Orbán Viktor beszéde a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia sportkomplexumának átadásán

Amikor beléptem ide, a terembe, Önök közé, akkor fiatalkori éveim egyik slágere csengett a fülembe: „Csillagok, ne ragyogjatok, Csillagok, megvakulok.” Tisztelettel köszöntöm a sportolókat, az edzőiket, a sportvezetőket, mindenkit, aki naggyá tette a magyaroknak ezt a sportágat. A második gondolatom pedig az volt, amikor megláttam az épületet, hogyha csinálunk valamit, akkor csináljuk komolyan. Végül is egy olyan nemzet vagyunk, amelyet egyszer le akartak törölni a föld színéről, ezért minden gesztusával bizonyítania kell, hogy van benne életerő, és megérdemli, hogy létezzen. Tehát ha csinál valamit, akkor csinálja komolyan. Ha akadémiát épít, akkor az az akadémia legyen világszínvonalú.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel köszöntöm Önöket. Köszönöm a meghívást. Köszönöm, hogy itt lehetek ma Önök között. Erős heten vagyunk túl, és még csak szombat van. A héten volt egy strasbourgi vita, és átadtuk a Néprajzi Múzeum állandó kiállítását is. A vita egy izgalmas műfaj, de haszna csak akkor van, ha a végén jutunk is valamire, ez pedig egyre ritkább. Bizonyára Önök is jobban szeretik az olyan alkalmakat, mint a mai, amikor valami nagyszabású, valami előremutató, jövőt építő kezdeményezés ér révbe, vagy éppen kezdődik el. Innen nézve ennek a hétnek a mérlege pozitív a magyarok számára: megnyitottuk az állandó kiállítását a Néprajzi Múzeumnak, és végre átadhatjuk a Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia teljes pompájában díszelgő, új központját is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Minket, magyarokat különleges viszony fűz a vizes sportokhoz. Azt hiszem, senki sem tudja, hogy miért alakult ez így. Bár vannak gyönyörű folyóink és csodaszép tavaink, de Magyarország mégiscsak a szárazföld közepén helyezkedik el. Ennek ellenére a vízilabda, az úszás és a kajak-kenu mindig is a magyar élsport zászlóshajóinak számítottak. Újabban a nyílt vízen is vitézkedünk, sőt vitorlásaink a nagy tengeri népek csapatait utasítják maguk mögé. Valljuk meg, ez szinte csoda. De sikerek ide vagy oda, épp a legutóbbi olimpia világított rá, milyen könnyű is lemaradni a dobogó legfelső fokáról. Jött egy cseh vitéz, összekapta magát, és olyan pályát ment, amilyet rég nem látott a világ. A lecke egyszerű: tartanunk kell a lépést a világ élvonalában nemcsak a pályán, nemcsak a vízben, hanem a felkészülésben és a sportlétesítményeink minőségében is.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kovács Katalin!

Gyakran halljuk, hogy a részvétel a fontos, nem a győzelem. Én másképpen mondanám: győzni részvétel nélkül nem lehet. Részt venni pedig annyit jelent, hogy az életünk részévé tesszük a sportot. Be kell fektetni a hosszú távú munkába, s ha valaki tudja, mi a hosszú távú munka, hogyan kell hosszú évek kemény edzéseivel kihozni magából a maximumot, akkor az a magyar kajak-kenu sport nagyasszonya, Kovács Katalin.

Kedves Jelenlevők!

Katalin 31 világbajnoki címével a világ legeredményesebb női kajakozója. Emellett 29 Európa-bajnoki címet és három olimpiai aranyat tudhat magáénak. 11 évesen, 1987-ben kezdte kajakos pályafutását a Spartacus Egyesületben, az évek során pedig valódi gladiátor vált belőle. Megkímélem Önöket attól, hogy kiváló sportolónk minden eredményét és pályafutása fontos állomását felsoroljam, itt ülhetnénk napestig. De azt szeretném azért felidézni, hogy amikor Kovács Katalin asszonyt megkérdezték, hogy minek köszönheti a sikereit, akkor a következőt mondta: „Gyerekként nem a nagy álmok miatt jártam edzésre, sokkal inkább a jó közösség miatt ragadtam meg ennél a sportágnál.” És azt is olvastam tőle valahol: „Mindig ott volt bennem az a tudat, hogy ne csak üljek ezeken a babérokon. Nem vagyok elégedetlen ember, de azt vallom, hogy a fejlődésünk érdekében mindig magasabbra lehet tenni a mércét.” A közösség és a személyes ambícióként felfogott elégedetlenség. Itt áll előttünk a siker két legfontosabb mozgatórugója. Ezért vagyok biztos abban, hogy a magyar kajakosok és kenusok jövője jó kezekben lesz Kovács Katalin akadémiáján. Ugyanis közösség nélkül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, nemcsak vízi sportok nincsenek, de nincsen nemzet sem. Ezért is lett a mi köztársasági elnökünk Schmitt Pál, akit tisztelettel köszöntök. Köszönöm, hogy itt van velünk. Ezt az összetartozást fejezte ki az ő munkássága. Ezért nem mindegy, hogy a jövő nemzedék milyen tapasztalatokkal a tarsolyában érkezik el a felnőttkorhoz.

Ma a gyermekeink egyre izoláltabb világban élnek, ráadásul folyamatos felügyelet és irányítás alatt állnak. Az a nagy társas szabadság, amiben mi még fölnőttünk, ma már alig létezik. A szülők legnagyobb fejtörése, hogy az elmaradt dolgokat hogyan pótoljuk. Ha az a világ, amiben az én generációm élte a gyermekkorát, már nem is hozható vissza, de a kor igényeihez igazítva a közösségnek, a közös erőfeszítésnek, a fizikai erőnek és ügyességnek mégis meg kell jelennie a gyermekek életében. És erre a sport a legalkalmasabb. Sportolni igazán közösségben lehet, a közösségben mérettetik meg a teljesítményt. Olyan nincs, hogy valaki fejben gyorsabban fut, mint a többiek, vagy álmában már megnyerte az olimpiát. Ki kell állni a pástra, be kell szállni a hajóba, oda kell állni a pályára, hogy kiderüljön, mit ér az elvégzett munka, mit érsz te magad.

A sportolók tudják, hogy a közösség erőt és kitartást ad. Bíznak bennünk a többiek, mi is bízunk a többiekben. Az olyan létfontosságú értékeket, mint bizalom, kitartás, az adott szó becsülete, bajtársiasság, mindezt leginkább a sportból lehet megtanulni. Egy nemzet sikerének másik előfeltétele az ambíció, hogy ne elégedjünk meg az éppen jóval. Aki sportol, mindig jobb akar lenni, és végül megtanul győzni. Megtanulja, hogy ne remegjen meg a lábunk a döntő pillanatban, hogy adjunk bele apait-anyait, hogy acélozzuk meg az akaratunkat, és ne adjuk fel félúton. Ezek olyan képességek, amelyekre az előttünk álló időszakban Magyarországnak nagy szüksége lesz.

Az elmúlt 35 évben, bár voltak nehézségek, a világ alapvetően békés korszakát élte. Egyszerű életstratégiákkal, a közepesnél kicsit jobb teljesítménnyel is lehetett sikereket elérni. A jövőben ennél többre lesz szükség. Olyanokra lesz szüksége Magyarországnak, akik képesek mindig magasabbra tenni a lécet. A magyar kormány ezért fektet a sportba, és ezért hoz létre olyan sportakadémiákat, mint amilyen ez is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kovács Katalin! 

Minden nehézség ellenére, a válságok, járványok és háborúk ellenére világszínvonalú sportkomplexumot hoztunk össze a Velencei-tó partján. Adott az elsőrangú sportpálya, adott a színvonalas oktatás, ott van a jó közösség is. Minden megvan, ami a sikerhez kell. A jövőben nem lesz olyan cseh vitéz, aki meglephetne minket a saját számainkban. A következő években nagy dolgok várnak ránk, magyarokra. Öt év után úgy látom, már túl vagyunk a nehezén, lassan ismét kiemelhetjük a fejünket a napi gyötrő gondok felhői közül. Nagy dolgok várnak ránk. A kajak-kenu sportban is vissza kell kapaszkodnunk a világ tetejére. Nincs vesztegetni való időnk. Hiszem, hogy meg tudjuk csinálni.

Köszönet az akadémiáért mindenkinek, akit illet.