Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Idei utolsó ülésüket tartották ugyanis tegnap az európai uniós állam- és kormányfők, ahol szó volt az ukrajnai háborúról, és értékelték a féléves magyar elnökséget is. Ebből az apropóból beszélgetünk most Brüsszelben, a közmédia központban Orbán Viktor miniszterelnökkel. Jó reggelt kívánok Önnek és a hallgatóknak is!

Jó reggelt kívánok!

A csúcs első részén ott volt Zelenszkij ukrán elnök, aki a héten meglehetősen nyers stílusban üzent Önnek az Ön karácsonyi tűzszünetről szóló felvetését követően. A tegnapi nap után mekkora esély van rá, hogy megvalósuljon ez a tűzszünet?

Ugye, semmilyen provokációnak nem szabad fölülni. Ilyen háborús időkben a legfontosabb a stratégiai nyugalom. És azt is meg kell érteni, hogy egy olyan ország vezetője, amelyik bajban van, és amelynek a területén idegen csapatok vannak, elfoglalták körülbelül 18-20 százalékát az ország területének, sok millió embert vesztett, mert elhagyták az országot, meghalt több százezer ember, tele vannak sérültekkel, sebesültekkel, özvegyekkel, árvákkal, és szétlőtték az energetikai infrastruktúrát, és nem lehet látni, hogy a jövőben miből fog megélni ez az ország, szóval egy ilyen helyzetben lévő ország vezetője néha mond ingerült dolgokat. Szerintem ezt nekünk nagyvonalúan kell kezelni. Most, ami a békét illeti, futottam még egy utolsó kört itt, az európai elnökségünk félévének végén. Ezzel kezdtük, az első körrel, ezt békemissziónak hívtuk, most itt, a végén jártam az új, választásokat megnyert amerikai elnöknél, beszéltem hosszan az oroszok elnökével, és személyesen tárgyaltam Törökország elnökével. Törökországnak azért van kulcsszerepe a béke ügyében, mert ők az egyetlen sikeres közvetítők ez idáig. Tehát egyetlen olyan terület létezik, ahol békét tudtak teremteni, meg tudtak állapodni, ez pedig a gabonakihozatal a háborúval terhelt övezetekből, és ezt Törökország és maga a török elnök intézte el, ami szerintem egy nagyszerű teljesítmény, és úgy látom, hogy mind a két fél a törököket olyannak tekinti, akikkel hajlandóak együttműködni a béke ügyében is. Na, és futottam egy utolsó kört tehát, mert azon dolgozunk, hogyha már nagy, átfogó béke nem is történik meg ebben az évben, ha egy hosszabb és tartós tűzszünetre sem hajlandóak a felek, akkor legalább annyit hozzunk ki ebből a helyzetből, amit ki lehet, legalább legyen egy karácsonyi tűzszünet. Ez nem Istentől elrugaszkodott gondolat, tekintettel arra, hogy még a legvéresebb háborúban, az első világháborúban is karácsonykor meg tudtak egyezni a szembenálló felek, hogy legalább néhány napig nem hal meg senki a fronton. És ezért megpróbálom tető alá hozni azt, hogy az ortodox karácsonykor, ami nem esik egybe a mi karácsonyunk dátumával, legyen egy néhány napos tűzszünet, és legyen nagyszabású fogolycsere. Olyan 700-800-900, talán ezer hadifoglyot is ki lehetne cserélni, és akkor azon túl, hogy néhány ezren nem halnának meg, karácsonykor nem lennének újabb özvegyek meg árvák, még haza is tudna menni néhány száz férfi a családjához. Miután itt két-három napról van szó, ezért a tűzszünettel kapcsolatos stratégiai ellenvetések, miszerint, hogy az ellenfél akkor, a tűzszünet idején majd átcsoportosít, és az neki kedvez, elesik, mert itt, ugye, két-három napról beszélünk. Igazából az a kérdés, hogy a nagyon durva háború nyilván embertelen körülményei közepette gondolkodnak-e már a vezetők a békéről, mert előbb-utóbb majd meg kell egyezni, és békét kell teremteni. És szerintem egy karácsonyi tűzszünet arról szólna, hogy nem reménytelen egy rövid távon elérhető béke és tűzszünet Európában. Mert ha sikerül ezt néhány napra létrehozni az európai keresztény hagyományoknak megfelelően, akkor tető alá lehet ezt hozni karácsony után majd, egy hosszabb tárgyalás eredményeképpen is. Tehát ezen dolgozom. Az orosz elnököt sikerült rávennem arra, hogy ezt fontolja meg. Amikor az első békemissziós kört mentem, akkor nem volt fogadókészség egyik oldalon sem. Most legalább az egyik oldalon volt. Az ukránok meg szerintem inkább ösztönből reagáltak, ha leülnek, és átgondolják a javaslatot, akkor könnyen megváltoztathatják az álláspontjukat. Azt hiszem, hogy nekik is érdekük lenne ez.

Igen, ugye, Zelenszkij azt mondta tegnap a sajtótájékoztatóján, hogy akkor van értelme szerinte tűzszünetről beszélni, ha tudják, hogy mi történik utána. Azt ugyanakkor ő is elismerte, hogy a kulcs részben legalábbis Donald Trump kezében van. De van-e válasz arra, hogy mi történik utána, és egyáltalán mennyire lesz nehéz dolga beiktatása után az új amerikai elnöknek a béketeremtésben?

Én is hallok rengeteg spekulációt arról, hogy mi lesz majd az új elnök beiktatása után. Ez január 20-án történik majd meg. Én óvatosabb duhaj vagyok, tehát én most annyit látok, hogy van még hátra az új elnök hivatalba lépéséig egy hónap. És azt javaslom, hogy imádkozzunk, hogy ne essen baja az új amerikai elnöknek ez alatt az egy hónap alatt, és el tudja foglalni a hivatalát, aztán majd minden mást meglátunk.

Érdekes, ugye, az európai szempont is ebben a helyzetben. Ugye, azt látjuk, hogy az európai közbeszédben egyre több szó esik a békéről, ugyanakkor tegnap több uniós vezető is arról beszélt, hogy elkötelezett Ukrajna – ahogyan fogalmaztak – végsőkig való támogatása mellett. Melyik álláspont most az uralkodó az állam- és kormányfők, illetve a brüsszeli vezetők körében?

Két fontos esemény zajlik párhuzamosan. Az egyik, hogy az erőviszonyok folyamatosan, napról napra változnak a frontvonalakon az oroszok javára és az ukránok rovására. Tehát a katonai helyzetben van egy mindenki által ismert átrendeződés. Persze van, aki azt mondja, hogy ezt majd az ukránok megállítják egy hónap múlva, egyébként az ukrán elnök is azt mondta, hogy egy hónap múlva már ez egészen másként lesz. Van, aki hisz ebben, van, aki pedig másként látja a realitásokat, tehát a frontvonalon történik egy jelentős változás. A másik pedig, hogy megváltozik Washington. És Washington, ha talán nem is a világ közepe, mert az inkább Róma, de mindenképpen egy fontos főhadiszállása az európai, illetve a nyugati civilizációnak. Tehát ott nagy változások lesznek, nagy idők jönnek. Szerintem ezek a változások jók lesznek a nyugati világ számára, normálisabb életünk lesz, mint korábban volt, a magyarok gazdaságilag is nyernek ezen, és azt hiszem, hogy a békéhez is közelebb fogunk kerülni. Most ez a két új fejlemény bennünket, magyarokat mindenképpen óvatosságra int. Mi azt gondoljuk, hogyha ilyen nagy jelentőségű változás következik be hamarosan, akkor nem érdemes azt hajtogatni, hogy mi függetlenül a nagy változásoktól ugyanazt fogjuk csinálni, mint eddig. De rajtunk kívül más nemigen gondolkodik így Brüsszelben. Itt mindenki azt hajtogatja, hogy mindegy, mi van a fronton, mindegy, mi történik Amerikában, Európának pont ugyanazt kell csinálnia, mint amit eddig. De hát amit eddig csináltunk, nem vezetett eredményre! – mondom én. Erre széttárják a kezüket, hát eddig nem, de majd ezután fog! Egyelőre ezen a szinten állunk. Tehát úgy érzem, hogy a vezetők között, a nemzeti vezetők között azért a változásra való nyitottság, hogy itt új dolgok jönnek, és nekünk is változtatnunk kell, ez a nyitottság inkább megvan. Tegnap is azt mondta mindenki, hogy Európa egyedül ezt a konfliktust nem tudja megoldani, és hogy az úgynevezett transzatlanti együttműködés, ami az Európa és az Egyesült Államok közötti együttműködést jelenti, a legértékesebb dolog, ami létrejött a második világháború után, és Európa békéjét és biztonságát enélkül aligha lehet garantálni. Tehát az európai vezetők azért, mármint a nemzeti vezetők érzik nyilván a saját választóik nyomását is, hogy azért a dolgok a béke fele mennek, le kell ezt zárni, és egy tartós, kiszámítható biztonsági rendszert kell létrehozni, amely lehetővé teszi, hogy Európa újra meginduljon a gazdasági fejlődésnek az útján. Úgy azért nehéz fejlődnie egy kontinensnek, hogy közben a határvidékén egy brutális háború zajlik, szankciókat vezetünk be, az energiaárak felmennek az égbe, ez rányomja a bélyegét a gazdasági teljesítményre is. Persze van az európai gazdaságnak néhány belső problémája is, de az nem véletlen, hogy akik távolabb vannak a háborútól, azok sokkal gyorsabban fejlődnek, mint mi, európaiak, akik itt vagyunk a szomszédban. Tehát a háborúnak a megszüntetése, lezárása egy elsőrendű európai gazdasági érdek is. Ezt szerintem a nemzeti vezetők érzik, mert mindenhol úgy, mint Magyarországon is, az embereknek elegük van már ebből a háborús helyzetből, elegük van az inflációból, elegük van a szankciókból, és azt várják, hogy meginduljanak a nemzetgazdaságaik megint a fejlődésnek az útján. Most az európai intézményekben, ami Brüsszelt jelenti, az egyszerűség kedvéért nevezzük így, tehát az Európai Parlamentben, az Európai Bizottságban azért más a helyzet. Itt azért az elmúlt héten mindennek az ellenkezője történt, mert kötött egy paktumot a három-négy legnagyobb pártja az Európai Parlamentnek, ahol írásba foglalták, hogy márpedig ők ezentúl is mindent úgy fognak csinálni, mint eddig: támogatják a migrációt, támogatják a gendermarháskodásokat, támogatják a háborút, tehát őket nem zavarja, hogy a brüsszeli buborékon kívül hogyan változik a világ, ők menni akarnak előre. És erről írásos megállapodást is kötöttek. Abban olyanok is szerepelnek, hogy minden tagállam adja be a közösbe a nemzeti össztermékének egy bizonyos százalékát, ez Magyarország esetében 200 milliárd forint lenne. Szóval ez szerintem azt mutatja, hogy a legnagyobb problémák ma Brüsszelben vannak, tehát nem Berlinben, nem Párizsban, nem Rómában, nem Budapesten, még csak nem is Bukarestben, az igazi problémák szerintem itt vannak Brüsszelben.

Még egy kérdés a háborúhoz, mert azért van ennek egy pénzügyi vonatkozása is. Tegnap Ursula von der Leyen azt mondta, hogy Európa eddig összesen már forintra átszámítva 52 ezer milliárd forintnak megfelelő euróval segítette Ukrajnát. Honnan hiányzik ez a pénz? Mekkora terhet jelent ez az Európai Uniónak akár már most, akár a jövőben?

Különböző kalkulációk léteznek. Az amerikaiaktól, a velük való tárgyalás során azt a számot kaptam, hogy Európa és Amerika együtt 310 milliárd eurót költött eddig. Ezek hatalmas számok! Majd a háború után érdemes számba venni, hogy most akkor tényleg mennyi pénzt adtunk, mert adtunk pénzt meg fegyvereket meg eszközöket, tehát nehéz ezt kikalkulálni, de a lényeg, hogy iszonyatos összeget. Ha ez az összeg, mondjuk, arra állt volna rendelkezésre, hogy a nyugat-balkáni országokat egyetlen mozdulattal, egy-két év alatt fölzárkóztassuk az európai életszínvonalra és fejlettségre, ebből a pénzből megoldhattuk volna. Ha azt akartuk volna, hogy ez a pénzösszeg, mondjuk, a migránsokat kibocsátó országokban, a Száhel-övezetben hozzon létre olyan fejlődést, hogy érdemes legyen otthon maradniuk a migránsoknak ahelyett, hogy átjönnének Európába, na, ebből a pénzből ezt meg tudtuk volna oldani. Ha azt döntöttük volna, hogy miután Európa gyenge, és elhanyagolta a katonai fejlesztéseit az elmúlt évtizedekben, és ezért szükségünk van egy nagy, erős európai katonai képességre és fegyvergyárakra és a biztonságot garantáló befektetésekre, ebből a pénzből ezt mind meg lehetett volna oldani. Vagy ha azt mondtuk volna, hogy ezt a pénzt adjuk inkább oda az európaiaknak, ne vigyük ki a kontinensről, itt költsük el, tegyük bele az európai gazdaságba, akkor ma az energiaárak sokkal lejjebb vannak, az európai gazdasági növekedés sokkal följebb van, és az európai emberek sokkal jobban élnének, mint ma. Ezek hatalmas összegek, amivel csodákat is lehetett volna tenni.

Említette az imént azt a paktumot, amelyet a liberális, a szociáldemokrata és a néppárti frakció vagy ezek a pártcsaládok kötöttek Európában, ugyanakkor ott vannak a Patrióták, akik ezekben az ügyekben más álláspontot képviselnek, mint a brüsszeli fősodor. Hogyan alakította és alakítja a brüsszeli vagy akár a hazai politikai törésvonalakat a Patrióták megjelenése?

Még egy fontos részletkérdés talán erről a paktumról. Ugye, ebben az is szerepel, hogy Ukrajnát gyorsan, nagyon gyorsan föl kell venni az Európai Unió tagállamai közé, amire minden olyan ország, amelynek jelentős mezőgazdasága van, azonnal és negatív módon reagált. Tehát ha bekövetkezik a mezőgazdaságból élők helyzetének rendezése nélkül Ukrajna gyors felvétele az Európai Unióba, akkor az európai gazdák tönkre fognak menni. Akkor nekünk is kapaszkodnunk kell, hogy meg tudjuk menteni a magyar mezőgazdaságot és a mezőgazdaságból élő magyar családokat. Tehát ezért ez az elkapkodott, átgondolatlan, gyors folyamat semmiképpen nem támogatható. Na, most a Patrióták között sok olyan állam van jelentős pártok képviseletén keresztül, ahol az agrárium erős. Ott vannak nálunk az olaszok, a Patrióták között ott vannak a franciák, ott vagyunk mi, az osztrákok ott vannak, vannak lengyelek, tehát ezek mind olyan nemzetek, amelyek rendkívül érzékenyek a mezőgazdaság és az abból élő családok millióinak a jövőjére. Most a Patrióták csoportja egy furcsa helyzettel találja most magát szembe. Fogalmazzunk úgy, hogy léteznek a világban globális hálózatok, tehát amelyek elszakadtak a születésük helyétől, és egyszerre több országban, lehetőleg a legfontosabb országokban gyakorolnak komoly befolyást a közélet, a politika és a gazdaság eseményeire. Számos ilyen hálózat van. Az egyik, amit mi ismerünk, és amely hozzánk, magyarokhoz kötődik, mert bennünket szenvedtet, illetve gyömöszöl, és ráadásul a mi hazánkfiáról van szó, ez a Soros-féle hálózat. Na, most a Soros-féle hálózatnak két főhadiszállása volt. Elvesztette Amerikát. Most azzal a dologgal szembesülünk, hogy ez a Soros-birodalom által megtestesített, liberális élet- és világszemlélet és hatalmas hálózat és világerő most kiszorul Amerikából, és már csak Brüsszel van a kezében, de Brüsszel a kezében van. Tehát nekünk, Patriótáknak azzal kell szembenéznünk, hogy Soros elvesztette Washingtont, de Brüsszelt még a kezében tartja, ide vonul vissza. Tehát a mi jövőnknek az a kulcsa, hogy itt, Brüsszelben a Patrióták, akik ellenzik mindazt, ami történik, akik ellenzékben vannak Brüsszellel szemben, többséget tudnak-e belátható időn belül szerezni Brüsszelben, és vissza tudjuk-e venni Brüsszelt Soros Györgytől. Ez itt a kérdés! A Patrióták ezen dolgoznak, erősödünk napról napra. Nagy csata ez. Én az optimisták közé tartozom.

Tegnap az uniós csúcson értékelték az év végén véget érő magyar uniós elnökséget is, amelyről von der Leyen a sajtótájékoztatón egyébként azt mondta, hogy sok eredményt hozott. Ön hogy’ látja: erősebb vagy gyengébb lett Európa a magyar elnökség alatt?

Még megvan. Először is kezdjük talán egy kisebb igényű bejelentéssel: Európa még megvan. A magyar elnökség megoldott néhány problémát. Olyan problémákat oldott meg, amelyeket korábban évekig vagy évtizedekig nem sikerült, és ez osztatlan elismerést váltott ki. Tehát még az ellenfeleink is, mondjuk, Ursula von der Leyen, akit nem neveznék Magyarország-fannak vagy Magyarország-rajongónak, vagy vannak olyan országok, amelyeknek a vezetői egyáltalán nem szimpatizálnak Magyarországgal, de ettől teljesen függetlenül azt a rengeteg munkát, amit belefektettünk a magyar elnökségbe, osztatlan elismerés övezte oly’ mértékig, hogy ez nyilvánosan is elhangzott. Tehát a bizottság elnöke, egyébként a történtekkel megegyező módon, azokhoz hűen, tehát ami elhangzott bent a tárgyaláson, nyilvánosan is ráütötte a minősítő pecsétet a magyar elnökségre, mert abban osztatlan egyetértés van, hogy ezek nagy teljesítmények. Mondok néhányat ezek közül. Tíz-egynéhány éve, talán tizenhárom éve nem tudtuk megoldani azt, hogy Romániát és Bulgáriát beengedjük, felvegyük a schengeni térségbe, ami azt jelenti, hogy a magyar–román határsorompókat nem tudtuk fölemelni most már tíz-egynéhány éve. Hát ezeket most fölemeltük! Ezek az országok bent vannak január 1-jén a schengeni övezetben, egy új élet kezdődik az ő számukra. Ezek az országok vagy ezek a népek, a románok meg a bulgárok sorsközösségben vannak velünk. A románokkal való viszonyunk természetesen színes és ellentmondásos, de ettől még sorsközösségben vagyunk, és nem az a célunk, hogy egymást hátráltassuk, hanem inkább az, hogy segítsük egymást. Legalábbis a magyar hozzáállás ez. És most tudtunk is segíteni. A románokkal folyamatosan egyeztettünk, egyeztettem, és végül is azt tudjuk mondani, hogy Románia schengeni tagságát a magyar elnökségnek sikerült kitárgyalnia. A bulgárokkal egyszerűbb a történelmi helyzetünk. Örülünk, hogy nekik is segíthettünk. Volt már olyan, amikor ők segítettek nekünk. Tehát ez egy nagy teljesítmény. Most a másik nagy teljesítmény, hogy közben a nyugat-balkáni térségben, élén Szerbiával két és fél év óta érdemi előrelépés az unióhoz való közeledés szempontjából nem történt. Most ehhez képest mindegyik nyugat-balkáni országnak sikerült egy, kettő vagy három lépést is tennie az Európai Unió irányába, a befagyott viszonyokat sikerült föltörni és újra megmozdítani. És ami a belső európai ügyeket illeti, miután az európai élet legnagyobb problémája ma a háborún túl a gazdaság állapota, vagyishogy nem vagyunk versenyképesek a világ nagy szereplőihez képest, mondjuk, az amerikaiak versenyképesebbek, mint mi vagyunk, a kínai gazdaság versenyképesebb, mint mi vagyunk, az indiai is, és sorolhatnám tovább, Európának valamit tennie kell, hogy visszanyerje a versenyképességét, mert ez magától nem történik meg. A versenyképesség nem egy elvont kifejezés. Azt jelenti, hogy amit mi itt előállítunk Európában terméket, az autótól kezdve az atomerőművekig vagy bármilyen más technikai eszközig, azt nekünk a világban valahol el kell adnunk. És ha nem vagy versenyképes, akkor nem tudsz olyan árat kínálni, hogy a versenytársak helyett a te termékeidet vegyék meg, és Európa ezért kiszorul a világpiacról. Ennek az a következménye, hogy Európában kevesebb munkahely lesz, és alacsonyabbak lesznek a bérek. Tehát ha azt akarjuk, hogy az európai emberek jobban éljenek, vagy meg tudják védeni legalább a már elért életszínvonalukat, a versenyképességet javítani kell. Most, hogy hogyan, erről ezer gondolat volt, és nem volt egyetértés. De sikerült egy olyan dokumentumot tető alá hozni, ahol a legfontosabb kérdésekben mind a 27 államot megegyezésre bírtuk. Ez azt jelenti, hogy van egy munkatervünk, egy akciótervünk a versenyképesség helyreállítására, amit a mi munkánk eredményeképpen mindenki elfogadott, és ez egy olyan közös kiindulópont, egy olyan közös bázis, ahonnan el lehet kezdeni a versenyképesség helyreállítását. Nagy vonalakban ezek a legnagyobb eredményei az elnökségnek. De tartottunk több mint ezer megbeszélést, tanácskozást, Magyarország történetének legnagyobb diplomáciai eseménye történt meg Budapesten, és általános elismerés mellett zajlott le, szóval számos dolgot tudok mondani. A lényeg az, hogy a munka mindig segít a politikában. A modern időkben ahhoz szoktunk hozzá, hogy a politika inkább beszéd meg kommunikáció, meg ilyenekről szoktak írni az elemzők. Ma már egyre kevésbé van szó a politikáról zajló vitákban arról, hogy mi történik, mi a teljesítmény, mi a munka. Szóval a magyar elnökség egy kicsit visszaadhatta mindenkinek a hitét abban, hogy a politikában, a bel- és a külpolitikában is a teljesítménynek, a munkának még van jelentősége.

De miben hozott új megközelítést a magyar elnökség a korábbiakhoz képest, hogy sikerült olyan ügyekben tényleg előrelépést elérni, amelyek korábban évekig húzódtak?

Nem akarom a hallgatókat untatni belső brüsszeli ügyekkel, de azt talán minden magyar tudja, hogy ahhoz, hogy meg tudj oldani egy problémát, meg kell tudnod nevezni. Ahhoz, hogy meg tudd nevezni, ahhoz olyan szavakat kell használni, olyan nyelven kell beszélni, amely alkalmas a valóság leírására. Most, ha Ön elolvas egy európai dokumentumot, akkor azt fogja látni, hogy itt vannak szavak, de hogy ezeknek mi köze a valósághoz, azt elég nehéz megállapítani. Tehát Brüsszel egy olyan buborék, egy olyan léghajó, ami elszakadt attól a valóságtól, amiben élünk. Itt olyan nyelvet, olyan jogrendszert, olyan politikai formákat alkalmaznak, amelyekkel nagyon nehéz hatást gyakorolni a valóságra. Ha ismeretelméleti szinten kell valamit mondanom a magyar elnökségről, akkor azt tudom mondani, hogy az európai politika közelebb került a valóságos problémákhoz a magyar elnökségnek köszönhetően.

Budapesten ma szavaz a parlament a jövő évi költségvetésről, és továbbra is azt látjuk közben, hogy a politikai és a gazdasági változások nagyon gyorsan, sokszor egyik napról a másikra zajlanak. Mi kell ahhoz, hogy ez a költségvetés ezek között a gyorsan változó körülmények között is tartható legyen jövőre?

Kevés időnk van, ezért csak annyit mondanék, hogy nagyon sok munka van ebben a költségvetésben is. Ez a költségvetés ráadásul együtt jár egy változással, hiszen márciusban a jegybank elnökének mandátuma lejár. Ugye, egy korszakos közgazdász távozik a jegybank éléről. Matolcsy György egy olyan közgazdász, akinek a neve elválaszthatatlan a mögöttünk hagyott másfél évtized gazdaságpolitikájától, és akinek nagyon sokat köszönhetünk minden vita ellenére is. Hiszen a devizahitelesek családjainak százezreit ő mentette ki a csődből, és még számos újdonságot vezetett be a magyar gazdaságpolitikába. Ugye, a pénzügyminiszterünk, Varga Mihály lesz majd a jegybank elnöke, a Pénzügyminisztérium pedig, mint költségvetésért felelős minisztérium beleolvad a Gazdaságfejlesztési Minisztériumba, tehát egy egységes, nagy gazdasági – talán mondhatjuk – csúcsminisztérium jön létre Nagy Márton vezetésével, aki meg persze nem politikus, hanem kifejezetten közgazdász vagy gazdasági szakember. Úgyhogy izgalmas idők előtt állunk, hogy hogyan sikerül majd neki megértetnie magát a gazdasági élet szereplőivel, de egy olyan emberről beszélünk, aki nemcsak közgazdász meg szakember, hanem a dolgok megcsinálásának az embere. Tehát az az ember, aki, ha elvállal valamit, akkor azt meg is csinálja. És már most, ebben az új költségvetésben is ott van az ő munkájának az eredménye. Mégiscsak egy új gazdaságpolitikát hirdetünk meg, ezt már ő alkotta meg, ez a Nagy Márton-féle új gazdaságpolitika. Ennek van egy akcióterve, ami áll húsz-egynéhány pontból, ezeket is ő dolgozta ki. Ezeknek egy részét már be is jelentettük, és ismertté vált: a kis- és középvállalkozók támogatása, Demján-program, lakhatási támogatás a munkaadóktól a munkavállalók irányába 150 ezer forint értékéig havonta, más lakásépítési formáknak a bevezetése, nagyszabású kollégiumépítések, a diákhitel mellett a fiatal munkásokat támogató új formáknak a bevezetése. Ez már mind az ő munkájának az eredménye. Tehát én abban reménykedem, hogy ez a költségvetés egy szakmailag jól megalapozott és végrehajtható költségvetés. A legfontosabb, hogy repülőrajtot vegyünk. Tehát ennek a költségvetésnek igazán az a feladata, hogy már januártól megszülessenek azok az intézkedések, amelyekben a családok, a munkaadók, a munkavállalók, a kis- és középvállalkozások is érzik, hogy a háborúnak vége van, egy békeidőszak kezdődik, ehhez igazodik az új magyar gazdaságpolitika, aminek az első jelei már bekopogtatnak az ajtón. Repülőrajt januárban: ez a siker kulcsa.

Ha januárban ezek az intézkedések elindulnak, akkor mikor és hogyan érezhetik ezt a családok, amelyeket azért az elmúlt évek válságai megtépáztak?

Nagy Márton tető alá hozott már egy nagyszabású bérmegállapodást a munkaadókkal és a munkavállalókkal, egy három évre szóló bérmegállapodást. Ugye, mi a minimálbér emelésén keresztül tudjuk a többi bért is fölfelé nyomni. Soha nem látott mértékű, három év alatt 40 százalékot meghaladó mértékű minimálbéremelés történik meg Magyarországon. Ez január 1-jétől már meglesz, ez elkezdődik. Tehát az intézkedések nagy része nem majd a jövőben, hanem már január 1-jétől érezhető lesz a családok életében.

Az ukrajnai háborúról, a magyar uniós elnökségről és a költségvetésről is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.