Orbán Viktor válaszai a felmerült újságírói kérdésekre

Kovács Zoltán államtitkár: Miniszterelnök úr, köszönöm szépen! Ahogy Miniszterelnök úr jelezte, természetesen kérdések lesznek. Azt szeretném előre jelezni, hogy 12:30-ra be kell fejeznünk, a következő program miatt. A szokásoknak megfelelően az MTVA-t kérem szépen először.

Csere Judit (MTVA): Köszönöm szépen a szót! Ugye, a nemzeti konzultációról már szó volt. Miniszterelnök úrtól kérdezném, hogy hogyan értékeli ezt a számot, ami elhangzott, hogy 1 millió 252 ezren, ha jól emlékszem, kitöltötték ezt a kérdőívet, ami minden eddiginél szakmaibb volt. Ön is említette, hogy a legtöbb kérdés a gazdasághoz kapcsolódott. Van-e már eredmény? Mit lehet róla tudni? Köszönöm!

Amit én tudok mondani Önnek, Zoltán, hagyjuk is, mert azokat úgyis nyilvánosságra hozzuk, az, hogy az eddigi konzultációk közül ez volt a harmadik leginkább érdeklődést kiváltó. Érdekes, amikor a nyugdíjakról és korábban is ahhoz kapcsolódó gazdasági kérdésekről kérdeztünk, akkor volt ilyen magas az érdeklődés. Ebből teljesen világos, hogy a magyar közvéleményt minden mást megelőzően – nem eltagadva talán más kérdések fontosságát – azért mégis a gazdasági kérdések érdeklik leginkább, ami helyes szerintem, illetve jó visszajelzés a kormány számára. Mindig van egy vita azon, hogy a kérdések nem célzatosan vannak-e megfogalmazva. A kérdések úgy vannak megfogalmazva, hogy kifejezzék a kérdező szándékát kétségkívül, hogy mire kíváncsi. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy így vagy úgy, ezt vagy azt. Persze föl lehet tenni másképpen is a kérdéseket, egészen másképpen is lehet kérdezni, de az, aki másképp akar kérdezni, az kérdezzen másképpen. Mi tudjuk, hogy milyen kérdésekre várunk válaszokat. És ezek néha triviálisnak tűnnek, de ez nincs így. A politikában gyakran éri az embert olyan meglepetés, hogy azt gondolja, hogy teljes egyetértés van egy dologban, aztán kiderül, hogy nem. Biztos lesznek ma is olyan kérdések, ahol majd ide visszatérhetek, és utalhatok erre. Tehát mi sikeresnek látjuk. Mindenképpen az én munkámat, a mi munkánkat, a kormány munkáját könnyíti, egyszerűsíti és megerősíti a nemzeti konzultáció eredménye. Közben itt korrigálnak időnként hol egyik, hol másik irányból. Azt mondja Gulyás miniszter úr, hogy a minimálbér következő évre eső emelésének mértéke helyesen nem 24 százalék, hanem 24 ezer forint. Három év alatt 40 százalékban nő szerintem a minimálbér, legalábbis a megállapodás erről szól. Az első évben szerintem ez 29 százalékot jelent, tehát annyi valósul meg az első évben, és utána ez megy föl, és éri el az egészből, és utána éri el a 40-et, és ez forintban pedig 24 ezer forintot jelent. Nos, tehát a konzultáció gyakorlat, folytatni is akarjuk, ha szükség lesz rá, akkor ismét elővesszük. Szerintem egyelőre a pálya világos, a kérdések jól megfogalmazottak, a válaszok egyértelműek, Magyarországon a gazdasági semlegesség pályán kell maradni, a háború után mindenképpen új gazdaságpolitikát kell indítani, és azokban helyes, ha helyet foglalnak azok az intézkedések, amelyekről az előbb is beszélhettem itt.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm. Financial Times.

Azt azért meg kell nyerni.

Kovács Zoltán államtitkár: Financial Times.

Dunai Márton (Financial Times): Három kérdéskörrel készültem. Remélem, nem élek vissza a türelmükkel. Mind a három a Balkánra figyel. Miniszterelnök úr, most Bulgáriában és Romániában járt a napokban. Az egyik kérdés arra vonatkozik, hogy mi volt a bolgár látogatás célja? Ugye, ott az egyik legfontosabb magyar érdek az energia. Miről akarta meggyőzni a bolgárokat a gáztranzit ügyében, illetve mit tud arról mondani, ami Bulgáriában már nagyon régen tartja magát, hogy az ottani, valószínűleg eladósorban lévő olajfinomító és olajvállalat, a Lukoil egyik esetleges vevője a Mol lehet? Mondjam most a többi kérdést is?

Ha volna kedves.

Dunai Márton (Financial Times): Oké. Romániában is járt, ahol szintén az energetika egy fontos kérdés. Ott az MVM kötött megállapodást az E.ON lakossági üzletágának az átvételéről, de ebben a román kormány vétót emelt, a titkosszolgálatok pedig orosz szálat az MVM-ben. Az a kérdésem, hogy mi itt a magyar cél, és meghiúsulhat-e ez a román kormány esetleges ellenállásán? Illetve van egy olyan alkérdés ezzel kapcsolatban, hogy az MVM-bevásárlás kapcsolódik valahogyan egy nagy, Hunyad vármegyei erőműépítéshez is? Tehát ott egy Mass Group Holding nevű cég egy hatalmas erőművet épít, majdnem akkora, mint Paks, gázosat, és hogy ezzel együttműködne valahogyan az MVM. Illetve a harmadik kérdés szintén Romániához kapcsolódik, ahol most, ugye, az elnökválasztás kapcsán nagyon komoly problémák voltak. Az ottani szolgálatok és a politikai elit orosz befolyást emleget a választások eredményének a megváltoztatására. Mit fog tenni Magyarország, hogy ilyesmi ne történhessen meg itt? Még, ugye, van időnk a 2026-os választásig, de fel is kell készülni, mert voltak olyan jelentések, amik szerint az orosz hackerek elég otthonosan mozogtak a magyar kormány szerverein. Köszönöm szépen!

Tehát az ukrán területeken keresztül Magyarországra érkező energiaszállítás elnehezül. Az egy mértéktartó leírása a helyzetnek, vagyis onnan nem jön semmi, vagy legalábbis jobb, ha azzal számolunk, hogy onnan nem jön semmi, szóval mégis jön, hát akkor… Ezért Magyarországnak különös tekintettel arra, hogy a kilencvenes években megindult fejlesztések miatt a magyar háztartásoknak emlékeim szerint a 80-85 százaléka valahogy része a gázrendszernek, tehát azt is mondhatjuk, hogy gázalapú, tehát nem egyszerűen ipari kérdés. Sok ország esetében a gáz egy ipari kérdés. Elektromos áramot termelnek vele, vagy vegyipart működtetnek. Ez nekünk is fontos persze, de lényegében nálunk közvetlenül bemennek a csövek a háztartásokba. Tehát ezért a gázellátás a háztartások energiabiztonságának a kérdése is, és ha az kiesik, az ukrán terület kiesik, akkor meg kellett oldanunk, hogy mi lesz helyette. Most úgy áll a dolog, hogy ismét a külgazdasági minisztert kell dicsérnem, aki évekkel előre már mondta, hogyha már a Nabuccót, ha emlékeznek még az idősebbek erre, egy nagy, új csővezetéket, amely megkerüli Ukrajnát, és délről hoz fel gázt, nem sikerült megépíteni a nyugati politikai blokkolás miatt az elmúlt évtizedekben, akkor csináljuk azt, hogy a meglévő gázvezetékeket kapcsoljuk össze, építsünk kompresszorállomásokat, és gyakorlatilag ezeket összefűzve hozzunk létre egy új gázkorridort. Ez megtörtént. Ha ez nem történt volna meg, akkor most nagyon nagy bajban lenne a magyar gazdaság. A külgazdasági miniszternek hála ez megtörtént. Ezért ma van egy déli korridor, egy déli folyosó. Magyarország egy évben olyan 9 milliárd köbméter gázt fogyaszt, plusz-mínusz fél-egymilliárd köbméter. Tehát nagyságrendben így kell számolnunk. Ezen a déli folyosón hozunk be 7,5 milliárdot. Hét és fél milliárdot! Van kitermelésünk, saját, egy-másfél, és a románoktól is hozunk be – ezért fontos számunkra Románia – emlékeink szerint 1,75 milliárd köbméternyi gázt. Tehát magyarán, ha Ukrajna kiesik, nekünk akkor is megvan Bulgária és Románia segítségével, velük együttműködve. Nekünk megvannak az útvonalaink és a forrásaink, hogy a magyar háztartásokban és a magyar gazdaságban ne legyen baj. De emlékezhetnek rá, hogy ezelőtt egy évvel volt kísérlet Bulgáriában arra, hogy egy olyan törvényt hozzanak, amely ennek a korridornak a működését ellehetetlenítette volna. Nem tudom, emlékeznek-e még erre, és akkor a politikai barátainkkal kellett tárgyalásokat folytatnunk, hogy rávegyük őket mindenfajta eszközökkel, de leginkább az érveink súlyával, hogy sürgősen vonják vissza ezt a törvényjavaslatot, mert tönkretesznek bennünket. És ezt sikerült is tető alá hozni. És miután ott most kormányalakítás van, nekünk az a feladatunk, hogy megegyezzünk az elnökkel meg a leendő, új kormány tagjaival is, hogy ilyen nem lesz, tehát hogy biztonságban van az ellátási útvonal. Ezeket a garanciákat én tegnap megkaptam. Tehát nyugodtan mondhatom, hogy ez még egyszer nem fordul elő. A bolgárok a barátaink maradnak, és segítenek bennünket, keresnek is persze ezen a segítségen, hogy megkapjuk a gázt, amire szükségünk van. Most, ami a romániai ügyeket illeti. Amit Ön mond, az egy nyílt információ, tehát ott úgy tudják, mármint Bulgáriában, ez egy magánügylet, tehát a bolgár államnak nincs hozzá köze. A Lukoil nem egy bolgár cég, hanem egy orosz magáncég, amelyik el akarja adni az egyik finomítóját. Erre kiírt egy nyílt tendert, ezen részt vesznek országok, és az egyik résztvevő cég a Mol. Az egyik résztvevő cég az a Mol. Valóban, a hétből az egyik, aki adott be ajánlatot, s ha jól látom, az egyetlen európai uniós cég, amelyik a hét pályázó között szerepel, a döntést majd meghozzák a bolgárok. Tehát a hír igaz. Ami a romániai ügyeket illeti, ott valóban az MVM az E.ON-nak az egyik cégét kivásárolta, és ennek egy bonyolult folyamata van, vannak tisztázatlan részletkérdések, ezt a román miniszterelnök is fölvetette, és a román miniszterelnök azt kérte, hogy részben a közvélemény megnyugtatására, mert egy ilyen magyar vásárlás Romániában a közvélemény megnyugtatását igényli még, ez fordított esetben nem lenne így, itt nem kéne megmutatni senkit, mert ha egy üzlet jól megáll a lábán, hát akkor csinálják meg, de ott még nem ilyenek a helyzetek, tehát nem ilyenek az állapotok, tehát, hogy minden transzparens legyen, mindenki megnyugodjon, azt kérte, hogy állítsunk föl egy munkacsoportot, ő is delegál bele egy vezetőt, én is delegálok bele egy vezetőt, és ők az összes részletkérdést szépen, nyugodtan tárgyalják végig, és mutassák be. A második kérdése Romániával kapcsolatban, az mi is volt, bocsánat? Hogy építenek egy nagy erőművet. Arról nem tudok semmit. Tehát arról nincs információm. A harmadik pedig, ha jól értem, a választás volt. Szerintem nagyon értékes tudás került Románia birtokába. Ők olyasmit tudnak, amit mi nem. Ott olyasmi történt, ami itt még nem történt meg, és mondtam is a miniszterelnöknek, hogy mi ezt így is kezeljük. Tehát arra kértem, hogy minden információt adjon át nekünk. Minden tudást, ami szükséges, nemcsak a külföldi beavatkozás ügyében, az egy dolog. Na, speciel ahhoz mi is értünk, arról nekünk is van tudásunk, hanem leginkább a technológiáról, hogy ez hogyan valósul meg, és ez hogyan történik ebben a virtuális térben, a TikTokon, nem tudom, szóval az összes ilyen felületen, amit Önök felületnek neveznek, az öregek még képernyőnek, de most az mindegy, a lényeg, hogy hogyan valósul meg ez a dolog, ez az egész, ez a befolyásolás, ez a szabálytalanság, ez a fair versenynek a meghekkelése. Ez hogy’ történik? És hol vannak azok a pontok, ahol időben meg lehet ezt előzni, be lehet avatkozni? És azt mondta a miniszterelnök, hogy amint lezárul az összes vizsgálat Romániában, ők minden információt át fognak adni Magyarországnak, hogy mi felkészülhessünk arra, hogy ne járjunk velük egy cipőben majd a következő magyar választás után.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! A következő az ATV.

Unyatyinszki György (ATV): Jó napot kívánok! Én is több kérdéssel készültem. Igyekszem csomagba rendezni, hogy ne raboljam senkinek az idejét, illetve a kollégákét sem. Legelőször is Miniszterelnök úr beszélt még arról a kötcsei találkozón, hogy fel kell venni a kesztyűt, politikai vitákat kell vállalni, szakpolitikai vitákat kell vállalni. Szintén a szakpolitikai viták része az, hogy a parlamentben is arról beszélt, hogy azért probléma van az országban, például a vasút helyzete, hogy nem tud az ország főpályaudvarokat felújítani a közeljövőben, vagy hogy szükség van a szociális szférának a forrásainak a bővítésére, az egészségügyi források bővítésére, tehát téma van bőven, és vitahelyzet van bőven. Adódik a kérdés, hogy Magyar Péterrel, mint az Ön várható főbb kihívójával hajlandó-e majd vitázni a közeljövőben, illetve ezzel összekapcsolva az, hogy, ugye, Menczer Tamás, a Fidesz kommunikációs igazgatója vitatkozott némileg személyeskedésbe menően az egyik gyermekotthon előtt Pécsett, hogy ez a fajta vita már a szakpolitikai vita? Menczer Tamásnak a vitastílusa, amit képviselt, mennyire a Fidesz és mennyire a kormányzás része? Ugye, Ön beszélt arról, hogy a Fidesznek különböző fegyvernemekben kell megnyilvánulnia ezekben a vitákban. És akkor még a gazdaság helyzetéről meg Európai Unióról még lenne két kérdésem.

Figyelek, kérdezzen csak. 

Unyatyinszki György (ATV): Világos. Arról beszélt, hogy 12 milliárd euró áll az európai uniós számlán, ami Magyarország részére biztosított. Ez igazából a Kohéziós Alap szempontjából, illetve a Helyreállítási Alap szempontjából, és még lehetne sorolni, nem a teljes összeg. Tehát továbbra is fel vannak függesztve ezek a források. És év végén is a Kohéziós Alap részéről 1 milliárd eurót, tehát nagyjából 400 milliárd forintot elveszíthet a magyar kormány. Mit kíván tenni a magyar kormány azért, hogy ez az összeg év végén ne vesszen el, milyen lehetőségei vannak? Ugye, itt jellemzően jogállamisági feltételeknek kellene megfelelni ahhoz, hogy ez teljesüljön. Némileg nehéz helyzetben vagyok, mert szűkös az időkeret, talán még a versenyképességre rákérdeznék, hogy Magyarország, illetve az Orbán-kormány, amikor 2010-ben átvette a kormányzást, akkor az IMD versenyképességi rangsorán, ami a leginkább mérvadó nemzetközi versenyképességi rangsor, a 42. helyen volt. Most pedig az 54. helyen szerepel, miközben a régiós vetélytársak jellemzően előrébb kerültek ebben a rangsorban, Magyarország hátrébb. Mi a magyar kormány beszélőpozíciója abban az esetben, amikor mi várunk versenyképességbeli fejlődést az Európai Uniótól, miközben mi magunk nem járunk ebben élen? Köszönöm!

A versenyképesség nem önmagában való dolog, nem önmagáért, hanem annak van valami értelme. A versenyképesség arra való, hogy mindenkinek legyen munkája. Jelentem, Magyarországon mindenkinek van munkája. Magyarország inkább azzal küzd, hogy még több munkaerőt kellene csatasorba állítani a megnyíló nagyipari beruházások miatt. Tehát aki ma Magyarországon dolgozni akar, az dolgozhat. A versenyképesség értelme, hogy nőjenek a bérek, tehát hogy egyre jobban megfizessék az embereket. Most kötöttünk megállapodást erre vonatkozóan, a minimálbér-megállapodás fölfele fogja nyomni a béreket. Arról írnak a nemzetközi sajtóban, hogy Magyarországon bérrobbanás van, bérpukkanásnak mondanám, de majd remélem, hogy lesz ebből még ennél erőteljesebb növekedés is, bár kétségkívül, mint mondtam, a 40 százalék három év alatt a minimálbér esetében példátlan. A versenyképesség értelme, hogy ne kerüljék el Magyarországot a modern technológiák. Ha megnézi a Magyarországon zajló beruházásokat, azok nagy része a legmodernebb technológiai ágazatokban történik: elektromobilitás, járműgyártás, IT-szektor. Tehát én azt gondolom, hogy a magyar gazdaság, ahonnan én nézem a gazdaságot, teljesen versenyképes. Az egy másik dolog, hogy vannak problémáink, ennek én az Achilles-sarkát a magyar gazdasági versenyképességnek az energia oldalán látom. Ugye, ezért volt olyan nehéz az elmúlt három év, mert azzal, hogy kitört a háború, az energiapiac fölborult Európában. Magyarország a háborút megelőzően elköltött egy évben 7 milliárd eurót arra, hogy energiát hozzon be. Amíg az új paksi erőmű nem áll be, addig ilyen arányban szorulunk energiaimportra, ezért fizettünk 7 milliárdot, és ahogy megjött a háború meg a szankciók, fizettünk 17 milliárdot. Tehát a magyar gazdaságból a versenyképességet rontó módon – idősebbeknek mondom: ezt a kommunista időkben cserearányromlásnak nevezték – kiszaladt 10 milliárd euró, az 4.000 milliárd forint, huss, eltűnt a magyar gazdaságból. Na, ez megüti a versenyképességet. Ez hatással van rá. Tehát Magyarországnak most arra kell törekednie, és a mi iparpolitikai stratégiánk egyik legfontosabb eleme éppen az, hogy azt biztosítsuk, hogy Magyarország minél olcsóbban tudjon energiához jutni, és miután, ugye, nincsenek természeti erőforrásaink, ezért a nukleáris megoldás kézenfekvő, a szolár, a napenergia pedig a másik kézenfekvő megoldás, ebből pedig az elektromobilitás iparpolitikája következik. Tehát nemcsak arról van szó, hogy akadémikus okoskodással kiválasztjuk azt, hogy a világ melyik iparágában akarunk fejleszteni, hanem az adottságainkat összenézve választjuk ki azt az iparágat, ahol leginkább esélyünk van arra, hogy jók legyünk. Tehát én a versenyképesség ügyében nem látok bajokat, az kétségkívül igaz, hogy a versenyképesség definíciószerűen egy dinamikus fogalom. Olyan nincs, hogy most versenyképesek vagyunk, és azok maradunk. Mindig tenni kell azért, hogy azok lehessünk, és ennek számos fontos eszköze és lehetősége van. Olyan új gazdasági csúcsminiszterünk van, aki ezt érti. Ha valaki, akkor ő érti. Az egyik szempont, amiért őt választottam erre a munkára, épp a versenyképességről vallott nézetei és gondolkodása. Nem ez volt a kérdés, csak megjegyzem, hogy egy nem politikust kértünk fel oda, erre a pozícióra. Tehát nem kommunikációs bravúrokat várunk a gazdasági csúcsminisztertől, hanem eredményeket. Egy olyan embert választottam, aki viszont amit eltökél vagy elhatároz, azt megcsinálja. A csinálás, egy doer, vagy hogy kell ezt mondani itt, a modern világban, az ember, amit elvállalt, azt megcsinálja. Időnként, ha kell, akkor karcosan, de az meg lesz csinálva, hogy régi katonai időket visszaidéző, nyelvi szerkezetet használjak. Tehát én abban bizakodom, hogy itt nem lesz baj. Ennyit a versenyképességről. Ami a politikát illeti. Kétségkívül mindig vannak új politikai jelenségek. A leginnovatívabb szakma a világon a mienk. Most egy ilyen, jobb szó híján az „agresszív hőbörgés” nevű politikai stratégia jelent meg a közéletben, de ezt nem Menczer Tamás hozta be, ő elfogadta a meghívást, de nem ő küldte ki a meghívókat. Tehát azt hiszem, hogy bennünket azért semmilyen felelősség nem terhel. Nekünk ahhoz van közünk, hogy hogyan kell ezt a helyzetet kezelni. Ennek is megvan a maga módszertana. De én azért emlékeztetném magunkat arra, leginkább a kormányt, hogy a kormánynak nem az a dolga, hogy az ellenzékkel foglalkozzon. Ezt meg kell hagyni a pártoknak. A kormánynak az a dolga, hogy az országgal foglalkozzon meg a gondokkal, a kihívásokkal, meg az emberekkel foglalkozzon. Tehát nem szeretném, hogyha új politikai stílusok és eszközök megjelenése a politikában a magyar kormány figyelmét a lényegről és a feladatáról meg a kötelességéről eltérítené. Ezért én nem is veszek részt ilyenfajta vitákban. Most, ami majd, hogy milyen vita lesz, meg ki lesz a kihívó, meg hogy’ lesz az egész választás, azt majd beszéljük meg akkor, ha oda jutunk. Egy erős állítást azért szeretnék tenni, tehát sosem fogok olyanokkal vitatkozni, akiknek a gazdái Brüsszelben vannak, mert én majd a gazdáikkal vitatkozom. És nekem az a véleményem a magyar belpolitikáról most már hosszú évek óta, hogy rendre az a sors jut nekem osztályrészül, hogy Brüsszel megbízottjai vezetik a magyar ellenzéket. Ez így van most már tíz-egynéhány éve, 2010 óta biztosan, amióta Magyarország bejelentette, hogy neki van egy saját útja, ezzel vállal Brüsszellel vitákat, és azóta én minden választáskor látom, hogy mindent megtesznek Brüsszelben annak érdekében, hogy kormányváltást érjenek el Magyarországon. Ezt nem tagadják el. Tehát mielőtt azt mondaná bárki, hogy ez udvariatlan, vagy konspirációt föltételezne, ezt megmondják, odamegy az ember, és bemondják pacekba. Ott voltam az Európai Parlamentben, megmondták, maga ki, az új meg majd jön be. És ezt mondták a lengyeleknek is, tehát ne játsszunk zsákbamacskát. A helyzet világos: Brüsszel kormányváltást akar Magyarországon. Megvannak erre az emberei, na, azokkal én nem vitatkozom, a gazdáikkal viszont vitatkozom Brüsszelben, sőt le is akarom őket győzni. Nem itt kell őket legyőznöm, hanem Brüsszelben, és ezen dolgozom is. Ami az uniós források kérdését illeti. Először is Magyarország nem veszít el semmilyen forrást. Az ember a zsebkendőjét veszíti el, nem a forrását, olyan nincsen. Tehát Brüsszelben van a pénzünk, ami a mienk, az a mi pénzünk, el akarják venni, mi meg meg fogjuk védeni. Folyamatosan, különböző eszközökkel és indokokkal el akarják venni a magyarok pénzét. Nekünk harcolni kell, meg kell védeni. 12,5 milliárdot már megvédtem, ott van a számlánkon, és még van, amit meg kell védenem. Minden egyes alkalommal, amikor lehetőségem van rá, újabb és újabb összegeket fogok megvédeni. Ezért Magyarország minden forráshoz hozzá fog jutni, ami az övé, ami őt megilleti, és ebből én nem engedek.

Kovács Zoltán államtitkár: Az Indexet kérem!

Szabó Gyula (index.hu): Az első kérdésünk az az lenne, hogy tavaly Miniszterelnök úr azt mondta, hogy 2024 a gazdasági növekedés éve lesz. Ki a felelős azért, hogy ez nem teljesült idén?

Ki a felelős azért, hogy jövőre fog teljesülni, ez a jó kérdés. Nagyobbat sose tévedjünk, minthogy nem 2024, hanem 2025 lesz a nagy gazdasági növekedés éve. Sose szerettem azokat a politikusokat, akik elhárítják a felelősséget. Persze mindig van háború meg infláció meg energiaárak emelkedése meg külső szereplők, a fontos az, hogy nekünk van-e világos célunk. Ha azokat nyilvánosságra hoztuk, akkor azokat teljesíteni kell. Ha nem tudtad teljesíteni 2024-ben a növekedési célkitűzéseidet, akkor teljesítsd 2025-ben. Ez fog történni most.

Szabó Gyula (index.hu): Ön szerint melyik a fontosabb a választást figyelembe véve, hogy megteremteni a konjunktúraérzetet a lakosságban, vagy hogy tényleg helyreálljon a gazdaság?

Nem tudom, a kettő létezik-e egymástól függetlenül. Szerintem konjunktúra nélkül nehéz konjunktúraérzetet teremteni, tehát jóllakottságérzetet teremteni úgy, hogy közben éhezel, az meglehetősen nehéz, tehát nem vállalkoznék erre a mutatványra, és nálam a valóság mindig megelőzi a valóságról szóló kommunikációt. Én tudom, hogy vannak más divatirányzatok is a magyar politikában, amik a tényekkel nem törődnek, nem a tényeket akarják alapítani, nem cselekszenek, hanem beszélnek. Azt nem tudom, hogy a jövő olyan lesz-e, amikor csak beszélésből is lehet politikai tőkét kovácsolni, ezt én sem tudom. Én a régi iskolához tartozom. Én arról beszélek, amit csinálunk, meg amit tenni fogunk, amit megcsináltunk. Tehát minálunk a tett van az első helyen, az arról való beszéd meg a második helyen. Ez a válaszom Önnek. Először van a konjunktúra, utána beszélünk konjunktúraérzetről. Először teremtsük meg a konjunktúrát, valóban legyen gazdasági fejlődés, utána beszéljünk róla. Szerintem most már abban a helyzetben vagyunk lassan, amikor lesz miről beszélni.

Kovács Zoltán államtitkár: Bloomberget kérem szépen, következő. Középen.

Gergely András (Bloomberg): Egyrészt egy pontosítást egy korábbi kérdéssel kapcsolatban, akkor azt mondta, hogy az Ukrajnán keresztül történő gázszállításokról nagyjából már lemondhatunk. Ezzel kapcsolatban majd nem is várhatóak már az év végéig tárgyalások, akár Oroszországgal? Ez lenne az első kérdésem. A második, hogy a gazdaság élénkítésére, hogyha mégis lenne szükség a már bejelentett intézkedéseken túl, van-e még a költségvetésben bármi tér, hogyha a választások előtt erre, akár a nyugat-európai gazdaság gyengesége miatt erre szükség lenne, akkor lenne erre itthon tér? És utolsó kérdésem még az lenne, hogyha itt a, szintén a választásokra készülve említette a napokban, hogy a Tisza Párttal szemben, hogyha szükséges, akár kemény eszközök bevetésére is kész, hogyha ez így alakul, pontosan mit értett ez alatt? Többek között változhatnak-e még a választási szabályok a következő évben? Köszönöm!

Vannak civilizációs korlátok a jogi korlátokon túl, hogy a választásoktól bizonyos távolságnak kell lenni, amikor még egy rendes országban hozzá szabad nyúlni a választási törvényhez. Szerintem Magyarország eddig ezt a civilizációs normát tartotta, nem javaslom, hogy a választás előtt éppen aktuális erőviszonyokból kiindulva belepiszkáljon, berheljen valaki a választási szabályokba. Ráadásul valahogy itt van valami morális ekvilibrium is, ami helyreállt. Tehát én eddig azt láttam, hogyha valaki ezen gondolkodott, és ha megtette volna, amire gondolt, akkor a végén az eredményekből láthatóan rosszabbul járt volna, minthogy nem tette meg. Tehát az én tapasztalatom, hogy ez a kísértés mindig előjön: még egy kicsit itt, még egy kicsit ott. De én azt tapasztaltam meg harminc-egynéhány év alatt, hogy az járt mindig jól, aki higgadt és nyugodt maradt, és a választási rendszert a választások előtt legalább egy évvel már nem berhelte. Jobb lenne egyébként talán két évvel korábban sem tenni ezt, de ezt nem mindig lehet. Ilyen helyzetbe kerültünk most. Ugye, vannak törvények, amelyek azt mondják, hogy milyen népesedési arányok szerint kell kialakítani a választókerületeket. Ezek törvények. Tehát nem az a kérdés, hogy mihez van kedve a parlamenti többségnek, hanem az a kérdés, hogy milyen arányoknak kell lenniük. Most is voltak javaslatok, hogy terjeszkedjünk túl a törvény által előírt szükséges módosításokon, de végül is ezeket a javaslatokat a vita különböző szakaszaiban sikerült kiiktatni, és csak azok a változások történtek meg, amiket a törvény előír, hogy melyik választókörzetben mennyi lakos lehet, hogy térhet el, és így tovább. Ez volt a hosszú válasz. A rövid az, hogy nem készülünk ilyen módosításra. Kell-e élénkítési eszközt bevetnie a kormánynak? Én sosem vagyok híve az élénkítés olyan formájának, ami pénzügyi kockázatokat hoz magával. Tehát, mondjuk, azt a kockázatot hozza, hogy a költségvetési hiány elszalad, vagy a korábban megtervezett egyensúlyi pálya felborul. Tehát élénkíteni sokfajta módon lehet, de a pénzügyi stabilitást kockáztató módon nem szabad. Tudom, hogy Önök ezt sosem írták a javunkra, de azért megemlítem, hogy úgy nyertük meg az utolsó három vagy négy választást, talán mindegyiket, hogy a választás évében a költségvetési hiány kisebb volt, mint a választást megelőző évben. Ezt, én tudom, hogyha itt nem is respektálják, ezt én egy nagyon komoly szakmai bravúrnak tartom, a legkomolyabb szakmai bravúrjai között tartom a polgári kormánynak, hogy a választások évében nem elszáll a költségvetés, tudnék mondani kapásból számos nyugat-európai országot, ahol ez történik, hanem a választások évében csökken a költségvetési hiány. Tehát én a pénzügyi fegyelmet nem tartom olyasminek, amit kockáztatni szabad. Nyilván tapasztalatok vannak emögött. Ugye, Magyarország sokszor szenvedett pénzügyi egyensúlytalanság miatt, annak nagyon magas az ára, amit meg kell fizetni, és ezért Magyarországnak mindig el kell kerülnie azokat a politikai és gazdasági kalandokat, amelyek a pénzügyi stabilitás megbillenésével járnának együtt. Szerintem ez a gondolat, az például az új jegybankelnök személyében is megtestesül, kifejeződik. És volt egy első kérdés, amit elfelejtettem, bocsásson meg.

Gergely András (Bloomberg) kérdez, de nem a mikrofonba beszél.

Igen, igen. Tehát az a helyzet, hogy semmiről sem szabad lemondani, mert ha csak egyetlen vezetékrendszeren keresztül kapsz energiaellátást, akkor mindig kiszolgáltatott vagy. Tehát nem örülünk annak, hogy az ukránt kiváltottuk egy másikkal. Persze nagy baj lett volna, ha nem sikerült volna, de ez nem ad okot örömre. Az örömre az ad okot, ha három-négy különböző csatornán keresztül mindig áll rendelkezésedre, ésszerű áron elérhető energia. Ezért nem adjuk fel az ukrán területekre vonatkozó terveinket sem, ott is akarunk energiát szállítani, azon keresztül is akarunk, tárgyalunk az oroszokkal és az ukránokkal is, és tárgyalni fogunk a jövőben is. Mi most azzal a nem túl fantáziadús trükkel próbálkozunk, hogy mi lenne, hogyha, mire a gáz belép Ukrajna területére, addigra már nem orosz lenne, hanem a vevő tulajdonában lenne már, és akkor ami átjön az ukrán területen, az már nem az oroszok gáza, hanem a magyarok gáza. De hogy ezt az ukránok elfogadják-e vagy sem, az oroszok ebbe belemennek-e, vagy sem, erről zajlanak tárgyalások, ezeket mi nem fogjuk önszántunkból feladni semmiképp.

Kovács Zoltán államtitkár: AP, Bálint.

Dömötör Bálint (AP): Jó reggelt kívánok! Az AP-től vagyok, és néhány kérdésem van. Először is Lengyelországgal kapcsolatban kérdezném. Magyarország politikai menedékjogot adott egy volt lengyel igazságügyminiszter-helyettesnek, mondván, hogy csorbult a méltányos eljáráshoz való joga. Ott milyen jeleit látták annak, hogy Romanowskit ilyen méltánytalan eljárás érte volna? És a PiS párt részéről még milyen további személyektől várható politikai menedékjog kérése Magyarországon? A másik kérdésem pedig, hogy médiajelentések szerint a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump azt kéri a NATO-tagországoktól, hogy 5 százalékára emelje a GDP-részesedését a védelmi kiadásoknak. Beszélt-e erről a javaslatról vele, támogatná-e azt, és Magyarországnak lenne-e annyi pénze a költségvetésben, hogy majdnem megduplázza védelmi kiadásait?

Csak nézem itt… Keresem az első kérdésre a választ, de nem találom. Nem akarom az ügyet a miniszterelnöki szintre felemelni. Tehát nekünk az a törekvésünk, hogy a konfliktusainkat Lengyelországgal kezelhető szinten tartsuk. Ezért most nem mondok semmit arról, hogy mit gondolok a lengyel jogállamisági helyzetről. A döntésről tudok mondani Önnek valamit. Ennek van egy eljárásrendje. Ezt az eljárásrendet be kell tartani. Ebben alapos stációk, megállító sorompók vannak. Készíttettünk tanulmányt, amely teljeskörűen feltárja, hogy mi a helyzet Lengyelországban. Ez egy vaskos, alapos tanulmány, ami számba veszi, hogy mi történik most ott. Az a miniszter, akinek joga van dönteni a menekültügy kérdésében, ezeket a tanulmányokat megismerte, és ezek alapján döntött. A döntésünk nem ismeretlen, ez egy nemzetközileg ismert jogintézmény, és azzal sem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy nem hiszem, hogy ez volt az utolsó. Ami a NATO-költségvetés megemelését illeti: azt nem mondom, hogy majd’ belegebedünk, az túlzás lenne, de nagyon megvisel bennünket már az is, hogy 2 százalék fölé kell vinni a nemzeti össztermékből a honvédelemre fordított összegeket. Ebből is látszik, hogy mi egy leszerelésben érdekelt, békés nép vagyunk. Tehát mi azt szeretnénk, ha nem kellene a GDP 2 százalékát sem elkölteni fegyverkezésre, hanem olyan nemzetközi állapotok lennének, és olyan megállapodások, amelyek lehetővé tennék, hogy ezt lejjebb vigyük. De a világ az ellenkező irányba halad, és a 2 százalékot egyfajta szövetségi hűség kérdéseként kezelte mindenki az elmúlt időszakban, ezért, bár vért izzadtunk, szó szerint, de kipréseltük magunkból ezt a 2 százalékot. Tehát látja, beszéltünk itt a gazdaságról, hogy mennyi más helyen volna szükség pénzre. Most a 2 százalékot, ha fel kell emelni, az tüdőn lövi a magyar gazdaságot. Tehát, ha lesz ilyen kényszer, ha lesz ilyen nyomás rajtunk, akkor is csak egy ütemezett emelést tudok elképzelni, mert egyébként megfektet bennünket. Tehát a GDP 3 vagy 4 százalékos hadikiadása azt jelenti, hogy nem egyszerűen többet kell beírni az egyik rovatba, mindent át kell szerkeszteni, valahonnan el kell venni. Tehát akkor át kell szervezni, az egy fél-hadigazdálkodás Magyarország számára. Ezt én szeretném elkerülni. Az elnök úrral egyébként erről a kérdésről nem beszéltem, ami érthető is, méretarányossági okokból. De majd a NATO-csúcsokon ez előjön, és akkor ezt a kérdést meg fogjuk vitatni, és én az óvatos duhajok táborába fogok tartozni, ha növelni kell, növeljünk, de ez átlátható, világos, lépcsőzetes, kibírható legyen.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm! Origo.

Kovács András (origo.hu): Jó napot kívánok! Köszönöm szépen. Három rövid témában kérdezném a miniszterelnök urat. Az első kérdés az, hogy a tegnapi terrortámadás kapcsán még, ugye, Magyarországon előttünk van advent utolsó vasárnapja, megerősítik-e az itthoni adventi vásárok, karácsonyi vásárok biztonsági őrizetét? A második kérdésem arra vonatkozik, hogy Ön a Patriótának adott interjújában arról beszélt, hogy idén a GDP 4,5, jövőre a GDP 3,5 százalékát költjük adósságszolgálatra. Ez az 1 százaléknyi plusz, ami jövőre keletkezik, konkrétan hány milliárd forintot jelenthet, és milyen területekre költik? És végül Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnököt választották meg az Európai Konzervatívok és Reformisták új vezetőjének. Ön szerint a Patrióták és a Konzervatívok együttműködésének mi lehet a maximuma a jelenlegi helyzetben, lát-e esélyt arra, hogy más jobboldali pártok, jobboldali frakciók is részt vegyenek ebben? Köszönöm szépen!

Ami az adósságszolgálat arányának csökkenéséből származó pénzügyi forrásokat illeti, azt az adósságunk csökkentésére, illetve a költségvetési hiány csökkentésére fordítjuk. Az idei évre 4,5 százalékot terveztünk költségvetési hiányként, többedszerre, mert többször át kellett tervezni az év során. De most itt vagyunk, mindent megteszek, hogy be is tartsuk, és a következő évben pedig 3,7 százalékot, tehát mindenképpen 4 százalék alatti hiányt kell tartanunk. Nem azért, mert kívülről ezt bárki elvárja, ez teljesen másodlagos. Az unióból ugyan vannak mindenfajta irányszámok, de ha ránézek a többi ország költségvetésihiány-számaira, hát nem mi leszünk a problémás ország, hanem azért kell a költségvetési hiányt csökkenteni, mert ez a magyar gazdaság érdeke. Tehát 3 százalék fölötti költségvetési hiánnyal gazdálkodni nagyon nehéz. Az egy folyamatos adósságpályán tart téged, rajta maradsz egy folyamatos adósságpályán. És ugyan most ez viccesen fog hangozni, de nem szabad kisebb célt kitűzni annál, hogy egy idő után ne mi menjünk másokhoz pénzért, hanem mások jöjjenek hozzánk pénzért. Ez a legkényelmesebb kereset. Van pénzem, más kölcsönkér, kamatot szedek tőle, és azt begyűjtöm. Mi is szeretnénk ebbe a helyzetbe kerülni, csak mi most a bot másik oldalán vagyunk, mi megyünk oda, mi kérünk pénzt, és mi fizetjük a kamatot. Tehát ezért szerintem az, hogy a magyar költségvetés a hiányát folyamatosan csökkentse, az államadósság csökkenjen, és előbb-utóbb átmenjünk hitelezői pozícióba, ez stratégiai, igaz, nem rövid távú, de stratégiai célja kell, hogy legyen Magyarországnak. A pénz egy komoly dolog. Angela Merkeltől tanultam, hogy minden forintot, minden márkát, eurót, amit elköltesz, azt valakinek előbb-utóbb meg kell keresnie. Tehát azért valakinek majd meg kell dolgozni. És ez a pénzügyi fegyelemnek a lényege. A biztonságra figyelünk, az baj, hogy – sajnos a terrorcselekményeknél is igaz – egy bolond százat csinál. Tehát ilyenkor észnél kell lenni. Tehát a magyar közrendvédelmi szervezetek az elmúlt években minden karácsonykor jól teljesítettek, ez a reményem most is. Ami pedig a rokonpártunknál történt vagy testvérpártunknál történt vezércserét illeti. Tehát az olasz miniszterelnök adta eddig az európai konzervatívok pártelnökét, ő volt a pártelnök, és helyette most egy lengyel, a volt lengyel miniszterelnök veszi át ezt a munkát, akivel egyébként nekem évtizedes, szoros, mély, baráti mélységet elérő együttműködésem van. Tárgyaltam is vele már azóta, és ugyan más a két nyáj, tehát a Patrióták pártcsoportjának a mintázata, meg az európai konzervatívoké, nem véletlenül vagyunk két különböző pártban, a legfontosabb kérdésekben a tarkaság ellenére mind a két pártalakulat egyetért. Tehát a következő időben növekedni fog azon kezdeményezéseknek a száma, amelyek közösek lesznek a két pártcsoport részéről, nem eltitkolva a szándékot, hogy hosszabb távon – ahogy szakmánkban mondják – strukturált, tehát egy jól megszerkesztett intézményi együttműködés is legyen a két csoport között. Ennek különböző lehetőségei vannak az európai politikában. Törekszünk erre. Amikor ez létrejön, az lesz az a pillanat, amikor majd pezsgőt bontunk, és megelőzzük az európai szocialistákat az Európai Parlamentben. Tehát, ha a harmadik és a negyedik frakció Európában ki tud alakítani egy tartós együttműködést, azzal megelőzzük a szocialistákat, és a második legnagyobbak leszünk az Európai Parlamentben. És utána, miután megnőttünk, és a tömegvonzásunk is megerősödik, ez mágneses erőteret alakít ki, befogadunk majd az Európai Néppártból is pártokat, és mi leszünk a legnagyobbak. Ez a terv.

Kovács Zoltán államtitkár: Köszönöm, Euronews. Középen.

Siposhegyi Zoltán (Euronews): Köszönöm szépen! Elsőként a vendégmunkások elküldéséről kérdeznék, ugyebár most felreppent a hír, hogy január 1-jétől minden Európán kívülről érkezett vendégmunkást hazaküldenének, illetve nem hosszabbítanák meg azzal az egy évvel az itt tartózkodási és dolgozási lehetőségüket. Azt korábban említette, hogy az egyetlen nagy akadálya a gazdaság fejlődésének az az, hogy nincsen elég munkaerő. Tehát akkor miért van ilyen gyorsan erre szükség? Miért nem egyeztettek a nagyobb vállalatokkal? Mi indokolja egyáltalán ezt a döntést, és nem fognak-e ők hiányozni nagyon a munkaerőpiacról? És még egy kérdésem lenne összesen. Lázár János irányítása alatt az Információs Hivatal megfigyelte az Európai Unió Csalás Elleni Hivatalának munkatársait, ugyebár ez az OLAF, akik Tiborcz István, az Ön veje ellen nyomoztak. Egyrészt tudott erről, Ön szerint egy európai demokráciában ez megfelelő eljárás-e, és arról is szó volt, hogy ezek az információk eltűntek valahogy az Információs Hivatalból, és a Direkt36 olyan forrásokat szólaltatott meg, akik szerint erre kifejezetten Ön adta a felhatalmazást. Nagyon szépen köszönöm.

Az utóbbival kezdem. Ezek mind pletykák, azokkal nem is foglalkozom. Az, hogy Magyarországon mikor, milyen eszközöket hogyan lehet alkalmazni, elég szigorú szabályok írják le. Van egy nemzetbiztonsági rendszer. Azok a miniszterek és szolgálatvezetők, akik ebben a rendszerben vannak, eszerint kell, hogy eljárjanak. Nincs tudomásom arról, hogy bármikor is átlépték volna ezt a határt, amikor polgári kormány volt, nemzeti kormány volt Magyarországon. A második kérdés vagy az első, az nem pletyka, hanem az nincsen. Tehát ilyen döntés nincsen. A vendégmunkásrendszerre mi létrehoztunk egy törvényt. Szerintem egy kiváló, nagy, komoly kodifikációs munka volt ez, szerintem komoly színvonalat képvisel. Kicsit ront az egésznek az értékéből, mármint a saját érdemeinkből elvesz, hogy valójában a katari vendégmunkásrendszert kopíroztuk le, mutatis mutandis, és tettük át egy európai közegbe. Hosszú évekkel ezelőtt a katari emír hívta fel a figyelmemet arra, hogy a migrációt el kell utasítani, vendégmunkás meg kell, ők is ebben a cipőben járnak, és a kettőt nagyon élesen el kell választani, és azt mondta, hogy nekik van a világ legjobb vendégmunkástörvényük. És akkor megnéztem, és tényleg! És persze, miután mi nem ott vagyunk, ahol ők, és azért vannak különbségek, meg ez mégiscsak egy európai uniós jogi környezet, ezért alakítottunk rajta, de lényegében a szabályozás lényege onnan jön. Emiatt a törvény miatt engem többször kérdeztek a parlamentben, és ott tettem egy világos ígéretet, és most ezt hajtom végre. Talán a Mi Hazánk képviselői, akik a vendégmunkáskérdést napirenden tartják, mondták azt, hogy a vendégmunkások nem fognak hazamenni. Amire én azt a választ adtam, hogy most van ez a kódexünk, és adtunk minden országnak, aki Magyarországgal vendégmunkás kapcsolatba akar kerülni, egy átmeneti időt, hogy megalkossa a visszafogadásról szóló törvényét. És azon országok esetében, aki ilyet nem alkot meg, és nem ír alá erről szóló megállapodást Magyarországgal, annak január 1., kampó, vége, befejezve, onnan mi vendégmunkást nem fogadunk be. Én azt vállaltam, nemcsak a Mi Hazánknak, nemcsak a képviselőknek, hanem az egész országnak, hogy nekünk egy olyan vendégmunkásrendszerünk lesz, ahol a tartózkodás határozott ideig lehetséges, és amikor az lejár, el kell hagyni az országot. És úgy vezetjük be ezt a rendszert, hogy az elhagyásnak a kikényszeríthetőségét is megteremtjük. Ennek előfeltétele egy megállapodás. Amiről Ön most beszél, mert van azért alapja annak, amit mond, csak nem úgy van, ahogy Ön mondja, tehát a kormány valóban hozott egy döntést, és ezt a szabályt most leírta. És azt mondta, hogy nem lehet behozni Magyarországra vendégmunkást olyan országból, ahol nincs visszafogadási egyezmény, vagy nem hozott létre az állam itt egy olyan intézményt, amely garantálja számunkra a visszafogadást. És rögtön leesett tíz ország a listáról vagy talán még több is. Tehát az a helyzet, hogy január 1-jétől számos országból nem lehet Magyarországra hozni vendégmunkást, tehát erről állapodtunk meg, erről beszéltünk az elejétől kezdve, semmi meglepetés nincs ebben, a munkával, a vendégmunkások szervezésével foglalkozóknak sem szabad most meglepődniük, hiszen ezt elmondtuk világosan, amikor ezt a törvényt elfogadtuk. Na, most, mennyi vendégmunkás van Magyarországon? Meg mennyi lehet? Van erre is egy törvény, amelyik azt mondja, hogy a nemzetgazdasági miniszternek minden évben meg kell adnia egy számot, hogy mennyi a betöltetlen álláshely Magyarországon. És ő mondhatja meg, hogy a betöltetlen álláshelyekből mennyit akar vendégmunkással betölteni, de afölé ő sem mehet. A tavalyi évben ez, azt hiszem, 65 ezer volt, most egyeztettem már a miniszter úrral, az a terve, hogy idén ezt 35 ezerben szabja meg. Mert ő azt gondolja, hogy részben a schengeni térség miatt – mármint, hogy az kibővült –, részben, mert nagy ipari beruházások megjelentek Kelet-Magyarországon, szerinte van 300-500 ezer olyan ember Magyarországon, aki még bevonható a magyar munkaerőpiacra, csak belső zárványokban élnek – persze képzés kell, hogy be tudjuk őket vonni, de bevonhatóak –, és ő úgy gondolja, hogy a Magyarországon ma betöltetlen álláshelyek nagy részét be tudjuk még tölteni magyar munkavállalókkal, és ezért a kormányt arról tájékoztatta előzetesen, hogy ő majd így fog dönteni, de a végső döntést azt hiszem, majd január-februárban hozza meg, amikor ezek a számok láthatóak. Én minden indulatot mellőzve és minden érzelmet a lehető legkisebb lángra tekerve akarom azt mondani, hogy Magyarország a magyaroké. Tehát én nem akarok vendégmunkásországot látni a hazámból, mint ahogy migránsországot sem akarok látni. És ezért nem engedjük be a migránsokat. Vendégmunkást meg annyit, amire szükségünk van. És nemcsak azért, mert Magyarország a magyaroké, és nem szeretnék úgy járni, mint néhány más ország polgára, hogy nem figyel oda, tíz év után meg azt veszi észre, utazik a metrón, aztán ismeretlen féle emberek vannak körülötte, hazamegy és azt látja, hogy mások élnek ott, mint korábban, és fölteszi a kérdést, hogy ugyan ezt ki engedte meg, és ez csak úgy megtörtént, mert a nyugat-európai élet ma erről szól. Én nem akarom, hogy a magyarok ilyen helyzetbe kerüljenek, magamat se szeretném, ha ennek elszenvedője lennék. És van egy másik megfontolásom is a vendégmunkások esetében. Ez biztos vitát fog kiváltani. De én láttam Nyugaton rossz példákat, és hogyha egy országban elfogadottá válik az a gondolat, hogy vannak ilyen alacsonyabb rendű munkák, amiket mi már nem akarunk elvégezni, mert mi már jobban élünk, meg már mi följebb vagyunk, és azokat ki akarjuk váltani idegenekkel, és erre rászokunk, abból nagyon nagy baj lesz. Mert ez valójában a munkát értékeli le. Szerintem az utcaseprő munkája az egyik legfontosabb munka. Lehet, hogy nehéz, meg úgy fizetik, meg annyi képzettség kell hozzá, de ha az utca rendesen fel van söpörve, az egy komoly teljesítmény. Ha ki van takarítva egy rendelő, egy iskola, az a takarítónő nagyon komoly munkát végzett. Tehát, ahova tradicionálisan be akarnak hozni vendégmunkásokat, azt én ellenzem általában egész addig, amíg csak egy magyar ember is van, aki azt a munkát hajlandó megcsinálni. És nekünk azt kell mondani a magyaroknak, a képzetlen magyaroknak is, hogy ti fontosak vagytok, a ti munkátok benne van az ország teljesítményében, nem fog menni nélkületek. Tehát nincs alacsony rendű munka, rosszul elvégzett munka van meg jól végzett munka. Tehát a munka becsületét itt kell megvédeni legalul, nem fönt, a fehérköpenyes IT-s szakemberek között, nem ott, itt kell megvédeni. És ha átállunk egy logikára, hogy majd az idegenek idejönnek, és a nekünk nem tetsző munkákat elvégzik, pedig nekünk is volna rá ember, abból szerintem nagy baj lesz. Tehát azt javaslom, ezt hívom én munkaalapú gazdaságnak meg munkaalapú társadalomnak, amit ugyan kritizálnak, mert szembeállítják valamilyen rejtélyes okból a tudománnyal meg a tudással, de ezt most tegyük zárójelbe, tehát nem szabad a munkához való viszony lelkületének megváltoznia egy országban, mert ha az bekövetkezik, akkor annak hosszú távon is romboló hatása lesz. Ezzel a vendégmunkás üggyel ezért óvatosnak kell lenni. Nagyon könnyen meg lehetne oldani a magyar gazdaság összes munkaerőproblémáját egy nagyarányú vendégmunkás tömeg behívásával. De ezt nem javaslom. Préseljük ki magunkból az utolsó lehetőséget. Az utolsó magyar embert is keressük meg, és vegyük rá, hogy dolgozzon, és fizessük meg. Ismerjük el a munkáját. És ha már tényleg mindenen túlvagyunk, na, akkor jöjjön valaki, aki nem mi vagyunk.

Kovács Zoltán államtitkár: ARD. Edit. Középen lesz.

Inotai Edit (ARD): Köszönöm szépen! Három rövid kérdésem lenne. Februárban választást tartanak Németországban. Milyen most a kapcsolata Friedrich Merzcel, a CDU elnökével, aki várhatóan a következő kancellár lesz, és lát esélyt arra, hogy a magyar–német politikai kapcsolatok szignifikánsan javuljanak egy ilyen kormány alatt, vagy inkább az AfD a természetes szövetségese a Fidesznek? És akkor még egy kérdés a Nyugat-Balkánról. Magyarország 3,25 százalékos hitellel vagy kamattal nyújtott kölcsönt Észak-Macedóniának. Ez egy nagyon kedvezményes hitel a nemzetközi térben, különösen azt figyelembe véve, hogy Magyarország például Kínától 5 százalékos hitelt kapott. Emögött milyen nemzetstratégiai szándék húzódik, illetve ez a magyar adófizetőknek hogyan éri meg? És akkor még egy kérdés a lengyel kapcsolathoz. Mire számít most Lengyelországgal kapcsolatban, mennyire romolhatnak vagy javulhatnak a kapcsolatok, és említette, hogy nem az utolsó talán ez a lengyel igazságügyminiszter-helyettes, aki most Magyarországon politikai menedékjogot kapott. Ki lehet a következő, esetleg az Orlen korábbi vezérigazgatója, elnöke, aki szintén Magyarországon tartózkodik?

Ha ugyanarra az úrra gondolunk – bár sosem lehet tudni, hogy egy hölgy fejében éppen melyik úrról van szó –, akkor – legalábbis ez a tapasztalatom – ő európai parlamenti képviselő jelenleg. Következésképpen nekünk ezzel nem kell foglalkoznunk. De a kérdés általánosságban szerintem igaz, hogy szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy lesznek még ilyen esetek, de legalábbis lehetnek. Ezért nekünk nagyon óvatosan kell itt beszélnünk is, mert Lengyelországnak és Magyarországnak vannak olyan közös érdekei, különösen Brüsszelben, amit külön-külön egyikünk sem tud majd érvényesíteni, csak együtt. Ezt hívom államközi kapcsolatnak, illetve az államközi kapcsolatokat ki kell menteni a pártkapcsolatok világából. A pártkapcsolataink borzalmas állapotban vannak a lengyel kormányzópárttal, és én azon dolgozom, hogy lehetőleg ez ne terjedjen át. Ez egy bonyolult és empátiát igénylő folyamat lesz, de bennem megvan a szándék. Ami a Balkánra nyújtott hiteleket illeti, Ön csak egy hitelt mondott, de van itt több is. Mi Magyarország érdeke? Magyarország érdeke az, hogy a tőlünk délre lévő térségben politikai stabilitás legyen. Ha, mondjuk, a migráció idején, 2015-2016-ban Macedóniában nem lett volna egy erőteljes kormány, egy férfias, erőteljes kormány, akkor az egész migrációs hullám megfékezése szinte lehetetlenné vált volna. Tehát nekünk gazdasági és biztonsági érdekünk – az előbb már beszéltem a csővezetékekről – az, hogy tőlünk délre stabil országok legyenek. Én próbálom meggyőzni az Európai Uniót is, hogy ez legyen a legfontosabb szempont, ezért nem támogattam soha azt a viselkedést, amit Brüsszel mutat a nyugat-balkáni térség felé, két és fél évig a mi elnökségünket megelőzően semmi nem történt a bővítés ügyében, mármint a jogi ügyében, ami pénzügyi támogatást megígértünk, azt nem küldtük el, szóval mindenfajta dolgokat csináltunk, az Európai Unió nem érzékeli, hogy az egyik tagállamának, Magyarországnak milyen elemi érdekei fűződnek ahhoz, hogy ez a térség stabil legyen. És ha az unió nem teszi meg, amit meg kell tenni, akkor meg kell tennie valakinek. És ez a stabilitás bizony pénzbe kerül. Most ajándékba nem tudunk pénzt adni, mert még nem vagyunk olyan gazdagok, hogy ezt megtehessük. Hitelt tudunk adni. És a hiteleket lehetőleg olyan feltételekkel adjuk, hogy ne menjenek tönkre a hitelfelvevők. Ezek szegény országok, ezért bizony időnként a költségvetésünknek a kamatkülönbözetet ki kell fizetnie, ki kell egészítenie, ez pénzbe kerül, de ez a biztonságunk ára. Ezért Macedóniának is adtunk ilyen hitelt. De adtunk Boszniának is, tárgyalunk az albánokkal is. Szerintem még van itt több is, ezt a gazdasági miniszter pontosabban tudja, de Magyarországnak vállalnia kell – erejéhez mérten persze –, hogy nem hatalmas, de azért érzékelhető összegekkel, a balkáni térség államait próbáljuk kisegíteni. Például, hogy a németek kivonultak a Republika Srpskából, Bosznia-Hercegovinának az egyik részéből, politikai okokból beruházásokból vonultak ki. Nekünk meg oda be kell menni. Most persze jó, ha egy beruházás megáll a lábán, de ez most egy másodlagos szempont ahhoz képest, hogy egy ország fejlődésében, egy ország kivonul, akkor ott a fejlődések elakadnak, akkor valakinek be kell lépni, és ha az unió nem hajlandó ezt megoldani, akkor erőnkhöz mérten nekünk kell ott valamit csinálni. Ezt angolra mi responsible neighbourhoodnak fordítjuk le, mert lehet, hogy Macedónia meg Republika Srpska nem szomszédos Magyarországgal, de egy lépésre vannak az ajtónktól. Albánia hasonlóképpen, és a migráció meg még közelebb hozta őket hozzánk. Ebben a térségben nekünk van felelősségünk, és ennek vannak pénzügyi következményei, amit vállalni kell. Na, és a legnehezebb, amit Ön kérdezett, a német ügy. Egyszer találkoztam Merz úrral, itt most nem felidézendő körülmények között, és körülbelül három mondatot váltottunk egymással, amit a divatossá vált, mostani magyar politikai szlengben úgy mondanak, hogy „majd dumálunk,” tehát abban maradtunk, hogy egyszer beszélünk egymással. Nem is akarom én szaporítani a leendő német kancellár gondjait, mert szerintem ott olyan kihívások vannak, amiben nemhogy egy magyarországnyi, hanem három magyarországnyi ország bicskája is beletörne. Tehát ott van azért két olyan ügy, az egyik a Kínával való kereskedelmi háború kérdése, ami egy rossz európai politikának a következménye Németországra nézve. A németek meg akarták akadályozni a kínai termékekre kivetendő adókat. Ilyet sem láttam még soha, hogy a németek meg akarnak valamit akadályozni Brüsszelben, összegyűjtenek négy-öt országot, és ott a vége, és nem tudnak összehozni egy blokkoló kisebbséget. Ilyet én még életemben nem láttam Brüsszelben, egy olyan ügyben ráadásul, ami a német ipar szempontjából élet-halál kérdése: a gépjárműveket terhelő tarifák ügye. Ez megtörtént. Magyarország együtt volt Németországgal ebben az ügyben, onnan tudom, amit most mondok. Nem tudtunk összehozni egy blokkoló kisebbséget se a németekkel. Tehát itt valami baj van ott, a gépezetben, Brüsszelben. Tehát van nekik ez a kereskedelmi háború probléma Kínával, amit Brüsszel tesz a nyakukra, és van egy még nagyobb gondjuk, hogy az egész német gazdasági stratégia, aminek alapja az olcsó energia volt, és eddig Oroszországból jött, az most nincs. Háromszor-négyszer fizetnek többet, mint a velük versenyző amerikai cégek. Az a verseny nyerhetetlen! Tehát az új kancellárnak olyan típusú dimenziókban kell kihívásokkal szembesülnie, amikhez képest mi, magyarok nagyon könnyen kezelhető kis ügy vagyunk. Úgyhogy természetesen, ha majd az új német kancellár, akit hívjanak akárhogy is, átrágta magát a nagy stratégiai kérdéseken, és eljut a „Magyarország” című dossziéig, akkor állok a rendelkezésére, de tudom, hogy nem mi vagyunk itt az első sorban.

Kovács Zoltán államtitkár: A Mandinert kérem következőként.

Kacsoh Dániel (Mandiner): Köszönöm! Hogy áll az Ön által is említett határvédelmi bírság ügye? Itt ketyeg, ugye, naponta egymillió euróval ez a büntetés. Korábban arról volt szó, hogy nem fizeti ki ezt Magyarország, vannak esetleg alternatív eszközök arra, hogy ezt ne is kelljen? Illetőleg adott esetben migránsok buszokkal majd Brüsszelig mennek demonstrálandó, hogy mi is a magyar álláspont. Mit lehet ebben a jelenlegi helyzetben tenni? A következő kérdésem, hogy folytatódik-e még így a békemisszió, avagy itt most már Donald Trump fogja ezt átvenni úgymond, ha fogalmazhatok így, a stafétát. És még egy kérdés: az idei év egyik slágertémája volt szalagcímek szintjén a forint árfolyama, megbillent-e esetleg a magyar kormány álláspontja az euró bevezetésével kapcsolatban, mikor lehet ez nagyjából reális? Köszönöm szépen!

Alig várom, hogy valaki már a stafétát kivegye a kezemből, tehát Magyarországnak egy helyes önképpel kell rendelkeznie, ami azt jelenti, hogy a jelentőségét, súlyát se túl, se alá ne értékelje. Az, hogy persze azt gondoljuk, hogy mi vagyunk a világon a legfontosabb ország, ez megkérdőjelezhetetlen, és mi vagyunk a legjobb ország, ahhoz sem fér semmi kétség, és hogy a mienknél nagyszerűbb népet még nem hordott a hátán a Föld, ezt is meg tudnám védeni, és hogy számos olyan dolog van a világon, ami a magyarok nélkül nem lenne, és biztos, hogy többet adtunk a világhoz, mint amit a világtól kaptunk: na, ebben is egész biztos vagyok. A Rubik-kockától a golyóstollig és az atombombával bezárólag, hogy néhány magyar produktumot említsek. Tehát nekünk megvan a nemzeti önbecsülésünk, tudjuk, hogy kik vagyunk, tudjuk, hogy kicserélhetetlenek és nélkülözhetetlenek vagyunk, de azt tudnunk kell, hogy mennyi a hatásunk meg mennyi a befolyásunk a világ ügyeire. És ezzel a békemisszióval Magyarország messze az erején felül vállalt. Morális okaink voltak erre, meg nem volt más, de alig várom, hogy ezt a stafétát valaki kivegye a kezünkből, és úgy látom, hogy ez most megtörténik. Tehát jön az amerikai elnök, és akkor ő megy elöl. És akkor mi készek vagyunk, segítünk, együttműködünk, de akkor a béke meg a békemisszió ügye nem Magyarországgal kapcsolódik össze, ami lehet, hogy okoz morális okokból talán helyesen is valamilyen jó érzést vagy önbecsülést, de nem ez a dolgok helyes rendje. A dolgok helyes rendje az, ami most beáll majd. Mindenesetre mi mindig is a béke oldalán voltunk, segítünk, mindig is a béke ügye volt a legfontosabb nekünk, mondtam már Önöknek, én azt látom, hogy a békét sokkal könnyebben nyeri meg Magyarország, mint bármilyen háborút, ezért nekünk ezen a vonalon kell maradnunk, de örülök, hogy ebben végre kisebb, kevésbé jelentős szerep jut Magyarországnak. A következő kérdés az volt, hogy migráció. Én azt kértem a miniszter úrtól, hogy a buszok folyamatosan melegítsék a motorokat, tehát bármelyik pillanatban előállhat egy olyan helyzet Brüsszel részéről, amire csak egy módon tudunk válaszolni: fölpakoljuk őket, aztán one way ticket, egy „csak oda” jegyet kezükbe nyomunk, aztán lehet menni vonattal, meg ha kell, elvisszük őket busszal is, persze jogszerű körülmények között. Erről egyáltalán nem tettünk le, ha kell, be fogjuk vetni ezt az eszközt is. De mi nem azért csináljuk mindezt, hogy öncélúan provokáljuk Brüsszelt, hanem hogy világos jelzéseket adjunk, hogy meg fogjuk magunkat védeni. Még egyszer mondom: minden egyes terrorcselekménynél néhány napig mindenki úgy érzi, hogy ez a helyes politika. Megnézi ezeket a képeket, amiket látunk, és azt mondja, hogy na, de az én gyerekem is szokott menni karácsonyi vásárba, nem? Elmegy a feleségemmel, aztán fölhívják, hogy meghaltak, mert valakik… Hát hogy’? Nyilvánvaló, hogy amikor terrorcselekmények következnek be, akkor mindenki látja, hogy a migrációnak mi a tényleges kockázata meg súlya. És én nem szeretném, ahogy a terrorcselekményektől időben távolodunk, a migrációnak a súlya, következménye, felelőssége csökkenne az emberek fejében. Ezt Magyarországon életben akarom tartani. Lehet, hogy a migrációs nyomás időnként kisebb a magyar határon, máskor meg nagyobb, de a történelmi léptékű fenyegetés, amiben élünk, óriási és állandó. És ezért lehet, hogy a fölmérésekben is meg a nemzeti konzultációkban is a gazdaság megelőzi a migrációt meg a biztonságot, de az én fejemben sosem fogja megelőzni, mert ez a legfontosabb. Tehát ezért nekünk mindig kell rendelkeznünk eszközzel, amellyel a brüsszeli törekvéseket elhárítjuk, mert most, ha ez a magdeburgi ügy nem ebben a brüsszeli politikai közegben lenne, hanem önmagában állna, akkor mi, magyarok azt mondanánk: mélyen együttérzünk a német néppel, velük vagyunk az érzéseikben meg az imáikban. Oldják meg ezt a problémát. Ez egy német ügy, mondanánk. Na, de nem német ügy, mert Brüsszel Magdeburgot akar csinálni Magyarországból. Rá akarja kényszeríteni a magyarokra, és a német kormány ebben nem véd meg bennünket, Weber úr az élen jár ebben Brüsszelben, rá akarnak erőltetni Magyarországra egy olyan migrációs szabályozást, aminek a kockázata kiveri a szemünket. Sose akarjuk ezt, mert védekezni fogunk, eszközök lesznek, időnként provokatívak, máskor civilizált jogi eszközök, de mindig meg fogjuk magunkat védeni, mert ezt nem szabad megengedni. És ennek ez a vége a mi meggyőződésünk szerint. Még azt is elfogadom, hogy nincs igazunk. De azt a jogot nem engedem elvitatni, hogy Magyarországnak joga van ahhoz, hogy így gondolja. Így ítélje meg a biztonsági kockázatát, eszerint járjon el, és Brüsszelből senki sem kényszeríthet bennünket arra, hogy mi ezt megváltoztassuk. Persze nem fizetünk, ők meg persze elveszik a pénzünket, ezért bepereljük őket, és visszavesszük. Ez a haditerv lényege. Most béreltünk fel egy jelentős, tekintélyes ügyvédi irodát, akin keresztül pereljük Brüsszelt, és vissza akarjuk venni azt a pénzt, amit elvesznek tőlünk. Bocsánat, volt még kérdés? Forint.Nem javaslom, hogy ebbe az irányba keressük a kiutat. A kiútkeresés helyes kérdése úgy hangzik, hogy hogyan lehet stabilabbá tenni a forintot, mint fizetőeszközt, és látható, hogy a forint egy olyan eszköz, amely a világban zajló változásokra nagyon érzékenyen reagál, és ez sosem jó. Bizonyos devizaértékmozgás egy bizonyos értékhatáron belül része a modern világgazdaságnak, de ezek a kilengések természetellenesek. Ezért nem könnyű ma jegybankelnöknek lenni meg pénzügyminiszternek Magyarországon. Ugye, a forint értékének megőrzése a jegybanktörvény szerint a jegybankhoz tartozik, de a stabilizálás lehetséges eszközei között az én fejemben az eurózónához való csatlakozás nem szerepel. Az eurózónához való csatlakozás kétségkívül hoz stabilitást, de lefojtja a növekedést, elveszi a fejlődés lehetőségét. Én ebben a kettősségben gondolkodom, ezért azt javaslom Magyarországnak, hogy tartsa meg a gyorsabb fejlődés lehetőségét, ehhez nemzeti valuta kell, és azt a nemzeti valutát ne az eurózónán keresztül stabilizáljuk. Vannak más eszközök is, kéretik azt használni.

Kovács Zoltán államtitkár: A 24.hu-t kérem.

Spirk József (24.hu): Köszönöm. A békemissziós témához kapcsolódnék, hogy korábban, ugye, Trump elnök, és ezt Ön is többször mondta, azt vállalta, és át is ment a köztudatba, hogy 24 órán belül békét tudna teremteni az ukrajnai háborúban, hogy pillanatnyilag ez metaforának minősül, vagy milyen időtávban gondolkodnak. Ez lenne az egyik kérdésem. A Tisza Párttal kapcsolatban Ön szerint most pillanatnyilag hogyan állnak az erőviszonyok? Másrészt a kormányirodák lenne a következő téma, ugye, ott a szomszédban nemrég átadták, illetve elkészült a Pénzügyminisztérium épülete, de közben megszűnt a Pénzügyminisztérium. Racionális volt-e 700 milliárd forint körüli összeget rákölteni a kormányirodaházakra, miközben nemrég arról volt szó, hogy a vasútállomások rendbetételére már nem nagyon van kerete az államnak. Köszönöm!

A 24 óra. Nagyon furcsa, de ezért aztán intellektuálisan nagyon izgalmas beszélgetésem volt az Egyesült Államok megválasztott elnökével, legutóbb, amikor tíz napja, mikor találkoztam vele a magánházában, ugyanis vagy másfél órát beszélgettünk anélkül, hogy tárgyaltunk volna. Furcsán hangzik ez, Magyarországon ez a szabályozás nem ilyen halálosan pontos, de az amerikai az, és amíg a megválasztott elnök nem lép hivatalba, addig nem tárgyalhat. Még egy olyan viszonyrendszerben sem, ami a magyar–amerikai, mármint az ő viszonya Magyarországhoz. Tehát érintettünk egy csomó kérdést, de ezért csak egy beszélgetést tudtunk lebonyolítani, tárgyalni nem lehetett. És aztán talán éppen a miniszter úr mondta nekem, hogy volt is korábban már ügy abból, hogy valaki azért nem tudott elfoglalni egy hivatalt, igaz, nem elnöki, hanem lejjebb, alacsonyabb szinten, mert ebben a várakozási időben tárgyalt. Tehát ezt csak azért mondom Önnek, hogy annak a számonkérése most az amerikai elnökön, hogy 24 óra alatt nem tett békét, talán azért nem indokolt, mert még velem sem tud tárgyalni, csak beszélgetni tudunk bizonyos elvontsági szinten, nemhogy élet és halál kérdéséről, háborúról és békéről tudjon tárgyalni, mondjuk, az orosz elnökkel. Tehát szerintem ez nem reális. Az reális, hogy amikor hivatalba lépett, mi történik az első 24 órában. Az szerintem reális, magam is várom, hogy megtudhassam. Az erőviszonyok a magyar politikában, különösen itt, a romániai fejleményeknek a fényében, hogy pontosan mennyi az annyi, micsoda, azt elég nehéz megválaszolni. Én mindig abból indulok ki, ami tény. A tény az, hogy volt egy európai parlamenti választás, mi kaptunk 45 százalékot, a második meg 30-at. Ha az a kérdés, hogy ez 2026-ra elég-e, az a kérdés, hol írjam alá. Ennyit gondolok az erőviszonyokról. A Pénzügyminisztérium épülete. Szerintem abban még az ellenzéki újságírók is egyetérthetnek velem, hogy micsoda fantasztikus épület, és összevetik azzal, hogy mi volt ott korábban, amit a komcsi időkben, ha szabad ilyen barátságosan fogalmaznom, ugye, szerényítésnek neveztek. Szerényítés a budai várban: ez volt a hivatalos építész logika, hogy szerényíteni kell. Javaslom, vegyék elő a fényképeket a leszerényített volt pénzügyminisztériumi épületről, meg nézzék meg a mostanit, és akkor látni fogják, hogy itt micsoda merénylet történt Magyarországgal szemben. Ez általában a vár teljes területére igaz. Vannak fontosabb dolgok, mint a vár, de az mégiscsak egy egyedülálló dolog egész Európa történetében, hogy van egy hely, szimbolikusan is egy kúp, egy domb teteje, ahol 800 év óta folyamatosan gyakorolják az állami főhatalmat, és ennek megvannak az építészetileg organikusan kifejlődött helyszínei. És nyolcvan évig ezeket hagytuk, hogy romokban heverjenek. És most, amikor elkezdjük ezeket felépíteni, ilyen a PM épülete is, elnézést, hogy hosszan beszélek erről, csak itt meg akarom osztani, én egy elkötelezett, az Ön nézőpontjából tán nacionalista, de egy harcos patrióta vagyok, tehát engem nem kell biztatni arra, hogy jókat gondoljak a saját hazámról meg a teljesítményéről. De amikor én látom, mondjuk, a Pénzügyminisztériumhoz elé megyek, és odaállok, akkor rájövök arra, hogy azzal, hogy szerényítették, és úgy hagyták, ahogy volt, a nagyság érzésétől fosztottak meg bennünket. Odaáll az ember azzal az épülettel szemben, most nem a méretéről beszélek, hanem ahogy kinéz, az a gondolat, ami ott megtestesül, az egész esztétikája, és micsoda nagy dolog ez itt! És az egész vár ilyen volt. És ehhez képest nyolcvan évig bukdácsoltunk a romok között. Egy ilyen kicsi országot, leszegett fejjel, a romjait, a nagyság romjait, amikor itt vannak. Tehát én tudom, hogy nem lehet a várat egyszerre visszaépíteni, hosszú évekbe fog kerülni, lépésről lépésre kell haladni, vannak fontosabb dolgok, hogyne lennének. De mégis, szerintem ez egy önbecsülési kérdés is a magyarok számára, hogy ezt nem lehet így hagyni, és ennek egy megdöbbentő bizonyítéka még az én számomra is a PM épülete. Na, ennyit az esztétikumról. De mi lesz a PM-mel? Valóban az a döntés született korábban, hogy a magyar gazdaságpolitikát az összes, ezzel foglalkozó intézmény összetelepítésével – legtöbbjük bérletben volt, nem mind, de legtöbbjük – egy helyre, valahol a Liget melletti térségben fogjuk létrehozni. Szerintem ez helyes. Hogy időközben úgy döntöttünk, hogy a PM-nek szánt épületet felújítjuk, ettől ez még nem vált értelmetlenné. Hogy miért nem valósult meg, azt most hadd ne kelljen Önöknek elmondanom, de nemcsak azt a döntést hoztuk, hogy a PM épületét, a Pénzügyminisztériumét hozzuk helyre a várban, hanem, hogy a BM-ét, a Belügyminisztériumét is, ami egy utcával odébb, átellenben van, ami nem történt meg. Éppen azért, mert vannak fontosabb dolgaink is, mint ez, ezért nem volt rá elég pénz, hogy egyszerűen fogalmazzak. Ezért, amikor visszaköltöztetjük a Belügyminisztériumot a helyére, akkor egy utcát csalunk. Nem a régi BM épületbe megy vissza, hanem a régi pénzügyminisztériumi épületbe megy vissza, amit, ha jól gondolom, valamikor február elején fogok átadni, és oda megy a Belügyminisztérium. Az a kérdés, a volt BM épületével mi lesz? Azt meg vizsgálja a kormány, mert annak semmi értelmét nem látom, hogy a hadügyminisztérium meg lent legyen ott, a Balaton utcában, ami a városnak az üzleti részéhez tartozik. Az üzleti részből, ami nem történelmi épület, mindenhonnan ki akarjuk hozni a kormányzati intézményeket, leginkább egy csomó helyen béreljük, ezt speciel éppen nem, és a hadügyminisztérium vizsgálja, hogy be tud-e menni egyébként a volt Belügyminisztérium épületébe. Na most, ha ezeket a részletkérdéseket most félretesszük, és a nagy összefüggést nézzük, akkor azt tudom mondani, hogy minden évben kifizetünk mintegy 60 milliárd forintot arra, hogy bérelünk ingatlanokat – ennek minden következményével. Az, hogy a magyar állam ilyen súllyal van jelen bérlőként a magyar ingatlanpiacon, az egészségtelen. Na, nem vagyok biztos, hogy minden ingatlanbefektető így gondolja, de én így gondolom. Tehát szerintem az a helyes, hogyha minden állami intézmény hosszú távon kiszámíthatóan, saját állami tulajdonban lévő épületben van, ott rendezkedik be, és ott dolgozik. Üzleti negyed az üzletnek való, a szállodanegyed szállodáknak, a politika meg a politika, és ezeket érdemes helyre tenni. Ez történik. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ez szintén messze nem olyan fontos, mint a kórházak dolga, mint az oktatási intézmények dolga, mint az igazságszolgáltatási béremelés, tehát a bíróságok működése, ezek mind fontosabbak, de ezzel is törődni kell. Ezért nem is oldjuk meg egy-két év alatt, hanem egy hosszú folyamat van, a miniszter úr felügyeli egyébként az egészet. A miniszter úr azt állítja, hogy 2027-ben ez majd lezárul. Bizakodjunk! Tehát énszerintem ez egy értelmes dolog, függetlenül attól, hogy nem nehéz ezzel szemben hangulatot kelteni, meg ha az ember nem kellő nézőpontból nézi, akkor még irritálhatja is, hiszen vannak ennél fontosabb dolgok, és ebben is igazuk van. De ezt sem lehet elhanyagolni, és pénzügyileg is, az előterjesztésből a kormányülésen világosan láttam, ez egy értelmes megoldás.

Kovács Zoltán államtitkár: Az RTL-t kérem szépen.

Kéri Barna (RTL): Jó napot kívánok! Miniszterelnök úr, az előbb szó került itt a forintárfolyamról, a jegybank feladatát említette ezzel kapcsolatban, de a kormánynak van-e felelőssége abban, hogy 415 az euró most? Tegnap fogadta el a parlament a 2025-ös költségvetést, amivel 397,5 forintos árfolyammal számolnak, azt hiszem, hogy fog kijönni a matek 2025-ben, mikor és mennyire fog 400 alá benézni az euró árfolyama, hogy ez kijöjjön? Úgy is kérdezhetem, hogy mit tanácsol, mikor vegyünk eurót a 2025-ös nyaraláshoz, mikor lesz jó az árfolyam? Magyar Péter. Különböző közvélemény-kutatási adatok vannak, de mindenesetre a Fidesz fölé, alá, mellé, de legalábbis a közelébe mérik a Tisza Pártot. Az én kérdésem az, Ön szerint Magyar Péter mit csinál jól, hogy egy viszonylag rövid idő alatt ilyen szintre tudott felkapaszkodni a Tisza Párt? Illetve van-e ebben Önnek felelőssége, Ön valamit elrontott-e. Magyar Péter azt kéri, hogy a családtagjainak a vagyonnyilatkozatát öt évre visszamenőleg hozza nyilvánosságra. Most azt kérdezem nyilván, hogy megteszi-e, nem akarom megelőlegezni a válaszát, de érdekel, ha esetleg nem, akkor miért nem. Magyar Péter most gyermekotthonokat látogat, vagy próbál legalábbis látogatni több-kevesebb sikerrel. Ennek kapcsán a gyermekvédelmi rendszerről kérdezném. Ma Magyarországon a gyermekvédelmi intézményekben egy gyermek napi étkezését nagyjából 1.500 forintból kell kihozni. Ön szerint ebből a pénzből lehet-e egy gyermeknek egészséges, tápláló étkezést biztosítani egy napra? És akkor nagyon röviden: háború.

Kovács Zoltán államtitkár: Négy kérdést tett fel. Köszönjük szépen, a miniszterelnök úr válaszolni fog rá, és utána még megyünk tovább.

Többek között lassítsunk, hogy felírhassam. Háború?

Kovács Zoltán államtitkár: Nem, válaszoljuk meg a kérdéseket. Szerintem.

Tehát ha tudja, hogy kit kell megkérdezni az ügyben, hogy mikor kell eurót vásárolni, szóljon nekem is. Én is szeretnék a megfelelő pillanatban vásárolni. Biztos nem én vagyok az az ember, aki ezt meg tudja Önnek mondani. A jegybankelnököt ilyen szempontból pedig szerintem inkább titoktartás terheli, dehát valahol a jegybank környékén van a tudás. Arra a kérdésre válaszképpen, hogy mikor és hogyan alakul a forint árfolyama, és ezt a jogkört nem szabad, nem is javaslom, hogy onnan elvegyük. Hogy milyen hatások állnak össze egy nemzeti valuta árfolyamában, erről szerintem egyetemi előadások többségét vagy sokaságát lehet meghallgatni. Nem én vagyok az avatott előadó, de annyit én is tudok, hogy van spekuláció, van a kormány teljesítménye, általános pénzügyi helyzet, stabilitás, a költségvetés hiánya mindig visszahat a forintra, és persze van a többi devizának az állapota és alakulása. És amit én látok, és amire leginkább a gazdasági miniszterrel való megbeszélésen kértem a felkészülést, a dollár árfolyamának változása és annak hatása a magyar fizetőeszközre. Amikor a dollár erősödik, akkor a forint automatikusan gyengül, nemcsak a forint, minden régiós valuta. És itt most azért nagy dolgok fognak történni, nemcsak a háborúban, meg a társadalompolitikában, de az új amerikai kormányzat fantasztikus dolgokat csinál a gazdaságpolitikában is, csak amit én látok abból, csak a nyilvánosan bejelentett tervek alapján, ez nyilvánvaló. Hogy ez meg fogja változtatni az amerikai valuta árfolyamát, az összes többi, a világ összes többi valutájához képest, az bizonyos. Erre fel kell készülnünk. De én azt gondolom, hogy a forint mozgásában ma sokkal nagyobb szerepet játszanak az eseti tényezők, mint a magyar gazdaság tényleges állapota. Az nem lehetséges, hogy 10-15 forintot elmozdul a forint, miközben a magyar gazdaság ugyanaz. Nem hiszem, hogy hétfőről csütörtökre tud változni a magyar gazdaság alapszerkezete. Tehát én ebből a szempontból úgy érzem, hogy a kormány rendben van, a kormány rendben tartja a gazdaságot, mármint a költségvetést, az államadósságot, a gazdaság fundamentumai rendben vannak, és ebben a térben, az efölötti térben kell a mindenkori jegybanknak megvívnia a forint árfolyamának stabilizálásáért vívott csatáját. Vagyonnyilatkozatom 1990 óta nyilvános, a családtagjaimra is van egy törvény, hogy azokkal mit kell csinálni, hogy kell nyilvánosságra hozni. Mindig betartottam, nyitott könyv az életem, mindenkinek mindig állok a rendelkezésére. Ha a Tisza Pártról kérdez, amiről már az előbb válaszoltam, hogy nekem nem dolgom, hogy az ellenzékkel foglalkozzak, egész más dolgom van. Azt az Ön kérdését, hogy mit csinált rosszul a kormány, azzal a kérdéssel váltom ki, hogy mit csinált rosszul az ellenzék? A kormányzópárt köszöni szépen, éppen kormányoz, jól, rosszul. De az, hogy az ellenzéki térfélen mi történik, nem a kormánypártoknak a dolga, hanem az ellenzéki pártoké. Hogy ők mit csinálnak, miért hagyták, hogyan, ez legyen az ő világuk, az ő kérdésük, az ő tudásuk, ez a kormány ettől inkább tartsa magát távol. Még volt talán valami. Tessék?

Kovács Zoltán államtitkár: Étkeztetés, a gyermekétkeztetés.

Annyi pénzt kell adni a gyermekotthonoknak, hogy a gyerekek Magyarországon elvárható, biztonságos, egészséges és színvonalas étkeztetést kapjanak. Ennyi pénzt kell adni, és ennek a pénznek rendelkezésre is kell állnia. Ha most nem lenne elegendő, akkor aki felelős, majd nyilván kér többet is. A kormány nem spórol a gyermekeken. Nem volt ez jellemző ránk. Nekünk korszakos gazdaságpolitikusaink vannak, az a minimum, amit elvárok tőlük, hogy kitermeljék a gazdaságban azokat a forrásokat, amelyek a szociális ellátórendszer, az egészségügyi ellátórendszer, az oktatási ellátórendszerhez szükségesek. Most, hogy Matolcsy György távozik, nyugodtan mondhatom, hogy egy korszakos gazdaságpolitikus távozik a jegybank éléről. Ő ezt mindig megoldotta. Varga Mihály miniszter urat, ha megnézik a költségvetési számokat, láthatják a teljesítményt, az is rendben van, és én bízom abban, hogy Nagy Márton alatt is ez folytatódik majd. Amire nagyon kell pénz, arra mindig van. Vasútállomások, különösen a nagy, hatalmas vasútállomások nem vasúti szolgáltatással foglalkozó részének, mert a vasúti szolgáltatás állami kézben marad, hanem ami azon túl van, azoknak a hatalmas tereknek, büféknek, boltoknak a működtetése, azoknak a felújítása biztosan meghaladja az erőinket. Oda vonjuk be a magántőkét, én egyetértek a Lázár-féle javaslattal. Ami az állam kötelessége, hogy működjön a vasút, a vasútállomás vasúti része, az a mi dolgunk, ami azon túl van, és valaki ebből tud pénzt csinálni, mi pedig nem tudunk, hát akkor csináljon, ruházzon be, fektessen be, újítsa meg, egy kicsi nekünk is, mármint a kormánynak is jusson ebből. Szerintem ez egy jó javaslat, amit a közlekedési miniszter előterjesztett, ezeket én támogatom.

Kovács Zoltán államtitkár: Lassan elfogy az időnk. A Blikket kérem szépen! Középen.

Balázs Barnabás (Blikk): Köszönöm! Az idén leadott vagyonnyilatkozata szerint 10 millió forint megtakarítása van, miközben azért az köztudott, hogy a szűk környezete tele van milliárdosokkal, elég a vejére, az édesapjára, a gyerekkori barátjára gondolni. Nem zavarja-e ez a vagyoni különbség, hogy harminc évnyi élvonalbeli politizálás, 18 évnyi kormányzás után ilyen nagy különbség van a vagyoni helyzetükben, nem tartja-e méltatlannak ezt a helyzetet? A második kérdésem, hogy a Fidesz idei vesszőfutása még a kegyelmi botránnyal kezdődött, amit sokan Balog Zoltán számlájára írnak. Megbocsátott-e már Balog Zoltánnak, Miniszterelnök úr? És a harmadik kérdésem pedig, hogy a júniusi főpolgármester-választáson Miniszterelnök úr, ha minden igaz, akkor Vitézy Dávidra szavazott, akit azóta a Fidesz elég intenzíven támad. Megbánta-e, hogy mellé húzta be az x-et? Köszönöm szépen!

Tehát ami a Fidesz vesszőfutását illeti, ezt szeretném látni 2026-ban is. Mi kapunk 45 százalékot, a második meg 30-at. Micsoda fantasztikus vesszőfutás! Ezt szeretném a 2024-es politikai teljesítményünk lényegeként felidézni. Én nem beszéltem nyilvánosan arról a vitáról, ami a mi egyházunkon belül a kegyelmi ügy kapcsán kirobbant, mert azt gondolom, hogy azt majd az egyházunk elintézi. Politikailag annyit tudok mondani, hogy egyetlen politikai döntéshozó sem háríthatja át a döntéséért viselendő felelősséget a tanácsadóira. Jól néznénk ki, hogyha én úgy válaszolnék itt az Önök kérdésére, hogy tényleg hoztam egy botrányosan rossz döntést, de tudják, hát ezt tanácsolta valaki. Ez lehetetlen! Tehát a döntést a politikus meghozza, a felelősséget ő vállalja. A tanácsadó meg azért vállal lelki felelősséget, hogy jó tanácsot adott-e, vagy nem. De ez már nem tartozik ránk, és végképp nem érdemes egyházi ügyet csinálni belőle. És örülök annak, hogy a mi egyházunk, úgy látom, hogy nagy nehezen, hála Istennek, különösen, hogy az állam meg az egyház különváltan működnek, mindenfajta állami beavatkozás nélkül ezt az ügyet a maga berkeiben megvitatta, elrendezte, és talán most már a kedélyek ott is megnyugodtak. A vagyoni különbségek zavarnak-e? Nem zavarnak. Ezt én eldöntöttem 1990-ben, és tudtam, hogy nagyjából ez lesz. Amikor Magyarországon kiderült, hogy egy polgári, nyugati világ, mondjuk, hogy kapitalista gazdasági rend jön, akkor lehetett tudni, hogy valaki elmegy vállalkozónak, valaki elmegy tudósnak, valaki elmegy politikusnak. Ahogy körülnéztem ott, 1990-ben a körülöttem lévő ellenzéki világban, csomó MDF-es, SZDSZ-es, mindenfajta emberek, akkor láttam, hogy ezek a pályák bontakoznak ki, és én tudtam, hogy mire vállalkozom. Engem sose a vállalkozás világa vonzott, hanem a tudomány világa vonzott. Nekem az volt egy nehéz döntés, hogy az akadémiai irányultság helyett inkább, hogy itt Önnek válaszolok, ezt a munkát vállalom, de ez most már eső után köpönyeg, most már valahogy van, az akadémia dicsfényeitől messze kerültem. De a dolog lényege, hogyha hoz az ember egy döntést, akkor tudja, mit hoz. Tehát én azért utasítok vissza, vagy válaszolok inkább minden ilyen személyes üzleti ügyre vonatkozó kérdést mindig ugyanúgy, mert hiszek abban, hogy üzleti ügyekkel a miniszterelnöknek nem szabad foglalkoznia. Tehát amikor eldöntöd, hogy te közügyekkel foglalkozol, elmész a politikába, akkor neked a szempontod, ami alapján a világot nézned kell, a közügyek és a közérdek. Amikor elmész üzletembernek, akkor a világot úgy kell nézned, hogy hogy’ csinálsz hasznot. Az egy másik szempont. Ezt nem lehet összekeverni. Persze az üzleti világ, a tudományos világ meg a politika érintkezik, de nem szabad összekeveredni, az helytelen, külön kell tartani, és ezért én, függetlenül attól, hogy az én családomban vagy máshol ki mit csinál, mennyit keres, hogyan él, nem adok egyébként senkinek életvezetési tanácsokat, nem dolgom az, felnőtt emberek Magyarország polgárai, bár a mértéktartást erénynek tekintem, nem adok tanácsokat, ők éljék, én meg a sajátomat, és tudom, hogy ebből mi jön ki. És nyugodtan mondhatom, hogy a csillagom nem áll rosszul jelen pillanatban a pártban, tehát akárhogy is alakul majd a kormányzat jövője, úgy érzem, hogy be tudok csúszni a képviselőlistára, és képviselőként az életemet, az aktív életemet úgy tudom befejezni, hogy a köz érdekét szolgálom egy 1990-ben meghozott döntés következtében, annak minden következményével. Van egy feleségem, öt gyerekem, hat unokám, mit akarhatok még? Rendes munkám, megfizetnek. Köszönöm, jól vagyok.

Kovács Zoltán államtitkár: Breuer Péter egy utolsó kérdés, és köszönjük szépen. Elfogyott az időnk.

Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV): Köszönöm, ez már tradíció, hogy én vagyok az utolsó. Köszönöm a lehetőséget! Miniszterelnök úr, a legfontosabb mondat, ami ma visszatért, és hála Istennek, hogy így van, én egy 72 éves idős ember vagyok, aki már háborúban élt, és a génjeimben is ezt hordozom, úgyhogy ez nagyon fontos. Ön elkezdte ezt a békemissziót, pár nappal ezelőtt Isztambulban is ott volt, és gondolom, hogy azokra az emberekre is gondolt, akik a világ másik végén 425 nap után még mindig túszként pincékben vannak százan. Ön, amikor azt mondja, hogy merjünk kicsik lenni, akkor a napnál világosabb, hogy ez egy álszerénység, hisz nemcsak az orosz elnököt, nemcsak az amerikai megválasztott elnököt, hanem Netanjahut is és a török elnököt is ismeri, úgyhogy lehetne esetleg most folytatni ott, ahol éppen abba akarja hagyni, az amerikai leendő megválasztott elnök nem elegendő egyedül erre. A törökök most tért nyertek, és az Ön szavára ad a török elnök. Ez az első kérdés.

Igen. Parancsoljon!

Breuer Péter (BreuerPress, Heti TV): Már a szóvivő úr azt mondja, hogy nincs második kérdés, de egy pillanatra a magyar mezőgazdaságról, ha béke van, akkor enni is kell, és hála Isten, Magyarország valamikor önellátó volt. Ha Ukrajna bekerül az Európai Unióba, akkor tudjuk, hogy ott kik a földtulajdonosok, és milyen szintetikus élelmiszer fog ránk zúdulni, és most, hogy végre megállapodtak 2027-től 2033-ig vagy 2036-ig, amit kollégáim nem kellőképpen harangoztak be, mert ez egy tényleg nagy siker, hogy végre egyetértettek a 27-ek, bár már a békében is egyetértenek, mi lesz akkor, az ukránok kenyerét fogjuk enni, amitől esetleg történhet is valami bajunk?

Köszönöm szépen a kérdéseit, Péter. Én nem tanácsoltam azt, amit Ön levont a szavaimból, hogy merjünk kicsik lenni, az egy másik politikai tábor irányzata, tehát én csak azt akartam mondani, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák vagyunk, és mi nagyok vagyunk. Az a másik dolog, hogy ugyanakkor tudjuk, hogy mekkora a befolyásunk. Tehát mi egy nagy nemzet vagyunk. Még egyszer mondom: a világon számos fontos dolog ma nem létezne nélkülünk, azokat mi adtuk a világnak. Túl azon, hogy azt a helyet, ami ránk van bízva, azt rendesen megműveljük, fölépítettük, civilizációs teljesítményeket hoztunk benne létre, de ezen túl olyasmiket hoztunk létre, amit az egész világ használ. Tehát semmi oka egy magyarnak arra, hogy összehúzza magát, átcsússzon a küszöb alatt, meg pénzért… Ezeket mind felejtsük el. Egészséges testtartást javaslok, csak közben a helyes önismeret az ellen is megvéd bennünket, hogy olyasmire vállalkozunk, amihez nagyobb testtömeg kell. Tehát ha az ember 67 kilós, vagy, mondjuk, váltósúlyú bokszoló, akkor szupernehézsúlyban nem kell bemenni a ringbe, mert lehet tudni, hogy mi fog történni. És annak nem dicsőség a vége. Tehát jól kell megválasztani azokat a helyszíneket, terepeket, amikor és akikkel az ember valamire vállalkozik, akár ellenükben, akár velük. Ennyit a tartásunkról. A török ügy. A török elnökkel nem beszélünk róla a nyilvánosság előtt. Emlékeim szerint egyszer sem nyilatkoztam erről, de a török elnökkel minden tárgyalásunk során szóba kerül a Közel-Kelet térsége. És én valóban abban a példátlan helyzetben vagyok, hogy különböző okokból, de baráti viszonyom van Izrael miniszterelnökével, Netanjahu úrral, és egy atyai-baráti viszonyom van Recep Tayyip Erdoğan elnök úrral, aki Törökország elnöke. És mindenkivel beszélek mindenről. Tehát én ismerem az összes álláspontot, és mindig teszek annak érdekében, hogy ezek az álláspontok közelebb kerüljenek, más szempontokat is be tudjak hozni. Tehát én dolgozom azon, amit ilyen furcsa mód ebben a kapcsolatban, ebben a török-izraeli kapcsolatban egy keresztény embernek tennie kell, én ebben a relációban is megteszem, tehát úgy járok el, ahogy kell, de ez egy nagyon nehéz kenyér. Tehát azt kell mondanom, hogy a térség két meghatározó államának a pozíciója, gondolkodásmódja nagyon messze van egymástól, és egy folyamatos politikai készenlétet, karbantartást igényel a Magyarországnál nagyobb országoktól is, hogy az a térség a lehető legstabilabbá váljon. Ettől ma nagyon messze van. Az elfogadhatatlan, hogy embereket pincékben tartanak túszként a világ bármely pontján, az előzmények után ott pedig különösképpen így van ez. Én szerencsétlennek tartom, hogy bár Szíriában megkezdődött egy változás, de senkit nem látok olyannak, aki azt merné magáról mondani, hogy ura a folyamatoknak, itt több országnak együtt kell működnie azért, hogy az, ami ott történik, ne egy második terrorista államhoz vezessen, hanem valami konszolidációhoz. Tehát úgy érzem, hogy rengeteg teendő van, és én csak azt tudom Önnek mondani, hogy amit a diplomácia keretein belül, időnként azon túl meg lehet tenni annak a térségnek a békéje érdekében, azt a magyar állam meg is teszi. Ami a mezőgazdaságra vonatkozó, egyszerűnek látszó kérdést illeti, ugye, Magyarországnak van egy robosztus mezőgazdasága és egy mindenkit meglepő módon fejlődő élelmiszeripara. Most kiírtunk két pályázatot a napokban, talán egy-két hónappal ezelőtt. Az egyiket a kicsiknek, a másikat a nagyoknak, élelmiszeripari fejlesztésekre. Most a számok pontosságáért nem vállalok garanciát, de kiírtunk körülbelül 150 milliárd forint fejlesztési forrást, annyira lehet jelentkezni, bejött 750 milliárdnyi pályázat. Ez azt jelenti, hogy iszonyatos életerő, versenyképesség feszül a magyar mezőgazdaságban, és most azon dolgozunk, hogyan lehet a 150-et följebb vinni, hogyha már vannak ilyen vállalkozásaink, akkor azok sikeresek legyenek. Kicsik is meg nagyok is. De összességében azt tudom mondani, hogy a magyar mezőgazdaság 20 millió ember élelmezésére alkalmas jelen pillanatban. Tehát mi el tudunk tartani 20 millió embert, közben 10 milliónyian vagyunk. Tehát ez az alapszám. Az igaz, hogy vannak olyan részelemei, részszektorai a mezőgazdaságnak, ahova importot hozunk be, de más részszektorokban pedig exportálunk. De összességében, mi ugyan nem önellátóak vagyunk abból a szempontból, hogy minden, amire szükség van, mi termeljük meg, mert sok mindent hozunk be külföldről, de összességében 10 millió ember élelme helyett megtermelünk 20 millióét, 10 milliót eladunk. Ezért a magyar mezőgazdaság mindenkori teljesítménye fontos nekünk, fontos először is az abból élőknek, fontos a magyar fogyasztóknak, minden magyar embernek, fontos a magyar költségvetésnek, és fontos az egész világnak, mert nem sok olyan ország van, aki több mezőgazdasági terméket tud előállítani, mint amennyit elfogyaszt. Tehát a mi hozzájárulásunk a világ élelmezéséhez, legalább térségi szinten jelentősnek mondható. Ukrajna belépése az unióba a magyar mezőgazdaságot, ha ez így van, ahogy most van, mármint az ukrán, akkor agyonvág bennünket. Tehát ne kerteljünk, ez azt jelenti, hogy be lehet zárni a kaput, be lehet zárni a boltot. Nemcsak nálunk, még Franciaországban is. Tehát nyilvánvalóan létrejön most egy olyan nagyon erős szövetség agrárius országok között, amely ésszerűsíteni akarja Ukrajna közeledését az Európai Unióhoz, hogy ne üssön agyon bennünket mindaz, ami onnan ide beérkezhet. Ez komoly tárgyalásokat igényel, nemcsak mi vagyunk, azok is vannak, akik nyerni akarnak azon, hogy ukrán élelmiszert hoznak be Európába. Velük kell megküzdenünk, őket kell visszanyomni, és a magyar és európai gazdákat megmentő menetrendet kell kialakítani. Ez még nem jött létre. Az létrejött, hogy mit gondolnak a 27-ek az európai gazdaság jövőjéről, de hogy ebbe be lehet-e illeszteni egyáltalán, és ha igen, hogyan, az ukrán mezőgazdaságot, erről nincs egyetértés ma Európában.

Kovács Zoltán államtitkár: Miniszterelnök úr, Miniszter úr, köszönöm szépen a kollégáknak is, hogy itt voltak a mai napon velünk. Áldott karácsonyt kívánunk! Viszontlátásra!

Áldott, békés ünnepeket és boldog újesztendőt kívánok mindannyiuknak!