Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Szerdán mutatta be a magyar uniós elnökség programját az Európai Parlamentben Orbán Viktor. A miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy az unió helyzete sokkal súlyosabb most, mint 2011-ben, amikor Magyarország legutóbb betöltötte ezt a posztot, és azért jött, hogy ébresztőt fújjon. A kormányfő a gazdasági versenyképességgel és a migrációval kapcsolatban is javaslatokat tett, amelyek részleteiről is kérdezem most majd, hiszen itt van a stúdióban Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Az elnökség programjával kapcsolatos tartalmi kérdések előtt beszéljünk magáról a vitáról, mert érdekes volt, hogy Ön Európáról, az unió előtt álló feladatokról és kihívásokról beszélt, a vitához hozzászólók, köztük akár von der Leyen bizottsági elnök asszony vagy Weber úr, a néppárt elnöke, a magyar kormányt és annak a programját, intézkedéseit támadta. Mi lehet ennek a kettősségnek az oka?

Valóban egy érdekes helyzetben, annak a kellős közepén találtam magam. Odamentem, ahogyan ez illendő: magyar elnökség, van egy programunk, ennek van mélysége, ez egy átgondolt program, szerintem egy kiváló szakmai munka. Nagyon jó stáb dolgozik itt Bóka János miniszter úr vezetésével. Egy nagyon színvonalas programot raktunk össze. Ráadásul nemcsak mi dolgozunk ilyen programokon, hanem közben a Draghi-jelentés is megjelent, tehát Európa bajaival más, komoly országok és emberek is foglalkoznak. Tehát egy elég színvonalas vitát tudtunk volna rendezni arról, hogy akkor miért van bajban az európai gazdaság, miért mennek el mellettünk az amerikaiak meg a kínaiak, mit kéne megváltoztatni ahhoz, hogy ismét versenyképesek legyünk. Az európai pénzek, az emberek megtakarításai Amerikában kötnek ki a végén, mert az európai gazdaság nem tudja őket megfelelően hasznosítani. Itt a baj a migránsokkal, erről is kellett volna beszélnünk. Van egy gondunk a zöldátmenettel, ugye, az áramnál kétszer-háromszor nagyobb árat fizetnek az európai vállalkozók, mint az amerikaiak, a gáznál négyszeres-ötszörös árat fizetünk, hogy a fészkes fenébe lehetne így versenyezni? Tehát van itt gond, amiről beszélni kellett volna, és én föl is készültem. Na, most ehhez képest, láthatóan, akik összejöttek, azok vérgőzös állapotban voltak, és egyáltalán nem akartak higgadt, nyugodt, értelmes vitát folytatni az Európa előtt álló legnagyobb kihívásokról, hanem egy politikai pofozkodást, balhét, lökdösődést, csihi-puhit – kinek hogy tetszik – képzeltek el, és nekünk rontottak. Amikor tízen jönnek az emberre, az a rock and roll. Szóval ott rock and roll volt.

De mi lehet ennek az oka? Mert nyilván vannak politikai pártok, akikről még mondhatjuk is azt, hogy ez a dolguk, de azért itt van például a bizottság elnöke, és a bizottság elvileg az európai politika felett álló, tehát a politikai törésvonalak felett álló szereplőnek kellene lennie.

Nehéz helyzetben voltam, mert, ugye, a magyar mégiscsak egy udvarias, nagyvonalú, jól nevelt nép, tehát ha meghívják egy ilyen vitára, és van egy téma, akkor arról szeretne beszélni. De ha így rárontanak az emberre, akkor két lehetőség van, hogy vagy elengedi a füle mellett, először gondoltam arra, hogy el is engedem a fülem mellett az egészet, és összpontosítsunk a munkára, de annyian jöttek tényleg és olyan durván, hogy már attól tartottam, hogyha mi továbbra is itten úriembereskedünk, akkor még baleknak nézek bennünket. Tehát úgy döntöttem, hogy nem hagyhatjuk magunkat, bele kell ebbe állni. Nem maradhatunk senkinek adósai. Azt gondoltam, hogy övék a felelősség ezért a helyzetért, amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten. Hát mindenki megkapta, amit kellett, néhány lángos, tasli ott le is esett, és nem kerteltem, elővettem az összes érvemet, tudásomat, meglátásomat, és igyekeztem megvédeni Magyarországot. Na, most, ugye, ez mindenkit megdöbbent szerintem, tehát nemcsak én voltam valószínűleg meglepve, hanem a magyar nézők is, akiknek egy egész más kép él a fejükben Európáról. Mi azt hittük, hogy ott intelligens emberek vannak. Azt hittük, hogy az európai parlamenti képviselők – persze van köztük néhány furcsa alak, aki érdekes dolgokat mond, de hát azért – biztosan valami európai színvonalat csak képviselnek. Az európai kultúra a magyar ember fejében egy minőségi kifejezés. És szoktunk mondani rosszat a magyar politikusokról is, szerintem sokan vannak, akik meg azt gondolják, hogy azért Európában mégiscsak színvonalasabbak a politikai viták. Hát a fenét! Mindenki láthatta: a béka feneke alatt volt az egész. Valószínűleg sokkhatás alatt vannak jó néhányan. Én is egy ilyen kultúrsokkszerű állapotban voltam, amikor ott végignéztem rajtuk, ahogy ott a tényeket mellőzve, gyűlölködve, mellőzve azt, hogy miért vagyunk ott egyáltalán, nem törődve Európával, nem törődve az európai emberekkel, csak a gyűlölet, csak a támadás… De ez leülepszik. Most már én is túl vagyok ezen, tehát én is át tudtam gondolni, hogy mi is volt az értelme annak, ami ott történt. És megpróbáltam magyar szempontból megfejteni ennek az értelmét, és arra jutottam, hogy végül is, ha nem homályosítja el a látásunkat ez az atrocitás meg ez a sok inzultus meg hazugság, akkor elég világosan kirajzolódik, hogy mi is történt. Az történt, hogy az Európai Bizottság elnök asszonya és az Európai Néppárt vezetője, Ursula von der Leyen és Manfred Weber úr bejelentették, hogy ők meg akarják buktatni a magyar kormányt. Bejelentették, hogy nekik egy másik kormány kell. És azt is megnevezték, hogy kikből álljon ez a leendő, mondjuk úgy, hogy brüsszelita kormány, mert ez a nemzeti, szuverenista magyar kormány nekik nem jó. És ezt nyíltan megmondták. Én gondoltam eddig is, hogy ez van a fejükben, nem kell Nobel-díjasnak lenni, hogy az ember ezt kitalálja, de az, hogy ezt nyíltan belevágják Magyarország képébe vagy a világ képébe, hogy ahelyett, hogy európai ügyekkel foglalkoznának, ők egy tagállam kormányát meg akarják buktatni, és helyette egy másik kormányt akarnak, azért ennek a nyíltsága, a szégyentelensége azért szokatlan. És azt is megnevezték ők ketten, hogy kikből álljon az új magyar kormány. Az európai szocialisták Dobrev Kláráékat akarják delegálni, őt is tolták előre, neki tapsoltak, a néppárt meg a Tisza Pártot Magyar Péterrel. És világossá tették, hogy ez az a koalíció, aminek a szerződése tulajdonképpen vagy házassága ott meg is történt a szemünk előtt. Celebrálta papként vagy anyakönyvvezetőként von der Leyen, Manfred Weber volt a tanú, és a két érintett fél pedig világosan megmondta, hogy ők készen állnak arra, hogy teljesítsék azt, amit Brüsszel követel. Ez négy súlyos dolgot jelent. És mind a négyet el is fogadták. Az egyik, hogy beszállunk a háborúba Ukrajnában. Fogunk fegyvert szállítani, és adunk pénzt nekik a magyar költségvetésből. Világos volt, hogy támogatják a brüsszeli migrációs politikát: be kell engedni a migránsokat. A családvédelmi, gyermekvédelmi törvényeket el kell törölni. És végül bele kell szállni a gazdasági-kereskedelmi hidegháborúba. Ez a megállapodás a szemünk előtt jött létre. Tehát be akar delegálni Brüsszel a leendő magyar kormányba egy szocialistát meg egy néppártit, akik majd támogatni fogják a legfontosabb brüsszeli célkitűzéseket, amelyek éppen a konfliktusokat okozzák Magyarország és Brüsszel között. Vége a szuverenista magyar politikának, brüsszelita kormányunk lesz, úgy fogunk kinézni, mint ahogy ezek az urak és hölgyek kinéznek, akiket láthattunk ott, a parlamentben. Ez az értelme annak, ami történt.

És ennek fényében hogyan lehet, vagy miként lehet a valódi programpontokról beszélni, mert, ugye, azért a magyar elnökségnek vannak javaslatai is az unió jövőjét illetően. Az egyik ilyen a migráció, például.

Igen, de először is azt kell világossá tenni, hogy értjük, hogy ez a tervük, láttuk ezt a remek kis esküvői szertartást, ezt a nyílt szerződéskötést, na, de mi is itt vagyunk. Nem oda Buda! Tehát lehet, hogy ők Brüsszelben ezt szeretnék, de a magyarok meg nem ezt akarják. És lehet, hogy ők ide akarnak delegálni egy kormányt a magyar szocialistákból meg a Tisza Pártból, de ehhez a magyaroknak is lesz még egy-két szava. És mi ezt nem fogjuk tétlenül nézni. Ezért kellett beleállnom, vissza kellett vágnom, hogy világossá tegyem, hogy én értem, hogy itt van egy ilyen politikai koncepció, de mi ennek ellent fogunk szegülni. És a magyarok majd maguk el akarják dönteni, hogy milyen program mentén milyen kormányuk legyen. Az nem megy, hogy Brüsszelből megmondják nekünk, hogy hogyan éljünk, és ideküldik nekünk a zsoldosaikat, akik ezt majd végrehajtják, meg ránk kényszerítik. Ez már volt, amikor kívülről akarták megmondani nekünk, hogy hogyan éljünk. Ez nem fog menni! Hogy majd hogy’ legyen a házasság, meg hogy kit engedjünk be az országba, meg hogy kivel álljunk háborúban, majd kivel kereskedjünk meg kivel nem? Hát ez már volt, amikor ezt megmondták. Ettől szabadultunk meg harminc éve. Nem hiszem, hogy ide vissza akarnának menni a magyarok, ez a múlt. Tehát amit én ott láttam, a Brüsszelből Magyarországra delegálandó brüsszelita kormány ugyanolyan hónaljszagú volt, mint a szocializmus meg a Szovjetunió. Ezen már túl vagyunk, ezt már nem akarjuk. Ez egy szabad ország, és majd a magyar emberek eldöntik, hogy mi legyen. Szóval az első és legfontosabb dolog, hogy én bejelentettem az ellenállást. Tehát, hogy ezzel a brüsszeli tervvel, amely egy ilyen kormányt akar delegálni Magyarországra, szembe fogunk állni. Lesz, ami lesz, vállaljuk az ezzel járó konfliktust. Most ezt kellett velük megértetni. El fogják ezt fogadni, mert látni fogják, hogy ezen a csatán ők rajtavesztenek. Tehát azért a nyilvánosság, a tények, az őszinteség az ilyen típusú brüsszelita szándékoknak nem kedvez. A mi legnagyobb szövetségesünk a valóság és a nyilvánosság. És én nyíltan fogok beszélni, úgy, ahogy most tettem. Ha megtámadnak – oroszbarátság? –, előveszem a tényeket, és megmondom, hogy ti kereskedtek az oroszokkal titokban, hogy ti vagytok azok, akik gázt meg olajat vesztek, igaz, hogy indiai meg török finomítókból, és ti fizettek ezért pénzt. Szóval akkor beszéljünk egyenesen! Akarjátok ezt a fajta csatát? Énszerintem nem akarják, mert túl sok takargatnivalójuk van. Ezért szerintem most kicsit lehiggadnak, ők is értékelni fogják ezt a vitát, és rájönnek, hogy ez nem jó üzlet, térjünk vissza a normális európai politikához, hagyjuk békén a tagállamokat, hagyjuk békén Magyarországot, ezt a két jómadarat, akikkel leszerződtünk, hogy majd ők mennek Magyarországra, kifizetjük másképp, és felejtsük el ezt az egészet, és térjünk vissza az európai stílusú politikához.

Milyen esélyek vannak erre? Mert azért látjuk, hogy a támadások nem csitulnak Magyarországgal szemben, akár ha a migrációs büntetésre gondolunk, akár más ügyekre, amelyek vitaként jelennek meg, úgy néz ki, hogy szakpolitikai vitaként jelennek meg Brüsszel és Budapest között.

Vannak javaslataink. Először is én jól emlékszem arra, amikor a 2008-as pénzügyi válságnak a következményeit kellett kezelni. Ekkor voltunk először európai uniós elnökök, 2011-ben. És akkor jött létre az a sajátos testület azon európai miniszterelnökökből, akik az eurózónához tartozó országokat vezetik. És azt mondtuk, hogy a pénzügyi válság csak úgy kezelhető, ha az eurózónával, tehát a közös pénz problémájával egy külön testület foglalkozik, ebben legyenek a miniszterelnökök, ez lett az eurózóna tanácsa, és ne a hagyományos európai vitakeretekben, hanem külön egyeztessünk arról, hogy hogyan kell az európai pénzt megmenteni. Mi nem vagyunk tagja az eurózónának, de néha meghívtak bennünket erre a tanácskozásra. Ez egy nagyon hatékony testület. Először informálisan létezett, aztán intézményesítették, tehát megállapodtunk róla, leírtuk, hogy ilyen testület van, és ennek jogkörei is vannak. Most azt javaslom, itt Magyarország azt javasolja, hogy tegyük ugyanezt a schengeni zónával. Vannak országok, amelyek tagjai a schengeni zónának – ugye, ez a határok nélküli, szabad mozgást jelentő övezet –, és vannak, akik nem. És akik tagjai ennek a schengeni zónának, akiknek egyúttal kívülről Európa külső határait meg kell, hogy védjék, ezek az országok a legmagasabb szinten találkozzanak; először informálisan, aztán intézményesítsük, és ott döntsük el, ne a mostani európai fórumokon, mert azok nem hatékonyak, nem működnek, a migráció állapota jól mutatja, a mostani rendszer nem működik, hanem a schengeni rendszerben érintett miniszterelnökök hozhassanak döntést arról, hogy hogy’ lesz a határvédelem, hogyan nem engedjük be a migránsokat, hogyan kell őket ellenőrizni, hogyan kell őket hazavinni, ha mégis bejutottak jogellenesen, és hagyjuk ki ebből a bizottságot meg az egész bonyolult struktúrát, és az érintett miniszterelnökök döntsék el, mi legyen. Ez alá a testület alá kell berendelni a Frontexet, ami az európai határvédelemért felelős, és majd mi elirányítjuk a Frontexet, hogy ne egy turisztikai ügynökség legyen, mint most, amely befele szállítja tulajdonképpen a migránsokat, hanem végre az európai külső határok megvédésével foglalkozó szervezetté váljon. Ez a javaslatunk lényege.

Igen, de van-e erre fogadókészség, vagy van-e értelme erről beszélni addig, amíg nincs hozzáállásbeli változás az unióban a migrációt illetően? Mert azt látjuk, hogy ahogyan Ön is utalt rá, azokat a tagállamokat vagy azokat a politikusokat, akik kiálltak a szigorú határvédelem mellett, valamilyen formában igyekeznek megbüntetni.

De közben változik a világ, merthogy mégiscsak demokrácia volna Európában, és az emberek egyáltalán nem örülnek annak, ami történik. A migrációba belebuknak kormányok. Tehát azok, akik nagy mellénnyel kiálltak, hogy Willkommenskultur, tehát az „Isten hozott benneteket!” kultúra, meg majd mi megoldjuk, meg a migráció tulajdonképpen jó dolog, és rendes ember támogatja a migránsokat, a rossz emberek ellenzik csak, ez megváltozó félben van. Európában elvesztették az emberek az otthonosságérzésüket. Az eddig biztonságos utcák már nem biztonságosak. A nők nem mennek ki este az utcára. A bűncselekmények száma nő. Látványos terrorcselekményekkel fenyegetik őket. Az egész migráció ellátásának óriási pénzügyi terhei vannak. Hát azt nem nézi jó szemmel egy nyugat-európai ember, hogy miközben ő dolgozik, mondjuk, egy alacsonyabb bérrel fizetett munkakört tölt be, és ő becsületesen dolgozik a munkabéréért, aközben nagyjából ezzel azonos, vagy ezt meghaladó összeget kap egy migráns, aki meg nem dolgozik. Ez az európai rendszer, ezt nem tűrik sokáig. Ezért van az, hogy egy fordulat következett be. Scholz kancellárnak ezért mondtam, hogy üdvözlet a klubban, Kancellár úr, hát örülünk. Vagy az új francia belügyminiszter, aki – én is szigorú dolgokat szoktam mondani migráció ügyben – messze túltesz rajtam. Vagy Hollandiában. Hát ott megvolt a választás, ott a migrációellenes erők nyertek, olyan erők, akikre korábban azt mondták, hogy olyanok, mint a patás ördög. Ők kapták meg a hollandok bizalmát. Egész Európa fordul. Kell még egy kis idő, és be fognak állni egy migrációellenes politikai vonalba.

A másik, amivel kapcsolatban javaslatot tett a magyar elnökség, a versenyképesség, a versenyképesség növelése. Az, hogy ez probléma, abban egyre többen értenek egyet, de a kitörési pontokat mindenki egy kicsit másképp látja. És azt azért sokszor tapasztaltuk az unióban, hogy a problémafelvetésben mindenki egyetért, csak a megoldásban nem, és ez lesz végül a cselekvés gátja. Mekkora esély van most arra, hogy legyen egységes kiút ebből a versenyképességi csapdából?

Erre most csekély esély van, mert nagyon távol vannak az álláspontok, ezért Magyarországnak nem is Európával, hanem magával kell foglalkoznia, hiába mi adjuk az elnökséget. Az igazság az, hogy most már hetek óta csak a magyar gazdaság kérdéseivel foglalkozom. Ez az európai uniós, brüsszeli intifáda vagy ez a keresztre feszítési kísérlet kitérő volt, mert nekünk magunkkal kell foglalkoznunk és a magyar gazdasággal. Mindegy, mit csinál Európa, mi összeraktuk azt az akciótervet, az első nagy akciótervet, amellyel a magyar gazdaságnak fogunk új lendületet adni. Tegnap egész nap a gazdasági kabinet vezetőjével dolgoztam, egész délután, és most már körvonalazódnak a konkrét intézkedések is. Tehát óriási lendületet fogunk adni a magyar gazdaságnak. Ugye, mindegy, mit mond Európa, mi fönntartjuk a gazdasági semlegességet, tehát Nyugatról is meg Keletről is csak azt fogadjuk el, ami jó a magyaroknak, és ami ellentétes az érdekeinkkel, azt pedig el fogjuk utasítani. Tehát megvan a stratégiai-filozófiai alapja annak, amit csinálunk. Ez a gazdasági semlegesség eredményezni fog egy 3-6 százalékos gazdasági növekedést. Ezt még nem fogjuk látni ebben a negyedévben, sőt még a negyedik negyedévben sem, mert itt a növekedés inkább valahol az 1 és 2 százalék között lesz, de a következő év, 2025 első negyedévében óriási lendületet fogunk majd venni. Három nagy beavatkozási pontot jelöltünk meg. Az első a megfizethető lakhatás. Most ezzel kell foglalkoznunk igazából, hagyjuk az európai ügyeket, azt lerendeztük, most a saját életünkkel kell foglalkozni. Megfizethető lakhatás. Itt várjuk, hátha Budapest is mond már végre valamit, mert a legnagyobb baj éppen Budapesten van, de mintha nem ezzel lennének elfoglalva, de nekünk vannak terveink, készen állunk a tárgyalásra. Tehát itt a kollégiumépítéstől kezdve a fiatalok megfizethető lakáshoz jutásáig, akár a lakásbérlésüknek a támogatása, kész koncepcióink vannak… Ezek jól állnak. Támogatni fogjuk továbbra is a Magyar Falu Programban a falusi lakás- és házépítéseket. Az emberek megtakarításait, amelyek fölhalmozódtak, és nem használhatók föl most az olcsó lakhatás megteremtésére, a bürokratikus akadályokat el fogjuk törölni, hogy ezt a pénzt saját belátásuk szerint használhassák föl, például lakások felújítására. Tehát lesz egy nagy lakásboom. A második dolog, hogy jól haladnak a tárgyalások a szakszervezetekkel. Úgy látom, hogy meg tudunk állapodni majd a minimálbérről, és meg tudunk állapodni majd a béremelések mértékéről. Ezt végül is nekik kell eldönteni. Nem tartom irreálisnak – megismétlem, hogy a célunk az –, hogy egymillió forintos átlagkereset legyen Magyarországon. Emellé megcsináljuk a munkáshitelt. Van diákhitel a tanuló fiataloknak, most a munkásfiataloknak is adunk egy ilyen pályakezdő, életkezdő hitelt, ez is nagyjából összeállt. És a harmadik nagy beavatkozási pontunk, akciótervünk pedig a kisvállalkozókat érinti, akiket meggyötört az infláció, meggyötört a háború, a szankciók, és meggyötört a COVID is. És ott pedig egy méretnövekedést akarunk elérni, vagy segíteni akarunk nekik abban, hogy növekedjenek. Ennek a munkaneve, mert ez nem hivatalos, mert semmilyen engedélyt nem kaptunk még rá, a Demján Sándor Program lényegében, ahol tőkét juttatunk, kedvezményes hiteleket juttatunk, mindenfajta eszközökkel segítjük a kis- és középvállalkozókat abban, hogy nagyságrendet váltsanak, hogy egy lépéssel stabilabbak és nagyobbak legyenek. Tehát ezen a három ponton fogunk beavatkozni a Demján Sándor-féle kisvállalkozói programmal, a jövedelmeknél, a munkáshitellel és a magasabb minimálbérrel és a megfizethető lakhatási támogatásokkal és intézkedésekkel. Ezek együtt meg fogják lendíteni a magyar gazdaságot, ez 2025 első-második negyedévében nagyon világosan látszik majd. Úgyhogy én erre összpontosítok, aztán a brüsszeliek meg egyék meg, amit főztek.

Mi kell ahhoz, hogy meglegyen az ezeknek a programoknak a megvalósításához szükséges költségvetési mozgástér, vagyis hogy legyen pénz ezekre a programokra?

Növekedés kell hozzá. Ugye, vannak a fejlesztések, nagy fejlesztések. Azokra vannak mindenfajta fejlesztési hitelek az Európai Fejlesztési Banktól vagy éppen Kínából vagy az európai vagy az ázsiai pénzpiacokról. Az egy finanszírozható, megoldható dolog. Jó beruházásokhoz lehet forrást találni, csak ügyesen kell kijelölni a célokat, és jól kell beosztani a teherbíró képességünket. Valójában azokhoz a dolgokhoz, amikről most itt beszélek, ahhoz a magyar gazdaság saját belső növekedéséből kell kitermelnünk a forrásokat úgy, hogy közben egyébként az államadósságot is és a költségvetési hiányt is csökkenteni kell. Ez lehetséges. Ezt kiszámoltuk, ezt megterveztük, ez jól halad, a kormány ezeket hamarosan tárgyalni fogja. Tegnap a gazdasági miniszter nekem bemutatta a számokat, a trendeket, az egész elgondolást. Hamarosan egy általános kormányhatározat jelenik meg, ami feladatokat ad ki, és rá egy-két hétre pedig, azt gondolom, hogy a konkrét intézkedések is jöhetnek. És konzultálnunk kell természetesen az érdekképviseletekkel, a gazdasági élet szereplőivel, és aztán végső soron majd az emberekkel is meg kell beszélnünk ezeket az intézkedéseket. Egyfajta új egyezséget szeretnénk létrehozni ahhoz, hogy a magyar gazdaság lendületet vegyen, hiszen ha új gazdaságpolitika kell, márpedig a világ változása miatt nekünk is alkalmazkodnunk kell, új gazdaságpolitika kell, ahhoz kell egy új egyezség is.

Kérdés az is, hogy mikor csapódhatnak le ezek az intézkedések az emberek szintjén, tehát mikor érezhetik ők ezt? Mert hogyha megnézzük a gazdasági adatokat, akkor azt látjuk, hogy szeptemberben az infláció 3 százalékra csökkent, ugyanakkor a fogyasztás egy kicsit lassabban akar beindulni annak ellenére is, hogy a reálbérek most már lassan egy éve ismét növekednek.

De szeptemberben fordulat volt. Egyébként is: a fogyasztásról szóló vitát nem tartom egy egészséges vitának. Mert végül is miről van szó? Ön megkapja a jövedelmét. Most ne akarjon a kormány vagy bárki, valami közgazdász okoskodni, hogy maga mit csináljon. Fogyassza el? Hát majd elfogyasztja, ha akarja, de lehet, hogy azt mondja, hogy nem elfogyasztani akarom, hanem megtakarítani, mert a gyerekemnek éppen kéne egy lakás, vagy én szeretném egy nagyobbra cserélni a mostanit. Vagy ki tudja, mit hoz a jövő? Jobb, hogyha megtartom a cihában. Hát majd maga eldönti. Tehát én azokat a gazdaságpolitikai vitákat, amiket én is úgy érzékelnék állampolgárként, hogy meg akarják nekem mondani, hogy mit csináljak a pénzemmel, azt sosem szívleltem. Végül is az emberek tudják legjobban megmondani, hogy mit kezdjenek a jövedelmükkel. Hagyni kell őket. Inkább lehetőségeket kell fölkínálni, aztán majd ők választanak. Ennek ellenére is a fogyasztás szerintem egész biztatóan néz ki szeptemberben, láthatóan van pénz, hiszen egy majdnem 10 százalékos reálbér-növekedés történt. Tehát ha a bérnövekedésből leveszem az inflációt, akkor ott marad 9-10 százalékos növekmény, ami azért Európában is, azt hiszem, hogy példátlan. Ami a gondot okozza, nem ez. A gondot az okozza, hogy az európai járműipar termelése lassult le, és a magyar gazdaság egyik meghatározó területe a járműipar. Ugye, harminc éve ezt még nem gondoltuk volna magunkról, de mi egy járműipari nagyhatalom vagyunk. Azt hiszem, hogy csak három olyan ország van a világon, ahol a nagy német autómárkák mindegyike jelen van. Ilyen Németország maga, Kína meg Magyarország. És ráadásul, miután most áll át a járműgyártás az elektromobilitásra, tehát a megszokott hajtásrendszerek és üzemanyag helyett jönnek az elektromos járművek, mi erre sokat tettünk, és itt egy óriási fejlesztést indítottunk meg, nehogy véletlenül az legyen, hogy a hagyományos gyárakat bezárják, és akkor itt marad 300-400 ezer ember állás nélkül. És ezért mi az élére álltunk ennek az átalakításnak, tehát ma már biztosan tudom mondani, hogy minden nagy autógyár itt marad majd Magyarországon, mert már megkezdődtek azok a beruházások a magyar kormánnyal való egyetértés alapján, amelyek a termelést a jövő autógyártásában is Magyarországon fogják tartani. Ez szerintem egy óriási dolog. Ezt ma még az emberek nem látják, de két-három év múlva ez nyilvánvaló lesz, hogy két-három lépéssel a világ előtt jártunk, amikor az elektromobilitásra átállítottuk a magyar autógyártást. Ennek része az akkumulátorgyártás és sok minden más, amiről nagyon sok vita van, és persze figyelembe kell venni az emberek véleményét, meg a környezetet meg kell védeni, mégiscsak egy országunk van, de a német sztenderdek átvételével szerintem ez megoldható, és akkor újra lendületet kap majd a magyar gépjárműgyártás. Ennek az időpontját én a következő év második felére teszem. És amikor a világpiac is úgy alakul, hogy ezekre az autókra szükség van, mert nem a magyar emberek használják az itt gyártott autókat vagy azoknak csak kis részét, hanem ezeket eladjuk a nagyvilágban, amikor ismét a gépjárművásárlás megnő, akkor az év második felében éppen, amikor belépnek az új gyárak Magyarországon, akkor a gépjárműgyártás is meglendül. Ezért merem vállalni azt, hogy a következő évben a 3 és 6 százalék közötti sávba emeli a magyar kormány a gazdasági növekedést.

Beszéltünk a jövő évről, és tegnap a Néprajzi Múzeumban is azt mondta, hogy a 2025-ös és a 2026-os év még a családok és a kisvállalkozások rendbetételének az éve lesz, de aztán megindulhatunk ismét a nagy dolgok felé, ideje, hogy a tervezők ismét hegyezzék a ceruzájukat. Ha hosszabb távra nézünk, milyenek a magyar gazdaság kilátásai?

Fényesek.

A szerdai európai parlamenti vitáról, a magyar uniós elnökség javaslatairól és az új gazdaságpolitikáról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.