Budapest, Római-part. Ahol most állok, az egy nap múlva már járhatatlan terület lesz. A várható, érkező nagy víztömeg holnapra már a fejem magasságában áll, rá egy-két napra pedig két méterrel följebb. De a vízügyesek tele vannak önbizalommal és magabiztosak, mert úgy gondolják, hogy a legmagasabb árszint sem haladja meg az eddig mért legmagasabb árszintet. Azt mondják, hogyha azzal meg tudtunk birkózni, akkor az annál alacsonyabbal is meg fogunk birkózni. Három kritikus szakaszunk van: az egyik a Szigetköz, a másik a Dunakanyar, a harmadik pedig maga Budapest. A műszaki összekötő tiszteket már kirendeltük, ők a munkahelyükön vannak. Ők lesznek azok, akik segítenek majd az önkénteseknek abban, hogy ne káosz alakuljon ki, hanem egy értelmes módon rendeződjön össze a sok jóakarat, amivel az emberek segíteni fognak majd a védekezésben. Minden szükséges eszköz, technikai eszköz, pénzügyi eszköz egyaránt rendelkezésre áll. Pintér Sándor felügyeli a katasztrófavédelmet, tehát ő áll a védekezés csúcsán, és biztos vagyok abban, hogy mint eddig minden árvíz esetében, most is jól fogja irányítani a munkát. És hát itt van mögötte a kormány, szükség esetén pedig maga a miniszterelnök is. Nehéz lesz, de meg tudjuk csinálni.