Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Kedden volt a röszkei zavargások tízéves évfordulója, amelynek apropóján Orbán Viktor miniszterelnök arra emlékeztetett, hogy Brüsszel tíz éve tartja nyomás alatt a kormányt a migráció ügyében, de Magyarország tíz éve ellenáll, és ebben a kérdésben a továbbiakban sem köt kompromisszumot. Hogy miért, arról is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Induljunk egy kicsit messzebbről, mert a röszkei zavargások előtt két héttel hangzott el Angela Merkelnek az a mondata, hogy meg tudjuk csinálni, ugye, a „Wir schaffen das,” és azután a német és a nyugat-európai pályaudvarokon tárt karokkal várták a bevándorlókat, Magyarország pedig feketebárány lett. Hogyan változott ez a helyzet az elmúlt tíz évben társadalmi és politikai szempontból?

Amikor a németek azt mondták, hogy ők meg tudják oldani, akkor az még egy másik Németország volt. Hihető volt, hogy a németek meg tudják oldani, de azóta kiderült, hogy lassan már alig tudnak valamit is megoldani. Tönkrement az autóiparuk, megverik őket a kínaiak az autógyártásban, eladósodás van, óriási hiteleket vesznek föl, tegnap fogadták el a költségvetést, ahol minden korábbit meghaladó mértékű hiányt állítanak elő, és kölcsönöket vesznek föl. Tehát az a Németország, amiről Merkel kancellár asszony – aki hamarosan egyébként Magyarországra jön bemutatni a könyvét, hogy kicsit támogassam az ő könyvbemutatóját – azt mondta, hogy meg fogjuk oldani, akkor mi itt, Magyarországon is, akik mindig úgy gondoltunk a németekre, mint egy jól szervezett, precíziós gépezetre, mi is azt gondoltuk, hogy tényleg meg tudják oldani. De bennünket ez nem érdekelt, mert engem az nem érdekel, hogy a németek meg tudnak-e valamit oldani, az érdekel, hogy a magyarok meg tudják-e oldani a saját gondjaikat és bajaikat, és abban én biztos voltam, hogy a németek akármit is mondanak, mi nem tudjuk megoldani. Most persze Röszkéről beszélünk, helyesen, mert végül is Röszkénél derült ki, hogy ezek a migránsok nem menekültek, ott derült ki, hogy mobiltelefonjaik vannak, hogy összehangolt akcióra képesek, hogy inkább katonai jellegű a mozgásuk, nem pedig a menekültekre emlékeztető, ott derült ki, hogy bankkártyáik vannak, ott derült ki, hogy szervezett embercsempész-hálózatok mozgatják őket, ott derült ki, hogy az egész mögött Soros György civil szervezeteinek hálózata húzódik meg, tehát fontos és okos dolog, hogy Röszkéről beszélünk, de az én legerősebb tapasztalataim nem Röszkéhez kötődnek, hanem azokhoz a látogatásokhoz, amikor elmentem megnézni egy-két menekülttábort. Mert ugyan Magyarország megvédte magát a migrációval szemben, de az első időszakban még maradtak itt migránsok. Volt Debrecenben ilyen tábor, Bicskén, ugye, az Felcsút mellett van, én ott szinte naponta eljártam akkor is, tehát láttam, hogy ez mit okoz ezeknek a kisebb és nagyobb városoknak az életében. Amikor bezártuk, bezártam – ha szabad így, szerénytelenül fogalmaznom – a debreceni migránstábort, akkor, ha engedtük volna, akkor a vállukon vittek volna az emberek végig a debreceni főutcán, és Bicskén is mindenki a kezünket szorongatta, amikor megszűnt, megszűntek azok az állapotok, amiket ott a parkokban meg az utcákon lehetett látni. Tehát én abban biztos voltam, hogy akármit is mondanak a németek, nekünk, magyaroknak ez biztosan nem jó. Aztán kiderült, hogy Németország is megváltozott, és nekik sem jó, és nem is tudják megoldani, hiába ígérte ezt a kancellár asszony.

Azért nagyon sokat változott, ha már csak a politikai hozzáállást nézzük is, Nyugat-Európában rengeteg ország szigorított, a kitoloncolásokat próbálják legalábbis hatékonyabban kezelni, ugyanakkor egy, a svéd migrációról szóló helyzetértékelése miatt a héten éles szóváltásba keveredett a svéd miniszterelnökkel, aki hazugsággal vádolta Önt. Egyrészt hogy’ látja, hogy mi volt az oka ennek a heves reakciónak az ő részéről, és mennyire élezi ki még most, tíz évvel később is a tagállamok közötti feszültségeket a migráció ügye?

Ahova beengedték a migránsokat, ott a közbiztonság drasztikusan leromlott, a közterek veszélyesek, egyes városnegyedek lakhatatlanok, el is költöznek onnan a helyi lakosok, és a bűnbandák száma és nyílt utcai összecsapásai is, azt nem mondom, hogy elfogadott, de meglepetés nélküli részévé vált a nyugat-európai életnek. És ennél nagyobb baj is van, mert ezt a hibát nem lehet kijavítani. A politikában kétfajta hiba van: ami korrigálható, és amit nem lehet kijavítani. Ezt nem lehet kijavítani. Olyan, mint a Bokros-csomag. A Bokros-csomag megszorította a gyerektámogatási rendszert, emiatt sok gyerek nem született meg. Azok a gyerekek már nem fognak megszületni. Tehát vannak ilyen hibák a politikában, különböző területeken is, számos, béke, háború, akik meghaltak egy háborúban, aminek nem kellett volna elkezdődnie, azok nem fognak még egyszer megszületni. Tehát van a politikának néhány területe, nem sok, de van néhány, ahol az elkövetett hibák jóvátehetetlenek. A migráció ilyen. Az ügy komolyságához talán kicsit méltatlan, de a kép pontos, ha a fogkrém kijött a tubusból, nem lehet oda visszanyomni. Tehát a nyugati világ megváltozott egyszer s mindenkorra, nem is tudnak vele mit kezdeni. És ha a jövőt akarod tudni, hogy a helyzet mennyivel rosszabb lesz majd a következő időszakban, akkor mindig az iskolaudvarokra kell elmenni. Tehát ha a saját országod jövőjét látni akarod, akkor menj el az iskolaudvarra egy szünetben, és nézd meg. Ha elmegy bárki egy bécsi vagy müncheni vagy párizsi iskolaudvarra, és megnézi, kik vannak ott diákokként, hogyan csoportosulnak, mit csinálnak, hogyan viszonyulnak egymáshoz, akkor láthatja ezeknek az országoknak a cseppet sem biztató jövőjét. A svéd miniszterelnök régóta köszörüli a nyelvét Magyarországon. Általában a svédek szimpatikus emberek, szeretni is szoktuk, ugye, ABBA, Björn Borg, csak, hogy a saját nemzedékemet mondjam, csupa hős, csinos hölgyek, zene, minden, de valójában a svéd politika rendkívül agresszív, kioktató jellegű, nemcsak velünk szemben egyébként, ezt érdemes megfigyelni, hanem a világban általában. És ezt a magyarok rosszul tűrik. Szóval azért az nem járja, hogy miközben kiskorú lányokat használnak föl erőszakos, sőt gyilkossággal végződő bűncselekmények végrehajtására, miközben egyébként a svéd városokban tombol az erőszak, miközben a tavalyi évben 300 fölötti esetben történt robbantásos bűncselekmény, aközben ugyanez a svéd miniszterelnök és svéd kormány Magyarországot oktatgatja jogállamból, miközben a saját polgárai biztonságát nem tudja garantálni. Ő maga is azt nyilatkozta, emlékszem rá, hogy a kormány nem tud úrrá lenni a svéd városokban tomboló erőszakhullámon. Ezek után miről beszélünk? Szóval azt akarom csak mondani, hogy a migráció érzékeny dolog, mert felveti a politikusok felelősségét. Mert ezek a migránsok nem az égből szálltak alá, ezek nem onnan potyogtak le, ezeket valaki beengedte. És aki beengedte, annak felelősséget kell vállalnia a következményekért. Na, ehhez már nem fűlik a foguk, egyszerűbb Magyarországot piszkálni. A svéd miniszterelnöknek arról kéne beszélnie, hogy ha beengedte ezeket a migránsokat, akik egyébként embereket ölnek meg, nőket erőszakolnak meg, és bandaháborúba bonyolódnak, az nem az ő felelőssége? Akkor kié? Ha ilyen állapotok lennének Magyarországon, az kinek a felelőssége lenne? Azé, aki beengedte őket! Ki engedte be őket? A kormány! Ki vezeti a kormányt? A miniszterelnök! Tehát itt azért fölvetődik a személyes felelősségnek a szempontja, ezért nem boldogok, amikor a migrációról beszélni kell. És hogy ne kelljen beszélni a saját felelősségükről, mindig könnyebb megtámadni Magyarországot.

Azt látjuk egyébként, hogy Budapest és Brüsszel között továbbra is fennáll a vita ebben a kérdésben, elég, ha a migrációs paktumra gondolunk. Ez a vita, ez a csörte hogyan szivárog le a magyar belpolitikába? Mert a nyilatkozatok alapján, például a mostani legnagyobb ellenzéki párt, a Tisza azt mondja, hogy szintén megtartaná a kerítést. Tehát úgy tűnik, minthogyha egység lenne itthon ebben a kérdésben.

A migráció ügyében magunkon kívül én nem bízom senkiben. Én jól emlékszem arra, hogy hogy’ volt ez, akkor még a DK volt az ellenzék vezetője. Azt mondták, ez a probléma nincs is, álprobléma, belpolitikai célokból eltúlozza a miniszterelnök, ezekre mind jól emlékszem. Aztán utána azt ígérgették, hogy ők is föllépnének. Néztem, Brüsszelben hogyan szavaznak. Hát úgy, mint a Tisza! A Tisza megszavazza Brüsszelben például a katasztrofális migrációs paktum, amit most kitaláltak Brüsszelben, az Magyarországon katasztrofális lenne, annak a gyorsított bevezetését megszavazták. A Tisza ugyancsak Brüsszelben a migránsok emelt összegű, közvetlen anyagi támogatását megszavazta. Tehát nincs egyetértés migráció ügyben. Ez egy mese! A dolog úgy áll, hogy ha nemzeti kormány van, amely nem fél, sőt bátor, és szembeszáll Brüsszellel, akkor nincsenek migránsok, és van biztonság, ha Brüsszel-párti kormány lesz Magyarországon, akkor lesznek migránsok, és nem lesz többé biztonság. Én így látom a helyzetet. Mi azért jöttünk ki az Európai Néppártból, mert a migráció ügyében nem tudtunk velük dűlőre jutni. A Tisza meg oda ment be, az Európai Néppártba, nyilván megegyeztek.

Ha már a vitás kérdéseknél járunk, akkor az adórendszerrel kapcsolatban is felélénkült egy vita az elmúlt hetekben. A Tisza Párt elnöke adócsökkentésről beszél, ugyanakkor több olyan terv is kiszivárgott, ami az szja-t, de a cégeknek az adóját is megnövelné. Azt mondják a Tiszát támogató közgazdászok, hogy a többkulcsos adó például igazságosabb, mint az egykulcsos, és egyébként a költségvetésnek is többletbevételekre van szüksége. Ön hogy’ látja ezt a kérdést? Akár az igazságosság kérdését, akár azt, hogy mire kellene az adóemelésekből befolyó többletforrás?

Először is azt mondanám, hogy az egykulcsos adót azért kedvelik a magyarok, és úgy érzem, hogy ki is állnak mellette, mert ha egykulcsos az adó, akkor kevesebb adót fizetsz, minthogyha többkulcsos, illetve progresszív lenne. Az egykulcsos adó gondolata rendkívül egyszerű: tízszer többet keresel, tízszer többet fizetsz. Ez egyezik az ember elemi igazságérzetével. Most a progresszív adóról nem akarok hosszan beszélni, arról sem, hogy ezt a XIX. században a kommunisták találták ki, és onnan vált általános európai vagy nyugat-európai termékké, ez most mind nem érdekes, csak a szellemtörténeti kérdések iránt érdeklődő hallgatóknak mondom, hogy ha keresni akarják a forrásvidékét ennek a gondolatnak, akkor ott, Marxnál kell kapiskálni. Szóval ha tízszer többet keresel, akkor fizessél tízszer több adót, és nincs miről vitatkozni. És nincs sáv, meg hogy te ide tartozol, sávváltás, ezeket mind felejtsük el. Minden progresszív adó szükségszerűen bürokratikus, nehézkes, tele van stiklikkel, visszaélésre ad okot. Kipróbáltuk már. Azért is érzem egy kicsit ezt a vitát utánlövésnek, mert Magyarország mind a két adórendszert kipróbálta. Az egyiket is, a balost is, amit a Tisza képvisel most, meg, mondjuk úgy, hogy a polgári, nemzeti adórendszert is, a piac- és üzletbarát adórendszert, a családbarát adórendszert, amit mi képviselünk, aminek a lényege: egykulcsos adó és óriási, gyermekeket támogató adókedvezmény. Erre kell fordítani a pénzt egyébként. Azt gondolom, hogy támogassuk a családokat. De nem is az az érdekes igazából, hogy melyik adó a jobb, mert ez egy adófilozófiai kérdés, hanem hogy ez egy komoly kérdés, mert a Tisza szavazóinak több mint fele az a progresszív adót akarja. Tehát azért nem úgy áll a dolog, hogy van egy összefüggés, amit én egyszerűnek látok – tízszer többet keresel, tízszer több adót fizess, és akkor az ország ezzel egyetért –, hanem vannak, akik ezzel nem értenek egyet, és azt mondják, hogy nem, ne tízszer többet fizess, hanem sokkal többet fizess. És a Tisza hívei között, én a fölméréseket nézegetem meg elemzem, azt látom, hogy ott 50 százalék fölött vannak a Tisza hívei között azok, akik ezt akarják. Tehát az, hogy a pártelnök vagy a pártalelnök elszólta magát, és ez kiszivárgott, az nem lep meg, hiszen a saját táboruk ezt akarja. A mi szavazóink ezt nem akarják, meg azt gondolom, hogy a középen állók többsége sem akarja ezt. De én megértem, hogy egy Tisza nevű párt és annak az elnöke nem nagyon tud mást képviselni, mint amit a saját szavazói többsége akar, és ott a többség ezt akarja. Azon az ismert videófelvételen is azt látjuk, hogy egy vidéki fórumon megszavaztatják a Tisza híveit arról, hogy melyik adórendszert szeretnék, és 90 százalékuk a progresszív adó mellett szavazott, a maradék 10-et héjának minősítik ezen a felvételen. És akkor van egy bizalmi kérdés az egész mögött, mert nemcsak az a kérdés, hogy ki mit akar, hanem hogy mit vall be. És ez már egy bizalmi kérdés. És a Tiszánál kiadták a parancsot, hogy „nem szabad megmondani, hogy mire gondolunk, és mire készülünk, mert akkor elvesztenénk a választásokat.” „Most nem kell mondani semmit, a választás után meg mindent lehet.” Ez már nem adópolitikai kérdés. Ez arról szól, hogy hogyan gondolkodunk az emberekről, minek tekintjük őket. A választás tárgyának vagy a választás alanyának? Én a választás alanyának tekintem őket, hiszen róluk szól a választás, nem a politikusokról szól, hanem róluk. Márpedig, ha róluk szól, akkor nekik tudniuk kell, hogy a döntésüknek mi lesz a következménye. Ezt nem lehet eltitkolni. Ez az őszödi beszédhez hasonlít, csak Gyurcsány Ferencnek több esze volt: ő a választás után mondta el, hogy átverte az embereket, a tiszások meg elmondták a választás előtt, hogy át fogják verni az embereket.

Éppen ezzel indokolja a kormány a nemzeti konzultációt ebben a kérdésben, hogy az emberek tisztában lássanak a pártok adóügyi terveiről. De miért beszélnének erről őszintébben, nyíltabban a konzultáció hatására?

Azt gondolom, hogy az emberek véleményének, hangulatának, elvárásainak, követelményeinek van jelentősége. Ezt magamon is érzem. Tehát ha az emberek nagyon akarják, hogy én valamiről beszéljek, akkor hiába nem akarok róla beszélni, előbb-utóbb valamit kell mondani. Tehát a demokratikus politikában a vezető ki van téve a közvélemény nyomásának. Nem kell annak mindig engedni, tehát az nem úgy van, hogy az ember átadja a vezetői felelősség kérdését az embereknek, őt azért választották meg, hogy vállalja a felelősséget a döntéseiért, aztán majd időnként, mondjuk, legkésőbb négyévente elszámolunk. De azért annak van jelentősége, hogy mit tartanak fontosnak az emberek. És arról akkor valamit mondani kell, beszélni kell, pozíciót kell elfoglalni, és én hiszek abban, hogy a nemzeti konzultáció eddig minden alkalommal, ez már nem is tudom, hányadik, ezt még 2010-ben az alkotmánynál indítottuk, ezek a nemzeti konzultációk mind segítenek abban, hogy a fontos kérdések felszínre kerüljenek, és az emberek kapjanak rá valamilyen választ, megnyugtatót vagy idegesítőt, de valamilyen választ kapjanak.

Közben – még az adóügyeknél maradva – októbertől indul a háromgyermekes anyáknak a személyijövedelemadó-mentessége. Hogyan befolyásolhatja ez az intézkedés a családok helyzetét, a kereseteiket?

Nézze, a mi számításaink szerint a Tisza adóemelési tervei, hogy bevezessék a progresszív adórendszert, egy pedagógusnak egy évben 364 ezer forint veszteséget, ennyivel több adót jelent. Az ápolóknak jelent évi 280 ezer forint veszteséget, egy rendőrnek jelent 154 ezer forint veszteséget évente, a katonáknak 476 ezret évente, az orvosnak meg 3 millió 172 ezer forinttal több adót kellene fizetnie. Tehát nem gyerekségről beszélünk, ez már komolyan tudja érinteni a családok pénzügyi helyzetét. És a mi kormányunk meg én személy szerint is, én nem egyedekben gondolkodom, hiába személyi jövedelemadónak hívják ezt, én nem individuumokat látok, hanem az élet természetes rendje szerint én családokat látok. Ezért az adórendszernek is ehhez igazodnia kell, hogy az életben az emberek nem magukban állnak, mint az ujjam, hanem családban élnek, abból felelősség jön, kiadások jönnek, költségek jönnek, kötelességek származnak, és ezt figyelembe kell venni egyébként a gazdaság szabályozórendszerének kialakításakor is, tehát a középpontban a család áll. Ezért van családi adókedvezmény Magyarországon. Mert a családok munka nélkül meg nem tudnak fönnmaradni, tehát olyan rendszer kell, ami egyszerre támogatja a munkát, egyszerre támogatja a családokat. Ezért nem az alanyi jogon járó családi pótlékot emeljük, arról is megvannak a tapasztalataink, azt nem vettük el, az létezik, az megvan, hanem mellé bevezettük a munkával összekötött családtámogatási rendszert, amit egyébként még a leginkább munkanélküliséggel sújtott rétegek, a cigányok is támogatnak egyébként. Tehát meggyőződésem, hogy az elmúlt időszakban a magyarországi cigány közösségnek az előrelépése szoros összefüggést mutat a gyerekek után járó adókedvezménnyel, általában az egykulcsos adóval, és a középosztályosodási folyamat meg is indult ott. Én mindig is fontosnak tartottam, hogy ne legyen olyan közössége Magyarországnak, amely kívül van a gazdaságilag aktív közösségen, és aki nem segélyből, hanem munkából tud megélni. A mi gazdaságpolitikánknak fontos eleme, hogy a kenyér szélére is jusson vaj.

Van még egy társadalmi csoport, amely többletforrásra számíthat a következő időszakban, a nyugdíjasok, döntöttek ugyanis a nyugdíjkompenzáció mértékéről. Ugye, ez az év eleji nyugdíjemelés és a valós infláció közötti különbséget kompenzálja és fizeti ki, illetve megkapják a 30 ezer forintos élelmiszerutalványt is ezekben a napokban a nyugdíjasok. A bírálók szerint viszont eleve magasabb emelésre lenne szükség év elején, és akkor nem kellene kompenzálni. Miért ebben a rendszerben teszi meg a kormány ezt a kiegyenlítést?

Ez egy politikai és szakmai kérdés. Nézzük a politikai oldalát! Nekünk van egy megállapodásunk a nyugdíjasokkal. Ezt még 2010-ben kötöttük, a kormány részéről én kötöttem meg. Ez azon alapult, hogy a baloldali kormányzások idején, ha gazdasági baj lett, akkor – ilyet okoztak a kormányok, vagy külső hatások miatt ilyen helyzet állt elő – elsőként a nyugdíjasoktól vették el a pénzt. Így történt meg az a csúfság, hogy elvették a nyugdíjasoktól a korábban őket megillető tizenharmadik havi nyugdíjat. És a nyugdíjasok 2010-ben azt mondták, és szerintem azóta is ez igaz, hogy ők attól tartanak, hogy ha valami váratlan esemény van a világgazdaságban vagy a nemzetgazdaságban, akkor ők annak kárvallottjai lesznek. Ezért a megállapodás, amit kötöttem a nyugdíjasokkal, arról szól, hogy garantáljuk, én személyesen is, de a kormány, ez talán fontosabb, és rajta keresztül a parlament, hogy a nyugdíjaknak az értékét meg fogjuk védeni. És ezt minden évben meg is tesszük. Ez azt jelenti, hogy amikor jön az áremelkedésekről szóló előrejelzés, akkor nem utólag, hanem már előre, az előrejelzés fényében megemeljük a nyugdíjakat annyival, amennyi az infláció lesz majd. Itt egyébként nem annyira a kormány saját számításai a mérvadók, bár azt sem becsülöm le, hanem nagyon fontosak mindig a nemzeti banktól érkező adatok és információk. És akkor megemeljük a nyugdíjakat a várható infláció mértékében, hogy ne veszítsék el az értéküket, az élet meg megindul, jön az év, és akkor kiderül, hogy az infláció vagy magasabb volt, vagy alacsonyabb. És az is kiderül, hogy akkor előfordul, hogy az év eleji emelés több lesz, magasabbnak bizonyul, mint amennyi indokolt lett volna, de azt mindig otthagytuk a nyugdíjasoknál, és az is előfordulhat, hogy az infláció magasabb volt, tehát nagyobbat kellene emelni. Na, ilyenkor, novemberben korrigálunk. Pontos elszámolás, hosszú barátság. Ezen nyugszik a kormány és a nyugdíjasok szövetsége. Szerencsére többször szoktunk tévedni a nyugdíjasok számára kedvező módon, ezért a nyugdíjak értéke nemcsak hogy megmaradt, hanem emelkedett is az elmúlt időszakban, meg vissza is vezettük a tizenharmadik havi nyugdíjat, amit – még egyszer mondom – csúfság volt elvenni a nyugdíjasoktól.

Beszéljünk még egy ügyről, amelyről Ön is többet posztolt a héten, ugyanis a közbeszéd durvulásáról, agresszivitásáról szóló vita egyre élénkebb itthon is. A héten napvilágot látott egy videó, amelyen Ruszin-Szendi Romulusz, volt vezérkari főnök egy pisztollyal az oldalán tart lakossági fórumot. Ezt ő maga is elismerte, és tegnap a rendőrség le is foglalta a fegyvert, ugyanakkor ő és a Tisza elnöke is azt sugallta, hogy komoly fenyegetéseket kaptak, de a rendőrség ezzel nem foglalkozott kellően, ezért kellett a fegyver. Ön szerint ez indokolhatja-e a fegyverviselést egy lakossági fórumon?

Én azt tudom mondani, hogy ha a politikusok azért akarnak fegyvert hordani, mert fenyegetik őket, akkor nekem például ágyúval kéne járnom. Ez nevetséges, ezt hagyjuk! Tehát ha magától valakinek nincs annyi esze, hogy belássa, hogy ha közéletbe lép, közszereplést vállal, emberek közé megy, akkor nem hordhat magával fegyvert. Mert ugyan mit fog vele csinálni? Előkapja és lövöldöz? Vagy mi? Ez lehetetlen! Ha valakinek nincs magától ennyi esze, nagyon helyes, hogy a hatóság emlékezteti arra, hogy ilyen nincs, ez nem lehetséges.

Milyen üzenete van ennek az ügynek ebben a felfokozott helyzetben, amit látunk a nemzetközi térben is?

A fegyver önmagában sem néz ki jól, de a hozzáfűzött kommentárok, amit a volt vezérkari főnöktől hallottunk, azok fájdalmasabbak, hogy neki viszket a tenyere, meg ő ki van erre képezve, meg ő le tudná ezt rendezni. Mit is, kedves barátom, mit rendezel te le? Azért nem az őserdőben élünk, álljon meg a menet, mit rendezel te le? Az a helyzet, hogy ez egy jogállam, szabályok vannak. Te nem lövöldözhetsz, mert te vezérkari főnök voltál, és nagyfiú vagy, és te fenyegeted az embereket, hát hogy’ jössz te ehhez? Itt, Magyarországon van egy személy- és jogvédelem. Az a helyzet, hogy te nem teheted meg, hogy bárkit fenyegetsz, hiába viszket a tenyered. Különösen nem, amikor sok emberhez beszélsz. Ezzel te nem dicsekedhetsz, ilyen nincs, mert te nem állsz a többi állampolgár fölött, akkor se, ha vezérkari főnök voltál. Téged nem illetnek meg különleges jogok ezért, te egy vagy közülünk. Fogadd el a szabályokat, ne járkáljál fegyverrel, barátom! És ha nincs magadtól ennyi eszed, akkor a hatóság majd erre emlékeztet. Azért mégis: Magyarországon minden állampolgárt azonos jogok illetnek meg. Nincs sehova se beleírva se az alkotmányba, se a törvényekbe, hogy a vezérkari főnöknek viszkethet a tenyere, ki van képezve, lerendezheti, és fegyvert hordhat magával. Ugyan!

Ez egy érdekes kérdés egyébként, hogy hogyan kell egy kormánynak az ilyen helyzeteket kezelnie, mert ott volt, Trump elnök a héten bejelentette például, hogy az antifa szervezetet terrorszervezetté nyilvánítja, vagy ezt kezdeményezi legalábbis, amelyet sokan egyébként túl radikális válaszként értékeltek az erőszakra. De a rend és a szabadság között hogyan lehet egy ilyen kérdésben egyensúlyozni?

Én örültem az amerikai elnök döntésének, és kezdeményezni fogom, hogy tegyük mi is ezt itt, Magyarországon. Az antifa igenis egy terrorszervezet. Idejöttek Magyarországra is, békés embereket az utcán megvertek, volt, akit félholtra vertek, majd elmentek európai parlamenti képviselőnek, és onnan oktatgatják Magyarországot a jogállamról. A baloldalról. Hát gratulálok! Ez lehetetlen! Tehát szerintem nagyon helyes, Magyarországon is eljött az ideje, hogy az ilyen szervezeteket, mint az antifa, az amerikai mintát követve mi is minősítsük terrorszervezetnek. 

Ha már Amerika szóba került, a héten bejelentették azt is, hogy újra vízummentesen lehet utazni az Egyesült Államokba. Mi kellett ahhoz, hogy Washingtonban meghozták ezt a döntést, mert, ugye, nemrég törölték el?

Büntetésből törölték el. Még a balosok, tehát a demokraták, a Biden-adminisztráció döntött úgy, hogy miután Magyarország se a migráció ügyében, se a gender ügyében, se a háború ügyében nem ért egyet az amerikai demokratákkal, akkor jól oldalba vágnak bennünket. Fájt is egyébként. Ugyan nyilván az emberek kisebbsége az, aki rendszeresen Amerikába akar utazni, de az a szám nem kicsi. És nekik, kettős állampolgároknak talán kevésbé, de akiknek dolguk volt, és ott, mondjuk, tanultak, vagy éppen üzletet csináltak, az ő számukra ez nagyon kellemetlen intézkedés volt. Tehát ez egy olyan büntetés volt, ami fájt. És még elnökjelölt korában állapodtam meg Trump elnök úrral, hogy a Magyarországgal szembeni, baloldal által bevezetett büntetéseket mind kitöröljük a rendszerből. Nagy a hajó, mármint az Amerikai Egyesült Államok hajója nagy, ott irányt változtatni nem egyszerű, amíg átmegy a bürokrácián egy-egy döntés, ahhoz kell néhány hónap, de az elnök betartotta a szavát, amit még elnökjelöltként adott nekem, és amire kezet ráztunk, és visszaadta a magyaroknak a szabad mozgás, vízum nélküli beutazás lehetőségét. A barátság a politikában is számít.

Az európai migrációs helyzetről, adóügyi kérdésekről és a közbeszéd állapotáról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.