Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Az áttörés évét hirdette meg múlt szombati évértékelőjében Orbán Viktor. A miniszterelnök gazdasági és politikai intézkedések sorát jelentette be, a többi között a két- és háromgyermekes anyák élethosszig tartó adómentességét vagy a nyugdíjasok áfa-visszatérítését. Ezek részleteiről is kérdezem a következő percekben Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

A konkrétumok előtt beszéljünk egy kicsit arról, hogy nagyon szerteágazó intézkedésekről van szó, amelyek az élet számos területét fedik le. Mi a közös bennük? Mi az a logikai láncolat, amelyre mindegyik felfűzhető?

Két ilyen rendezőelvet is fölfedezhetünk. Az első, hogy mindegyiknek egy közös előföltétele van, amit úgy hívnak, hogy béke. Tehát ezt háború idején nem lehet megcsinálni. Azt hiszem, hogy béke idején meg lehet, ezt majd a jövő eldönti, de háborúban biztosan nem lehet, tehát abban a három évben, ami mögöttünk van, nem is gondolhattunk áttörésszerű változásokra és ilyen, világszenzációt jelentő, példátlan intézkedésekre, mint például a családok támogatásának döntései. Tehát az első ilyen dolog az a béke. Most persze mondhatja Ön erre – de udvarias, és nem mondja –, hogy de hiszen nincs is béke. És ebben annyi igazság van, hogy még a frontvonalon bizony nagyon súlyos és fájdalmas, véres csaták zajlanak, de mindenki érzi, hogy kézzelfogható közelségben van a béke, illetve az már világos, hogy nem fog eszkalálódni a háború. Tehát ha folyik is a háború tovább, az, hogy elérjen ide hozzánk, annak az esélye ma szinte zéró. Azért, mert az Egyesült Államok a béke oldalára állt. Mondhatnánk, ha nem hangoznék szerénytelenül, hogy mellénk lépett, mondhatnám, de mégiscsak egy elefántról van szó, úgyhogy inkább beszéljünk arról, hogy ő a béke oldalára lépett, mondjuk úgy, hogy a Vatikán és Magyarország mellé. Innentől az, hogy ez a háború kiterjed, és belekergeti magát a nyugati világ, Amerikával az élen, ami azért veszélyként létezett, elmúlt. Tehát most érzem először azt, hogy valóban lehet a béke logikája szerint szervezni a gazdaságpolitikánkat. Tehát ez az első. A második rendezőelv, ami összefűzi a lépéseinket, hogy ezek nagyívű és alapvetően a családokra összpontosító döntések. Az a kérdés minden ilyen változásnál, hogy mit gondolunk a világról, mi a legfontosabb dolog a világon. És a legfontosabb dolog a világon a család. És ez a sok intézkedés, alapvetően adórendszerbeli változások, mind erre az egyszerű mondatra épülnek: a világon a legfontosabb dolog a család. Akkor segítsünk a családoknak, hogy erősek legyenek, hogy együtt maradhassanak, hogy lehessenek, szülessenek gyerekek, föl lehessen őket nevelni, aki gyereket vállal, az ne járjon rosszabbul anyagilag, mint aki nem vállal gyereket, persze, hát aki nem vállal, az nem vállal, mert szabadság van, de aki vállal, érezze, hogy ő egy fontos és értékes, sőt létkérdésben vállal szerepet a nemzetünk és a közösségünk jövőjét illetően. Tehát ez a családi logika a másik rendezőelv, ami köré össze lehet rendezni az egyébként számos, szanaszét futó intézkedést.

Hogyha a konkrétumokról beszélünk, ugye, itt van a három-, majd a kétgyermekes anyák személyi jövedelemadó-mentessége. Ugye, volt már ennek előzménye más csoportokat illetően. Miért ebbe az irányba folytatta a kormány az adócsökkentéseket?

Nézzük, hogy milyen megfontolásokra épül a magyar adórendszer. Az első megfontolás úgy hangzik, hogyha munka van, minden van. De ha nincs munka, akkor általában csak szenvedés van, nyomorúság, szegénység meg bajok. Tehát az első lépése az adórendszer átalakításának még 2010-ben azt a logikát követte, hogy segítsünk az embereknek abban, hogy legyen munkahelyük. És ugyan kinevettek bennünket, ma már erre sokan nem emlékeznek, meg gúnyolódtak, meg mindenfajta vicceket csináltak belőlem, hogy hogy’ lesz itt tíz év alatt egymillió munkahely, ez lehetetlen, aztán kiderült, hogy lehetséges. Tehát az első dolog az, hogy a munkát először is tisztelni kell, kettő: be kell látnunk, hogy csak arra tud épülni egy közösségnek a jövője. A második fontos dolog, hogyha nem születik elegendő gyerek, és úgy érzik a gyerekesek, hogy aki gyereket vállal, azt inkább bünteti a rendszer, nem pedig segíti, akkor nem lesznek erős családok. Erős ország nincs erős családok nélkül, ez a kettes gondolat. Mindenkinek legyen munkája, és legyenek erősek a családjaink. És akkor bevezettük a gyerekek utáni adókedvezményt. Ilyen sosem volt. Mert korábban, filozófiai értelemben az a megközelítés érvényesült, hogy vannak gazdagok meg szegények, mindegy, hogy családos vagy nem családos. És egyetlen rendezőelv volt: aki szegényebb, azt valahogy próbáljuk segíteni. Ez egy egyébként érthető, szociális alapú megközelítés volt. Ezt nem is szabad kidobni, csak e mellé oda kell tenni egy másik elvet, ez pedig az, hogy a legfontosabb dolog mégiscsak az, hogy van gyerek, vagy nincs gyerek. Ez tesz igazából különbséget az emberek között, az élethelyzetüket is ez választja el egymástól. És ezt valahogyan tükröztetni kell az adórendszerben. Ezért a családi pótlékot megtartottuk, nem töröltük el, de az összes pénzt, ami rendelkezésre állt, a gyerekek utáni adókedvezménybe tettük, mert itt találkozott össze a két elv: a munka meg a gyermekvállalás. Egyébként nagyon sok olyan család, aki korábban úgy gondolta, hogy értelmes dolog berendezkedni arra, hogy van családja, van gyerek, de nincs munka, és így is meg lehet élni, ezért jött vissza a munkaerőpiacra. Jellemzően sok cigány család egyébként, százezrével, olyanok, akik korábban inkább a gyerekek után járó pénzből éltek, de nem volt munkahelyük. Most azt mondtuk, hogy tudtok a gyerekek után kapott pénzből élni, de azt leírhatjátok az adótokból, csak először meg kell érte dolgozni. Tehát ez volt a rendszer. És ez bevitte az embereket, egymillió embert hozott be a magyar gazdaságba. Ez volt az első lépés. Utána megpróbáltuk azokat az intézkedéseket bevezetni, amelyek a fiatalokat segítették. Tehát ha 25 évnél fiatalabb vagy, nem fizetsz szja-t. Legyen több pénzed, indulj el, állj saját lábra, legyen önálló életed. Utána bevezettük azt, hogy a 30 év alatti hölgyek, ha legalább egy gyerekük van, akkor nem fizettek személyi jövedelemadót. Aztán megint volt egy kis pénzügyi mozgástér, akkor bevezettük azt, hogy azok a négygyerekes édesanyák, akik dolgoznak, függetlenül attól, hogy már a gyerekek nagykorúvá váltak, életük végéig ne fizessenek személyi jövedelemadót. Erre volt akkor pénzünk meg erőnk. Aztán beütött a COVID, meg beütött a háború, és ezzel elakadtunk. És a háborúban egész egyszerűen más volt a feladat, háborús gazdasági állapotok voltak. Örüljünk, hogy ezt túléltük, és eljutottunk idáig. És most, amikor vége van a háborúnak, meg a gazdaság egyébként erős, mert 4 millió 700 ezer ember csak dolgozik, és ebből van az erőnk, most keletkeznek erőforrások, amiket föl lehet használni. És az volt a kérdés, és mire? És szerintem a legfontosabb, hogy menjünk tovább, és teljesítsük ki a családpolitikánkat, emeljük meg a gyerekek után járó adókedvezményt kétszeresére, mert közben háború volt, infláció, szankciók, mindenfélék, sokat vesztett az értékéből a gyerekek után járó adókedvezmény, ezt most duplázzuk meg. Ezt két lépésben meg tudjuk tenni még az idén, tehát július 1-gyel és a következő év január 1-jével. Ez azt jelenti, hogy az egygyerekesek kapnak 20 ezer forintot, a kétgyerekesek leírhatnak az adójukból 80 ezer forintot, a háromgyerekesek pedig leírhatnak 200 ezer forintot. Ez egy nagy akcióterv. És akkor a másik: mondtuk, hogy még ennél is több erő van bennünk, ezért nevezzük ezt áttörésnek, csináljuk meg azt, hogy akinek három gyereke van, az idei év októberétől élete végéig nem fizet jövedelemadót, akinek két gyereke van, és 40 évnél fiatalabb, az január 1-jétől nem fizet, a következő év január 1-jétől, aki 50 és 40 között van, aztán így megyünk fölfelé egész addig, amíg el nem érünk a nyugdíjkorhatárig vagy a nyugdíjkorhatár fölé is. És akkor négy év alatt létrejön a világon egy olyan egyedülálló adórendszer, aminek a középpontjában a családok állnak. Szokták mondani az adóval összefüggésben, hogy adóparadicsom. Az az, ahol el lehet kerülni az adófizetést, és nem fizetsz adót. Na, Magyarország egy adóparadicsom, egy családi adóparadicsom lesz, és a fiataloknak van egy lehetőségük, hogy egy családi életpályát válasszanak. Tehát már megszülettek szerintem azok a nők, lányok, akik – ha ez a rendszer végigfut – úgy nőnek föl, hogy amikor belépnek a felnőtt keresőkorba, nem fizetnek jövedelemadót, és mikor kilépnek nyugdíjasként, akkor sem. Tehát egész életükben nem fognak találkozni jövedelemadó-fizetési helyzettel. Milliószám lesznek ilyenek. Tehát ilyen az egész világon nincs! Ez egy teljesen új megközelítés. Én nem szoktam tanácsot adni másoknak, de ha a nyugati világ nem bevándorlással és migrációval akarja megoldani a problémáit, hanem saját erőből és a családjai révén, akkor át kell állni egy ilyen típusú gondolkodásmódra, amivel most Magyarország próbálkozik.

Egy rövid kérdés erejéig maradjunk még ennél a témánál, mert nagyon sok kritikus azt mondja, hogy ez óriási lyukat üt majd a költségvetésen, és hogy nem megvalósítható a teljes program. Honnan lesz erre pénz?

Valóban nagyon sok embert érint, és óriási összegről beszélünk. Megpróbálok nem tévedni itt a számok fölsorolásakor. Tehát ha jól emlékszem, akkor 40 év alatti kétgyermekes vagy 120 ezer honfitársunk lehet, ők lépnek be majd január 1-jétől. Háromgyermekes édesanya ebben az országban olyan 230-240 ezer lehet. Tehát ezek százezres nagyságrendek. És 2027-ben, amikor belép a 40 és 50 év közötti kétgyermekes anyáknak a világa az adómentesek körébe, az olyan 230 ezer édesanyát jelent. Aztán a következő évben megint. Tehát valóban, a kritikusoknak annyiban igazuk van, hogy a magyar kormány egy óriási vállalást tett. És ezt nem könnyű pénzügyileg megvalósítani, tehát abban is igazuk van. Csak miután ők elemzők, ők nem tudják, hogy’ lehet, ők azt hiszik, hogy a papíron lévő kockázat valóság. Nem, a valóság az, amit megcsinálunk. És én abban nőttem föl az elmúlt tizenöt évben, hogy csupa olyan dolgot csináltunk, amire azt mondták, hogy nem lehet. Itt van például, amikor megfeleztük a személyijövedelemadó-rendszert. Csak erre már nem emlékeznek az emberek. Hát itt 35 százalékos adót fizetett a középosztály. És a baloldal, ha visszajönne, akkor megint fizetne a középosztály 35 százalékos adót – ma 15 százalékot fizetnek. Meg bevezettünk közmunkát, meg minimálbért emeltünk, tehát sok mindent csináltunk, amire azt mondták, hogy ezek nem lehetséges dolgok, de kiderült, hogy igen. Tehát engem nem rettentenek vissza ezek a mostani kritikák, és nem akarok ilyen összeesküvés-elméleteket népszerűsíteni, habár szerintem ezek igazak, az is itt van a megfontolás mögött, hogyha a gazdaság jól teljesít, és lesz pénz, akkor az hova kerül. És én értem, hogy a pénzügyesek meg a multik azt szeretnék, hogyha hozzájuk kerülne. Fájdalom, nem hozzájuk kerül, hanem a családokhoz, ha rajtunk múlik. Na, most visszatérve a feladatra: ez egy olyan nagyságrendű pénzügyi feladat, mert közben csökkentenünk kell a költségvetési hiányt meg az államadósságot is, ami teljes erőbedobást igényel. Két emberen múlik majd ez végül is, túl azon, hogy a gazdaságnak kell ezt megtermelni, tehát mindannyiunkon múlik, de igazából a vezetés szintjén két emberen: a miniszterelnökön meg a gazdasági miniszteren. Ez egy olyan súlyú ügy, amit a miniszterelnöknek személyesen folyamatosan felügyelnie kell, karban kell tartania, küzdenie kell, hogy ez megvalósuljon, a gazdasági miniszternek pedig hoznia kell a szakmai tudást, hogy hogy’ kell jól igazgatni a költségvetés többi fejezetét ahhoz, hogy ez a családtámogatási politikánk megvalósuljon. Ez hosszú évekre ad szép feladatot, de végül is ezért alkalmaznak bennünket az emberek.

Na, most, hiába ezek az intézkedések, hogyha azok egy részét elviszi az infláció, márpedig a pénzromlás üteme a novemberi 3,7 százalékról 5,5 százalékra gyorsult januárra. Ugye, erre reagálva Ön az árstopok újbóli bevezetését is kilátásba helyezte. Mi kell ahhoz, hogy ez elkerülhető legyen? Mert, ugye, korábban Ön is azt mondta erről az intézkedésről, hogy alapvetően azért nem jó.

Nézze, először is abba kell hagyni a hókuszpókuszt. Tehát szép dolog az inflációval való okoskodás, rendben van, és ennek vannak makrogazdasági összefüggései, rendben van, olvassuk el, amit erről írnak a közgazdászok, de vannak itt egyszerű kérdések. És miután mégiscsak egy ilyen népi párt vagyunk, nem szeretjük túlbonyolítani a dolgokat, hanem a józan ész alapján állunk. Én azt a kérdést tettem föl magamnak is meg a kormánytagoknak is, hogy nézzétek, a termelők, akik állatot tartanak, megtermelik a tejet, tőlük 200 forintért viszik el, bemegyek a boltba: 550. Azt mondjátok meg nekem, ez hogy’ van? Ez mitől van? És ha ekkora a különbség, miért kell emelni 30 százalékkal az év elején? Tehát egy év alatt fölviszik 30 százalékkal! Ugyanez van a tojáson. Én tudom, mennyibe kerül. Hogy’ lesz a boltban ebből háromszor ennyi az ár? És ki emeli ezt, és miért, és hol a profit? Tehát ezeket a kérdéseket tegyük föl! Tehát hagyjuk az inflációról szóló blablát, pontosabban azt hagyjuk az értelmiségi közgazdászoknak, az helyes, ők foglalkozzanak ezzel, azok fontos fölismerések. De akinek dolga, hogy cselekedjen, és megvédje az embereket az inflációtól meg az áremelkedéstől, azt a kérdést tegye föl, hogy miért emelik az árakat, kik, és hol a pénz, hova kerül? És mi az oka ennek? És mit kell tenni? Hol tudok segíteni akár a kereskedőnek, akár a termelőnek, akár a feldolgozónak? Hol tudok segíteni, mint kormány abban, hogy ő a költségeit csökkenteni tudja, és ezért az árat ne kelljen megemelnie? És hogy’ tudom rávenni arra, hogy ne emelje már ekkora százalékkal, mert, mondjuk, a háború alatt megértem, annak se örülök, hogy háború van, infláció, energiaár-növekedés, akkor az az árakban majd visszaköszön, de vége a háborúnak, most béke van, miért emeltek ekkorát? Tehát ezekre a kérdésekre kell világos választ találnunk és kapnunk. Ezért nem berúgtuk az ajtót, hanem azt mondtuk a gazdasági miniszternek, hogy ülj már le velük, kérlek, kedves Miniszter úr, beszélj velük, ezt ne csinálják. Vagy magyarázzák meg, hogy hol a pénz? A 200 forintos fölvásárolt tejből hogy’ lesz 550 forintos tej a boltban? És tárgyaljunk, és mindenki legyen mértéktartó. Ne most akarjanak meggazdagodni az embereken, amikor egyébként is most jövünk ki egy háborús szakaszból. Tehát mértéktartást kérünk, és ha nem megy szép szóval, akkor kérünk egy intézkedési tervet a gazdasági minisztertől, hogy lehet erővel rászorítani az áremelőket arra, hogy ne emeljenek ekkora árat. Majd meglátjuk. Ez egy nagy küzdelem, hosszú ideig fog tartani. És akkor van egy külön csoport, amivel foglalkoznunk kell. Ők a nyugdíjasok, a szüleink, az én nemzedékemnek a szülei, akiket ez még inkább megvisel, mert a bérek ugyan nőnek, de a nyugdíjak sose tudnak úgy nőni, mint a bérek, és azért a magasabb fizetés úgy-ahogy segít az embernek az áremelkedésekkel szemben meg a családoknak, de a nyugdíjas ezt a védekezési módszert nem nagyon tudja alkalmazni. Bár, ugye, az a törvény, hogy az inflációval egyező mértékben emeljük a nyugdíjakat, de egy ilyen gyors emelésnél, míg ez végigfut, addig az megrángatja a nyugdíjasokat. Tehát ott segítségre van szükség és beavatkozásra. Kidolgoztunk egy rendszert, hogy ott, ahol vannak olyan alapvető élelmiszerek, amelyeknek az áfáját még nem vittük le 5 százalékra, azt most ne levigyük, és ne áfacsökkentést hajtsunk végre, mert körülbelül kétharmada az árcsökkenésnek a kereskedőnél marad, csak egyharmada jut el a fogyasztóhoz, válasszunk egy olyan módszert, hogy az áfacsökkentés teljes egészében a nyugdíjashoz jusson. Ezt úgy tudjuk megoldani, hogy kiválasztunk néhány fontos terméket, ahol 5 százaléknál nagyobb az áfa, és ott áfa-visszatérítést adunk a lehető legegyszerűbb módon. Most ezt a gazdasági miniszter ki fogja dolgozni, illetve intellektuálisan, papíron, megvan, hogy hogy’ kell ezt csinálni, de ez munkát igényel, míg a valóságba is át tud menni. Az év második felében ezzel már lehet számolni. Egy olyan havi 10-15 ezer forintnyi visszatérítési összegben gondolkodunk. Azt ki fogja bírni a költségvetés.

A gazdasági szempontokon túl politikai értelemben is áttörésről beszélt az évértékelőben, és a héten kiderült, hogy László András európai parlamenti képviselő felel majd a USAID-ügy magyar vonatkozásainak a feltárásáért. Mit vár tőle, mit kell neki tulajdonképpen vizsgálnia?

Amikor áttörésről beszélünk, akkor beszélünk gazdasági áttörésről 2025-ben és politikai áttörésről. A politika világában ez három dolgot jelent. Az első ez. Ez fontossági sorrend is szerintem, amiről Ön beszél, hogy sürgősen, egy gyors akcióval folytatni kell azt a munkát, amit Donald Trump és Elon Musk, amerikai vezetők elkezdtek. Ugyanis ők azok, akik leleplezték ezt az egész nagy baloldali, nemzetközi hálózatot, és bevilágítottak ebbe a sötét sarokba, ami lényegében egy világméretű vagy legalábbis a nyugati világ egészét érintő, nagy korrupciós ügy. Ahol arról van szó, hogy pénzt adtak embereknek, szervezeteknek, médiának azért, hogy bizonyos véleményeket közvetítsenek az emberek felé. Olyan véleményeket, amiket a pénzt adók egyébként tőlük elvártak. Megvették őket. Na, elnézést, nem akarom a maga szakmáját ebbe a helyzetbe hozni, megvettek újságírókat, megvettek médiát azért, hogy azt írják, amit ők, akik a pénzt adják, gondolnak a világról. És ezt eladták ilyen, független, tolerancia, érzékenyítés, ugye, ezek borzalmas dolgok, amiket tanácsoltak nekünk, maguk, mármint az újságíróknak az a része, aki itt érintett, meg ezek az álcivilek, hogy a migráció például jó, engedjük be őket. Vagy, hogy a gyerekeket kitenni mindenfajta genderaktivisták világmagyarázatának már iskolás korban, az egy jó dolog. Hogy a háború például jó dolog. Hát fizettek, hogy ne mindig a maguk hátán csattanjon az ostor, az újságírókén, fizettek hollywoodi sztároknak, hogy menjenek el Kijevbe. Dollármilliókat fizettek nekik, mert szerintük a háború igazságos, a háború jó, és ezt folytatni kell. Szóval ilyesmik történtek. És Magyarországra is beért ennek a lába, ennek a csápjai, és ezeket le kell vágni. Tehát az első áttörés az, hogy összegyűjtünk minden információt, ez a kormánybiztos úrnak a dolga, összegyűjti az információkat, és ez alapján mi itthon eljárunk, megalkotjuk a szükséges jogszabályokat, mert Magyarország nincs erre az önvédelemre fölkészülve, itt hézagok vannak, tehát a magyar szuverenitásnak, befolyásmentes magyar közéletnek a feltételei nem adottak, ezeket a jogi feltételeket meg kell teremteni, és utána érvényesíteni kell. A második nagy ügy, amiben áttörést szeretnék elérni, egy nagyon nagy baj, alapvetően vidéki kistelepülési jelenségről van most itt szó, az újfajta kábítószerek rohamos és inváziószerű terjedése, amivel roncsot csinálnak a gyerekeinkből, meg meg is ölik őket végső soron. És a kábítószer-kereskedőkkel egyenesen kell beszélnünk. Mert itt arról van szó, hogy maga, kedves kábítószerkereskedő, maga abból él meg, és abból csinál pénzt, hogy megmérgezi a mi gyerekeinket. És magának ehhez nincsen joga, és ha ezt folytatja, akkor nagyon súlyos büntetést fog, le fog szakadni a füle, akkorát fog kapni ezért. Ezért nem válogatom meg a szavaimat túlságosan, nagyon egyszerűen hajtóvadászatot indítunk március 1-jétől a kábítószerkereskedők ellen. Ez megköveteli még az alkotmányban is annak kimondását, hogy Magyarországon a kábítószerhasználat büntetendő. A rendőrséget kell megerősíteni, akciócsoportokat kell fölállítani, és egy nagy akciósorozattal egész egyszerűen meg kell tisztítani az országot ettől a kotyvalék, új, dizájner drogfajtától, ami – mondom még egyszer – most már nem a jól szituált, jómódú fiatal gimnazisták meg egyetemisták életstílusának a része, hanem ez ott van lent, vidéken, a legszegényebb, leginkább kiszolgáltatott emberek világában már. Ez sok, ez lehetetlen! Ez a másik. És a harmadik pedig, hogy a gyermekvédelmet nemcsak az adórendszeren keresztül, hanem a gyermekvédelemnek más, nevelést érintő területein is végig kell vinni. Ezt egyszerűen nevezzük Pride-nak. Tehát ilyesmi nincs többé, ennek vége van. Ugye, korábban se kellett volna, hogy legyen, de volt, mert az amerikai nagykövet ment az élén a menetnek, ami világosan kifejezte azt, hogy a világ nagyhatalmai ezt támogatják. Nekünk annyi erőnk volt, amennyi, most azonban a világban változás történt, az amerikaiak az ilyen típusú nagyköveteket hazahívták, nem megy az amerikai nagykövet a Pride menet élén, ami világos, hogy nincs rajta nemzetközi védelem. Ezt a saját jogrendszerünk szerint fogjuk elbírálni, és ilyen nincs, mert ez ellentétes a gyerekeink egészséges, kiegyensúlyozott, szülők akarata szerinti fejlődésének a lehetőségével. Itt is erőt kell mutatni. Ez a három nagy terület van: gyerekvédelem, kábítószer és a politikai és médiakorrupció felszámolása Magyarországon.

A gyermekvédelemmel kapcsolatban még egy dolgot említett, méghozzá azt, hogy bele kell írni az Alaptörvénybe, hogy két nem létezik: férfi és nő. Ez hogyan kapcsolódik össze a gyermekvédelemmel?

Ezt a magyarok, szerintem nem biztos, hogy mindenki érti, mert mi egy normális világban élünk. Itt szerintem az őrület nem szabadult el, volt rá kísérlet azért, de nem szabadult még el. Itt, ha megkérdeznek egy embert arról az utcán vagy a munkahelyen, hogy maga szerint az emberiség hogy’ néz ki, akkor azt mondja, hogy van férfi, meg van nő. Na, de ez Magyarországon van, és közben óriási nyomás alatt állunk a nyugati világból, hogy lássuk be, hogy ez már idejétmúlt. Például, ha Németországban fölteszi ezt a kérdést, akkor maga ezt nem válaszolhatja. Mert az a válasz, hogy ennek a bináris, nőre és férfira épülő emberkoncepciónak, társadalmi megértésnek vége van, mert az ember hol ilyen, hol olyan, meg közte is vannak még mindenfajta variációk. Vannak országok, ahol 60 ilyen, se férfi, se nő kategóriát is fölállítottak. Ebből néha viccet űznek, de közben ennek a propagálása, hogy a világot nem úgy érdemes nézni, hogy van benne férfi meg nő, ezért maga számára, kedves Zsolt, sem csak az a lehetőség van, hogy férfi vagy esetleg nő, hanem még egyéb lehetőségek is vannak, tehát ez a fajta iskolai nevelés, a gyerekeinknek ilyen marhasággal tömni a fejét elfogadhatatlan. Vagy legalábbis én, mint szülő semmiképpen nem járulnék hozzá. Tehát meg kell adni a szülőknek a jogot, hogy ezzel szemben védekezzenek. És legyen az, amit Magyarország mindig is, mióta világ a világ, Magyarország azt gondolta, hogy a világ márpedig olyan, hogy megszületünk, van, aki férfi, van, aki nő. És még ha valaki változtatni is akar ezen, ami egy másik vita, egy dolog biztos, hogy valamiről valamire változtat, de harmadik, negyedik, ötödik nincsen. Ugyan erre közben iparágak épültek, elméleteket tanítanak, gender-tanszékek vannak a nyugati világban, és mindenfajta orvosi kezeléseket javasolnak a tinédzser gyerekeknek, sőt már lassan tinédzser-, gyerek-joggá teszik, hogy beleavatkoznak a saját biológiai nemüknek az alakulásába. Szerintem ez Magyarországon nem megy, ez a gyerekek védelmének logikájával és értékével élesen szemben van. Tehát itt is van azért teendőnk, de mi sokkal védettebbek vagyunk, mert még nem romlottak el a dolgok olyan mértékig, mint számos nyugat-európai országban.

Röviden beszéljünk még egy témáról, merthogy jövő héten rendkívüli uniós csúcs lesz Ukrajna támogatásáról, Ukrajna európai uniós esetleges csatlakozásáról. Ugye, a héten itt járt az Európai Tanács elnöke, és a csúcs előkészítéséről egyeztettek. Mi a magyar álláspont, mekkora viták várhatók ebben a kérdésben, mármint Ukrajna uniós csatlakozását illetően?

Nem túl bonyolult kérdés ez. Van, aki támogatja, és van, aki ellenzi. Én például ellenzem. Azt nem merem mondani, hogy mindig és örökké, soha, mert ki tudja, hogy mit hoz a történelem, ezt a Jóistenen kívül senki sem tudhatja, de egy dolgot biztosan mondhatok, hogy itt és most ez elképzelhetetlen. Ez tönkretenne bennünket. Első helyen tönkreteszi a magyar gazdákat és a magyar mezőgazdaságot, másodsorban tönkreteszi utána a teljes magyar nemzetgazdaságot, és azt sem látom világosan, hogy hogy’ fogjuk a bűnözést, ami ezzel együtt beáramlik Magyarországra, megfékezni. Egyetlen érvet se tudok mondani, ami a magyar érdekek szempontjából indokolná Ukrajna csatlakozását, és rengeteg érvet tudok mondani, ami szembemegy azzal, hogy Ukrajnát fölvegyük. Most itt tartunk.

A múlt héten bejelentett gazdasági intézkedésekről, a kábítószer-kereskedők elleni fellépésről és Ukrajna uniós csatlakozásának az esélyeiről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.