Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: A nyugdíjasokat érintő intézkedések voltak a szerdai kormányülés fókuszában, ahol több, az időseket érintő döntést is meghozott a kabinet. A tizenharmadik havi nyugdíj megtartása mellett a kormány kibővíti, és a nyugdíjasok számára is elérhetővé teszi a vidéki otthonfelújítási programot. Ennek részleteiről is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Miért éppen a nyugdíjasokat vonják be a támogatottak körébe, ha most a vidéki otthonfelújítási programról beszélünk?

Ugye, két csoport van, amire a polgári, nemzeti kormánynak azonnal pavlovi reflexei indulnak be, tehát hogyha valami ügy, baj, gond, lehetőség fölmerül, akkor két csoportot azonnal vizsgálunk, hogy vajon nekik ez mit jelent. Az egyik a gyerekesek, a másik meg a nyugdíjasok. Én se tudom, hogy miért van így, megmondom őszintén, valószínűleg, mert normális emberek vagyunk. Az ember, hogyha baj van, akkor rögtön két gondolattal találja magát szembe, hogy mi van a gyerekeivel, és mi van a szüleivel. Ugyanígy: hogyha valami jó dolog van, és valakinek tud valamit adni vagy lehetőséget teremteni, az első gondolat, hogy akkor mit tudunk csinálni a gyerekekért, meg mit lehet tenni az idősekért. És, ugye, a jobboldalon vagy ebben a konzervatív, nemzeti világban, ugye, az idősek nem öregnek számítanak, hanem a szüleinknek meg a nagyszüleinknek. Tehát, ugye, a mi fejünkben van az a gondolat, hogy az élet nem más, mint egy szövetség a valaha éltek, a most élők meg a majd megszületendők között. És ebben az idősek kulcsszerepet játszanak. Tehát, ugye, a nyugdíjról beszélünk, de valójában inkább itt a tisztelet, az elismerés motiválja a jobboldali kormányokat. Mi nem úgy tekintünk rájuk, mint segítségre szoruló idős emberekre, bár ebben is van igazság, hanem hogy akiknek azt köszönhetjük, hogy mi most itt vagyunk, akik fölépítették az országot, akik megtartották az országot, akik értünk és miattunk dolgoztak, tehát ebben van egy ilyen mély – mondjuk úgy, hogy – keresztény érzés is. És amikor van gazdasági lehetőség, akkor a nyugdíjasok irányába bővíteni valamit, ami korábban nekik nem volt elérhető, természetes gondolat. Most erről beszélünk, 5.000 főnél kisebb településeken élő nyugdíjasokról beszélünk, mert nekik is van házuk, tehát éppúgy, mint a családosoknak, nekik is vannak gondjaik, bár a rezsivédelem szinte minden nyugdíjasra kiterjed, de azért az ő helyzetük sem könnyű. És ők is korszerűsíthetik, modernizálhatják, átalakíthatják, sőt ki is bővíthetik – különösen, ha odaköltöznek az unokák vagy a gyerekek – a saját lakásaikat. Erre eddig nem volt támogatás, mert amennyi pénzünk meg erőnk volt, azt a gyerekekre, vagyis a családosokra irányítottuk, oda juttattuk el, és most úgy látjuk, hogy ez egy jó év lesz, ezt a fantasztikus szót nem használom, mert akkor megnyitok egy vitát, hogy csak jó lesz-e, vagy fantasztikus is, de ez egy erős év lesz, maradjunk ebben, és meg tudunk nyitni olyan lehetőségeket, amelyek korábban nem voltak elérhetőek. Meglepő számokat láttam, mert 5.000 főnél kisebb település van Magyarországon olyan 2.900. Összesen Magyarországon van 3.200 település, valamivel több, és most beszélünk ebből a 3.200-ból 2.900-ról, és itt háztartásokat tartunk csak nyilván, tehát olyan 420 ezer nyugdíjas háztartás van ezeken a településeken. Az idősek egy része özvegy, egy része még házasságban él, tehát nyugodtan mondhatjuk, hogy amiről most beszélgetünk, az 600 ezer ember számára teremt lehetőséget. Ez azt jelenti, hogyha egy nyugdíjas ilyen településen él, fel akarja újítani a lakását, vagy takarékosabbá akarja tenni az energetikai rendszerét, ki akarja bővíteni vagy csak szépíteni, komfortosabbá akarja tenni, életszínvonalat akar emelni, akkor kaphat a magyar kormánytól 3 millió forintot erre a célra, és további 3 millió forint hitelt vehet föl. Így összesen maximum 6 millió forintos programról beszélünk, és amikor kifizeti a számlákat, akkor 3 millió forint értékig ezeket a számlákat mi neki megtérítjük.

A másik része a nyugdíjasokat érintő intézkedéseknek, az a tizenharmadik havi nyugdíjnak a megtartása. A múlt héten Ön is azt mondta, hogy ragaszkodik a kormány a tizenharmadik havi nyugdíjhoz. Mekkora harcot kell ezért vívni akár itthon, akár külföldön? Ugye, részben beszéltünk erről már a múlt héten is.

Nehezen értem meg, hogy miért lett ez politikai kérdés. Az ember azt gondolná, hogy van tizenkét havi nyugdíj, tudunk fizetni tizenharmadikat, halleluja, éljen, de jó, és akkor mindenki boldog; akkor is, ha az ember ellenzéki. De nem ez történik, hanem valahogy a tizenharmadik havi nyugdíj körül folyamatos csatározások mennek, részben politikaiak, részben nemzetköziek, részben szakmaiak. A szakmai a legegyszerűbb, azzal nem kell foglalkozni, azzal foglalkozzanak a szakemberek. Ők arról beszélnek, hogy nem így, nem úgy, hanem amúgy, de ez mind nem érdekes igazából. Mindig lehet kitalálni valamit, hogy másképpen tegyük, mint szoktuk, az a lényegen nem változtat, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj összegét el kell juttatni valahogy a nyugdíjasokhoz. A belpolitikai feszültség izgalmasabb, ami szerintem azzal magyarázható, hogy, ugye, a Gyurcsány-féle kormány elvette a tizenharmadik havi nyugdíjat. Úgy emlékszem, és ezt a javukra kell írnom, mintha ők is vezették volna be egyébként valamikor még a ködbe vesző, történelem előtti időkben, aztán elvették. És mi pedig visszaadtuk. És ezért ma a baloldal és a jobboldal közötti vitának az egyik kicsúcsosodási pontja, hogy akkor ki mit tett, és ki mit akart tenni a tizenharmadik havi nyugdíjjal, és a baloldal próbálja védeni valahogy állandóan, hogy tulajdonképpen helyes volt azt elvenni. Mi pedig, miután visszaadtuk, azt magyarázzuk, hogy emberek, hát butaság volt elvenni, igazságtalan volt elvenni, végre visszaadtuk, hát inkább örüljetek. De ez nem sikerül, és akkor egyetértés helyett itt van egy vita. És akkor ebbe beleszáll Brüsszel. Mert Brüsszel meg – különböző okokból – egyre mélyebben avatkozik be a tagállamoknak a gazdasági életébe, és fogalmaz meg gazdasági előírásokat. Ezek először ilyen tanácsként szoktak föltűnni, ilyen javaslatként, ajánlásként. Aztán ezek az ajánlások szép lassan kötelező szabályokká alakulnak át, leginkább úgy, hogy egy korábbi ajánlás egy későbbi támogatásnak vagy pályázati forrásnak, pénzelérésnek az előföltételévé válik. Tehát, hogy fogadd meg az ajánlást, és akkor majd kapsz valamit. Tehát itt szép lassan beetetik az embert, ott a horog himbálódzik az orra előtt, és ha a hal ráharap, akkor kifogják. Tehát vigyázni kell ezzel, és ott folyamatosan visszatérő ajánlás már évek óta, hogy a tizenharmadik havi nyugdíjat el kell törölni, a nyugdíjrendszert át kell alakítani, aminek a vége mindig az, hogy hogy, hogy nem, fizessünk kevesebb pénzt a nyugdíjasoknak, és adjuk oda inkább valaki másnak. Aztán általában ennek a láncnak a végén mindig valami spekulánsok, üzletemberek, pénzemberek, bankok meg ilyenfajta népség van. Tehát a dolog mindig arról szól, hogy kevesebb pénzt az embereknek, több pénzt a bankoknak meg a pénzügyi befektetőknek. Ez a logika szerintem, ha meg akarjuk fejteni a brüsszeli politika lényegét. És mi ennek ellenállunk. Tehát ők folyamatosan fölszólítanak bennünket, hogy ezt hagyjuk abba, ne így csináljuk, és a magyar kormány meg ellenáll. És egyelőre ezeket a csatákat minden évben megnyertük. Az idén is megnyertük, mert a tizenharmadik havi nyugdíjat nem tizenkét egyenlő részben utaljuk ki, hanem egy összegben utaljuk ki. Ez február elején, mostanában meg fog érkezni a nyugdíjasokhoz. Isten éltesse őket, használják egészséggel!

A gazdaságnál maradva, a 21 pontos gazdaságpolitikai akciótervnek több eleme is elindult januártól, akár a munkáshitelre, akár a Demján Sándor-program elemeire gondolunk. Most már több mint egy hónapnyi tapasztalat összegyűlt. Mik a visszajelzések ezekről az intézkedésekről?

Ha már a falusi otthonteremtési támogatás ügyével kezdtük, akkor onnan jönnek pozitív visszajelzések, ami nekem személyesen is nagyon fontos, de van egy másik vita is a tizenharmadik havi nyugdíjon kívül, amit nehéz megértenie egy normális embernek, hogy a baloldal folyamatosan a falut, mint életközösséget, mint életformát a múlthoz sorolja. Mert úgy tekint rá, hogy az valami maradvány, ami nem tartozik a jövőhöz, nem trendi dolog – hogy így fogalmazzak – falun lakni. Szerintem vagy miszerintünk meg épp az ellenkezője: szerintünk a falu a jövő legvonzóbb életformája, és a falun igazán minőségi életet lehet élni, szóval sok jót tudok mondani a falusi életről, miután magam is az volnék, meg majd az is leszek, hogyha itt a munkám véget ér. Tehát van ez a vita, és mi olyan intézkedéseket hozunk, amelyek megerősítik ezt az életformát. Tehát például egy otthonteremtési támogatás kistelepüléseknél kifejezetten arról szól, hogy vagy maradj ott, ne hagyd el, találd meg a számításodat, vagy ha egyébként nem odavaló vagy, akkor gondold meg, hogy a nagyváros nyüzsgése után nem kellene-e egy nyugodtabb életformára váltanod, itt egy lehetőség, fontold meg, ha akarod, akkor mi ebben segítünk, tehát van egy „mit gondolunk a vidékről, mit gondolunk a faluról, mit gondolunk a falun élő emberekről” vita. Ez a vita is benne foglaltatik egy látszólag csak a gazdaságról szóló vitában. Nagyon örülök, hogy erről a területről nagyon sok pozitív visszajelzés van. Nagyon örülök annak, hogy lassan a tízezret megközelíti a munkáshitelt igénylőknek a száma. Ez is egy régi ügy. Nem tűnt föl korábban senkinek, engem egy kicsit mindig piszkált, hogy diákhitel van, de mi van azokkal, akik nem tanulnak, hanem elmennek dolgozni? És persze a kiművelt emberfők fontosak, hogy minél több tanult emberünk legyen, de az élet nemcsak az egyetemistákról meg a diplomásokról szól, hanem azokról is, akik középiskola után szakmát tanulnak, illetve a középiskolában már szakmát tanulnak, és elmennek dolgozni. És mindig úgy éreztem, amikor a diákhitelről döntöttünk, mert ott szerintem fontos és szép dolgokat csináltunk, hogy de hol vannak azok a támogatási formák, amik a munkába álló fiatalokhoz jutnak el? És részben pénz sem volt elegendő meg gondolat sem, hogy hogy’ kéne ezt megoldani, és végül eljutottunk odáig, hogy meg tudjuk tenni, hogy a tanuló fiatalok mellett most már a dolgozó fiataloknak is kitaláltunk egy formát. Én is bizonytalan voltam, hogy ez a munkáshitel először is jó szó-e, mert ez a „munkás” szó mintha kimenne a divatból, amit sajnálok, mert, ugye, jó, ha a dolgokat nevükön nevezzük, és itt munkáról van szó meg munkásokról, másfelől pedig, hogy a fiatalokat egyáltalán érdekli-e ez a forma, akarnak-e ebben az életkorban fölvenni hitelt. Igaz, hogy kamatmentes, és így tovább, de azért ezt egyszer majd vissza kell fizetni, persze, ha gyerekei lesznek, akkor nem, de azt ki tudja… Tehát a fiatalok életkorához kapcsolódik egy bizonytalanság is, és egy ilyen bizonytalan, még formálódó helyzetben lévő fiatal vajon vonzónak talál-e egy ilyen ajánlatot. És úgy látom, hogy időarányosan ez szépen emelkedik. Tehát én úgy látom, hogy ezek az új támogatási formák, amik ebben az évben indulnak meg, népszerűek. Ez van a kisvállalkozóknál is. Ugye, ez az év a kisvállalkozókról kell, hogy szóljon. Demján Sándor nevét viselő programot indítottunk, és ott is különböző pályázatokra ezrével jönnek be a jelentkezések. Tehát úgy érzem, hogy eltaláltuk. Tehát olyasmit kínálunk az embereknek, ami nekik is fontos, és ők is élni akarnak vele.

A magyar gazdasági kilátásokra, sokat beszéltünk már erről is, hogyan hatnak azok az intézkedések, amelyeket az új amerikai kormány hoz majd? Ugyanakkor Donald Trump kormányának nemcsak a gazdasági intézkedései azok, amelyek befolyásolhatják Magyarországot és Európát, hanem például az a lépése is, amellyel leállította az úgynevezett USAID program finanszírozását. Ezzel a döntéssel kapcsolatban Daniel Freund zöldpárti európai parlamenti képviselő is megszólalt, és azt mondta ő szó szerint, hogy évente több millió dollárral támogattak jogállamisági, korrupcióellenes és demokráciapárti programokat Magyarországon, és az EU-nak kötelessége lenne betölteni ezt a finanszírozási hiányt. Most bontsuk két részre ezt a dolgot! Az első része az, hogy mi lehetett a szerepe Magyarországon ennek a programnak, és mit jelent hazai szempontból a leállítása?

Vagy ha megengedi, még egy lépést tennék hátrafele, tehát készülünk arra, hogy az amerikaiakkal kössünk egy tekintélyes méretű és komolyságú gazdasági megállapodást. Erről én megállapodtam az elnökkel, még mielőtt elnökké választották volna, hogy ilyen lesz. Részben, mert a demokraták a magyar–amerikai gazdasági kapcsolatokban romboltak, bizonyos egyezményeket nem újítottak meg, bizonyos szankciókat vezettek be, utazási nehézségeket támasztanak, és így tovább. Tehát ezeket orvosolni kell. Illetve nemcsak a múltat kell orvosolni, hanem perspektívát, jövőt is kell nyitni. Persze az amerikaiaknak egy amerikai–magyar kapcsolat nem ugyanolyan jelentős, mint nekünk, de azért nekik se lényegtelen, különösen úgy, hogy most nagyon sok barátunk van az amerikai kormányzatban, ezért épül, alakul az a nagy akcióterv, amelyet gazdasági tartalmú kérdésekben velük fogunk kötni. Ezt csak azért mondtam, hogy ne terelje el a politika a figyelmünket, mert Amerika nemcsak politikailag fontos nekünk, hanem gazdaságilag is. Az a csúfság, amerikai nézőpontból az a csúfság is megesett, magyar szempontból talán ez másképp mutatja magát, hogy a demokraták kormányzása idején a kínai befektetések mértéke Magyarországon megelőzte az amerikait, ami azért példátlan a korábbi évekhez képest. A hír egyik fele nagyon jó, hogy jönnek a kínai beruházások, de hol maradnak az amik? Tehát nekünk arra is szükségünk van. Úgyhogy reméljük, hogy ez a gazdasági megállapodás ezt a bajt is majd orvosolja. Na, ami a politikát illeti. Itt most a peep show-t kedvelőknek óriási lehetőségek nyílnak ki, most be lehet kukucskálni a politikának a boszorkánykonyhájába. Tehát most olyan dolgok történnek, olyasmi derül ki, amit sosem látsz. Ugye, van az a régi tanács a politikában is, mint a henteseknél, hogy persze vegyél virslit, de ne menj be megnézni, hogy hogyan készül a virsli. Na, most itt beengedik, sőt behívják az embereket! Mi történt? Az történt, hogy az amerikai elnök úgy döntött, hogy nyilvánosságra hozza, hogy a különböző amerikai kormányzati szervek kiknek és mennyi pénzt juttattak az elmúlt években. És létrehozott egy ilyen információs felületet, és föltették az összes adatot. Óriási botrány van Amerikában, mert a szegény amerikai adófizető most szembesül azzal a ténnyel, hogy az ő adódollárjait, Amerikában befizetett adódollárjait olyan célokra költötte el a liberális demokrata kormányzat, amit ő egyáltalán nem támogat se otthon, se nemzetközi szinten. Úgyhogy ott most áll a bál Amerikában, bújják át sorról sorra, futják át sorról sorra ezt az információtömeget. Mi is ezt tesszük egyébként itthon, majd esetleg később erről is mondanék néhány szót, sőt nemcsak nézegetjük, hanem teendőink is vannak itt. És derül ki egymás után, ahogy mi mondjuk: hullanak ki a csontvázak az előző demokrata kormányzat szekrényéből, lassan a folyosón sem lehet közlekedni, annyi van belőlük, és hétről hétre tisztább képet kapunk, hogy végül is az történt, hogy a liberális, globális elit az amerikai költségvetést és amerikai kormányzatot arra használta, hogy az ő céljait, pénzügyi és ideológiai céljait az amerikaiakkal finanszíroztassa az egész világon. Ezt persze segélynek állították be, de valójában egy politikai befolyásolási eszközről van szó. És ráadásul úgy csinálták ezt, hogy akik pénzt kaptak, ideértve a magyarokat is, azok valójában kétfajta amerikai pénzt kaptak. Mert, hogy, hogy nem, akiknek az amerikai kormányzat pénzt adott, azok rajta vannak a Soros-alapítvány fizetési listáján is. Tehát kaptak lóvét, ha szabad ilyen közönségesen fogalmaznom – de ha már ilyen peep showról beszélünk, akkor talán lehet –, tehát kaptak pénzt egyfelől a Soros-alapítványokból, másfelől kaptak a hivatalos kormányzati költségvetéséből is az Egyesült Államoknak. És ebből a pénzből végezték a szerintünk közösségromboló, migrációt támogató, családellenes, genderőrületeket finanszírozó tevékenységüket az egész világon. Most Magyarországon még annyival bonyolultabb a helyzet, hogy még egy harmadik pénz is beesett ezekhez a derék emberekhez, honfitársainkhoz, mert Brüsszel is támogatta ugyanezeket a célokat. És ugyan ezeknek a szervezeteknek – NGO-knak hívják őket, civil szervezeteknek – Magyarországon senki nem adott fölhatalmazást arra, amit tesznek, ők azt is mondták magukról, hogy ők nem vesznek részt a politikában. Persze kifejezetten csak olyan témákat támogattak, amik a baloldali pártokhoz kötődtek, tehát médiát, médiafelületeket, online kommunikációt, civil szervezeteket; ez mind a baloldalnak az erejét növelte, és mind kormánybuktató céllal kapták ezt a pénzt. Tehát ők arra kapták a pénzt, hogy ezeket a témákat erőltessék, ezzel erősítsék az ellenzéki pártokat, és buktassák meg a kormányt, erre is mondok majd mindjárt konkrét példát, és hát ebből éltek, és ebből élnek. Most a magyar nyelv az ügynök szót elhasználta még a komcsi időkben, de valójában az amerikai szóhasználatban ezek az emberek ügynökök. Tehát nem a saját hazájukat szolgálják, hanem pénzt fogadnak el egy másik hatalomtól azért, hogy a másik hatalom által meghatározott célokat, eszméket, programokat képviseljenek. Mi nem nevezzük őket ügynöknek, még nincs meg rá a jó szó igazából, mert a zsoldos kicsit archaikus, meg ez a bábkormány is kicsit régies, nincs meg még pontosan, hogy miről beszélünk, de valójában külföldről fizetett emberekről van szó meg szervezetekről, akiknek az a dolguk, hogy megbuktassák a magyar kormányt. Végül mindig idejutunk. Hogy egy konkrét példát is mondjak, mondjuk, a Politico nevű felület, újság, online, mondjuk úgy, öregesen, hogy újság, mindenhonnan kapott pénzeket. Persze Brüsszelből is kapott, a Soros-alapítványtól is kapott és az amerikai költségvetésből is. Mit csinált ez az újság az elmúlt években? Csak egyetlen példát említek: egyfolytában ekézte Magyarországot. Hol azért, mert nem engedjük be a migránsokat, hol, mert nem engedjük be az ilyen genderőrült, zavaros identitású aktivistákat a gyerekeink közé az iskolába, hol azért, mert nem adunk elég pénzt, sőt nem adunk pénzt, egyáltalán az ukrán háborúba, hogy nem küldünk fegyvert, nem akarunk beleszállni a háborúba, és folyamatosan gyaláztak, mondjuk, engem, de ebben nem a személyem az érdekes, mert senkit sem érdekel, hanem a magyar miniszterelnököt, miközben az ellenzéknek az itt-ott fölbukkanó jelöltjeit pedig fölírták mindenfajta imázsépítő listákra. Márki-Zay Péter vagy most Magyar Péter, ha jól látom, a „legtehetségesebb, legígéretesebb politikusok” nevű kategóriában épít. Őket építik föl, ezeket a karaktereket, ismertté teszik őket, próbálják elfogadtatni, közkedveltté tenni a nemzetközi térben és Magyarországon is. Tehát ez bukott le. Tehát amit Trump elnök úr csinál, amit mi a Fideszben csak Trump-tornádónak nevezünk, ez a tisztító szél söpör most végig, és derülnek ki a tények. Azt is mondhatnám, hogy az összeesküvés-elméleteket kedvelők most nagy bajban vannak, új összeesküvés-elméleteket kell kitalálniuk, mert a régiek igaznak bizonyultak. Mondok egy példát. Itt van a migráció ügye. Mindig tagadták, hogy létezik Soros-terv. Hiába Soros György maga megírta a tervet, közzétette a neve alatt, és így tovább, mindig tagadták. Ugye, az elmúlt kilenc évben bejött 9 millió migráns körülbelül, illegális migráns Európába. Ebben a Soros-tervben az volt leírva, hogy évente egymillió migránst kell beengedni Európába. Hogy, hogy nem, ez pont meg is történt. És aki támogatta ezt a gondolatot, az mind kapott pénzt, magyarok is, nem magyarok is, egész Európában. Szóval itt egy, nem mondom, hogy összeesküvésről, de egy sötét dologról beszélünk. Különböző pénzügyi források, Brüsszel, Soros-alapítvány, amerikai költségvetés: célzottan, politikai szándékból nagy összegeket juttattak be egyes országok politikai életébe. Ez történik most egyébként még mindig, utóvédharcok zajlanak Szerbiában is és Szlovákiában is. Tehát ha Ön vet egy pillantást a bennünket körülvevő világra, akkor azt fogja látni, hogy ezekből a pénzekből finanszírozzák ma a kormányellenes szerbiai és a Fico-kormány ellenében föllépő szlovákiai mozgalmakat, és ezek a tények ott is most kerülnek napirendre. És, ugye, nem csinálnak titkot Magyarország ellenségei, itt Ön is idézett egy EP-képviselőt, aki utál bennünket, mármint Magyarországot, egy hungarofób ember, hogy ugyanezt akarják Magyarországon is. Tehát minden eszközt megragadnak, és pénzeket gyűjtenek hozzá, csak elérjék azt a változást, hogy nekik kedvező, pénzügyi és politikai szempontból kedvező kormányok legyenek ebben a térségben. És mi sem vagyunk kivétel ez alól sajnos.

Említette az imént azt, hogy itthon is nézegetik ezt az amerikaiak által közzétett listát, és talán teendő is van ezzel kapcsolatban. Mi lehet a teendő?

Hogy, ugye, érthető nyelven beszéljek: ki kell őket söpörni. Tehát ennek véget kell vetni. Most, hogy az amerikai elnök megindult, mikor, ha nem most? Az egész Soros-hálózatot föl kell számolni! Az Amerikából érkező összes pénzt nyilvánosságra kell hozni, és akik azt fogadják, azokkal szemben szankciókat kell életbe léptetni. Nem lehet elfogadni külföldről érkező pénzt a magyar politika befolyásolása érdekében, és ennek jogilag érvényt fogunk szerezni. És akik ebben közreműködnek, azoknak jogi következményekkel kell, hogy szembenézzenek a jövőben. Tehát a magyar szuverenitást akkor lehet a legjobban megvédeni, amikor szuverenista kormány van Amerikában, ahonnan egyébként veszély fenyegette a magyar szuverenitást, és most végre egy olyan időablak nyílik ki, amikor a szuverenitást legnagyobb értéknek elfogadó kormány van Amerikában meg Magyarországon is. Azt is mondhatnám, hogy ők most csinálják azt, amit mi itt már tizenöt éve építünk. Most van az a pillanat, amikor ezekkel a nemzetközi hálózatokkal le kell számolni, ki kell őket söpörni, jogilag lehetetlenné kell tenni a létezésüket. Nem lesz kis munka, és nagy vita, mondhatnám, sivítozás, sipákolás lesz, de ezt a munkát el kell végezni, a magyar szuverenitást meg kell védeni.

Említette az imént a migráció témáját, és egy hete még úgy tűnt, hogy Németország is a szigorítás útjára lép, azonban végül nem fogadták el az erről szóló javaslatot. Annak ellenére sem, hogy a legutóbbi felmérések szerint a lakosság csaknem 70 százaléka egyetértett volna ezzel a szigorítással. Mi kell, vagy mi kellene ahhoz, hogy Európa változtasson az eddigi migrációs politikáján?

Föl kell lázadni. Tehát én régóta képviselem ezt, próbálom ezt kedvesen mondani, mert durva szó ez a lázadás, de én Brüsszelben is ezt képviselem, mikor beszélek a miniszterelnök kollégáimmal, mondom nekik, hogy lázadjatok föl. Tehát ha azt hisszük, hogy a Brüsszel által ránk erőltetett migrációs paktumot érvekkel, szép szóval, belátással meg lehet változtatni, akkor tévedünk. Megmondta Soros György: minden évben be kell engedni egymillió embert. És amíg el nem foglaljuk Brüsszelt, addig ott Soros emberei ülnek, akik ezt végre is hajtják, és be is engedtek Európába minden évben egymillió embert. Ez ellen nem lehet észérvekkel föllépni, csak erőből lehet menni: lázadni kell. Nem vagyunk egyedül, mi vagyunk az első lázadók, meg is büntetnek bennünket, ezért fizetünk naponta egymillió dollárt, amire az ember fölszisszen, az mégiscsak komoly pénz, de ha kiszámolom, hogy mennyibe kerülne, ha beengednénk őket, akkor még mindig akkor jövünk ki olcsóbban, ha ezt kifizetjük, és nem engedjük be a migránsokat. De mi csak az első lázadók voltunk, az első fecske a villanydróton, aztán jöttek a többiek. Most Lengyelország is föllázadt. Bejelentette, hogy nem hajtja végre a migrációs paktumot, és fölfüggesztette a Brüsszel által kikényszerített migrációs szabályok alkalmazását Lengyelországban. Az egy másik dolog, hogy mivel ők liberálisok, ezért őket nem büntetik meg ugyanazért, amiért bennünket egyébként megbüntetnek – ennyit a brüsszeli jogállamiságról. És a németek is bejelentették a lázadást. Sőt, bocsánat, előttük az olaszok. Nem véletlenül Olaszországban folyamatosan vita van erről, de ők ilyen olasz módon lázadtak föl, van benne valami kedélyesség. A német, ha lázad, nem ilyen, a német durván lázad. Most ez történt. A nyers húst odadobták az asztalra, és azt mondta a legnagyobb ellenzéki párt, akinek jó esélye van, hogy megnyerje a két hét múlva esedékes német parlamenti választást, hogy ebből elég volt, és hogy félre kell tolni a brüsszeli szabályokat. Erre a német nép azt mondta olyan 70 százalékban, hogy végre! Majd jött egy parlamenti vita, és ezt leszavazták. Tehát jól láthatóan ez nem egyszerűen egy migrációprobléma, hanem egy demokráciaprobléma. De ott most választás lesz, és a németek ezt ki tudják igazítani, és remélem, ki is fogják.

A kormány legfrissebb gazdasági döntéseiről, a Trump-kormányzat Európát is érintő intézkedéseiről és az európai migrációs és biztonsági helyzetről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.