Orbán Viktor interjúja a Kossuth Rádió „Jó reggelt, Magyarország!” című műsorában

Törőcsik Zsolt: Három napos kihelyezett ülést tartott a héten a kormány Geszten, ahol több fontos döntés is született. A már bejelentett gazdasági programok mellett a kabinet új feladatokat is kijelölt, amelyek szintén a gazdasági növekedést és a gazdasági semlegesség politikájának a megvalósítását szolgálják. Ezekről is kérdezem Orbán Viktor miniszterelnököt. Jó reggelt kívánok!

Jó reggelt kívánok!

Mielőtt a részletekbe belemennénk, lépjünk eggyel hátrébb. Ugye, a kormány célja az, ezt Ön is elmondta többször, hogy a gazdasági növekedés a 3 és 6 százalék közötti sávba kerüljön. Ezzel szemben az idei második negyedévben 1,3 százalékos volt a bővülés, az euróövezetben 0,6 százalékos, a német gazdaság pedig stagnált. És Emmanuel Macron francia elnök azt mondta a minap egy konferencián, hogy az unió két-három éven belül meghalhat, ha a jelenlegi gazdasági úton halad tovább. Hogyan lehet ilyen körülmények között megvalósítani ezt a növekedést?

Erre mondják a sportemberek, hogy innen szép nyerni. Ha a kormányülésről van szó, ha megengedi, hogy erre mondjak néhány gondolatot. Ez egy őszi idényt elindító, többnapos kormányülés, ezt rendszeresen csináljuk, egyszer ősszel, egyszer tavasszal, legalább egyszer ősszel, egyszer tavasszal. Itt van szó konkrétumokról természetesen, fogunk nyilván ezekről is beszélni, de az én szempontomból vagy a kormány működésének egésze szempontjából inkább az arányok beállítása itt a feladat. Mert a politika meg a kormányzás egy olyan munka, rengeteg külön fajta ügy jön eléd, és el kell döntened, mi fontos, mi nem, és el kell döntened, hogy mire mennyi időt fordítasz. És most óriási a csábítás, hogy Magyarország a figyelmét a külpolitikai meg a nemzetközi ügyekre fordítsa. Hiszen háború van, itt a szlávok között orosz–ukrán háború, Közel-Kelet, Irán–Izrael, európai uniós elnökséget ad Magyarország. Ahogy Macron elnök úr mondja, van ott baj Európában, Brüsszelben is, amivel törődni kéne. Tehát van egy természetes csábítása annak, hogy összpontosítsunk a külpolitikára, de közben nekünk magunkkal kell törődni elsősorban, és nekünk, amikor magunkkal törődünk, az elsősorban gazdaságot jelent. Tehát nekünk nem szabad elcsábulni, hanem az energiáink nagy részét továbbra is a honi ügyekre, a gazdaságra, a gazdaságpolitikára, a gazdasági intézkedésekre, a mindennapi életre, a családokra, a munkahelyekre, a fizetésekre kell összpontosítanunk, és ezeknek az arányoknak a beállítása összkormányzati tekintetben és minisztériumokra lebontva: ez a feladat ilyenkor. Végigvesszük egyenként minden minisztériumnak a következő fél-egy évét, megnézzük, hogy mik a kihívások, azokat sorrendbe állítjuk, és azt kérjük a miniszterektől, hogy ebben a sorrendben és ilyen súlyozással foglalkozzanak különböző ügyekkel. Na, most, ha a gazdaságról beszélünk, akkor valóban az van, amit Ön mond, hogy az Európai Unió egy olyan döntést hozott, amellyel megpecsételni látszik a saját versenyképességét, növekedését, fejlődési képességét. A „megpecsételni látszik” azt jelenti, hogy lezárja. Ez egy gazdasági hidegháború. Tehát beszéljünk egyenesen, ha már Macron elnök úr – aki mégiscsak egy selymesebb nyelvet beszél, mert francia – is elment odáig, hogy a „meghalni” kifejezést használja, akkor mi, magyarok se szerénykedjünk, hanem a magunk stílusában tegyük világossá, hogy az, amit most csinálunk, illetve csináltatnak velünk, vagy amit csinál az Európai Unió, az egy gazdasági hidegháború. Ha jól gondolom, akkor éppen a mai napon dönt majd arról az Európai Unió, hogy kivessen-e büntetővámokat a kínai gazdaságra, amit mi ellenzünk, ha jól láttam a híreket, még a németek is elleneznek, tehát több ország is, de úgy látom, hogy a többség mégis azon az oldalon van, hogy ezeket vessük ki. Ez a gazdasági hidegháború következő lépése. Most ez a legrosszabb, ami történhet Európával, de ez legyen az ő bajuk, de velünk, magyarokkal is. Mert, ugye, a magyar gazdaság mégiscsak arra épül, hogy mi itthon előállítunk sokkal több terméket, mint amire nekünk, magyaroknak szükségünk van, és ezeket a termékeket jó pénzért, általában komoly nyereséggel eladjuk a világban. Mindig többet adunk el, mint amennyit behozunk. Ebből nekünk van egy többletünk, ebből élünk. Hogyha a világkereskedelmet megbénítják, ha hidegháború van, ha kettéesik egy nyugati meg egy keleti blokkra, akkor a mi termékeink – a gépjárműtől az élelmiszeripari termékekig – eladása egyre nehezebbé válik, és ennek azonnal a családok mindennapi életében visszaköszönő, negatív hatásai vannak, nincs növekedés. Ha nincs növekedés, bezárnak munkahelyeket, visszatér a munkanélküliség, akkor nem növelik a béreket, fizetéseket, hanem csökkentik, és így tovább. Tehát óriási veszély a gazdasági hidegháború Magyarországra nézve, mert minket, az exportorientált – ez így mondják a mi bükkfanyelvünkön, hogy exportorientált – gazdaságunkat sújtja első helyen. Harcolni kell ellene. Nem azért, mert ez egy nemzetközi politikai kérdés, hanem ez a családok mindennapi életének színvonalával legszorosabban összefüggő kérdés. Ezért vezettük be, meg építjük most föl a gazdasági semlegesség politikáját. Mert ha nem akarod a hidegháborút, akkor mit akarhatsz? Hát akkor semlegességet akarsz, és nem akarsz egyik blokkba se beleszorulni, hanem mind a kettővel kereskedni akarsz, mind a kettővel gazdasági kapcsolatokat akarsz fönntartani, mind a két irányba keresed a saját érdekeid érvényesítésének a lehetőségét. Ez a gazdasági semlegesség. Most ennek a megalapozása zajlik intellektuális értelemben és a tervek szintjén is. Mi következik a gazdasági semlegességből? A piacok semlegessége, a beruházások semlegessége, a finanszírozás semlegessége, az energia semlegessége, technológiai semlegesség, és utána ebből meg intézkedések következnek, amiket most gyűjt csokorba, illetve a hét közepén ezen a kormányülésen gyűjtött csokorba a kormány.

Beszélünk majd még mindjárt erről is, de azért a politikai dimenzió mindenütt megjelenik. És látjuk azt, hogy egy politikai döntés volt a Nyugat részéről a blokkosodás. Magyarország politikai értelemben a nyugati blokkhoz tartozik. Milyen vitákat szülhet a gazdasági semlegesség stratégiája?

Óriási vitákat szül, és amikor most azt látjuk, hogy rugdossák a hátsónkat, vagy rángatják a kabátunk vagy a zakónk szárnyát, vagy belemarnak a nadrágunkba vagy a bokánkba, a nadrágszárunkba, ennek mindnek ez az oka. Tehát ha megpróbál logikát találni aközött, hogy a német, a francia, nem tudom, amerikai nagykövetek miket mondtak az elmúlt időszakban, meg mivel támadják Magyarországot Brüsszelben, akkor, ha a szavak mögé néz, azt látja, hogy minden támadás mögött az van, hogy megpróbálják Magyarországot letéríteni a gazdasági semlegesség útjáról és visszaverni, visszabotozni, visszakényszeríteni, szorítani abba a blokkba, ahol ők is vannak. Ahol szerintem nincs növekedés, ahol nincs fejlődés, ahol nincs jövő. Ezért mi nem akarunk visszamenni abba a blokkba, hanem ott akarunk lenni, ahol vagyunk, mert ha jól csináljuk, akkor az idei 1-1,5-1,8 százalékos növekedést a gazdasági semlegesség politikájával a következő évben már 3-6 százalék közé tudjuk emelni, 3,5-ről beszél mindenki, majd meglátjuk, de 3 és 6 százalék közé. Ez növekedést jelent, munkahelyeket, emelkedő fizetéseket, jobb állami bevételeket, az állami szektorban dolgozóknak is tudunk akkor valami pénzt, béremelést adni. Tehát meggyőződésem, hogy a gazdasági semlegesség hozza azt a fejlődést, amiből jólét és magasabb életszínvonal lesz. Ezért nem szabad engednünk, hogy visszaverjenek bennünket a blokkba. Hogy lehetséges-e, ez a kérdése.

Ez is, így van.

Majd hetente vagy kéthetente eljövök, és elmondom, hogy éppen hogy’ áll ez a küzdelem. Magától nem fogják elfogadni, hogy Magyarországnak ez a pozíciója. Ki kell állni magunkért, ezt a pozíciót meg kell védeni, ki kell harcolni, sikeresnek kell lenni, mert a legfontosabb érv a politikában mégiscsak nem a muszkli mérete, hanem a siker, hogy amit te mondasz, abból mi jön. Ha a következő évben nekünk lesz 3 és 6 százalék közötti növekedésünk, legyünk szerények, 4 százalék, nekik meg lesz nulla meg 1 meg 2, akkor nagyon nehéz azt mondani, hogy muszáj visszatérnetek a blokkba, mert akkor megkérdezzük, hogy azt ugyan miért, mert amit ti csináltok, az nem hoz nektek semmilyen eredményt. Tehát a siker megvéd bennünket, nekünk siker kell.

Milyen alapokra építkezve tudja ezt megtenni a kormány, vagy tudja elkezdeni ezt a munkát a kormány? Tehát hogy’ néz ki most a magyar gazdaság az Ön megítélése szerint?

Van, ahol jó állapotok vannak, és vannak nehézségeink is. Például a turizmus rekordévet zár, vagy az élelmiszeriparunk jó állapotban van. Ugyanakkor köhög a járműiparunk. Mert, ugye, hogyha nincs növekedés Nyugaton, ahol mi el akarjuk adni az autóinkat, amiket itt gyártanak Magyarországon, nincs, aki megvegye, akkor nem tudjuk eladni. És akkor, abban a pillanatban három műszakból már két műszak lesz, az egymillió gépjárműből majd lesz 800 ezer, az új modellt nem most, hanem majd két év múlva vezetik be, tehát akkor az egész lelassul. Most nekünk ez, amit most látunk, nem kedvez. Tehát a járműipar szempontjából az európai piac nekünk most komoly hátrányt jelent, de ez meg fog változni. Tehát mindenki egyetért abban – az autógyártókkal való beszélgetés alapján mondom ezt –, hogy ez változni fog. Összességében, ha egy gazdaságról akarunk beszélni, akkor a legfontosabb kérdés, hogy az embereknek van-e munkájuk. Ma már nem emlékszünk arra, de amikor 2010-ben ismét a kormányrúd mögé álltunk, akkor Magyarországon 12,5 százalékos munkanélküliség volt. 12,5 százalékos! 100 emberből 12-nek nem volt munkája. Nem nem akart dolgozni, hanem nem volt munkája. Most ehhez képest ott vagyunk, hogy ma mindenkinek van munkája. 60-70 ezer betöltetlen álláshely van. Több álláshely van Magyarországon, mint amennyi dolgozni akaró és tudó magyar ember. Tehát a legfontosabb, hogy ezt a tulajdonságát a magyar gazdaságnak, hogy legalább annyi állást ajánl föl a saját polgárainak, mint amennyien mi vagyunk, fönn kell tartani. Ez egy fantasztikus siker, csak ma már mindenki természetesnek veszi. Pedig nem az, hanem egy óriási teljesítménye a magyar gazdaságnak, a magyar vállalkozóknak, a magyar befektetőknek és persze a magyar munkásoknak is. Mert azt sem szabad elfelejteni, hogy bár a beruházásokat, amikből a munkahelyek lesznek, a vállalkozók csinálják, de hogy a vállalkozók miért pont Magyarországon csinálnak beruházásokat, az a munkások miatt van, mert jó minőségű, képzett és fegyelmezett munkásaink vannak. Ha a magyar munkaerő rosszabb minőségű lenne, akkor a beruházások aránya, mértéke is sokkal kisebb lenne. Tehát a munkásoknak, a munkások minőségének is van erős köze ahhoz, hogy Magyarországon van növekedés. Ilyen értelemben a tőkére és a munkára való szétbontása a gazdaságnak nem szabad, hogy mechanikus legyen, szembeállítása pedig végképp tragikus lenne. Tehát ez a része rendben van. Ugye, van a fizetések problémája, mert az elmúlt éveknek a legnagyobb lengőbordás ütése, ami ért bennünket, a magas infláció volt. Háború, magas energiaárak, szankciók, aztán elszaladt az árszint mindenhol, és az emberek ettől szenvedtek. És ezt nagy nehezen először lehoztuk tavaly 10 százalék alá, most valahol 3,5 százalékon vagyunk. De ez nem jelenti azt, hogy az árak visszajöttek volna, hanem hogy nem emelkednek tovább. Tehát meg tudtuk az embereket védeni, vagy magunkat meg tudtuk védeni attól, hogy az árak nagy ütemben tovább emelkedjenek. Az árakat nem tudjuk hatóságilag szabályozni, legfeljebb átmenetileg. Ezt csináltuk is. Tehát amikor nagyon nagy baj van, akkor árstop van meg árszabályozás. De a gazdaság normális működésében ez nem vezet jóra, tehát hosszabb távon nem lehet fönntartani. Hosszabb távon egy módon tudunk segíteni az embereknek a magas árakkal szemben, ha olyan gazdaságpolitikát csinálunk, hogy először is mindenkinek legyen keresete, vagyis munkahelye; kettő, hogy a munkaadók tudjanak bért emelni. És ha magasabb a bér, akkor könnyebben ki lehet fizetni még a magas árakat is. Én ezt tudom segíteni. Nem tudom megígérni, hogy az árakat leszorítom vissza, a földre, mert az tönkreteszi a gazdaságot, egész egyszerűen az árszabályozás csak különlegesen válságos időszakokban, rövid időtartamra lehetséges. Hosszabb távon a bérnövekedés ütemének fönntartása vagy növelése segít a legtöbbet. Ehhez meg meg kell egyeznünk a munkaadókkal meg a munkavállalókkal. Mert, hogy mekkora növekedést bírnak el a gazdasági élet szereplői, azt nem a kormány mondja meg, azt a szocializmusban hitték, hogy így van, de ott se így volt, hanem hogy mit bír el a gazdaság, azt két fő szereplő, a két főszereplő határozza meg, akik a munkát adják, és akik a munkát végzik. Ha ők meg tudnak állapodni magas béremelésben, akkor Amerika van. Nekünk magas céljaink vannak. Tehát a kormányülésen arról beszéltünk, hogy hogyan lehet elérni az 1.000 eurós minimálbért, és hogyan lehet elérni a mostani hatszáz-egynéhány ezer forintos átlagbérnek az egymillió forintra való emelését. Tehát el akarunk jutni oda, hogy az átlagbér ma hatszáz-egynéhány ezer forint, és hogy legyen egymillió. Ezt két-három éven belül el akarjuk érni. Ez lehetséges, ha meg tudunk állapodni a munkaadókkal meg a munkavállalókkal, akik persze mindig kérnek valamit a kormánytól, adócsökkentést, ezt, azt, amazt. Ezek a tárgyalások zajlanak, és mi azt szabtuk feladatául a gazdasági miniszternek, hogy ennek az évnek a végéig ezt a megállapodást hozza tető alá. Érje el, hogy legyen egy hosszú távú, több évre szóló bérmegállapodás, aminek a végén egy dátum és egy egymillió forintos havi átlagjövedelem van.

Melyek azok az intézkedések még, amelyeken keresztül az emberek, a vállalkozások, a családok érezhetik a gazdasági semlegesség politikáját? Mert azért egy gazdaságpolitika eredményességét mégiscsak az mutatja meg, hogy az emberek ebből mit éreznek és tapasztalnak.

Egy nagy dilemmában vagyunk, két malomkő között őrlődünk, mert, ugye, jó lenne természetesen csökkenteni az adókat, mert ha a munkaadókat terhelő adókat csökkentjük, akkor ők magasabb fizetést tudnak adni, ha a munkavállalókat terhelő adókat csökkentjük, akkor az emberek zsebében több marad a keresetükből. Ez van az egyik serpenyőjében a mérlegnek. A másik serpenyőben pedig az állami alkalmazottaknak a bére van, amit meg csak akkor tudunk emelni, hogyha van adóbevétel. Ez a két dolog nehezen hozható össze. Tehát azt az egyensúlyt kell megtalálni, hogy legyen a magángazdaságban jelentős bérnövekedés, és az állami bérek is tartsanak ezzel lépést – optimális esetben. Ma nem tartanak lépést egyébként. Tehát ma az állami szektorban dolgozók nem tudnak lépést tartani fizetésüket tekintve a magánszektorral, kivéve azokat a területeket, ahol éppen meg tudtunk indítani nagy, átfogó bérprogramot. Ilyenek például a pedagógusok, akiknek most minden évben megy föl a fizetésük, és kezd egészen jól kinézni a dolog. Még nem mondom, hogy már idén jól néz ki, de jövőre már egészen jól, és 2026-ban pedig szépen néz majd ki a dolog. Ugyanígy vagyunk az orvosokkal meg az ápolónőkkel, akiknek az elmúlt két-három évben nagyarányú emeléseket csináltunk, és ott elfogadható állapotok vannak. De vannak szektorok, ahol ez nem jó. A közigazgatásban dolgozók, azok mint a borravaló, le vannak maradva, a kultúra, a szociális szektor lejjebb van, tudnék mondani még. Most a vízügyesek vannak egyébként egy eléggé legatyásodott állapotban, és jól láthatta mindenki, hogy milyen nagy szükség van rájuk a bajban, nem maradhat az sem úgy. Tehát a következő bérprogram az a vízügyeseknek a béremelési programja lesz. De aki nincs benne egy nagy általános bérrendezési programban, annak az átlagkeresete az állami szektorban elmarad a magánszektorétól. Ha a gazdasági növekedés 3-6 százalékos lesz három-négy éven keresztül, akkor ez a probléma megoldódik, mert ha nagyobb tortát tudunk sütni, akkor mindenkinek több jut. De először nagyobb tortát kell sütni. Ez az 1,5-1,8 százalékos növekedés, ami nekünk van, vagy az ennél kisebb európai uniós növekedés azt jelenti, hogy a torta összefele megy, az nem nő. Tehát nekünk először növekedés kell, és utána tudunk bérprogramokat indítani mindenkinek. Egy helyen van kivétel, mert ez egy olyan kormány, amely családbarát kormány, amiből nem engedünk, sohase engedünk, ha ezt a csontot megfogtuk, akkor azt, mint a Blöki, nem engedjük ki a fogaink közül, ez pedig a családoknak a támogatása. Mert el akarunk jutni oda, hogyha valaki vállal egy, két vagy három gyereket, akkor az ő személyes életszínvonala és vagyoni helyzete, jövedelmi és vagyoni helyzete ne legyen rosszabb, mint azoké, akik nem vállaltak gyereket. Mert a gyermek persze személyes ügy, és a család, apuka, anyuka személyes boldogsága, de közben közérdek is, mert ha van gyerek, akkor van jövő, és az nemcsak a család szempontjából fontos, hanem a nemzeti közösségünknek is fontos. Ezért nem szabad lemondani arról, hogy egy fair elbánásban részesüljenek a gyereket nevelő szülők. Ezért most az inflációs megpróbáltatás után, ezen már túl vagyunk, most meg kell emelni kétszeresére a gyerekek után járó adókedvezményt, tehát a következő évben ennek meg kell történnie. Én ebből nem engedek. Lehet, hogy két lépésben, majd nem egyszerre emeljük ezt meg, de egy év alatt meg kell duplázni a gyerekek után járó adókedvezményt, ami mindenkit érint, mindegy, hogy az állami szektorban dolgozik vagy a magánszektorban. Tehát a gyerekesek számíthatnak arra, hogy függetlenül a foglalkozásuktól és a foglalkozásuk bérszínvonalától az ő helyzetük érezhetően javulni fog a 2025-ös és 2026-os években.

Említette azokat a vitákat, amelyek kibontakozhatnak a gazdasági semlegesség politikájával kapcsolatban. És ha már viták, van egy vita, amely úgy tűnik, hogy egyre csak élesedik Budapest és Brüsszel között, ez a migrációval kapcsolatos vita. Ugye, Ön azt mondta hétfőn a parlamentben, hogyha az unió továbbra is ragaszkodik ahhoz a büntetéshez, amelyet kiszabott Magyarországra, akkor Brüsszel főterére szállítják a migránsokat. Milyen reakciók érkeztek erre a felvetésre Brüsszelből? Mi volt egyáltalán a cél ezzel a kijelentéssel?

A magyar politikának van az a sajátossága, ami Brüsszelben szokatlan, Európában sem általános, hogy azt mondjuk, amit gondolunk, és a végén azt fogjuk csinálni, amit mondtunk. Tehát azt lassan megtanulták, hogy a magyarok keveset beszélnek, de ha beszélnek, akkor mondanak valamit. És amit mondanak, azt komolyan gondolják, meg fogják csinálni. Tehát jó, ha Brüsszel főpolgármestere készül, mert hogyha továbbra is sanyargatnak bennünket mindenfajta büntetésekkel Brüsszelből, akkor meg fogják kapni, amit akarnak, és oda fogjuk szállítani buszokkal a migránsokat a főtérre, jogilag szabályos, kifogásolhatatlan módon, aztán egyék meg, amit főztek maguknak. Tehát a dolog úgy fest, hogy Macron elnök úr azt mondta, hogyha ezt a gazdaságpolitikát folytatja az unió, akkor meg fog halni néhány éven belül, és azt hiszem, hogy a volt olasz miniszterelnök, Draghi miniszterelnök úrnak az európai gazdaságról írt jelentése alapján, amit olvashattunk az elmúlt napokban, Macron elnök úr állításában nincsen semmi túlzás, tehát Európa okos emberei úgy látják, hogyha ez így megy tovább, akkor az európai gazdaság meghal, de én hozzátennék ennél egy súlyosabb dolgot talán, hogy nem tud meghalni az európai gazdaság a rossz gazdaságpolitika miatt, mert azt megelőzően szét fog esni. És nem a gazdaság miatt, hanem a migráció miatt, mert az embereknek ebből elegük van. És azok az erők jönnek föl, akik migrációellenesek, és az emberek oldalán állnak. És nem tűrik el az európai emberek többé azt, hogy a brüsszeli bürokraták, mindenfajta tojásfejű, elvont gondolkodású alakok, akik soha nem mennek haza egy munkáskerületbe, nem ülnek metróra, nem látják, hogy hogyan változik meg egy átlagos polgárnak az élete Brüsszeltől Münchenig vagy Bécsig, hogyan veszítik el az otthonosság érzetét azok a németek, franciák, olaszok, akik eddig otthon érezték magukat a lakókörnyezetükben, tehát akik ilyet nem látnak, nem ismernek, mert egy védett világban élnek, szóval, hogy ezek az alakok rákényszerítsenek Európára olyasmit, ami a tőlük különböző életet élő mindennapi olasz, német, francia, magyar emberek életét tönkreteszi. Ezt nem fogják tűrni sokáig. Ezért nyert Babiš miniszterelnök úr most éppen Csehországban, ezért nyert a Szabadságpárt Ausztriában, ezért nyertük meg az európai uniós választást óriási fölénnyel, 45 százalékkal, és sorolhatnám. Az AfD ezért szerepel jól, Marine Le Pen ezért van a kapuk előtt, ezért nyert az olasz miniszterelnök. Tehát jól látható, hogyha Brüsszel nem tér észhez, és nem tér át egy migránsokat támogató, becsalogató politikáról egy migrációval szemben föllépő politikára, a határt megvédő politikára nem tér át, akkor nem a gazdaság meghalása miatt lesz baj, hanem már azt megelőzően, hogy ez bekövetkezne, a migráció miatti konfliktusok szét fogják feszíteni az Európai Uniót, és meg fog bénulni az unió működése.

Beszéltünk a gazdasági környezet folyamatos változásáról az imént, de a biztonságpolitikai környezet is állandó mozgásban van körülöttünk. Most épp a közel-keleti konfliktus az, ami éleződik, és ezzel kapcsolatban Ön a héten össze is hívta a kormány nemzetbiztonsági kabinetjét. Melyek a Magyarország biztonsága szempontjából levonható legfontosabb következtetések akár ebből a konfliktusból, akár a szomszédunkban továbbra is dúló orosz–ukrán háborúról?

Van ennek egy könnyebb oldala, meg van egy érzékenyebb. Tehát az nyilvánvaló, hogyha a Közel-Keleten háború van, annak azonnal mindannyian megisszuk a levét. Tehát ahogy a háború kiterjedésének veszélye kézzelfoghatóvá vált a Közel-Keleten, Irán, mint állam lőtte Izraelt, Izrael meg vissza, most már egy harmadik állam, Libanon területén zajlik a katonai konfliktus, abban a pillanatban a világgazdaság óvatossá válik, és abban a pillanatban a magyar valuta értéke csökkenni kezd, tehát látjuk, hogy a forint–dollár árfolyam hogyan alakult az elmúlt időszakban. Tehát ezért nekünk gazdasági szempontból sem mindegy, hogy mi zajlik a világban. Ráadásul ez a térség már nincsen messze. Még nem a szomszédunk, de már majdnem. Tehát ami ott történik, az biztonsági szempontból is kihatással lehet ránk. Gondoljunk arra, hogy mennyi menekült érkezett migránsként Szíriából, ami mégsem a szomszédban van, de csak ideértek ezek a migránsok. És van egy harmadik dolog, ez érzékeny. Ugye, az a helyzet, hogy Magyarországon azért nagy számban élnek zsidó származású polgárok, akik ebben a háborúban közvetlenül vagy áttételesen, érzelmileg mindenképpen érintve vannak. Tehát ez egy olyan háború, amiben az összes magyar állampolgár egy bizonyos része mintegy személyes ügyként érintve van, nekik különösen fontos, hogy mi történik ott. Ráadásul ők a fenyegetettségérzetüket nem a budapesti utcák állapotából vezetik le, hanem abból, hogy mi van éppen Izraelben, meg hogy vannak-e Nyugat-Európában antiszemita akciók, vagy a zsidó közösségek biztonságban vannak-e Nyugat-Európában, vagy nem. Vagy ki lehet-e menni beazonosítható zsidó viseletben az utcára, vagy nyakon vágják az embert, mint ahogy ma ez már Nyugat-Európában általános. Lehet-e normálisan élni vagy nem? Tehát ez a háború a magyar állampolgárok egy bizonyos százalékát a lehető legközvetlenebbül érinti, ezért nekünk az ő védelmük érdekében mindent meg kell tennünk, tehát közvetlen, az ő védelmükkel összefüggő biztonsági teendőink is vannak mindig Magyarországon, ha a Közel-Keleten a konfliktusok kiéleződnek, mint ahogy most éppen ez történt. Ezért kellett összehívnom a nemzetbiztonsági kabinetet, hogy minden magyar állampolgár biztonságát garantálni tudjuk, származásra való tekintet nélkül.

Az orosz–ukrán háborúval összefüggésben pedig az Ön kezdeményezésére a héten Kína és Brazília részvételével létrejött a „Béke Barátai” nevű csoport. Milyen lépéseket várhatunk ettől a csoportosulástól a következő időszakban úgy, hogy egyébként az új NATO-főtitkár elkötelezte magát Ukrajna további támogatása mellett, Oroszország pedig tovább növeli a hadikiadásait a jövő évi költségvetésében?

Amikor az európai uniós elnökséget átvettük, és meghoztuk azt a döntést, hogy miután háború van Európában, most még az Európai Unión kívül, de Európában, mert Ukrajna azért Európa része, akkor kikerülhetetlen volt keresztény szellemi megfontolásból is, ami mégiscsak a legfontosabb megfontolás meg állami érdek megfontolásból is, hogy világossá tegyük, hogy az európai uniós elnökségünkben megpróbálunk a béke érdekében tenni. Ezért nekünk békemissziónk van ez alatt a fél év alatt. Ugye, egy nagy rohammal indítottunk: Kijev, Moszkva, Peking, Donald Trump, és utána megfogalmaztunk magunknak egy féléves békestratégiát, aminek a középpontjában az a fölismerés áll, hogy miután személyesen is beszéltem a háborúzó felek vezetőivel, azt láttam, hogy ott nincs szándék arra, hogy egymással békét kössenek. Tehát ha hagyjuk, hogy az események a saját logikájukat kövessék, és úgy menjenek, mint eddig, akkor nem lesz béke, hanem háború lesz, folyamatos kiterjedési, háborús kiterjedési veszéllyel, egészen, miután az egyik háborúzó fél egy atomhatalom, ideértve a világháború veszélyét is. Ha ott nem tudsz eredményt elérni, mert ők elszántak a harcok folytatása mellett, akkor mit lehet tenni? Akkor a nemzetközi élet meghatározó szereplőivel kell dűlőre jutni abban, hogy próbáljunk olyan nemzetközi világpolitikát csinálni, amely a küzdő feleket a béke irányába tereli. Ezért kellett elmenni Kínába, és ezért kellett elmenni a reményeink szerinti következő amerikai elnökhöz, hogy egy olyan nemzetközi környezet jöjjön létre, amely a béke felé tereli a háborúzó feleket. Most ennek az eredménye az, amit most látunk, hogy a kínaiak a mi kezdeményezésünkre, a kínaiak vezetésével, a brazilok irányításával, szóval brazil–kínai tandemben megalakult a „Béke Barátai” nemzetközi csoport, aminek tíz-egynéhány tagja van már. Európából hárman is kaptunk oda meghívást, mi, mint kezdeményezők, a franciák is meg a svájciak is, majd meglátjuk, hogy ki hogyan reagál. Tehát építjük azt a nagy, nemzetközi nyomásgyakorló, erős csoportot, illetve építik az erősek, a nagyok, mert Magyarország jó, hogyha nem téveszti el a saját jelentőségét, tehát mi kezdeményezni tudunk dolgokat, de végigvinni a nagyok feladata, most a nagyok állnak ennek az élén. Tehát folyik az az építkezés, amitől azt remélhetjük, hogy egy kedvező amerikai elnökválasztási eredmény esetén ez átcsaphat gyorsan egy háborúpárti nemzetközi hangulatból egy békepárti nemzetközi hangulatba, még a nyugati világban is. Ezen dolgozunk most.

És akkor meglátjuk majd ennek az eredményeit. A semleges gazdaságpolitikáról, a migrációról és a háborúról is kérdeztem Orbán Viktor miniszterelnököt.