Orbán Viktor interjúja a Patrióta YouTube-csatornának

Először is mondjuk el, hogy hol vagyunk. Ez itt a csatatér. Ez az Európai Tanács egyik ülésterme, itt kell érvelni, itt kell harcolni, itt kell megvédeni Magyarország érdekeit, és ha lehet, akkor itt kell megállapodni a többi európai vezetővel. Most ebben a teremben vagyunk. És valóban, a mai nap is csata volt. Igaz, hogy a csata első felét megspóroltam, és szerencsére találtam egy barátot, aki hajlandó volt a nap első felének küzdelmeit a vállára venni, Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke, akit megkértem, hogy amíg az október 23-ai ünnepség Pesten odaköt engem, addig képviselje itt Magyarország álláspontját és érdekeit. Ha valaki azt mondta volna tizenöt évvel ezelőtt vagy akár csak tíz évvel ezelőtt is, hogy egy ilyen helyzetben nem a lengyel miniszterelnököt, hanem a szlovák miniszterelnököt és éppen a szlovák miniszterelnököt kérjük meg, hogy képviselje Magyarország érdekeit, akkor talán sokan szörnyülködtek vagy nevettek volna, nem tudták volna, hogy ez most vicc vagy komoly. Ez komoly. Ma olyanok az állapotok, és olyan sok energiát tettünk a szlovák–magyar barátság építésébe, hogy ma ez lehetséges, és az elnök úr, ahogy megjöttem, vissza is adta nekem a levelet, ami alapján eljárt itt Magyarország nevében. Bejelölte, hogy mit olvasott föl a papírból, mit tett hozzá, kipipálta, a munkát elvégezte, és én Magyarország nevében megköszöntem, hogy egy ilyen nehéz ügyben, illetve több nehéz ügyben hősiesen és szívósan képviselte Magyarország érdekeit.

Bohár Dániel: Szóval Robert Fico egy megbízható barát, szövetséges.

Azt mondanám, hogy a politikában nehéz ilyeneket mondani, nehéz jó szavakat találni, mert mindenkinek az a dolga, hogy képviselje a saját nemzetét. És barátság ide, barátság oda, hogyha a saját nemzetedről van szó, akkor uraim, az egy másik történet, mert nekem mégiscsak a saját népemet kell képviselni, tehát még a legjobb barátok között is előállhatnak érdekkonfliktusok. De mégis választani kell egy ilyen helyzetben valakit. És azt mondhatom, hogy Robert Fico egy becsületes ember. Vannak dolgok, amikben nem értünk egyet, de egy becsületes ember, és biztos voltam abban, ez egy szlovák tempó: ha elvállalta, megcsinálja. Nem voltam benne biztos, hogy elvállalja, de ha elvállalta, akkor biztos voltam benne, hogy meg fogja csinálni, és így is volt. Itt van, hogy hogyan képviselte Magyarország érdekeit az Ukrajnáról szóló napirendi pontnál például, ami nem egyszerű, mert ott nem teljesen esik egybe a szlovák meg a magyar álláspont, van átfedés, de nem esik teljesen egybe, és a magyar álláspontot korrekten bemutatta itt, az ülésen.

Bohár Dániel: Amikor jöttünk Brüsszelbe, akkor úgy fogalmazott, hogy a mai uniós csúcs egyik fontos álláspontja magyar szempontból az, hogy az ukránok ne jöjjenek be az unióba, és a pénzünket pedig ne vigyék ki. Hogy állunk ezen a téren?

Úgy állunk, hogy ez a csata ugyan nem zárult le a délelőtt során, tehát még jutott belőle nekem is egy forduló késő este. Szóval először is megakadályoztuk, hogy egy olyan uniós döntés szülessen, ami alapján megkezdődhetne az uniós tagságról, Ukrajna uniós tagságáról szóló tárgyalás. Ehhez Magyarország nem járul hozzá, nem érdekünk. Nekünk van egy másik stratégiánk, amit már bemutattunk. Stratégiai partnerséget kéne kötni az ukránokkal, de nem beengedni őket; ha beengeded őket, behozod a háborút. És ha már bent vannak, akkor muszáj velük szolidaritást vállalni, akkor nem lehet azt csinálni, amit most, hogy van egy orosz–ukrán háború, Magyarország pedig azt mondja, hogy ez nem a mi háborúnk. Ha ők bent vannak az unióban, az akkor a mi háborúnk is. Tehát ez az első dolog, és ezt ma sikerült megakadályozni. A másik, hogy van itt egy kockázatos manőver. Bele akarják rántani az európai uniós tagállamokat egy olyan pénzügyi manőverbe, hogy álljanak helyt azért, hogyha az unió a befagyasztott orosz vagyonokat, leginkább a devizatartalékot, ami itt található Nyugat-Európában, vagy nagy része itt található, ezeket el akarják tőlük venni, be akarják vonni Ukrajna finanszírozásába, és hogyha a nemzetközi bíróság végül mégis az oroszoknak ad igazat, mert ez rendkívül kétséges manőver, akkor a tagállamok külön-külön vagy az unión keresztül közösen álljanak helyt, és ha fizetni kell, akkor a pénzt fizessék vissza. És ez egy olyan manőver, ami nagyon nagy gazdasági kockázatot rejt Magyarország számára. És vállalhatatlan azért is, mert az oroszok megmondták, hogyha hozzányúlunk az ő pénzükhöz, akkor az Oroszországban lévő vállalati vagyonokon fogják ezt leverni. Magyarországról több nagy vállalatnak komoly vagyona van Oroszországban, és én nem vagyok hajlandó kockáztatni a magyarok Oroszországban lévő befektetéseit, ezért mi nem támogatjuk ezt a megoldást, nem is veszünk benne részt. Most próbálják kitalálni azt a megoldást, hogy hogyan lehetne Magyarország nélkül is ezt végrehajtani. Ennek nem örülök, de mi akkor is kimaradunk ebből, és így arra számítok, hogy nemzetközi szankciókat sem a nyugati világban, sem Oroszországban nem kell majd elszenvedniük a magyar cégeknek.

Bohár Dániel: Uniós csúcsról uniós csúcsra folyamatosan visszatérő és talán az egyik fontos témák közé tartozik az európai uniós országok gazdasága, az Európai Unió gazdasága. Szó volt erről ma is?

Hogyne, hosszan, és csak a legzűrösebb és leghomályosabb és legszomorúbb képről tudok beszámolni. Tehát a kiindulópont az, hogy a következő évben az eurózóna – Magyarország szerencsére annak nem része, tehát a mi esetünkben optimistább vagyok, mint az eurozónáéban, de maga a zóna – 1 százalékkal fog növekedni. Azért mégiscsak Európa legnagyobb gazdaságai benne vannak ebben az országcsoportban, tehát 1 százalékkal nő, míg a világ átlagban 2 százalékkal nő. A mi riválisaink, az Egyesült Államok és Kína meg még jóval nagyobb arányban. És ez így megy évek óta. Tehát jól látható, hogy perspektívát vesztünk. Az európai gazdaság nem tudja tartani a lépést. Ráadásul – és itt összekapcsolódik ez az ügy az ukrán háborúval – ahhoz, hogy ma versenyképes légy, hatalmas tőkeigényű beruházásokat kellene végrehajtani. Mutatis mutandis, tehát kisebben, de mi Magyarországon ezeken dolgozunk. Leginkább a mesterséges intelligenciában és az informatikában kell hatalmas befektetéseket eszközölni, ami részben magukat az eszközöket jelenti, azok kifejlesztését, részben pedig a működésükhöz szükséges energiaellátást jelenti. És ez rengeteg pénz. És ha elmegy a pénz Ukrajnába, akkor nincs pénz az európai gazdaság fejlesztésére. Ma ez a dilemma, amivel itt küszködnek Európa vezetői, és egyelőre nem találnak ki ebből az erdőből.

Bohár Dániel: Magyarázza már el nekem, hogyha ezt felismerik az európai uniós országok vezetői, tehát detektálják a problémát, akkor miért nem tesznek ellene?

Ennél rosszabb a helyzet, mert közben olyan döntéseket is hoznak, amelyek tovább rontják a helyzetet. Ma például egy nagyon régen látott, sistergős és smirgliszerű durvaságú vagy érdességű vita volt a zöldátmenetről, ami az a kötél, amire fölakasztja magát az európai gazdaság. Az európaiak azt találták ki sok évvel ezelőtt, hogy mi leszünk az a kontinens, amely nem bocsát majd ki CO²-t, tehát nem bocsát ki szennyezőanyagot, tiszta gazdaságot fogunk fölépíteni, és igaz, hogy mi csak az összes kibocsátásnak 8 százalékát adjuk világméretekben, de a többiek majd követni fognak bennünket. No, de a többiek nem követnek bennünket. Az amerikaiak épp az ellenkező irányba mennek, a kínaiak meg egy másik útvonalat választottak, és bár nem követnek bennünket a mi eljárásainkban, de közben a kínai gazdaság nagyobb arányban csökkentette a károsanyag-kibocsátását, mint az Európai Unió, aki magát egyébként élharcosnak kinevezte. És olyan szabályokat hoztunk arra hivatkozva, hogy majd a kibocsátást lecsökkentjük, amit az ipar sosem fogadott el. Tehát az európai nagy cégek mindig tiltakoztak, és mondták, emberek, ha ezt így, ilyen ütemezésben csináljátok, tönkre fogunk menni. És ma arról számoltak be a vezetők, hogy egymás után zárják be a gyáraikat. Büszke, korábban büszke és világhírű, nagy cégek az autóiparban, vegyiparban, acéliparban, tehát a gazdaság gerincét adó alapiparágakban. Tehát nemcsak arról van szó, hogy van egy baj, amit látunk, és nem orvosoljuk, hanem közben olyan döntéseket hozunk, amelyek tovább rontják a bajt. Hogy erre mi a válasz, ahhoz inkább pszichológust kellene hívni és nem engem.

Bohár Dániel: Még egy kérdésem van. Amikor jöttünk, ugye, a Békemenetről jöttünk ide, Brüsszelbe. Azt mondta, hogy egy Békemenet után azért magasan van az adrenalin az emberben, sok ember előtt beszélt. Ez a lendület kitartott?

Rendben voltam, tehát elszántságban nem volt hiány, de arra gondolok mindig, amikor itt ülök, hogyha az európai emberek látnák, hogy miközben látjuk a bajt, és mégis képtelenek vagyunk döntéseket hozni, amely megkímélné az európai embereket a bajoktól, akkor vajon mit gondolnának? Én tisztán állok a magyar nép színe elé, mert én folyamatosan harcolok itt a rossz döntések ellen, de sokan vannak, akik itt belül harcolnak, de kint már nem, nem vállalják a konfliktusokat. Tehát én azt látom, hogy egy rejtély magasodik itt előttünk. Ki vezeti ezt a kócerájt? Ki vezeti az Európai Uniót? Mert ha itt ülünk a németektől kezdve a franciákon át a lengyelekkel bezárólag, és látjuk a bajt, és elmondjuk, hogy ez baj, elmondjuk, hogy csinálni is kellene ez ellen dolgokat, majd nem történik meg, amit mondunk, akarunk, akkor ki vezeti ezt az uniót? Hogy nem mi, az biztos…

Bohár Dániel: És ahogy nézem, akkor erre megoldás sem nagyon mutatkozik.

És ezért nincs megoldás, mert valaki más vezeti ezt az uniót valahonnan máshonnan, de ez már egy olyan beszélgetés, amit a krimi, az összeesküvés-elmélet és a kémregények határmezsgyéjén lehetne talán megírni.

Bohár Dániel: Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést!