Orbán Viktor interjúja a Neue Zürcher Zeitungnak

Meret Baumann és Ivo Mijnssen

Amikor Orbán Viktor interjút ad, csapata szinte semmit sem bíz a véletlenre. Mindez a helyszínnel kezdődik: a beszélgetés a Karmelita kolostor könyvtárában zajlik, magasan Budapest felett – 2019 óta itt van Magyarország miniszterelnökének hivatali székhelye. Az ablakból lenyűgöző kilátás nyílik a Dunára és a Magyar Országház épületére. Két emelet magasan – amelyeket kovácsoltvas csigalépcső köt össze – antik könyvekkel teli polcok fednek minden falat. A munkatársak még gyorsan egy nagy nemzeti lobogót helyeznek az asztal mellé, ahol az interjú zajlik. Ezután lép be a 61 éves miniszterelnök; kezet ráz, és beáll egy fotóra a csaknem embernagyságú fából készült földgömb elé. Ez az első világháború előtti világot ábrázolja, mindenekelőtt a birodalmi Európát, azon belül is Nagy-Magyarországot. Még mielőtt azonban a fotós kattintani tudna, Orbán nagy lélekjelenléttel jobbra fordítja a földgömböt, úgy, hogy az Egyesült Államok látszódjék. „Megint mindenki fel fog hördülni, ha a történelmi Magyarország látszik mögöttem” – mondja. „Amerika inkább jövőbe mutató.”

Donald Trump tíz napja ismét hatalmon van. Ön 2016 óta támogatja őt, mindig is reménykedett a visszatérésében. Mit jelent ez most Önnek?

Tíz nap alatt annyit változott a világ, mint máskor évek alatt. (mosolyog) Ez a Trump-tornádó. Magyarország számára ez azonban egyszerű: egyszerre voltunk Brüsszel és Washington nyomása alatt. Amikor egy tízmilliós ország mellkasát két csizma nyomja, az épphogy csak túlélhető. Mi voltunk a Nyugat feketebáránya. Most pedig kiderül, hogy amit Trump tesz, illetve amit mi csináltunk az elmúlt tizenöt évben, az a jövő. Boldogok vagyunk, és nyugodtak.

Miben reméli konkrétan az Egyesült Államokkal való kapcsolatok javulását?

A demokraták gyűlöltek minket. Ellentétes álláspontot képviseltünk olyan kérdésekben, mint a migráció, a genderügyek és az ukrajnai háború. Támogattak minden olyan magyarországi szervezetet és médiumot, amely ellenem volt. Ennek vetett véget Trump. Abban is bízunk, hogy az amerikaiak ismét többet fognak nálunk befektetni. Az utóbbi időben még Kínával szemben is alulmaradtak.

Ön egy geopolitikailag instabil régió kis országának kormányfője. Trump erőteljesebben kíván Ázsiára összpontosítani, mégpedig az európai katonai szerepvállalás rovására. Milyen következményekkel jár ez Magyarország biztonságára nézvést?

Ha az európaiak nem tesznek jó együttműködési ajánlatot az amerikaiaknak, akkor az amerikaiak nem fognak a továbbiakban biztonságot nyújtani számunkra. Az nem megoldás, hogy csak ülünk és várakozunk. Ötletekkel kell előrukkolnunk. Európa ugyan gazdag, de ezzel egyidejűleg gyenge is. És ez a legveszélyesebb kombináció. Sokáig élvezhettük a béke áldásait. Trump alatt ezt elveszítettük.

A geopolitikai helyzet megosztja a világot. Magyarország viszont jó kapcsolatokra törekszik a Nyugattal, Kínával és Oroszországgal is. Nem áll fenn az a veszély, hogy a blokkok között felmorzsolódik? 

Nem, épp ellenkezőleg. Én a hidegháború idején nőttem föl. Az volt a tapasztalatom, hogy a két nagy a végén mindig megegyezik. A probléma mindig a harmadik és negyedik szereplőnél jelentkezik. Az amerikaiak meg fognak egyezni a kínaiakkal. Magyarország számára tehát nem jelent majd gondot, hogy Pekinggel és Washingtonnal is jó kapcsolatokat ápol. Oroszországgal már nehezebb a helyzet. Mi szeretnénk minden üzleti kapcsolatot nyitva tartani, az Európai Unió azonban ellenzi ezt. Az amerikai álláspont egyelőre nem világos. Erre egy kicsit még várnunk kell.

Ez úgy hangzik, mintha Ön már megbékélt volna azzal a gondolattal, hogy Magyarországnak egy olyan világban kell megtalálnia a helyét, ahol a Nyugat elveszítette dominanciáját.

Valóban így gondolom, még ha ez keményen és provokatívan hangzik is. Gazdasági értelemben olyan világban élünk, ahol nincs meg a nyugati dominancia. Az Európai Unió folyamatosan veszít a versenyképességéből. Nincs stratégiája és vezetése. Kínos, ami itt történik. A világgazdaság dinamikája Keleten van – most pedig újra az Egyesült Államokban. Kína egyébként is rohamtempóban fejlődik, India hasonlóképp. Őrültség lenne, ha Magyarország csak Európával építené ki a gazdasági kapcsolatait.

De mit jelent ez a biztonságpolitikát illetően?

Azt, hogy nekünk, európaiaknak szerénynek kell lennünk. Az EU arról beszél, hogy globális szereplő. Csakhogy még a saját szomszédságában zajló eseményeket sem képes kontrollálni. Nem tudtuk megakadályozni az Oroszország és Ukrajna közötti háborút, és a Nyugat-Balkánt sem tudtuk integrálni. Egyetlen globális szereplő sem viselkedik így. A közös külpolitika csak akkor lenne reális, ha Németországnak és Franciaországnak erős politikai vezetése lenne, a többiek pedig velük tartanának. De jelenleg ez nem így van.

Ugyanakkor épp az Ön országa az, amelyik rendre késlelteti vagy blokkolja a döntéseket, mint például legutóbb az Oroszországgal szembeni szankciók meghosszabbítását.

Mi ellenezzük a szankciókat. Az elmúlt három évben 19,5 milliárd eurót veszítettünk amiatt, hogy korlátoznunk kellett a kereskedelmet, és emelkedtek az energiaárak. Magyarországnak többet ártottak a szankciók, mint Oroszországnak. 

De akkor miért szavazza meg végül mindig a szankciók meghosszabbítását, legutóbb például január végén?

Azért, mert az energetikai kérdésekben megállapodtunk az Európai Bizottsággal. Az Oroszországból érkező olaj és gáz létfontosságú a magyar gazdaság számára. Mi pedig biztosítékot kaptunk arra, hogy Brüsszel lépéseket tesz az Ukrajnán keresztül érkező gáztranzit újraindítása érdekében, továbbra is engedélyezi a Barátság vezetéken érkező olajszállítmányokat, valamint megakadályozza Kijev zavarkeltő akcióit.

Azért ezek meglehetősen homályos garanciák, nem? Legfőképpen amiatt, mert ezek közül sokban nincs is kompetenciája az Európai Bizottságnak.

Ez több a semminél. A lényeg ugyanakkor az, hogy az Európai Bizottság képviseli az érdekeinket Ukrajnával szemben. Az olyan, tengerparttal nem rendelkező országoknak, mint amilyen például Magyarország vagy Szlovákia, szükségük van Oroszországra az olaj- és gázellátásukhoz.

De hiszen az energiát alig érintették a szankciók. A gáz egyáltalán nem esik a szankciók alá, és az olajjal is nagyon óvatosak a magas benzináraktól tartva.

Igen, de tudja, hogy miért? Mert azt mondtuk, hogy vétózni fogunk, ha szankciókat vetnek ki ezekre. Ez az egyetlen ok.

Miért tette magát Magyarország ennyire függővé az orosz energiától? Önök 2021-ben olyan gázszállítási szerződést kötöttek, amely a magyar fogyasztás felét tizenöt évre fedezi.

Az elmúlt években csaknem az összes szomszédos országunkat érintően a csővezetékek fejlesztésébe fektettünk. Hamarosan Romániából, Azerbajdzsánból és Törökországból is több gázt és olajat kapunk. Támogatjuk a megújuló energiákat és a villamosítást is. De beszállítóként szükségünk van Oroszországra. Ezért szeretnénk visszatérni a normális gazdasági együttműködéshez.

Ez vajon nem illúzió 2022. február 24-e óta?

A szankciókat soha nem tekintettünk a háború befejezését szolgáló eszköznek. De Joe Biden akkoriban azt mondta: „Putyinnak meg kell buknia.” Oroszország Ukrajnával szembeni agresszióját a Nyugat arra akarja felhasználni, hogy meggyengítse, visszaszorítsa az oroszokat. Oroszországot térdre akarja kényszeríteni, hogy az feladja katonai céljait Ukrajnában. Ez egyszerűen nem működött.

Mindazonáltal – ahogy az Ön is kijelentette – Oroszország az agresszor.

Ez az Európai Unió hivatalos álláspontja. Én pedig lojális vagyok ehhez.

Személy szerint Ön ezt másként látja?

Hmm… (habozik) Hagyjuk az értékelést a történészekre. Én politikus vagyok, és van egy uniós határozatunk. Ez arra kötelez, hogy „orosz agresszióról” beszéljek.

De miért bírálja folyton az uniót, hogy „háborúpárti politikát” folytat?

Mert 2022 februárjában nagy hibát követtünk el. Azonnal el kellett volna szigetelnünk a konfliktust, tűzszünetet kellett volna kikényszerítenünk, és tárgyalásokat kellett volna kezdenünk. Kezdettől fogva világos volt, hogy az ukrán győzelem nem lehetséges, hacsak nem kezdünk totális háborúba. Ez pedig nem volt opció. Ma csak tűzszünettel és békével tudunk segíteni Ukrajnának.

Erről viszont az ukránoknak kellene dönteniük. 

Valóban, nem vagyunk abban a morális helyzetben, hogy egy megtámadott ország nevében döntsünk. De hiba volt elhitetni velük, hogy a győzelemig mellettük fogunk állni. Ez nem így van.

Hogyan nézne ki egy tűzszünet? Ukrajnának területi engedményeket kellene tennie?

Ez az elején sokkal könnyebb lett volna. Időközben rengeteg ukrán vesztette az életét hazája védelmében. Most akkor ők miért is haltak meg? Ez egy komoly erkölcsi dilemma – szerencsére nem az enyém. Hanem azoké, akik támogatták ezt az őrült háborús stratégiát.

Talán jogos lehet a Nyugat bizonytalan stratégiájával kapcsolatos kritikája. De akkor miért nem adott meg Ukrajnának mindent, ami a győzelemhez szükséges?

Semmilyen mennyiségű fegyver nem lett volna elég. A Nyugat csak akkor nyerheti meg ezt a háborút, ha saját katonáit küldi Ukrajnába. Ezt pedig kizártuk. Az ukránoknak egyszerűen nincs elég katonájuk. Ezért van most szükség Trumpra.

Ő mit tehet?

Ha az ember gordiuszi csomóval áll szemben, át kell vágnia. Egy karddal rendelkező, erős emberre van szükség. Már nem arról van szó, hogy milyen ötleteink vannak. Trumpnak le kell ülnie Oroszországgal és Ukrajnával, és azt kell mondania nekik: „Emberek, kössünk tűzszünetet. Ez az egyetlen megoldás.” A gyenge vezetők háborút robbantanak ki, az erősek békét teremtenek.

Miből gondolja, hogy egy befagyasztott konfliktus esetén Oroszország megelégedne a hódításaival? Putyin már annyiszor elmondta, hogy Ukrajnát mesterséges nemzetnek tartja, amelynek nincs létjogosultsága.

Senki sem tudja, mi jár Putyin fejében. Nincs is értelme ezt találgatni. Diplomáciára azonban szükségünk van. Az európaiak szerint az az erkölcsös dolog, ha nem tárgyalunk. Ez képtelenség! De hát ezt egy háborúban kell tenni! Ellenkező esetben a háború a megsemmisülésig folytatódik, és Ukrajna az Európai Unió Afganisztánjává válik.

Ön többször is találkozott Vlagyimir Putyinnal, legutóbb 2024 júliusában. Megbízik benne?

Amikor 2009-ben ismét a kormányzásra készültem, találkoztam vele, és megállapodtunk abban, hogy a jövőre összpontosítunk. Rájöttem, hogy Magyarország geopolitikai érdeke a Moszkvával való jó kapcsolat és a szoros gazdasági együttműködés. Számos megállapodást kötöttünk. Putyin mindig betartotta a szavát. Az elmúlt tizenöt év tapasztalata alapján Magyarország bízhat Oroszországban.

Ukrajnának más tapasztalatai vannak. 

Igen, ez határozottan igaz. De a mi esetünkben más a helyzet.

Ön azt állítja, hogy Putyin soha nem támadna meg egy NATO-tagországot. De ha megnézzük Putyin 2021-ben, még a háború előtt tett javaslatait, a NATO keleti terjeszkedésének visszafordítását is szorgalmazta. Ez közvetlenül érintené Magyarországot.

Egyenesen megkérdeztem tőle, hogy van-e problémája Magyarország NATO-tagságával. Azt mondta, hogy nem, mert a területünkön nincsenek olyan fegyverek, amelyekre Oroszország fenyegetésként tekint. Őt a nagy hatótávolságú taktikai fegyverek aggasztják. Nehéz elképzelni, hogy a magyarok lerohannák Moszkvát. (nevet)

Ennek ellenére meglepő az Ön Oroszországgal szembeni baráti álláspontja. Ön 1989-ben azzal indította karrierjét, hogy a moszkvai csapatok Magyarországról való kivonását követelte.

És ez meg is történt. (nevet) De én nem oroszbarát vagyok, én magyarbarát vagyok. 

A Magyarország és Oroszország közötti történelmi kapcsolatok ugyanakkor problematikusak, hiszen 1849-ben és 1956-ban is orosz csapatok verték le a nemzeti felkeléseket.

És ne felejtsük el az első világháborút! A cár azt mondta, hogy Budapesten akarja tölteni a karácsonyt. Magyarország történelmileg a Moszkva–Berlin–Isztambul háromszögben él. Mindegyik nagyhatalomról megvoltak a negatív tapasztalataink. De én megegyeztem Putyinnal, hogy az országaink történelmét a történészekre bízzuk. Nem akarom, hogy bármelyik ország megszállja Magyarországot. Egyetlen nagyhatalom sem mondhatja meg a magyaroknak, hogyan éljenek. Oroszország azonban manapság sem a szabadságunkat, sem a szuverenitásunkat nem fenyegeti.

A beszédei alapján úgy tűnik, mintha Ön Brüsszelt nagyobb fenyegetésnek tartaná, mint Moszkvát.

Egy más szempontból – de igen, ez a helyzet. Oroszországgal könnyű racionális megállapodást kötni. A brüsszeliekkel szinte lehetetlen. Belföldön csak az ellenfeleimet támogatják. Nekem Brüsszellel és a civil szervezetekkel szemben kellett győznöm. Nehéz olyanokkal tárgyalni, akik minden választáson tönkre akarnak tenni. És nézze meg a migrációt: mi úgy értelmezzük az európai szabályozást, hogy a schengeni külső határt meg kell védenünk az illegális határátlépésekkel szemben. Mi ezt megtettük. Ezért büntetnek minket, arra hivatkozva, hogy ez az uniós jogszabályokkal összeegyeztethetetlen. A lengyelek nemrég pontosan ugyanezt tették, csak sokkal brutálisabb módon. Mindenki azt mondta: ez nem probléma.

Ön gyakran foglalkozik olyan problémákkal, amelyek sok embert foglalkoztatnak. Ennek ellenére Magyarország elszigetelődött az EU-ban. Ön miért nem tud szövetségeket kötni? Tavaly megbukott az Ön által szorgalmazott, valamennyi jobboldali párt közös európai parlamenti frakcióban való összefogására irányuló kezdeményezés.

Éppen ellenkezőleg! A Patrióták Európáért (megjegyzés: az Európai Parlament új frakciója, amelynek a Fidesz mellett a Rassemblement National, a Lega és az FPÖ is tagja) és más populisták képezik ismét a fősodort. Hasonlóan gondolkodó párt kormányoz Olaszországban, Szlovákiában és talán hamarosan Ausztriában is. Számomra az isteni üzenet: „Viktor, te állsz a győztesek oldalán.” Egyre erősebbek vagyunk, és hamarosan többséget szerzünk. Az ukrajnai háború után egy nagy jobboldali szövetség is lehetséges. Ennek csak az Oroszországhoz való eltérő hozzáállás áll az útjában. Európa néhány év múlva másképp fog kinézni, mint ma.

Ön a Liberális Internacionáléban kezdte pályafutását, később pedig hosszú éveket töltött a konzervatív EPP-frakcióban. Legutóbb pedig, tavaly társalapítója volt a Patrióták Európáért nevű tömörülésnek. Baloldalibbá vált a politikai paletta, vagy Ön mozdult el jobbra?

A Fidesz antikommunista szabadságharcosokból állt, ahogy annak idején a liberálisok is. Az első, 1998-as választási győzelmünk után Helmut Kohl meghívott, hogy lépjek be az EPP-be. Akkoriban ez valóban a centrumtól a jobboldal felé tett lépés volt. Ott maradtunk, bár négy évvel ezelőtt ismét elhagytuk a konzervatívokat. Ők voltak azok, akik balra mozdultak.

Orbán egyik munkatársa, aki a nagy belmagasságú terem galériájáról hallgatja a beszélgetést, leereszkedik a keskeny csigalépcsőn, és átnyújt a miniszterelnöknek egy cetlit. 

„Ó! Merz vesztett” – mondja Orbán Viktor, és felolvassa a német Bundestagban a menekültügyi törvényről szóló, éppen akkor lezajlott szavazás eredményét. „Néhány CDU-s képviselő elutasította a törvényjavaslatot. Merznek még az AfD szavazataival együtt is csak 338 szavazata volt. Kevesebb, mint egy hónappal a választások előtt! Szegény Merz” – mondja Orbán. „Ha tabut akarsz ledönteni, akkor sikeresnek kell lenned. Ha viszont a tabu erősebb, akkor gyengének tűnsz” – elemez, de inkább tűnik meglepettnek, mint kárörvendőnek. „Ez egy probléma.”

A németországi választás egész Európa számára fontos. Úgy tűnik, Ön szimpatizál az AfD-vel, de a Patrióták nem akarják őket a parlamenti frakciójukban. Miért nem?

Az AfD inkább mozgalom, mint párt. Őrült emberek és eszmék bukkanhatnak fel benne – ezt a kockázatot a Rassemblement National nem akarta vállalni. Nekünk nincs tapasztalatunk az AfD-vel, és nincs kapcsolatunk velük. A programjuk jól hangzik Magyarország számára: adócsökkentés, a Green Deal újragondolása, visszatérés az atomenergiához, szigorú migrációs politika. De nem akarok beleszólni a német ügyekbe.

Ön szerint is vannak őrültek az AfD soraiban?

Tudok olvasni. (nevet) Akadnak olyan kijelentések, amelyek egyszerűen nem lehetnek a XXI. századi politikai kultúra részei. De én magam is vezettem mozgalmakat a kommunista rendszer elleni harcban Magyarországon. Ott is előkerültek őrült emberek. Amikor egy párton belül intézményesítik a politikát, akkor az unalmasabbá, de kiszámíthatóbbá is válik.

Hogyan kell egy politikai rendszernek egy ilyen párthoz viszonyulnia?

Magyarországon nincs tűzfal. Ha egy párt szavazatokat kap, azt komolyan vesszük. Ez még nem jelenti azt, hogy együtt is dolgozunk velük. De leülünk és tárgyalunk. Egy tűzfal primitívvé teszi a politikai gondolkodást. Alice Weidel felhívott, és találkozót kért. Jövő héten fogadom őt Budapesten. Az AfD a szavazatok 20 százalékát szerezheti meg. Ha a vezetőjük beszélni akar velem, miért mondanék nemet? Ha Olaf Scholz hívna, őt is fogadnám. De ez a veszély nem fenyeget. (nevet)

Ön tizenöt éve szinte folyamatosan kétharmados többséggel kormányoz. Az utóbbi időben azonban a semmiből felbukkant egy komoly politikai rivális, akinek a nevét soha nem említi nyilvánosan: Magyar Péter. Aggódik emiatt?

Egy demokráciában mindig fel kell készülni a politikai ellenfelekre. Még akkor is, ha valaki – mint mi – a szavazatok majdnem felét megnyeri, a többi máshoz kerül. Ez nem szokatlan. A legutóbbi, 2022-es választáson az összes ellenzéki párt egy közös listával fogott össze. Ez nem volt sikeres, és most újra próbálkoznak.

De egy ilyen jelölt gyors felemelkedése nem az Ön kormányzásával való elégedetlenség jele?

A válaszom az, hogy igen, ezt is jelenti. A háború és a szankciók magas inflációval, megemelkedett energiaárakkal és alacsony növekedéssel járó, nagyon nehéz helyzetet teremtettek az elmúlt három évben. A háborút sok okból nem szeretem, többek között gazdasági okokból sem.

Ön is követett el hibákat, például az egyes élelmiszerekre vonatkozó árplafonokkal?

Az árplafont alaposan megtárgyaltuk. Továbbra is jónak tartom, de szólnak ellene olyan érvek, amelyeket érdemes megfontolni. Horvátország most döntött számos termékre vonatkozó árplafonról. Ez nem történne meg, ha butaság lenne az elképzelés. De természetesen egyetlen kormány sem csinál mindent jól. Legalább a legutóbbi negyedév kielégítő volt. Már nem vagyunk recesszióban, és a növekedés idén az európai átlag kétszerese lehet.

Az ellenzék korrupcióval vádolja az Ön kormányát és az ahhoz közzel állókat, az EU pedig a jogállamiság hiányosságai miatt zárolt több milliárdnyi kohéziós forrást. Mit mond Ön ezekre a vádakra?

A korrupció az ellenzék kedvenc témája. Mindig azt mondom: mondjanak konkrét eseteket. Ha vannak törvénysértések, akkor azokat a bíróságon kell kivizsgálni. De ilyen panaszok nincsenek. Nem állíthatom azt, hogy Magyarországon nincs korrupció; valamit tenni kell ellene. De nem vagyunk rosszabb helyzetben, mint más uniós országok. Nézzék csak meg a Világbank adatait.

Az ügyészség sok gyanús ügyben nem indít nyomozást. Miért Magyarország az egyetlen uniós ország, amely nem hajlandó csatlakozni az Európai Ügyészséghez? Ez nagyobb bizalmat teremtene.

Az Európai Unió legtöbb országával ellentétben Magyarországon az ügyészség a parlamentnek és nem a kormánynak tartozik beszámolási kötelezettséggel. Ez is szuverenitáskérdés. Soha nem fogok elfogadni olyan jogrendszert, amelyben a magyar állampolgárok ellen nem magyar hatóságok folytatnak eljárást. Ez még az alkotmány szerint is lehetetlen. Amikor a szovjeturalom alatt éltünk, le kellett mondanunk a büntetőeljárások feletti szuverenitásról. Számunkra ez elvi kérdés. Magyarországnak joga van a Brüsszel által befagyasztott pénzekhez. Egy több mint 12 milliárd eurós részletet már felszabadítottak. Továbbra is tárgyalni fogok. Egyhangú döntésekre van szükség Brüsszelben, különösen költségvetési kérdésekben. De soha nem fogok beleegyezni az új pénzügyi keretbe, ha az nem igazságos Magyarország számára, és nem foglalkozik a jelenlegi időszakban elszenvedett veszteségeinkkel. Minden centet meg fogunk kapni, ami megillet bennünket.

Az Ön hosszú ideje tartó kormányzásának időszaka alatt a környezetében lévők között hatalmi és gazdasági erőforráskoncentráció ment végbe. Nem gondolja úgy, hogy ez veszélyezteti a demokráciát?

Ami a gazdasági erőforrásokat illeti, ennek épp az ellenkezője igaz. A kormányom csökkentette az adókat, így kevesebb pénz kerül az államhoz, az helyette a lakosságnál és a vállalatoknál marad. Néhány dolgot azonban valóban központosítottam, de más területeken decentralizáltam is. Például privatizáltuk az egyetemeket – nincs többé állami ellenőrzés.

Most azonban az Önhöz közel álló emberek által vezetett alapítványok irányítása alatt állnak.

Hozzám mindenki közel áll! Én vagyok az ország miniszterelnöke. (nevet) Amikor azt vetik a szememre, hogy közel állok valakihez, azt szoktam mondani: persze, hogy’ is lehetne ez másképp? Egy tízmilliós ország üzleti világában természetesen minden nagyvállalkozót személyesen ismerek. De igaza van: hosszú ideig hatalmon lenni kockázatokat rejt magában. Ezért alakítom át négyévente a kormányt, és cserélem az embereket.

Ön az EU leghosszabb ideje hivatalban lévő kormányfője. Nincs jele a hivatali fáradtságnak?

A kérdés az: a párt meddig gondolja úgy, hogy a választások megnyerése szempontjából én vagyok a legígéretesebb személy. Jelenleg a lakosság körében még mindig magasabb a támogatottságom, mint a párté. Amíg ez így van, addig továbbra is én fogom vezetni a harcot.

Nem akar egy idő után felhagyni a politikával?

Miután tehetség hiányában kudarcot vallott a futballkarrierem, kezdetben a tudományos pálya tűnt a legvonzóbb lehetőségnek. Az újraegyesítés után a második lehetőség az üzleti világ volt, amely sok új lehetőséget kínált. De beleszerettem a politikába. És hamarosan rájöttem, hogy ez egy olyan végleges választás, amelyhez életem végéig hű maradok – amíg az emberek rám szavaznak. Amíg szellemileg képes vagyok rá, a parlamentben akarok maradni. Arra gondolok, hogy idős, elismert emberként milyen jó lesz a hátsó padsorokban ülni, amikor a fiatalabb nemzedék tanácsot kér. És látni az eredményeit annak, amit a politikai pályafutásom során tettem. Mert még ha kritizálnak is érte: történelmi időkben vittem véghez valamit.