Orbán Viktor beszéde a Patrióták Európáért nagygyűlésén

Tisztelt Francia Hazafiak!

Köszönöm, hogy itt lehetek. Először találkozom Önökkel. Az elnök asszonyuk évek óta a barátom. Nagyszerű ember, fáradhatatlan vezető, bátor harcos. Soha nem árul el, nem hagy cserben, és a becsület törvényét követi. Igazi bajtárs. Franciaország gazdag ország lehet, ha megengedheti magának azt a luxust, hogy ne ő legyen a köztársaság elnöke. Budapest 1.300 kilométerre van Párizstól. A franciáknak nincs okuk, hogy sokat tudjanak rólunk. Ritkán találkozik a történelmünk. Amikor találkozik, akkor se mindig szerencsésen, de vannak szép pillanataink. Victor Hugo azt írta a magyarokról: Magyarország a hősiesség megtestesülése. Hízelgő. Régen volt, de azért valami maradt belőle. A magyar jó muskétás alapanyag. Ha egyszer nekiindulunk, a végsőkig kitartunk. Így születtünk, és így halunk meg. Ahogy nekiindultunk, a végsőkig kitartottunk, és ezrével haltunk meg a szovjet tankok elleni hősies harcokban Budapest utcáin ’56-ban. Albert Camus akkor ezt írta: „A legázolt Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép az elmúlt húsz évben.” Ezzel a magyarokat beemelte a világirodalomba. Köszönet érte!

Barátaim!

Egy nagyhatalomnak, mint Önök, a mi országunk nem túl érdekes. 11 millió állampolgár, szerény GDP, mérsékelt katonai tűzerő. Ami érdekessé tesz bennünket, az a politikánk. Magyarország az unió feketebáránya, Brüsszel rémálma, az európai hazafiak reménye és a keresztények végvára. Azért jöttem ide, Önökhöz, hogy elmondjam a magyarok történetét. Amit most mondani fogok Önöknek, azt tapasztalatból mondom. Én kommunista diktatúrába és szovjet megszállásba születtem, a szabadságot és a demokráciát ki kellett harcolnunk. A Magyarországot támadó tojásfejű brüsszeli bürokratáknak fogalmuk sincs, mit jelent harcolni a szabadságért, a demokráciáért és harcolni a hazádért. Inkább csendben kéne maradniuk, és dolgozniuk kellene.

Barátaim!

Húsz évvel ezelőtt rájöttünk, hogy a globalista nyugati világ vonata a szakadék felé robog. Ha rajta maradunk, tönkremegyünk. Egyre kevesebb gyerek született. A nagy globális cégek kifosztottak bennünket. Az egyetemeket és a kultúrát elfoglalták az internacionalista progresszívek. Brüsszelből és Washingtonból fizetett NGO-k és médiahálók uralkodtak rajtunk. Gúnyt űztek a családból, gúnyt űztek a nemzetből és a kereszténységből. És közben betörtek a migránsok, akiket Soros és Brüsszel fizetett. Fellázadtunk. Megszerveztük a hazafias jobboldalt. Elsöpörtük a baloldalt. Új alkotmányt csináltunk. Benne van: a szuverenitás sérthetetlen; benne van: a keresztény kulturális identitást minden állami szervnek kötelező védenie; benne van: az apa férfi, az anya nő; benne van, hogy a gyermekek védelme minden más jogot megelőz. Aztán kerítést építettünk, a migránsokat kiszorítottuk. Csak az léphet be, aki engedélyt kapott.

Barátaim!

Magyarországon a migránsok száma nulla. Nincsenek utcai hordák. Nincs antiszemitizmus. Nincs erőszak, és nincs zavargás. Magyarország a magyaroké! A családokat újra tisztelik. A dolgozó édesanyák életük végéig nem fizetnek személyi jövedelemadót, és mi újra büszkék vagyunk a hazánkra. Brüsszel vért hány, fenyegetőzik és zsarol. Pénzügyi szankciók alatt állunk. Napi egymillió eurót kell fizetünk Brüsszelnek, mert nem engedjük be a migránsokat. De mi kitartunk. Nem engedjük, hogy tönkretegyék a városaink és az utcáink biztonságát. Nem engedjük, hogy erőszakoskodjanak a lányainkkal és az asszonyainkkal. Nem engedjük, hogy békés polgárokat öljenek meg.

Barátaim!

Mi, magyarok nem fogjuk széttárni a kezünket és lúzer módra Brüsszelre és a nemzetközi jogra mutogatni. Mi cselekszünk. Ez nem migráció, hanem szervezett népességcsere, amellyel kicserélik Európa kulturális alapját. Mi, magyarok nem fogunk letérdepelni Brüsszel előtt. Mi az emberek oldalán állunk, és harcolunk értük. Harcolunk a családokért és a hazáért, ha kell, az egész brüsszeli bürokrata hadsereggel szemben. Napi egymillió euró nekünk sok pénz, de inkább fizetünk, minthogy egyet is beengedjünk. Ez a legjobb befektetés a jövőbe. Mi egy európai, keresztény és hazaszerető országot hagyunk hátra a gyerekeinknek és az unokáinknak. Ez a mi történetünk.

Barátaim!

Az európai jobboldal soha meg nem választott bürokraták és bírák támadása alatt áll, de ennek véget vetünk. Összefogtunk, és mindenhol előretörünk. Nekünk, magyaroknak szükségünk van a Ti győzelmetekre. Nélkületek nem tudjuk elfoglalni Brüsszelt, és nem tudjuk magunkat leemelni a brüsszeli kínpadról. A mi történetünk egy bizonyíték: meg lehet csinálni! Itt is, Nálatok is. Ti vagytok a gloire nemzete. Nagyszerű vezetőtök van. Csak akarnotok kell, és sikerülni fog.

Kedves Francia Patrióták!

Olyan országból jövök, amely határos Ukrajnával. A háborúpárti politikusok el akarják hitetni velünk, hogy folytatni kell a háborút, de figyelmeztetlek Benneteket: ez a háború megnyerhetetlen. A harctéren nincs megoldás, csak halottak, szenvedés és pusztulás van. Tűzszünet kell, béke kell, tárgyalások kellenek. A diplomatáknak vissza kell venniük az irányítást a tábornokoktól. Mi nem akarunk meghalni Ukrajnáért. Nem akarjuk, hogy a fiaink koporsóban jöjjenek vissza. Nem akarunk egy Afganisztánt a szomszédunkban. Nem akarjuk, hogy a háborúra hivatkozva Brüsszel hadigazdaságot vezessen be. Nem akarjuk, hogy gigahiteleket vegyenek fel. Nem akarjuk, hogy föderalizálják a tagállamok pénzét. Nem akarjuk, hogy belekergessék az országainkat egy fegyverkezési versenybe. Kérem Önöket, állítsuk meg őket!

És végül, Barátaim, a mai győzelem napja pünkösdre esik. Pünkösd a kereszténység nagy győzelme. Csoda történt. Távoli nemzetek fiai egycsapásra megértették egymást, és egy nyelvet beszéltek. Egy éve Európa nemzetei elkezdtek egy nyelvet beszélni, a szuverenitás és a szabadság nyelvét. A franciák, az olaszok, a spanyolok, a hollandok, a portugálok, a csehek, a lengyelek, az osztrákok és magyarok azt mondták: elég volt Brüsszelből!

Barátaim!

Én azt tanultam, hogy a gyengék elesnek, a gyávák megszégyenülnek, a bátrak talpon maradnak, az erősek győznek. Ha összefogunk, erősek leszünk, és győzni fogunk. Marine, vezess bennünket! En garde! Allez!