nyer a Fidesz, ki lesz a felelős?

Azt úgy szokták mondani mifelénk, hogy mindig azt a lovat ütik, amelyik húz. Tehát én is csak azokat, meg azokat szokták megfeddni, amiért nem járnak templomba, akik meg ott vannak éppen. Tehát van egy ilyen dolog, hogy a legaktívabbakat, a legelkötelezettebbeket tudja az ember legkönnyebben megszólítani. És én most is azt gondolom, hogy a végén egy nagy mozgósítási verseny lesz, és miután mi nem a digitális térben élünk, hanem a valóságos világban, nekünk a hagyományos, ajtóról ajtóra, kézfogástól kézfogásig menő mozgósítási módszerben minden hívünket el kell vinni. Ha minden hívünket elvisszük, mi rendben vagyunk. Ezért is mondom, hogy mi összpontosítsunk elsősorban a saját híveinkre. Ezért is érezzük olyan jól magunkat, ha, nem tudom, figyeli-e ezeket a választási gyűléseket, ezek jó hangulatú, derűs együttlétek. Én hiszek abban, hogy ez eredményre vezet. Az volt a kérdése, hogy ki lesz a felelős?

Azt kérdeztem, hogy ki lesz a felelős, ha nem Ön?

De hát én leszek. Nézze, a sikernek mindig sok apja van vagy anyja. A kudarc meg mindig árva. Tehát olyan illúziónk ne legyen, hogy hiába feszültem meg, meg tettem ki a szívemet, és locsoltam ki a szívem vérét a győzelemért, ha nem sikerül, akkor persze én leszek a felelős, de már volt ilyen. Tehát most ne nézzen rám úgy, minthogyha ez bekövetkezne, akkor egy életemben még nem látott helyzetben találnám magam.

Kétszer ez megvolt.

Legalább kétszer.

2002-t, 2006-ot szoktuk így említeni, a korábbi évek azért egy másik időszak volt.

1994 se volt egy leányálom.

Az a túlélésről szólt. Nyilván nem engedhetem el úgy, hogy ne térjünk ki a gyerekszegénységre, mert a múltkor úgy álltunk föl, hogyha legközelebb találkozunk, akkor erre visszatérünk, addigra megnézi az adatokat. Ugye, akkor én azzal szembesítettem, hogy – hó, látom, készült – a KSH módosította a saját adatait.

Nem adom olcsón a saját bőrömet.

Látom. Ez most nem rajz, ez most dokumentum.

Igen. Át is fogom Önnek adni a végén a hivatalos papírokat.

Szóval 9 százalékból lett 22,9 a KSH véleménye szerint a gyermekszegénységi adat, ez a gyermekszegénységben vagy a hiányban valamiféle, -fajta deprimációban élő gyerekek száma, ez minden negyedik gyerek némi kerekítéssel. Ez nagyon sok.

Sok.

Jobb adat, mint amikor 2010-ben átvette a kormányzást, de rosszabb adat, mint a környező országokban sok helyen.

Nem ezzel érvelek, hogy hogy’ vettük át 2010-ben, az már olyan régen is volt, meg azt annyival túlléptük, már minden területen sokkal jobbak vagyunk, mint voltunk. Ez egy másik ország szerintem már a gazdaságban is meg a társadalmában is.

Mivel érvel?

Hanem azzal érvelek, hogy van az Európai Uniónak egy nyilvántartása erről. Hogy ne vádoljon engem elfogultsággal. Tehát a gyermekszegénység kockázata, ezt így hívják…

Igen.

…amiről most beszélünk. Ez Magyarországon 23 százalék. És ez magas, Önnek ebben igaza van. Az EU átlag 24,2. Ez még magasabb.

Ez minket nyilván nem vigasztal.

Bocsánat, vigasztalni nem vigasztal, de biztatást jelent, mert ez azt jelenti, hogy ebben a pillanatban, különösen a javulás tendenciáját figyelembe véve mi ezt jól csináljuk, csak nem értünk a munka végére. Ebben Önnek igaza van. És egyébként megnéztem a teljes társadalomra is, tehát hogy nemcsak a gyerekszegénységre…

Igen?

…ott pedig azt találtam, hogy a teljes társadalmunk szegénységnek kitett kockázata mellett élő réteg az 19 százalék, ami szintén nagyon magas, mert egy is sok, az EU átlag meg 21. Tehát csak azt akarom Önnek mondani, hogy miközben nagyon sok munkánk van még hátra, ne tekintsünk úgy magunkra, mint akik nem teljesítenek elfogadhatóan ezen a területen.

Jó, az EU-átlagot azért súlyosan rongálja Bulgária meg Románia. Romániában 38 százalék a mi 22,9-es adatunk.

Igen. Így van. Ezért ne elégedjünk meg ezzel. Ne üljünk a babérjainkon, dolgozzunk rajta, és csökkentsük. Egy is sok, különösen a gyerekek esetében.

Mi a teendő?

Növelni kell a béreket. Tehát szerintem az a körülmény, hogy 1 százalékos növekedésnél 11 százalékos minimálbér-emelés történik, ahol a legkevesebbet kereső emberek találhatók, az már az ő családjaikban a gyerekszegénység kockázatát csökkenti. A legfontosabb, hogy növeljük a béreket. A másik, hogy legyen mindenkinek munkája. Ha munka van, minden van, akkor a gyerekszegénységet is lehet kezelni. Ha nincs munka, csak a segély marad, és beleszorulnak ebbe a helyzetbe.

Ebben nem értünk még el az út végére? Tehát aki elérhető, azt nem sikerült bevonni?

Mi úgy számolunk, hogy 4 millió 700 ezer ember dolgozik, ez egymillióval több, mint 2010-ben. És mi 300 ezer olyan embert látunk Magyarországon, akit még be tudunk vonni a munkaerőpiacra, mert vagy már ott van, csak feketén vagy szürkén, vagy át tudjuk emelni a közmunkából a munkaerőpiacra. Még 300 ezer embert látunk. Tehát az én célom az egymillió forintos átlagjövedelem mellett, ami szerintem sokat segít majd a gyerekszegénységen, az ötmillió dolgozó ember Magyarországon.

A kritikusai ennek a gondolkodásmódnak rendre azt mondják, hogy a középosztály az, amelyik igazán részesül ebből a sok jóból, amit most Ön is sorolt, merthogy ők keresnek a mediánbér fölött, és ők tudják érvényesíteni azokat a lehetőségeket, amiket adókedvezmények és hasonlók formájában a családoknak juttatott. Az összes többi meg lemarad. A lengyel példát szokták hozni, ahol készpénzt adnak a családoknak arra, hogy felemeljék őket, és működni is látszik, mert a gyerekszegénység adataiban sokkal jobb Lengyelország, mint, mondjuk, öt évvel ezelőtt.

Magyarországon nem működött. Tehát az a helyzet, amikor a családi pótlékot emeltük, mindenfajta elvárás nélkül, akkor az állapotok rosszak voltak. Amikor a munkához kötöttük a gyermekneveléshez nyújtott támogatást, azonnal javulni kezdett minden. Tehát énszerintem a magyar egy olyan ország, egy olyan nép, ahol a munkához kell kötni mindent, amit lehetséges. De a munkához kötve viszont adjunk meg mindent, amit tudunk. A 11 százalékos minimálbér-emelés nem a középosztálynak segít, a minimálbéren a lejjebb lévők keresnek. Megemeltük, az nekik jó. A teljes adómentesség mindenkinek jó, aki egyébként dolgozik. Amit Ön mond, az egy létező probléma, hogy szabad-e a középosztálynak is adni az alul lévőkön túl valamifajta családtámogatási támaszt, kedvezményt, biztatást. És nekem itt egy más elgondolásom van, mint a baloldali ellenzék leginkább szociális alapon érvelő embereinek. Én családi alapon állok. És a mi stratégiánk az, hogy azt szeretnénk, hogy ha te vállalsz gyermeket, akár többet is, akkor a te személyes életszínvonalad ne legyen alacsonyabb, mint azoké, akik nem vállaltak gyereket. Ehhez szerintem közelítünk, a háromgyerekeseknél talán már ott is vagyunk, a kétgyerekeseknél még nem. Tehát még további összegeket szeretnék az alul lévőknek is vagy alsóbb élethelyzetben lévőknek és a középosztálynak is a rendelkezésére bocsátani a jövőben, hogy az adott jövedelmi kategóriában gyermekkel nem rendelkező emberek ne érezzék úgy, hogy ők azért élnek jobban, mert nincs gyerekük, akiknek meg gyereke van, ne érezze úgy, hogy azért él rosszabbul, mert gyereke van.

Itt az egygyerekesek helyzete a különösen érdekes, merthogy ők szoktak kimaradni mindenből.

Így van. De abban mindenkinek igaza van, hogy a két gyerekhez az út az első gyereken keresztül vezet…

Így van!

…ezért nem szabad őket kihagyni ebből, hanem őket is kell támogatni. Benne vannak a rendszerben, de valóban, a két gyerek meg a három gyerek nagyobb anyagi terhet jelent a szülőknek. Tehát az én fölfogásomban egy olyan Magyarország van, ahol a végén azt tudjuk mondani, hogy van jövő, mert ha nincs gyerek, akkor nincs jövő. Van jövő, mert van gyerek. És ha van gyerek, akkor van minden. Munkából el tudják tartani a családok a gyerekeiket, és akik munkából eltartják a gyerekeiket meg a családjukat, nem élnek rosszabbul, mint azok, akik nem vállaltak gyermeket. Ide szeretném, ha Magyarország eljutna. Ez nekem nagyon régi, nem is tudom, hogy mondjam, fixa ideám vagy elkötelezettségem.

Akik kritizálják az elosztási rendszert, ők nemcsak azért kritizálják, mert azt mondják, hogy nem igazságos ezért, azért, amazért, hanem azért is, mert azt gondolják, hogy fenntarthatatlan. Merthogy, ugye, a gazdasági növekedésünk annyira nulla, hogy kinövekedni a terheket nem tudja jelenleg a magyar gazdaság. Tehát finanszíroznia kell, kvázi zsebből.

Igen, de azt, ha már nem dicsér engem, akkor én dicsérem magamat Ön helyett…

Tessék!

…ha szabad ilyet mondani.

Én nem azért jöttem.

Akik a fenntarthatóságról érvelnek, ha már szóba hozta a fenntarthatóságot, azok, ugye, mindig azt szokták mondani, hogy a választások miatt olyan döntések vannak, amelyek nem teszik a rendszert fenntarthatóvá. De a helyzet az, hogy minden egyes alkalommal a választások évében a költségvetési hiány alacsonyabb volt, mint a választást megelőző évben. Tehát én a pénzügyi fegyelmet, a pénzügyi komolyságot egy halálosan fontos ügynek tartom.

Ebbe a 2022-es évet is beleszámolja?

Igen, abszolút, abszolút. Nem szabad szétbarmolni az ország pénzügyi kereteit, mert abból nagyon-nagy baj lesz. A pénzügyi kereteken belül szabad bátran, sőt vagabund módon időnként, lásd családtámogatás, ami sehol nincs, csak itthon, szabad olyan dolgokat csinálni, amit más meg sem próbált, de azt csak azokon a pénzügyi kereteken belül, amelyek nem barmolják szét az ország létezésének alapvető pénzügyi stabilitását. Ezért így lesz 2026-ban is, 2025-ben a költségvetési hiány 5 százalék volt, és 2026-ban is 5 százalék lesz. És én a magam részéről ezt komolyan veszem. Ha olyan ország lennénk, amelynek nagyon nagy nyersanyagtartalékai vannak, saját energiából tudja magát ellátni, ha nagy belső piaca van, mint a lengyeleknek, ahol van mégiscsak 40 millió ember, és nem szorulnánk arra, hogy amit megtermelünk, azt máshol el is tudjuk adni, és nem szorulnánk arra, hogy külföldről érkező pénzekkel is finanszírozzuk az országot, akkor persze lehetne másképpen gondolkodni. Bőkezűbben. De egész addig, amíg Magyarország helyzete olyan, amilyen, és nekünk az export-import, a kereskedelem kulcskérdés, addig nem szabad az ország pénzügyi stabilitását kockáztatni egy pillanatig sem. Úgyhogy én bátor vagyok, sok mindent megcsináltam, már elnézést, sok mindent megcsináltam, vállalok is kockázatot, de van egy ésszerűség, egy pénzügyi ésszerűség, amelynek a keretein belül kell maradni.

A DK azt követelte, követeli is plakátokon most is, hogy a határon túli magyarok levélszavazatát szüntesse meg a kormányzat. Ez vagy a következő, de valaki szüntesse meg, merthogy a csalás lehetőségét kínálja fel azoknak, akik ezzel élni akarnak.

Igen, de eddig nem történt ilyesmi, tehát ez egy…

Azért volt, azért lehetett tudni arról, hogy halottak is szavaztak…

Nem lehetett szerintem.

…merthogy a regiszterben benne voltak…

Igen, de ilyen nem történt.

…hiszen éveken át ott vannak.

Szerintem Magyarországon a választásokat megfelelő módon ellenőrzik a választási szervek, illetve a bíróságok. Én nem emlékszem olyan esetre, amire azt lehetne mondani, hogy itt valami választási csalás történt, és ne követte volna azonnal valamilyen jogi megtorlás. Tehát Magyarországon szerintem nem könnyű ügyesen választást csalni, és az pedig egészen biztos, hogyha ezzel próbálkozol, utol fognak érni, felelősségre fognak vonni, és megütöd a bokádat. Ezt biztosan mondhatom.

És akkor még egy ilyen követelésszerű valami. Ez nem is követelés. Igazából azt sejtetik folyamatosan, hogy a választások lehet, hogy elmaradnak, merthogy egyrészt a nemzetközi helyzetre hivatkozva ezt meg lehet tenni, másrészt pedig itt az alkalom, hogy ezt meg is tegye, hiszen kitört a háború. Ugye, a magyar történelemben a két világháború kapcsán fordult csak elő az, hogy elmaradtak választások. Nem gondolom, hogy Ön ezt a nyakába venné…

Nemcsak erről van szó.

…de reagáljon rá.

Igen, bár ez egy szamárság, de azért már szívesen reagálok. De én többet mondanék ennél. Tehát, ugye, mi egy nehéz sorsú nép vagyunk. A XX. századot elvesztettük, területek, népesség, eladósítottság, kommunizmus, KGST, volt itt minden. Tehát a mi népünknek nem könnyű talpon maradnia. És ezt szerintem a magyarok pontosan tudják is, hogy talpon maradni egy feladat. Ezért a stabilitásnak értéke van. Mindig is így volt. Ha megnézi, 1990 óta Magyarországon sosem volt előrehozott választás. Az egyetlen ország vagyunk egész Európában, még a németeket is, akik pedig stabilitás bajnokaiként említődnek, az egyetlen ország vagyunk egész Európában, ahol sosem volt előrehozott választás. Magyarországon a stabilitásnak, az intézményeknek, az államiságnak egy önvédelmi funkciója van. Vannak országok, ahol azt gondolják, hogyha az állam gyenge, meg az intézmények nem működnek, abból nincs olyan nagy baj. Így is lehet élni. Ön is tudna említeni ilyen országot. És nem is lehet rosszul élni, lehet nem rosszul élni is. Olaszország, mondok egy példát. És vannak népek, amelyeknek meg az van a reflexében, hogyha nincs stabilitás, nincs rend, nincs kormányzás, nem világos, hogy mi az irány, akkor szét fogunk esni. Ezért szerintem…

Minket ilyennek lát?

Én ilyennek. A magyarokat teljesen ilyennek látom. Ezért nekünk tisztelnünk kell az intézményeinket, fontosnak kell tartanunk a választást, meg mindent, ami ehhez kapcsolódik, mert ez tart bennünket egyben. Amikor azt szoktuk mondani, hogy a magyar egy államalkotó nép, akkor ez igaz. De egy olyan nép vagyunk, amelyet az állam is alkot. Állam nélkül nekünk nem megy. Ezért az állami intézményeket becsületesen, tisztességesen kell működtetni, a demokrácia korában élünk, a választásokat tisztességesen kell megszervezni, azokat rendesen le kell bonyolítani, az eredményt pedig tudomásul kell venni. Ez nem pártkérdés, hanem a nemzeti ösztönvilágból következő, egzisztenciális kérdés a számunkra.

Ha megnyeri a választást, akkor is lesz egy erős ellenzéke, ez most teljesen nyilvánvalónak látszik, Magyar Péterrel annak az élén. El tud képzelni olyan ügyeket, nemzeti ügyeket, amiben együtt tud működni vele?

Én mindenkivel együttműködöm. Tehát olyan ember, akit eleve kizárnék az együttműködés lehetőségéből, nincsen. Az lehet, hogy nem esne jól, meg nem lennék rá büszke, sok minden, meg nem volna az ízlésem szerint való, de ennek nincs jelentősége. Mert én mindig mondom: a haza sosem lehet ellenzékben. A haza fölöttünk áll. Ezt persze az ellenfél úgy forgatja ki, hogy mi nem tudjuk elfogadni az ellenzéki létet, de a valóságban ez a mondat azt jelenti, mindegy, hogy ellenzékben vagy, vagy kormányon vagy, a haza fölötted van. És ezért mindegy, hogy kedveled a másikat, vagy nem kedveled, fontos ügyekben a haza érdekében meg kell tudni egyezni. Ez az én ars poeticám.

Miniszterelnök úr, köszönöm szépen, hogy itt volt.

Köszönöm, hogy itt lehettem.

Köszönöm az interjút. Önöknek köszönöm a figyelmet, ez volt a Mérleg aktuális adása. Orbán Viktor miniszterelnök volt a vendégünk, élőben látták a beszélgetést, hogyha YouTube-on vagy a Facebookon követtek bennünket. Tegyék máskor is. Viszontlátásra!