Orbán Viktor nyilatkozata az Alapjogokért Központnak a Budapestről Washingtonba tartó repülőúton

Szánthó Miklós: Washingtonban béketárgyalás, békecélok, kétoldalú gazdasági kapcsolatok erősítése, de talán van még valami, ami összeköti Miniszterelnök urat Donald Trumppal. Donald Trump, amikor elnök lett, beiktatták, akkor meghirdette az amerikai deep state elleni küzdelmet. Miniszterelnök úr rendszeresen szól arról, hogy mi nem elhagyni akarjuk Brüsszelt, az uniót, hanem el akarjuk foglalni Brüsszelt. Ez a két struktúra ugyanannak az éremnek a két oldala, az amerikai deep state és a brüsszeli mélyállam lényegében ugyanaz a struktúra, ami fogságba akarja ejteni a szuverenista politikusokat. Vagy itt egy véletlen egybeesésről van szó, hogy hasonló mechanizmusok működnek itt is, ott is a mélyállam részéről?

Ugye, ez a kifejezés, hogy mélyállam, a magyar közvélemény széles rétegei számára nem definiált kifejezés. Ennek van előnye is, van hátránya is. Előnye, hogy mindenki azt gondol, amit akar, és ez inspiráló, a hátránya pedig az, hogy a beszéd nem lesz elég tiszta.

A videóban kirakhatunk egy kis magyarázó szöveget majd, hogy mi az a mélyállam.

Amikor én gondolok a deep state-re, magamat próbáltam mentegetni, kedves Miklós, tehát azt akartam mondani, hogy nekem a deep state két dolgot jelent, és ez nem biztos, hogy mindenkinek a fejében, akár az Önében is így van. Jelenti azt, amit klasszikusan mindig is jelentett, hogy van a bürokrácia, amely működteti az államgépezetet, ők nem választott, hanem alkalmazott alkatrészei a kormányzásnak, és vannak a választott vezetők. Jönnek a választott vezetők, irányt akarnak szabni az eseményeknek, esetleg új irányokat, és akik meg a végrehajtásban dolgoznak, miután a régi gyakorlatból jönnek, ennek ellenállnak. Vagy lustaságból vagy kényelemből, vagy nem értenek egyet az új iránnyal, vagy elkötelezettek a választást elvesztett volt politikai vezetők felé. És ezért az egész nem működik. A vezető vinné egy irányba az államot, és az állam meg nem megy. Ez az egyik értelme. De van egy másik értelme is az én fejemben, ez pedig az a gyűrű, ami körülveszi a kormányzást, és amelyet a nyolcvanas évektől kezdve az amerikaiak építettek ki, mint saját találmányukat. Ezek az alapítványok, ez a hatalom körüli gyűrű, ami lehet, hogy nem mélyen van, de nagyon mélyrehatóan tudja befolyásolni a kormányzatnak a működését, és befolyásolja ezen keresztül a politikai vezetőket. Mondjuk, mire gondoljanak a magyarok? Ez egy szóban is leírható: Soros. A Soros-rendszer, a Soros-hálózat egy, az én fejemben mélyállami struktúra, mert – gyakran összejátszva a bürokratákkal egyébként – akadályozza a nem baloldali, nem liberális kormányzásnak a sikerességét akár Amerikában, akár Brüsszelben.

És akár a mechanizmus, akár a struktúra is Washingtonban, amely ellen Trump küzd, és Brüsszelben, amely ellen a szuverenisták küzdenek, Miniszterelnök úr is, hasonló jegyeket mutat?

Azért vezettem föl ilyen hosszan a mondandómat, hogy tudjak válaszolni erre a kérdésre, mert amikor megkezdődött Trump elnök úr második időszaka, akkor a két struktúra teljesen hasonlított egymáshoz. De az elmúlt tíz hónapban ez megváltozott. Az történt, hogy a gyűrűben, a Sorosék világában elhelyezkedők nagy részét az amerikaiak elkezdték fölszámolni. Tehát Amerika megkezdte a küzdelmét az idegen érdekek vagy a megválasztott vezetőktől eltérő elgondolások irányába befolyásolni akaró csoportokkal szemben. Ezek egy része el is menekült. Azért változott meg sokat a helyzet, mert megérkeztek Brüsszelbe. Tehát Brüsszel ma az amerikai liberálisok végső menedéke. Trump elnök elvette a pénzt ezektől az NGO-któl, ezektől a nem kormányzati szervezetektől, és ezt a pénzt ma Brüsszelből pótolják ki, illegitim módon. Soha nem járultam hozzá ahhoz, hogy a magyarok brüsszeli befizetéseiből egyetlen forintot is a Soros-hálózatnak adjon Brüsszel, de odaadja, ezt már lelepleztük, föltártuk, éppúgy, mint Trumpék, Trump elnök úrék. Van egy listánk, látjuk, hogy Brüsszel hogyan finanszírozza a szuverenistaellenes, mondjuk úgy, hogy a brüsszeli birodalmi központ érdekét szolgáló hatalmi gyűrűben szereplő szervezeteket. Látjuk, hogy ezek hogy’ jöttek át Amerikából, ezt mindet ismerjük. Tehát a helyzet, a válasz röviden a te kérdésedre, az, hogy a struktúrák egyeztek, de most már jelentős eltérést mutatnak. Amerika nagyon nagy lépéseket tett a fölszámolás irányába, a brüsszeli helyzet pedig sokat romlott magyar szempontból.

Ugye, ez a Trump-féle „lecsapoljuk a mocsarat” stratégia, amikor nekiment a mélyállamnak. Mit ad Isten, hogy, hogy nem, elvtársak, a tavalyi CPAC Hungarynak is az volt a szlogenje, hogy lecsapoljuk a mocsarat. És ha már CPAC Hungary, meg ha már egyebekben Soros-hálózat meg mélyállam, szerintem a magyar jobboldalnak a vezetésével vagy inspirálódására megindult a nemzeti erők nemzetközi összeszervezése az elmúlt nyolc-tíz évben. A baloldalon, progresszív oldalon valóban egy nagyon profi, 50-60-70 éve szervezett network, hálózat van, az összes ágával, az igazságszolgáltatástól elkezdve az NGO-kon át, az emberjogi fundamentalista…

A gyűrű.

A gyűrű, így van. Most szerintem ez elkezdődött a jobboldalon is egy globális, de antiglobalista platformnak a szervezése, de óriási előnyben vannak nyilvánvalóan a balliberálisok ebben a nemzetközi networkingben. Miniszterelnök úr, hogy’ látja, hogy hogy’ áll a jobboldal az ilyen típusú nemzetközi harcban?

Két okból van a baloldalnak itt komoly előnye. Az egyik, amit most itt jól leírva meghallhattunk, ez pedig az időbeli előny. A másik az ösztönvilágban keresendő. Ugye, a baloldal hagyományos ösztönvilágától vezettetve nemzetközi és globalista. Nem mondom, hogy nincs se Istene, se hazája, mert talán ez méltánytalan lenne, mert azért a baloldalon is vannak biztos sokan, akiknek van Istenük is, meg hazájuk is, de valahogyan a nemzetközi együttműködés, a globalizmus mindig fontosabb, mint a hazájuk és a modern szellemi irányzatok, azok mindig megelőzik a Jóistenhez való kapcsolódást. Tehát nem akarom azt mondani, hogy ők teljesen kiestek a nyugati kultúrkörből, de hogy a nyugati kultúrkör érték-összerendezése más ott, mint nálunk, az bizonyos. Az ő ösztönvilágukban a világ proletárjai egyesüljetek, töröljük el a múltat, a múltat végképp eltörölni, ezeknek a nemzetközi formációihoz való pozitív viszony természetes. Ezzel szemben mi, konzervatívok – vagy hogy’ fogalmazzak? – nemzeti érzelműek, mi a másik oldalon vagyunk. A mi ösztönvilágunk az ellenkező irányba mutat. Mi minden nemzetközi összeműködésben először veszélyt látunk, nem arról van-e itt szó, hogy valami nemzetközi összefogás jön létre a mi nemzeti érdekeinkkel szemben. Egy. Kettő: valódi intellektuális kérdés, hogyan lehet nemzeti érdekeket képviselni, amely szükségszerűen magába hozza a nemzeti érdekek egymással való vitáját, összehozni a nemzeti erőket ilyen körülmények között egy nemzetközi hálózatba. Tehát nekünk egy saját kulturális ellenállást, örökölt ösztönrendszert is le kell győznünk. Haladunk ezzel, szép feladat, a saját magunkon aratott győzelmek a legértékesebbek, amikor legyőzzük a saját gyengeségeinket, de idő kell hozzá. Felemás a helyzet. Érdekes módon az amerikaiaknál ez gyorsabban ment. Tehát az amerikaiakkal való, nemzeti alapon kialakított nemzetközi együttműködés a CPAC-nek is, Önöknek is köszönhetően, Nektek is köszönhetően, Miklós, gyorsan haladt. Európában ez sokkal nehezebb. Tehát egy francia, egy német, egy olasz, nemzeti alapon álló erőt beintegrálni egy nemzetközi együttműködésbe, ami a nemzeti érdekeket akarja védeni, egy sokkal bonyolultabb feladat. Itt lassabban is haladunk. Létrehoztuk már a Patriótáknak a szervezetét, ezért van intézményi kerete ennek az együttműködésnek. Megvannak nagyjából a témák is, amelyekben látjuk, hogy egyeznek az érdekeink, látjuk azokat is, amelyekben nem, azokkal nem kell foglalkozni, nemzetközileg csak azokkal kell, ahol egyeznek az érdekeink, de hogy ez napi rutinná váljon, ahhoz még néhány évre szükség van. De Brüsszelt másképp nem lehet elfoglalni, ennek a változásnak, saját magunk legyőzésének brüsszeli dimenzióban is meg kell történnie.

Több az, ami összeköt, mint ami szétválaszt, az biztos.

Ha nem is több, de fontosabb.

Ebben is egyetértek teljes mértékben. Egyfelől van ez a jobboldali szerveződés, és persze vannak a szövetségeseink vagy harcostársaink talán inkább, mint például Trump elnök úr meg az amerikai republikánusok, akik, ugye, Trump elnök a kezdetek kezdetén, még januárban, februárban megszüntette a USAID-finanszírozást, és a legutóbbi hírek most arról szólnak, hogy az USA-nak ez a globális médiaügynöksége, ahova szintén egy jó barátunk és Trumpnak egy közeli szövetségese került, úgy néz ki, hogy leállítja az onnan finanszírozott, külföldön működő amerikai médiumoknak a pénzügyi segítségét is. Például a méltán nagy és hírhedt függetlenség hírében álló Szabad Európa Rádiónak a finanszírozását is vagy legalábbis csökkenti, amely Magyarországon is elég erős aktív politikai tevékenységet fejtett ki. Visszabillenünk egy picit oda, hogy nem lesz annyira durva külföldi befolyása a hazai választások során, vagy itt ezek ilyen apró kis cseppek, apró kis mikroszemcsék, és lesz itt még azért haddelhadd külföldről?

Ami az amerikai dimenziót illeti, ugye, a Szabad Európa Rádiót a nemzeti kormány ellen hozták létre. Ezt nem titkolták, ezt bejelentették. Ez még az előző, Biden-féle kormányzat alatt történt meg. Meg is mondták, azért hozzuk létre, mert az az irányzat, amit a magyar kormány képvisel, eltér attól az univerzális, nyugati, amerikai értékeszménytől, amely szerint a világnak élnie kellene. Például szeretjük a hazánkat, és a nemzetközi összeműködések elé helyezzük a nemzeti érdeket. Megvédjük a családjainkat az LMBTQ-val meg a genderrel szemben, nem akarunk háborút, hanem békét akarunk. Tehát világossá vált, hogy az a vonal, amit a magyar kormány követ, az eltér az amerikai kormányzat vonalától. És ahogy Brüsszel is csinálta, ugyanúgy az amerikaiak is létrehozták a saját ügynökségeiket, beszéljünk egyenesen, amelyeken keresztül befolyásolni akarják a magyar közéletet, végső soron a magyar kormány összetételét és döntéshozatalát. Ezt értem, hogyha ellenséges viszonyban vagyunk, és abban voltunk. Nem miattunk, Bidenék így döntöttek. Na, most Trump-kormányzat van. Ha nem vagyunk ellenségek, akkor mi a fenének van szüksége egy ilyen rádióra? És úgy látom, az amerikaiak is föltették maguknak ezt a kérdést, fogták, és megszüntették. Ez helyes! Én sem, mi sem, magyarok sem finanszírozunk az amerikai kormány ellen működő NGO-kat Amerikában. Miért kéne nekik ezt tenni? Pont fordítva: miután ugyanazok dolgoznak az amerikai republikánus kormányzat ellen, mint akik a magyar nemzeti kormány ellen, azt fogom javasolni, hogy inkább fogjunk össze, és a nagy nemzetközi hálózatokkal szemben lépjünk fel közösen. Ha tudok segíteni, mert, ugye, a méretek különböznek, én szívesen segítek ebben, de ők meg biztosan tudnak nekem segíteni, hogy Magyarországról az egész Soros-világot végre pateroljuk már ki.

Ebben az Alapjogokért Központ is szíves segítséget nyújt, ha szükség van rá. Konyakos meggy itt csak a habos torta csúcsára a végén, amikor van egy Trump–Orbán találkozó, és ott vannak a lényegi, politikai, szakpolitikai, húsbavágó ügyek, béketeremtés, kétoldalú gazdasági együttműködés, energetika, beruházások, munkahelyek, mellette előjön-e ilyenkor informálisan, formálisan az, hogy azért az ilyen meghatározó, de azért elvontabb ideológiai ügyekben – woke, migráció, gender – mégiscsak ugyanazt gondolják Trump elnök úrral? Legalábbis én így értesültem. Ennek van ilyenkor valami szerepe, hogy van egy ilyen egyívásúság, vagy ez politika, tárgyalás, itt ezek nem számítanak?

Ez mindennek az alapja, ezt tudjuk, ezt majd néhány gesztussal, mondattal meg is erősítjük az elején, ez így szokás. Tehát azt mind a ketten tudjuk, még egyszer mondom, a méretek különbözőek, ezért a súly is különböző, de azt mind a ketten tudjuk, hogy mi ugyanannak a nagy világvállalkozásnak vagyunk a részei. Tehát ők is azzal kísérleteznek, hogy egy olyanná lett világban, amilyenben élünk, amit nevezzünk balliberális, baloldali, globalista világnak, megpróbálnak modern, keresztény alapú kormányzást végrehajtani az Egyesült Államokban. Ott a keresztény szóval óvatosabban bánnak, mint nálunk, de lényegében erről van szó, részben a teremtés rendjének helyreállítása, lásd LMBTQ, részben pedig a józan ész uralmának visszatérése az ideológiával szemben. Lásd zöld ügyek, oktatási kérdések, és így tovább. Tehát ez egy nagyon nagy kísérlet. Mi ezt 2010-ben indítottuk el Magyarországon. Trump úr később érkezett, Trump elnök úr később érkezett ebbe. Vagyunk még néhányan, próbálkoztak ezzel Angliában is, azok most éppen lejtmenetben vannak, de ez egy nemzetközi feszítő igény. Úgy is fogalmazhatnék, hogy a hagyományos, keresztény, kulturális, konzervatív, nemzeti világok úgy érzik, emberek, családok, közösségek úgy érzik, hogy nincsenek képviselve a modern politikában, pedig ők vannak többen. Ez persze a választásokkor kiderül, hogy többen vannak-e, vagy nem, de szerintem igen, általában többen vannak, mint ezek a modern, globalista, liberális, nem tudom, milyen értékrendet valló családok, emberek és csoportok. Tehát nincs képviselve a nyugati világ egy tekintélyes része a politikában. Nincs politikai akarattá formálva az, amit ők gondolnak a világról. És mi erre vállalkoztunk 2010-ben Magyarországon, és Trump elnök úr erre vállalkozott Amerikában. Ezt mi tudjuk, ezt nevezzük fegyverbarátságnak, ami közöttünk fönnáll. Ez nem a hagyományos értelmű barátság, hanem inkább a bajtársiasság irányába értelmezendő. De azt tudjuk mind a ketten, hogy egy nagy szellemi vállalkozás részesei is vagyunk, mert ez nemcsak hatalmi kérdés, hanem egy szellemi kérdés is. Ezt a csatát nagyon sok dimenzióban kell vívni, a mély filozófiától a közgondolkodás szintjén keresztül a konkrét politikai döntéshozatalig. Tehát ezt tudjuk. Ennek van jelentősége. Ez adja meg az alapját annak, hogy utána a konkrét kérdésekről, energetikától a háborúig meg tudjunk egymással egyezni, vagy tudjuk egymást segíteni. Ezért ennek igenis nagy jelentősége van. Az a munka, amit a háttérben a CPAC meg a kapcsolódó szervezetek, például az Alapjogokért Központ végez, annak nagy jelentősége van egy ilyen csúcstárgyaláson is, mert e nélkül a talapzat nélkül egészen másképpen nézne ki a konkrét ügyekről szóló tárgyalás is. És ezért is megyünk ilyen sokan most Amerikába. Nemcsak én fogok találkozni az elnökkel, nemcsak miniszter a miniszterekkel, hanem think tankek, tanácsadók, elemzők, intellektuális, a politikát intellektuálisan megalapozó emberek is találkoznak a saját partnereikkel. Ez egy egész, teljes spektrumon létrejövő érintkezés Amerika és Magyarország között, alapvetően a konzervatív, keresztény, nemzeti kormányzás jegyében.

Köszönöm szépen, Miniszterelnök úr, és nagyon szépen köszönöm a dicsérő szavakat is. Szerintem az egész magyar jobboldal elmúlt sok-sok éves építkezése érik most talán be. Én örülök, hogy elvesztettem most itt a miniszterelnökiinterjú-szüzességemet. Ez az első interjú Miniszterelnök úrral. Remélem, lesz még ilyen. Hálás vagyok a beszélgetésért! Dicsőség Magyarországnak!

Hajrá, magyarok!