Orbán Viktor nyilatkozata az Európai Unió Tanácsának magyar elnökségét lezáró sajtótájékoztatón

Jó estét kívánok!

I will speak Hungarian if you don’t mind. Szóval én azért vagyok itt, mert Magyarország adta a tanács soros elnökségét az elmúlt fél évben. Először is szeretném megköszönni az együttműködést Ursula von der Leyennek, akivel és a bizottsággal remekül működtünk együtt. Minden politikai vitát félre tudtunk tenni annak érdekében, hogy fontos ügyeket előre tudjunk vinni. Köszönöm az együttműködést António Costának is, habár a munka dandárja során nem ő, hanem még Charles Michel volt a tanács elnöke, akinek szintén szeretném megköszönni az együttműködést, mert sokat tett a sikerek érdekében.

Milyen helyzetben kezdtük az elnökséget, és hol vagyunk most? Soha nem látott biztonsági kihívások voltak az elmúlt fél évben; háború van Ukrajnában, Közel-Keleten, Afrikában, és az eszkaláció veszélye pedig állandó. Az illegális migráció és az ezzel járó következmények a schengeni övezet megbénulásával és szétszakadásával fenyegetnek. A gazdasági számok azt mutatják, hogy az Európai Unió veszít a globális versenyképességéből, és a legfőbb gazdasági versenytársainktól egyre inkább hátramaradunk. Mindeközben a többi globális szereplőnek vannak ambiciózus tervei, nagystratégiái vannak: van, aki nagy akar maradni, van, aki pedig megint naggyá akar válni. Ezért mi úgy döntöttünk, hogy mi egy politikai elnökséget fogunk működtetni. Tudják, két lehetőség van: vagy egy bürokratikus elnökséget működtetsz, vagy egy politikait. Hogyha bürokratikust működtetsz, akkor alapvetően a szokásos ügyek előrevitelét tartod fontosnak, ha úgy látod, hogy politikai döntések is kellenek, akkor pedig politikai típusú elnökséget csinálsz. Nekem szerencsém volt, mert nem ez volt az első elnökségem. Onnan tudom a dolgok csínját-bínját meg a két lehetőséget, mert egyszer már, tízen-egynéhány évvel ezelőtt vezettem egy elnökséget, ezért most a második sokkal könnyebb volt, és mertem vállalkozni arra, hogy politikai természetű elnökség legyen. Rengeteg munkát tettünk bele ebbe a fél évbe. A teljes magyar államapparátus legjava dolgozott azon, hogy az ügyek előremenjenek.

Ami az ukrajnai háborút illeti, ami a legfontosabb politikai kérdés, ott lényegében nem volt mozgásterem, mert az Európai Unión belül nincs konszenzus, és ha nincs konszenzus, akkor nem lehet föllépni az Európai Tanács nevében. Tehát minden, amit a háború ügyében tenni lehetett, azt nem az elnökség keretében, hanem attól függetlenül kellett tenni, mondjuk úgy, hogy a kétoldalú diplomácia keretén belül. Önök is ismerik, sok mindent tettünk. Most is van az asztalon egy karácsonyi tűzszüneti javaslat, amit nem elnökségi keretben tettünk az asztalra.

A versenyképesség ügyében, ahogyan az elnök asszony is mondta, a Budapesti nyilatkozat történelmi figyelmet érdemel, tekintettel arra, hogy egy egyszerűsítési forradalomra szólít föl, megfizethető energiát irányoz elő, kis- és középvállalkozások támogatását irányozza elő, ehhez a feladatokhoz pedig határidőket rendel, és a tervek szerint az Európai Tanács az előrehaladást kellene, hogy felügyelje. Idáig jutottunk el versenyképességügyben. Akit érdekelnek a szervezetirányítási, szakmai részletkérdések, azoknak egy írásos összesítést is készítettünk, annak van egy melléklete, ezt mutatom Önöknek, ez ötven-egynéhány pontból áll. Ez azt mutatja, hogy hány olyan politikája van az uniónak, ahol, ha versenyképessé akarunk válni, akkor változásokat kell végrehajtani. Ez jól mutatja, hogy versenyképessé tenni Európát egy meglehetősen komplikált és nehéz folyamat lesz.

Az elnökségünk fontos pontja volt, hogy a demográfiai kihívásokért felelős miniszterek az unió történetében először találkoztak, hogy megvitassák Európa demográfiai jövőjét.

Nem ismétlem meg mindazt, amit Ursula von der Leyen elnök asszony mondott, a bővítéspolitikában, a Nyugat-Balkán irányában régóta blokkolt ügyekben sikerült előrejutni. Meg lehetett kezdeni a tárgyalásokat Albániával, tartottunk három kormányközi konferenciát. És Szerbiával is elérhető közelségbe került egy kormányközi konferencia megszervezése. Két és fél év óta nem történt ilyen típusú előrelépés.

Ahogyan az elnök asszony említette, megtörtént a döntés Bulgária és Románia schengeni tagságáról, ez tizenhárom év óta volt napirenden, és hol egyik, hol másik ország, hol több ország együttes ellenállása miatt nem lehetett a befejezés fázisáig eljuttatni. Hat hónapig tárgyaltunk különböző országokkal, akik korábban ellenezték a bővítést, hogy milyen körülmények között lehet mégiscsak lehetővé tenni, hogy ez a két ország, amely egyébként felkészült és alkalmas a schengeni tagságra, megkapja azt, ami jár neki, így január 1-jétől ez be is következik.

Szeretném felhívni a figyelmüket arra, hogy ez volt az első alkalom, mármint a magyar elnökség, hogy a 27 mezőgazdasági miniszternek sikerült megállapodnia a Közös Agrárpolitika jövőjéről. Tehát a 2027 után esedékes Közös Agrárpolitikáról sikerült tető alá hozni mind a 27 állam agrárminiszterének a megegyezését.

És végezetül fontosnak tartom, hogy sikerült tető alá hoznunk egy nyilatkozatot a zsidó élet előmozdításáról és az antiszemitizmus elleni küzdelemről, és a nyilatkozat kiemeli, hogy az antiszemitizmus riasztóan magas szinten van az Európai Unióban, és közös felelősségünk, hogy mindent megtegyünk annak érdekében, hogy ez csökkenjen.

Összességében azt mondhatom, hogy az elmúlt hat hónapban megerősödött bennem az a vélemény, hogy az Európai Unió sikerének, egyáltalán a túlélésének az egyetlen lehetséges módja, hogyha ambiciózussá teszi magát, ha nagy akar lenni, ha nagy dolgokra vállalkozik. Ezért a következő elnökségeknek azt kívánom, hogy ezeket a fontos és nagy döntéseket képes legyen meghozni annak érdekében – merthogy nem volt vicc, amit az elnökségünk mottójául választottunk –, hogy mi is legyünk újra naggyá, vagyis tegyük Európát is újra naggyá. Ez az egyetlen útja a versenyképességnek és a túlélésnek.

Köszönöm szépen a figyelmüket!