Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Országszerte csaknem 300 iskolában volt bombariadó, az intézmények ugyanazt a fenyegető levelet kapták, amiben a többi között az szerepel, hogy – idézem – „Eljött a leszámolás ideje, és mi vagyunk Allah haragjának eszközei.” A fenyegetés sehol sem bizonyult valósnak, a nyomozás pedig jelenleg is zajlik. Erről is kérdezem a következő percekben Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Melyek a legfrissebb információk jelenleg az üggyel kapcsolatban, amelyeket megoszthat velünk?

Dolgozik a Belügyminisztérium, nyomozati munkát végeznek. Magam is bizonytalan vagyok ennek a kimenetelét illetően. Nem a rendőreink elszántságában vagy képességében vagyok bizonytalan, mert mint az események mutatják, amikor kell, akkor az állam a helyén van. Tehát egy ilyen, SMS-ben vagy telefonon érkező fenyegetésre is hirtelen több ezer embert tudott az állam megmozdítani, és kiderült, hogy a helyén van, jól vizsgázott, elég hamar úrrá lettünk a fenyegetésből fakadó bizonytalanságon és káoszon. Ami inkább a bizonytalanságot okozza a fejemben, az, hogy Magyarország nem az egyetlen ország, ahol ez megtörtént. Tehát nemrégen történt meg ez Bulgáriában, és ismerünk eseteket, ilyen eseteket például Szlovákiából is. Tehát könnyen lehet, hogy ez nem magyar területen elkövetett bűncselekmény, hanem valami nemzetközi központban, és oda azért még nem ér el a kezünk, majd eljön ennek is az ideje, de egyelőre még csak az országhatáron belüli területeket tudjuk biztonsági szempontból uralni. De a munka folyik, a belügyminiszterrel forró dróton voltam tegnap egész nap, és azt a felhatalmazást, mondjuk úgy, hogy erőteljes biztatást kapták, hogy kő kövön ne maradjon, tehát addig menjenek, amíg meg nem találják azt a forrást, ahonnan mindez származott. Úgyhogy szeretnék megnyugtatni mindenkit, szülőket, tanárokat, diákokat, hogy az élet visszatért a normális kerékvágásba. Arra föl kell készülnünk azért, hogy egy bolond százat csinál. Tehát ha egyszer egy ilyen dolog megtörténik, akkor valószínűleg a következő napokban is már nem ilyen átfogó, nagy fenyegetéscunami formájában, de lesznek olyan esetek, amikor egy-egy jópofa diák, egy-egy mérges szülő, vagy a Jóisten tudja pontosan, kicsoda, de kedvet kap az ilyesmihez. Ez minden ilyen típusú bűncselekmény esetében ismert nemzetközi jelenség. Tehát abban maradtam a belügyminiszterrel, hogy egy dolog, hogy föl kell deríteni, ami eddig történt, de figyeljünk arra, hogy újabb és újabb esetek lehetnek, az esetleges provokációkra is föl legyünk készülve. Szerintem rendben van, tehát ezt kézben tartjuk. Ez nem múlik el egyik napról a másikra, de a lényeg az, hogy mindenki megtapasztalhatta tegnap, minden szülő, tanár és diák, hogy biztonságban van. Azt a megjegyzést fűzném még ehhez, hogy normális esetben ezt – ha egy vállrándítással nem is, de – egy tudomásulvétellel el lehetne intézni: „Hát ilyen van.” Amiért ezt nem tehetjük meg, az az, tehát nem minősíthető egyszerűen „egy bolond százat csinál” esetnek, hogy közben Nyugat-Európában terrorcselekmények vannak. Tehát ha nem az lenne, hogy abban a közösségben, ahova mi is tartozunk, az Európai Unión belül, ha nem is naponta, de hetente vannak terrorcselekmények, akkor persze könnyebben tudnánk napirendre térni a dolog felett. De így, hogy ott nem fenyegetések, hanem terrorcselekmények vannak, ezért itt még a fenyegetést is komolyan kell venni. És a tanulság mindig ugyanaz: ha a migránsokat beengednénk, vagy beengedtük volna Magyarországra, akkor itt sem terrorfenyegetések lennének, hanem terrorcselekmények, és nem emberek életét fenyegetnék, hanem azokat el is vennék, és azokat elveszítenénk. Amit én mindig mondok, hogy függetlenül attól, hogy éppen a közvélemény merre fordul, meg mire figyel, a legfontosabb téma a magyar jövő szempontjából és a magyar biztonság szempontjából a migráció. A migránsokat nem szabad beengedni. És tudni kell, hogy a magyar politikában ez egy választóvonal, mert vannak az ellenzéki pártok, akik Brüsszelben a migrációs paktumot támogatják, sőt annak a végrehajtását sürgetik. A migrációs paktum Magyarországra halálos fenyegetést, terrorfenyegetést is jelent, annak a kockázatát hozza el Magyarországra. Ezt el kell utasítani. Tehát a magyar politikának is egy választóvonala, hogy a kormánypártok minden eszközzel elutasítják a migrációs paktumot, és nem hajlandóak beengedni migránsokat, és vannak olyan politikai erők Magyarországon, akik pedig a brüsszeli migrációs paktum végrehajtását követelik a magyar kormánytól.

Mindjárt folytatjuk majd ezzel, de még egy kérdés a bombariadóhoz kapcsolódóan, hogy milyen feladatok vannak a biztonsági szervek részéről, kell-e esetleg valahol megerősíteni a biztonsági intézkedéseket, mert valóban jelenleg is több százezer tanár és diák tart munkába az iskolába.

A figyelési képességet kell megerősíteni. Az észlelési képességet, tehát hogy amint megtörténik valami, az minél gyorsabban jusson el a kormányzati vagy rendőrségi idegközpontba, ahol a szükséges döntéseket meg tudják hozni. Ezt az időtartamot kell rövidíteni.

Ha már a migrációt említette, ugye, hétfőn beiktatták a hivatalába Donald Trumpot, aki gyakorlatilag az elnökség első óráiban beváltotta ígéretét, és 180 fokos fordulatot vett mind ideológiai, mind biztonsági, migrációs, gazdasági kérdésekben a Biden-adminisztrációhoz képest. Európából vagy Európára nézve milyen hatásai lehetnek vagy lesznek Trump első intézkedéseinek?

Először is, ha még a Trump elnök úr győzelme után kinyitott pezsgőkből maradt volna még, azt gyorsan igyuk meg, koccintsunk, hogy nemcsak arról van szó, hogy nyert az elnök, aki jó időszakot hoz el Magyarországnak, aki a mi érdekeink szerint való, hanem a győzelem után be is tartja, meg is csinálja mindazt, amit ígért. Ugye, ilyenkor idéződik fel a fejemben az, amit Amerikában mondanak Magyarországról, hogy a magyarok már Trumpok voltak Trump előtt. Tehát nézem a beszédeit, nézem az intézkedéseit, ezek pontosan azok az intézkedések, amiket egyébként mi már megcsináltunk, és ami miatt egyébként Magyarországot folyamatosan, részben a magyar baloldal, részben Brüsszel, illetve ők közösen folyamatosan elszigeteltnek nyilvánították, és próbálták is elszigetelni. De, ugye, a nyugati világ két pillérből áll, az amerikai lába meg az európai lába, a kettő együtt adja a nyugati világot. Most a Trump-féle intézkedések után nyugodtan mondhatjuk, hogy az elszigetelni próbált Magyarország január 20-a óta, ahogy az elnök hivatalba lépett, immáron nem elszigetelt, nem oldalra szorított, nem kiszorított, hanem mi vagyunk a főáram. Visszatértünk a történelem főutcájára, ahogy a brüsszeli blablanyelven mondják: mi vagyunk a mainstream. Tehát a nyugati világban mi vagyunk a többség. Tehát az, amit mi mondunk, meg az amerikaiak csinálnak, együtt: az a többségi álláspont. Most a furcsaság az, hogy többségben vagyunk, de még mindig lázadnunk kell, mert ugyan Washingtonban megtörtént a váltás, de Brüsszelben nem. Tehát miközben mi vagyunk az új többség, mi vagyunk az új főutcája a történelemnek, aközben Brüsszelben még a munkát el kell végezni, ott még lázadni kell, mert egyébként a brüsszeliek ránk fogják erőltetni azokat a dolgokat, amiket Amerikában éppen megszüntet az amerikai elnök, és amivel szemben mi sikeresen küzdöttünk az elmúlt néhány esztendőben. Ugye, ez van a migrációval, ez van a gyermekvédelmi törvénnyel. Az amerikai elnök azt mondta, azt a mondatot mondta ki, ami még hiányzik a magyar alkotmányból. Jól dolgoztunk az elmúlt időszakban gyermekvédelem ügyében. Házasság: egy férfi, egy nő. Bingó! Az apa férfi, az anya nő. Bingó! Az amerikai elnök tovább ment, és azt mondta, hogy két nem van. Az ember vagy férfi, vagy nő. Ez még nincs benne a magyar alkotmányban. Van még dolog, de a pálya, amin haladunk, az amerikaiak meg mi, jól láthatóan egybeesik. És ami még fontosabb, vagy pontosabban nekünk, legalábbis a politikával foglalkozóknak igen fontos, hogy elzárta a pénzcsapokat. Tehát még az amerikai nagykövet, a demokrata nagykövet távozása előtt azért vagy 150-200 millió forintot szétosztottak a baloldali civil szervezetek és a baloldali médiák között, a kormány ellen dolgozók között szétosztották. Most ennek vége van, az amerikai elnök ezt a pénzcsapot elzárta, fölfüggesztette, kész, nincs tovább. Úgyhogy a guruló dollárok most már nem tudnak jönni Washingtonból. Most már csak Brüsszelből jönnek. Onnan még jönnek, az még fölháborítóbb, mert az még a magyarok befizetett pénzéből is ilyen rossz célokra fordított összeg. Nem fogadható el, hogy a brüsszeli pénzeket, amiket a tagállamok fizetnek be, akár részben arra fordítják, akár csak egyetlen cent erejéig, hogy valamilyen politikai erőt támogatnak valamilyen tagállamban. Pechünkre most ezek éppen nem mi vagyunk, hanem az ellenfeleink, de minket se kell támogatni Brüsszelből, köszönjük szépen, hagyjanak békén bennünket, de az ellenfeleinket se. Tehát a guruló dollárok ügye most már Washingtonból Brüsszelre szűkült. Azt is mondhatnám, hogy a Soros-birodalomnak, amely egy kétfejű sárkány, az egyik fejét Washingtonban levágták. Most a brüsszelit kell dekapitulálni.

Na, igen, de azért ez felveti azt a kérdést is, mert Ön a múlt héten is valóban úgy fogalmazott, hogy a demokraták és a Soros-birodalom Brüsszelbe menekült Washingtonból, ugyanakkor a héten Ön meghirdette a Brüsszel elfoglalását célzó hadművelet második fázisát. Na most, ha mindenki Brüsszelbe készül, vagy Brüsszelben van, az óhatatlanul vezet egyfajta összeütközéshez. Mennyire lehet ez a harc éles vagy intenzív?

Igen, de most szendvicsbe fogtuk őket vagy harapófogóba, biztos így mondanák a szakemberek, reggel az ember, amikor még reggeli előtt van, akkor inkább a szendvicsre gondol, tehát az a helyzet, hogy egyik oldalról az amerikaiak, a másik oldalon meg a közép-európaiak. És nem vagyunk egyedül. Azért a szlovákok pontosan azt csinálják, mint mi. A lengyeleket elvesztettük, de ők majd vissza fognak térni, jól látható a fejleményekből, ez csak idő kérdése, jön vissza Babiš úr, és mindjárt megalakul az osztrák kormány. Ők mind azt gondolják, amit mi, hogy az nem lehetséges, hogy Brüsszelből a baloldali-liberális erőket támogassák a mi saját országainkban. Brüsszel ezt nem teheti meg, nem avatkozhat be. Tehát ezért az amerikai és a közép-európai satu közé, satupofák közé került Brüsszel, ott közösen kell harcolnunk, hogy ez szűnjön meg. Az is haszna Trump elnök úr győzelmének, aki, ugye, másképp beszél, mint a nemzetközi politikában szoktak, hogy végre ki lehet mondani, hogy miről szól a csata meg a küzdelem. Ugye, ez a liberális brüsszeli blabla nyelvileg is sikamlóssá teszi a politikai küzdelmet, jogállamiság, mindenfajta dolgokat mondanak, amit normális ember nem tud elhelyezni, amikor meg akarja érteni, mármint a saját univerzumában, a saját fejében, amikor meg akarja érteni, hogy pontosan miről is szól a politikai küzdelem. Most mióta az elnök visszajött Amerikába, most világos. A mi szempontunkból a küzdelem arról szól, ez a csata neve, hogy Brüsszelből nyakunkra ültetett bábkormány van Magyarországon vagy nemzeti kormány. Ez volt a kérdés Amerikában is. Liberális-demokrata kormányzat vagy nemzeti kormány? Most itt is ez a helyzet. Brüsszelből nyakunkba ültetett bábkormány vagy nemzeti kormány? Minden erről szólt eddig is, csak nem lehetett ezt ilyen jól megfogalmazni. De mostantól ez egyszerűvé vált, ennyiben is könnyíti a dolgunkat az amerikai elnökválasztás.

És van még egy terület, ahol Trump nagyon világosan fogalmaz, az orosz–ukrán háborúval kapcsolatban több nyilatkozata is volt a héten, de van ennek egy másik vetülete is, ez pedig az energetikával kapcsolatos, mert azért az elmúlt hetekben Kijev elzárta a gázcsapot Európa felé, valamint fenyegetés érte a Török Áramlatot is. Erről tárgyalt Ön az elmúlt napokban Belgrádban, majd Pozsonyban is. Mi a legfontosabb eredménye ezeknek a megbeszéléseknek a hazai energiabiztonságot illetően?

A legfontosabb dolog, hogy, bár az ukránok ki akarnak velünk babrálni, hogy udvariasan fogalmazzak, erre a népnyelv erőteljesebb kifejezéseket is ismer, szóval ki akarnak velünk babrálni, de mi meg tudjuk magunkat védeni, hogyha egységfrontban maradunk a szerbekkel. Ugyanis szemben a korábbi állapotokkal, mármint a nemzeti kormány előtti állapotokkal, amikor gáz és így fontos energia, energiabiztonsági alapanyag csak Ukrajnán keresztül tudott jönni Magyarországra, a nemzeti kormány kiépített egy kerülőutat. Ez a déli irány, amin keresztül a Magyarország működéséhez szükséges gázt be tudjuk hozni, sőt még a szlovák barátainknak is tudunk adni. Nyitok egy zárójelet. Jól emlékszem, a 2010-es évek elején, tíz-egynéhány évvel ezelőtt egy hatalmas vita volt arról, hogy mi a fészkes fenének építi meg a magyar kormány a szlovák–magyar gázvezetékrendszert, miért kapcsolja össze a két rendszert ott, Kassa körül, tehát a keleti részen, arra nincsen semmi szükség, a szakértők kimutatták a számokból, hogy ez sose fog megtérülni, és így tovább. Most, ha az nem lenne, akkor Magyarország is meg Szlovákia is bajban lenne. Tehát ez jól mutatja, hogy fontosak a szűk szakértői szempontok, mert ők osztanak-szoroznak, számolnak, az egy fontos tudás, de stratégiai tudás nincs a szakembereknél. Stratégiai tudás a politikai felelősséget viselő vezetőknél van. Ugyanez van a Budapest–Belgrád vasútvonalon. Itt is látom: okoskodás, számolás, olvasás, nem térül meg, nem ott, nem így, és majd lesz egy pillanat, amikor kiderül, hogy geostratégiai biztonsági szempontból az a vasútvonal lesz a köldökzsinórunk. Ez könnyen előfordulhat. Zárójel bezárva. Visszatérve az energiára. Ráadásul ez mind beleilleszkedik egy szankciós politikai rendszerbe. Tehát ugyan az ukránok nem tudnak velünk kibabrálni az energiabiztonság szempontjából, mert van alternatív útvonalunk, ez egyébként Szijjártó Péter előrelátását dicséri, de amit csinálnak, annak a következtében felmennek az árak. Tehát Magyarországon azért, ha hozzá is jutunk az energiához, de drágábban, minthogyha rendesen viselkednének az ukránok. Ha ők rendesen viselkednének, ha nem babrálnának ki velünk, akkor a benzinkutakon sem az az állapot lenne, ami, és nem így nézne ki az energiaárrendszer sem Közép-Európában. Most ez azért fontos, mert, ugye, mi, nem mi, hanem Brüsszel szankciókat vezetett be a háború kitörésekor azért, hogy ezzel megsegítse Ukrajnát. Ezt mi sose támogattuk. A szankciórendszer úgy rossz, ahogy van, nekünk, magyaroknak meg különösen. Mégis, bár egyhangúság kell, nem vétóztuk meg a szankciós rendszert, kitárgyaltunk inkább kedvezményeket Magyarország számára, de nem vétóztuk meg, mert az európai egység egy ilyen fontos ügyben egy fontos érték. Na, de az elmúlt három év számait, ha megnézzük, akkor azt fogjuk látni, hogy Magyarország az elmúlt három évben elveszített 19 milliárd eurót a szankciók miatt. Ez, ha magyarra fordítom, 7.500 milliárd forint. Ez egy iszonyú összeg, ez jóval több, mint amit az összes magyar ember egy évben jövedelemadóként befizet a magyar kasszába. Tehát elvettek tőlünk a szankciókkal 7.500 milliárd forintot. És most, ugye, itt van napirenden a szankciók meghosszabbításának a kérdése. És én behúztam a kéziféket, és azt kértem az európai vezetőktől, hogy ezt értsék meg, hogy ezt nem lehet folytatni. Az nem lehet, hogy Magyarországgal fizettetik meg ilyen arányban a szankciók árát. Biztos más is veszít, de az az ő problémája, nem a mienk, nem az enyém, nem a magyar államé, nem a magyar kormányé, az övék. Nekünk az a problémánk, hogy hiányzik a magyar kasszából 7.500 milliárd forint a szankciók miatt. És most az ukránok közben, miközben az ő érdekeit szolgálja a szankció, most beletüsszentenek a nullás lisztbe, és kibabrálnak a magyarokkal még az energia oldalán is, mert nem engedik, hogy átjöjjön a gáz Oroszországból Magyarországra. Tehát ez így nem lesz jó, hogy mi fizetünk egyfelől megsegítendő Ukrajnát, vállaljuk a szankciós gazdasági következményeket, ők meg kibabrálnak velünk. Ez nem fog menni! Úgyhogy mondtam a kollégáimnak, hogy legyenek kedvesek, ezt értsék meg. Tehát segítséget kérünk. Azt kérjük, hogy mondassák ki az ukránokkal, hogy vissza fogják állítani a gázútvonalat. Tehát most lezárták, azt tessék kinyitni újra. Ez nem Ukrajna kérdése, ez Európa kérdése, meg Közép-Európa kérdése. És ha az ukránok segítséget akarnak, például, hogy szankcionáljuk az oroszokat, akkor tessék újra kinyitni a gázútvonalat, és tessék megengedni, hogy a közép-európai országok, köztük Magyarország behozhassa Ukrajnán keresztül a gázt, amire nekünk szükségünk van. A második, hogy ne támadják mindenfajta féllegális-legális katonai eszközökkel azt az útvonalat, ahol most hozzuk a gázt, mert közben támadások érték azt az orosz területen lévő határpontot is, ahonnan a déli irányú gáz érkezik Magyarországra. Ezt hagyják abba! És a harmadik: adjanak garanciát, hogy ezt a piszkosságot, amit most csináltak velünk szemben a gázzal, ezt nem ismétlik meg az olajjal, mert az olaj is rajtuk keresztül jön, és az komoly kockázat Magyarország számára. Tehát ha azt akarják, hogy Európa továbbra is szankcionálja az oroszokat, és mi fizessük ennek az árát, akkor legalább annyit tegyenek meg, hogy a pénzügyi veszteségeinket csökkentik azzal, hogy nem viselkednek ilyen eszement módon, ahogy most teszik. Úgyhogy nehéz ügy ez az energiavita, mert ebben a nagyobb összefüggésben kell értelmezni.

Mennyi esély van arra, hogy ez teljesül, mert egyébként egy hét múlva lejár a szankciók hatálya, tehát egy héten belül ezt meg kellene hosszabbítani, hogy január 31-e után is életben maradhasson.

Ez nagyon egyszerű dolog, mert annyi kellene, hogy a brüsszeliek fölveszik a telefont, és azt mondják, kedves ukrán elvtársak, jó móka volt, vége van, ezt nem csinálhatjátok. És ha ezt csináljátok a közép-európai országokkal, akik a mi tagjaink, hiszen mi nem kívülállóként kérünk valakit, tehát mi fontossági sorrendben Ukrajna előtt állunk. Ukrajna egy tagjelölt, Szlovákia, Magyarország meg egy-egy tag. Brüsszel a mi érdekeinket kell, hogy képviselje. Tehát meg kell érteni, kedves ukrán elvtársak, hogy nem babrálhattok ki a közép-európai országokkal, akik közben a ti érdekeiteket szolgáló szankciók árát megfizetik. Úgyhogy viselkedjetek rendesen, állítsátok vissza azt a szállítást. Ez egy telefonhívás, tehát ha Brüsszelben van akarat, akkor van út. És arról próbálom győzködni a barátainkat, mármint Brüsszelben, hogy segítsenek már nekünk ebben. Ne Ukrajna érdekét képviseljék Magyarországgal szemben, hanem a közép-európai országok érdekét érvényesítsék Ukrajnával szemben, aki ráadásul nekünk van kiszolgáltatva. Ne minket akarjanak meggyőzni, hogy ne állítsuk meg a szankciókat, hanem az ukránokat győzzék meg, hogy biztosítsák a szankciók folytatásának a föltételét. Ezt kérjük tőlük. Erről folyik most egy higgadt hangú, nyugodt, kiegyensúlyozott párbeszéd Brüsszel és Budapest között.

Na, most, hogyha ezt a 7.500 milliárd forintot vesszük három év alatt, ez évente nagyjából 2.500 milliárd forint, ami kárt okoznak a szankciók. A vállalkozások támogatására nagyjából ezermilliárd forinttal kevesebbet fordít idén a kormány, tehát olyan 1.500 milliárdot. Ha ezt a számot így arányosítjuk, akkor a szankciók esetleges folytatása és a drága energia milyen hátrányt okoz Magyarországnak, hogyan befolyásolhatja az idei gazdaságpolitikai céloknak a megvalósítását?

Nézze, nehéz kérdéshez érkeztünk, mert persze továbbra is a szankciók, ha folytatódnak, most Magyarország meg tudja állítani persze, de akkor leszakad ég meg föld Brüsszelben, tehát ott minden lesz, de kétségkívül a lehetőség a kezünkben van. Tehát ha mi nem állítjuk meg a szankciókat, és azok folytatódnak, akkor annak az árát továbbra is fizetni kell. De ez elvezet bennünket egy másik kérdéshez, hogy mi a dolga a mindenkori magyar kormánynak? Az-e a dolga, hogy sopánkodjon, panaszkodjon, külföldiekre mutogasson, vagy boldoguljon az adott körülmények között? Azért választunk kormányt, hogy az adott körülmények között szolgálja a magyarok érdekét. Ne azt magyarázza meg nekünk, hogy mit miért nem lehet, hanem mondja meg, hogy dacára a körülményeknek, így meg így fogunk mégis boldogulni. Tehát én inkább, ahelyett, hogy siránkoznék a szankció következménye miatt, ott azt csak azért mondtam el, hogy legyen mindenkinek a fejében, hogy a magyar gazdaság képessége, a magyar emberek munkája, a magyar emberek energiája még előrébb tudná vinni az országot, mint ahol most vagyunk, hogyha ez a szankciós fék nem lenne rajtunk, ez a zabla nem lenne a szánkban, zárójel bezárva. Az a kérdés, hogy szankciók ide-oda, mit tudunk csinálni? Azért én tartom továbbra is, amit vállaltam, hogy 2025 egy fantasztikus év lesz, és szankciók ide, szankciók oda, energiabizonytalanság ide, energiabizonytalanság oda, olyan évet fogunk produkálni, ami régen nem volt. Ugye, 2023-ban a háború következtében volt egy rossz évünk, tíz-egynéhány év után először, igaz, 1 százalékos sávon belül, de csökkent a vásárlóértéke a béreknek. Ezt 2024-ben sikerült kijavítani, mert vagy 10 százalékkal nőtt. Tehát 2024 arról szólt, hogy visszaszerezzük azt, amit elvesztettünk 2023-ban, és 2025-nek már arról kell szólnia, hogy hogyan lépünk előre. Már nem a visszaszerzés, a korábbi bajok kompenzálása, ez az év az előrelépés éve, ezért mondom, hogy fantasztikus év lesz. És hogyha megnézi az év végi számokat, akkor ott néhány érdekes dolgot talál. Olyan számokat, amik egészen más hangulatot árasztanak a magyar gazdaságról, mint amikor az ember mindenfajta, kétségkívül okos és képzett liberális közgazdászok írásait olvassa. Először is megnéztük, tegnapelőtt volt kormányülés, hogy hogy’ van a családok pénzügyi helyzete. Mert, ugye, az a helyzet, hogy most mégiscsak majd’ 900 ezer ember az állampapírjai kamatát meg fogja kapni. Ez nyolcszáz-egynéhány ezer ember. És azt is megnéztem, hogy mi a bontása, mennyi ebből az egymillió alatti megtakarítás, 1 millió és 5 millió között, 5 és 10 millió között, és azt kell mondanom, hogy izmos középosztályunk van. Tehát itt százezres számban mérhető azoknak a családoknak a száma, ahol egyébként 5 és 10 millió, 10 és 20 millió forint közötti, állampapírba elhelyezett megtakarítások vannak. Hogyha ezeket a számokat, mondjuk, 800 ezer ilyen számláról beszélünk, beszorozzuk néggyel, egy átlagos család létszámával, az hirtelen 3 millió 200 ezer ember, aki olyan háztartásban él, akinek állampapírba helyezett megtakarítása van. És amit az emberek nem tudnak, mert ők nem böngésznek makrogazdasági adatokat, hogy ez az összes magyar pénzügyi megtakarításnak csak a 12 százaléka. Mert az állampapíron túl még bankbetétekben és egyéb papírokban még további megtakarítások vannak. Tehát nagyságrendi becslést mondok, olyan 90 ezer milliárd forintnyi pénzügyi megtakarítása van a magyar családoknak. Ezzel az Európai Unión belül a 13.-ak vagyunk. Miközben azt hallom állandóan a károgó ellenzékiektől, hogy Magyarország Európa legszegényebb országa. Miközben a tartozásokat, ha levonom a pénzügyi megtakarításokból, tehát ez tartozás nélküli, tehát nettó megtakarítás, akkor az unióban a 13. helyen vagyunk. És az unióban azért olyan országok vannak, mint Németország, Ausztria, Franciaország, tehát ahol nem volt kommunizmus, tehát a tőkefelhalmozás máshonnan indult, mint Magyarországon. Amikor megnéztem a külföldi utazásokat decemberben, hogy mi van a magyarokkal, és azt találtam, hogy először is elmentek decemberben 544 ezren hazai szálláshelyre. Több mint félmillió honfitársunk telelt magyar szállodákban. Megnéztem a reptéri forgalmi adatokat. Ott pedig azt találtam, hogy decemberben elrepült külföldre 212 ezer magyar. És a legnépszerűbb desztinációk olyanok, mint Valencia, Málaga, Nizza, Isztambul, Dubaj, Bari, Tenerife. Elmentek telelni. Tehát elment 212 ezer ember. Abból négyet levonhatunk, mert én is benne voltam a családommal. És megnéztem, hogy mennyien mentek ki gépjárművel valószínűleg turisztikai célból, és azt találtam, hogy csak december 24. és december 31. között, tehát azon a hosszú, szabadabb hétvégén, kiment az országból 418 ezer hazai rendszámú jármű, aminek egy része nyilván nem nyaralni ment, de akkor is ez egy óriási szám. Tehát azt akarom mondani, hogy hagyjuk abba ezt a szerencsétlenkedést arról, hogy Magyarország Európa legszegényebb országa, mert ez csak a kétségbeesést hozza. A helyzet az, hogy Magyarországnak vannak komoly adui. Például a lakosságnak van pénzügyi megtakarítása. Van erő az országban. Most a kormány azt is döntötte, hogy az egyéni vállalkozók esetében az eddigi 12 milliós kedvezményes adózási határt felemeli 18-ra. Több százezer emberről beszélünk a családjaikkal együtt. Tehát megindult a munkáshitel, a lakhatási támogatás, Demján Sándor-program a kis- és középvállalkozóknak. Tehát azt akarom mondani, hogy ahelyett, hogy siránkozunk a szankciók, meg az ellenzék szokásos károgása logikájában, ezt tegyük félre, nézzük a realitást, nézzük a számokat, lássuk a lehetőséget. Nézem a várható, 2025-ben esedékes gazdasági növekedési adatokat, azoknak a belső bontását, ugye, megindultunk, repülőrajt, utazósebesség, aztán sprint. Az év végén, a harmadik-negyedik negyedévben 3,6-3,9, majdnem 4 százalék körüli növekedés lesz már, és megyünk fölfele 2026-ra. Tehát jó a perspektíva, dolgoznia kell a kormánynak, nem külföldre mutogatni, nem az ukránokról beszélni, nem a szankciókról, azzal majd együtt élünk, ha elég erősek leszünk hozzá, akkor meg is akasztjuk, és kitöröljük a szankciós rendszert az európai gazdaságpolitikából, majd meglátjuk, mit hoznak a következő napok és hetek. A lényeg, hogy így, ilyen körülmények között is megvan az energia a magyar gazdaságban, hogy egy fantasztikus évet csináljunk 2025-ben.

Rövid időnk van, de még egy témáról beszéljünk, mert hogyha a gazdaságról van szó, akkor mindenki a COVID előtti időszakkal szokott viszonyítani, mert az volt az első olyan dolog, ami törést okozott rengeteg ügyben. Ugye, öt éve ilyenkor a világ már azért aggódva figyelte Kínát és az onnan érkező híreket, és végül márciusban érkezett Magyarországra a járvány öt évvel ezelőtt, és ezzel kapcsolatban vasárnap az Ön YouTube-csatornáján látható lesz egy film, amelyben több akkori kulcsszereplő oszt meg eddig nem ismert részleteket majd. Öt év után mi a legnagyobb tanulsága a COVID-nak, és mi a jelentősége a vasárnap debütáló filmnek?

„Csak semmi pánik” – hogy egy régi magyar film címét idézzem, szóval ne rezeljetek be, ez a legfontosabb tanulság. Nagy baj volt a COVID, nem szabad még utólag sem viccet csinálni belőle, mert sok honfitársunk meghalt, elvesztettünk családtagokat, munkatársakat, én magam is, Isten nyugosztalja Szőcs Gézát például, de hát mindenkinek a családjában volt baj. Tegnap hosszan beszéltem a Kútvölgyi kórháznak az orvosaival, mert az ötéves évforduló miatt elmentem a Kútvölgyibe. Jártam ott a COVID idején is, az volt az első karantén-járványkórház, megnéztem azokat az orvosokat, akikkel együtt dolgoztunk, hogy vannak, mint vannak. Jelentem, a Kútvölgyit felújítottuk, azok az állapotok, amik akkor voltak, már nem érvényesek, húsz-egynéhány milliárd forintból, az most már egy európai szintű kórház. Szóval a tanulság az, hogyha összefogunk, akkor sokkal többre vagyunk képesek, mint mi azt magunkról gondoljuk. Egyébként, ha visszagondolok erre az öt évvel ezelőtti bajra, ahogy az elkezdődött, akkor mindig imába foglalom Kásler Miklós miniszter úrnak a nevét, mert ő volt az, aki minden európai egészségügyi minisztert megelőzően több mint egy hónappal már riasztott bennünket, hogy ebből baj lesz, és ezért tudtunk fölkészülni úgy, hogy nem voltak olyan jelenetek Magyarországon, mint amit, mondjuk, Olaszországban vagy Franciaországban láttunk, ahol egész egyszerűen az ellátórendszer, a kórházi rendszer nem tudta befogadni a COVID-betegeket, akiknek a száma hirtelen földuzzadt. Szóval sok tanulsága van ennek. Hálásnak kell, hogy legyünk, nemcsak a miniszter úrnak, az orvosoknak, az ápolónőknek, mindenkinek, aki abban a nagyon nehéz helyzetben segített Magyarországot kihúzni a bajból.

Az iskolákat ért tegnapi bombafenyegetésekről, Trump elnökségének hatásairól és az Oroszország elleni uniós szankciók jövőjéről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.