Orbán Viktor nyilatkozata a tv2 „Tények” című műsorának a Budapestről Washingtonba tartó repülőúton

Zavaros Eszter: Köszönöm a lehetőséget, hogy beszélhetünk. Két kérdésem lenne. Az egyik: Miniszterelnök úr már nem először jár a Fehér Házban, sőt sokadjára, és ismét egy nagyon-nagyon fontos kérdésben jár ott, ellentétben rengeteg európai uniós ország vezetőjével, akik nem mennek el Donald Trumphoz. Mit szólnak ők ahhoz, hogy Miniszterelnök úr ismét odamegy, ismét tárgyal és ismét egy nagyon fontos kérdésben, és hogy Magyarország gyakorlatilag mindig a figyelem középpontjában van?

A sokadik elnök Donald Trump, akivel tárgyalok. Már mindenféle elnököt láttam, mert Bill Clintonnal kezdtem, aztán az ifjabb Bushsal folytattam, aztán jött Obama elnök úr, aztán Trump elnök úr, aztán Biden és megint Trump elnök úr. És még megboldogult ellenzéki koromban az idősebb Bush elnökkel is tárgyaltam, de vele Budapesten, még a kommunizmus összeomlása előtt. Erre már nem emlékeznek, gondolom, a nézők, de kulcsszerep volt az, amit az amerikai elnök játszott 1989-ben, mert csak azzal a feltétellel volt hajlandó eljönni az idősebb Bush Magyarországra, hogy előtte rendezik a kommunisták az ’56-os forradalom áldozatainak ügyét. Tehát be kellett jelenteni az újratemetését Nagy Imrééknek ahhoz, hogy eljöjjön Bush elnök. Azt kell mondanom, hogy az amerikaiak talán nem is tudják, hogy milyen fontos szerepet játszottak a magyar demokratikus átmenetben, amikor eljöttek. Akkor én találkoztam vele. Na, tehát ennyi az előélet. Nézze, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Tehát, ha mondjuk, az európai vezetők, szinte kivétel nélkül örömüket lelik abban, hogy az amerikai választást elvesztett elnököt, Trump elnököt négy éven keresztül gyalázzák, kritizálják, szórakoznak vele, méltatlanul viselkednek vele, aztán az elnök visszatér, akkor annak vannak következményei. Ugye, mi ezt sosem tettük. Több okból. Először is, mert az amerikai elnök az amerikai elnök. Biden elnök ugyan sokat ártott nekünk, de ott is igyekeztünk azért az amerikai népnek kijáró tisztelet hangján beszélni. Másodszor: a politikában nem tudhatod, hogy mi lesz holnap, tehát jobb, hogyha nem rontod el a pozícióidat. Harmadrészt: az elnök úr, mármint Donald Trump elnök úr a nehéz Obama–magyar viszonyrendszer után egy felüdülés volt a számunkra, és sokat segített Magyarországnak az első hivatali terminusában. És az európai vezetők pedig ezt elrontották. Ilyen egyszerű ez. A politikában is emberek vagyunk, megjegyezzük a dolgokat, én se szívesen barátkozom olyanokkal, akik a megelőző időszakban tücsköt-bogarat összehordtak rólam, és a pokolba kívántak engem. Szerencsénk van nekünk, magyaroknak. A magyar szerintem alapvetően egy lojális fajta, egyszer barát, mindig barát, és Donald Trumppal mi jó együttműködést alakítottunk ki az első ciklusában. Semmi okunk nem volt arra, hogy csatlakozzunk az európai negatív kórushoz, abból mi kimaradtunk, sőt akkor is megadtuk a tiszteletet az elnök úrnak, és ennek most vannak előnyei, kétségkívül így van. Ez a személyes része a dolognak. Ez talán kevésbé fontos, de mint mondtam, a politikában is emberek vannak. Ami ennél talán fontosabb, az, hogy amit mi csinálunk 2010 óta, amiről azt mondanám, hogy egy modern keresztény kormányzás rendszerének a kialakítása, pont az, amit az amerikai elnök is csinált 2016-tól kezdődően. Tehát Magyarország, bár méreténél fogva nem túl jelentős, de a kísérlet, amibe 2010-be belevágtunk, egy olyan különleges kísérlet volt egy balliberális, baloldali politikai közegben, amely a világ sok pontján érdeklődést váltott ki, így Amerikában is. Mert Amerikában is az a harc megy, az a civilizációs küzdelem zajlik, mint Európában, hogy lesz-e modern keresztény kormányzás, amely hagyományos értékeken nyugszik, vagy jön ez a balliberális, mindent fölforgató, mindent újragondoló, mindent másképpen meghatározó kormányzás és elgondolás a nyugati világ jövőjéről. Ez a harc zajlik, és mi egy oldalon vagyunk a mostani amerikai elnökkel.

Miniszterelnök úr, még egy kérdésem van. Donald Trumpnak, ahogy így olvastam az életrajzát, azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon-nagyon okos, nagyon megfontolt üzletember, aki pontosan tudja, hogy mit miért csinál, és látszik a politikában is, hogy nagyon megfontoltan kommunikál, és teszi a lépéseit. De biztos van már Miniszterelnök úrnak egy rutinja, hogy hogyan kell egy ilyen típusú vezetővel tárgyalni. Mi a titok, vagy mi a kulcs Donald Trumphoz, hogy, mondjuk, akár egy tárgyaláson belül, mondjuk, egyezségre lehessen vele jutni vagy kompromisszumra?

Egyenes ember a tárgyalásokon. Tehát nem érdemes trükközni – ez a kulcs. Ha ravaszkodsz, meg mellébeszélsz, meg ügyeskedsz, és azt gondolod, hogy te okos vagy, és majd te ügyesen alakítod a helyzetet, akkor tévedsz. Tehát a legegyszerűbb megmondani: azért jöttünk, mert három dolgot szeretnénk. Van-e rá mód, és ha igen, milyen föltételek mellett? És akkor elkezdődik egy rendes tárgyalás. Ez teljesen szokatlan egyébként a nyugati diplomáciában. Én azért is támogattam már 2016-ot megelőzően, a 2015-ös kampányban is őt, nem mintha ennek nagy jelentősége lett volna, de Magyarország azért állt ki mellette, mert én biztos voltam abban, hogyha nem jön egy új vezetői megközelítés, egy új kormányzati stílus, egy új gondolkodásmód, hanem benne maradunk ebben a nyugat-európai, túl-értelmiségi, túlságosan okoskodó, túlságosan bürokratikus, kommunikációs és kormányzati megközelítésben, akkor abban a nyugati világ tönkremegy. Európa abban benne maradt, van is baj bőségesen. És azért szurkoltam neki, hogy rántson ki bennünket ebből. Egészen addig, amíg ő hivatalba nem lépett, egyetlen kánon volt, egyetlen tanítás létezett a nyugati politikában: az intézmények minden, a személy semmi. Tehát az intézményeket kell segíteni; ha az intézményt jól működteted, az meg fogja oldani a problémákat. Ami annyiban igaz, hogyha a dolgok jól mennek, akkor a politikai vezető személye másodlagos. De amint beüt a baj, abban a pillanatban minden intézmény megbénul, és csak az segít, hogy vannak-e erős vezetők. És Donald Trump hosszú idő óta az első erős vezető. Az előző amerikai elnökök és a mostani európai vezetők alapvetően azt állítják magukról, hogy ők azért jó vezetők, mert jól tudnak működtetni bizonyos intézményeket. Donald Trump meg azt állítja magáról, hogy azért jó vezető, mert vannak problémák, és ő azokat majd megoldja. Ez egy teljesen különböző világ, és nekünk erre az utóbbira van most szükségünk.