Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Több fontos egyezség is született a múlt heti magyar–amerikai csúcstalálkozón Washingtonban, amelyek közül itthon az energiaszankciók alóli mentességgel és a pénzügyi védőpajzzsal kapcsolatos megállapodás váltotta ki a legnagyobb vitákat. Ezekről is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok! Viták lennének ezekről?

A szankciókkal kapcsolatban mindenképpen legalábbis, akkor csapjunk is ezzel kapcsolatban a közepébe. Ugye, Ön azt mondta kedden, hogy addig érvényes, amíg Ön a miniszterelnök, és Trump az elnök. Tegnap ugyanakkor az amerikai külügyminiszter arról beszélt, hogy egy évre szól ez a mentesség. Hogyan fér meg ez a két állítás egymás mellett, vagy hogyan oldható fel ez az ellentét?

Úgy, ahogy az életben is van: aki fölül van, annak a szava számít. Az elnök van fölül.

Tehát akkor az van…

Ez addig van, így van, tehát azzal kell számolni, hogy amíg Donald Trumpnak hívják az Egyesült Államok elnökét, és nemzeti kormány van Magyarországon, legyünk szerények, mert nem rólam van szó végül is, hanem arról, hogy milyen kormányunk van, addig a rezsicsökkentés él. Ha bármelyik eleme ennek megváltozik, új helyzet van, akkor a rezsicsökkentésnek nuku, tehát ez egy személyfüggő megállapodás, ami mögött két vezetőnek a személyes megállapodása van. A bürokraták meg leírják, amit leírnak, de annak nincs semmi jelentősége.

Akkor ez azt jelenti, hogy most, amíg Ön a miniszterelnök és Trump az elnök, az energiaárak és az üzemanyagárak változatlanok maradtak?

Nézze, ha nem így lenne, nem ez lenne a lapjárás vagy a leosztás, akkor most, november végétől minden magyar család körülbelül háromszoros rezsiszámlát fizetne, tehát nem kell bonyolult diplomáciáról gondolkodni, akkor minden magyar család karácsonyi ajándékként egy háromszoros rezsiszámlát kapna, és a benzin megkarcolná vagy elérné az ezer forint per literes árat. Ez a helyzet! Ettől kellett megmenteni Magyarországot, és ez sikerült. Ebben szerintem nincs vita, ez jó hír. Minden magyarnak jó hír. Mindenkinek van kormányzati ars poeticája, igyekszem közérthető módon fogalmazni, és 2022-ben is mondtam, hogy aki nem ránk szavaz, velünk az is jól jár. Tehát nem arról van szó, hogy a fideszesek alacsony benzinárat, a balosok meg magas benzinárat fizetnek, tehát ez mindenkire vonatkozik, ezt mindenkinek elértük. Ez speciálisan épp egy olyan téma, ahol semmilyen pártpolitikai vitának nincsen helye, mert minden magyar nyert rajta.

Ön azt mondta legutóbb, amikor beszélgettünk akkor is és a találkozó után is, hogy nem adott semmit Trumpnak a mentességért cserébe. A megállapodást kritizálók szerint ugyanakkor a hadiipari, az atomenergetikai beszerzések vagy az LNG-gáz vásárlásával Magyarország megfizeti ennek a mentességnek az árát. Ezért vannak ezek a beszerzések, vagy ezekre egyébként is szükség lenne, és a piaci logika diktálta ezt?

Ezért a mentességért azért nem fizettünk egy fillért sem, mert az Amerikai Egyesült Államok elnöke szereti a magyarokat. Ez miért van neki így, ezt majd fejtsék meg a pszichológusok. Arról van szó, hogy az elnök először is egy keresztény ember, akinek az a meggyőződése, hogy az a jó, ha a világban jó dolgok történnek, az élet könnyebb, nem pedig rossz dolgok, és egyre nehezebb. Ezért utálja a háborút. Tehát nem arról van szó, hogy békét akar csinálni, hanem egy olyan emberről beszélünk, aki értelmetlennek látja, utálja, ezért aztán fölszámolandónak érzi a háborút is, egy. Kettő: ha tehet jót, akkor szívesen tesz jót. Na, most, miután a magyar energiaexport Oroszországból az orosz teljes külföldi eladásnak, az orosz energia külföldi eladásának talán a 0,2 százalékát, tehát kicsi részét teszi ki, Oroszország megfegyelmezése szempontjából a mi vásárlásainknak nincsen jelentősége. Sokkal nagyobb tételt jelentenek azok a sunyiban vásárolt energetikai tételek, amiket a nagy hangon oroszellenes, de a hátsó udvarokban orosz olajjal és gázzal seftelő nyugat-európai cégek csinálnak. Ezt ő el is mondta egyébként, ezt tőle idéztem. A felesége szlovén, közép-európai, minden oka megvan az amerikai elnöknek arra, hogyha ránéz erre a közép-európai helyzetre, akkor fair, méltányos megoldást akarjon. Ártani vagy szorítani akar az oroszokon, de nem akar kiszúrni azokkal, akiket kedvel. Ez ennél nem bonyolultabb. És ő erre a szavát adta, ebben bízhatunk.

Mi a jelentősége a többi, akár energetikai beszerzésnek, ha az atomot vagy az LNG-gázt nézzük, vagy a technológiai együttműködést, amelyből szintén többről beszélnek?

Nézze, én olyan megállapodásokat szoktam kötni a magyar gazdaság érdekében, amelyek nem csomagként, hanem külön-külön, egyenként is jók a magyar gazdaság számára. Itt is erről van szó. Ötéves cseppfolyósgáz-vásárlásról állapodtunk meg. Öt év alatt a magyar gazdaságnak szüksége van ötször kilenc, évente öt, 9-szer öt, 45 milliárd köbméter földgázra, és fogunk venni cseppfolyósított formában az amerikaiaktól 5 év alatt 2 milliárdot. Tehát a 45 aránylik a 2-höz. De jó, fontos, azt úgy szokták mondani, hogy diverzifikálni kell, minél több helyről érkezik gáz vagy olaj, az annál inkább biztonságot ad Magyarországnak. Nem szoktunk róla beszélni, de a helyzet az, hogy 2010 után nagyon sok összekapcsolódást hoztunk létre, vezetékes összekapcsolódást, mert senki nem emlékszik rá, de a húst lerágták rólam vagy a csontomról az ellenzéki képviselők, amikor például megépítettük a szlovák–magyar interkonnektort. Rengeteg okos szakértő: semmi szükség rá, sose térül meg, és így tovább. Természetesen, hogy mi mikor térül meg, azt onnan kell nézni, hogy nemcsak az ár van, hanem a biztonság is. Ha nem lenne a szlovák–magyar interkonnektor, ma sokkal nagyobb bajban lennénk. És minden irányban megépítettük a szükséges vezetékeinket, kisebb-nagyobb kapacitásokkal, tehát Magyarország ma egy olyan ország, amely ugyan zömében egy hosszú távú szerződés keretében az oroszoktól vásárolja a gázt, és a Mol is az oroszoktól veszi az olaj többségét, de rendelkezünk más, másodlagos, kiegészítő lehetőségekkel, amelyek biztonságot adnak. Egyelőre a legnagyobb kapacitású csöveket, amelyek az oroszok felé mennek, nem tudjuk máshonnan kiváltani, de mellé, kiegészítő jelleggel működtetünk más kapcsolatokat is.

Megállapodás született a pénzügyi védőpajzsról. Kedden egy interjúban azt mondta erről, hogy akkor és olyan formában hívjuk le, amilyenben akarjuk. Az ellenzék azzal vádolja Önt, hogy ezzel eladósítja az országot, és hogy ez egy gigahitel, és a 2008-as IMF-hitellel is párhuzamot vontak. Egyrészt megáll-e ez a párhuzam, másrészt milyen olyan konkrét helyzet lehet, amikor hasznos lehet egy ilyen védőpajzs?

Nekem nem dolgom, hogy az ellenzék fejével gondolkodjak, de ilyen kínban fogant szamárságokat, mint amiket az amerikai út kapcsán hallok, én még életemben nem hallottam. Hogy lenne már rossz az országnak egy pénzügyi védőpajzs? Az IMF-hitel esetében, amit ők vettek föl, lehet, hogy erről van szó, régi bűnnek hosszú az árnyéka, és még magyarázkodnak, ez lehetséges, az IMF-hitel arról szól, hogy te fölveszel egy hitelt, és cserébe mindenfajta belső, tehát belgazdasági intézkedéseket várnak el. Például vedd el a 13. havi nyugdíjat. Vagy vedd a 13. havi bért, ezt csinálták. Tehát az való igaz, hogy a baloldali kormányok az IMF-fel olyan megállapodást kötöttek, amelyek nagyon súlyos intézkedéseket tartalmaztak a magyar emberekre nézve. Ezért küldtem haza az IMF-et. Mi vendégszerető ország vagyunk, még az IMF is vacsorázhat nálunk, de az nem megy, hogy olyan pénzügyi helyzetet hoznak létre, ami utána rákényszeríti a kormányainkat arra, hogy ártsanak a magyar embereknek. Ezért inkább hazaküldtem őket. Tehát ez egy régi történet. Ezért az IMF egy hitelkonstrukció, aminek belpolitikai, gazdasági előföltételei vannak. Itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy a nemzetközi pénzvilágban létezik négy-öt olyan eszköz, amellyel egymást meg tudják segíteni az egymással baráti viszonyban álló országok, ha valamelyikük bajba kerül. Azt nem állítom, hogyha az Egyesült Államok bajba kerül, akkor meg fogjuk őket segíteni, de elvileg ez egy kölcsönös dolog, a fordítottja inkább valószínű. Elszalad a forint, valami nemzetközi spekulációs támadás éri a magyar forintot, ezt rendszeresen látjuk, tehát akkor ezek az eszközök működésbe lépnek. Van négy-öt, a nemzetközi pénzügyi, gazdálkodási gyakorlatban kialakult eszköz, ezeket részben jegybankok, részben kormányok használják. Most ezeknek a számbavétele zajlik. Ezeknek nagyjából leírjuk a kontúrjait, és amikor szükség van valamelyikre, akkor bejelentkezünk az amerikaiaknál, és lehívjuk őket.

Több nemzetközi lap is kiemelte az Önök közötti ideológiai közelséget, ami miatt sikeresek voltak, vagy sikeresek lehettek a tárgyalások. Ön hogy’ érzékeli, mennyit számított ez?

Ez a lényeg. Minden ezen áll. Tehát miért tekinti az Egyesült Államok Magyarországot baráti országnak? És miért tekintette az előző amerikai kormányzat, a baloldali amerikai kormányzat ellenségének Magyarországot? Nem támadtuk meg őket, meg nem tudunk nekik olyan kárt okozni, hogy utálni kelljen bennünket vagy rossz viszonyban lenni, mégis az előző baloldali amerikai kormánnyal rossz viszonyunk volt, a mostani jobboldali, mondjuk úgy, hogy nemzeti kormánnyal vagy keresztény vagy konzervatív amerikai kormánnyal pedig jó viszonyunk van. És ennek az az oka, hogy hasonló módon látjuk a világot. Beazonosítjuk a problémáinkat, mindenki a sajátját, látjuk, hogy ezek között sok hasonlóság van, és tanulunk egymástól, vagy veszünk át egymástól, nézzük, hogy ki hogy’ oldja meg. Tehát, mondjuk, az amerikai politikának ma az egyik pillére, talán legfontosabb pillére, hogy meg kell védeni Amerikát az illegális migrációtól. De hát a magyar kormány is ezen az alapon áll! Mi azt mondjuk, csak az jöhet ide, és csak az élhet velünk, akinek mi ezt megengedjük, nem az, akit Brüsszel ideküld, vagy ránk erőltet. Tehát ezért van, például a Brüsszel-kritika Washingtonból és Budapestről ugyanezen a zsanéron forog, hogy nem lehet egy külső hatalomnak rákényszeríteni migrációs politikát egy országra, hogyha egyébként el akarja utasítani a migrációt. Vagy hasonlóképpen, a keresztény értékek az amerikai kormányzat számára rendkívül fontosak. Jobb állapotban vannak ilyen szempontból talán, mint mi, tehát a lelki állapota az Egyesült Államoknak talán masszívabbnak mondható, mint a magyar, ezt persze nehéz pontosan mérni, de van egy ilyen érzése az embernek, de mi is egy keresztény, modern keresztény kormányzást valósítunk meg. Vagy a békepolitika is ilyen: az Egyesült Államoknak meggyőződése, hogy Amerikának az a jó, hogyha béke van. Ez az ukrán–orosz háború esetében Magyarországra fordítva, lefordítva teljesen egyértelmű. Nekünk is az kellene, emberiességi és gazdasági okokból is, hogy béke legyen a szomszédunkban. És mehetnék tovább, hogy milyen elemekben egyezik. Családtámogatás. Végre Amerikában egy családbarát kormány van. Előzőleg LMBTQ-párti, tehát ezt a gyanús együttélési, bonyolult, természetestől eltérő együttélési formákat kifejezetten támogató, pénzügyileg is támogató amerikai kormányzat volt, vagy a gyerekek nevelésébe LMBTQ-aktivistákat a szülők rovására beengedő politika volt. Ennek vége van, ott pont ugyanolyan családbarát politika van, mint itt, védik a családot, a gyerekeket, a szülők jogait, és így tovább. Tehát ez az egyezés adja a gazdasági együttműködés alapját.

Említette a háborút, és erről kevés szó esett az elmúlt egy hétben, hogy itt milyen előrelépés történt, vagy mi történt a tárgyalásokon. Ugye, Ön azt mondta, hogy ajánlotta a saját képességeit, mármint Magyarország képességeit, amivel segíteni tudja Trumpot a béke elérésében. Melyek ezek a képességek? Egyáltalán: történt-e itt valamilyen előrelépés?

Itt konkrétumokról nem akarok beszélni, hiszen zajlik egy nagy budapesti békecsúcs előkészítése. Magyarországnak az az értéke, hozzájárulása van a béke ügyéhez, hogy egyetlen európai ország vagyunk, amely folyamatosan nyitva tartotta a diplomáciai csatornákat az oroszok felé. Az egyetlen ország vagyunk, amely folyamatosan kapcsolatban van velük, tárgyal velük, és az egyetlen miniszterelnök vagyok egész Európában, aki szükség szerint tud, időnként akar és tud beszélni az oroszok elnökével. Ez egy nagyon fontos képesség a béke előkészítése szempontjából, hiszen ha nem vagy valakivel beszélő viszonyban, akkor már mégis hogyan lesz abból béke? És ma egyelőre Magyarország rendelkezik ezzel a képességgel különböző okokból, ennek az okait talán most nem érdemes elővenni, mert túl sok benne a személyes elem. Beletettem az életemből tíz-egynéhány évet abba, hogy az orosz–magyar kapcsolatok a rossz történelmi háttér ellenére is ésszerűek, mind a két ország számára előnyösek, a magyaroknak különösen is azok legyenek. És ez most egy váratlan helyzetben, egy váratlan háborús helyzetben, ez a sok, tíz évet is meghaladó befektetett energia megtérül. Ezért vagyunk ebben a helyzetben.

Ha már Európa szóba került, Brüsszel szinte azonnal jelezte a szankciók alóli mentesség után, hogy 2027-től az Európai Unióba viszont nem lehet majd orosz olajat behozni. Mit ér az amerikai mentesség akkor, ha Brüsszeltől nem kapjuk meg ugyanezt?

Két csataterünk volt eddig rezsivédelem ügyében, az egyik az amerikai baloldali kormány, a másik pedig Brüsszel, amely meg még baloldalibb összességében, tehát a brüsszeli bürokraták világa. Az amerikai frontvonalat konszolidáltuk, de nyitva van a brüsszeli, ott még harcolnunk kell, azért még meg kell harcolnunk. Ez egy intellektuálisan is érdekes vita, bár vérre megy, ami talán fontosabb, mint az intellektus, mert a rezsiszámlák mértéke a családok megélhetésének kérdéséhez tartozik, és ott egy húsbavágó ügy. Azt találták ki a brüsszeliek, hogy miután az oroszokkal, az orosz energiával szembeni szankciókat minden esetben megvétóztam, tehát amikor olyan típusú szankciót akartak behozni az orosz energiával szemben, ami rossz lett volna a magyar háztartásoknak, azokat én mindig megvétóztam, egyedül leginkább, 26 az egyben, ezt a mérkőzést játszottam többször, én bírtam tovább, és továbbra is megvétóznám, de azt csinálják, hogy azt mondják, hogy ezentúl ez nem szankció, tehát az orosz energia behozatalának tiltása Európában többé nem szankció, hanem egy kereskedelempolitikai intézkedés. És míg a szankciókhoz egyhangúság kell, a kereskedelempolitikához elegendő a többségi döntés. Ezt a játékot játsszák. Ez nyílt megsértése az európai jognak, a jogállamiságnak, az európai együttműködés eszméjének, ez mindennek a kijátszása, amire egyébként épül az európai államok együttműködése. A legrosszabb dolog, amit csinál Brüsszel. Nagyon nagy árat fognak ezért még fizetni, mert Magyarország egy kisebb ország, de most mindenki, aki ehhez a nevét adja, ráfázik a későbbiekben, mert őket is bármikor kikerülhetik egy európai alkotmányossággal ellentétes megoldással, mint ahogy ez az. Természetesen perelünk, tehát ebbe nem törődünk bele. Többfajta eszközzel harcolok a brüsszeli frontvonalban a magyar rezsiért. Az egyik, hogy ezt a nyilvánvalóan jogsértő és európaiérték-ellenes megoldást, amit Brüsszel választott, hogy kikapcsolja a vele egyet nem értő nemzeti kormányt, Magyarországot, nem fogadjuk el, mint módszert sem, és itt az Európai Bírósághoz fordulunk. Egyébként pedig keresek más, nem jogi természetű eszközöket, amellyel el tudom téríteni a brüsszelieket ettől a szándékuktól. Vannak ilyen lehetőségek, ezeket, ha megengedi, most nem tárnám föl, majd csata után.

Ugye, a szankciókra és az orosz olaj behozatalának a tilalmára Ukrajna támogatásának egyik módjaként tekint az Európai Unió, de tegnap egyébként egy újabb, csaknem 6 milliárd eurós támogatást is átutaltak Ukrajnának, miközben egyébként Ukrajnát egy óriási korrupciós botrány rázza meg most. Milyen következtetést kell vagy kellene levonnia ebből Brüsszelnek, hiszen nagyon sok támogatás is érintett, úgy tűnik, ebben az ügyben.

Van az alapkérdés, és vannak a részletkérdések. Az alapkérdés úgy hangzik, hogy Európának mi éri meg jobban: a béke vagy a háború? A válaszom erre az, hogy Európának a béke éri meg. Ezért minden erőfeszítésnek a békére kellene irányulnia. Sajnos ebben nem mindenki ért velünk, magyarokkal egyet. Számos olyan ország van, ami a saját érdekeit úgy azonosítja be, hogy neki a háború jobb, mint a béke, és ezzel óriási kockázatot vállalnak, lépésről lépésre tolják befelé Európát ebbe a háborúba. Fegyvert adnak, pénzt adnak, technológiát adnak, és napirenden van, hogy adnak-e – és ha igen, hogyan – katonát. Tehát a háború kiterjedésének kockázata a nyugat-európai államok háborús vezetői miatt napi közelségű. Brüsszel kulcsszerepet játszik egyébként a háborúpártiak térnyerésében. Tehát ez az alaphelyzet. Minden más csak másodlagos. Tehát ha az alaphelyzet, tehát ha a sakktáblára a figurákat rosszul raktad föl, akkor abból nem lesz jó játék, azt elrontottad. És most rosszul vannak föltéve a bábuk a táblára. Az európaiaknak újra kell rendezniük a sakktáblát, meg kell fordulniuk, és a háború helyett a béke felé kell haladniuk. Minden egyes intézkedést így kell fölfogniuk, egyébként behozzák a háborút Európába, kiviszik a pénzt, és tönkre fogják tenni az európai gazdaságot. Elégettek több mint 185 milliárd eurót. Iszonyatos összeg! Ha ez az európai gazdaságba került volna, akkor ma az európai gazdaság nem így nézne ki. És újra és újra el akarnak égetni még tízmilliárdokat, miközben már rég nincsen pénzünk. Mit csinálnak? Hiteleket akarnak fölvenni, tehát még el is adósítják egész Európát. Nemhogy a mostani életszínvonal nyögi a rossz politikájuk következményeit, még a gyerekeink meg az unokáink is nyögni fogják ennek az elhibázott, rossz háborús politikának a következményeit. Ezért harcolok ilyen megveszekedetten, ha szabad így fogalmazni, ésszerűen, kedvesen, de álláspontot nem föladva azért, hogy valahogy lehozzuk, ne egyedül, mert az nem fog menni, de találjak szövetségeseket ahhoz, hogy lehozzuk az európaiakat a háborús pályáról.

Na, most ilyen gazdasági körülmények között itthon döntöttek a héten a 14. havi nyugdíj első heti részletének a kifizetéséről, és a héten utalják a nyugdíjkiegészítéseket is. Milyen szempontokat mérlegelnek ezeknél a döntéseknél, mert sokak szerint túl nagy költségvetési kockázatot jelent, főleg egy ilyen helyzetben, amit most élünk, egy ilyen bőkezű támogatás.

Lehet ezt így nézni. Tehát én nem akarom azt mondani, hogy a baloldali pártoknak, a DK-nak meg a Tiszának a mondandójában ne lenne megfontolnivaló, mert amikor ilyen hosszú távú intézkedéseket hozol, megadod, mondjuk, az édesanyáknak a teljes adómentességet, vagy adómentessé teszed a csedet meg a gyedet, vagy bevezetsz egy 14. havi nyugdíjat, akkor hosszú távú pénzügyi kötelezettséget vállalsz. És ahhoz, hogy ezt meg tudd tenni, valamilyen látomásodnak, látásodnak, elegánsan víziódnak lennie kell a jövőről, mert lehet, hogy idén belefér, de mi lesz jövőre, meg azután? Ezért ez egy nyílt végű vita, itt senki nem mondhatja azt, hogy csak nekem vagy csak neked van igazad, hanem az a kérdés, hogy megalapozottak-e azok a megfontolások, amik alapján a döntéseket megteszed, vagy nem hozod meg őket. És én azt állítom, hogy a mi döntéseink megalapozottak, ezeknek megvan a pénzügyi és gazdasági alapja, ezek vállalhatóak, a baloldal ellenében is meg kell csinálni. Igen, a Tisza meg a DK nem támogatja a 14. havi nyugdíjat, ez igaz. Ők át akarják alakítani a nyugdíjrendszert. Az rossz ötlet, a 14. havi jó ötlet. Nem támogatják a családtámogatásnak azt a formáját, hogy adómentességet adjunk a legalább két gyermeket vállalt édesanyáknak. Szerintünk ez belefér. Ők nem támogatják azt, hogy kétszeresére növeljük a gyerekek után járó adókedvezményt, mert szerintük nem fér bele. Szerintünk belefér. És sorolhatnám tovább. Ez egy valódi vita.

Igen, de, ugye, például a Tisza Párt hivatalosan azt mondja, hogy nem beszél ilyenekről, a szakértők azok, akik ilyenekről beszélnek, de egy politológus azt mondta az elmúlt napokban, pontosan ezeknek a szakértőknek címezve, hogy nem most kell elmondani, hogy ki mit gondol a világról, most csak arra kell fókuszálni, hogy ezt a választást meg lehessen nyerni. Hogy’ lehet így valódi vitát folytatni? Hogy’ lehet így tisztán látni a választónak arról, hogy ki mit gondol valójában?

Ezért van a nemzeti konzultáció. Tehát azért kapott sok millió magyar ember kérdőívet az elmúlt időszakban kézhez, és kérem is őket, hogy ezt olvassák el, gondolkodjanak el rajta, töltsék ki és küldjék vissza, mert ez maga a vita. Most az, hogy a politikában ravaszkodás van, és nem akarja fölfedni a szándékait egy hatalomra törő párt, amely mögött viszont ott van Brüsszel, ez azért olyan intellektuális nehézséget nem kell, hogy okozzon. A Tisza és a DK is baloldali pártok, tehát baloldali gazdaságpolitikát folytatnak, leginkább adóemelést és Brüsszeltől való függést támogatnak. Ez két nagyon nagy hiba, de hát ettől baloldaliak. Tehát ezt mindenki átláthatja, ehhez nem kell atomtudósnak lenni, a legegyszerűbb magyar ember is érti, hogy itt erről van szó. A másik oldalon pedig van egy nemzeti kormány. Így állnak fel a dolgok. Azt szoktuk mondani, hogyha valami úgy néz ki, mint egy kacsa, úgy hápog, mint egy kacsa, és úgy jár, mint egy kacsa, akkor az kacsa. Tehát az a helyzet, hogy a DK meg a Tisza baloldali pártok. Pont. Egy baloldali gazdaságpolitikát brüsszeli fölfüggesztéssel akarnak végrehajtani. Szerintem a magyarok ezt értik. Ezt a vitát lefolytathatjuk, akkor is, hogyha egyébként a DK meg a Tisza el akarja rejteni a valóságos szándékait. Először is: úgyis lebuknak. Régi mondás, hogy az ember életében a legtöbb kárt a legkisebb testrésze okozza, az a nyelv. Tehát a politika, amelyben muszáj beszélni, előbb-utóbb kihozza, kicsalja, látja, minden héten lebuknak egyszer ahelyett, hogy megvédenék, amit gondolnak, ravaszkodnak, mondják is, meg nem is. Ez nem megy, az emberek leveszik ezt. Másfelől pedig a szakértőket végképp nem lehet féken tartani. Tehát a szakértők abból élnek, hogy szakértenek, vagyis mondják a szakértelmüket, bemutatják azt. Szerintem Napnál világosabb a dolog, a nemzeti konzultáció ezt mind felszínre is hozza, és ahogy megyünk a választás felé, egyre világosabb lesz, hogy van baloldali gazdaságpolitika: DK, Tisza, van nemzeti gazdaságpolitika: Fidesz. Van nemzeti külpolitika, ami a szuverenitásra épül: Fidesz, és van a nemzeti alárendelődésre épülő, Brüsszel alárendelődésére épülő politika, ilyen a DK meg a Tisza. Ezek mind napról napra tisztábbá válnak. A kampánynak épp az az értelme, hogy letisztuljanak ezek a kérdések, és az emberek úgy tudjanak dönteni, hogy valóban értik, és átlátják a helyzetet. A konzultáció segít.

Beszéljünk még egy témáról, mert megduplázzák a nevelőszülők alapdíját. Hogyan illeszkedik ez az elmúlt évek gyermekvédelmi intézkedéseihez, mert az ellenzék az elmúlt hónapokban talán ezen a területen támadta a leghevesebben a kormányt.

Én azt sem mondhatom, hogy nincs a mondandójukban valamennyi igazság. Nagyon nehéz területről beszélünk. Ugye, azokról a gyerekekről beszélünk, akiknek nincsenek meg a szüleik valamilyen okból, és kikerültek a vér szerinti család kötelékrendszeréből. Mert ha valaki elveszti a szüleit, akkor nagybátyja, nagynénje, nagypapája, szóval valaki a családon belül, keresztapja, keresztanyja azért van neki, hogy ilyen helyzetekben segítséget tudjon nyújtani. De vannak azok a nehéz helyzetek, amikor ez sincs, ez a védőháló sincsen, és kikerül a vér szerinti családból a gyermek. És akkor az a kérdés, hogy mi történjen? És, ugye, az európai kultúrában az van, szerintem a magyar ember szívében is az van, az ösztönrendszerünkben is az van, hogy azért a gyerekeket nem lehet magukra hagyni. Tehát utcagyerekeket nem akarunk látni, tudnék mondani országokat, ahol ezekkel a gyerekekkel nem törődnek, vagy az állam nem tekinti feladatának, hogy gondoskodjon a nevelésükről, de mi mégiscsak egy rendes magyar világ vagyunk. A gyerek a legfontosabb dolog, minden magyar így érez, ha egy gyereket lát, a sajátjára gondol, és ezért nyilvánvalóan, ha bajban van, segíteni akar neki, nem? Ilyenek vagyunk. És ezért a magyar döntés az, hogy ilyenkor az államnak be kell lépnie. Dehát ezek nagyon nehéz sorsok. Tehát itt nagyon nehéz jól működnie az államnak. Mert a szülők lehet, hogy mégiscsak előkerülnek, szülő nélkül nevelődő gyerekeket nagyon nehéz nevelni, ezt mindenki tudja, aki már nevelt gyereket, a sajátot is nehéz, nemhogy a szülő nélkülit. Ezek az intézmények sosincsenek a politika középpontjában, gyakran nem kapják meg azt a megbecsülést, amit megérdemelnének. Miután az ilyen, nehéz sorsú gyerekekből sok lesz csavargó, ezért ott megjelennek az ilyen sötét, maffiaszerű alakok, tehát ez nagyon nehéz dolog. De az államnak nem föladnia kell a küldetését, hanem ilyen nehéz körülmények között is helyt kell állnia. Mi a mi válaszunk? A mi válaszunk az, hogy az a jó, ha minél több gyermeknek találunk családot, ezt hívjuk nevelőszülői rendszernek, és ugyan nem vér szerinti családban, de mégis családban nőnek föl. És mi ezeknek a szülőknek, nevelőszülőknek, akik fantasztikus munkát végeznek, nagyon nehéz munkát végeznek, megadjuk a megbecsülést. Részben az erkölcsit, ezzel eddig sem volt baj, és megadjuk a pénzügyit is. Most is a nevelőszülőknek a gyerekenként járó összegét megemeljük a kétszeresére. Ezek után is maradnak azonban gyerekek, akikért nem jelentkeznek, nincs nevelőszülő. Bár most abban bízunk, csináltattunk erről mindenfajta becsléseket, hogyha ilyen jelentős mértékben emeljük a nevelőszülőknek fizetendő állami összeget, akkor megnő majd a nevelőszülők száma, és még több gyermeknek tudunk esélyt adni, hogy családban nőjön föl. De mindig lesz valamennyi gyermek, akiért nem jönnek. Őket intézetben kell nevelni. Innentől kezdve két irányba indulhatunk el. Az első, hogy bízunk az egyházakban. Én például bízom az egyházakban, akik fantasztikus tapasztalattal és erkölcsi elkötelezettséggel rendelkeznek ebben az irányban. Tehát annak örülnék, ha minél több intézményben lévő gyerek egyházi fönntartású intézményben lenne, és sokan vannak is. De még ezek után is maradnak gyerekek, azokat pedig állami fönntartású intézményekben kell ellátnunk. És ott mindenfajta szabályokat kell hozni, hogy megvédjük őket, jól neveljük őket, rendesen neveljük őket, ennek a fegyelmezés is része, mert a nevelés nemcsak abból áll, hogy szeretjük a gyereket, hanem hogy jól szeretjük a gyereket, és ezeket a döntéseket időnként újra és újra felül kell vizsgálni, meg kell erősíteni. És az elmúlt hetekben sokat foglalkozott ezzel a politika, sokat foglalkozott vele a kormány. Döntéseket hoztunk, ezek nagyszerű és jó döntések, jók a gyermekeknek, és jók a nevelőszülőknek is.

A magyar–amerikai csúcs tapasztalatairól, Brüsszel háborús terveiről, valamint a nyugdíjasok helyzetéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.